IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
9031 1, XI | egyszer születsz is, kiálték nekigyürközve, s derékon kapva az óriást, 9032 1, VIII | megszagolták közeledésünket, nekikerekedtek s elfutottak előlünk; egész 9033 1, XI | magyarországi bort.~ ~Több évi nélkülözése után e felséges italnak, 9034 2, II | volt. Ifjusága sanyar és nélkülözések között folyt le; férfikora 9035 2, III | teljes életében sanyaru nélkülözéssel, gyötrő fáradsággal, gondokkal 9036 5, III | legszükségesebb marháját nélkülözi, mint az új szalagokat leánya 9037 2, I | holtak ajkain.~ ~Mi van a némaság könyvében megírva e névről „ 9038 7 | kémlelve, kinek nesztelen némasága százszorta félelmesebben 9039 5, V | pártját fogjátok egy szökevény némbernek, a ki az urát elhagyta? 9040 5, IV | ide? rivalt Csarekoff a némberre, ki megjelenése által örömét 9041 8, I | magasztalá a vadász, a minő neméhez a női szépségnek még nem 9042 7, XII | virágok és az állatok ezer nemei nem léteztek többé, csak 9043 4, III | haláltól pedig nem irtózom, s nemeiben nem válogatok. Isten önnel.~ ~ 9044 1, V | értek a festészet minden nemeihez, a daguerreotypon kezdve 9045 2, III | végre a csókolózás minden nemeit kezdé utánozni a szende 9046 4, I | ebben nem lát egyebet egy neménél az üzletnek, a mit nem ön 9047 6, III | maradt. Arczára a könyek után nemesebb, emberibb vonások tértek 9048 5, V | husz nap alatt hatvanhét nemesi kastélyt égetett fel a fellázadt 9049 6, II | fűszerezve, gazdagitva, nemesitve, kellemes ötleteivel.~ ~ 9050 6, I | beszélni szépről, csodásról, nemesről. -~ ~Néhol „viva”!-rivalgás 9051 5, V | harczosokat elfogták, a boszúvágyó nemesség példás büntetést követelt 9052 5, III | helyett a környékbeli kurta nemességből otthon alakitott magának 9053 1, VI | fajta ember kap. Lám ez a németbe oltott franczia tegnapelőtt 9054 1, V | kivándorlókkal. Többnyire németek voltak, bajorok, badeniek.~ ~ 9055 1, V | jártunk Friczczel az én németemmel a födözeten, mint a részeg 9056 1, I | elém; kedves népdalaimat németre forditva énekli, francziául 9057 1, I | beszél mint egy bajor, s németül a berlini kiejtéssel, s 9058 1, VI | otthon nézni sem tudtam, nemhogy megenni és inni. De az éhség 9059 2, I | eltünő ködalakja egy meghalni nemtudó kisértetnek.~ ~Ki a repülö 9060 1, X | egy eleven atom az imádott nemzetből.~ ~Mint szerettem volna 9061 1, II | egyikéhez tekintetes nemes nemzetes és vitézlő druszáinak.~ ~ 9062 1, IV | szülöttének nem kell félteni nemzetét az elenyészéstől, csupán 9063 1, VIII | felelt, itt nem ismertetnek a nemzetiségek, itt nincs német, nincs 9064 1 | Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá 9065 1, XI | ki merőben hasonlitott nénjéhez, csakhogy még nagyobb feje 9066 3, IV | futott szemeivel a tarka népcsoporton, összejárta az egész sokadalmat, 9067 1, I | frakkban állitá elém; kedves népdalaimat németre forditva énekli, 9068 2, III | elkezde egy jókedvü skót népdalt énekelni és felkaczagott. „ 9069 7, XII | melyen született; el a népeket, miket egykor szűlt és ismét 9070 4, V | ezúttal szokatlanul gyéren népesültnek találá. Az emberek elkezdték 9071 1, VIII | naplójába igtatta, egész országa népével megismertetendő.~ ~A mint 9072 1, IV | a szegény ápoltatik, a népkifejlődésnek semmi akadály nem áll útjában, 9073 1, III | hol nincsenek kasztok, népkülönbségek, valláskülönbségek, hol 9074 3, IV | egész Priedor-ig nem fogunk néplakta helységet találni: ha akarod, 9075 1, V | volt jajgató tehetetlen néppel, kik hasonló állapotban 9076 1, VIII | hatemeletes házakat, dolgos népséget, árukkal rakott piaczot, 9077 6, II | újságiró, fiatal sötétarczú népszónok, vén mosolygó Hidalgok, 9078 4, IV | vette volna a körüle levő néptömeget.~ ~Utána mr. Arnould jött, 9079 5, V | szemekkel fordult a bámuló néptömeghez. -~ ~- Hát ti nyomorultak, 9080 6, III | végkivitelére.~ ~A mint minden nesz elcsendesült, a folyosón 9081 1, VI | csakugy porzott a liberiája.~ ~Nesze semmirevaló! kiálték, ha 9082 8, VI | volt rejtekében, legkisebb neszét nem lehete hallani, de ha 9083 6, I | hallotta zörögni, énekelni, neszezni a mellette levő szobákban, 9084 1, IX | mely sejthető hajlamnak netaláni szenvedélyesebb következményeit 9085 1, V | egy szép nagy hosszú szőrü neufundlandi kutya ült nagyméltóságosan, 9086 6, III | mig egykor magad fogod nevedet büszkén bevallhatni ismét. 9087 5, I | születésük nem engedi jogos neveiket viselni, és ezek a leányok 9088 1, XI | betegségek, a minőnek ti csak neveit hallátok: sárgaláz, fekete 9089 2, II | egyszerüen, pompa nélkül nevelé ismeretlenségében a jónak 9090 5, II | gázolják. - A lovaknak több nevelésük volt; inkább a hintót forditották 9091 8, VI | pórnőnek adatott át, hogy nevelje mint tulajdonát. A pórnő 9092 8, VI | kolostort keresni, hol embert neveljenek belőle Isten számára, és 9093 7, IX | gyermekei is borszeszen nevelkednek föl, azt sziják anyatej 9094 4, I | gyermekkorunk óta e sphaerában nevelkedünk, legelső ambitio a hitel; 9095 8, VII | borult fenevad társára, ki nevelő anyja lőn, midőn édes anyja 9096 5, I | selyem viganót visel.~ ~Ott nevelőket, énekmestert, hárfaoktatót ( 9097 8, I | elveszett gyermek, kit medvék neveltek, magas, idegzetes, karcsú, 9098 5, I | asszonyságok fogadott leányaik neveltetése és rendeltetése felől van 9099 1, XI | isztok, megemlékezzetek nevemről, hogy megszenteljétek azt!~ ~ 9100 6, III | találna ejteni családja nevén, veszitse el minden vagyonát, 9101 6, IV | Eustaquio bátyámnak megint nevenapja lesz.~ ~Diego szivén egy 9102 7, X | oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek, hogy egymást szeretni 9103 4, VI | lélekjelenlét.~ ~- Talán nevéről rá fog kegyed ismerni asszonyom, 9104 6, III | kézmozdulásokkal kisérve.~ ~- Nevess gazember! kiálta Diego észrevéve 9105 4, I | okot találhatnék rá, hogy nevessem a világot.~ ~- No, és remélem, 9106 1, XI | miután Cannibal herczeg nagy nevetés közben ugyancsak e polgártárst 9107 8, IV | búgása, mint a gerlicze nevetése, az erdők fenevadjának ős 9108 5, IV | kaczaj, akkor ő kezdte rá a nevetést, hogy őrült hahotája a velőket 9109 2, II | jól hallá sokszor mint nevetnek háta mögött fiatal gyermek-leányok, 9110 6, IV | valami becsületes embert. - Nevetséges dolog. - Szegény asszony; 9111 2, III | kukorított utána nevetségesnél nevetségesebb variatióiban a gyékény hangoknak.~ ~ 9112 1, XII | magyarázni magamat.~ ~Legtöbben nevetségesnek fogják találni, hogy mint 9113 2, III | ötöt hatot kukorított utána nevetségesnél nevetségesebb variatióiban 9114 1, I | több efféle torzalakok, nevetségtárgyává téve a legkedvenczebb uralkodó 9115 1, VIII | Én majd hanyatt estem nevettemben.~ ~Talán ismered ezt a faját 9116 1, V | neki menni. Mikor legjobban nevettünk, jön fel a lépcsőkön két 9117 3, III | méltatlanul csavargóknak nevez, s kik fülek, vagy körmök 9118 8, I | elő a barlangból, csodának nevezem, mert más nevet nem tudok 9119 3, V | innen maradtam.”~ ~,Most egy nevezetes török status fogoly szökött 9120 6, II | kezének neveznek, bár inkább nevezhetnék balkezének, mert szüntelen 9121 4, III | multak emléke még pihenésnek nevezhető, mikor nem elhagyatva lesz 9122 1, VII | természetnek; fák, miket virágnak nevezhetsz, körüldongva, körülrepkedve 9123 1, VI | folyik belőle.~ ~Ikariának nevezik azt az országot.~ ~Már nincs 9124 3, III | hol rémarczú vadállatok nevezték testvérnek, barátnak, szeretőnek 9125 1, X | helyét, kedves barátunknak neveztük, boldog volt, a ki melléje 9126 3, IV | enyémet, - a nép előtt azonban nevezz szolgádnak, igy majd nyomomat 9127 1, XII | hogy ezentul rokonának nevezzen.~ ~Ha arra gondolok, hogy 9128 2, I | némaság könyvében megírva e névről „Adamante” és ez arczról, 9129 1 | rónákat, miknek virágait is névszerint ismered? nem andalog-e emléked 9130 8, IV | minden arczvonásán a kéj, a névtelen öröm kifejezésivel, a minő 9131 3, III | hol az ő apja, szennyezett névvel enyészni el a földről, mint 9132 1, V | Garmady László urhoz.~ ~New-York, 184-~ ~No öcsém, ittam 9133 1, VI | a dolgot.~ ~Megérkezvén New-Yorkba, minden málhám odaveszett 9134 1, V | Amerikába ne jőj, mig Angliától New-Yorkig hidat, vagy tunelt, vagy 9135 8, II | szemeivel végre a napba néz bele, el nem vakulva fényétől, 9136 1 | önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket magaddal fogod-e 9137 4, V | fogom őt látni, szemeibe nézhetek és megkérdhetem tőle: miért 9138 6, VI | b ű n ö s, az Isten nem nézheti el. Elég, ha boldogul enged 9139 8, V | elment minden kedvem. Nem nézhetnék rá többet, a mióta tudom, 9140 7 | száraz bőrrel hittem végig nézhetni a természetmulatságot.~ ~ 9141 3, III | falvak utczáin, szemébe nézhetsz a villám tekintetű zivatarnak, 9142 5, III | a mik ihlett fenséggel néznek le rájuk mindenűnnen? nem 9143 7, VI | csak az ő arczát kelle néznem és láttam azt.~ ~Mint elsápadt 9144 4, IV | észrevevé a mindenünnen reá néző szemeket, fülig elpirúlt, 9145 7, X | hallották, - hanem végig nézték egymást, ajkat pittyesztének, 9146 7 | játszottak a verőfényben. Néztem a pókot, melynek alakja 9147 1, VI | egy boltot s inte, hogy nézzek bele. -~ ~Lelkem! nem vagyok 9148 1, V | akarnak vándorolni, hogy előbb nézzék meg a komáromi kalendáriumból, 9149 1, VIII | nyargal be nagy ijedten, hogy nézzem meg csak, micsoda állat 9150 1, V | sem lelkének, hogy bátran nézzen szemeik közé. Végre hat 9151 1, VI | neked Amerikából, ki immár Niagara zuhatagokról s rézszinű 9152 5, V | szenvedtetek igaztalanul, nincsen-e késetek, fejszétek, fogatok, 9153 1, VI | legalább hat emelete.~ ~Nini! kiálték megijedve, - melyik 9154 2, I | hajó orrán egy aranyzott nőalak van kifaragva, kezében ó 9155 7, IV | Az a nyájas, bús, könyező nőarcz, mely betegágyadnál éjeket 9156 4, IV | mutatkozott, de a közönség a szép nőben csak egy bűnöst vélt látni, 9157 1 | miatt túlment a tengeren ex nobili indignatione; a harmadik 9158 6, III | rögtön elbocsátja. Buenas noches szép Dinita, el ne felejtse, 9159 6, III | volt. Benézett. A szobában nőcselédek aludtak, egy falra akasztott 9160 6, II | Midőn a grófnő utolsó nőcselédjét is kibocsátá magától, alcovenje 9161 4, V | részesülnek, akár melyik nőcselédtől, ki azt megláthatta, kitudni? 9162 6, III | bűnbocsátó kezet nyújtand feléd, nőd egy szerelemtől reszketőt.~ ~ 9163 1, VIII | ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája, bele mennék-e lakni! 9164 3, I | mint a pinczébe elásott növény fel fognék azon nyilásig 9165 1, VII | s megpillantom az idegen növényzetet, mely házunk körül tenyész. 9166 8, I | elkergetett.~ ~- Ah barátom, a nőfarkas is válogató, te csak medvéket 9167 6, III | megragadta kezét s annyi nőiség, annyi gyöngéd érzelem volt 9168 2, II | terjeszté felőle, mintha nőkerülő lett volna; társaságokban 9169 8, I | ijeszteni vagy már jó, nem nőket szelidíteni. Annál inkább 9170 4, III | lennék különböző a többi nőktől, kiket az idő feledni és 9171 6, II | nevetve Serenához, te az én nőmből, mig oda voltam, valóságos 9172 8, V | a mióta tudom, hogy volt nőmhöz hasonlit.~ ~- Még pedig 9173 5, III | és szilajabb, valóságos nőstény farkas, kit ha megharagítanak, 9174 2, II | megházasodott.~ ~Ha fiatal ember nősül, élni ohajt; ha vén ember 9175 1, VIII | citoyen a város végén jőn.~ ~Nosza én is siettem magamat hirtelen 9176 1, VI | voltaképen? utóbb is beirt notabilitásnak.~ ~Azután inte egy uniformisos 9177 2, III | az „O du lieber Augustin” nótáját fütyülni.~ ~Rynn szörnyü 9178 1, II | ügyvéd uram, sem pitypoty notárus uram nem ül együtt a zöld 9179 1, V | pálinkával, mindenik másféle nótát fújt, mig abba nem hagyta.~ ~ 9180 4, IV | fenyegető alakú gyanúvá nőtte ki magát, hogy a hatóságok 9181 8, V | mióta Darvai ki ment a nővel beszélni, a medvevadász 9182 3, V | olly nyomorú, mint Gábor nővére, hanem Gábor karjai közt 9183 1, V | tiz év mulva úr vagyok. Nur courage!~ ~Már ez könnyű 9184 3, V | felhőin s haza térő fejér nyájain legelteté szemeit, ujján 9185 1, VI | egyéniség benyit hozzam s nyájasan tudtomra adja, hogy a városnegyed 9186 1, XI | kaczika erre levette leánya nyakából a tarka kutyát, s jelek 9187 8, III | közelebb bújt hozzá, karjait nyakakörül fűzte, s félve rántotta 9188 1, V | ajtómra, én a forró kávét a nyakamba öntöm s az asztal alá esve, 9189 7 | asylumot, ha a fergeteg nyakamon nincs, nem hiszem, hogy 9190 8, III | orditással szökött rá, s nyakánál fogva megkapva, felvetette 9191 8, III | reszketnek ölében, s leoldá nyakáról az odavetett fényes, vidrabőrt, 9192 3, III | irónia volt a sorstól; - azon nyakkendőre, melyen megfúlt, szép czifrán 9193 7, X | beszélt, - nem hallák; hanem nyaklánczaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat 9194 5, IV | selyem öltönyeit, gyémántos nyaklánczát, arany kösöntyűit, mindent, 9195 6, V | melyet is don Diego rögtön nyakon csípett, s odaczipelt az 9196 3, III | tömlöcze ablakára magát nyakravalójánál fogva felakasztotta. - Csunya 9197 4, VI | Taillard alakját, a mint a nyaktiló előtt letérdepelt. Szemei 9198 1, VIII | vérét kiszopta, majd ismét nyaktörő sziklagerinczeken jártunk 9199 1, V | vitorla vászonba burkolt nyalábot emelve. Egy szót sem szóltak, 9200 1, I | téve bennük, hogy R.-G.-nak nyalka és neki igen jól illő bajuszát 9201 6, V | kapus reszketett, mint a nyárfa levél.~ ~- Elment innen 9202 1, VIII | mikor halálra kifáradtunk a nyargalásban.~ ~Senki sem, viszonzá ő, 9203 5, III | a nyeregtelen lóra, úgy nyargalászott rajta, ebédnél sem válogatta 9204 8, VII | ember nem mer jőni, futni, nyargalni fogunk rajta végig, egymást 9205 1, V | lyuk! az emberek őrjöngve nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót 9206 6, V | órában lehete látni, a mint nyargalva vágtatott alá az országúton.~ ~ ~ ~ 9207 6, III | közelíteni, sietni kellett. A nyavalyatörés borzalmával tekinte maga 9208 1, V | a vékony deszka falon át nyavalygása szavát. Pedig ekkor még 9209 3, I | kétségbeesett haldoklók csoportjai nyavalyogtak, kik a dögvész elől futva 9210 1, XI | a földhöz, hogy csakugy nyekkent bele.~ ~Erre rögtön megjuhászodott 9211 1, V | meggyuladhat, s ha az embert el nem nyelte a czápa, vagy a vizbe nem 9212 1, VI | hadartak, úgy össze vissza nyelték a szót, hogy daczára két 9213 8, IV | húrok pengése és emberi nyelv danája...... Előtte ismeretlen 9214 5, I | megtaniták őket tánczolni, idegen nyelveket fecsegni, időjártával elméjök 9215 1, VIII | Még most mindenki a saját nyelvén kénytelen beszélni, szólt 9216 8, VII | mondani akarná neki: hogy ő e nyelvet nem érti, beszéljen vele 9217 1, VIII | veregetve a földet s hosszu nyelvével körülnyalogatva pofáját. 9218 3, IV | vadismeretlen arczaik, - ismeretlen nyelvök, - szokásaik, - öltözetük 9219 5, I | akkor nem volt divatja) nyelvtanitókat rendeltek a parasztlánykák 9220 8, III | füleit hátrahúzta, lihegő nyelvvel tekingete szélyel, mintha 9221 5, I | a mit pedig ezen az úton nyer, az mind a gazdájáé, és 9222 5, III | után, hanem felugrott a nyeregtelen lóra, úgy nyargalászott 9223 5, I | az udvarnál, semmit sem nyerhetett ellene. Még ki is nevették 9224 1, VIII | azok folyvást kapálóztak, nyeritettek, a bőrük reszketett s kötőfékeiket 9225 8, VI | hogy a leány az enyim, mit nyerne vele? meggyalázna a világ 9226 5, II | bolondságot, a mivel azt nyerte, hogy csupa sömör lett tőle 9227 8, III | a medve ismerő, örvendő nyihogással adott helyet, ki azonban 9228 2, III | hangokat adni, minők az ajtó nyikorgáshoz hasonlitanak, azután véghetetlen 9229 7 | vidékre, olykor a villám nyilalt át az elsötétült égen.~ ~ 9230 6, III | miknek helyén egy akkora nyilás volt látható, minőn egy 9231 6, III | visszarakta helyeikre s nyilásaikat oly ügyesen el tudá rejteni, 9232 6, III | ütődött, melly a kémény nyilását merőben elzárta.... Nem 9233 6, III | székét, hogy a magasan levő nyiláshoz felkapaszkodhassék róla.~ ~ 9234 3, I | elásott növény fel fognék azon nyilásig nőni s kinőnék börtönömből! - - ~ ~ 9235 1, VIII | hol kertészkéssel kellett nyilást metélni, másutt lábtöréssel 9236 4, I | egy levélben megirandja nyilatkozatát, miszerint önkezeivel vetend 9237 4, IV | iratot s helyeslő zúgással nyilatkoztatták annak valódiságát.~ ~Arnould 9238 1, III | az embereket, nagyszerű nyilatkozványai, a viharok, árvizek s baromfi 9239 1, VI | s kérdtem, hogy honnan nyílik a többi?~ ~A kulcsárné ismét 9240 6, II | mécsvilága; az egymásba nyiló nagy teremek helyett kis 9241 3, IV | megbánta volna, hogy oly nyiltan szólt, akadozva mondá: mindegy, 9242 1, I | őskedélyü férfi, kinek nyiltsága ismerős volt mindenki előtt, 9243 4, IV | s a mint a tömeg kétfelé nyilva útat engedett, lehete látni 9244 7 | csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan 9245 2, III | fog még ilyen sötét lenni? nyissátok ki az ablakot, vagy gyujtsatok 9246 3, II | rostélyába kapaszkodott.~ ~„Nem nyithatom ki ajtódat, mert a kulcsok 9247 7, III | szemét lehunyja és föl nem nyitja többet, hanem lefekszik 9248 1, V | beszegődöm, esztendő mulva magam nyitok korcsmát, tudom a frankfurti 9249 6, II | férfiakhoz; azok helyet nyitottak neki.~ ~Az angol hölgy halványon 9250 7 | beléptem. Az ajtót készakartva nyitvahagytam, azért-e, hogy szükség úgy 9251 8, III | ismeretlen állati gyöngédséggel nyögdécselve hozzá, hangokon, minő a 9252 1, V | zúgásán az a velőkig ható nyögés. Nyolczadnap reggel már 9253 1, V | a kártyát, a hölgy nehéz nyögését néha megszakiták kinos sikoltásai.~ ~ 9254 2, III | Rynn Tamásnak, mintha nehéz nyögést hallana neje szobájában: 9255 6, III | tetszett neki, mintha valaki nyögne, vagy c s í s z o l n a 9256 6, III | Semmi bajom.~ ~- Az éjjel nyögni hallották önt.~ ~- Mit hallottak? 9257 8, IV | omoltan feküdt a leány, nyögve, sirva, kaczagva, mint a 9258 8, III | nem ügyelve az állat intő nyöszörgéseire. -~ ~A gyermek hallva a 9259 1, V | az a velőkig ható nyögés. Nyolczadnap reggel már nem hallottam 9260 3, IV | imádkozni tanitá őt az úton. - Nyolczadnapra a mint egy völgytorkolatából 9261 1, VIII | képe fekete, mint a kiről nyolczszor lehámlott már az europai 9262 3, III | forintot. - Az ember minden nyom nélkül eltűnt.~ ~A szegény 9263 3, V | vágtattak mindenütt a futók nyomába. Azon utat, mellyen egykor 9264 6, VI | egymásután maradoztak el nyomában, szemközt jövő parasztszekeresek 9265 4, I | ünnepélyes megszeppenés nyomai voltak észrevehetők, az 9266 8, VI | arczán hajdani szépség nyomaival, miknek helyét lassankint 9267 8, V | nem tért az erdőbe vissza, nyomán szaglálva utána jött, egy 9268 6, II | ábrándokat, a fájdalom óriási nyomását, mely alatt az erős lélek 9269 3, II | lehettek tőle két evező nyomásnyira, bizonyos volt, hogy elfogják.~ ~ 9270 3, II | folytonos, csillaptalan nyomással, mely a tornyokban a harangokat 9271 3, II | túlcsapnak a parton az iszonyu nyomástól.~ ~Az éj beáll, de nem a 9272 8, III | erdő széleig, az eb mindig nyomban üldözé, ott sebesen, mint 9273 6, III | elküld Arragoniába. Igy nyomodat vesztik, mig egykor magad 9274 3, IV | nevezz szolgádnak, igy majd nyomomat vesztik üldözőim; nevem: 9275 3, III | agyonüsse, ha valaha családja nyomorát el fogja felejteni és azt 9276 3, I | és nehéz lánczaim között, nyomorúan, reménytelenűl, - térdeimmel 9277 5, V | néptömeghez. -~ ~- Hát ti nyomorultak, mit bámultok reám? Nem 9278 8, VII | veté magát a leány keblére, nyomorultul esdve a védelemért, a leány 9279 4, III | meg magát.~ ~Özvegység és nyomorúság egyszerre következtek el 9280 1, XI | sok arra, hogy az ember nyomoruságosan elveszszen.~ ~Én szerencsésen 9281 7, VII | ha Isten karja ver, ha nyomorúvá lettél s mindenki megvetett, 9282 4, IV | látták felfogni a tárgyat s nyomozódásokat tenni benne.~ ~A közvádló 9283 4, IV | helyett, hogy férje gyilkosait nyomoztatná, iparkodott a dolgot mentől 9284 1, VII | földet magát is nyomról nyomra kell ujjá teremteni, pihenni 9285 1, VII | s hol a földet magát is nyomról nyomra kell ujjá teremteni, 9286 7, XII | Kinpadra vonták, töviskoszorút nyomtak fejébe, szegeket vertek 9287 7, VI | első csókom szempillájára nyomtam.... Megérzette-e előre?...~ ~ 9288 5, III | Malikának! mondogatják a nyoszolyó asszonyok; az ura mindennap 9289 5, III | háborúság ellen; a násznagyok és nyoszolyóasszonyok búzát hintettek reájuk, 9290 2, II | hálálkodó önbecsmérlése valódi nyügévé tették őt a finomabb társalgásnak, 9291 8, VII | pástétomdarabokkal volt tetézve s azzal a nyugágy felé közelitett.~ ~Oda simult 9292 8, V | Keservesen zokogva borult le nyugágya vánkosára, csodás arczát 9293 8, V | alakulásait, a vörösbársony nyugágyon hosszan hullámzottak végig 9294 4, II | erényessége mellett a homlok nyugalma, az arcz változatlan alabastroma, 9295 4, V | Uram, láthatja ön arczom nyugalmából, hogy sem biztatásai, sem 9296 4, IV | egy bűnöst vélt látni, a nyugalmat arczán megátalkodottságnak 9297 6, III | közben az öntudat teljes nyugalmával kapta magára könnyü selyem 9298 4, VI | meddig fogja ön e hideg nyugalmu tekintetet megtartani? Kövessen 9299 4, IV | valami magas emberfölötti nyúgalom.~ ~A biró megmutatta a helyet, 9300 2, I | keleten, együtt hunynak el nyugaton, - emberhang nem ébred jöttükre, - 9301 2, III | válnak el. Ijedten szökék föl nyughelyéről Tamás s oda sietett a nő 9302 7, VII | szenvedi. Utáld meg magadat s nyugodjál meg szenvedéseidben; ez 9303 1, XI | hintsétek arczomra, - hadd nyugodjék fejem - hazai föld alatt!...~ ~ ~ 9304 6, I | rendesen a rabok, kik megtudtak nyugodni a rájuk mért sorsban. Ének, 9305 4, V | lelkiismeret nem engede nyugodnom, folytatá Taillard. Az élet 9306 6, VI | Az lassankint enyhébb, nyugodtabb kezde lenni. Serena megtapintá 9307 1 | hogy szétmenjen keletnek, nyugotnak, hogy ne éljen ott, a hol 9308 4, IV | lehet-e ily magasztos, ily nyugott arcza egy gonosztevőnek, 9309 3, II | epitaphium volt felvágva: „Itt nyugszanak hatvanketten.” -~ ~Már a 9310 6, VI | testéhez voltak tapadva. Valami nyugtalanitó zsibbadás kezdett el uralkodni 9311 3, II | Vigy ki innét, szólt nyugtalankodva a betegőrnek; - ollyan nehéz 9312 8, VI | bajos.~ ~- Elvégzem én, nyugtatá Darvai. Én szoktam a medvének 9313 7, XIII | jótetteknek édes emlékire nyugtatni le gond nem ismerő fejűnket. 9314 1, VI | az országot.~ ~Már nincs nyugtom, mig ott nem leszek. Előre 9315 8, VI | hozzájuthatás.~ ~A leány naphosszant nyugton el volt rejtekében, legkisebb 9316 8, V | ijedve vették észre, hogy e nyugvánkos él, s a mint a leány sirását 9317 8, VI | E neszre a vánkos alatt nyugvó fenevad fölemelte fejét, 9318 8, II | méreggel tépte vissza haját a nyűgző tövisek közől, s azt kezével 9319 8, VI | s aztán gúnyos diadallal nyújtá kezét a megalázott nőnek 9320 6, III | hon egy bűnbocsátó kezet nyújtand feléd, nőd egy szerelemtől 9321 6, III | csatornájaig. Átpróbálta nyújtani az átellenben levő háztetőre. 9322 6, III | te a dicsőségen keresztűl nyújtod felém irgalmad olajágát. 9323 3, IV | föl előttük Brieder város nyulánk minaretjeivel és kúptetejű 9324 6, II | csoportozat közé nyúlva, a szép nyúlánk angol hölgyet vezeté a férfi 9325 6, III | térdelt.~ ~- Az én kezem nem nyúlhat te hozzád, monda Diaz szomorúan. 9326 1, VIII | olajjal, hogy zselléreim ne nyuljanak hozzám, s legközelebb hogy 9327 8, VI | nem engedend a leányhoz nyúlni. Itt erőszakot használni 9328 2, III | alvó fehér vánkosai alá nyult, ovatosan járt alatta kezével, 9329 1, XI | e felséges italnak, ugy nyultunk ahhoz mint valami históriai 9330 6, II | Serena, s a csoportozat közé nyúlva, a szép nyúlánk angol hölgyet 9331 8, V | áll elismerni: ha valóban ő-e az vagy sem?~ ~- Hogy kétséged 9332 6, II | darabokat verve le rajta, s az obligát csodálók bámulatára olykor 9333 7, XII | idom nélkül láthatártalan ocean közepében. Semmi élet, semmi 9334 6, V | rögtön nyakon csípett, s odaczipelt az irathoz. „Te is ird alá”.~ ~- 9335 6, VI | s ismét fölreppenve, ha odaért, a nap oly hévvel ragyogott 9336 6, V | mielőtt a hágcsóra lépne, odafordult bajtársához, s halk, de 9337 4, V | hanyatlott össze a padozatra. Odafutottak hozzá. Arnould karjai közt 9338 1, XII | torzképeket, legyek példabeszéddé odahaza, mindez engem meg nem tántorit 9339 6, V | hogy tisztelem. A fülét odaigértem már a Muzeumnak; hát csak 9340 6, III | indult kifelé.~ ~A hölgy odalebbent mellé, megragadta kezét 9341 2, I | változó képeit mutatja, odalehelli a tündérien csodás légpalotát 9342 2, III | elefántcsont szelencze volt. Odalépett az éji lámpához, felnyitá 9343 1, XI | egy kulacsot tele rhummal, odanyujtám azt a kaczikának, s mig 9344 6, III | ugyan azon képet látta. Odanyúlt. Vonagló reszketéssel nyitá 9345 5, IV | alig hogy meglátta apját, odarohant hozzá sikoltva: apám, fussunk 9346 1, XII | boritva vérrel.~ ~Én sietve odarohantam, hogy segitsek rajta.~ ~ 9347 6, I | felugorva fektéből a fogoly, s odarohanva a pókhoz, kiszabaditá a 9348 6, II | látszott helyet foglalni.~ ~Odasimult hozzá, kezét vállára tevé: „ 9349 6, II | ez megint, jó tia! szólt odaszökelve donna Serena, hisz ez nem 9350 6, I | ablakába. A kis madarkák odaszoktak rá, felültek vasrostélya 9351 6, II | habkeblén reszketett az odatűzött halavány kék jáczint..... 9352 1, VI | New-Yorkba, minden málhám odaveszett a tengerbe, az antik gombos 9353 8, III | ölében, s leoldá nyakáról az odavetett fényes, vidrabőrt, beletakargatta 9354 1, VIII | rögtön bele is szállhatok; odavezetett; nagy tengerifüzfás rekettye 9355 6, V | is azt kiáltá: „előre”! s odavonszolta magát a hágcsók közelébe.~ ~ 9356 1, XII | órákban megszoritá kezemet s odavont ágyához:~ ~Ismersz-e egy 9357 2, V | homlokáról a víz csurgott alá, ökleivel a villámos égre fenyegetett, 9358 6, III | tégla réteget megtaszitva öklével, az túlnan zajosan omla 9359 6, III | volt kezeikben, egy pár ökölcsapással kiverte azokat kezeikből, 9360 1, VIII | vegyünk kocsit, lovat és ökröket, s ámbár Friczi váltig állitotta, 9361 2, II | magában: -~ ~E g y s z e r f öl v i l á g o s í t á a l 9362 3, IV | lyányka lábait; vezetője ölben vitte őt tovább: ha rájok 9363 8, VII | szivemben, úgy kinoz, úgy öldököl.~ ~A vad nyöszörgve, vihogva 9364 8, VI | feleletül, s az elkapott ölebecskéket fojtogatva rakásra.~ ~A 9365 3, V | még egyszer kebléhez ölelé őt, - és még egyszer. -~ ~ 9366 7, IV | megnyugtató kebel, az érzékeny ölelés, a hizelgő hangok? oh minő 9367 7 | zajjal jár a világ. Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok 9368 8, III | az ölébe vett gyermeket ölelgeté összevissza, ki még mindig 9369 5, III | ütögették egymást, ott nem csak ölelgették a szép leányokat, hanem 9370 1, X | tennék akkor, ha azokat ölelhetném, kiket otthon szerettem!~ ~ 9371 8, II | jelenik meg a vadrózsák ölelkező fenyőbokrok közűl?~ ~Egy 9372 3, IV | érzékenyen s hálás vidámsággal ölelte magához a térdelő fejét - 9373 3, IV | el, - őrült szeretettel ölelték át mind ketten egymást.~ ~ 9374 6, VI | czélnál vagyok, - láttalak, - öleltél. - Most a szélnek egy lehellete 9375 7, VI | tagjai mint reszkettek ölemben.~ ~Érzette, hogy egykor.....? 9376 1, VIII | minden száz lépésnél tiz husz öles vizomlásokat képezett, néhol 9377 4, IV | határozottan, hogy Moncené maga ölette meg férjét.~ ~Valami titkos, 9378 7, I | mintha mondaná: menj, rabolj, ölj, hazudj! ha élni akarsz, 9379 5, IV | fussunk innen. Gyilkolnak, ölnek a kastélyban. Mindnyájan 9380 2, IV | majd ez éjjel meg fogják ölni, várta felébredését az örökéletre 9381 8, II | két szikla legalább hat ölnyire volt egymástól. Közöttök 9382 6, III | azt, hogy ő legalább négy ölnyivel van most börtönénél magasabban 9383 6, II | mosolyogni, s az Infantadoé ölt komoly képet. Szólnak egymáshoz 9384 8, II | fekete tárgyak ezer szint öltenek. A fekete fák ős zöld lombjaikkal 9385 2, II | Adamante selyem és bársony öltönyben kezde járni, gyémántokat 9386 6, III | szekrényt nyitott fel, melynek öltönydarabjait a mint férje egyenkint magára 9387 3, III | kúszált hajába és tépett öltönyébe markol. A kisértet a temetőből 9388 6, III | fölötlenél vele. Jer velem. Öltönyeidet, miket egykor viseltél, 9389 4, II | Moncené hirtelen magára adatá öltönyét, s inte, hogy bocsássák 9390 1, VII | mivelem, fejem a teheneket, öltönyöket varrok, fehérneműt mosok, 9391 7, X | rongyos emberek ültek. Piszkos öltönyük volt, igy nem jelenhettek 9392 8, V | nyuszt és hermelinprémes öltözéke alig rejté el bájait, kar 9393 5, I | rendkivüli szépségük, mind pompás öltözékeik, elragadó tánczuk, szellemdús 9394 2, V | alakzatok feküdtek tarka öltözetben, kinyilott szemekkel, halvány 9395 3, III | időtől fogva igen czifra öltözetekben kezde járni s házkörül főkötőt 9396 6, III | eltávoznod, szólt Serena, Diego öltözetére mutatva. Mindenütt fölötlenél 9397 8, II | elfutott volna, előbb egyszerű öltözetét kapta hirtelen magára s 9398 2, II | hagyni; - az ártatlanság öltözetlenül jár.~ ~Még egy év folyt 9399 3, IV | nyelvök, - szokásaik, - öltözetük s minden érezhető tárgyon 9400 4, II | fésülé. Előtte gömbölyű öltözö tükre állt, - szórakozott 9401 3, III | mennem, mert meg vagyok ölve; nézd: nincsen szivem, egy 9402 8, IV | csengő férfihang érzelgő ömledező dala vonta őt közelebb - 9403 6, II | őrjöngést, mely e dalban szerte ömlik, s annak szenvedélyes változatait, 9404 4, II | halvány búbánatos képe önarczának.~ ~Kivülről csöngetés hallatszott, 9405 2, II | alkalmatlanul hálálkodó önbecsmérlése valódi nyügévé tették őt 9406 4, I | a rágalmazók.~ ~- Tehát önbecsülete meg volna mentve azon hir 9407 1, VI | visszafelelgetett! -~ ~Az önbiráskodás itt tilos, viszonzá a biró, 9408 4, IV | Arnould egészen megtérő önbizalommal folytatá.~ ~- A vád alappontjai 9409 6, II | hangra, melynek szerzője, öndalától lelkesülve, midőn azt bevégzé, 9410 8, VI | miután bebizonyitám, hogy az öné, nőül venném?~ ~- Képes 9411 1 | multakra gondolsz s nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket 9412 7, IV | a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség álma. Szabad járás a tündér 9413 2, III | hallgatagsága, epedő arczszíne, önfeledt sohajai, nem kerülheték 9414 4, IV | Pedig tagadhatlan volt az öngyilkolás. Aztán várhatni-e józan 9415 4, IV | hány eset van arra, hogy öngyilkosok semmi tudósitást sem hagynak 9416 4, IV | erősebben szólt hirlelt öngyilkossága ellen azon körülmény, hogy 9417 8, I | legyőzni, mondá Ernő büszkén és önhitten.~ ~- Vigyázz magadra, e 9418 4, VI | roszabbithatja általa, vallja meg önkényten vétkét, mely miatt el van 9419 8, V | gördité.~ ~A kiváncsiságot önkénytes bámulat váltá fel az arczokon.~ ~ 9420 6, III | Cuesta Coronelnél, ő mint önkénytest be fog sorozni s elküld 9421 3, III | tömlöczben halt meg, csufosan, önkezei adta halállal, s a temető 9422 6, V | hol Wellington herczeg önkezüleg tűzte fel mellére a vitézség 9423 4, II | könyvek, miknek mérlegét önkezűleg fejezte be, világosan mutatják 9424 4, VI | asszonyt s felszólitá, részint önlelkiismerete megnyugtatására, részint 9425 1, III | szabadságé, hol a nép zsarnoka önmagának, sem az angol szabadságé, 9426 6, I | arra: hogy a lelket elvonja önmagától. A láng tánczol jobbra balra, 9427 8, VI | dacz ellen, a lélek harcza önmagával.... A dacz győzött.~ ~- 9428 1, III | annyira szabadok, hogy még önmaguknak sem parancsolnak; hol nem 9429 8, VI | ha egy szép estén, midőn önnél legvigabban folyik a mulatság, 9430 4, IV | férjét megöleté; fölhívom önöket, itéljék meg, nem a kűlső 9431 4, III | köszönöm. Tisztelettel fogok önről emlékezni érte. Sajnálom: 9432 7, VII | van e két szónak. E név önszeretet. Túl rajta semmi.~ ~Ki a 9433 2, III | belőle egy pohár méz közé öntenek, s e mézet félévig hagyják 9434 1, V | a forró kávét a nyakamba öntöm s az asztal alá esve, findzsa, 9435 1, XI | valami sajátságos uj lelket öntött volna belénk, rég elfeledett 9436 4, III | lelkem ön szavaitól, ha öntudatom nem védne ellenük. Nem tettem 9437 2, III | eltanúlja s annyi elmés öntudatos ösztönészszel bír, hogy 9438 4, IV | szállana agyába, bátran, öntudatosan föltekinte, bizalomteljes 9439 4, II | halkhangon, visszanyerve önuralkodását a segédtől.~ ~- Asszonyom, 9440 7, XII | századok lefolyásaig hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga 9441 1, XI | ti nektek szent legyen ez önzés, és a divatrajongások semmi 9442 1, XI | nagylelküséget csinálni az önzésből, s a szivtelennek azt mondhatni, 9443 8, I | kell szelidűlnie.~ ~- Az ördögbe, mormogá a vadász, himje 9444 6, II | Ugy-e, édes gróf, nem jó az ördögöt a falra festeni!~ ~- Plane 9445 8, I | vadászkürtöt. Medvére mentem és ördögre akadtam, minden kutyámat 9446 6, IV | úgy volt pajtás, hogy az öregapámnak egy valóságos angol végrendeleténél 9447 5, V | vissza a kastélyba!~ ~Az öregek közbeveték magokat, hogy 9448 5, V | okok hatni kezdettek az öregekre. Elálltak Malika védelmétől 9449 3, IV | ponyvasátrak, mik alatt örmények árulnak kimustrált szöveteket; 9450 3, V | pedig lihegve sietett az örményhez, s fáradtan veté magát mellé 9451 3, V | Mahomed hitére térünk.”~ ~Az örményt a saját magairánti félelem 9452 7, VIII | itéletnapkor fel kell tartani az örökbiró eleibe. Legyen ott, vétkeztem, 9453 7, XII | voltak szavai!.... ...Oh örökélet, legrettentőbb eszméje az 9454 7, VII | de központja gyűlöletem örökéletének én magam maradok.~ ~Oh, 9455 2, IV | ölni, várta felébredését az örökéletre s minden reggel felébredt 9456 7, VIII | nem emberek kezétől. Az örökigazság pallosa nem enged el, ne 9457 7, XII | vége van, s kezdődik az örökkétartó semmi. Onnét ismét a földre 9458 6, I | visszahozhatlan, a jövendő örökkévaló és a jelen egy feloszthatlan 9459 7, XII | napok, csak a rettenetes örökkévalóság.~ ~Ment ment. Hideg szél 9460 7, XII | utat, mire visszatértek, az örökkévalóságból még egy percz sem mult el.~ ~ 9461 3, I | csak a fájdalom az, mely örökkön örökké éljen? Oh tégy semmivé, 9462 2, II | megvonva, félrerakott, utána örökölje s e becsületes izzadság-adta 9463 8, VI | kegyed, hogy a mit én magam örököltem, azt réges régen eltékozoltam 9464 7, VII | Az adósságokat fizeti az örökös.~ ~Én is megtanultam gyűlölni. 9465 5, V | birni.~ ~Az orosz jobbágyok örökváltsága még most sem jött létre. 9466 1, X | sem az.~ ~Ilyenek az én örömeim. Ilyen az a verőfény, mit 9467 7, VII | más bajával törődik, a más örömeinek örűl.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~ 9468 5, II | módon iparkodott gazdája örömeit megkeseríteni; mikor az 9469 6, VI | voltál, ezentúl mindennapos örömem fogsz lenni. Gyalázatod 9470 3, IV | szinezete a részvét szelid örömének derengett csak rajta.~ ~, 9471 8, IV | az erdők fenevadjának ős örömhangja, midőn párját fölleli.~ ~ ~ ~ 9472 2, II | beszaladgálta a félvárost azon örömhirrel, hogy az ég egy kis gyermek 9473 6, I | karöltve vonult végig egy egy örömittas férficsoport, lengő tollakkal 9474 5, III | uratok.~ ~A csődült népség örömkiáltással üdvözlé a kegyes ajánlatot: 9475 1, VIII | neve, nem város.~ ~Még egy örömöm volt hátra, mely tapasztalataimat 9476 3, III | polusi éj kisértetei-e? Örömre kevés egy ember szive, miért 9477 2, II | fájdalomérzet nélkűl, s örömrepesés reszket át lényegén, melyről 9478 3, IV | arczán.~ ~,,Atyám!” sikolta örömrepesve a lyány a férfihoz rohanva - 9479 6, I | meg.~ ~A fogoly hallá az örömrivalgást a városból, látta a kivilágitott 9480 3, IV | Gizelám!” kiálta nem festhető örömszinével arczán.~ ~,,Atyám!” sikolta 9481 2, II | s alá szobájában kezeit örömteljesen dörzsölve, s minden fordulónál 9482 6, I | befutja az országot; a főváros örömünnepet ül, Madrid egy éji délibáb, 9483 8, VII | erdejét, fenevad társait? Örülhetett volna tovább is a napsugárnak 9484 6, IV | eseményt akarta megtudni.~ ~- Örülj, ha nem tudsz róla semmit, 9485 6, II | nincs több, hogy mindenki örüljön neki, és senki le ne szakitsa, 9486 1, VI | városnegyed békebirája igen örülne, ha személyesen szót válthatna 9487 6, I | mindegyikért eljöttek az örülő barátok, a búcsuzó börtönőr, 9488 1, VI | mig ott nem leszek. Előre örülök neki. Nem sokára utban leszek, 9489 8, III | vele szaladni, a gyermek örült, kaczagott, a leány nem 9490 1, X | kiengesztelődtünk iránta, örülünk, hogy körünkben tarthatjuk. 9491 8, VII | holdvilágnál, kiáltozva örülve... Elmegyünk, elmegyünk.... 9492 7, VII | törődik, a más örömeinek örűl.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~ 9493 8, II | Letekinte az alatta mélyedő örvénybe, a folyam tajtékot hányva 9494 7, XII | kiket én nem ismerek, - mély örvénynyilásokat a földben, miknek ingó szélén 9495 5, III | szolgája szertartásos pompával összeadott, összekötve kezeiket az 9496 1, VI | számokat irt rá, azokat összeadták; én köszöntem egyiknek is 9497 6, I | pók köröskörül futkosta, összébb vonva körüle fonalait. A 9498 8, VII | és farkasok; mintha mind összebeszéltek volna, s néhol majd itt, 9499 1, VIII | se becsüljék, e napokban összebeszélve Friczivel, hogy kiköltözzenek 9500 4, V | önnek halálfőt, hogy igy összeborzad kérdésemre. Ismeri-e ön 9501 8, II | melynek tajtékos kék vizei összecsapkodtak felette.~ ~Ernő lélekzetfojtottan 9502 2, I | férfié fekete, kuszált és összecsapzott mind a kettőé. Látszik, 9503 1, V | vonta össze magát, fogait összecsikorgatva s szemeit fehérével forgatva 9504 8, VII | magától, átölelte nyakát, összecsókolgatá fejét, sirt, töredezett 9505 1, VI | volna magamat, nekem esett, összecsókolt, agyonölelt s leült mellém.~ ~ 9506 3, V | kétségbe esett barátot, összecsókolta s igért neki minden szépet 9507 7, XI | semmijök sem égett, azok összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s 9508 7, XI | azok összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s gyönyörködtek 9509 7, XII | a két pólus jege közepén összeért.~ ~Ugyan ekkor két roppant 9510 4, V | akadt kézre.~ ~- Oh hisz ez összeesküvés a sorstól a becsületes emberek 9511 3, II | A sír elébe egy durván összefaragott keresztet ástak, melyre 9512 7, XI | fönn és az ősz embert alól összefecskendezé, az elszabadúlt test fejetlenül 9513 5, II | Kozimával úgy sem tudtak összeférni, egész egyszerűséggel kirendelte 9514 8, II | közől, s azt kezével keblén összefogva, oldalvást kiugrott a berekből 9515 6, I | fekete éjben, hol ég és hegy összefoly, mintha a puszta légben 9516 6, VI | magában a lovag. Szemei előtt összefolyt a világ, arcza és feje lángolt, 9517 6, III | legnagyobb fáradsággal volt összefonva, s melyhez úgy jutott a 9518 1, VIII | volt gyönyörü tuttifruttivá összefőzve, melyből Urakatna asszonyság 9519 4, IV | csak mint határozatlan, összefüggéstelen szóbeszéd, de melynek összevissza 9520 3, II | erszényben hordott pénz is összefüstöltetett, az utasok külön szobákba 9521 4, I | Taillard, még szép készpénz összegek maradnak kezei között.~ ~- 9522 3, III | hivatalnál a főpénztár tetemes összegig meglopatott; a főpénztárnok 9523 2, I | fejét, sohajtva hörg és összegubbad, vagy bókokat csinál a légbe 9524 3, III | a rémnek, azt az őrült, összegyilkolt lelket!~ ~Murányi Gábor 9525 6, II | estve népes társaság volt összegyülekezve; a vidámabb, könnyebb lelkületű 9526 6, II | felköszönte mindent, a mi az összegyűltek előtt becses volt: Spanyolországot, 9527 4, II | szól.~ ~Valóban egy kis összehajtott papirra lapidár betükkel 9528 3, IV | megismerni.~ ~E minden országból összehalmozott tárgyak között még tarkább 9529 5, IV | menyasszonyára nézett, mintha összehasonlitásokat tenne magában a kettő között, 9530 1, IX | t h kisasszonynyal fogom összeházasitani.~ ~Sietek, nem irhatok többet, 9531 6, I | s szomszédaival a Cortes összehivásáról beszél.~ ~A Manzanares fekete 9532 4, IV | tétetett, s az esküttek összehivattak.~ ~A közvádló éleseszű captiosus 9533 8, II | biztatólag, azután hirtelen összehúzta magát, egy villanó pillanatot 9534 3, IV | szemeivel a tarka népcsoporton, összejárta az egész sokadalmat, kifáradt 9535 1, I | mindenki előtt, ki vele egyszer összejött, most magában zárkózott 9536 6, IV | közöttünk üljön. Minő véletlen összejövetel.~ ~- Még csak don Aquiles 9537 1, VIII | város tulsó végén megint összejövünk, s ha azalatt találkozunk 9538 8, II | úgy tetszik, mintha ott összejőnének s még sötétebbé tennék annak 9539 5, IV | tagjain, teste véres volt és összekarczolt.~ ~- Hogy jösz te ide? rivalt 9540 4, III | ember között van s előbb összekelle szednie elszórt eszméit, 9541 1, VIII | onnan Jancsival együtt, összekerestünk egy rakás száraz fát, s 9542 6, III | Négy léczet a kötéllel összekötött. E keskeny hidat keresztül 9543 5, III | megáldotta, örök frigyre összekötötte az oltár előtt álló párokat; 9544 1, III | fejedelmi családdal jönni rokoni összeköttetésbe, mint inkább az ajánlott 9545 6, VI | adott be neki.~ ~Serena összekulcsolt kezekkel rimánkodék előtte, 9546 8, III | és fütyölés, a szélzúgás összemossa mind a hármat.~ ~A futók 9547 7 | Széttekinték nála. Körülem sűrűn összenőtt fák, - oldalt meredek sziklafal, 9548 7, VIII | egymásba sóhajták, vérük összeömlött s egymást átölelve meghaltak 9549 7 | perczben, melyben hozzáértem, összeomlott, - hamuvá lett.~ ~Évtizedek 9550 2, III | voltak. Hirtelen egész teste összerázkodék, csak keze nem, mely egy 9551 6, V | szóval; egyet mosolygott, összerázkódék, keze lecsuklott a hágcsó 9552 4, V | Angelika minden idegeiben összerázkódott, a meglepetést, mit Duval 9553 2, III | Tamás megdöbbenve összerezzent e szóra. - Mi ez az Agathodaemon? - 9554 4, IV | elsőnél mindjárt halva kellett összerogynia. Az eset borzasztó volt, 9555 1, XI | polgártárst még egypárszor összeropogtatta s a levegőbe bukfenczeztette 9556 4, I | oszlopot tartóztatja az összeroskadástól, nyolcz penttel szállt alább.~ ~- 9557 1, XI | catoi szigort, mely alatt összeroskadt. Nem engedett magának a 9558 7, XI | mint ott fetrenge, a népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek 9559 3, III | elveszett összeg kipótlására összes minden értéke sem lévén 9560 4, II | éktelenitve, csaknem egész fejét összeszaggatá a lövés.~ ~- Lövés! kiálta 9561 3, I | megpenészedik és kenyerem összeszárad, arról tudom meg, hogy egy 9562 4, I | kereskedelmi irodájába elzárkózva összeszedé készpénzét s becsesebb papirjait; 9563 3, V | tiéd maradok.”~ ~S a lány összeszedte becsesebb ékszereit s elhatárzá 9564 1, V | legtöbb az utolsón volt összeszoritva, külön kabinja rajtam kivül 9565 1, VIII | szivességéből nagyhamar összetákoltam valami ólat, s az épen annyi 9566 2, V | látni az őrült reménységnek, összetapogatta arczaikat, kezeiket, újjaikon 9567 6, III | fehérebbé varázsolva, kezével összetartá keblén a tapadó éji burkonyt, 9568 1, VIII | ijedelmemre egy rétes formára összetekeredett kigyót látok ottan aludni, 9569 1, VI | jön, a csengetyühuzót is összetéptem, még sem jön. Erre egészen 9570 8, II | derűl föl rajta, keblén összeteszi két kezét, s a mint végig 9571 8, III | Most az eszébe jutott, összetette kezeit s szepegve könyörgött 9572 6, II | függönyt, s kezeit bánatosan összetéve, az előtt megállt.~ ~Egy 9573 5, IV | szétkúszálva, a gyöngyhimzet összetörve tagjain, teste véres volt 9574 1, X | egykor annyi kellemetlen összeütközése volt.~ ~És mennyi öröm volt 9575 4, IV | bontogatva, lassankint egy összevágó ténybizonyitékúl fejlődtek 9576 6, II | szólnak egymáshoz, a mikor összevesznek. Nézd, amott a béke főnök 9577 6, II | sirt minden ember.~ ~Az összezördült pártfelek egymás kezét szorongatva, 9578 6, V | meglátszott a szobában az összezúzott zongora, melyen Serena szokott 9579 2, I | helyéből, a vihar mely bordáit összezúzta fél oldalra fektette a hajót, 9580 3, IV | vezette a gyermeket a parti ösvényen, mely mintha rég nem járt 9581 2, III | s annyi elmés öntudatos ösztönészszel bír, hogy szinte azon gondolatra 9582 8, VI | felnyiltak, az állati vad ösztönök helyét érző indulatok foglalták 9583 1, XII | csupán szivem gyöngesége ösztönöz többé, hanem egy haldoklónak 9584 8, VII | jutott a mit valaha állati ösztönről hallott beszélni, arra gondolt, 9585 2, V | esténként, s ki iránt a köznép ösztönszerü tartózkodásban némi fájdalmas 9586 6, II | gazdagitva, nemesitve, kellemes ötleteivel.~ ~A tánczolók a nélkül 9587 4, IV | biztatólag látszott fogadni ez ötletet.~ ~- Hogy miért nem irta 9588 8, VI | bőréről.~ ~Az ifjú megnevette ötletét s aztán gúnyos diadallal 9589 5, I | leszökteté a lépcsőkőn, felűlteté ötlovas szánkójába s elvitte valamelyik 9590 3, II | kicsinyke sírt kelle ásni. -~ ~Ötöd napra mekkorát sem. Akkor 9591 1, VI | tetejében következtek, az ötödik szoba a padláson nézett 9592 1, VI | alkalmat adott a negyediknek és ötödiknek igen ügyesen kapkodni félre 9593 2, III | volna végig egyszerre: s ötöt hatot kukorított utána nevetségesnél 9594 1, II | benne királynak s olyan ötvenet vágatok alattvalóim talpára 9595 2, II | kitüntetést elfogadta volna.~ ~Ötvennégy évig nem bírta elhinni: 9596 5, IV | őket elfogadni. Ruhája, öve, pártája ragyogott a drága 9597 1, VIII | sapka, a hátán egy puska, az övében két pisztoly egy vadászkés, 9598 1, XI | nagy rézperecz lógott alá, övéből köröskörül csüngöttek üstökeiknél 9599 3, II | a vártákat sorról sorra, öveikben nehéz fegyverek; komoly 9600 5, III | sóhajtások helyén, mintha övék volna a napok hosszú rende; 9601 6, III | a kötelet dereka körül övezte, kiszedte egyenkint a téglákat, 9602 7 | sarjazhattak, midőn a lefutott özönviz után legelőször sütött az 9603 1, XII | többet, bárha itt volna is az özönvíz, és ott az Ararát hegye. -~ ~ 9604 4, III | s azzal elsietett.~ ~Az özvegy nyugodtan folytatá kézi 9605 7, XI | végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony ez alatt eltűnt. Ki sem 9606 2, I | elhagyott helyekről;..... az özvegyasszonyról, ki a kis házat lakta, s 9607 7, XI | temetőbe értek, a megholt özvegye ráborult a koporsóra, leszállt 9608 4, III | mansardlakában húzta meg magát.~ ~Özvegység és nyomorúság egyszerre 9609 4, IV | férjét s szeretteték általa, özvegysége csak gyászt és nyomort hozott 9610 2, III | bálványoztatott. Nem volt ohajtása, mely azon perczben midőn 9611 1, VIII | No még csak a czukornádat óhajtottam látni; ide adott egy valami 9612 4, I | minden ember; - kit imád, kit óhajtva keres, kiért áldozatul hozza 9613 3, I | mikor a meghasadt ég lángot okádott alá a féregre, ki réműletében 9614 7 | megcsókol. Szerencsémre nagy okai voltak ilyesmit nem tenni, 9615 5, V | engedelmeskedik neki?~ ~Ezek az okok hatni kezdettek az öregekre. 9616 3, V | okokkal támogatva, az igazi okokat azonban nagy bölcsen elhallgatta. 9617 3, V | metaphisikai és philosophi okokkal támogatva, az igazi okokat 9618 3, V | bejelentendő, hogy hitét bizonyos okoknál fogva megakarja változtatni.~ ~ 9619 4, III | hogy vannak, de nekem semmi okom sincs rá, hogy terhükre 9620 8, I | hogy micsoda?~ ~- Beszélj okosabban.~ ~- Jó volna, ha tudnék. 9621 4, I | mosolyával várta Taillard okoskodásait. Valami bibliai phrasisok 9622 4, I | mit várni többé, és valami okossabbat fogok önnek mondani.~ ~Monce 9623 4, V | félelmet, mit ez ember látása okoza benne, hogy megvetéssel 9624 5, II | hozzá jutott a keserűségeit okozó tárgyhoz, minél inkább haragudott 9625 4, III | okuk, hogy nekem pirulást okozzanak.~ ~- Kegyed még oly fiatal.~ ~- 9626 8, IV | túl volt rajta, akkor is oktalan borzadálylyal tekingetett 9627 4, III | terhükre legyek, s nekik semmi okuk, hogy nekem pirulást okozzanak.~ ~- 9628 4, II | kérdezősködőknek akármit. Hozza fel okul, hogy családi viszonyok 9629 8, V | vén pórasszony akar vele okvetlen beszélni.~ ~Máskor kiverette 9630 2, I | a mely hajó találkozik, okvetlenűl szerencsétlenség fogja érni. 9631 3, IV | örmény, rácz, török egyptomi, oláh, magyar, bojár, zagyván, 9632 1, II | benneteket, mint szent Pál az oláhokat s ha megmondtam, hát meg 9633 6, III | keresztűl nyújtod felém irgalmad olajágát. Elmegyek érte a halálba 9634 1, V | köpönyeg, halzsiros bagaria, olajba főtt hal, foghagyma, pálinka 9635 1, VIII | testemet be kell kennem valami olajjal, hogy zselléreim ne nyuljanak 9636 1, XI | leányaért.~ ~Elvezettem az ólakba, megmutogattam neki lovaimat, 9637 1, IV | Német, frank, irlandi és olasz mind úgy él itt, mintha 9638 1, VIII | nagyhamar összetákoltam valami ólat, s az épen annyi pénzembe 9639 1, VIII | magam fölkelek, kimegyek az ólba, azok folyvást kapálóztak, 9640 2, V | tengervirággal volt benőve minden oldala, csodás növények indái fonódtak 9641 3, III | sirt, hisz a tüz hányó hegy oldalából nem fakadhat patak. Leült 9642 7, XII | semmi hang nem élt rajta; oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült, 9643 3, II | magas kopasz vörös hegy, oldalairól kajla sombokrok, mint bolyhos 9644 1, V | vizmentes táska lógott az oldalamon, abban voltak a váltóim, 9645 2, I | serleggel, s egy felől a hajó oldalán még olvasható nagy aranypiros 9646 1, V | az ajánlóleveleim, másik oldalon egy kulacs, abban volt valami 9647 7 | Körülem sűrűn összenőtt fák, - oldalt meredek sziklafal, csüggő 9648 8, II | kezével keblén összefogva, oldalvást kiugrott a berekből s keresztben 9649 5, V | olyan jó lesz laknod az ólombányában, ha nélküle térsz vissza.~ ~ 9650 5, IV | rohantak ittas vőlegényeikhez óltalomért, segitségért kiabálva. Hasztalan, 9651 6, V | össze legtöbb ember, nem oltani: szitani a tűzet, nem egymást 9652 8, II | elküldve az ismeretlen szellem oltárára.~ ~Megérté-e azt a varázsbeszédet, 9653 4, I | megrendíté a pénz bálvány oltárát; valahol háború ütött ki, 9654 7, X | férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal 9655 2, III | ragyogásnak, melyben mint oltárkép bálványoztatott. Nem volt 9656 7, X | szeretni fogják..... ~ ~Ha én oltárképet festenék, nem úgy festeném 9657 2, III | volt a világban, szendesége oltármalaszt férje szivében, ki hosszu 9658 7, X | alkudott, hátat forditottak az oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és 9659 2, II | ment, mert nem néztek az oltárra, hanem ő reá.~ ~Az öreg 9660 5, III | ördögnek emeltek egy nagy oltárt, az Istennek is gyújtsanak 9661 2, III | szivében ez igézetes méreg olthatlan égetését kezdi édes kínnal 9662 1, VI | ember kap. Lám ez a németbe oltott franczia tegnapelőtt teszi 9663 7 | iratok minden szavát szivembe oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, 9664 5, IV | társainak:~ ~- Már most oltsátok ki a lámpákat.~ ~A megcsalt 9665 1, XI | rámászott a rizsvetésemre, az oltványok ágaikkal lefelé s töveikkel 9666 2, III | kezdé utánozni a szende olvadás hangjától a legszenvedélyesebb 9667 7, XII | ujabb, sötétebb képekkel olvadva össze.~ ~Egy óriási hegyet 9668 1 | Egy képet rajzolok elétek, olvasgassátok el, ha útban lesztek.~ ~ 9669 2, I | betükkel, miket csak azok olvashatnak, kik szent ihlettel nyitják 9670 5, II | II.~ ~Ha e sorok kegyes olvasói az itt elmondottak felett 9671 5, II | úrasszonyáé.~ ~Sajnálnám az olvasók sziveit annak elmondásával 9672 1, XI | rád volt bizva. Mindennap olvasom hirlapjaitok hátulján, hogy 9673 3, II | reszketve szoritja ajkaihoz az olvasót.~ ~„Ő az!” kiálta fel tompa 9674 4 | midőn a pallost fölemeli.~ ~Olvassátok el ez eseményt és gondolkozzatok 9675 1, X | lelkünket, hirlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, 9676 6, I | udvaron valami kegyelmezést olvastak fel; hallá, mint nyiltak 9677 2, III | melyből egykor angyalok olvasták ki reggeli imájokat, s mint 9678 1, IV | Túl vagyunk a tengeren, s olyanformán érezzük magunkat, mint ki 9679 1, VII | körülrepkedve tarka colibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak pillangókkal 9680 6, III | lelkem Dinita, ne kérdezzen olyanokat.~ ~- Vagy ha nem szeretik 9681 4, IV | maradna. Legelső föllépténél olyasmivel dicsekedhetik ön, a mivel 9682 6, III | öklével, az túlnan zajosan omla be.~ ~Ha valaki van azon 9683 7, XIII | feledt morzsákat, s kik porrá omlának, azoknak hamvait a szél 9684 7 | A zápor határozott, az omló zuhatag egy lesodort sziklával 9685 7, XII | szivembe döftem az éles kést. Omolt a vér, a mint kihúztam belőle. 9686 8, IV | gyönyörgazdag pillanatban keblére omoltan feküdt a leány, nyögve, 9687 4, IV | üléseket árverezték, mint az operaházban valami hires tánczosné előadásakor.~ ~ 9688 7 | áldoznék le, mint másnak. Opticai csalódás volt az egész. 9689 3, II | fenn a lárma-tornyokban óra-negyedenként éles kürthangokat rivallnak 9690 1, I | hol éltem legboldogabb óráit töltém. Lerajzolám a virágos 9691 1, V | a födözet alól. -~ ~Hány órája jövünk már Jancsi?~ ~Tizenegy 9692 6, III | gondolat boldoggá tesz halálom órájában.~ ~Ezzel fölkelt a férfi 9693 2, I | ember megálmodja halála óráját.~ ~*~ ~Szélcsend van, a 9694 5, I | nincsen saját sorsa születése órájától kezdve halálaig.~ ~A mugik 9695 1, XII | öreg Széki. Halála előtti órákban megszoritá kezemet s odavont 9696 4, I | mégis tele van az a reggeli óráktól a késő éjszakáig. Innen 9697 4, I | vivre”t, s nem ügyelt az óranegyedenkint érkező telegrafl sürgönyökre.~ ~ 9698 4, III | munkaterhes idejéből egy üres órát elszakaszthatott, hozzá 9699 6, II | boldogabb volt, mint egy órával elébb.~ ~Három nap mulva 9700 7, XII | ember leátkozta helyéről fia őrcsillagát.~ ~- ~ ~Ilyen látások kisértenek 9701 6, III | másikat mossa, s mindkettő az orczát).~ ~A szobalyány csengetést 9702 3, II | vasrostélyzaton, borzasztó átkokat ordit le az üldözött fejére.~ ~„ 9703 3, I | keresztűl, mikor „hajrát!” ordíta utánnam száz hóhér kiáltása 9704 1, VIII | és kigyók s egész éjjel orditanak a házam körül, minden órában 9705 5, V | kilövellni, egy eget verő orditás hangzott az éjszakában, 9706 7, XII | Szava túldörgé a vihar orditását. A csillagok szemei kápráztak.~ ~- 9707 5, V | Megállitá őket ismerős orditásával. Kezében volt az a szijkorbács, 9708 1, VI | hallotta, hogy csengettem? orditék reá, reszketve a méreg miatt. -~ ~ 9709 3, II | érnek hozzá; „utána, utána!” orditják üldözői, rekedten uszítva 9710 5, V | kastély termeiben rémes orditozás támadni; a bennlevők érzék 9711 1, VIII | vadak, miknek fertelmes orditozását s villogó szemeit egész 9712 1, VI | körülményesen, mert becsületes organismusu embernél nagy rubrika a 9713 3, IV | hegyoldali fák között. Az őrházak sok helyen beszakadoztak, 9714 7, IX | természetnek a fák, ezek a délczeg óriások, mindenik megfelel a czélnak, 9715 1, XI | nekigyürközve, s derékon kapva az óriást, amugy szegedi gulyások 9716 1, III | savanáinkon, a nélkül hogy valaki őrizni kénytelenittetnék őket, 9717 6, III | meg s ott feküdt, mig az őrjárat léptei ujra elhangzottak. 9718 4, III | őrjöngésig ragadott; a demoniakus őrjöngés egy ily pillanatában megesküvém: 9719 4, III | szeretem. Szerelmem olykor az őrjöngésig ragadott; a demoniakus őrjöngés 9720 6, II | látszott honolni. A szelid őrjöngést, mely e dalban szerte ömlik, 9721 8, II | száritgatott.~ ~Amaz pedig ott túl őrjöngött, őt ekként látva és hozzá 9722 1, V | lyuk, lyuk! az emberek őrjöngve nyargaltak alá s fel, csak 9723 4, VI | szakadni a földre; az irtózatos orkán letépte a házak tetőit s 9724 1, XI | heti rendbe az irtóztató orkánok, a minőkről civilizált embernek 9725 7, XII | meg vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok látogattak 9726 7, XII | kopaszon. Olykor nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod 9727 2, I | halott, és e hajóról, mely ormán Circe aranyzott mellképét 9728 8, II | kivillanik a nap az útját elálló ormok mögül, az éjszaka elvész, 9729 6, II | közűlök.~ ~Legelébb egy fiatal őrnagy ugrott elé, egy szép pörge 9730 3, II | folyosóját látná az ember, őröket és vártákat, s néhol a folyamparton 9731 1, VIII | szunyoghálót.~ ~A szú egész éjjel őröl a ház oldalában, s ha valami 9732 5, I | szokás.~ ~Beszélik, hogy az oroszbirodalom fővárosában lakott egy úri 9733 8, VII | hogy most roszkor lépett az oroszlán kalitkájába, s azon nyugodt 9734 5, V | kitörte lábát, de azért oroszláni erővel védte magát, mig 9735 5, III | mulatságok voltak már az ifju Oroszország inyének; ez úttal föltevé 9736 4, IV | hogy férjét Monce Guidot orozva meggyilkoltatá.~ ~Angelika 9737 1, VIII | legszeretetreméltóbb befelé görbülő pisze orr, s alatta egy elbájoló száj 9738 6, III | bolond! kiálta rá felétartott órral a kapus.~ ~- Lehetetlen! 9739 2, I | szárnyaival szelet hajt arczaikra, orrával ruháikat rángatja, fejét 9740 3, II | szavakat váltanak mindegyik őrrel, mig a vigyázók fenn a lárma-tornyokban 9741 6, V | ember ijedelmén. - Te! az orrod most is görbe attól a poflétől, 9742 6, V | Vidd hozzá közelebb az orrodat, förmedt ellene don Diego, 9743 1, VI | angolul beszélni, egyenesen az orrom alá nevetett.~ ~Végre felhozták 9744 7 | oly sötét lett, hogy saját orromat sem láttam, a mit ugyan 9745 1, V | hal, foghagyma, pálinka és orrtekerő kapadohányfüstből szerencsésen 9746 3, III | egyik lőpor árusnál a sírok országába; midőn eszébe jutott, hogy 9747 6, IV | nyujtva elé.~ ~- Akármibe. Egy országba! viszonzá ez amannak tenyerébe 9748 1, VIII | van üres fundus?~ ~Az én országfőnököm bevitt az erdő közepébe, 9749 1, XII | gyüléseken, tisztujitásokon, országgyüléseken történtek közöttünk. Előjött 9750 1, IV | valamely magányosabb részébe az országnak s ott mezei gazdálkodással 9751 4, I | kétségbeesés családokra és országokra. Az ige, melly innen széthangzik 9752 6, VI | egészen beborult s lassú országos eső kezdett folyvást esni.~ ~ 9753 3, V | hogy a kivánt szökevényt országszerte kutathassák, s a fürkészők 9754 1, IX | Csak annyit irok, hogy országunk ismét több nagyszerü telepitvényekkel 9755 3, III | hogy melyik a legrövidebb országút, mely más világra vezet, 9756 2, II | hazája, a jó istenen és az országuton kivül. De ifju éveiben kegyetlenül 9757 6, V | nyargalva vágtatott alá az országúton.~ ~ ~ ~ 9758 6, IV | van és élet. Száz meg száz őrtüz világit az erdőben, mintha 9759 6, IV | pihenni.~ ~Egyike körül ez őrtüzeknek fiatal katonatisztek ültek, 9760 3, III | ébred fel a pásztor hamvadó őrtűze mellett, a szél zúg, az 9761 2, IV | vaksága mellé még meg is őrül, mert nem bírta kigondolni: 9762 4, II | annál világtalanabb, annál őrültebb lett körűle minden gondolat.~ ~ 9763 7, IV | melyhez nem férhet fájdalom. Őrültséggel határos örömök. Kergető 9764 1, X | gyógyulunk.~ ~Bátyám az őrültséghez közelg, atyám a halálhoz, 9765 7, IV | szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté birt tenni, adj vissza egy 9766 5, I | engedte szenvedélyét egész az őrűlésig fejlődni s mikor már annyira 9767 2, III | szivének meggyógyulásáért, mert őrűltség, halál és örök elkárhozás 9768 1, XI | s t, soha sem vette be. Orvosa átismeré baját s rég megmondá 9769 4, V | huissiereket: hogy siessenek orvosért, élesztő szerekért.~ ~Az 9770 1, XI | már annyira nem terjedt orvosi tudományom, hogy ezen segiteni 9771 1, XI | előlünk baját s az egyetlen orvosságot, a v i g a s z t a l á s 9772 1, XI | előttünk: a világ minden orvosszere sem gyógyit meg engem, s 9773 1, VIII | kiknek ott rendkivül kevés őrzeni valójok lehet, miután a 9774 8, VI | elkisérte börtönébe is és őrzi éjjel nappal, mintha édes 9775 3, II | csuklája alól tekintgetve ki az őrzött határszélre.~ ~Apró lovakon 9776 1 | hogy ne éljen ott, a hol ősei meghaltak s ne haljon meg 9777 1 | osztogatnak. - Itt ugyan őseid vérén zöldül a fű, de amott 9778 1, XI | napig folyvást tart, egész őserdőket pozdorjává tör össze, s 9779 1, III | egyszóval itt a szabadság őshazája van, ne érts félre, nem 9780 1, III | az emberi teremtőlélek őshonában találja magát, hol nincsenek 9781 1, I | reánk. Atyám, az életvidám, őskedélyü férfi, kinek nyiltsága ismerős 9782 1, XI | is voltál; földedet, mit ősöd vérrel vagy érdemmel, vagy 9783 2, II | előjogok, uradalmak és százados ősök nélkül születtek a világra. 9784 5, IV | a gróf úr; te ma nagyon ostoba vagy. Máskor még a gondolatomat 9785 6, II | gúnyora a társadalmi körök ostora szokott lenni.~ ~A mint 9786 3, II | csikorogva lógázza a kút ostornál fogva; majd nekik vágtat 9787 3, I | isten!! vedd el rólunk ostorodat!” - én még ott sem tanultam 9788 6, V | megkezdődött a Buen Retiro ostroma, az elkeserülés dühével 9789 6, IV | Madridba, hogy Buen-Retiro ostromában részt vehess? kérdé Jacintótól.~ ~- 9790 1, VIII | Öcsém, mi itt állandó ostromállapotba vagyunk téve. Bot nélkül 9791 6, IV | Kiütötték biz azt Ciudad Rodrigo ostrománál ablakostul együtt.~ ~- No 9792 6, III | roszat beszélni. Szép volt, ostromlója volt elég, de senki meg 9793 6, V | megrendité az álló földet, s az ostromlókat sűrű lőporfűst és hulló 9794 5, V | maguk rohantak legelől az ostromlott kastélyra.~ ~Ott minden 9795 8, II | a mint a dühös vizroham ostromolja a sziklákat, minden században 9796 1, VIII | csigázva ugy, mint a ki várat ostromolt.~ ~Attól függ, felelt a 9797 3, IV | minaretjeivel és kúptetejű ószerű török mecsetjeivel, mik 9798 2, III | s hizelgve csókolá, az őszfürtös homlokot, s szemeibe mosolyga 9799 1, VII | Oh a cserébe adott mosoly őszinte volt!~ ~Lelkem vágyódásaiból 9800 8, IV | vevé jelenlétét. Az erkély oszlopaira felfutó növények indái tekergőztek 9801 6, I | messzeségbe.~ ~A pompás kőhid oszlopairól tarka röppentyűk szállnak 9802 4, I | óta állt egyik korinthi oszlopnak vetve vállát az előcsarnokban 9803 1, VIII | nyári pavillon alatt egy oszlopos, szellős hajlékot képzeltem, 9804 3, III | apja. Nyakába borult az ősznek, kérte, hogy ne feküdjék 9805 6, II | többi teremekbe szét volt oszolva, s ekkor tűnt fel legszembeszökőbben: 9806 4, IV | emberi gyarlóságokat sem osztá, - meggyilkoltassa férjét, 9807 8, I | meglepetésemet még ebeim is oszták, elhallgatva egy perczre 9808 4, III | hogy kegyednek meg kell osztania velem vagy az életet vagy 9809 1 | Föld, melyet másutt ingyen osztogatnak. - Itt ugyan őseid vérén 9810 7, XI | siratta a kimultat, gyertyákat osztogattak és halotti czimereket és 9811 7 | szót és ütleget kapok és osztok. Számtalan emberrel jövök 9812 7, XII | hajakat.~ ~És becsületben őszültek meg azok.~ ~Egyetlen fia 9813 7 | e fél óra alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá a besütő 9814 6, IV | volna el a golyót, nem az őtet, viszonzá Jacinto, kedélyesen 9815 6, III | felejtse, hogy una mano lava la otra aj ambas la cara. (Egyik 9816 1, V | az csinál velem valami otromba tréfát, hanem egy másik 9817 1, XI | szeretetreméltó menyasszonyom azalatt ottben a szobában kutatott.~ ~A 9818 1, VIII | kezde érzeni, gondolva az otthoni konyhára; rögtön utána is 9819 5, III | rókaprémmel, azt a tarka őv szoritja körűl, tenyérnyi 9820 3, IV | éber seressan, mire a férfi óvakodva hajtotta tutaját a déli 9821 2, III | fehér vánkosai alá nyult, ovatosan járt alatta kezével, újjai 9822 1, III | zsarnokságától maga a természet óvja meg az embereket, nagyszerű 9823 8, II | futott előle, sebesen mint az őz. Futó lábai alatt alig hajlott 9824 8, III | az a döngés, mellyel az őzek hivogatják egymást, mig 9825 6, II | lőtte magát; karcsú, delí őztermete felmagasult ilyenkor, szemeiből 9826 4, IV | egy elrekesztett üres pad állt a vádlott - egy másik 9827 1, V | mikor láttam, hogy a szobám pádimentomáról egyenesen a stukaturjára 9828 4, IV | hogy a huissiernek kelle őt padjához vezetni. Ez ügyetlensége 9829 4, V | találkozniok.~ ~A mint a tanúk padján végig tekinte, az új tanúban 9830 6, III | segithessen magán?... Bemászott a padlásablakon, ott hosszú léczeket talált 9831 4, II | segéd zokogva rogyott a padlat szőnyegére a nő lábaihoz, 9832 6, III | odább jutand. A folyosó padlata puha pokróczokkal volt beteritve, 9833 3, V | majorja ajtajában a márvány padocskán s az alkonyodó ég piros 9834 4, V | zokogva hanyatlott össze a padozatra. Odafutottak hozzá. Arnould 9835 6, III | hallott, s elhagyta a kapus páholyt. A két monstrum alunni ment. 9836 6, III | utczán koronkint egy pár pajkos azon járó mérges nagyokat 9837 3, IV | szöveteket; csupa tetőből álló pajták, hol bánsági gabona van 9838 5, II | boszújában rögtön szekérre pakoltatá Feodorát, s a hogy elhozta, 9839 1, II | hagylak benneteket, mint szent Pál az oláhokat s ha megmondtam, 9840 6, III | azon a képen festve, sötét palástban, lehajtott inggallérral?~ ~- 9841 6, I | rá, felültek vasrostélya pálczáira s enyelegtek, énekeltek, 9842 1, V | egypár, a ki még győzte magát pálinkával, mindenik másféle nótát 9843 7, VIII | kezétől. Az örökigazság pallosa nem enged el, ne is engedjen 9844 5, III | szoritja körűl, tenyérnyi pálmavirágokkal, mely egész térdig csügg 9845 1, I | bajuszát oda rajzolja viscount Palmerston ajkára, s felöltözteté őt 9846 5, I | hogy a ő leánya már most palotában fog lakni és selyem viganót 9847 5, I | Szentpétervárra, diszes palotájába.~ ~A jámbor mugik úgy örűlt, 9848 5, I | előkelő születésü, a kinek palotáját a legdiszesebb urak látogatták, 9849 6, III | egy szűk sikátor, mely egy palotaszerű épületet választott el a 9850 3, II | parthosszant minden kunyhót és palotát sorra látogatott.~ ~Túl 9851 2, II | kereskedőnek nevelte, mely egyedüli pálya azokra nézve, kik születési 9852 4, IV | eltévesztené hivatását, ha ez új pályán meg nem maradna. Legelső 9853 1, V | Oda tekinték s az egyik pamlagon egy fiatal hölgyet látok 9854 1, VIII | a málét megőröljük, vagy pamphleteket készit az örök békéről, 9855 1, VI | sietség ellen itt nincs panasz.~ ~A szobák és hely leirása 9856 1, IV | melyben mi vagyunk, én panaszkodom.~ ~Mindazok, kik bennünket 9857 2, II | elfogadott mindent, nem panaszolt semmiért, de észrevett mindent; 9858 7 | rengetegben olykor megszólamlik: panaszos kiáltás, madárszó, vagy 9859 5, III | keresztben, hosszában aranyos pánthimzések ékesitnek, azon felűl van 9860 3, II | vasszegekkel és keresztbe rakott pántokkal beverve, előtte éjjel nappal 9861 2, III | ritkaság-gyűjteményben egy gyönyörü papagájt látott meg a nő azon legritkább 9862 8, III | galambturbékolás, vagy mint a vad papagály nyögése, minő a gerliczenevetés, 9863 6, II | valóságos kedves kis... papagályt csináltál.~ ~- Azt hiszi 9864 6, V | ird alá”.~ ~- Nem látom pápaszem nélkül az irást, sápitott 9865 4, I | összeszedé készpénzét s becsesebb papirjait; éjszakára az irodai lakból, 9866 4, I | valahol háború ütött ki, s a papirok egy nap alatt húsz száztólival 9867 4, I | a hanyathomlok csökkenő papirokban.~ ~A mint ott egykedvűen 9868 4, I | valami paptól.~ ~- Önnek e papirokbani veszteségei mellett, kezdé 9869 1, I | helyett könyeimet látnád e papiron.~ ~- Már nyolcz napja, hogy 9870 4, II | Valóban egy kis összehajtott papirra lapidár betükkel Monce Angelica 9871 6, II | festésben, ott is fekete papirral letakarva.~ ~E könyvet is 9872 7 | megsárgult, megfoltosult irott papirt hagytak ott egy szegletbe 9873 4, VI | Taillard oda fordúlt gyóntató papjához, - elvégezve gyónását, megcsókolá 9874 4, VI | katonaság, közepett birák, papok és két elitélt. Az egyik 9875 4, I | várni tőle, mint valami paptól.~ ~- Önnek e papirokbani 9876 6, III | rózsás lábacskáival himzett papucsait keresve.~ ~Olyan szép volt....~ ~ 9877 5, III | hidegben gyakorlott katonai parádék, mind nagyon elkoptatott 9878 3, III | helyett szánakozók; a szív paradicsomából temető lett, belétemetve 9879 1, VIII | Dávid, megköszönöm ha itt a paradicsomban éhen meg nem halok.~ ~Az 9880 1, X | szerettem!~ ~Oh elvesztett paradicsomom! Még azt a csillagot sem 9881 1, XI | vettem tőle, bucsut az egész paradicsomtól, minden muskitóival és csörgőkigyóival 9882 5, V | Miért tántorogsz?~ ~- Uram parancsára részeg vagyok.~ ~- Légy 9883 1, V | kérdem aggodalommal.~ ~Parancsol ön valamit? kérdé tőlem 9884 1, II | talpára mindennap, mint a parancsolat, s majd ha egy pár millióm 9885 1, III | hogy még önmaguknak sem parancsolnak; hol nem grassál semmiféle 9886 7, II | tart: hogy legyen kinek parancsolnia, a fejdelmek hizelgőket 9887 5, V | Hol van feleségem? kiálta parancsoló hangon, széttekintve a csoport 9888 6, III | Bocsássátok szabadon. Én parancsolom.~ ~- De hát ki ez az úr? 9889 7, XI | megtudta szánni a siralom fiát, parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne 9890 5, II | kastélyából, valami kerti lakba parancsolva, hogy onnan elő ne merjen 9891 5, IV | ottan.~ ~- S hogy merészelsz parancsom ellen ide jőni most? kérdé 9892 2, I | hallik tompa szélcsapászerü parancsszava, hallik a hajókötelek csikorgása, 9893 6, II | honszerelem ismert, de elfelejtett parancsszavát. Mindenki közelitni érzé 9894 7, IX | melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja maga körül a nap. 9895 2, I | hogy az ember kicsiny, parányi.~ ~Én jártam emberlaktalan 9896 6, VI | hajlékhoz érjen. A legelső parasztházhoz beköszönte. Egy ital vizet 9897 5, I | nyelvtanitókat rendeltek a parasztlánykák mellé, megtaniták őket tánczolni, 9898 5, V | Kozima maga a vasrostélynak a parasztokkal, hogy azt sarkaiból kivesse. 9899 6, VI | nyomában, szemközt jövő parasztszekeresek kalaplevéve köszöntgettek 9900 6, I | fűteni, elmélázott az izzó parázson. A tűz látása oly jó arra: 9901 5, III | Vadászatok, tűzijátékok, lakomák, párbajok mind csak mellékes dolgok 9902 1, III | teheti azt, a mit akar, párbajt vihat, feleségétől elválhatik, 9903 6, V | Mosolygó arczczal valami tréfás párbeszédet folytattak egymással. Don 9904 4, I | Monce egykedvűleg ránézett párbeszélő társára s hidegen szinte 9905 1, VIII | szagu jaguárok, macskák, párduczok, sakálok és kigyók s egész 9906 1, VIII | Kurcz alig abrakolta meg paripáját s vezetett bennünket Ikaria 9907 3, II | lihegését utánozva lelohad, paripák robogását és a vér-ebek 9908 3, V | alatt, válassz ki két gyors paripát aklainkból, - ne félj, én 9909 8, IV | fenevadjának ős örömhangja, midőn párját fölleli.~ ~ ~ ~ 9910 4, II | hagyjon magamra, s azzal széke párkánjára hajtotta arczát és sirt 9911 2, I | hogy el ne merülhessen; a párkány korlátjáról tépett kötélhágcsó 9912 2, I | az aranyozott arabeskek a párkányok alatt s a lőlyukaknál. Egyetlen 9913 3, V | lóval, az leemelte őt a párkányról, átölelé s forró ajkával 9914 6, III | mulva ismét előtünt az úrnő párnái közül. Most már éber lélekjelenléttel 9915 2, III | roszat: és különös, hogy párnáim nedvesek a könyektől, miket 9916 5, IV | a pohár; sorban ültek a párok, mindegyik menyasszony egy 9917 1, VII | madaraknak pillangókkal párosodásukból eredtek volna. És e pompás 9918 2, III | egybefüggésben lett volna. Egy párszor titokban Lórát is elővevé, 9919 5, IV | A gróf felkaczagott.~ ~- Pártádat, ugye bár?~ ~- Azt nem vihetem 9920 5, IV | elfogadni. Ruhája, öve, pártája ragyogott a drága kövektől; 9921 6, II | ember.~ ~Az összezördült pártfelek egymás kezét szorongatva, 9922 6, II | amott a béke főnök egy párthive jött össze don Infantadó 9923 3, V | egyszerre ért mind a két ladik a parthoz. - „Rabló, megállj!” orditá 9924 3, IV | szolga vezette a gyermeket a parti ösvényen, mely mintha rég 9925 2, I | arczát.~ ~Sehol sem látszik partja a víznek, sehol sem látszik 9926 7, VII | szem elől a távol remények partjai, s a távol hajótörések bérczei. 9927 8, II | szökéssel át lehessen egyik partjáról a másikra ugrani.~ ~Azonban, 9928 5, V | tanítani az asszonyokat? hogy pártját fogjátok egy szökevény némbernek, 9929 8, II | hajol a vizzuhatag egyik partjától a másikig.~ ~Ilyen lehetett 9930 3, V | előtt seressan volt a dalmat partokon, próbaköve minden halálbetegségnek, 9931 6, II | mindenkiben a politicai pártszenvedély. Az emberek gúnyosan, keserű 9932 3, III | egy nőtelen férfi fogta pártul, ki az időtől fogva igen 9933 6, I | Infantado herczeg, Hernando pártvezére.~ ~És az egész tündéri tünemény 9934 1, XII | Én szeretném, ha minden pártvezéreinket kiküldenék ide egy pár esztendei 9935 1, III | h a m e h á n a k, ki en passant mondva egyike a legszabadelvűbb 9936 1, VI | czimeim igen is vannak, itt a passusom.~ ~A biró most még kevésbbé 9937 8, VII | porczellan kosarkát vett el, mely pástétomdarabokkal volt tetézve s azzal a nyugágy 9938 7 | ércztörők távol zuhogását, s a pásztorkűrt tévedő hangjait; tán mindazon 9939 1, VIII | voltak támogatva.~ ~Nálunk a pásztorok és csőszök szoktak ilyen 9940 6, II | zongorateremben ez alatt a komolyabb, patheticusabb lelkületű vendégek települtek 9941 1, I | meg kezét, ő a leghamisabb pathoszszal mondja, hogy milyen önkénytelen 9942 1, VI | Hát itt a bort talán a patikában árulják, minden órában egy 9943 1, VIII | házi állat, mint nálunk a patkány, nem kellemetes, de nem 9944 3, I | laktársaim - a kigyók és patkányok szemei - nem világitanának, 9945 2, III | felhúzott sárkánya kettőt pattanik s azután felsikoltott: „ 9946 2, III | sipolt, gyalult, dugókat pattantott szájával, de csókot nem 9947 6, I | futnak fölfelé, valami úgy pattog, ropog a tűzben, a parázs 9948 6, V | fölfelé.~ ~A bombák, granátok pattogtak fejeik fölött, a bástyákon 9949 2, III | volt összekötve a finom patyolat. Vánkosain is piros szalagok 9950 1, VIII | gyalog jön, azt hiszem, hogy pávián, szakálla, haja hosszu volt, 9951 1, VIII | fákhoz s magunk befeküdtünk a pavillonba.~ ~Kérlek benneteket, szólt 9952 1, III | több helyt létező nyári pavillonjaimat!) mely hely épen legalkalmasabb 9953 1, VIII | és csőszök szoktak ilyen pavillonokat épiteni nádból vagy kukoriczaszárból. 9954 2, III | meghalni!~ ~Álom! Álom!~ ~Pazar fénynyel vevé körül ifju 9955 5, I | merték helyezni pompa és pazarlás tekintetében. Sőt voltak 9956 7 | illatát, vegyülve a virágos pázsit fris demutszagával; - ha 9957 1, XI | öcsém észrevéve e szokatlan pecsenye iránt tanusitott undorodásomat, 9958 3, V | szemeit, ujján egy nagy pecsétes gyűrű volt, történetesen 9959 1, XII | rólam torzképeket, legyek példabeszéddé odahaza, mindez engem meg 9960 1 | indignatione; a harmadik példány egy korát évekkel megelőzött, 9961 5, V | elfogták, a boszúvágyó nemesség példás büntetést követelt fejökre.~ ~ 9962 4, I | leendő álnevét; legyen az például T o n n e r s, azon időt, 9963 7 | ajtón s elverte a dohos penészszagot, mely idebenn úgy fojtá 9964 8, IV | ütötte meg füleit, húrok pengése és emberi nyelv danája...... 9965 4, I | összeroskadástól, nyolcz penttel szállt alább.~ ~- Az mindegy, 9966 2, III | Mondják: hogy mesés nagyságú pénzáldozatába kerűlt ezúttal a jó öregnek 9967 3, V | örmény lakott, kinek igen sok pénze, igen szép leánya és egy 9968 8, V | csomó aranyat: „itt bánat pénzed, úgymond, a leány itt marad.... 9969 8, V | Elsőbbséged van, viszonzá Darvai. Pénzedet elengedem, elviheted. Nőmnek 9970 4, I | De hátha nem találva a pénzeket nálam, azt hinnék, hogy 9971 1, VIII | valami ólat, s az épen annyi pénzembe került, mintha otthon kőházat 9972 1, VIII | és baromfiait nekem jó pénzért el nem adta volna.~ ~Igy 9973 4, I | ismerhetni többé; önmaga pedig pénzértékét magához véve, még azon éjjel 9974 8, V | Tudtam! orditá, poharát és pénzét a falhoz vágva a medvevadász.~ ~ 9975 4, I | hiszi, hogy ha én most e pénzösszegekkel megszökném, még elég okot 9976 4, II | körülményre, miszerint Monce ur pénzviszonyai elannyira rongált állapotban 9977 4, IV | hozva, hanem egyedűl, mint a per folyamához tartozó corpus 9978 7, IV | utolsó édesség - a halál percze.~ ~ ~ ~ 9979 3, V | földalatti börtönében élte utolsó perczéig buzgón imádkozott. Ha tudta 9980 4, IV | egy embert a lövések utáni perczekben a hátulsó ajtón kisurranni, 9981 7, III | kétségbe, mikor már csak perczeket kellene számlálnia...~ ~ 9982 6, II | a falióra ingája osztja perczekre a nagy hallgatást, halk 9983 7, IV | miket fejemre mértél? Egy perczet adj vissza, egy pillanatot 9984 1, V | magát is idadta ráadásul. E percztől fogva a becsületes ember 9985 7 | ajtó között felmagzott a perje, s az ajtó ragasztó hasadékaiban 9986 5, I | elszöktette, az eleget dúlt-fúlt, perlekedett, hanem a gróf maga is kedves 9987 8, II | kijött.~ ~Azután a habzó permeteg alá lép, egészséges testét 9988 3, III | keresztény egy kosár szalma pernyét döntött rá megismertető 9989 1, I | tesz egyebet, mint gunyoros persiflageokon töri fejét, miknek czéltáblájaúl 9990 1, II | Tekintetes Hurday és alsó kere pesi Hurday László úr~ egyikéhez 9991 2, III | halál-lehelletéből ragadó pestis támad.~ ~Látjátok, ez a 9992 6, II | gyöngyökre, mik fehér tajtékká pezsdűltek a pohár koronáján s röviden 9993 5, III | mely a vendégurak kedvét új pezsgésbe hozza; az ilyen hosszú tél 9994 4, V | rögtön fölszólittatott a philadelphiai helytartóság, hogy e Tonners 9995 1, V | Nekem egyenlő feladat a philosophiából praelegálni, vagy mopszlikat 9996 1, V | igazitva a rágott dohánycsomót, phlegmatice monda:~ ~Az a nő, a ki az 9997 4, I | okoskodásait. Valami bibliai phrasisok fognak lenni, gondolá magában 9998 6, II | tiant ez alatt kidült a physicai fáradság miatt a zongora 9999 1, I | tréfával viszonzá:~ ~- A physiologia szerint ennek az az oka, 10000 1, III | tudnod kell, hogy városunk piacza nemcsak terményekben, hanem 10001 7, XI | Meghordozák a halottat minden piaczon keresztűl, s mikor a temetőbe 10002 1, VIII | népséget, árukkal rakott piaczot, korlátos kikötőket képzeljek, 10003 2, III | hirtelen el-elmaradt sebes pihegése, mintha rögtön elhalt volna 10004 4, III | közt a multak emléke még pihenésnek nevezhető, mikor nem elhagyatva 10005 2, I | szakállát hosszan lebegtetve a pihenő habokban, közte színes tengeri 10006 6, II | vadrózsa levél, lehajló pilláin egy könycsepp gyémántja 10007 6, VI | szenvedő férjét. Éltem minden pillanata a te boldogságodnak lesz 10008 6, II | grófnő, s széttekinte vizsga pillanatával, s ekkor meglátta a zongoránál 10009 6, II | Jacinto gróf nejét.~ ~- Egy pillanatnyi csendet kérek. Szólt az 10010 6, II | függönyei mögött eltűnt. -~ ~Pillanatok mulva csendes volt minden.~ ~ 10011 6, VI | házakhoz ért. Don Diego a pillanatokat számlálta, a mik még hátra 10012 4, I | tekintélyére fog válni.~ ~Veszélyes pillanatokban az ember igen röviden szokott 10013 4, IV | visszatakartatni.~ ~Duval diadalmas pillanattal takarta vissza a leplet 10014 1, VII | olyanok, mintha a madaraknak pillangókkal párosodásukból eredtek volna. 10015 5, IV | himzetlen ingválig, még pillangós czipőit is, még a szalagokat 10016 8, VI | embervesztő gondolatokkal teljes pillantásokat.~ ~- Megegyezünk - szólt 10017 1 | nemzeti emlék akasztja meg pillantatod, kedves vagy bánatos, dicsőség 10018 1, VII | vagy egy szomorú tölgyet pillantok meg, azt ugy üdvözlöm, miként 10019 1, VIII | ijedezett, most már a bagolyfejü pille is bekergeti a házba, s 10020 8, III | kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan 10021 5, V | elérte a pinczét.~ ~Az a pincze az egész kastély alatt végig 10022 5, V | két hosszú égő fáklyát s a pinczeablakhoz futott vele.~ ~A terem ablakaiból 10023 3, I | s én érzem, hogy mint a pinczébe elásott növény fel fognék 10024 6, V | jöhetett hamarább, mert a pinczéből kellett előkászolódnia.~ ~- 10025 3, IV | s a dugárusok domboldali pinczéi, miket a kitűzött zöld zászlóról 10026 1, VI | Ez beafsteak! felelt a pinczér.~ ~Jól van, hanem én a hust 10027 1, VI | szobámba, s előhivatva a pinczért, megparancsoltam, hogy süttessen 10028 5, V | kiszenvedett.~ ~De Kozima elérte a pinczét.~ ~Az a pincze az egész 10029 1, XI | köröskörül szépen ki volt pingálva sáfránynyal és vörös agyaggal, 10030 1, VIII | vizet, bőszültté téve a pióczák, kigyók és sajgató halak