IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
7020 1, VIII | mondtam meg neki, hogy majd krokodilust fogott, mert akkor magam 7021 1, VIII | biztosabbak vagyunk minden kül megtámadás ellen. -~ ~Annyi 7022 4, II | tekinte a megfoghatatlan küldeményre. „Ez eltévedt, mondá, nem 7023 4, II | valakinek nekem kincseket küldeni.~ ~A szekrény nem volt lezárva, 7024 5, V | megadatott. A hirhedett lázadók küldessenek a kaukázi hadsereghez, s 7025 1, VIII | uj meg uj csoda éri, nem küldhetem száz lépésnyire a háztól, 7026 6, III | Fel is keltem.~ ~- Ne küldjek be önhöz valakit az éjjel?~ ~- 7027 6, III | Isten, Isten! te angyalodat küldöd hozzám, hogy felemeljen! 7028 1, VII | most megszáradva neked küldöm el. Itt nem lehet hazámbeli 7029 1, I | kik iránt a honban vagy külföldön rokonszenvet érzek, s lerajzolja 7030 6, I | szabadság emlékére.~ ~A külmozgalmak zaja felhatott börtönéig; 7031 2, II | komolyságot kellett kifejeznie, külömben minden vonalm torzítva visszásan 7032 2, II | egyenlő számokban iraték, azon külömbséggel: hogy egyikben a hetes szám 7033 1, XI | előjöttek azután a különbnél különbféle betegségek, a minőnek ti 7034 1, XI | időben előjöttek azután a különbnél különbféle betegségek, a 7035 4, III | volna, tán én sem lennék különböző a többi nőktől, kiket az 7036 1, VIII | megértsen, s azontul nem lesz különbség ember és ember között. -~ ~ 7037 1, I | élethűséggel, egyedül azt a különbséget téve bennük, hogy R.-G.- 7038 6, II | mosolygó Hidalgok, s mind e különnemű, fajú és érzelmű tömeg, 7039 4, IV | az előzményeket ismerjük, különösnek fog tetszeni, hogy a vádlott 7040 4, V | villant keresztűl.~ ~- Minő külseje van azon embernek?~ ~- A 7041 4, V | arczával, s Angelika ügyetlen külsejű védelmezőjével.~ ~Csak ekkor 7042 4, IV | s azért vonult félre a külvárosba, mert holt férje becsületeért 7043 6, I | szemeit. Nem tudott aludni. A külzaj, a szomszédház zenehangjai 7044 3, II | lárma-tornyokban óra-negyedenként éles kürthangokat rivallnak le a hallgató 7045 6, III | térdekkel kezde felkapaszkodni a kürtő szűk torkába.~ ~Néhány ölnyi 7046 6, I | hasadékot, mely a fal és a kürtőcső mellett támadt, a pók azon 7047 1, VIII | régóta azon rögeszmével küszködik, hogy mint lehetne a világról 7048 7, X | előtt, s csak künn az ajtó küszöbben kiáltozák énekeiket; azokat 7049 7 | ablak; az alacsony kunyhó küszöbe előtt nagyot nőtt a tővis, 7050 3, IV | szobáik közepén, ajtajuk küszöbében, ott és ugy maradtak, nehéz 7051 8, III | vitte a fiút a mutatott ház küszöbéig, ott letette, megölelte, 7052 1 | andalog-e emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad? 7053 5, III | kizárta az ajtón, ott hált a küszöbön a hideg márványon.~ ~Csarekoff 7054 6, III | magasra jutott már fáradságos küzdelemmel, midőn fejével egy keresztűlálló 7055 5, IV | csorgó vér tanusitja, minő küzdelmei lehettek ottan.~ ~- S hogy 7056 2, II | álmatlan szorgalom és edző küzdelmek foglalák el, s törvénye 7057 6, III | la libertad”.~ ~Tehát már küzdenek is érte....~ ~A fogoly utána 7058 3, II | mindenütt, nehezen birja magát e küzdésben a part felé vonszolni s 7059 6, VI | Megengedé, hogy éltem hibáját küzdéssel, szenvedéssel helyrehozzam, 7060 6, V | ellen, vezér vezér ellen küzdött, azalatt a toledoi kapu 7061 3, II | Elnyomják. Kétségbeesett erővel küzködik ez velök. Vér foly mindenütt, 7062 5, III | főtemplom csarnokából kiűzte a kufárokat és zsibárusokat, újra megjelen 7063 1, III | következtében a szomszédok kukoricza-telepitvényeiről találta magát ellátni, melynek 7064 1, III | érintkezések támadtak közte és azon kukoriczaföldet monopolizáló rabszellemű 7065 1, VIII | pavillonokat épiteni nádból vagy kukoriczaszárból. Az eleje el volt rekeszelve 7066 1, VIII | szépen bevetettem buzával, kukoriczával, s már most legalább ott 7067 2, III | egyszerre: s ötöt hatot kukorított utána nevetségesnél nevetségesebb 7068 1, V | ajánlóleveleim, másik oldalon egy kulacs, abban volt valami pálinka, 7069 1, XI | mondám, s előhozva egy kulacsot tele rhummal, odanyujtám 7070 6, III | nem fogok zajt ütni. Itt kulcsaim. Fogja. Amott a szekrényben 7071 3, II | nyithatom ki ajtódat, mert a kulcsok a felügyelőnél vannak.”~ ~„ 7072 6, III | reszketőt.~ ~A férfi imára kulcsolá kezeit. „Isten, Isten! te 7073 3, II | könyes arczát az égre, s kulcsolt kezeiben reszketve szoritja 7074 5, I | megkorbácsoltathatja s gázló malomba kűldheti s eladhatja a kinek tetszik. 7075 8, III | hivogatják egymást, mig az utána kullogó vadállat, nagyokat, hangosakat 7076 6, II | sajátságos föltűnést adtak kűlsejének, mely egyike volt azoknak, 7077 4, IV | önöket, itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem a józan ész 7078 7 | láttam többé a rejtélyes kunyhóban egyebet száraz menhelynél, 7079 7, XI | sértetlen a partra. A parton kunyhók voltak fölállitva; e kunyhókban 7080 7, XI | kunyhók voltak fölállitva; e kunyhókban emberek laktak, mely emberek 7081 6, VI | hangzott a nemzeti dal, a kunyhókon lebegtek a zászlók. A vágtató 7082 1, VIII | rakás száraz fát, s távol a kunyhótól tüzet raktunk, ottan viradtunk 7083 3, IV | nyulánk minaretjeivel és kúptetejű ószerű török mecsetjeivel, 7084 1, VIII | feliratot intéztünk citoyen Kurczhoz, melyben felszólitók, hogy 7085 1, VIII | tenni mást, mint citoyen Kurczot minden áron bevárni.~ ~Letelepedtünk 7086 1, VIII | hogy hol fogunk itt citoyen Kurczra ráakadni?~ ~Minden házba 7087 1, III | III.~ Citoyen Kurz egy elvbarátjának Berlinbe.~ ~ 7088 6, III | vagyok, eresszenek be.~ ~Kis kusza szobaleányi alak surrant 7089 2, I | szőke, a férfié fekete, kuszált és összecsapzott mind a 7090 7, XII | hajai, de arcza vonásai még kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. 7091 7, XII | ijesztő rémtekintettel, kuszáltak hajai, de arcza vonásai 7092 3, II | Egy aggnő volt; őszhaja kúszáltan lógott le arczába, melyet 7093 6, III | cserepein egyik szelelő ablakig kúszott alá s leoldá derekáról a 7094 6, III | hogy maga ilyesmi után kutat, bizonyos lehet róla: hogy 7095 3, V | szökevényt országszerte kutathassák, s a fürkészők engem találtak 7096 7 | ember boldog, úgy keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget 7097 4, I | embernek az arczából olvasni. Kutatna, kérdezősködnék, miért nem 7098 1, XI | azalatt ottben a szobában kutatott.~ ~A gerendára volt felakasztva 7099 4, V | figyelmeztetve voltam, de melynek kútfejére nem találok. Azon ember 7100 1, XII | gondolok, hogy boldogsága kutforrásához én vezethettem vissza, e 7101 1, IV | nyitják meg élvezeteik minden kútforrásait, a nők részvéte, a férfiak 7102 1, V | szabattam magamra egy tengeri kutyabőrt, fejemen gutta-percha sipka 7103 5, V | kutyák vagytok, hűséges kutyái a ti uraitoknak, nincs-e 7104 8, I | nem hozott, hanem még a kutyákat is mind ott hagyta.~ ~Erre 7105 8, I | ördögre akadtam, minden kutyámat agyon verte.~ ~- Kicsoda? 7106 8, III | előttük a környék, a közelből kutyaugatás szólalt meg, a ritkáson 7107 8, III | A gyermek hallva a kutyaugatást felvidulva tekinte szét, 7108 1, III | világteremtő eszméknek nem kell kűzdeniök kegyelt historiai emlékekkel, 7109 4, III | szenvedélyek fertőjében kűzdő veszendő lélekre.~ ~- Az 7110 3, IV | volt minden, csak a h a l á l-ó r a p ó k vert az ágydeszkák 7111 8, III | félve rántotta föl mezitelen lábacskáit, a mint a vad kisérő, a 7112 6, III | függönyei közül, rózsás lábacskáival himzett papucsait keresve.~ ~ 7113 7, I | hogy e por, melyet most lábaddal tapodsz, s mely most olyan 7114 1, VI | igen ügyesen kapkodni félre lábaikat, kettő három neki állt a 7115 1, VIII | sötétben foglaltam el ágyamat, lábaimnál valami sikos hideg testet 7116 7, XI | vinni a vérpadra, alig állt lábain, eszmélete nem volt többé, 7117 5, V | rántá fel a rimánkodó leányt lábaitól, irgalom nélkül kiáltva 7118 1, VIII | annyi ideje, hogy egyik lábamat átkapja, s csak jó vastag 7119 8, III | aggodalmasan leűlt két hátulsó lábára, s füleit hátrahúzta, lihegő 7120 1, V | szinte elütötte az embert a lábáról, taszigálva hosszú csáklyákkal 7121 8, III | simult elé, a fejére taposott lábat nyalogatva, mint egy eb.~ ~ 7122 8, II | együtt a mélységbe, mindkét lábával egy elasticus lökést adott 7123 7 | volt rám bizva. Legalább is lábbal állitottam volna az ég felé 7124 1, V | lyukat kapott, már négy lábnyira van benne a viz. -~ ~Bizony 7125 6, III | erkélyre.~ ~Alig volt attól egy lábnyomnyira, midőn a vékony czérnakötél 7126 8, VI | hogy hazánkban oly rosz lábon áll az igazságszolgáltatás, 7127 8, III | ismeretséget, felállt két lábra, s vérengző torkát feltátva, 7128 1, VIII | nyilást metélni, másutt lábtöréssel járó faomlatagokon kellett 7129 1, V | A tengeren: felelt ő laconice.~ ~Még nem értünk semmi 7130 3, IV | úszó talp közepére, kis ládáját ölébe vette, s a kendőjébe 7131 1, V | szeretett, némelyik egy egy nagy ládát, melyet a többiek belehajtottak 7132 3, V | egyszerre ért mind a két ladik a parthoz. - „Rabló, megállj!” 7133 3, IV | között. - A lyányka egy kis ládikát keresett elő, mely anyja 7134 3, II | hullámokat hányt, mik a két ladikot, mint dióhéjat hajigálták 7135 2, III | gondolattól eltelve ért lakába, búsan, elcsűggedten s a 7136 4, IV | ismét egyet Moncené asszony lakán becsengetni, ebből sehogy 7137 1, VI | mentem, bérkocsin a békebiró lakára hajtattunk, ki is igen szivesen 7138 2, IV | be, s egy reggel 72-éves lakása helyéről neje kiséretében 7139 4, IV | egyenesen Moncené asszony lakásához sietett, a hol egy aranynyal 7140 8, VII | emberszó elől, nem jövünk lakásaik felé soha... A puha mohart, 7141 4, IV | ismét mások Moncené asszony lakásán a kapussal beszélni s annak 7142 4, IV | ki onnan Moncené asszony lakására ment, s hogy azon ember 7143 4, III | sz. honoré-utczai pompás lakását, valahol a Poissonniére 7144 1, VI | akármelyik emeletet foglalom lakásul?~ ~Tökéletesen. -~ ~Ugy 7145 4, I | lakból, mely saját magán lakától egészen más utczába volt 7146 5, II | kastélyából, valami kerti lakba parancsolva, hogy onnan 7147 3, II | Hát ki van még élő e lakban?~ ~„Mi ketten.”~ ~A lyányka 7148 4, I | papirjait; éjszakára az irodai lakból, mely saját magán lakától 7149 7, XII | és megmutassa neki leendő lakhelyét, azon helyet, hol ezután 7150 1, VIII | valami vastag zsirral lévén lakirozva, annak alapszinét ki nem 7151 3, V | hogy a földet még emberek lakják; fogod tapasztalni még ez 7152 1, VI | ha nem az első emeletben laknám. -~ ~Az természetes. -~ ~ 7153 5, III | vendégeim lesztek, én tartom ki lakodalmatokat, kastélyomban minden kész 7154 7 | néhány mészkemencze. Ezeknek lakóiból állott környezetem; nem 7155 6, I | sötét épület... a börtön. Lakóinak nagy része az év elején 7156 7 | estimára az elsötétült vidékek lakóit, mig fenn a bércztetőről 7157 7, VII | fognak majd te érted fiaid lakolni. Az adósságokat fizeti az 7158 5, III | Vadászatok, tűzijátékok, lakomák, párbajok mind csak mellékes 7159 5, III | borban, ott nem verekedtek lakomázás közben, hanem csak agyon 7160 2, I | egyetlen élő lény, mely lakosaiból életben maradt, ott ül, 7161 8, IV | kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s 7162 6, IV | gyertyafény. Minden néma. A lakosság kiköltözött a városból. 7163 2, I | özvegyasszonyról, ki a kis házat lakta, s a szép leányról, ki szülőjétől 7164 3, IV | exaltált félelemmel néztek a laktalan helység háztetőire. „Mit 7165 7, XIII | ablakain, melyekben egykor laktanak; az ágyat, melyben feküdtek, 7166 3, I | sötét van benne; - ha laktársaim - a kigyók és patkányok 7167 6, I | természetes kifolyása, üldözve laktársát.~ ~Az egészen eltűnt előle.~ ~ 7168 5, V | boldog határainkon belül laktok.~ ~ ~ ~ 7169 1, VIII | vagyunk a kik itt egy csomóban lakunk), ki régóta azon rögeszmével 7170 1, I | naplómba rajzolni. Egykori lakunkat ábrázolta az B. megyében, 7171 1, VIII | capellának; szerencsémre jól volt lakva, azért nem bántott. Bizonyosan 7172 2, III | szelencze volt. Odalépett az éji lámpához, felnyitá a szelenczét, 7173 6, II | visszatekintett rá. Azután leült éji lámpájához, naplóját elővevé, s a mult 7174 6, I | vonalokkal, miket ezernyi lámpák sorai képeznek. A Manzanares-parti 7175 5, IV | Már most oltsátok ki a lámpákat.~ ~A megcsalt menyasszonyok 7176 6, I | körül voltak rakva sokszinű lámpákkal, az elsőemeleti teremekben 7177 6, III | őket, mig azoknak, kiknek lámpás volt kezeikben, egy pár 7178 2, III | ablakot, vagy gyujtsatok lámpát, nem szeretem e sötétséget.~ ~ 7179 6, III | tejüveggel leboritott éji lámpától volt homályosan átderengve. 7180 6, II | egy szép pörge bajuszú lancier, s katonásan rázta érkezett 7181 3, II | megkapta annak elszakadt lánczát s annálfogva két kezével 7182 6, I | sem jött egy sóhajtás, egy lánczcsörrenés. Csak ő maradt ott egyedül; - 7183 3, I | mehetek, nem eresztenek ezek a lánczok.~ ~Kezemen, lábamon nehéz 7184 3, I | láthatnám az égnek, mekkorát egy lánczszem bekeríthet! Csak egyetlen 7185 6, II | arczczal vitatkozni. Tűzben, lángban állt mind a kettő.~ ~A jó 7186 1 | eszmékben gazdag franczia német lángelméjé, kinek egyedüli hibája az, 7187 7 | futhassak, vagy hogy a növekedő lángfényt behagyva sűtni, láthassak 7188 7, XII | lefolyásaig hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga körűl 7189 7 | magas sejtések szűlettek lángoló fejemben. Megtudtam volna 7190 3, I | között, mikor a meghasadt ég lángot okádott alá a féregre, ki 7191 4, V | Angelika a sértett szüziesség lángpirjával arczán, állt a mindenünnen 7192 5, V | A pinczében egyszerre lángra kapott a borszesz; az első 7193 4, V | emberre, mitől annak arcza lángvörösre gyuladt ki.~ ~Az elnök szólitására 7194 6, IV | IV.~ ~Egy év lefolyt. Langy májusi éjszaka van. A francziák 7195 2, I | nyomja. Azután ismét, beteg lankadt hibbanással fölröpül az 7196 5, I | pedig ez volt a fogadott lányok eredete: - a nagyon tisztelt 7197 2, II | megházasodott.~ ~Megkérdé a lánytól: hogy akarja-e holtig e 7198 1, III | kénytelenittetnék őket, a lapályon fölségesen tenyészik az 7199 7 | vele vad szirtmosásokon, lapályos mezőkön keresztűl; mig egy 7200 1, XI | buzám tetejében, melyet lapályra vetettem, három ölnyi magasságu 7201 4, II | kis összehajtott papirra lapidár betükkel Monce Angelica 7202 2, I | szent ihlettel nyitják fel lapjait.~ ~A természet hallgatása 7203 4, II | van dolga.~ ~De a szekrény lapjára világosan Madame Monce neve 7204 6, II | boudoirban, hol egy asztalon lapok, könyvek, és aczélmetszetek 7205 3, III | kisértet a temetőből jön, a lápok bolygó tüzeí röpkednek előtte, 7206 6, II | vendég, a képeskönyvekben lapozva.~ ~A háziasszony ez alatt 7207 3, IV | át a határon s két hétig lappangtam mint seressan és betegőr 7208 6, III | o l v a j”! s utána több lárma hang keletkezett minden 7209 3, II | őrrel, mig a vigyázók fenn a lárma-tornyokban óra-negyedenként éles kürthangokat 7210 3, II | partról, utána hajhászó lármahang és újra lövések, a szikláktól 7211 5, V | kastély ivóteremében.~ ~A nagy lármára ezek is felriadtak, s a 7212 6, II | társaság közt eltöltött lármás éj után végre egy éjfélutáni 7213 3, V | én nélküled elkárhozom. Lásd - atyád nagyravágyó, én 7214 8, VI | szobába, mert épen itt van az, lássa s győződjék meg felőle.~ ~ 7215 1, II | otthon felejtettem; legalább lássák az emberről, hogy valami. 7216 6, VI | letisztitsam; megengedé, hogy ismét lássalak; azt h o g y b o l d o g 7217 6, IV | vonulnia a tűztől, hogy ne lássék arczán az indulatok csatája, 7218 3, III | eltakarja képét, hogy ne lásson, s gubájába húzza magát 7219 6, I | zene hangjai elnyelék a lassu beszélgetést.~ ~,,Mi történhetett 7220 6, VI | hanem egészen beborult s lassú országos eső kezdett folyvást 7221 3, IV | kötött földet csókolgatta és lassúdan sírdogált. Az éjszaki partról 7222 1, VI | Mondám, hogy engem Hurday Lászlónak irnak.~ ~Kért, hogy állásomat, 7223 1, X | s mi a belépőben Hurday Lászlóra ismertünk, egyikére atyám 7224 7, XI | beköték szemeit, és nem láta többé semmit. Kétségbeesetten 7225 3, II | bekémlelt ajtaja rostélyán s látá, hogy a lyány egy, a falra 7226 7, XII | őrcsillagát.~ ~- ~ ~Ilyen látások kisértenek meg álmaimban.~ ~ 7227 7, XII | Néha úgy érzem, mintha látatlan ajk lehelne legszorosb közelről 7228 7 | lángfényt behagyva sűtni, láthassak nála? nem birom meghatározni.~ ~ 7229 6, III | menetnek, a mig rostélyától láthatá; azután hallgatá zenéjét, 7230 2, V | lobbanásait világtalan szemei nem láthaták.~ ~Ilyenkor senki sem mert 7231 1, V | félig meddig magamhoz térve láthatám, még egy darabig ingadozott 7232 7, XII | tömeg, alak és idom nélkül láthatártalan ocean közepében. Semmi élet, 7233 1, VIII | herczegasszony, Urakatna személyes láthatása.~ ~Annyit hallottam beszélni 7234 3, II | mint sirna, ha engem sem láthatna többet!” - Az élet ösztöne 7235 3, I | Csak egy akkora foltját láthatnám az égnek, mekkorát egy lánczszem 7236 1, VIII | egyszerre.~ ~A dátumról láthatod, hogy nem erről a világról 7237 6, III | sziv sebesebb ütései is láthatók voltak. Egész arczán, magatartásában 7238 5, III | közellétét. Fenhangon beszéltek, láthatólag nevettek az ájtatos sóhajtások 7239 7, V | fenn ragyogott az égen, láthatta jól, hallgatott az egész 7240 1, VIII | épült, még ezt akkor nem láthattuk.~ ~A kérdéses folyam minden 7241 2, III | halál-lehelletéből ragadó pestis támad.~ ~Látjátok, ez a méreg nem mese! - 7242 1, V | dolog, a tenger is szép látmány, de a föld még is legsolidabb 7243 7, XI | gyönyörködtek a fölséges látmányban.~ ~S a látvány mindig nagyobbszerű 7244 1, VIII | hazámfia ilyen állapotban látna meg.~ ~A citoyen dicsőült 7245 1, I | betűk helyett könyeimet látnád e papiron.~ ~- Már nyolcz 7246 1, VIII | buzavetésem helyén spanyolnádat látnék nőni.~ ~Jancsinak egy csepp 7247 8, VII | kellett emberi sziv mélyébe látnia? Miért hagyta el erdejét, 7248 1, XI | daczára is oly jól esett látnom, s a mint tapasztalám, ő 7249 1 | valami titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek 7250 7, XII | sem jobb.~ ~Óh, hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma 7251 4, III | önt, hogy ez legyen utolsó látogatása nálam.~ ~Taillard arcza 7252 3, I | Érzem sujtoló kezeinek látogatását. -~ ~Imádság! kétségbeesett 7253 7, V | vele. Elment és engemet látogatni nem jár.~ ~Mi nyomot hágy 7254 6, III | Nincsenek önnek alkalmatlan látogatói? kérdé a fogolytól, azt 7255 6, I | jöttél börtönömbe lakni, hogy látogatóimat fojtogasd? Kipusztitalak 7256 4, I | férjét? miért nem fogad el látogatókat, imádókat, férje holta után?~ ~- 7257 3, II | kunyhót és palotát sorra látogatott.~ ~Túl a horvát és dalmát 7258 7, XII | Vad, gyötrő sejtelem, mit látogatsz meg annyiszor?~ ~ ~ ~ 7259 7, XII | ormain. Éjenkint a viharok látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint 7260 1, I | kell. Arczunkon meg kell látszani a gyásznak, melyet belől 7261 6, II | a nélkül, hogy várakozni látszatnának; tánczszünetek közt néha 7262 6, I | ablakába, elkezdé az alant látszó házak tetőin egyenként sorban 7263 4, V | kaján bosszuvágyból tette-e? Látta-e őt valaki Moncené asszonynyal 7264 1, II | meglátogassalak, addig nem láttok, ha megbetegesztek is értem.~ ~ 7265 1, VIII | villogó szemeit egész éjjel láttuk és hallottuk tiz husz lépésnyi 7266 1, IV | Boldogságot, jóllétet látunk köröskörül. A munkás boldogul, 7267 5, III | szalagokat leánya hajában.~ ~Ám a látványok szépe csak ezután kezdődött 7268 6, III | felejtse, hogy una mano lava la otra aj ambas la cara. ( 7269 5, V | sehol sem oly irtózatos a lázadás mint az északi szláv és 7270 5, V | megadatott. A hirhedett lázadók küldessenek a kaukázi hadsereghez, 7271 8, VI | emberi hangokon.~ ~A hölgyet lázas borzadás futotta át, a belső 7272 2, III | volt és szakgatott, mint lázban beszélőké. A férj azt hive: 7273 2, III | fogalma nincs, minőket csak a lázbeteg háborodott phantasticus 7274 3, IV | nézz ide!”~ ~A kis lyány lázosan reszketve szállt le ágyáról 7275 2, II | dörzsölve, s minden fordulónál le-lehajolva a kis alvóra, hogy őt megnézze; 7276 6, VI | sok ideig egy irányban, le-leszállva előtte az úton, s ismét 7277 8, II | sziklákat, minden században le-letörve egyet; maga a folyam a völgyi 7278 2, I | harangszó nem kiséri leáldozásukat, - sugaraiknak nem örül 7279 7 | bércztetőről még látható volt a leáldozó nap sülyedő fényképe, a 7280 1, XI | adok viszont nászajándékul leányaért.~ ~Elvezettem az ólakba, 7281 5, I | tisztességesen örökbe tartott leányaikat, választván számukra becsületes, 7282 5, I | mint elhalt tisztviselők leányait, mint magas családok sarjait, 7283 6, II | dal szava, egy idegen hon leányától elmondva, ki még egy év 7284 1, IX | testvérével, Kaméhámeha király leányával K i n g a t a r a - U r 7285 5, V | volt az, kik elfelejtkezve leányi voltukról, maguk rohantak 7286 5, I | gyermekeit, elhagyott árva leánykákat örökbe, azokat fölnevelik, 7287 5, II | s egy pohár vizet kért a leánykától.~ ~Az bement és hozott neki 7288 3, IV | holtakat temettem, eltemettem leányod anyját is, mig egyedül maradva 7289 5, I | neveiket viselni, és ezek a leányok voltak a vidám kőrök legragyogóbb 7290 5, I | tisztelt asszonyság a mugik leányokkal, minden ember azt mondá, 7291 3, IV | üdvöz, szólt az apa - ha leányommal jót tettél, velem tetted 7292 5, II | inkább tölthette boszúját a leányon.~ ~Más ugyan szánalommal 7293 2, I | kis házat lakta, s a szép leányról, ki szülőjétől megszökött, 7294 8, V | láttam volna, és már most e leánytól is elment minden kedvem. 7295 8, II | Egy tündér? vagy elvadult leányzó, kit anyja kidobott a vadaknak, 7296 7, XII | és aláhullt.~ ~Az ember leátkozta helyéről fia őrcsillagát.~ ~- ~ ~ 7297 6, II | ajkán egy comicus „Hah”! lebbent ki, mint egy rögtön elfojtott 7298 5, III | kétfelől széles szironyok lebegnek, karcsu derekaikat feszes 7299 6, VI | nemzeti dal, a kunyhókon lebegtek a zászlók. A vágtató lovag 7300 2, I | iszapos szakállát hosszan lebegtetve a pihenő habokban, közte 7301 5, V | sikerült egy vasrostélyt lebocsátaniok, melly egészen kizárta a 7302 6, III | falnyiláson s fejtetőre lebocsátkozék a szomszéd terembe.~ ~A 7303 6, III | az első emelet erkélyéig lebocsátkozhassék.~ ~De most hova?~ ~Az utczára 7304 6, III | volna neki az erkélyről lebocsátkoznia s akkor csak az volna még 7305 8, V | egy tágas alcovent, földig lebocsátva.~ ~Darvai letette egy középen 7306 6, III | Rögtön hozzá fogott e zsinórt lebontani a rámáról s midőn készen 7307 8, II | borostyánindával volt csomóba felkötve, lebontja, az végig hull térdig érő 7308 6, III | hálóterem halavány tejüveggel leboritott éji lámpától volt homályosan 7309 4, IV | gömbölyü üveg haranggal leboritva egy összeroncsolt halálfő 7310 6, VI | ember.~ ~Don Diego szinte lebukott a lórul, oly gyöngének érzé 7311 7, XII | sújtolá. - Aztán kihűlt, lecsillapult dühe, kiégtek égre támadt 7312 5, III | csúszott az ő urának lábaihoz s lecsókolta róluk a port.~ ~Az ilyen 7313 3, IV | hosszú őszhaja kétfelül lecsügtek a lepedőből, mig a kis lyány 7314 6, V | mosolygott, összerázkódék, keze lecsuklott a hágcsó fokáról, s holtan 7315 6, I | levetette magát hideg ágyára, lecsukta szemeit. Nem tudott aludni. 7316 6, III | óriás kigyó torkába szokott lecsúszni az elkapott madár, sajtolá 7317 6, III | visszament a padlásra. Négy léczet a kötéllel összekötött. 7318 3, II | nyiláson alája feszül, a léczezet szakadoz, a gerendák ropognak, 7319 6, III | agyonzúzza magát. A hajlékony léczköteg úgy ingott minden lépte 7320 3, II | lovagját fején keresztűl ledobja. „Hajrá!” kiáltják az üldözők, 7321 7, XII | temetőárkot melybe majd ledobnak, mindent, a mi él és mozog, 7322 3, II | tégla kéményeknek, azokat ledönti, azután megbontja a háztetőt, 7323 6, I | hideg. Az ablakban végig leégtek a gyertyák. Hallgatózott, 7324 3, V | két felnyergelt lóval, az leemelte őt a párkányról, átölelé 7325 6, III | magát! A kötél tán elég leendett a második emeletből leereszkedni 7326 4, VI | Moncené reményben van anyává leendni. Addig mig gyermeke meg 7327 8, II | fehér habbá törve, mire leér. A sötétben csak a küzdő 7328 1, II | pár millióm lesz, akkor leereszkedem annyira, hogy benneteket 7329 4, IV | hozzá a közvádló, magas leereszkedéssel szoritva meg kezét.~ ~- 7330 6, III | kiálló vaspántjára hurkolta s leereszkedett a második emeleti erkélyre.~ ~ 7331 6, III | leendett a második emeletből leereszkedni rajta, de kifeledte számitásából 7332 5, IV | pálinka. A kegyelmes úr leereszkedő nyájassággal inte a násznépnek, 7333 6, III | várt mig férje az udvarra leért.~ ~Hallá, mint kopog végig 7334 3, IV | viruló volt; minden levél lefagyott a fákról, minden virág, 7335 6, II | a honnan elővevé - a lefátyolozott kép alá; az alabastrom fényernyőt 7336 8, V | czimborák.... Én roszul vagyok, lefekszem”. Azzal elment.~ ~- Tudtam! 7337 7, III | nem nyitja többet, hanem lefekszik örökké tartó álmokat alunni, 7338 2, II | elaludt, s akkor saját ágyába lefekteté, betakarta s egész éjjel 7339 1, VIII | hangya.~ ~Mielőtt éjjel lefeküdném, egész testemet be kell 7340 5, III | hajadonok viselete oly igéző; lefesteni is érdemes. Hajfürteik két 7341 6, III | elveszté bátorságát.... Inkább lefog ugrani fejtetőre a házhéjáról, 7342 7, XII | eltemetett.~ ~Még azután századok lefolyásaig hányt önvállaira lángokat, 7343 3, IV | elálltával erős dér esett, mely leforrázott mindent a mi zöld, a mi 7344 6, III | látott fekete damaszttal lefüggönyözve; a függönynek hosszú vastag 7345 8, II | valami rést keresve, melyen lefuthasson rajta. Mindenütt meredek 7346 3, II | szarufák elszakadtak s a vihar lefútta a vesztegház tetejét.~ ~ 7347 3, IV | vesztegházban, végeztem a legaljasabb szolgálatokat, mirigyes 7348 1, III | pavillonjaimat!) mely hely épen legalkalmasabb leend kikötőnek, már eddig 7349 2, III | Rynn szórta a pénzt neje legapróbb szeszélyeiért, ki helyzetének 7350 3, IV | de kinek nevét szeszélye legbizalmasabb perczeiben sem árulta el 7351 1, I | az B. megyében, hol éltem legboldogabb óráit töltém. Lerajzolám 7352 4, III | elvesztett, visszaszerzek és a legboldogabbá teendem önt az asszonyok 7353 4, I | kérdezősködtek, futkostak ide amoda, legbotránkoztatóbb volt Monce ur arcza, ki 7354 5, III | sakjátékok, wisztasztalok és a legcsikorgóbb hidegben gyakorlott katonai 7355 1, IX | van, egymásra épitvén a legczélszerübb alakzatu villákat, kastélyokat 7356 5, I | születésü, a kinek palotáját a legdiszesebb urak látogatták, s tánczvigalmait 7357 6, II | meg az ismerne közűlök.~ ~Legelébb egy fiatal őrnagy ugrott 7358 1, VIII | mintegy kétezernyi számmal legelészett.~ ~Szeretnék belőle egy 7359 1, III | két-három ezernyi csordákban legelésznek buja savanáinkon, a nélkül 7360 1, XI | viz, s azon a salamandrák legelésztek, egy domboldalba levő hat 7361 1, VIII | bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt magával, s valóban 7362 1, VIII | üszőmet kikötöttem a fűre legelni; egyszer Jancsi nyargal 7363 1, VI | megmutogatja szobáimat. Legelőbb is a földszinten fölnyitott 7364 1, IV | férfiai, s felderitésűnkre a legelőkelőbb salonok nyitják meg élvezeteik 7365 1, IX | szaporodott, melyek közt legelsö helyen áll egy magyarországi 7366 6, III | kijuthatni; ha máskép nem, a legelsőt a kivel találkozni fog, 7367 3, V | haza térő fejér nyájain legelteté szemeit, ujján egy nagy 7368 7 | meghaláloznia, azóta a szabad légen semmitől nem érintve lassankint 7369 1, VI | Azután inte egy uniformisos legénynek, ki által megvert inasom 7370 1, VI | mindjárt rábiztam a kijáró legényre, hogy keressen nekem egy 7371 6, IV | dolgokat beszélnek az öreg legényről. Mindig sir ri a sok vérontás 7372 2, V | között a sárga láz, mely a legénység egy harmadát elölte.~ ~Igy 7373 8, IV | körülcsevegtek, az ifjú legényt, ki suttogva beszélt titkos 7374 1, I | kerülni látszik, mely e legfájdalmasabb hangot adó húrt érinthetné 7375 1, III | szokásokkal, emberi balitélettel, legfeljebb mocsárokkal és szúnyogokkal: 7376 3, V | érzelmeiben gyöngéd és nemes, s mi legfölebb ajánlá a helyzetek emberét, 7377 1, I | szoritja meg kezét, ő a leghamisabb pathoszszal mondja, hogy 7378 7, XII | csatázott a tengeren. Két leghatalmasabb királya a földnek harczolt 7379 8, III | duzzogva, bömbölve, - és leghátul egy magas délczeg női alak, 7380 4, IV | ellenében elveszteni.~ ~Páris leghiresebb ügyvédei siettek rögtön 7381 1, I | Hijába, az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az 7382 5, V | földet, melyen átvonult.~ ~A leghunyászabb nép a legirtózatosb, ha 7383 3, I | életemben. - Láttam a halált legijesztőbb fegyveröltözetében, láttam 7384 5, I | hátha ott épen ezt tartják a legillendőbbnek. - Mi fehérnek képzeljük 7385 5, V | A leghunyászabb nép a legirtózatosb, ha egyszer kitör: sehol 7386 1, V | fetrengeni, a kin és gyötrelem legiszonyúbb kifejezéseivel arczán. Jajgatva 7387 1, IV | jeleivel fogadták az ország legjelesebb férfiai, s felderitésűnkre 7388 1, I | nevetségtárgyává téve a legkedvenczebb uralkodó eszméket.~ ~Majd 7389 2, I | karjain, ölébe fogva vihette legkedvesebbjét midőn a leszakadó pózna 7390 1, IX | férfiut legközelebb, nőmnek legkellemesebb testvérével, Kaméhámeha 7391 1, IV | el bennünket.~ ~És ez a legkeserűbb érzés, mikor tudjuk, hogy 7392 1, III | léptekkel halad előre, miszerint legkevesbbé sem kell megütköznöd rajta, 7393 8, V | akarom magamnál tartogatni, legkevésbé egy elevenet.~ ~A medvevadász 7394 1, XI | elhatározá magát, hogy legkisebbik leányát Kingatara-Ururuth 7395 6, III | zárva. Koczkáztatá, hogy a legkissebb zörejre elárulja magát.... 7396 5, V | elfojtani azt.~ ~A vezetőket, a legkitünőbb harczosokat elfogták, a 7397 1, IV | kikhez utasitva voltunk, legmegelőzőbb szivességgel fogadnak bennünket; 7398 7, VII | tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~ ~Mi jogotok 7399 1, XII | humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből támad, mig testvére 7400 8, VI | érdekében állhatott botlását a legmélyebben eltitkolni. A gyermek egy 7401 2, V | egész záporos éjszakákon a legmeredekebb tengeröbli sziklán térden 7402 2, III | öröme, bírni mindent, mit a legmerészebb fiatal sziv bűbájos álmai 7403 1, VIII | kigyót látok ottan aludni, a legmérgesebb fajából a cobra capellának; 7404 6, II | foglalt helyet a zongoránál, a legmüvésziebb darabokat verve le rajta, 7405 4, IV | feltekintének az égre, a legnemesebb lélek hálája volt olvasható.~ ~ 7406 5, I | hogy a mugik állapota, a legnyugodalmasabb a világon, mert a földes 7407 5, III | furulyáját, melynek hangjára legörömestebb tánczolnak. A szegény orosz 7408 1, VIII | országban, a hol magam vagyok a legokosabb ember; én ehez nem vagyok 7409 1, IV | bennünket; atyámat a tisztelet legőszintébb jeleivel fogadták az ország 7410 2, I | odalehelli a tündérien csodás légpalotát az égre - s egyszerre eltünik, 7411 7, IX | áldását? ki ne látná a virágok legpompásabbjain, hogy semmi haszonra nincsenek? 7412 5, I | leányok voltak a vidám kőrök legragyogóbb ékességei és ezekért emelték ** 7413 4, IV | elől, a Poissorier külváros legrejtettebb utczájában fogadva szállást. - 7414 7, XII | szavai!.... ...Oh örökélet, legrettentőbb eszméje az emberi szivnek, 7415 2, III | papagájt látott meg a nő azon legritkább fajból, mely az emberi hangokat 7416 3, III | gondolkozni róla, hogy melyik a legrövidebb országút, mely más világra 7417 5, I | ezt az esetet beszélték a legsikerűltebb tréfa gyanánt.~ ~ ~ ~ 7418 1, V | látmány, de a föld még is legsolidabb tünemény.~ ~Azt látni, hogy 7419 3, II | erőtöl, a mezőkön megdül a legsoványabb vetés, s az Unna hullámai 7420 1, VII | szakában tartunk, mikor a legsürgősebb mezei munka ideje van, az 7421 4, V | És mi az, mi ott végül legsúlyosabb vádul van felhozva ellene? 7422 7 | a sziklához ragasztva, a legsűrübb csalit közt rejtetten, egy 7423 1, III | passant mondva egyike a legszabadelvűbb férfiaknak s annyira nagylelkű, 7424 6, II | korban, midőn az europai nők legszebbek szoktak lenni. Nemes vonalmú 7425 5, IV | elfoglalva, akkor a menyasszonyok legszebbike, Malika, felszakitá hirtelen 7426 2, III | fürteibe merülve, az újjak legszebbikén Tamás jegygyűrűje. Oly nyugodtan 7427 5, I | nagyon jól tevé, a miért a legszebbiket elszöktette közűlök s igen 7428 3, III | keresztek ültetve belé, legszélébe egy öngyilkos halott, a 7429 3, I | isten, ismered angyalaid legszelidebbikét, kiért imádkozom, leányomat? 7430 6, II | oszolva, s ekkor tűnt fel legszembeszökőbben: mily sajátságos alkatrészekből 7431 1 | használni többé, - ha a legszentebb remények utolsó csilláma 7432 2, III | szende olvadás hangjától a legszenvedélyesebb csattanásig s az egészet 7433 7, XIII | Az embert önkeze teszi legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra 7434 1, VIII | kicsiny beesett szemek, a legszeretetreméltóbb befelé görbülő pisze orr, 7435 5, II | irt volna neki, melyben a legszivesebb hálálkodásokkal köszöni 7436 7, XII | mintha látatlan ajk lehelne legszorosb közelről hideg sóhajtást 7437 5, III | az orosz paraszt inkább a legszükségesebb marháját nélkülözi, mint 7438 6, III | kezében; a mint a kémény legtetejéhez ért, ott kettős keresztvas 7439 8, VI | csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az 7440 1, XII | akarom magyarázni magamat.~ ~Legtöbben nevetségesnek fogják találni, 7441 1, V | kezdtek énekelni, hanem a legtöbbnek a torkába belefagyott a 7442 4, I | megszólitja.~ ~- M. Monce! önt a legújabb tudósitások épen nem látszanak 7443 4, II | be, világosan mutatják a legutóbbi börzeesemények által előidézett 7444 5, III | a még ezután születendő legutolsó jobbágyaig s ha zivataros 7445 4, IV | találni, ki jóltevője volt a legutolsónak, ki hozzá folyamodott, s 7446 3, III | reményével, e minden hitelezők leguzsorásbikával, számot vetett, bánatát, 7447 6, V | legnagyobb volt a veszély, hol legvadabbúl lobogtak a lángok, ott csoportosult 7448 5, I | nő dáridóiban mind a legválogatottabb szépségek voltak jelen. 7449 1, XI | pozdorjává tör össze, s a legvastagabb jegenyét ugy csavarja guzsnak, 7450 1, VIII | utánunk nem jön senki.~ ~Legvégre akadtunk egy olyan meredekre, 7451 1, VIII | mint elszánnom magam a legvégsőre, kifesziték egy gerendát 7452 3, II | veszteglési időt, tiz, húsz, vagy legveszélyesebb időben, negyven napot.~ ~ 7453 6, II | szomorú gondolatot, melylyel legvígabb napját befejezte:~ ~„Ma 7454 8, VI | szép estén, midőn önnél legvigabban folyik a mulatság, a népes 7455 6, III | el tudá rejteni, hogy a legvizsgább szem sem akadhatott volna 7456 2, I | körülök döngő aranyzöld legyeket kapkodja, azokkal él, - 7457 8, I | kezében, mint hölgyeink a legyezőt, három percz alatt mind 7458 6, V | egymást menteni, hanem egymást legyilkolni.~ ~Az égő paloták világánál 7459 5, V | pokolra! szólt az egy döféssel legyilkolt hajdú fejére téve lábát 7460 8, I | akarod látni?~ ~- Látni és legyőzni, mondá Ernő büszkén és önhitten.~ ~- 7461 4, IV | kollegái kevesen, hogy engemet legyőzött.~ ~Arnould minden oldalról 7462 1, III | természet minden ajándokával meg legyünk áldva, épen e napokban fedeztem 7463 4, VI | letépte a házak tetőit s lehajigálta a bámulók fejére, s az elsötétült 7464 1, V | felhőkig tolt bennünket, majd lehajitott a tenger mélységes fenekére: 7465 6, II | mint a vadrózsa levél, lehajló pilláin egy könycsepp gyémántja 7466 6, VI | oly gyöngének érzé magát. Lehajlott lova nyakára, lélekzete 7467 3, IV | fenyőderekára s ott egy ágra lehajtva fejét oly ékes szolló zokogással 7468 1, VIII | mint a kiről nyolczszor lehámlott már az europai bőr. Tagjait 7469 6, IV | ellenséget.~ ~E hir kissé lehangolta a democrata kedélyét.~ ~- 7470 6, III | Nem ér semmit. Monda lehangoltan a kapus. Nem ér semmit.~ ~- 7471 3, III | kimaradt a sírból. Az ifju lehasítá e ruha szegletet, nehogy 7472 7, XIII | fel, s mint nehéz sirbolti leheletet, végig fújja az alvó termeken....~ ~ 7473 7, XII | érzem, mintha látatlan ajk lehelne legszorosb közelről hideg 7474 6, VI | téged, hogy ismét boldog lehess és az enyim.~ ~- Az Isten 7475 1, VIII | gátolja, hogy egyformákká lehessünk, de segitve lesz rajta, 7476 1, XII | ember lenni, ha magyar nem lehetek, és ha itt volna a paradicsom, 7477 4, III | minden kegyeletsértés nélkül lehetend kegyeddel beszélni, mely 7478 1, XII | vagy vénebb, hogy apja lehetnék.~ ~Egy estve pipázva ültünk 7479 6, IV | vágytól minél elébb benn lehetni, s megtudhatni: mi történt 7480 4, IV | józan ész és érző sziv után: lehetséges-e az, hogy egy nő, kinek egész 7481 7, I | lész-e az, ki ha a csillagok lehullanak, még élni fogsz?~ ~Kevélység 7482 6, III | készen volt vele, a függönyök lehullottak a képről.~ ~A szökevény 7483 7, III | sötét időt, midőn szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, 7484 3, III | temető lett, belétemetve a lehunyt remények, nehéz keresztek 7485 1, VI | körül volt seregelve, egyik lehúzta csizmáit s a talpait fölrakta 7486 1, VI | panasz.~ ~A szobák és hely leirása után megvoltam elégedve 7487 1, XI | mindenféle veszedelem, miknek leirásával restellem bántani aesthetikai 7488 3, III | körlevélben foglalt személyes leiráshoz; de mind összevéve sem értek 7489 8, I | rajta.~ ~- Jó, ne rontsd el leirásoddal a való hatását.~ ~- Tán 7490 5, I | különbözik attól a fentebb leirattól, melyben jámbor asszonyságok 7491 5, V | elterjedt Ukrania határaig, leirhatlan borzalmakkal fertőztetve 7492 1, XI | A kaczika azonban ugy leitta magát, hogy el kezdett előttünk 7493 2, V | lecsillapodott, s ilyenkor lejárt a halászokhoz megkérdeni, 7494 8, II | aranyszinű, az éj árnyékai lejebb húzódnak a völgybe, és úgy 7495 1, VIII | megcsuszamlva, orrán száján ért le a lejtő aljába.~ ~No most merre 7496 1, VIII | lovainkat csak ugy birtuk lejuttatni, hogy egész élő fákat kötöttünk 7497 1, V | födözetre. A szél menten lekapta a sipkámat s elvitte nem 7498 6, III | a magasból alávilágitva, lekiálta.~ ~- Bocsássatok őt szabadon.~ ~ 7499 5, IV | elpihentetni, a vőlegény csak mind lekivánkozott a földre, feldönté a széket 7500 8, V | Nem másolom meg, sőt lekötelezesz vele.~ ~- De ha megtalálod 7501 2, II | viselkedék örök hálára bírta őt lekötelezni; míg saját jótéteményeit 7502 7, IX | még az emberméltóság is lekopott arczáról, s csak abban különbözik 7503 4, V | megvető arczczal fogadá. Leküzdé szivében a feltörekvő félelmet, 7504 8, VII | álltak, az ismert venyigéken lekúszott a falról, s vijjongva, sikoltozva 7505 1, VI | menni, a hol magyar embert lelek, meg aztán Széki régi antagonistám, 7506 7 | Gyermeköröm.~ ~Különös lélekállapot az, hogy mikor az ember 7507 6, I | székre, gyermekes dühvel, mi lélekállapotának volt természetes kifolyása, 7508 7 | virágzásba hozza.~ ~Ily lélekállapotban olykor naphosszant elbolyongtam 7509 7 | ha érzeném a vaderdők lélekemelő illatát, vegyülve a virágos 7510 2, V | mikor imádkozni akart, s lélekgyötrelműl maradt meg szivében...... 7511 4, VI | a jelenlevők. Csodálatos lélekjelenlét.~ ~- Talán nevéről rá fog 7512 8, VII | Érzé, hogy itt teljes lélekjelenlétére van szükség, hogy most roszkor 7513 6, III | párnái közül. Most már éber lélekjelenléttel fordult az éjféli ijesztőhöz.~ ~- 7514 7, XII | kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint elmegyek ez arczot 7515 8, IV | feljőnek a földre, ő, a léleknélküli test a szellemet keresné, 7516 2, III | jeleneteit árulá el néha a léleknyomás alatt küzdő kebel vad nyögése, 7517 4, III | fertőjében kűzdő veszendő lélekre.~ ~- Az elsőt nem hiszem, 7518 2, II | Hány emberélet, hány léleküdv lett semmivé e botlás miatt!~ ~ 7519 7 | onnét ez eset után, s midőn lélekvesztve a majorba értem, a forróláz 7520 8, III | tartá: leste, hogy fog-e lélekzeni? E perczben ott termett 7521 7 | mely idebenn úgy fojtá a lélekzetet. Érzém, hogy még nappal 7522 8, III | gyermek behunyta szemét, lélekzetét elfojtá, megmerevedett; 7523 8, II | összecsapkodtak felette.~ ~Ernő lélekzetfojtottan nézett utána a sziklapárkányról. 7524 5, III | eleven tanubizonyságait adta leleményességének.~ ~Vadászatok, tűzijátékok, 7525 7, IX | élete? vagy tán az illat nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné 7526 6, I | magában, a mint visszatért lelkébe az az undoritó borzadály, 7527 7, I | rád.~ ~Te féregóriás! Ki lelked minden jobb érzésinek börtöne 7528 4, VI | viszonzá Moncené, védd lelkedet, ne az én életem.~ ~Taillard 7529 2, II | világra. Törhetlen szorgalma, lelkéhez nőtt becsületessége s józan 7530 2, III | bennök, mint elkárhozottak lelkei a pokolban..... Hallod mit 7531 1, IV | mennyországot egy új világ, lelkeik mindig hazajárnak az elhagyott 7532 7, VIII | keresztül döftem mind a kettőt. Lelkeiket egymásba sóhajták, vérük 7533 1, I | bús benyomást, a mi felőle lelkemben élt.~ ~Ott hagytam a képet 7534 4, III | veszi igénybe.~ ~- A mi a lelkemé, az az enyém uram. Viszonzá 7535 7, IV | király leszesz? Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé 7536 3, IV | alig fölhányt halomban s lelkendezve tért a sziget tulsó partjára, 7537 8, VI | Ki fog ennek elveszett lelkéről számolni valaha?~ ~- Hallgasson 7538 6, II | beleszólt a sóhaj a bús, a lelkesitő zengeménybe. Minden hanglejtés, 7539 5, I | jószága lesz az, - testestűl lelkestűl.~ ~Ilyen módon évenkint 7540 6, I | rab, csak ő nem érté azon lelkesülés hangját, mely börtöne magányáig 7541 6, I | emeltek meg az erkély alatt, lelkesülten hangoztatva: „El rei Hernando”!~ ~„ 7542 4, IV | hallgatá, a mint ennek nem várt lelkesültsége fokról fokra emelkedett, 7543 6, II | melynek szerzője, öndalától lelkesülve, midőn azt bevégzé, főbe 7544 4, V | az a Mr. Tonners?~ ~- A lelkiismeret nem engede nyugodnom, folytatá 7545 3, III | szilárd jellemű, oly tiszta lelkű volt volna mint ő; ki megőszült 7546 5, I | szokásai szerint testükkel és lelkükkel tartozának.~ ~Mert meg kell 7547 1, I | bennünket; testvérem Géza lelkülete egészen másnemű változáson 7548 7, XIII | énekét hallani s azt, kit lelkünk szeret, ölelni elválástalanul, 7549 1, X | magunkat, hogy megloptuk lelkünket, hirlapokban csak azt olvassuk, 7550 1, IV | itteni dolgok újdonsága lelkünkre teendett, ha egy uralkodó 7551 5, V | mellett álló pórokat mind lelövöldözték, csak őt nem érte a golyó.~ ~ 7552 3, II | üldözött lihegését utánozva lelohad, paripák robogását és a 7553 1, XI | fel, egy maroknyi homokot lelsz benne, onnan való föld ez! 7554 3, V | temetve keservesen sirt.~ ~„Mi lelt?”~ ~,Oh!, - kétségbe kell 7555 1, VIII | fenve, kényszerité a lovagot lemaradni a hátáról s gyalog tenni 7556 1, VI | dolgokat olvastam ki, s miket lemásoltattam, hogy nektek megküldhessem.~ ~ 7557 6, III | felrakva. Egyet kihozott. Lemászott vele a házhéj csatornájaig. 7558 1, VIII | körülrakni, mert a mint lemegy a nap, előjönnek az ikariai 7559 1, V | és a kapitány: már csak lemegyek én is, mert még azt találja 7560 1, VI | Ezzel bevágtam rá az ajtót s lementem a szobámba.~ ~Még ki sem 7561 6, II | kendőjét az elefántcsont lemezekre vetve, s úgy játszva az 7562 6, II | vonalmú arczán valami fönséges lemondás szenvedése volt megdicsőülve. 7563 7, VIII | hogy azt a legelső patakban lemossam kezemről, de nem ment le. 7564 3, II | kidugta éktelen fejét, s lenézett oly tekintettel, minővel 7565 1, II | inasomat nem akarom, hogy lenézzék.~ ~Senkit sem köszöntetek.~ ~ ~ ~ 7566 6, I | Olykor neki hevült ifjak s lenge hölgyek jöttek ki a zászlókkal 7567 6, I | örömittas férficsoport, lengő tollakkal kalapjaikon, miket 7568 4, III | nem lett volna, tán én sem lennék különböző a többi nőktől, 7569 3, V | feleletet.~ ~,Musulmánná kell lennem.’~ ~„Csak az? És ha ez elég. 7570 8, II | csodás ellentétben.~ ~De lent a völgyben még ködös éjszaka 7571 2, II | s örömrepesés reszket át lényegén, melyről nem tudja, honnét 7572 8, II | természet szól teremtett lényeihez, mit az erdei madár s minden 7573 8, IV | látta ülni a magához hasonló lényeket, az anyát, kit gyermekei 7574 6, IV | mely e pillanatban egész lényét fölháboritá.~ ~Nem kérdezősködhetett 7575 7, XI | kezeit hátra köték, haját lenyirták. Még mindig nézett a távolba, 7576 5, V | bor volt eltéve.~ ~Kozima lenyújtá a kanóczot s feltaszitá 7577 5, V | bátorsága ezeket a pinczeablakon lenyújtani.~ ~A megriadt népség hallgatott.~ ~- 7578 8, IV | oda hajolt hozzá, átölelte lenyujtott karjával karcsu derekát, 7579 1, VIII | ki lévén feszitve, szépen lenyult az állig, fülecskéiből, 7580 1, XI | elővette a bicskáját, a kutyát leölte vele s felhuzta azt egy 7581 1, V | mentő csónakokat kezdik leoldozgatni s abban hagyják a szivattyúzást.~ ~ 7582 8, II | mozdulatai vadak, délczegek, mint leopárdé; a nap, ég, virágok, minden 7583 8, II | és minden tagjait vad, leopárdi vonaglással feszité ki magát 7584 3, V | jött egy lovag, a kapunál lepattant tajtékzó ménje hátáról; 7585 1, VI | A boltból egy facsiga lépcső vezetett fel az első emeletbe. 7586 4, VI | futott fel a vesztőhely lépcsőin s elkezde vetkőzni.~ ~Ekkor 7587 5, I | szép Feodorát leszökteté a lépcsőkőn, felűlteté ötlovas szánkójába 7588 8, VII | ismét léptek hangzottak a lépcsőn, az ajtó kinyilt, Darvai 7589 1, VI | akarok menni, huszonkét lépcsőt kell felmásznom, s ha itt 7590 2, V | találkozik.~ ~A kikötő márvány lépcsőzetének alján, épen a regemondó 7591 4, II | szekrény nem volt lezárva, csak lepecsételve, a pecsét feltörése után, 7592 3, IV | őszhaja kétfelül lecsügtek a lepedőből, mig a kis lyány szepegve 7593 1, V | varta a halott arczát a lepedőhöz, hajós szokás szerint, a 7594 7, XIII | magukra teritik halotti lepedőjöket, s mennek búval bánattal 7595 3, IV | átkötötte a halottat az ágy lepedővel, melyen feküdt, s annálfogva 7596 6, VI | csak előre....~ ~Minden lépése a lónak egy század volt 7597 3, III | neki, mintha a föld futó lépések alatt dobogna s a rohanó 7598 6, III | szövetségünkben van; a legelső lépését elárulnák.~ ~E perczben 7599 6, VI | század volt reá nézve, minden lépésével nőttek fájdalmai, a test 7600 1, VIII | kérdéses folyam minden száz lépésnél tiz husz öles vizomlásokat 7601 3, IV | kosár friss szamóczával lephesse meg a felébredőt. A lyánka 7602 1, VIII | nélkül a szobából ki sem léphetek, s a házam elé ki nem lehet 7603 8, II | kétszeres erővel sietett azt ott lephetni, mielőtt újra kiszabadithatná 7604 4, IV | mellőzésével egy szekrény aranynyal lepjen meg. Merném hihetlennek 7605 4, IV | elnök inte Arnouldnak, hogy lépjen elő a vádlott védelmére. 7606 8, II | zuhatag előtt. Leveti egyszerű lepleit, miket vad zerge viselt 7607 4, II | szenvedélytelen hajlásai lépnek föl tanubizonyságul; - arcz, 7608 1, V | Jancsit láttam egy csónakba lépni. Utána kiáltottam, hogy 7609 6, III | léczköteg úgy ingott minden lépte alatt, szerencséjére nem 7610 6, III | ott feküdt, mig az őrjárat léptei ujra elhangzottak. Ekkor 7611 2, I | hallva egyebet, mint saját lépteim kongását, a földről oda 7612 6, III | pokróczokkal volt beteritve, lépteinek semmi hangja nem hallatszott. 7613 6, II | hangok melegitő borzalommal lepték meg a sziveket. A lélek 7614 3, II | hanem a folyosó ablakához lépve, annak vasrostélyai közt 7615 1, I | legboldogabb óráit töltém. Lerajzolám a virágos erkélyt; az ismerős 7616 1, I | külföldön rokonszenvet érzek, s lerajzolja őket nekem a legnagyobb 7617 1, VIII | s közei kitömve mohával. Lerajzolni sokat ér, de benne lakni 7618 4, IV | tovább; örvend, hahotáz, hogy leránthassa magához a porba, hogy nem 7619 3, II | ropognak, a szélvitorla előre leröpül; még egy nyomás, a szarufák 7620 6, III | háztetőre vetve magát, ott lerogyott, annak érczcsatornáját kétségbe 7621 7 | szöktem volna, de féltem, hogy les, s ha észreveszi, hogy félek, 7622 5, III | onnan a legkényelmesebb lesből lövöldöztek az azon járó-kelőkre.~ ~ 7623 1, XI | miket ellenségei koponyáiról lescalpozott, egyik kezében volt egy 7624 6, III | merész szökéssel megtoldva, lesegithessen valakit.~ ~A fogoly négy 7625 6, II | a bűbájos idegen ajkáról lesék le a honszerelem ismert, 7626 3, IV | s azt shawljába takarva lesietett az udvarra. Minden ajtó 7627 6, I | repkedő, aranyszemű állatkákra leskelődni többé! - s ezzel fölvett 7628 6, I | születik.~ ~- Hová lettél te leskelődő állatgyilkos? kezde a fogoly 7629 7 | határozott, az omló zuhatag egy lesodort sziklával úgy térden ütött, 7630 6, III | Maguk azt bizzák rám: hogy lessem ki, nem szerelmes-e úrnőm 7631 6, III | nyiláson a csillagos égről lesütött hozzá... Ekkor hirtelen 7632 3, III | tőle, elpirult, szemeit lesütötte s nem tudta bátyjának becsületes 7633 6, III | Igaz, mondá a nő, szemeit lesütve s megállt előtte búsan, 7634 4, II | másikat, szólt Angelika, lesűtve szemeit s nem birva szót 7635 3, IV | szivesen látott vendég lész nálam minden időben!’~ ~„ 7636 7, I | arcz. Sötét szív.~ ~S te lész-e az, ki ha a csillagok lehullanak, 7637 2, I | legkedvesebbjét midőn a leszakadó pózna egy csapással mindkettejöknek 7638 7, IX | földből; hogy legyen mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? 7639 2, I | bóbitájával játszik.~ ~Olykor leszáll a hosszan aluvókhoz s a 7640 2, I | a vészmadár bátran mer leszállni árboczára, ha a szélcsendet 7641 8, I | lehetetlen lóval utána menni. Én leszállva lovamról, veszem fegyveremet, 7642 5, I | hogy a húszezer rúbelt leszámlálta volna a delnő asztalára, 7643 4, VI | elnök intésére a huissierek leszedék az álarczot, álhajat és 7644 3, V | átölelé s forró ajkával leszitta a lyány első istenitő csókját, - 7645 5, I | cotillont járta, a szép Feodorát leszökteté a lépcsőkőn, felűlteté ötlovas 7646 6, VI | kezde fűlni, eltikkadtan leszórt magáról minden ruhát, s 7647 7, XII | megrázkódék, kirombola, tüzével leszórta a rabszolgaság tanyáját 7648 3, I | Hol, merre hányja őket a lét vihara? - Légy vezetőjök 7649 1, V | A sok kényes bőrű népség letakarodott lassankint az eső elől a 7650 6, II | ott egy fekete damaszttal letakart festményről félrevonta a 7651 7, XII | olykor a sziklapartról e tóba letekintek, iszonyú arcz tekint rám 7652 3, II | futott újjolag az ablakhoz, s letekintve az üldözöttre, kinek már 7653 6, II | kerek asztaltól, melyhez letelepedett s a democrata tenyerébe 7654 1, VIII | Kurczot minden áron bevárni.~ ~Letelepedtünk egy üres házba, ott vártunk 7655 6, IV | viszonzá Jacinto, kedélyesen letelepülve a fűbe, a többiek mellé.~ ~- 7656 7, XII | lett volna, nem egy követ letenni, hol egykor már város ne 7657 7, I | eltaposd s a föld virágait letépd.~ ~Mit adtál te a természetnek, 7658 5, II | volna erre a könyörtelenűl letépett virágra, ki oly korán elhervadt, 7659 4, VI | földre; az irtózatos orkán letépte a házak tetőit s lehajigálta 7660 3, IV | egy letört fenyőfa galyról letépve a lombokat, annak két átellenes 7661 1, V | mozdulni helyemből, a matróz letérdelt a holttest mellé, s egy 7662 4, VI | a mint a nyaktiló előtt letérdepelt. Szemei szenvedélyittasan 7663 3, IV | deszkaládák, szurkos ponyvákkal leterigetve, közbe piszkos ponyvasátrak, 7664 1, VIII | kellett, hogy egy lövéssel leteritsem a fenevadat.~ ~A mint észrevett, 7665 1, V | emelve. Egy szót sem szóltak, letették a karfa mellé.~ ~Mi az? 7666 8, V | boszúsan a medvevadász, letéve a fogadási dijt, kétszer 7667 4, I | a mennyiben általán véve létezhetik a világon barátság.~ ~Taillard 7668 7, XII | az állatok ezer nemei nem léteztek többé, csak az ember és 7669 3, V | volt nálánál s a megtámadót letiporta. A zajra előcsődültek a 7670 6, VI | gyalázatot, mit rád tetéztem, letisztitsam; megengedé, hogy ismét lássalak; 7671 7, IV | édessége csak négy van a létnek.~ ~Az anya teje, a szerető 7672 3, IV | hol bánsági gabona van letöltögetve s a dugárusok domboldali 7673 4, II | de ki is törülve, a porzó letörlése után ki lehete venni, hogy 7674 8, III | nagy vastag ágát iparkodott letörni védszerül.~ ~Az eb néhány 7675 5, V | örökváltsága még most sem jött létre. Sorsuk most is az, mi régente 7676 1, V | gyomromban mintha malomkövek lettek volna s azok is sokalnák 7677 5, IV | szólt Kozima s a fáklyát letűzte maga mellé, leült az asztalfő 7678 8, VI | hozzá, akarnák mulattatni, leülne a földre, vagy az asztal 7679 1, VIII | itt az is röpül, mikor leülsz vacsorálni, eloltja a mécsedet 7680 7, X | arczukat, s büszkén, dölyfősen leültek egymással szembe. - Az Isten 7681 1, VI | fogadott magánál, s miután leültetett, kérdezé hogy ki és mi vagyok?~ ~ 7682 8, VI | Ez a leány, szólt Darvai, leülve a székre, melyhez napa támaszkodott, 7683 6, IV | szánalomra sülyedő hangon.~ ~- Leütötte biz annak a fejét egy franczia 7684 8, II | eszeveszetten a mélységbe leugrott.~ ~Üldözője, a szőke ifjú, 7685 8, I | kiált mérgesen az érkező, levágva magát egy karszékre, s hevesen 7686 1, VIII | elővett egy bogyót, a minek a leve előbb piros, azután megkékül, 7687 1, VIII | athmosphaera, egy külön neme a levegőbeli ingredientiáknak.~ ~Akadtunk 7688 3, IV | szomorúan be volt nőve fűvel. A levegőben kányák és karvalyok kovályogtak, 7689 3, IV | halálszaggal vesztegetve meg a levegőt.~ ~„Jerünk innét” szólt 7690 4, V | név, mely mister Tonners levelében csak kezdő betűjével van 7691 2, II | szőllővenyigék fonódtak s a borág levelei között egy csinosan fonott 7692 8, II | hullatják a vizbe illatos leveleiket, s a habbá tört folyam hófehér 7693 8, VII | Mint hizelegnek hulló sárga leveleikkel, mint vigyáznak az alvóra, 7694 8, III | indáit, a törpe nyirfát ezüst leveleivel, itt ott mered csak elő 7695 1, VI | a mint ön az itt fekvő levelekből átláthatja, elmegyünk oda 7696 1, VII | meg szivem is.~ ~Már ezen levelemben kevesebb nyomát találod 7697 5, II | azzal fejezte be tréfás levelét, hogy a mit néhány év alatt 7698 4, V | megegyezett álnevek alatt levelezni? - De mit folyamodom én 7699 4, V | szándékosan hallgatott azon levélkéről, mit amaz ijedelmes napon 7700 1, VIII | lépésnyire, egy csoport góré és levélszin által környezve. -~ ~Ez 7701 7 | Tekintetem nem birtam levenni róla, szemeim rá voltak 7702 4, II | önt figyelmeztetni azon leverő körülményre, miszerint Monce 7703 1, VIII | valóságban: hanem két faágas volt leverve a földbe, s azon egy szarufa 7704 5, V | semmitől.~ ~Hanem a leány leveté magát a földre s átölelve 7705 3, IV | vetett magára s munka közben levetett bőrködmönét felölté, s egykedvűen 7706 6, I | fővel hagyta oda ablakát, levetette magát hideg ágyára, lecsukta 7707 8, II | megáll a zuhatag előtt. Leveti egyszerű lepleit, miket 7708 3, IV | arczvonásai minden vadságukat levetkőzék és szemei nem forognak olly 7709 6, II | kettyegésivel.~ ~Az ember levetkőzi feszes, gátoló öltönyeit, 7710 6, II | mintha egy süteményről levett czukor figuráról beszélne 7711 1, XI | magamban).~ ~A kaczika erre levette leánya nyakából a tarka 7712 3, II | tartogatná azokat. Egy lövés levitte fejéről fövegét és sűrű 7713 6, V | füstfellegbe burkolva a legközelebb levőket. A mint a füstöt a másik 7714 3, II | támaszkodva áll a végőr, fejére levont fekete csuklája alól tekintgetve 7715 4, II | küldeni.~ ~A szekrény nem volt lezárva, csak lepecsételve, a pecsét 7716 1, VI | hogy csakugy porzott a liberiája.~ ~Nesze semmirevaló! kiálték, 7717 1, II | utánam, meg Jancsi hajdúm liberiáját, a mit otthon felejtettem; 7718 2, III | s végűl elkezdé az „O du lieber Augustin” nótáját fütyülni.~ ~ 7719 6, II | fáradság miatt csak alig lihegett.~ ~- Ön felyülmulta ma önmagát. 7720 6, II | arcza fehér volt, mint a liliomlevél; ajkai rebegtek; szemei 7721 6, III | rendezetlen fürtökben hullott alá liliomos vállaira, sötétével halvány 7722 8, II | tünnek ismét elő, kék és liliomszin a gránitos szikla, néhol, 7723 4, V | napokat; ird meg ha jösz; Liverpolba elődbe megyek. Isten veled, 7724 8, VI | Láthatja hogy cselédeim gyász livreet viselnek.~ ~- Úgy hiszem 7725 3, II | épen a csónak mellett van. Lő. Egy eb elmarad. Elmarad 7726 2, V | égre fenyegetett, melynek lobbanásait világtalan szemei nem láthaták.~ ~ 7727 4, VI | indulóját verte, s a villám lobbanásnál látni lehete a hosszú fekete 7728 7 | fenyőbe ütött le, ennek lobogó vérvilága terjeszte idáig 7729 7, IV | szívben egy évtizeden át lobogott gyehennát vele. Hah!...~ ~ 7730 6, I | légben, a diadalivek zászlóit lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi várfokról 7731 7, XII | vén ősz ember fehér haját lobogtatta a szél.~ ~Kilenczven év 7732 6, I | tollakkal kalapjaikon, miket lobogtatva emeltek meg az erkély alatt, 7733 1, VIII | bukkantunk egy falka fekete loboncsos állatra, mely egy szép mezőségen 7734 7 | szépen meghúzám magam egy lócza végén, fél szemmel az ajtót, 7735 1, XI | szegedi gulyások módjára egyet lóditottam rajta, s azzal ugy teremtettem 7736 8, I | észre, mikor a hallható lódobogás figyelmezteté rá, kezével 7737 8, II | mindkét lábával egy elasticus lökést adott testének, s bámulatos 7738 1, VIII | csak amugy a szőrén ülve lötyögött egy kicsiny ember; ha gyalog 7739 6, V | paloták tetőire, s az égnek lövellő lángok vad ijesztő rém világot 7740 6, II | szemeiből brilliantvillámok lövelltek szét, s félig nyilt rózsapiros 7741 8, VI | leány vad, tűztekintetet lövelt fekvő helyzetében a két 7742 8, I | talált, de a ráintézett lövésre felsikoltott a leány, s 7743 1, VIII | körül, minden órában ki kell lövöldöznöm az ablakon, hogy elriogassam 7744 5, V | ablakokból boszúlatlanul lövöldözték le őket. A kapuk előtt megállitá 7745 3, II | uszítva a vérebeket s utána lövöldözve, s igy rohannak parthosszant. 7746 2, I | elszakadt horgony-láncz lóg alá a vízbe, a foszló gerinczekre 7747 3, II | elszabadult vedrét csikorogva lógázza a kút ostornál fogva; majd 7748 2, I | vitorlái foszlányokra rongyolva lógnak alá, a függő vészlobogó 7749 1, VI | hogy a lábai a székkarján lógtak alá, mindenki elkezdte a 7750 1, VIII | confiscáltam az állat bőrét s most lóistrángokat szabtam belöle.~ ~Volt vagy 7751 2, I | arabeskek a párkányok alatt s a lőlyukaknál. Egyetlen árbocza áll csak, 7752 8, II | fenyőfák usztatják benne örök lombjaikat. A sziklák meredeken, magosan 7753 7 | bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait a hüs kristályvizben füröszti, 7754 8, IV | átölelve az oszlopot, fejét a lombok közé hajtá, úgy leste az 7755 3, IV | fenyőfa galyról letépve a lombokat, annak két átellenes ágát 7756 7 | cseppekben kezdett átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék 7757 8, III | fekete fenevad, egy fényes lomposszőrű medve, ügető, hánykódó futással, 7758 6, VI | előre....~ ~Minden lépése a lónak egy század volt reá nézve, 7759 4, I | tanyájához, kiknek itt is mint Londonban az a hivatásuk: hogy boncztudósok 7760 6, III | önhöz. Én tolvaj vagyok, lopni jöttem.~ ~- Úgy le kell 7761 3, III | útlevelet váltott magának egyik lőpor árusnál a sírok országába; 7762 6, V | földet, s az ostromlókat sűrű lőporfűst és hulló kövek, gerendák 7763 1, V | támadt bennem, hogy most a lőporos hordókra senki sem ügyel, 7764 7, XI | láttam egykor kivégeztetni. Lopott, rabolt, gyújtogatott, megérdemelte 7765 6, III | megmozdulni, s szemeibe egy könyű lopózott, tanujeléül annak, hogy 7766 2, V | kiváncsiság rá vitt: hogy utána lopózzék és kilesse, halálos bús 7767 2, III | ébreszte fel, vagy véletlenül lopta magát a gyanutalan szívbe 7768 2, III | volna. Egy párszor titokban Lórát is elővevé, beszélt a madár 7769 4, IV | érkezik. A karzatok arczai, a lorgnettek, a kiváncsiak szemei tolakodva 7770 6, VI | Diego szinte lebukott a lórul, oly gyöngének érzé magát. 7771 1, V | kivergődtünk, mialatt a sok lótófutó matróz szinte elütötte az 7772 3, I | hóhér kiáltása s az utánam lőtt golyók füleim körül fütyültek; - 7773 6, V | végig az utczákat, itt ott lőttek még rá, másutt éljenezték, 7774 3, II | tán a határon át, s agyon lőtték.~ ~Különben nagyon csendes 7775 8, I | Annál inkább minthogy rá is lőttél. Ha rá akadok, tizet tészek 7776 1, I | oly nemes érzelmű, oly lovagias ifjú, kinek költői kedélyébe 7777 3, II | megroskadva előre bukik és lovagját fején keresztűl ledobja. „ 7778 6, VI | Don Diego egész napi lovaglás után egészen át volt izzadva, 7779 6, II | könnyebb lelkületű hölgyek és lovagok a tánczteremben mulattak, 7780 8, I | gyermek lehet, mondá egyike a lovagoknak, kit a medvék megtaláltak, 7781 1, VIII | neki fenve, kényszerité a lovagot lemaradni a hátáról s gyalog 7782 3, V | Az Unna partjára értek. Lovaik kidűltek alóluk. A futók 7783 1, VIII | nagy tombolást hallok a lovaim között, magam fölkelek, 7784 1, XI | ólakba, megmutogattam neki lovaimat, teheneimet, biztositám, 7785 1, VIII | utunkba, mikben nyakig járták lovaink a vizet, bőszültté téve 7786 5, II | hogy agyon gázolják. - A lovaknak több nevelésük volt; inkább 7787 3, II | őrzött határszélre.~ ~Apró lovakon egyenruhás harambasák járják 7788 8, I | utána menni. Én leszállva lovamról, veszem fegyveremet, s rohanok 7789 6, VI | udvarán van. Le akar szökni lováról s eszméletlenül esik le 7790 3, II | szigettől a dalmát parton egy lovas férfi nyargal, utána hat 7791 4, IV | azt álliták, hogy a két lővés közől mind a kettő halálos 7792 1, VIII | kérdém a citoyentől; minden lovunk sántitott, az egész társaság 7793 1, VIII | keresztül szurva, minőt a lud orrán szoktak keresztül 7794 6, VI | paripa minden mozdulatánál lüktettek fejében az erek. „Csak előre, 7795 3, II | minden utazó gyapot kelméi lúgban és borszeszben mosattak 7796 1, I | virágos erkélyt; az ismerős lugost, a rostélyon átlátszó kertet, 7797 3, IV | szólt a férfi a felocsudó lyányhoz; felejtsd el a mit láttál. 7798 5, I | beleszeretett a gyönyörű lyánykába; az úrnő engedte szenvedélyét 7799 5, I | úrnőnek egy különösen szép lyánykája, a kit Feodorának hittak. 7800 7, V | hagylak el.~ ~Ezt mondtam én a lyánynak.~ ~„Ha lesz egy más világ, 7801 3, II | anyám, édesanyám! kis lyányod hí, a kis Gizella, ne alugyál 7802 3, IV | s egykedvűen kérdé a kis lyánytól: „hová készülsz most menni 7803 1, V | ha viz jött be az egyik lyukon, fúrjanak a fenekén másikat, 7804 1, VIII | citoyen, vigyázzatok ott egy lyukra, ne feküdjetek rá, meglehet 7805 3, V | hajlott arczvonásaival a török macedon hölgyek Adonisa, férfiak 7806 1, VIII | szinü és szagu jaguárok, macskák, párduczok, sakálok és kigyók 7807 1, VIII | majd valami, ha a status madarai ki nem eszik a vetést, vagy 7808 8, IV | leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt 7809 1, VII | colibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak pillangókkal párosodásukból 7810 2, III | gondolatra lehet jőni, mintha e madáralakban tán egy elátkozott emberlélek 7811 6, I | hintett ablakába. A kis madarkák odaszoktak rá, felültek 7812 2, III | fendobogó szívvel figyelt a madárra. Ez ismét ujra kezdé a csókokat 7813 1, VII | rokonomat, s ha e tarka madársereg közől egy egy sötét fecske 7814 7 | megszólamlik: panaszos kiáltás, madárszó, vagy kóbor lélek hangja; - 7815 7 | füröszti, s hallanám a közel madárzenét s az ércztörők távol zuhogását, 7816 6, IV | csakugyan azért jöttél fel Madridba, hogy Buen-Retiro ostromában 7817 6, V | Az emberek szétfutottak Madridból a csatazaj elől, odahagyták 7818 6, IV | van. A francziák elhagyták Madridot, csak a Buen-Retiro erősség 7819 1, VIII | asszonyság annyit tömött magába két marokkal, hogy majd 7820 7, X | vagy imádkozol, vonulj magadba. Nincs földiebb tárgy, mint 7821 8, I | és önhitten.~ ~- Vigyázz magadra, e lény a vadállatok közé 7822 3, IV | Most akarsz-e elhajtani magadtól?’ szólt sajnos hangon a 7823 6, II | monda Jacinto Serena karját magáéba fűzve, te közel akartál 7824 8, I | haza viszi kölykei közé, s magáénak fogadja.~ ~- Hajtó vadászatot 7825 7, VII | másiknál, ki mit szenved, magáért szenvedi. Utáld meg magadat 7826 1, XI | hazulról, s nekem adta a magáét, mely szintén gyönyörü egy 7827 3, V | térünk.”~ ~Az örményt a saját magairánti félelem tulságosan nagylelkűvé 7828 4, I | legelső ambitio a hitel; magamforma ember túlélheti azt, ha 7829 1, V | hajót; a mint félig meddig magamhoz térve láthatám, még egy 7830 1, XI | most, ha mind e férfiakat magamon kivül kellene keresnem, 7831 4, III | feledni, azt kellene hinni magamról, hogy megtébolyodtam.~ ~- 7832 7, VII | én tevém. Magam vettem el magamtól mindent.~ ~Szivem egyetlen 7833 2, II | mint az oraculum szavai. Magánéletében maga volt a jóság és szelidség 7834 6, III | lenni, egyedül az uraság magánhasználatára elkülönitve. Belépett. Mindegy 7835 2, V | Látta mint hajtá a szél magánosan a hajót, tengervirággal 7836 1, XI | De nem soká kellett a magány buslakodásain tépelődnöm.~ ~ 7837 6, I | lelkesülés hangját, mely börtöne magányáig felhatott. Egy hónap előtt 7838 6, I | megosztva vele börtöne unalmas magányát. Midőn estenden fuvoláját 7839 1, IV | félrevonulhasson valamely magányosabb részébe az országnak s ott 7840 7, XII | a tengersivatag közepén, magányosan, testvértelenűl, kopaszon. 7841 7 | lelke borújában keresni a magányt, mely oly sivár legyen, 7842 6, II | Kiknek lelke nem fél a magánytól, ismerik azon jóltevő érzületet, 7843 8, VI | meghalt, senki sincsen, a ki magányviszonyaim miatt kérdőre vonhatna.~ ~- 7844 6, I | Az éj sötétében, az ég magasában egy roppant tűzkorona. A 7845 6, III | ölnyivel van most börtönénél magasabban s a kötélen túl még legalább 7846 7, XII | lett az emberi nem, annál magasabbra emelte arczát és tagadta 7847 4, III | tekint alá jelleme csillag magasából a szenvedélyek fertőjében 7848 6, III | kályhához tette székét, hogy a magasan levő nyiláshoz felkapaszkodhassék 7849 6, III | keresztűl a jelenetet nézte s a magasból alávilágitva, lekiálta.~ ~- 7850 6, III | Nemde egy barna bajuszú, magashomlokú úr van azon a képen festve, 7851 6, II | neki sok ily nemes, ily magaslelkű hölgyet, mint ő.~ ~A felköszöntés 7852 6, II | Senki sem érzé magát elég magasnak arra: hogy őt elérhesse. 7853 4, VI | függőlegesen csapott le az ég magasságából a föld szinére, látni engedve 7854 4, IV | arczával, ismerőseit hideg, magasságát éreztető komolysággal üdvözölve 7855 1, XI | lapályra vetettem, három ölnyi magasságu volt a viz, s azon a salamandrák 7856 8, II | felé, mely itt két egyenlő magasságú sziklafal között rohanva 7857 8, I | kaczérúl.~ ~- Csoda szép! magasztalá a vadász, a minő neméhez 7858 4, V | kimondásakor Angelika mennyei magasztossággal tekinte végig a környező 7859 6, III | láthatók voltak. Egész arczán, magatartásában valami fönséges volt az 7860 1 | maradj!... ha számot vetve magatokkal, meggyőződtetek felőle, 7861 5, II | egy fiatal leányka, kinek magaviseletéről látható volt, hogy hajdan 7862 5, I | fölnevelik, megtanitják mivelt magaviseletre, ügyelnek erkölcseikre, 7863 7, VII | mely mindent adott. A tövis magjából tövis terem. Ki bűnt vetett, 7864 7, XII | a hóhér kezében.~ ~Ekkor máglyára hurczolták őt, hogy megégessék, 7865 7, XII | kerüljek, s kisérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem 7866 5, V | Az öregek közbeveték magokat, hogy ne bánjék oly durván 7867 3, IV | szakadtak alá, utat törve magoknak a hegyoldali fák között. 7868 6, II | vezettetni a teremeken, s a magos, kopaszhomlokú úrral, ki 7869 8, II | lombjaikat. A sziklák meredeken, magosan emelkednek föl körüle, még 7870 6, III | mit tudom én, hogy mi kell maguknak egyéb?~ ~- Értse meg a dolgot, 7871 1, VIII | és ittunk mindent, a mit magunkkal hoztunk, s már én bölcsen 7872 1, IV | feledett, és nem merjük magunknak megvallani, hogy ez otthon 7873 1, VII | ember itt drága, egyébkor magunkra vagyunk szorulva.~ ~Én főzök, 7874 7, XII | legyen” szavára fölszinétől magva közepéig keresztül fagyott, 7875 2, III | halál és örök elkárhozás magvai vannak abba elvetve..... ~ ~ 7876 1, VI | ki.~ ~Ez itt igy szokás, magyarázá ciceroném, földszint a bolt, 7877 4, V | s a ki midőn szavainak magyarázatára szólittatik, előbb két értelműleg 7878 1, XII | is, de legalább ki akarom magyarázni magamat.~ ~Legtöbben nevetségesnek 7879 3, V | megkisértették elleneim, hogy a magyarhatáron belől különféle kecsegtető 7880 3, V | annyiszor elmondtam, hogy én magyarhonból szöktem, politikai vétségem 7881 3, IV | én nevem Szomor Lőrincz; magyarhoni számüzött vagyok, ki szökve 7882 1, XI | éltéhez vannak kötve, ilyen a magyarnál az, hogy önmagát mindenek 7883 5, I | szokás.~ ~Nálunk, itt a jó Magyarországban szokás az, hogy gazdag gyermektelen 7884 8, III | tövises gubancsos növények magzottak föl.~ ~Messze és közel nem 7885 4, II | idő mulva visszatére, egy mahagoni szekrénykét hozott magával, 7886 8, III | mint az egymásba fonódott mahola és iszalag indáit, a törpe 7887 3, V | nyugodt, én is, leányom is Mahomed hitére térünk.”~ ~Az örményt 7888 6, III | újra találkozunk.~ ~- Mához egy évre kivivom magamnak 7889 7, IX | madarakkal beszélni, kár, hogy a mai túdósok nem görögök és nem 7890 7, I | emelni; királyok lesznek majdan belőle, költők, hadvezérek, 7891 2, III | mosolyga nyájosan.~ ~Rynn majdnem elhivé, hogy álmodott. Semmi 7892 1, I | világjavitó eszméje van. Ő egy majomtelepet fog Amerikában alakitani; 7893 7 | s midőn lélekvesztve a majorba értem, a forróláz rögtön 7894 3, V | csibukja, künn üldögélt majorja ajtajában a márvány padocskán 7895 3, IV | kétszeresen, én itt lakom közel majoromban, nevem K a r á m G y ö r 7896 7 | volt a hegyek közt csinos majorsága, nem messze tőle kallómalom, 7897 6, IV | Egy év lefolyt. Langy májusi éjszaka van. A francziák 7898 1, XI | beleveszett.~ ~Egyszer már makacs hideglelésből gyógyitottam 7899 6, II | monda a házi nő, karját a makacsúl ülve maradó democratáéba 7900 3, I | szomorkodom. Úgy hulljanak rá malasztjaid, mint az én könyeim hullanak 7901 5, III | elrontani, hiuvá tenni minden malasztot, a mi onnan felűlről jő!~ ~ 7902 1, VIII | egy száraz malom, a min a málét megőröljük, vagy pamphleteket 7903 3, IV | halomra rakva egész határ málhák, gyapjús harák, jegyzett 7904 1, V | s a födözetről fönmaradt málhakötegek úszó tömege jelelé csupán.~ ~ 7905 1, VI | Megérkezvén New-Yorkba, minden málhám odaveszett a tengerbe, az 7906 3, IV | apathiával, mintha csak egy köteg málhát vitt volna hátán; a holott 7907 1, V | vihar. Egy közülök túl levén málhával terhelve, melytől a kivándorlók 7908 5, IV | lenni?~ ~A hajdú a szép Malikán felejté szemeit, s azt felelte, 7909 5, III | Milyen jó dolga lesz már Malikának! mondogatják a nyoszolyó 7910 3, II | harangokat veri félre, az Unnában malmokat sülyeszt el, s kifacsarja 7911 1, VIII | jobb lenne annál egy száraz malom, a min a málét megőröljük, 7912 5, I | megkorbácsoltathatja s gázló malomba kűldheti s eladhatja a kinek 7913 1, V | kezdett, a gyomromban mintha malomkövek lettek volna s azok is sokalnák 7914 7, IV | pohara. Kábult gyönyörei a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség 7915 2, III | ragyogásában a vigalomzaj mámoradó változatai közt feledé ifju 7916 3, V | kellem; - remekül játszott a mandalinon, mesterien himzett és tündérien 7917 2, III | szaga hasonlitott a keserü mandolaéhoz. Istenem, istenem! sohajta 7918 3, III | mosogatott s fejér ruhákat mangorolt a konyhaszolgáló társaságában, 7919 6, III | el ne felejtse, hogy una mano lava la otra aj ambas la 7920 8, I | emberi medve, vagy erdei manó, vagy görög istenasszony. 7921 4, III | külváros valamelyik szerény mansardlakában húzta meg magát.~ ~Özvegység 7922 6, II | kerülhetik ki. Egyszerre a manuelita kezd el mosolyogni, s az 7923 6, I | összehivásáról beszél.~ ~A Manzanares fekete tükrén egy tűzcsoda 7924 6, I | lámpák sorai képeznek. A Manzanares-parti paloták homlokzatára tűzbetükkel 7925 6, III | találják, bele veti magát a Manzanaresbe s keresztűl úszik rajta, 7926 1, VIII | erről a világról irok.~ ~A mappán ne keress, mert a hol én 7927 1, VIII | megtanultunk annyit, hogy akár ott maradjunk. Nem volt mit tenni mást, 7928 3, II | a kinek örömére itt kell maradnia. - „Vigy ki innét, szólt 7929 1, XII | köréből, ott kellett velük maradnom. Az ifjú Géza fogytig megtartá 7930 6, II | karját a makacsúl ülve maradó democratáéba öltve. Valakivel 7931 1, XI | után hagyva a bajt az ott maradóknak, ez a n e m z e t ö n g 7932 7, XII | másikba, mint utolsó, egyedül maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, 7933 6, VI | völgyek, falvak egymásután maradoztak el nyomában, szemközt jövő 7934 5, III(*)| miket valaki a vendégség maradványaiból félre dug.~ ~ 7935 3, IV | férfi kezét, adott neki két maravedit fáradságaért s megköszönte 7936 1, VI | csinált kocsonyát, hideg marha pecsenyét, vastag hurkákat, 7937 1, VIII | mégis jónak láttam ilyes marhafélével ellátni magamat.~ ~De minek 7938 5, III | inkább a legszükségesebb marháját nélkülözi, mint az új szalagokat 7939 1, VIII | folyvást nem tüzelünk, minden marhánkat megeszik a vadak, miknek 7940 5, IV | hirtelen az ablakot s egy Jézus Mária kiáltással kiugrott rajta. 7941 1, VIII | egy másforma féreg is, mit maringoingnek hinak, ez hosszu mint a 7942 3, III | hajába és tépett öltönyébe markol. A kisértet a temetőből 7943 1, VI | csomó levelet nyomott a markomba, miket citoyen Kurcz irt 7944 1, XI | meghalok, nyisd fel, egy maroknyi homokot lelsz benne, onnan 7945 3, III | barátnak, szeretőnek egymást, s marták, üldözték a testvért, a 7946 5, V | úton, kezei közt tartott martaléka.~ ~- Péter! kiálta a földön 7947 5, II | elmondásával keseriteni, a mi a martalékul esett leánynyal történt.~ ~ 7948 6, I | I.~ ~1808-dik az év. Martius 18-dika van. A franczia 7949 5, V | kezében egy kés, vérbe mártva.~ ~- Te elmentél a pokolra! 7950 5, III | hált a küszöbön a hideg márványon.~ ~Csarekoff annyira bele 7951 5, IV | hogy boszantsalak, semmi másért: szólt Kozima s a fáklyát 7952 1, V | magát pálinkával, mindenik másféle nótát fújt, mig abba nem 7953 1, VIII | undoritó, s még van egy másforma féreg is, mit maringoingnek 7954 1, XI | szobámba a citoyen, utána egy mási citoyen, egy hét láb magas 7955 7, VII | tenarczotokban? Egyik sem jobb a másiknál, ki mit szenved, magáért 7956 6, V | kétségbeesés heroismusával a másikról. Rengett a föld, vöröslött 7957 4, III | és egyik halált, hogy a másiktól megszabadúljon. Jussak eszébe 7958 6, III | valahogy kijuthatni; ha máskép nem, a legelsőt a kivel 7959 1, VIII | csinálni, amik rendesen másképen ütnek ki a valóságban; én 7960 8, VI | vevé észre, hogy Darvai, másod magával jő szobájába.~ ~ 7961 4, V | az első lövést ő tevé, a másodikat én. Mr. Tonnerst Mme Monce 7962 4, IV | megtette az öngyilkos, a másodikra már nem lehetett ideje.~ ~ 7963 4, V | ismerőseid között, hogy másodszor férjhez akarsz menni. Én 7964 5, III | való; hanem mi csak úgy másokon, messziről tesszük ezt a 7965 8, V | Kezet rá, mig szavad meg nem másolod”.~ ~- Nem másolom meg, sőt 7966 8, V | meg nem másolod”.~ ~- Nem másolom meg, sőt lekötelezesz vele.~ ~- 7967 1, VIII | Ugy látszék, hogy sok másra nem gondolt a citoyen.~ ~ 7968 7, V | ez eskűt.~ ~„Ha lesz egy másvilág, mely egy új hazát igér, 7969 8, I | leány alak, egy embernek maszkirozott fenevad, egy pokolbeli daemon 7970 1, V | nevetett, a ki négy kéz láb mászott ha egy tizlépésnyi expeditiora 7971 6, V | ostromlók a falaknak, azokon másztak fölfelé.~ ~A bombák, granátok 7972 1, I | egész nap cabinjában ül s mathematikai könyveket olvas, miket az 7973 1, XI | bevezette a nekem szánt mátkát, ki merőben hasonlitott 7974 4, VI | g y e k b ő l. Tizenkét matrona, a város legtiszteltebb 7975 2, I | jőni, menni, mintha rendes matrózmunkáikat végeznék. - A kapitány a 7976 6, VI | kihozott neki egy zöld mázos korsót. Diaz az utólsó cseppig 7977 1, III | évenkint körülbelül 200 ezer mázsányi érczet fog kiszolgáltatni.~ ~ 7978 1, XI | kicsinyt orvos, egy kicsinyt mechanicus, jó nagyon vadász és erősen 7979 1, VIII | leülsz vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja a szunyoghálót.~ ~ 7980 6, I | ragyogvánnyal szegélyezve; mécsekkel kirakott kerek ablakai, 7981 1, VIII | hozzám, s legközelebb hogy mécsemet eloltva sötétben foglaltam 7982 3, IV | és kúptetejű ószerű török mecsetjeivel, mik mindenünnét sűrű kertekkel 7983 6, II | lámpa fátyolozott pisla mécsvilága; az egymásba nyiló nagy 7984 4, V | még utóirat is van: Azon medaillonban, mit kebleden viselsz, megholt 7985 8, II | folyam s alant egy szélesebb medenczében megtolva tajtékzó tavat 7986 8, II | a zuhatag által képezett meder, melynek tajtékzó habjai 7987 8, II | rózsák rengnek a folyam medre felett, s hullatják a vizbe 7988 8, II | csúcsok felett a hullámzó tó medréig, melynek tajtékos kék vizei 7989 8, II | ezredek óta váj magának medret a kemény szilárd kőben, 7990 8, I | csábitottam már el, még csak medveét nem. Ki tartja a fogadást?~ ~ ~ ~ 7991 8, V | leányt fogod meglátni, hanem medvéjét is.~ ~A csodálkozás hangjai 7992 8, I | molyette, gubanczos, mint más medvéké szokott lenni, a kik teli 7993 8, I | nőfarkas is válogató, te csak medvéket ijeszteni vagy már jó, nem 7994 8, VI | haza vitte kölykeinek, a medvekölykek nem bántották, megszerették, 7995 5, III | az idő, és nem lehetett medvékre vadászni, akkor kiültek 7996 8, I | keztyűt és vadászkürtöt. Medvére mentem és ördögre akadtam, 7997 5, III | zivatarok beszoriták őket a medvevadászatról, farkashajtásról, olyankor 7998 3, IV | a fenyves sorok között, meg-megbotlott egy alig fölhányt halomban 7999 4, II | olykor a tükörbe tekinte, meg-megdöbbent, mintha megijedt volna azon 8000 2, I | ül, körül forgatja fejét, meg-meglebbenti aranynyaljátszó szárnyát 8001 3, II | nem birja azt felkölteni. Meg-megöleli a halált alvót s arczát 8002 7, XII | jött érte.~ ~Alatta olykor meg-megrángatózott a sebhelyes tetem, megnyiltak 8003 7, XII | légbe, s magános éjeiben meg-megrázkódik, megmozdul, mélyen dörg - 8004 2, III | hálókamrája felé, lábai meg-megrogytak alatta, lélekzete elfuladt.... 8005 2, III | hallana neje szobájában: meg-megszakgatott élénk fohászokat, mik ugy 8006 4, VI | sikolta fel e szóra:~ ~- Megá...! kiálta, a guillotin 8007 1, I | azt a méla bús tekintetet megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes 8008 5, V | követelt fejökre.~ ~A büntetés megadatott. A hirhedett lázadók küldessenek 8009 7, I | gyermeke.~ ~Minden állatnak megadja a föld, mire szűksége van; 8010 4, IV | szorítva kénytelen magát megadni. Duval ur hires volt arról, 8011 8, III | körülnyalta száját, s azután magát megadta, dömmögve-czammogott a leány 8012 3, V | hitét bizonyos okoknál fogva megakarja változtatni.~ ~Török polgárt 8013 4, III | nem görnyesztenek, mintha megakarná őket bűntetni azért, hogy 8014 6, II | democratáéba öltve. Valakivel megakarom önt ismerkedtetni.~ ~- Valjon? 8015 1, VI | járt ő én velem, hogy mikor megakart menteni, a galléromat megragadva, 8016 8, V | Voltak kiváncsiak, kik megakartak győződni felőle, hogy csakugyan 8017 7 | megfogtam keblére tett kezét s megakartam azt rázni.~ ~Az alak azon 8018 1, III | Elképzelheted, hogy egy város megalapítása nem csekély fáradságokkal 8019 1, III | saját nevemet ez általam megalapitott városnak. Fekszik az egy 8020 8, VI | diadallal nyújtá kezét a megalázott nőnek s a nélkül hogy az 8021 1, VIII | citoyen a szomszéd tanyákról megalázta magát az épitésnél segitségemre 8022 1, IV | földet, melyen született, megáldaná a tengert, mely azt elnyelé. 8023 5, III | Az Isten szolgája szépen megáldotta, örök frigyre összekötötte 8024 7, I | sötét folt, csak azért van megalkotva, hogy téged, kinek élete 8025 1, V | fölött, azután egyszerre megállapodva, elkezdett lassan forogni, 8026 1, VIII | hegyre felérve, vezetőnk megállita bennünket, mondván: „megálljatok, 8027 6, III | cselédeimet találom hivni? Megálljon. Magam fogok önnel menni. 8028 6, VI | halál, a golyózápor közt megálltam.... Most már czélnál vagyok, - 8029 2, I | egyet visít, s az ember megálmodja halála óráját.~ ~*~ ~Szélcsend 8030 1, XII | édes, kedves, annyiszor megálmodott viszontlátásig!~ ~- ~ ~Vándoroljatok