IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
10031 1, XII | szólt, bodor füstöt eresztve pipájából:~ ~Tehát fogadjunk, hogy 10032 1, XI | egymással a béke és szövetség pipáját kiszivjuk.~ ~Pipát cseréltünk.~ ~ 10033 1, V | volna füteni, két tajték pípám tettem a zsebembe. Egy vizmentes 10034 1, V | s ő megy el. Kivertem a pipámat s befeküdtem a kabinba, 10035 1, VI | méreg, kikaptam a számból a pipaszárat s kettőt hármat olyat raktam 10036 1, XI | szövetség pipáját kiszivjuk.~ ~Pipát cseréltünk.~ ~Ő elvette 10037 1, V | mellett, hátán, ölében, aludt, pipázott, kártyázott, evett, ivott, 10038 1, XII | apja lehetnék.~ ~Egy estve pipázva ültünk a veranda alatt Gézával, 10039 5, II | kastélyban, külön szabója, piperekészitője volt, valamennyi szakács, 10040 6, II | a méla vendégcsoporton, piquant arczával keresztűltekintve 10041 1, VIII | számára kenyeret, szalonnát piritott, melyet a citoyen oly jeles 10042 1, XII | visszafanyalodom nagy szégyennel és pironkodással az elhagyott a megvetett 10043 2, I | keresztpóznája végén zöld szárnyu pirosfejű madár ül - egy kajdacs ( 10044 8, II | Tátra legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga 10045 3, I | még napvilág oda künn?~ ~Piroslik-e még az égalja a hajnal költekor? 10046 7, XII | fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló seb. - A nemtő nem jött, 10047 4, III | nekik semmi okuk, hogy nekem pirulást okozzanak.~ ~- Kegyed még 10048 1, XI | fanyársra, oda tette a tüzre pirulni.~ ~Kurcz öcsém észrevéve 10049 2, III | nem hunyó szemmel, el nem piruló arczczal állta ki férje 10050 5, V | történik a kastélyban? Nem pirultok-e a gyalázat miatt, a mi fejetekre 10051 6, II | az éji lámpa fátyolozott pisla mécsvilága; az egymásba 10052 2, III | azután véghetetlen sokáig pisszegetett, majd sohajtozni kezde minden 10053 6, III | vörösorrú kobold egy vén piszeorrú gnómmal.~ ~- Megszámláltad 10054 1, VI | előbb nagy hangosan a fogait piszkálni, azután meg a körmeit.~ ~ 10055 1, VIII | mely semmivel sem volt piszkosabb mint a másik, egy hosszu 10056 3, II | vérig sarkantyúzza, keze pisztolyain remeg, mintha egy elhatározó 10057 4, IV | éjszakán többen hallák a pisztolylövéseket az emlitett irodában s nem 10058 4, II | meg magát, asszonyom. A pisztolyok mik mellette hevernek, ugyanazok, 10059 7, X | végig nézték egymást, ajkat pittyesztének, gúnymosolyra vonták arczukat, 10060 5, V | már. A csatlósok, hajdúk a pitvarban hevertek torkig elázva, 10061 1, V | ivott, danolt, káromkodott, pítyergett, ki hogy fért egymástól.~ ~ 10062 1, II | dibdáb ügyvéd uram, sem pitypoty notárus uram nem ül együtt 10063 1, V | varróvánkosokat, tűtartókat, tubákos pixiseket, s úgy megvarrom a kaputot 10064 1, VIII | kiszurta volna a szemét azzal a plajbászszal, a mi az orrába volt dugva. -~ ~ 10065 4, II | mire gondol?~ ~- Az öreg Planchet esküdött, hogy ugy van, 10066 6, II | ördögöt a falra festeni!~ ~- Plane kettesével. Ha látná don 10067 8, VI | alakittatta igy festőműhellyé, a platfond magas ablakához szinte lehetetlen 10068 1 | egyéb terhe, mint az úti podgyász, a kinek nincs kedve bátor 10069 6, II | őrnagy ugrott elé, egy szép pörge bajuszú lancier, s katonásan 10070 6, II | senkitől: hogy szeméből a köny pörög, mert hiszen sirt minden 10071 1, VIII | voltak, szépen kiülő nagy pofacsontok, gyönyörü kicsiny beesett 10072 1, VIII | nyelvével körülnyalogatva pofáját. Jancsi a padlásra bujt 10073 6, V | felele: „Igen is, arról a pofléről, a mit tavaly ilyenkor volt 10074 6, V | orrod most is görbe attól a poflétől, a mit tavaly kaptál, vigyázz, 10075 6, III | vigyorgást, s úgy csapta pofon a vén faunust, hogy az kiesett 10076 3, V | Az a rút ember, hiszen ő pogány?”~ ~,Azon könnyü segiteni.’~ ~„ 10077 3, V | durva, állati szenvedélyű pogánynak, s majd ha férjedet megzsinórozzák, 10078 5, IV | menyasszonyaiknak is szabad volt poharaikból keveset csippentgetni, nemsokára 10079 8, V | jobb szeretne sirni s a poharakat vendégei fejéhez vagdalni.~ ~ 10080 1, V | tudott, bort töltök üres pohárból, értek a gymnasticához, 10081 4, III | pompás lakását, valahol a Poissonniére külváros valamelyik szerény 10082 4, IV | egészen eltünt a világ elől, a Poissorier külváros legrejtettebb utczájában 10083 1, XI | tollakból csinált koronája a pókhálókat szedte le a gerendáról.~ ~- 10084 7, XII | Kereste a mennyet, kereste a poklot, de nem talált rájok. Örök 10085 6, I | vissza. Megismerkedett a nagy pókokkal, mik évről évre ugyanazon 10086 2, III | Feketék szemeid mint a pokol, s valami ég bennök, mint 10087 2, III | mint elkárhozottak lelkei a pokolban..... Hallod mit mond a halálmadár?....~ ~„ 10088 5, V | mártva.~ ~- Te elmentél a pokolra! szólt az egy döféssel legyilkolt 10089 6, III | A folyosó padlata puha pokróczokkal volt beteritve, lépteinek 10090 4, V | emberhez szólanak. Én egyszerű polgár vagyok, én nem tudom: lehet-e, 10091 1, III | tudniillik Ikaria status polgárainak elveink szabad alkalmazása 10092 1, VIII | kiván-e bennünket statusa polgáraivá felvenni? mire ő sajátkezü 10093 1, XI | nevetés közben ugyancsak e polgártárst még egypárszor összeropogtatta 10094 6, II | felkeserűlt mindenkiben a politicai pártszenvedély. Az emberek 10095 6, II | ragadtatva, még a két vitatkozó politicus is annyira elfeledkezett 10096 7, XII | tűz kialudt rajta, a két pólus jege közepén összeért.~ ~ 10097 1, XI | mindennapi dolog, de végre polypus támadt a torkában, s már 10098 1, VIII | csinálni deszka között agyagból polyvával.~ ~Egy hét alatt készen 10099 6, II | del campo”-t; ah azt ön pompásan szokta játszani; meglássa 10100 5, III | Isten szolgája szertartásos pompával összeadott, összekötve kezeiket 10101 1, VIII | Jancsit csókolgatva össze. Ti pontosan megtartátok szavaitokat, 10102 3, IV | jegyzett deszkaládák, szurkos ponyvákkal leterigetve, közbe piszkos 10103 3, IV | leterigetve, közbe piszkos ponyvasátrak, mik alatt örmények árulnak 10104 3, IV | és a koporsót beszentelő pópa, az éneklő diákok, a szemfedő, 10105 5, III | kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték melódiás rythmusaikat, 10106 8, V | és jelenti, hogy egy vén pórasszony akar vele okvetlen beszélni.~ ~ 10107 8, VII | ajtónál egy szolgától kis porczellan kosarkát vett el, mely pástétomdarabokkal 10108 1, VIII | állatfogak lóggtak alá, s orra porczogóján egy hosszu halcsont volt 10109 5 | ANNYI SZOKÁS.~ ~(Az ukrán pórhad.)~ ~ ~ ~ 10110 8, II | fergeteg által oda vert porhanyó föld a rázástól kezdett 10111 4, III | lélek meg lesz alázva a porig és keresni fogja a kétségbeesést, 10112 6, VI | Az izzasztó hőség után porkavaró hideg vihar támadt s jéggel 10113 6, VI | elrobogó után. A vizért járó pórleányok ajkairól hangzott a nemzeti 10114 8, VI | eltitkolni. A gyermek egy szegény pórnőnek adatott át, hogy nevelje 10115 1, VIII | szamár, citoyen Kurcz vigan poroszkált előttünk, mig mi lovainkat 10116 7, XIII | feledt morzsákat, s kik porrá omlának, azoknak hamvait 10117 7 | azon perczig megtartva, mig porráomló teteme nem érinteték.~ ~ 10118 8, II | lép, egészséges testét a porrátört viz jéghideg harmatába fürösztve, 10119 5, V | égetett fel a fellázadt pórság, s a zendülés elterjedt 10120 7, IX | mondá: nem a világ forog e porszemnyi átom körűl, melynek neve 10121 3, V | austriai határra, kit midőn a porta visszakövetelt, cserébe 10122 1, VI | ételeket és italokat, alét, portert, melasset, rhumot, halból 10123 4, II | megkezdve, de ki is törülve, a porzó letörlése után ki lehete 10124 1, VI | nyaka közé, hogy csakugy porzott a liberiája.~ ~Nesze semmirevaló! 10125 7 | áztatni megállt, fekete poshadt vizében tekergve úszott 10126 1, III | levelemet három új közbeeső postaállomás bélyegével ellátva találod 10127 4, I | a nantesi vagy bayonnei postával elutazik, ott hajóra ül 10128 7 | mezőkön keresztűl; mig egy posványhoz vezetett, hol szétterűlve, 10129 3, IV | mezöket. Olykor büzhödt posványokon kellett átgázolniok, mik 10130 5, III | mulatságokkal jobban fogja azokat pótolni s naponkint igen eleven 10131 1, XI | folyvást tart, egész őserdőket pozdorjává tör össze, s a legvastagabb 10132 2, I | legkedvesebbjét midőn a leszakadó pózna egy csapással mindkettejöknek 10133 5, V | akkor hosszú szurokfenyő póznákat hozatott elő, azoknak végét 10134 2, I | hajókötelek csikorgása, a mint a póznákhoz fenődnek, hallatnak az evezők 10135 1, VIII | mint a másik, egy hosszu póznát viselt, a mivel a szamár 10136 1, VIII | nyaka közé kellett huzni a póznával, hogy észrevétesse magát 10137 1, V | feladat a philosophiából praelegálni, vagy mopszlikat aufvartolásra 10138 4, IV | közvádló hivatalruhájában, praetensiv arczával, ismerőseit hideg, 10139 1, IX | A mióta ide jött, egész prairieket tett termékenynyé, reformálta 10140 8, IV | énekest, mint a tigris, mely prédáját keriti.~ ~Az ifju elvégzé 10141 1, VIII | gálába csapni, előszedtem a prémes mentémet s iparkodtam egy 10142 3, V | esztendő temette el egymást.~ ~Priedor városa mellett egy gazdag 10143 3, IV | helyeken keresztül; egész Priedor-ig nem fogunk néplakta helységet 10144 3, IV | Két napig vártak az utasok Priedornál, mialatt szüntelen figyeltek 10145 1, VIII | látod, ezek szeretetreméltó principiumok. De üljünk lóra. Citoyen 10146 1, VIII | és a charakter egy neme a privat zsarnokságnak, melyet az 10147 1, VIII | szó megtartása egy neme a privát rabszolgaságnak és mi a 10148 3, V | volt a dalmat partokon, próbaköve minden halálbetegségnek, 10149 1, XI | ember házának tájékát, addig próbálgatja a tetejét, mig egyszer egy 10150 6, III | fordulni, hogy a tulsó szárnyon próbáljon szerencsét; ekkor, a mint 10151 2, II | kiknek egy-egy ügyetlen bókot próbált mondani. Tudta hogy őt nevetik.~ ~ 10152 1, VIII | sürübbé változó rengetegben; ő profétai ihlettel veregetett vállamra, 10153 1, IX | ismerteté meg velem, mely azt a proletariusokra nézve is közhasznuvá teszi.~ ~ 10154 1, VIII | üdvözölhessem, s a mint kiállok nagy prosopopoeával az ajtóba, ime látok az 10155 8, V | hogy ő volt.~ ~- Kérem, protestált a medvevadász. Én szóltam, 10156 1, V | legkisebb tekintet nélkül a publikumra. Az idő criminalis volt, 10157 1, V | kezemben, midőn egyszerre puff! nagyot csap valami az ajtómra, 10158 6, III | olykor egy egy hangosabb puffanás s az azt követő jaj hallatszott 10159 6, III | visitozva ment odább.~ ~- Pukkadj meg! mormogá a kapus, mindannyiszor 10160 6, III | ravaszul alákonyitva mozgékony pulykaorrát. Minden kocsisa, minden 10161 6, IV | fiatal katonatisztek ültek, punchot készitve tréfás beszéd között, 10162 6, III | Férjhez megy hozzá s azzal punctum.~ ~- Mit beszél Dinita! 10163 1, VIII | ketté nem harapta, mig a puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~A tigrissel 10164 1, VIII | benyultam az ablakon, s a puskámat, mely a falnak volt támasztva, 10165 5, V | fenyegető veszélyt, hirtelen puskára, kardra kaptak; s azzal 10166 6, V | csináltam semmit, én egy puskát sem lőttem ki.~ ~Don Diego 10167 2, I | járják végig a kietlen kék pusztaságot..... ...A sík tengersivatagon 10168 7, VII | legfájósabb ott, hol enkezeim pusztitának rajta. Ki semmit nem hisz, 10169 7, IX | mindent evő sáska, csak pusztitani tud. Miért nem teremte őt 10170 2, II | beléhalnának.~ ~Gyermekkorában nagy pusztitást tett Rynn Tamás arczán a 10171 1, III | viharok, árvizek s baromfi pusztitó állatok által hirdetve a 10172 2, I | Az egész hajó szomoru pusztulásra vált roncs; a vészmadár 10173 1, VIII | Egész nyáron ki nem birtam pusztulni a scorpióból és scolopendrumból, 10174 2, V | égöv alatt csendes oczeánon pusztult gályaromot hajt a kóbor 10175 7, XII | szűlt és ismét benyelt, a pyramidokat rég eltemette a homok, maguk 10176 1, VI | helyen, a hol az ember egy qualifieatióban van a cselédjével.~ ~Épen 10177 1, V | sem mineralwassert akkora quantumban nem ittam, sem a fürdőért 10178 1, XI | rögtön elvisz, ha akarom Quebeckig.~ ~Én pedig régen szöktem 10179 4, I | éjfél után egy órakor a Quincampois utcza egyik házában kettős 10180 1, VIII | fogunk itt citoyen Kurczra ráakadni?~ ~Minden házba benéztünk, 10181 3, III | hordott. A hogy testvére ráakadt, alig ismert rá; elfogult 10182 7 | magát és hová lett? -~ ~Hogy ráakadtam e helyre, tapasztalám, hogy 10183 4, V | arczán, állt a mindenünnen rábámuló tömeg közepett, és szava 10184 1, XII | fájdalom elzajlása után rábeszéltem a szegény leányt, hogy hagyja 10185 1, VI | valók.~ ~Az nap mindjárt rábiztam a kijáró legényre, hogy 10186 7, II | előle a napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, 10187 3, V | két ladik a parthoz. - „Rabló, megállj!” orditá az apa 10188 2, I | hajótörést szenved, vagy rablókkal jut össze, vagy a halálos 10189 2, I | vissza többet; a bujdokló rablókról, kik az égett fatörzsnél 10190 4, II | azon ürügy alatt, hogy rablóktól fél.~ ~- Irgalmas Isten! 10191 6, I | börtöni életrendszerét a rabnak ez egy nap semmivé tette. 10192 3, V | való mind a mit mondtam. Rabneje leszesz egy durva, állati 10193 6, I | minőt szoktak rendesen a rabok, kik megtudtak nyugodni 10194 7, I | világra, mintha mondaná: menj, rabolj, ölj, hazudj! ha élni akarsz, 10195 7, XI | egykor kivégeztetni. Lopott, rabolt, gyújtogatott, megérdemelte 10196 7, XI | értek, a megholt özvegye ráborult a koporsóra, leszállt a 10197 6, III | maga előtt. A szökevény rabruhája össze volt tépve és fenve 10198 1, III | kukoriczaföldet monopolizáló rabszellemű népek között, s ennek megtorlásaúl 10199 7, XII | rostélyokat a keskeny ablakokra. Rabszolgahad, ki embervérrel élt, lakott 10200 7, XII | kirombola, tüzével leszórta a rabszolgaság tanyáját fejéről, s haragja 10201 1, VIII | megtartása egy neme a privát rabszolgaságnak és mi a rabszolgaságot nem 10202 1, VIII | rabszolgaságnak és mi a rabszolgaságot nem türjük.~ ~De barátom, 10203 1, VI | talpait fölrakta a kandalló rácsára, a másik szétvetette lábait 10204 8, IV | ellenállhatlanul..... Egy nagy kert rácsozatához ért, a kerten túl diszes 10205 3, IV | népcsoport jár fel s alá: örmény, rácz, török egyptomi, oláh, magyar, 10206 3, III | meghinté tépett ruháit a rádöntött hamuval s gondolkodott a 10207 1, VIII | fejembe.~ ~Hogy egy statusfő ráérjen az indigenáknak személyesen 10208 3, III | bánthatnak téged; dögmirigy nem ragadhat te rád, a felhők haragja 10209 7, XIII | azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sirbolti 10210 5, V | többiekét. Rohanjatok haza! Ragadjatok kaszát, ásót, vasvillákat, 10211 7, XII | ki emlékemből, de mik ott ragadnak szivemben, ujabb, sötétebb 10212 2, III | meg és halál-lehelletéből ragadó pestis támad.~ ~Látjátok, 10213 4, III | Szerelmem olykor az őrjöngésig ragadott; a demoniakus őrjöngés egy 10214 8, VI | embereket, kis gyermekeket ragadoz, s a vadászok ebeit agyon 10215 3, V | csónak után az örmény, evezőt ragadtak mind a ketten. Elfeledte 10216 8, I | ekkor elfogott, fegyveremet ragadtam, czéloztam és rálőttem. 10217 8, II | derekát, s hevesen magához ragadva, azon pillanatban vérpiros 10218 4, V | törvény vádjától, a tömeg rágalmaitól. Ön tartogatja e szót, mely 10219 4, I | elégítve a hitelezők.~ ~- Ki a rágalmazók.~ ~- Tehát önbecsülete meg 10220 8, VI | minőknek őket az emberek rágalmazzák.~ ~- Mit akar ön - mit akar 10221 4, V | de én is szenvedek. Ön a rágalom, én a szerelem miatt. Önnek 10222 3, IV | szöveteket mostam a válukban, ragályos betegeket ápoltam, holtakat 10223 2, II | számítna rá - önzéstelen ragaszkodással szeresse őt.~ ~A szeretők 10224 3, IV | sajnos hangon a férfi, s olly ragaszkodó fájdalommal tekinte a lyánka 10225 7 | felmagzott a perje, s az ajtó ragasztó hasadékaiban sárgultak a 10226 7 | össze, mögöttem, a sziklához ragasztva, a legsűrübb csalit közt 10227 1, VIII | adott egy valami kórót, hogy rágjam meg, nem valóságos czukornád-e?~ ~ 10228 7, XII | férgeig, a mely meg fog rágni, s szivembe döftem az éles 10229 1, V | azzal félpofájába igazitva a rágott dohánycsomót, phlegmatice 10230 1, VIII | minden tyukomnak el volt rágva a feje, a vérüket kiszivta 10231 2, III | ki helyzetének ujdonszerü ragyogásában a vigalomzaj mámoradó változatai 10232 2, III | ragyogtak, mikor még a gyémántok ragyogásait nem ismeré.~ ~Egyszer egy 10233 2, III | vala még s örűlt a szédítő, ragyogásnak, melyben mint oltárkép bálványoztatott. 10234 2, I | k é t n a p jár egykedvü ragyogással. Az egyik az égen, a víztükrén 10235 2, II | mehetett, mert a kényelmet és ragyogást megszokta.~ ~Hetvenkét éves 10236 2, III | fekete éjszakában csillagok ragyognak.... Az a fehér ott az én 10237 7 | lélekkel láttam a fák tetején ragyogni az alkonyati napsugárt, 10238 6, I | horgonyra kötött bárka; lámpa ragyogvánnyal szegélyezve; mécsekkel kirakott 10239 5, III | többiek aztán rajta mentek, rágyujtották a házat, ez is csak egyűgyű 10240 1, V | s föl sem véve az esőt, rágyújtottam s füstöltem, mint egy harmadik 10241 6, II | ezek a gyerekek itt mindent ráhagynak, a mit mondok. Nincs kivel 10242 8, I | Reszkető kezem nem talált, de a ráintézett lövésre felsikoltott a leány, 10243 3, III | ásott, saját sírja gödrét. Ráismert. Régi hitelezője volt az 10244 1, I | hogy milyen önkénytelen rájár a szája az édes anyai nyelvre.~ ~ 10245 7, IX | csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, hogy elfogjuk ismerni, 10246 1, I | megkedveltesse velem, azt rajzokkal illustrálta. Ott volt: a 10247 6, I | mért sorsban. Ének, fuvola, rajzolás, viaszalakidomitás, magányos 10248 1, I | igen jól illő bajuszát oda rajzolja viscount Palmerston ajkára, 10249 1 | külön egyéniség kedélyét rajzolják.~ ~Az elsö rendbeliek egy 10250 1, I | képet kezdtem el naplómba rajzolni. Egykori lakunkat ábrázolta 10251 1 | mindhalálig!~ ~. ~ ~Egy képet rajzolok elétek, olvasgassátok el, 10252 1, VIII | miket mindenféle tüske rajzolt reá, csizmáinkon nehéz volt 10253 1, I | mindazt, a mit én hibásan rajzoltam s a mit kifeledtem, a mi 10254 1, I | tekintetet megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes kidolgozás 10255 3, IV | vőn s a fagyos göröngyöket rákapálta a halottra. A lyányka sajnosan 10256 1, VIII | együtt, összekerestünk egy rakás száraz fát, s távol a kunyhótól 10257 1, III | örvend, itt levén egyik rakhelye a szomszéd Mohawk fejedelemnek 10258 6, V | föl elleneire. Don Diego rákiálta: „a másik elé dugd, emezzel 10259 4, III | életét kegyed lábaihoz rakná, ezt mondva: legyen ez mind 10260 8, V | szemek tekintete miatt, s a rákövetkező szégyen és kétségbeesés, 10261 1, VI | A legény targonczára rakta holmieimet s egy jó fél 10262 7, XII | hozzá.~ ~És láttam, mint raktak e hegytetőre zsarnok vérurak 10263 1, VI | pipaszárat s kettőt hármat olyat raktam vele a ficzkó nyaka közé, 10264 1, IX | villákat, kastélyokat és raktárakat.~ ~Azt mondanom sem kell, 10265 1, VIII | távol a kunyhótól tüzet raktunk, ottan viradtunk meg.~ ~ 10266 6, III | között s a végsőre elszántan, rálépett a lélekvesztő hídra.~ ~Alant 10267 6, IV | oly közel, hogy az őrök rálövöldöztek. Reszketett a vágytól minél 10268 8, I | fegyveremet ragadtam, czéloztam és rálőttem. Reszkető kezem nem talált, 10269 1, XI | kertestül együtt a dombról s rámászott a rizsvetésemre, az oltványok 10270 6, I | figyelés foglalták el a rámért napokat. Oly időtöltések, 10271 4, V | folt, melyre a vádló ujra rámutasson? Uraim esküttbirák, én védenczemnek 10272 5, III | egész térdig csügg a sok ránczba szedett kurta viganóra. 10273 4, I | tenni.~ ~Monce egykedvűleg ránézett párbeszélő társára s hidegen 10274 2, I | arczaikra, orrával ruháikat rángatja, fejét kezeikhez dörzsöli 10275 7, XII | az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik bele, mint a kigyó levágott 10276 1, VI | dolgozik, de mindketten egyenlő rangban állnak.~ ~Harmadnap vasárnap 10277 7, V | melyet megszokott; elhagyta rangját, leszállt hozzá, hogy vele 10278 1, VIII | meglátva bennünket, elbámult ránk, s a helyett hogy férje 10279 8, II | ismeretlen kéjjel fogva a ráömlő habcseppeket, az égő szivárvány 10280 3, II | az üldözők, s a hat véreb rárohan az elesettre. Elnyomják. 10281 6, III | tudja, hogy elfusson-e vagy rárohanjon?~ ~- Istenem, hát mit akar 10282 6, II | ide rejté magát! kiálta rátalálva a könyvek és ujságok közt 10283 3, V | gyűrű volt, történetesen rátekinte s egy rugócskát nyomott 10284 6, III | lehet neki, szólt a kapus, ravaszul alákonyitva mozgékony pulykaorrát. 10285 6, III | megragadja s fenyegetéseivel ráveszi, hogy nyissa fel a kaput. 10286 7 | nincs, nem hiszem, hogy rávettem volna magamat az áthatolásra. 10287 1, XII | melyet iránta tanusiték, rávevé, hogy ezentul rokonának 10288 8, II | oda vert porhanyó föld a rázástól kezdett alá hullani.~ ~Ernő, - 10289 7 | mögöttem - - - megdöbbenve rázkódtam össze, mögöttem, a sziklához 10290 7 | tett kezét s megakartam azt rázni.~ ~Az alak azon perczben, 10291 6, III | marék burnótot orrába, úgy rázva és taszigálva azt a nagy, 10292 7, XII | a földet az Isten.~ ~De reáakadtak embertársai.~ ~Kinpadra 10293 3, V | Milly fényes jövendő vár reád.’~ ~„Ne kinozz!”~ ~,Isten 10294 5, II | sétált, akkor szemközt jött reájok, vagy leveleket irdogált 10295 5, III | nyoszolyóasszonyok búzát hintettek reájuk, hogy úgy hulljon fejeikre 10296 1, I | bennünket, nem ismernél reánk. Atyám, az életvidám, őskedélyü 10297 3, II | pálinka gőz.~ ~„Segits!” - rebegi felé fordulva a kis lyány, 10298 2, III | vad nyögése, néha egyes rebegő szó hagyá el ajkait, értetlen 10299 6, II | mint a liliomlevél; ajkai rebegtek; szemei egén mintha felhők 10300 4, V | elé idéztetett. Itt-ott rebesgeték, hogy új bizonyitványok 10301 1, V | aztán az a fürdő, a mit nem recommendálnak az orvosok.~ ~Kétségtelenül 10302 8, II | mindig alább hajlik, az ágak recsegnek.~ ~- Isten segits! kiálta 10303 6, III | benyúlt az erkélyablak nyitott redőnyein s a kulcsot a zárban találva, 10304 1, I | alakitani; s ez új ivadékkal reformálandja az emberiséget, s hogy tervét 10305 1, IX | prairieket tett termékenynyé, reformálta a gazdászatot, uj tulajdonságait 10306 1, VI | annak neki állt és abból regalirozta magát, egyik jól lakott 10307 1, VIII | mindaz, a mit Robinsonról regélnek, tréfa, gyertek Ikariába; 10308 2, V | kikötőben Indiákról jött hajósok regélték tengeri kalandjaikat. Csoport 10309 2, V | lépcsőzetének alján, épen a regemondó lábainál, egy kopasz vakkoldus 10310 5, V | létre. Sorsuk most is az, mi régente volt.~ ~Adjatok hálát az 10311 1, XII | halljam, irjatok rólam vig regényeket, fessetek rólam torzképeket, 10312 5, III | tudott bánni, zongorával, regényolvasással nem untatta magát, hanem 10313 8, VI | én magam örököltem, azt réges régen eltékozoltam mind.~ ~- 10314 2, III | hajával törölte könnyeit. Reggelfelé elaludt; s késő dél volt 10315 1, VI | harangszóra, mely a vellás reggelit jelenté a közös étterembe. 10316 1, VI | hogy itt az ember este reggelizik és reggel vacsorál. Ezt 10317 3, IV | repedt harang már korán reggeltől fogva kongott a városban 10318 4, II | ismeretlen, kalauztalan regiókba, eltévelyegtek vele, az 10319 6, I | lelkesülten hangoztatva: „El rei Hernando”!~ ~„Viva”! hangzott 10320 6, VI | tetejét, melyben élte kincse rejlik. E tekintet némileg megenyhité 10321 4, V | természetöknél fogva semmi gondos rejtegetésben nem részesülnek, akár melyik 10322 6, III | szobán keresztülvezetve, egy rejtekajtóhoz vivé, melytől keskeny csigalépcső 10323 8, VI | naphosszant nyugton el volt rejtekében, legkisebb neszét nem lehete 10324 6, I | rajta, előjöttek a pókok rejtekeikből, kiugráltak hálóik széleire, 10325 7 | óta kellett ez ismeretlen rejtektanyán meghaláloznia, azóta a szabad 10326 4, V | lélekzete elállt az irtózatos rejtély előtt.~ ~- Kérem, még utóirat 10327 4, V | elvenni azt egy ember pokoli rejtélyességű levele következtében a kit 10328 4, II | a sors által oda vetett rejtélyt, künn ismét csöngetés hallatszék, 10329 6, III | nyilásaikat oly ügyesen el tudá rejteni, hogy a legvizsgább szem 10330 4, IV | mint ezek? ily arcz alá rejtette-e a legiszonyatosabb bűnt. 10331 7 | a legsűrübb csalit közt rejtetten, egy magányos emberi lak.~ ~ 10332 6, II | festményről félrevonta a rejtő függönyt, s kezeit bánatosan 10333 3, V | Apa, ne aludjál! - Fuss - rejtsd el magad a föld gyomrába! 10334 2, III | én is az vagyok.... Jer, rejtsük el magunkat, itt meglát 10335 3, II | utána!” orditják üldözői, rekedten uszítva a vérebeket s utána 10336 1, VIII | kukoriczaszárból. Az eleje el volt rekeszelve tövissel, ez volt az ajtó.~ ~ 10337 1, VIII | odavezetett; nagy tengerifüzfás rekettye közt épült egy kis vityilló, 10338 6, V | lövellő lángok vad ijesztő rém világot vetettek a sötét 10339 3, III | kietlen, úttalan erdőt, hol rémarczú vadállatok nevezték testvérnek, 10340 3, II | sarkantyúzza, keze pisztolyain remeg, mintha egy elhatározó perczre 10341 7, VI | azelőtt vala, s önkénytelen remegését kinevetve, enyelgő mesét 10342 7 | hatással volt reám, hogy szinte remegtem tőle; e zárt ajtó, e tövises 10343 3, III | hordaná birkózva a felhők rémeivel és az eső ködében egy rémet 10344 3, V | frakban volt oda festve remek email munkában. Az örmény 10345 1, VII | Pompás növényzet az, költöi remeklése a természetnek; fák, miket 10346 2, III | Agathodaemon nevét szőve remekűl eltanult sirása hangjai 10347 8, VI | keresni jogokat hozzá.~ ~- S reméli ön, hogy hazánkban oly rosz 10348 7, XI | nézett a távolba, még mindig remélt, végre beköték szemeit, 10349 2, II | halál, ki a boldog életet remélte.~ ~Tizennyolcz év előtt, 10350 4, VI | hozott, ez volt:~ ~Moncené reményben van anyává leendni. Addig 10351 6, II | szomorú dicsőség sötét piros reménye, vad, volcanhevü hangok 10352 2, II | kiben ezentúl élte vég reményeit látja felvirúlni s kit szeretni 10353 3, III | hitte magát, szebbnél szebb reményekkel gazdag jövendője, és irigyei: 10354 7 | Mennyi elveszteni való reményem volt még akkor! A reménység 10355 3, III | harminczadi hivatalánál; reményével, e minden hitelezők leguzsorásbikával, 10356 1, I | fájni, emlékezni és nem reményleni. Nem szeretném, ha azt érezné, 10357 7 | reményem volt még akkor! A reménység szép természettünemény, 10358 2, V | sugarát lehete látni az őrült reménységnek, összetapogatta arczaikat, 10359 3, I | lánczaim között, nyomorúan, reménytelenűl, - térdeimmel és arczommal 10360 4, III | Ne akarjon ön minden reménytől megfosztani. Tán később....~ ~- 10361 3, III | rémeivel és az eső ködében egy rémet lát rohanni a széllel szemközt, 10362 7 | A REMETE HAGYOMÁNYA.~ ~1846.~ ~Mintegy 10363 6, I | szörny tűzkarika szemei rémlenek a messzeségbe.~ ~A pompás 10364 6, III | hangzott; azután is úgy rémlett neki, mintha még mindig 10365 2, I | felhője az égnek, csak néha rémlik meg forró délutánokon a 10366 3, III | még lelkét látta volna a rémnek, azt az őrült, összegyilkolt 10367 2, I | beszélni egy babonás tengeri rémről, melyet „röpülő hollandinak” 10368 2, I | mint a halál fájdalma és rémségesebb. A nő haja szőke, a férfié 10369 7, XII | rám vissza onnét ijesztő rémtekintettel, kuszáltak hajai, de arcza 10370 8, II | Üldözője, a szőke ifjú, rémült kiáltással kapott utána; - 10371 3, I | okádott alá a féregre, ki réműletében elfelejté hogy ő a természet 10372 1, XI | elmultával jöttek a heti rendbe az irtóztató orkánok, a 10373 1 | kedélyét rajzolják.~ ~Az elsö rendbeliek egy érzelemdús hölgyé, kinek 10374 4, IV | indokolhatá, vagyonai legjobb rendben voltak, hitele kifogyhatatlan, 10375 5, III | övék volna a napok hosszú rende; pedig ki tudja, nem volna-e 10376 5, II | inas, szobaleány mind az ő rendeletére állt és szaladt, s éjjel 10377 5, II | elkényezteté a gróf, tíz szoba állt rendelkezésére a kastélyban, külön szabója, 10378 5, I | midőn eljön az Istentől rendelt idő és alkalom, kiházasitják 10379 5, I | divatja) nyelvtanitókat rendeltek a parasztlánykák mellé, 10380 5, I | leányaik neveltetése és rendeltetése felől van szó, hanem hiszen 10381 5, III | Szentpétervárott a vallási rendet szigorúan tartó czár számon 10382 6, II | aczélmetszetek voltak izletes rendetlenségben szétrakva, egyes egyedűl 10383 6, III | Hosszú fekete haja rendezetlen fürtökben hullott alá liliomos 10384 1, VI | tilos, viszonzá a biró, e rendkivüliségért fizet ön uram 25 dollárt. -~ ~ 10385 4, III | szokott tartogatni, nagy rendkivűli lelkek számára, miket a 10386 4, IV | áttekintése, s én nem találom rendkívűlinek, hogy az ember azon eszmét, 10387 3, V | elnyomott vallásában buzgó és rendületlen. - Ki hinné? ez ember négy 10388 4, VI | minden idegeiben meglátszott rendűlni, csaknem összerogyott, mig 10389 8, III | czepelve hátán ismét be a rengetegbe.~ ~ ~ ~ 10390 1, XI | mondhatom, hogy kivált ily rengeteges országban ez a legkényelmesebb 10391 8, II | beárnyékozva kietlen fenyő rengetegtől, van egy tó, egy fekete 10392 6, V | heroismusával a másikról. Rengett a föld, vöröslött az ég, 10393 8, II | csengetyűk, piros havasi rózsák rengnek a folyam medre felett, s 10394 6, I | Madrid egy éji délibáb, hol a rengő fénytengerben magas, csillámló 10395 4, I | vele, én leszek, mi ismert renoméemnél fogva az egész ügynek nagy 10396 4, VI | a vihar zúgott, a felhők repedésein kilövellő láng fénye mellett 10397 3, IV | hiányzott a kereszt. - Egy repedt harang már korán reggeltől 10398 8, III | a mint a falut meglátta, repesve mutatott arra, szaggatott 10399 6, I | e kedves, eleven, napban repkedő, aranyszemű állatkákra leskelődni 10400 6, I | megmenekülés örömében vigan dongva repkedte körűl a szobát.~ ~A pók 10401 1, VIII | mig a vampyrok oly közel repkedtek füleinkhez, hogy a susogásaikat 10402 6, II | büszke Grandok, még büszkébb republicanusok, egy egy elhirhedett költő, 10403 7 | kőszáli sast ijeszté zúgó repülésre, s végig tekinték az alattam 10404 7, XII | életben marad.~ ~Majd mintha repülnék. Rohanok egyedűl határtalan 10405 3, I | eszterág megtanitja fiait repülni hogy, ha majd hullani kezdenek 10406 2, I | nemtudó kisértetnek.~ ~Ki a repülö hollandival találkozik: 10407 6, II | vonultak volna végig csöndes repűléssel; habkeblén reszketett az 10408 6, V | harcz folyott, mig a tört rés előtt férfi férfi ellen, 10409 1, VIII | csak hogy nálunk az ilyen residentiának tanya a neve, nem város.~ ~ 10410 4, I | teszem föl, csak egy pár ressurections-mant kellene fölhajhászni, a 10411 8, II | sziklapárkányon, valami rést keresve, melyen lefuthasson 10412 1, XI | veszedelem, miknek leirásával restellem bántani aesthetikai érzelmeidet; 10413 4, I | kilenczórakor elindult a resurrectionsman-ek tanyájához, kiknek itt is 10414 6, III | kulcsot, az udvar hátulsó részében van egy kis szögletajtó, 10415 5, IV | eldűltek és alusznak.~ ~- Mert részegek, felelt a hajdú.~ ~- Hát 10416 7, IX | vadállatoktól, hogy mindig részegen találni: gyermekei is borszeszen 10417 1, VIII | korlátozza, termetének egyéb részei gyönyörü czirádákkal voltak 10418 3, III | marokkal szórva a világ négy részeibe azt a hamut, melyet apja 10419 5, I | tűzet; termetének egyéb részeiről nem is szólok, mert nem 10420 4, V | gondos rejtegetésben nem részesülnek, akár melyik nőcselédtől, 10421 5, IV | menyasszonyok azon kitüntetésben részesültek, hogy őket behitták a kastély 10422 1, V | adott.~ ~Az emberek egy részét épen boszantani látszék 10423 2, II | fájdalomérzet nélkűl, s örömrepesés reszket át lényegén, melyről nem 10424 2, III | ajkai megnyíltak és tagjai reszketének.~ ~Beszélni kezde álmaiban.~ ~- 10425 6, III | látta. Odanyúlt. Vonagló reszketéssel nyitá fel a könyvet, beletekinte 10426 8, III | a gyermek tagjai lázasan reszketnek ölében, s leoldá nyakáról 10427 6, III | nélkül, hogy ajkai vagy kezei reszketnének. Jőjjön. Magam fogok átadni 10428 8, II | menekülést az üldözött elől. Reszketni látszott a kéjtől, az örömtől.~ ~ 10429 6, III | feléd, nőd egy szerelemtől reszketőt.~ ~A férfi imára kulcsolá 10430 8, VI | merevül nézve a szivét reszkettető alakot.~ ~- Ez a leány, 10431 4, IV | elhallgatott, a közönség résztvevő tekintettel fordult védenczéhez, 10432 1, IV | minden kútforrásait, a nők részvéte, a férfiak biztatásai egy 10433 2, V | tartózkodásban némi fájdalmas részvétet látszott mutatni.~ ~Szemein 10434 4, V | ismét megjelent szinházi részvétével, a közvádló arrogans arczával, 10435 6, III | csak egy tégla vastagságú réteg választja el s a porkoláb 10436 6, III | s a még ellenálló tégla réteget megtaszitva öklével, az 10437 1, VIII | s nagy ijedelmemre egy rétes formára összetekeredett 10438 6, V | Másnap megkezdődött a Buen Retiro ostroma, az elkeserülés 10439 6, I | mégis előjöttek olykor a rettegett, az álomijesztő eszmék, 10440 2, I | fergeteges éjben, ázva, rettegve, erdők, mocsárok közt bújdokolva 10441 1, V | kézi mesterségektől sem rettenek vissza, csinálok varróvánkosokat, 10442 1, XI | A derék ember szuszogott rettenetesen, s egész szobámat eltöltötte 10443 1, III | fedeztem fel egy gazdag rézbányát, melynek miveléséhez rögtön 10444 6, III | vasrúdhoz, annak egyik végét a rézdarab segélyével kivájta a falból, 10445 6, III | csatornája egy messze kinyúló rézdelphinben végződött. Úgy látszék, 10446 6, III | mennie börtönébe azon darabka rézért.... Ugyanazon úton, melyen 10447 7 | tőle kallómalom, melyben rezet zúztak, s benn az erdők 10448 7, X | nyaklánczaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön és hátratekingettek.~ ~ 10449 2, II | kivevé a kosárból, melybe kis rézlapra fel volt írva: hogy a gyermek 10450 1, XI | méltóságosan, s belőle egy nagy rézperecz lógott alá, övéből köröskörül 10451 6, V | nagyságától”.~ ~- Háládatlan rhinoceros! hát arról nem emlékszel 10452 1, XI | előhozva egy kulacsot tele rhummal, odanyujtám azt a kaczikának, 10453 6, IV | öreg legényről. Mindig sir ri a sok vérontás felett, s 10454 2, III | r e g e k ?”~ ~Rémülten riadt fel ültéből Rynn. Mintha 10455 3, III | apjának gyermekeit. -~ ~Riadva ébred fel a pásztor hamvadó 10456 6, III | jöttem.~ ~- Úgy le kell lőni. Rikácsolá a kapus.~ ~- Megálljatok! 10457 5, IV | siket volna menyasszonya rimánkodásira, élettelen alakként zuhant 10458 5, V | vőlegény dühösen rántá fel a rimánkodó leányt lábaitól, irgalom 10459 7, X | kevélység. A koldus fillért rimánykodott tőlök; nem hallották, - 10460 7, XII | éjszakát, a bölcsőt melyben ringattak, s a temetőárkot melybe 10461 1, VIII | vadgyermeke. És jött. Egy riska tehenen ült, lábai lóggtak 10462 2, III | nem ismeré.~ ~Egyszer egy ritkaság-gyűjteményben egy gyönyörü papagájt látott 10463 8, III | kutyaugatás szólalt meg, a ritkáson át néha egy egy ablak gyertyafénye 10464 2, I | némán czikázik át a meg ritkúlt légben. - A csillagok ragyogtak; 10465 6, I | nemesről. -~ ~Néhol „viva”!-rivalgás közt egy nyilt kocsi halad 10466 6, V | ablakodon megyek be!~ ~A rivallgásra előcsoszogott nagy alázatosan 10467 6, I | szomorú épületben. Egy napon rivallgó néptömeg jelent meg az épület 10468 3, II | óra-negyedenként éles kürthangokat rivallnak le a hallgató vidékre.~ ~ 10469 5, IV | összekarczolt.~ ~- Hogy jösz te ide? rivalt Csarekoff a némberre, ki 10470 1, XI | a dombról s rámászott a rizsvetésemre, az oltványok ágaikkal lefelé 10471 6, II | komolysággal foglalkozva robbereikkel, mig a kis elegans boudoirban, 10472 1, VIII | Öcsém, mindaz, a mit Robinsonról regélnek, tréfa, gyertek 10473 3, II | utánozva lelohad, paripák robogását és a vér-ebek dühös csahaját 10474 5, III | beszélgetni vele, s nem hajtják robotra, mikor ur dolga van. Cselédek 10475 6, IV | Kiütötték biz azt Ciudad Rodrigo ostrománál ablakostul együtt.~ ~- 10476 6, IV | Első voltam a Ciudad Rodrigoi sánczokon, itt is az akarok 10477 1, XII | meg tövist teremne minden rög s az a négy fejér folyam 10478 1, VIII | lakunk), ki régóta azon rögeszmével küszködik, hogy mint lehetne 10479 3, III | jön, a lápok bolygó tüzeí röpkednek előtte, utána; üvölt, de 10480 2, I | azokkal él, - majd fölibök röppen, szárnyaival szelet hajt 10481 6, II | szóváltásban, s ismét tova röppenni, ha egy észrevevő szem pillanta 10482 6, I | kőhid oszlopairól tarka röppentyűk szállnak fel az elborult 10483 6, II | kénytelen idegen szeszélyek röpteit kisérni.~ ~Előjőnek aztán 10484 1, VIII | gyalogsághoz tartozik, itt az is röpül, mikor leülsz vacsorálni, 10485 7, III | akkor? Használná-e jobban a rövidremért időt? vagy még tán kevésbé 10486 8, III | futók közti tér mindinkább rövidűl, az üldözött gyermek elesik 10487 4, II | támaszkodnia, hogy össze ne rogyjék. Azután hirtelen fölriadva 10488 6, III | Rebegé a hölgy, karszékébe rogyva s zokogó arczát kezeire 10489 4, II | tovább tartóztatni érzelmei rohamát. Tántorogva, szédelegve 10490 5, V | mienket, vagy a többiekét. Rohanjatok haza! Ragadjatok kaszát, 10491 3, II | utána lövöldözve, s igy rohannak parthosszant. Az üldözött 10492 7 | értem rá tenni. Ijedten rohantam el onnét ez eset után, s 10493 5, III | kaftánka, nyuszt vagy kék rókaprémmel, azt a tarka őv szoritja 10494 7, VII | legközelebb van, barát, atyafi, rokon, azután az ismeretlen népek, 10495 6, V | kezét, most már jól ismert rokonáét, s valamit szólt hozzá, 10496 3, III | hamvaul kihányja, ha apja s rokonai kínszenvedéseit megtorlatlanul 10497 3, IV | gyermektől: „vannak itt talán rokonaid, ismerőid? hol laknak, merre 10498 6, I | találkoztak egymással és rokonaikkal, ismerőseikkel a kiszabadulók, 10499 6, II | azzal körülvezette szép rokonát a teremben.~ ~- Nézd e becsületes 10500 6, II | arczczal, s bájos, édes rokonhangon Camoensnek egyik halhatatlan 10501 1, III | fejedelmi családdal jönni rokoni összeköttetésbe, mint inkább 10502 5, I | hat. Ezek tán elszegényűlt rokonok leányai, hűséges gazdatisztek 10503 5, I | termeibe, mint örökbe fogadott rokonokat, mint elhalt tisztviselők 10504 1, VII | azt ugy üdvözlöm, miként rokonomat, s ha e tarka madársereg 10505 7 | fenyves erdőben laktam.~ ~Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal 10506 1, I | a honban vagy külföldön rokonszenvet érzek, s lerajzolja őket 10507 6, II | amalgamázni édes madame Rolandom.~ ~A grófnő kivonta karját 10508 1, VI | szemeimmel győződhessem meg rólok, előre képzelem magamnak 10509 3, I | Isten, isten!! vedd el rólunk ostorodat!” - én még ott 10510 1 | egy diadalmező, - egy rom vagy egy sir, - mit látsz 10511 1, III | fiataloknak, sem az önző római szabadságé, hol egy nép 10512 1, IV | alakoskodást: a világ csodálja a rómait, ki karját égeté el; ők 10513 6, II | Spanyolországot, don Hernandót, de la Romanat, és a győzedelmet.~ ~A poharak 10514 3, IV | lecsillapodott. Iszonyú rombolást tett mindenfelé. A környék 10515 3, III | lelke bujdosó maradjon világ romlásaig; ha az, ki oka volt apja 10516 2, I | szomoru pusztulásra vált roncs; a vészmadár bátran mer 10517 2, I | tengersivatagon félig elpusztult hajó roncsolt váza úszik. Feketült vihar-szakgatta 10518 3, IV | tárgyon a keleti indolens ronda hanyagság átalános typusa.~ ~ 10519 4, II | pénzviszonyai elannyira rongált állapotban vannak, hogyha 10520 6, V | állt. Rútul meg volt az rongálva: egy teke keresztűl kasul 10521 3, III | sírból a halottat. Azt a rongydarabot pedig keblébe rejté, hogy 10522 2, I | hajlik, vitorlái foszlányokra rongyolva lógnak alá, a függő vészlobogó 10523 3, III | esel, ellenséged meg nem ronthat téged, mert érted ártatlan 10524 1, VI | hozzám Friczi.~ ~Rajtam rontott, s mielőtt védhettem volna 10525 8, I | tökéletes rajta.~ ~- Jó, ne rontsd el leirásoddal a való hatását.~ ~- 10526 6, I | fölfelé, valami úgy pattog, ropog a tűzben, a parázs sötét 10527 3, II | léczezet szakadoz, a gerendák ropognak, a szélvitorla előre leröpül; 10528 6, V | hangját elnyelé egy irtózatos roppanás, mely mérföldekre megrendité 10529 1, XI | mig egyszer egy iszonyu roppanásra ébred s maga felett látja 10530 3, II | s kis kezeivel az ajtó rostélyába kapaszkodott.~ ~„Nem nyithatom 10531 3, II | betegőr bekémlelt ajtaja rostélyán s látá, hogy a lyány egy, 10532 6, III | nézett a menetnek, a mig rostélyától láthatá; azután hallgatá 10533 7, XII | sziklábavájt börtönt, nehéz rostélyokat a keskeny ablakokra. Rabszolgahad, 10534 1, I | erkélyt; az ismerős lugost, a rostélyon átlátszó kertet, mindent, 10535 3, II | az ajtón kivül, melynek rostélyos ablakán egy bozontos veres 10536 8, IV | ereszté le kezét az erkély rostélyzatán. E perczben megragadva érzé 10537 4, VI | hogy miután sorsát úgy sem roszabbithatja általa, vallja meg önkényten 10538 1, V | mellette ülő asszonyok, még roszabbul lett tőle; a hideg izzadság 10539 8, VI | anyja volna... nem olyan roszak a vadállatok asszonyom, 10540 5, III | találták föl, a kiknek csak a roszból jutott untig való; hanem 10541 6, II | arczán most oly hontalan roszkedv, vagy szórakozottság, vagy 10542 8, VII | lélekjelenlétére van szükség, hogy most roszkor lépett az oroszlán kalitkájába, 10543 2, II | ismeretlenségében a jónak és rosznak, mint szokták minden jó 10544 3, IV | foltozott tutaj lebegett jól roszszul kormányozva egyetlen férfi 10545 4 | külön választani a jót a rosztól! és hangja ne reszkessen, 10546 4, V | emberek elkezdték őt szánni, roszúl esett szenvedő arczával 10547 3, III | tömlöczben, a hol az ő apja, ott rothadni meg abban a temető árokban, 10548 4, IV | kereskedősegéd, elmésség, tudomány és routin nélkűl. A harcz nagyon egyenlőtlennek 10549 6, I | oly roszul esik e haldokló rovar e hangját hallani.~ ~- Hah, 10550 6, III | mutatva, mintha némi szobalakó rovarok után fürkészne.~ ~- Nem 10551 3, III | a komának, s miután az ő rovására elveszett összeg kipótlására 10552 6, III | volna árulva a bevájt fehér rovátkok által. Ezen akkép segitett: 10553 1, IV | IV.~ Leona Rozához.~ ~Washington. 184-~ ~Túl 10554 3, V | örmény házánál s a lyánka rózsa arczát megveregeté, vagy 10555 7 | hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely indás ágaival a bérczhasadékból 10556 7, VI | ismét visszahozta arcza rózsáit. A lyány szebb lett, mint 10557 8, II | csengetyűk, piros havasi rózsák rengnek a folyam medre felett, 10558 6, II | lövelltek szét, s félig nyilt rózsapiros ajkain egy dicsőült, elragadó 10559 8, II | közepében, alakja könnyü rózsapirral belehelve, égő arczával 10560 6, III | ki ágya függönyei közül, rózsás lábacskáival himzett papucsait 10561 8, II | magas csúcs hófedett alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, 10562 3, IV | kiemelte a lyánykát a partra, a rozzant talpat viznek ereszté s 10563 5, I | lyánykát, ha tetszik húsz ezer rúbelért; azon alúl nem használ semmi 10564 1, VI | organismusu embernél nagy rubrika a gyomor, a ki tehát utánam 10565 4, I | legnevezetesebb az, melly a Rue de Viviennel szemben, közel 10566 3, II | másik, a harmadikat dühösen rúgja el magától, s egy képtelen 10567 6, III | azzal még nekiállt egyet rugni rajta.~ ~- Siess! az Istenért 10568 3, V | történetesen rátekinte s egy rugócskát nyomott meg azon, a kő felugrott, 10569 1, XI | engem meglátott, el kezdett rugódozni, kapálózni, el akart szaladni, 10570 3, III | sírból. Az ifju lehasítá e ruha szegletet, nehogy az ebek 10571 7, XI | nép előtt oly szép drága ruhában a földre vetni és hivni 10572 6, III | a mit keres, vele van, ruhái alatt derekára kötve.... 10573 2, I | hajt arczaikra, orrával ruháikat rángatja, fejét kezeikhez 10574 3, III | a sírra, meghinté tépett ruháit a rádöntött hamuval s gondolkodott 10575 5, IV | vendégek elé őket elfogadni. Ruhája, öve, pártája ragyogott 10576 5, V | állt Kozima, fehér alsó ruhájában, mezitláb, szétszórt hajjal, 10577 3, III | foltjait, miket az erény fehér ruhájából kimosni nem lehet. Csak 10578 3, III | kimosta az ároknak, a halott ruhájának egyik csücse kimaradt a 10579 3, III | tányérokat mosogatott s fejér ruhákat mangorolt a konyhaszolgáló 10580 6, III | hasznukat. - S ezzel egy ruhás szekrényt nyitott fel, melynek 10581 8, II | Mig testét vadállatok bőre ruházza, mig nyelve azok egyszerű 10582 1, VIII | képe tele volt improvisalt rúnákkal, miket mindenféle tüske 10583 6, V | börtönelőtti ház előtt állt. Rútul meg volt az rongálva: egy 10584 5, III | pópák elénekelték melódiás rythmusaikat, jött tizenhét ifju pár 10585 6, V | Elment innen lakni - Sacedonba.~ ~- Abba a rongyos faluba! 10586 1, XI | szépen ki volt pingálva sáfránynyal és vörös agyaggal, az orra 10587 4, I | Monce nehány pillanat mulva sajátjává tette az ügyvéd által ajánlott 10588 1, VIII | polgáraivá felvenni? mire ő sajátkezü válaszában felelt, biztositva 10589 4, IV | bukását ki kelle mondania; ő sajátkezűleg készité el a mérleget, mely 10590 3, III | időtájban több belföldi hírlapok sajátszerű igaz történetet hirdettek; 10591 1, VIII | téve a pióczák, kigyók és sajgató halak millióitól; egy tehenem 10592 1, IV | derült egünk volt, mindenki sajnál bennünket, még a természet 10593 5, II | hanem az úrasszonyáé.~ ~Sajnálnám az olvasók sziveit annak 10594 4, IV | egyenlőtlennek látszék.~ ~Voltak, kik sajnálták Moncenét, de Arnouldot mindenki 10595 3, IV | elhajtani magadtól?’ szólt sajnos hangon a férfi, s olly ragaszkodó 10596 3, IV | rákapálta a halottra. A lyányka sajnosan felsikoltott a mint az első 10597 6, III | lecsúszni az elkapott madár, sajtolá keresztűl magát a fogoly 10598 1, VI | pecsenyét, vastag hurkákat, sajtot, halikrát és mindenféle 10599 1, VIII | jaguárok, macskák, párduczok, sakálok és kigyók s egész éjjel 10600 5, III | felpiperézett estélyek, sakjátékok, wisztasztalok és a legcsikorgóbb 10601 4, IV | hozatalából, azon élethalálra menő sakkjátékból, hol a bűnös átellenes kérdések 10602 1, XI | magasságu volt a viz, s azon a salamandrák legelésztek, egy domboldalba 10603 1, VI | maradt egyéb, mint egy tál saláta, meg valami hideg sós hal, 10604 1, VI | halikrát és mindenféle salátát.~ ~Tudod, hogy én az itt 10605 1, VI | a bolt, első emeletben a salon, másodikban az ebédlő, harmadikban 10606 1, IV | felderitésűnkre a legelőkelőbb salonok nyitják meg élvezeteik minden 10607 6, IV | voltam a Ciudad Rodrigoi sánczokon, itt is az akarok lenni, 10608 1, VIII | citoyentől; minden lovunk sántitott, az egész társaság képe 10609 2, II | családtalan volt. Ifjusága sanyar és nélkülözések között folyt 10610 5, V | az ütlegekre, fogságra, sanyargattatásra, a mit annyiszor szenvedtetek 10611 2, III | Embernek, ki teljes életében sanyaru nélkülözéssel, gyötrő fáradsággal, 10612 8, VI | térden állva, reszketve, sápadtan látszott meg a leány; vonásait 10613 4, IV | nem a félelem vére hagyott sápadtsága volt rajta, hanem valami 10614 8, II | rája, a könyet szemében, a sápadtságot arczán s szeliden tekinte 10615 6, V | pápaszem nélkül az irást, sápitott a némber.~ ~- Vidd hozzá 10616 1, VIII | fején egy spárgából font sapka, a hátán egy puska, az övében 10617 1, VIII | egy tehenem beledült a sárba, azt ott szemem láttára 10618 1, VIII | legközelebbi ereszkedőnél a sárban megcsuszamlva, orrán száján 10619 1, I | epéskedéssel, minden szava sarcasmus, egész nap nem tesz egyebet, 10620 1, XI | félrement ágyától, siralmas sarcasmussal mondva: nem megyek hozzád 10621 2, I | jut össze, vagy a halálos sárgahideglelés üt ki hajós népe között, 10622 1, XI | ti csak neveit hallátok: sárgaláz, fekete halál, ichthyosis, 10623 7 | ajtó ragasztó hasadékaiban sárgultak a gombák. Ösvény nem vezetett 10624 5, I | leányait, mint magas családok sarjait, kiknek titokteljes születésük 10625 7 | mint tán a föld virágai sarjazhattak, midőn a lefutott özönviz 10626 5, V | a parasztokkal, hogy azt sarkaiból kivesse. A zár nyelve meghajlott 10627 8, I | kopóimnak, azok elkezdik sarkalni, a medve nem áll velök csatába, 10628 6, VI | sietős utam van, s azzal sarkantyúba kapta lovát és tovarobogott.~ ~ 10629 3, II | felé s tajtékzó lovát vérig sarkantyúzza, keze pisztolyain remeg, 10630 2, III | mikor a pisztoly felhúzott sárkánya kettőt pattanik s azután 10631 4, I | egy halálra szánt ember sarkasticus mosolyával várta Taillard 10632 8, I | megnyilik a terem ajtaja, s a sárosan, csatakosan belépőt egyszerre 10633 3, III | el-elbukik és ismét fölkel és sárt és követ dobál az égre. - 10634 3, IV | dombot háritott fölé, azt saruival jól megtaposta s egy letört 10635 8, II | Mint a fészkén lepett sas fordult ekkor felé kétségbeesetten 10636 7, IX | mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak pusztitani tud. Miért 10637 7 | megjelenő arczom a kőszáli sast ijeszté zúgó repülésre, 10638 6, III | Dinita? valami jó hir? kérdé sátáni mosolygással a kapus.~ ~- 10639 1, VIII | szunyoghállós ablakokkal, ernyős, sátoros ereszszel, a milyeneket 10640 3, IV | kénytelen volt ide künn sátorozni. - A lyánka végig futott 10641 1, I | húrt érinthetné keblében, ő satyrákat csinál azokból.~ ~Egyszer 10642 6, II | spanyol szakálla, sovány, satyricus arcza, nagy szellemi erőt 10643 1, III | csordákban legelésznek buja savanáinkon, a nélkül hogy valaki őrizni 10644 6, II | don Manuel emberének arcza savanyú, az Infantadoé mosolyog. 10645 1, V | melyhez képest a vitriol még savó sem lehet.~ ~A sok kényes 10646 1, VIII | pusztulni a scorpióból és scolopendrumból, miknek harapása gyilkos, 10647 1, XI | ichthyosis, elephantiasis, scorbut, vereshimlő és gugavész 10648 1, VIII | ki nem birtam pusztulni a scorpióból és scolopendrumból, miknek 10649 1, XII | szegény kivándorlott scythák számára... a kik vissza 10650 3, III | szivével megosztandó, s lelki sebeit annak önzéstelen hű szerelme 10651 6, III | melyen keresztűl még a sziv sebesebb ütései is láthatók voltak. 10652 1, V | lassan forogni, azután mindig sebesebben, egyszer körülcsapta az 10653 7, XII | olykor meg-megrángatózott a sebhelyes tetem, megnyiltak fájdalmasan 10654 7, XII | halaványan. S megállt a sebnek néma piros száján, s mint 10655 4, I | volt elkülönözve, minden segédeit eltávolitá; esti nyolcz 10656 6, III | ágya fenekén a keresett segédeszközt s újra kezdé fáradságos 10657 4, II | inte, hogy bocsássák be a segédet, ki már az ajtó előtt csiszolta 10658 4, IV | közvádlónak, az fölkelt, átvevé segédétől a szükséges irományokat 10659 4, II | nyujtá a lábai előtt térdelő segédnek s alig hallhatólag rebegé.~ ~- 10660 4, II | visszanyerve önuralkodását a segédtől.~ ~- Asszonyom, a halálhir 10661 2, III | beteg s aggódva sietett segélyért. A mint a mellék terem ajtaját 10662 6, III | annak egyik végét a rézdarab segélyével kivájta a falból, s kivette 10663 1, V | lövést hallottam dördülni, a segélylövéseket, melyek után az ágyukat 10664 6, III | volt az a nyugalom, mely a segélytelen veszély pillanatában föntartotta 10665 3, III | söpört és az uri hölgyet segité reggelenként kifesteni.~ ~ 10666 3, III | egy pár forinttal meg nem segítem.”~ ~„Nagyon szép; de a hová 10667 4, V | meggyilkolását tanácslá, én valék, én segitettem neki, az első lövést ő tevé, 10668 6, III | reá.~ ~Szétnézett.... Hogy segithessen magán?... Bemászott a padlásablakon, 10669 1, VIII | megalázta magát az épitésnél segitségemre lenni, kiknek szivességéből 10670 5, IV | vőlegényeikhez óltalomért, segitségért kiabálva. Hasztalan, azok 10671 1, XII | sietve odarohantam, hogy segitsek rajta.~ ~Ő halkal monda:~ ~ 10672 6, V | ellene don Diego, s hogy segitsen rajta, bele is ütötte az 10673 8, III | a bűbájos ragyogó kört, seholsem törhetve át rajta; a halavány 10674 6, I | viszhangos lett a nagy épület, sehonnan sem jött egy sóhajtás, egy 10675 7 | Ösvény nem vezetett hozzá sehonnét.~ ~Ki választhatta magának 10676 8, VI | mindazt, mit eddig csak titkon sejte, az Istent, kit eddig a 10677 6, III | szomszéd terembe.~ ~A mint sejté, az egy elhagyott konyhaféle 10678 3, II | valami oly kimagyarázhatlan sejtelmes sötétség ült annak minden 10679 7 | éghez ily közel, mily magas sejtések szűlettek lángoló fejemben. 10680 4, IV | megtartottam magamnál, jól sejtettem, hogy szükség lehet reá; 10681 2, II | abból inni fog: az a jövendő sejthetetlen titka.~ ~Rynn Tamás kezdé 10682 1, IX | látszik viseltetni, mely sejthető hajlamnak netaláni szenvedélyesebb 10683 8, III | bokrokon keresztül, tán valami sejtő ösztön vezérlé valamerre. 10684 1, I | boldog leend, gyanitsa, sejtse, hogy e boldogságaért én 10685 2, III | isten! sohajta iszonyut sejtve az öreg.~ ~„Fehér elefánt 10686 6, II | szemekkel, hosszú fürtös selyemhajjal, szende, komoly, gondolkozó 10687 2, I | Időtől megvásott halvány selyemköpeny fedi mind a kettőt, tarka 10688 8, V | terem sötét virágú sárga selyemmel volt behúzva, a szoba mélyén 10689 7, X | mellett. Suhogott mindkettőn a selyemöltöny, ragyogott mindkettőn arany 10690 5, I | Soha oly hosszú, szőke, selyempuha hajat emberi képzelet nem 10691 3, V | mosolygva nézte a hozzá semmiben sem hasonlitó képet, s mosolygva 10692 2, II | elfogadott mindent, nem panaszolt semmiért, de észrevett mindent; jól 10693 7, XI | orditani akkor! kiknek pedig semmijök sem égett, azok összecsoportosultak, 10694 1, VIII | hogy az aranyat és ezüstöt semmire se becsüljék, e napokban 10695 1, VI | porzott a liberiája.~ ~Nesze semmirevaló! kiálték, ha te megtanitottál 10696 7 | senkinek nem adott semmit, ki senkihez nem szóllt, senkinek nem 10697 1, XII | visszasohajt, itt nincsen senkije, a kiért itt legyen, egyedül 10698 7, XI | vannak, kiknek kivüle nincs senkijök. - A tenger hideg lény, 10699 4, I | éktelenítheti, hogy abban senkire sem fognak rá ismerhetni 10700 7 | senkinek nem felelt, s kiről senkisem tudja: hol vette magát és 10701 6, III | tékozló, hanem usia don sennor Eustaquióra, a ki igen derék 10702 1, XI | e nép beszéde igen rövid sententiákból áll) melynek értelmét citoyen 10703 6, I | fölvett a szögletből egy seprőt, s kereste vele a pókot, 10704 1, VIII | nálunk cziroknak híják és seprüket csinálnak belőle.~ ~Ez napságtól 10705 5, IV | két nagy hordó, egyikben ser, másikban erős pálinka. 10706 6, I | dika van. A franczia hóditó sereg elfoglalta már Spanyolországot, 10707 1, VI | kandalló tüze körül volt seregelve, egyik lehúzta csizmáit 10708 6, V | ropogott le az ostromlók seregére, egy pillanatra fehér füstfellegbe 10709 6, III | hajtá meg magát Diego előtt, Serenára egy mondhatlanul sértő vigyorgást 10710 3, II | orvos, két betegőr, hat seressán és tizenegy utazó, - harmadik 10711 3, V | A zajra előcsődültek a seressanok, és szétválaszták a birkozókat. „ 10712 3, IV | az ölelő karok közül s a seressant kezén fogva apjához vezeté, 10713 2, I | kifaragva, kezében ó idomú serleggel, s egy felől a hajó oldalán 10714 7, XI | ne bánthassák s kiveté őt sértetlen a partra. A parton kunyhók 10715 4, V | n n e r s.”~ ~Angelika a sértett szüziesség lángpirjával 10716 1, II | druszáinak.~ ~Hamburg, 184-~ ~Servustok öcsém!~ ~Mondtam, hogy ott 10717 6, I | viaszalakidomitás, magányos séták, és a kedvencz pókok időjósló 10718 5, II | Kozimával az angolkertben sétált, akkor szemközt jött reájok, 10719 6, I | szabadulás. Megszokta az egykedvü sétát az ajtótól az ablakig, s 10720 1, VIII | jőni, csak biztasd hogy siessen.~ ~ ~ ~ 10721 4, V | kérte a huissiereket: hogy siessenek orvosért, élesztő szerekért.~ ~ 10722 1, IX | fogom összeházasitani.~ ~Sietek, nem irhatok többet, az 10723 6, III | ugrott fel fekhelyéről..... „Sietnem kell. Vigyáznak rám, valamit 10724 1, I | felém, nem látott, a keletre siető felhőkbe bámult, szemeiben 10725 6, VI | asszony, szólt a lovag, sietős utam van, s azzal sarkantyúba 10726 1, VI | készen volt a commissióval, a sietség ellen itt nincs panasz.~ ~ 10727 6, III | porkoláb gyanús fürkészése sietteté terve végkivitelére.~ ~A 10728 7 | átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék lefelé bocsátkozni. 10729 1, VI | inas, egy nagy vörös képü siheder, beállt hozzám, leült egy 10730 1, V | temessenek el.~ ~Már ekkor a sik tengeren voltunk.~ ~Öcsém 10731 6, III | Hanem túlnan volt egy szűk sikátor, mely egy palotaszerű épületet 10732 1, IX | elvbarátaihoz.~ ~Barátim!~ ~A siker, melyet elveink aratnak, 10733 1, III | napfényesebb helyeken igen sikeres kisérleteket tettem a czukornáddal, 10734 2, II | hirhedtek voltak fényes sikerökről, s tanácsadásai aranyat 10735 1, VII | engem mindazokhoz; a műtét sikerül: a mint megkeményednek kezeim, 10736 2, III | ablakon benéznek, a halálmadár sikolt!.... Ah takard el arczomat, 10737 5, IV | segits! szent szűz ne hagyj! sikoltának a menyasszonyok, midőn a 10738 8, III | sűrű bokrokon keresztűl, sikoltása végig hangzik a határtalan 10739 1, V | nyögését néha megszakiták kinos sikoltásai.~ ~Én is elmentem onnan. 10740 1, XII | s rá Leona kétségbeesett sikoltását.~ ~Ijedten berontok, s im 10741 8, II | A leány föltekintett e sikoltásra. Nem érté a szót, de látta 10742 8, VII | elhagyott szobában rémes sikoltozás s vadállati bőgés viszhangzott 10743 1, V | az első helyen levő hölgy sikoltozása. Egy hétig folytonosan tartott 10744 8, VII | lekúszott a falról, s vijjongva, sikoltozva rohant az erdőnek, rettentő 10745 5, IV | meglátta apját, odarohant hozzá sikoltva: apám, fussunk innen. Gyilkolnak, 10746 7, XII | Rohanok egyedűl határtalan sikon, sötétlő fellegek között, 10747 1, VIII | ágyamat, lábaimnál valami sikos hideg testet érzék, mely 10748 3, IV | s az egész kosztaniczai sikot elöntötte; a hegyekről nagy 10749 8, II | mint a fal, a fehér követ simára köszörűlte a rohanó zuhatag, 10750 6, I | fel ágyában. Kezével végig simitá homlokát. Oly forró volt 10751 6, II | fürtös selyem haját hátra simitva, egy lépést tőn előre, megszoritá 10752 2, III | reszkető kezekkel kezdé simogatni. Lóra felborzolá bóbitáját 10753 3, IV | megbarátkozni, s ilyenkor gyöngéden simogatta a vezető napbarnitotta arczát 10754 6, III | szobacziczus kezét hizelgően simogatva.~ ~- Csitt. Legyenek csendesen. 10755 1, I | ragyogott; észrevétlen melléje simultam s vállára téve kezemet megszólitám:~ ~- 10756 8, VI | férjem rég meghalt, senki sincsen, a ki magányviszonyaim miatt 10757 8, V | maga egy hosszú selyem sinort megránta, a függönyöket 10758 8, VI | függönyeiről a vastag selyem sinórt, felveté nehéz aranyos bojtjánál 10759 1, V | kutyabőrt, fejemen gutta-percha sipka volt, lábamon kaucsuk csizma 10760 1, V | A szél menten lekapta a sipkámat s elvitte nem tudom hová. 10761 2, III | tegnapiakról semmit, semmit; sipolt, gyalult, dugókat pattantott 10762 1, XI | bátyám félrement ágyától, siralmas sarcasmussal mondva: nem 10763 7, XI | lelke, de megtudta szánni a siralom fiát, parancsolt szörnyeinek, 10764 3, IV | monda el egy miatyánkot síránk reszkető hangon, mit a bérszolga 10765 3, II | vele mehetnék én is”, szólt siránkozva a lyányka és mellé fekütt 10766 2, III | nevét szőve remekűl eltanult sirása hangjai közé.~ ~Rynn megsemmisülve 10767 1, IV | nem szabad.~ ~Érts meg, és sirass.~ ~ ~ ~ 10768 2, II | ki nyugodt halálra várt; siratatlan halál, ki a boldog életet 10769 4, I | kérdezősködnék, miért nem siratja jobban az asszony megholt 10770 7, XI | koporsót, harsonák éneke siratta a kimultat, gyertyákat osztogattak 10771 6, III | van áldva, emléked meg van siratva. Ha visszatérsz, az egész 10772 7, IV | a föld kebelében, mikor sirba tesznek. Ki fog akkor édes 10773 3, III | kérte, hogy ne feküdjék a sírba, abba a hideg ágyba, a férgek 10774 7, XI | a koporsóra, leszállt a sirboltba vele, le akarta magát annyi 10775 3, IV | csókolgatta és lassúdan sírdogált. Az éjszaki partról gyakorta 10776 7, VII | birtokom a temető. Egy mohos siremlék s néhány száradt sirvirág. 10777 1, X | a szivet, mint a ki nem sirhatott köny. Nincs betegség a miénkhez 10778 7 | az, ki legközelebb van a sirhoz.~ ~Mennyi elveszteni való 10779 7, XII | hallgatás lett úr körül rajta, e síri hallgatásban, e jéghegyek 10780 2, I | távol gyönyörüen fénylett a Sirius. Minden, minden azt beszélte: 10781 7, II | A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s igy a világ végtelen 10782 3, III | egy gödröt ásott, saját sírja gödrét. Ráismert. Régi hitelezője 10783 7, XI | a holtat ismét felvevék sirjából s úgy találták, hogy méreggel 10784 3, IV | kötve keszkenőjébe anyja sírjából, megcsókolá annak tördelt 10785 3, III | ellenségére.~ ~Elment atyja sírjához. - A temető árkába volt 10786 1, V | sem maradt utána, melyről sirját megismerjék, a hol megsirassák; 10787 3, IV | s ez idomtalan keresztet sírjelül oda tüzte a domb fejéhez.~ ~ 10788 7, VI | lett, mint a szobor, mit sírkövekre, kezében tört fáklyával, 10789 3, II | halottól; szegény apám, mint sirna, ha engem sem láthatna többet!” - 10790 7, XI | tengertől, mondá neki: hogy honn siró családja, apró árvái vannak, 10791 6, III | eredj oda. Ha elesel, úgy sirod meg van áldva, emléked meg 10792 3, III | magának egyik lőpor árusnál a sírok országába; midőn eszébe 10793 4, I | boncztudósok számára visszalopják a siroknak átadott holt testeket, s 10794 6, I | hogy börtönéből csak a siron keresztül van szabadulás. 10795 7, V | Van-e hát, van-e élet a síron túl? Elment a lyány oda, 10796 3, III | fakadhat patak. Leült a sírra, meghinté tépett ruháit 10797 7, X | áldozni sokaság kell. Ha sirsz, vagy imádkozol, vonulj 10798 6, II | eszembe jutottál. Ma is sírtam azért, a mit szenvedsz miattam 10799 7, VII | siremlék s néhány száradt sirvirág. És ezt is én tevém. Magam 10800 7 | keresni a magányt, mely oly sivár legyen, mint gondolatai; 10801 2, III | pedig elkezde egy jókedvü skót népdalt énekelni és felkaczagott. „ 10802 8, II | helyen a bugyogó forrás smaragdszint játszik benne.~ ~Virág nyilik 10803 8, VI | osztani, majd legközelebb só helyett egérkővel fogom 10804 3, III | volt igaz. A m...i királyi sóadó hivatalnál a főpénztár tetemes 10805 5, II | mivel azt nyerte, hogy csupa sömör lett tőle a teste; a gróf 10806 2, I | hogy a vihar őket is le söpörje onnan, mint a többit. Egymást 10807 3, III | konyhaszolgáló társaságában, szobákat söpört és az uri hölgyet segité 10808 3, II | cserépzsindelt mint falevelet söpőr le róla; a támadott nyiláson 10809 6, II | támaszkodó újságiró, fiatal sötétarczú népszónok, vén mosolygó 10810 8, II | mintha ott összejőnének s még sötétebbé tennék annak éjszakáját.~ ~ 10811 6, IV | megszállva.~ ~Madrid utczái sötétek. Egyetlen lámpa sincs meggyújtva, 10812 8, V | vezetett le egy mélyen fekvő sötétes szobába, melynek tetején 10813 2, III | világítani az ismeretlen sötétet.~ ~A madár ujjabb mutatványokhoz 10814 6, III | hullott alá liliomos vállaira, sötétével halvány arczát még fehérebbé 10815 2, III | gyujtsatok lámpát, nem szeretem e sötétséget.~ ~A boldogtalan a méreg 10816 7, XII | tengerszem van az erdők mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen 10817 3, I | élő kiholt; - az útfélen sövények alatt temetetlen holtak 10818 1, VII | tenni, s ha bevetteték, sövényt kell fonniok köröskörül, 10819 6, II | megköszöntőjét. Te volnál az én sógorom travestált árnyéka, a ki 10820 7, V | villámdörgése s a szenvedő sóhaja, átok és áldás s Istent 10821 2, III | epedő arczszíne, önfeledt sohajai, nem kerülheték ki szűntelen 10822 3, II | Ő az!” kiálta fel tompa sohajszerű hangon az ember, és szemei 10823 7, VIII | kettőt. Lelkeiket egymásba sóhajták, vérük összeömlött s egymást 10824 1, VII | itt keserüen fog vissza sóhajtani az egyiptomi bográcsok után.~ ~ 10825 5, III | láthatólag nevettek az ájtatos sóhajtások helyén, mintha övék volna 10826 7, XII | legszorosb közelről hideg sóhajtást arczomra, oly hideget, hogy 10827 4, V | arczán, keble egy nehéz sóhajtól látszott menekűlni.~ ~Mindenki 10828 1, V | midőn egy szögletből kinos sóhajtozás üté meg fülemet.~ ~Oda tekinték 10829 6, III | asszonyunk azon kép előtt sóhajtozik, addig nagyon messze vagyunk 10830 2, I | s ismét behúzza fejét, sohajtva hörg és összegubbad, vagy 10831 6, II | ellassult, haldokolva, sírva, sóhajtva elenyészett, mint a hattyú 10832 3, IV | népcsoporton, összejárta az egész sokadalmat, kifáradt a keresésben és 10833 1, V | malomkövek lettek volna s azok is sokalnák az ott lételt, idáig csak 10834 2, IV | felébredt az örök éjszakára.~ ~Sokan látogatták; - jóakaratu 10835 1, VIII | musquitokról, melyeknek sokaságát nem szabad számokkal kifejeznem, 10836 6, IV | biztos nem vagyok, hogy olyan sokba fogadjak, hanem áll száz 10837 6, I | ablakai is körül voltak rakva sokszinű lámpákkal, az elsőemeleti 10838 1, VIII | testvérei, kiket Kaméhaméha solid embereknek feleségül adna, 10839 3, II | vörös hegy, oldalairól kajla sombokrok, mint bolyhos bibircsók 10840 5, I | élemedett öreg úr a milliomosok sorából belebolondúlt valamelyikébe 10841 6, I | átelleni transparentek égő soraiból. E szó mindig ez volt: „ 10842 6, I | a kivilágitott épületek sorait, olvasá a homlokzataikra 10843 5, IV | előbb majd később kidűl a sorból; a kinek esetén azután a 10844 6, III | könyvet, beletekinte és e sorokat olvasá benne:~ ~ „Ma is 10845 6, III | ő mint önkénytest be fog sorozni s elküld Arragoniába. Igy 10846 6, II | mult nap eseményeit néhány sorral feljegyezte abba. A naplóhoz 10847 3, II | harambasák járják a vártákat sorról sorra, öveikben nehéz fegyverek; 10848 5, I | millió embernek nincsen saját sorsa születése órájától kezdve 10849 6, I | megtudtak nyugodni a rájuk mért sorsban. Ének, fuvola, rajzolás, 10850 5, I | Istenimádáshoz, hogy bárminő sorsra legyenek is hivatva, magasra 10851 1, IV | körülmények közt dicsekednék azon sorssal, melyben mi vagyunk, én 10852 5, V | még most sem jött létre. Sorsuk most is az, mi régente volt.~ ~ 10853 6, II | felnyitá Serena. Néhány sort irt bele, néhány szomorú 10854 6, V | védők tömegéből egy irtó sortűzelés ropogott le az ostromlók 10855 1, VI | saláta, meg valami hideg sós hal, a minek a javát kiválogatta 10856 6, II | Hegyes spanyol szakálla, sovány, satyricus arcza, nagy szellemi 10857 6, II | elmondva, ki még egy év előtt Spanyolhonnak sem földét sem nyelvét nem 10858 1, VIII | ha a buzavetésem helyén spanyolnádat látnék nőni.~ ~Jancsinak 10859 6, II | úrnőre. Tulajdonkép ez is Spanyolországnak volt intézve, de az volt 10860 6, II | castellan kiejtéssel mondá spanyolul: „hozott az ég, kedves férjem”.~ ~ 10861 1, VIII | föllehet venni, fején egy spárgából font sapka, a hátán egy 10862 1, III | érts félre, nem a nyomorult spartai szabadságé, hol a vének 10863 1, IV | atyám elitéli. Egyik kinos spártai szigort erőszakol lelkére, 10864 1, IX | nagy chemicus, szerencsés speculans, bátor vadász és bámulatra 10865 4, I | kik gyermekkorunk óta e sphaerában nevelkedünk, legelső ambitio 10866 6, V | Befogod a szád vén spion! Nem don Eustaquio gróf 10867 1, XI | kutyát a tüzbe, ugy hogy az spodiummá égett.~ ~A kaczika azonban 10868 3, V | évvel ide átszökött. Egy stamboli ferman azonnal ki küldé 10869 1, VIII | vergődni a fővárosba, vagy statiot tartunk egy utközben eső 10870 1, V | Még nem értünk semmi státiót?~ ~Nem ugyan hogy nem.~ ~ 10871 1, VIII | hogy kiván-e bennünket statusa polgáraivá felvenni? mire 10872 1, VIII | citoyentől, ha nincsenek-e az ő statusában magyarok is? Képzelheted 10873 1, VIII | bennünket elfogadni, sőt a statusához legközelebb esendő városig 10874 1, VIII | Ikaria felé.~ ~Barátom! olyan statusban, a hol utak nincsenek, hasznos 10875 1, III | birtokvágyóknak, hogy itt minden a statusé!~ ~Ezúttal ennyit elég tudnod 10876 1, VIII | itt egy üres ház, mely a státusé, azt megvehetem s rögtön 10877 1, VIII | ütött a fejembe.~ ~Hogy egy statusfő ráérjen az indigenáknak 10878 1, VIII | adni szaporán, mondék, a statusnak nem használ a természet 10879 3, V | polgárt nem adnak ki más státusnak s ez csak musulman lehet.~ ~ 10880 1, III | is az amerikai egyesült statusok szabadságáé, hol szinte 10881 1, VI | azóta városokat épitett, statusokat alapitott, a mint ön az 10882 1, V | pádimentomáról egyenesen a stukaturjára esem fel, s ütődöm, verődöm 10883 7, XII | több meleget belőle, mély, süket hallgatás lett úr körül 10884 5, IV | mindenféle jó süteményekkel és sültekkel rakott asztal, két végén 10885 1, VI | van, hanem én a hust csak sülve szeretem, vidd vissza, süttesd 10886 1, V | szivattyúzást.~ ~Tehát a hajó el fog sülyedni.~ ~Egyszerre tódult minden 10887 1, V | megválni, szemünk láttára sülyedt el, senki sem menekült meg 10888 3, II | félre, az Unnában malmokat sülyeszt el, s kifacsarja a fenyőszálat 10889 8, VI | asszonyom, leánya hozományaért sürget, akkor föllépek vele és 10890 3, V | a hideg - „micsoda mód?” sürgeté mohón a feleletet.~ ~,Musulmánná 10891 4, I | óranegyedenkint érkező telegrafl sürgönyökre.~ ~Pedig mindenki tudta, 10892 1, VIII | tekintve körül a mindig sürübbé változó rengetegben; ő profétai 10893 1, VIII | mutatott tájra, melynek sürüjéből midőn kibukkanánk, ime előttem 10894 7 | mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~ ~Terv tervet űzött 10895 3, I | a hazát, hol melegebben süt a nap, zöldebb a mező.~ ~ 10896 5, IV | már őket a mindenféle jó süteményekkel és sültekkel rakott asztal, 10897 6, II | alatt úgy tett, mintha egy süteményről levett czukor figuráról 10898 5, II | szakács tanuljon meg buktát sütni, a mit Kozima nagyon szeret, 10899 8, II | haját kiterité a forrón sütő napra s ott maradt eldűlve 10900 1, VI | sülve szeretem, vidd vissza, süttesd meg. Hát a bor hol van?~ ~ 10901 1, VI | pinczért, megparancsoltam, hogy süttessen nekem pecsenyét, meg hozzon 10902 3, IV | bérszolga dörmögve monda utána, süvegét durva kezei közt tartva, 10903 3, V | kabátjában, fején vörös süveggel, szájában füstölő csibukja, 10904 7 | mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését, de a belöle származó sárral 10905 8, II | valami állatontúli ösztön sugallta volna neki: hogy nem az 10906 8, II | ködéből, a mint a nap teremtő sugára, bűbájos szivárvány emelkedik 10907 2, III | megégetsz!..... Szivemben égnek sugáraid!... A csillag meg akarja 10908 2, I | kiséri leáldozásukat, - sugaraiknak nem örül semmi, nem zöldül, 10909 2, V | körülállók.~ ~A nap épen utolsó sugárait veté a tengerre. S messze 10910 2, V | ment hozzájok, arczain némi sugarát lehete látni az őrült reménységnek, 10911 5, III | menyasszonyok között egy karcsu, sugártermetű hajadon, a tehetős patakmolnár 10912 6, II | valami földfeletti fény sugárzott elő, fehér homlokán úgy 10913 6, V | indulatteljes hangon e szókat súgja fülébe:~ ~- Azon ember, 10914 1, V | szerelmes vagy énekes, akár súgó: a mire szükség van; értek 10915 4, VI | gyóntatóját s néhány szót súgott fülébe. A gyóntató rögtön 10916 6, II | gondolkozó hölgyhöz, s e szókat súgta fülébe:~ ~- Férjed megérkezett.~ ~ 10917 1, XI | elkényszeritett érzelem. Fülembe sugva mondá: iróasztalomban találsz 10918 3, II | apámat? - kérdé titkosan súgva az ismeretlentől; - ki vagy 10919 6, II | alatt a szomszédterembe suhant, hol éltesebb hölgyek ültek 10920 7, X | haladt el egymás mellett. Suhogott mindkettőn a selyemöltöny, 10921 7, XII | mely egykor mennykövekkel sújtolá. - Aztán kihűlt, lecsillapult 10922 3, I | isten az égben! - - - Érzem sujtoló kezeinek látogatását. -~ ~ 10923 4, I | túlélheti azt, ha gyilkosság sűl ki rá, ha felesége megcsalja, 10924 3, V | férjedet megzsinórozzák, tán a sultan hárem hölgye. - Milly fényes 10925 7, XIII | föld felé semmi fájdalom súlyától.~ ~Mi volna abban rosz?~ ~- ~ ~ 10926 6, III | Kis kusza szobaleányi alak surrant be a felnyitott ajtón titkolózó 10927 8, II | leány nemsokára a berkek sűrüjébe érve, ott a bokrok között 10928 7 | fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok 10929 5, IV | szebb? a menyasszony szelid susogása, az aranyok rekedt csördülése, 10930 1, VIII | repkedtek füleinkhez, hogy a susogásaikat lehetett hallani.~ ~Fricz 10931 1 | lelkében semmi hangot, mely azt susogja: maradj, maradj!... ha számot 10932 6, II | szögletekbe voltak rendezve, egyes susogó párokat lehete látni, titkos 10933 3, IV | nézett sokáig és szomorúan susogta: „tavaly még az én testvérem 10934 7 | növekedő lángfényt behagyva sűtni, láthassak nála? nem birom 10935 4, VI | sem változik meg arczán! suttogák itt amott a jelenlevők. 10936 4, VI | szólt a félelmetes suttogás, mely szájról szájra kelt 10937 6, III | asthmaticus hangon, mely a suttogó beszédben az indulatot fejezi 10938 6, II | ide amoda, a fáradt lihegő sylpheket elfoglalni hizelgő coquetteriával, 10939 3, II | melyre a szent i s t e n symbolumán kivül csak e rövid epitaphium 10940 1, XI | szivtelennek azt mondhatni, hogy ő szabadelvü! Vannak erények, melyek 10941 6, III | éves korától fogva igen szabadgondolkozású volt; gouvernanteot, gardedameot, 10942 2, II | idézhet s melyből isten sem szabadit ki, mert az megcsufolása 10943 5, I | váltság, semmi védelem meg nem szabaditja őt, „mugik voltál és mugik 10944 6, VI | szentelve. Az Isten azért szabaditott meg téged, hogy ismét boldog 10945 6, VI | rimánkodék előtte, hogy szabaditsa meg férjét. Az orvos némán 10946 1, III | hol az emberek annyira szabadok, hogy még önmaguknak sem 10947 1, III | amerikai egyesült statusok szabadságáé, hol szinte vannak zsarnokok, 10948 6, I | csak a siron keresztül van szabadulás. Megszokta az egykedvü sétát 10949 1, IV | Magam is alig várom, hogy szabaduljak e bennünket minden jósággal 10950 1, V | megmozdulni, hogy tőlök szabaduljon, sem lelkének, hogy bátran 10951 8, VI | látszott, keble terheitől szabadulni.~ ~A leány vad, tűztekintetet 10952 8, II | s mentől inkább sietett szabadúlni, annál inkább bebonyolitá 10953 6, I | annyian örülnek. Tömlöczből szabadult-e ki annyi ezer ember, hogy 10954 6, III | túlsó végén az alguazilok szabályos lépteit hallaná közelíteni, 10955 1, VIII | mondék, ezen a folyamon sok szabályozni való lesz, a mig gőzhajók 10956 1, III | megérkezendik, mihelyt a folyamot szabályoztatám.~ ~Ámde mindezek oly anyagi 10957 1, V | Hamburgban, a mit tanácsoltak, szabattam magamra egy tengeri kutyabőrt, 10958 5, II | másik öt Kozimáé lesz, a szabó annak is fog dolgozni, az 10959 6, V | ajtót. Még belől elkezdett szabódni: hogy azért nem jöhetett 10960 5, II | rendelkezésére a kastélyban, külön szabója, piperekészitője volt, valamennyi 10961 1, VI | meg, s azután megmondta a szabott dijat, melyen alul nem szegődik; 10962 1, VIII | bőrét s most lóistrángokat szabtam belöle.~ ~Volt vagy hatpár 10963 6, V | kivánkozott.~ ~- Befogod a szád vén spion! Nem don Eustaquio 10964 7, XI | kötelet, szétakarta azt szaggatni, de nem engedett az. Erősebben 10965 8, III | repesve mutatott arra, szaggatott szavakban rebegé: „a mi 10966 8, V | az erdőbe vissza, nyomán szaglálva utána jött, egy reggel ott 10967 8, III | nyakára téve, elkezdé körül szaglászni. A gyermek behunyta szemét, 10968 2, III | iszonyuan megőrül; ki meg szagolja, elszáradnak tagjai tőle; 10969 3, IV | messziről megérzik a holt test szagot s ellepték a mezöket. Olykor 10970 1, VIII | autochtonok, a mindenféle szinü és szagu jaguárok, macskák, párduczok, 10971 8, III | megmerevedett; a medve orrát szájához tartá: leste, hogy fog-e 10972 1, II | fogadom, majd meglássuk szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e 10973 2, III | gyalult, dugókat pattantott szájával, de csókot nem utánzott, 10974 1, V | benyit szobámba s tajtékzó szájjal beordit, mig szeme egyszerre 10975 1, VII | mi csak az esztendő azon szakában tartunk, mikor a legsürgősebb 10976 5, III | hintó, még bele is ülhet. Szakácsok, kocsisok s más egyéb nagyurak 10977 1, VIII | helyütt egy ölnyi széles szakadást kellett átugranunk, mely 10978 3, IV | fogva kongott a városban szakadatlanul, szomorú, rezgő hangon. - 10979 8, II | jövendőket nézi.~ ~Csak alant, a szakadékban látszik valami fehér köd, 10980 8, II | képezett, melyből egy keskeny szakadékon át azután megint oly dühvel, 10981 8, III | alá a kietlen tájékon.~ ~Szakadékos bazalthegyek oldalában egy 10982 8, II | között rohanva végig, egy szakadékot képezett, a mely messziről 10983 7 | visszavert mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését, de a belöle 10984 3, II | alája feszül, a léczezet szakadoz, a gerendák ropognak, a 10985 3, IV | hegyekről nagy szikladarabok szakadtak alá, utat törve magoknak 10986 4, II | föltáma”…. Itt megvolt szakadva és kihuzva.~ ~Angelika nyugtalanul 10987 6, II | képe lesz hosszú, míg amaz szakállába nevet. Lehetetlen ezeket 10988 6, III | arczaid....~ ~- Megnőtt szakállam teszi azzá.... Te nem változtál 10989 2, I | hinárnövényzet úszik, sürű iszapos szakállát hosszan lebegtetve a pihenő 10990 4, V | épen nem pokolbeli lélek, szakasztá félbe Duval, a consulatus 10991 2, III | lélekzete rövid volt és szakgatott, mint lázban beszélőké. 10992 1, VI | feledtem valamit, egész nap szaladgálhatok létrán fel, létrán le.~ ~ 10993 1, V | gyöngy athmosphera ki ne szaladjon innen, a mi kétszáz átázott 10994 1, VIII | elfutottak előlünk; egész nap szaladtunk utánuk, sehol sem érhettük 10995 2, III | mosolygott, keblén piros szalaggal volt összekötve a finom 10996 5, III | összekötve kezeiket az örök frigy szalagjával; hogy soha el ne szakitsa 10997 2, III | patyolat. Vánkosain is piros szalagok voltak. - Tamás minden ízeiben 10998 7 | megszövé, melynek egyes szálai szivárványszint játszottak 10999 1, XII | ananászt teremne minden szálfü s patakban folyna tej és 11000 1, XI | faggyugyertya, azt mind egy szálig megette.~ ~Leendő ipam azonban 11001 1 | szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e szivedbe büszkeség, ha a 11002 4, IV | mintha ismeretlen szellem szállana agyába, bátran, öntudatosan 11003 1, VI | Nem értettem.~ ~De hát a szállás árára nézve mindegy, akármelyik 11004 1, VIII | megvehetem s rögtön bele is szállhatok; odavezetett; nagy tengerifüzfás 11005 3, I | az őszi levelek, tudjanak szállni a szabad felhőkön keresztűl 11006 5, III | Talán valami szent ihlet szállotta meg őket s eljöttek felszaporodott 11007 3, III | buzgó keresztény egy kosár szalma pernyét döntött rá megismertető 11008 3, IV | anyja ágyfejénél volt a szalmába elrejtve s azt shawljába 11009 1, VIII | mindnyájunk számára kenyeret, szalonnát piritott, melyet a citoyen 11010 2, II | külömbséggel: hogy egyikben a hetes szám hátul állt, másikban elűl. 11011 4, II | iróasztalán felnyitva heverő számadási könyvek, miknek mérlegét 11012 1, VIII | meglátva bennünket, oda akart szamaragolni, de a nemes állat szabad 11013 1, VIII | koczogva közeledni egy fakó szamarat, melyen csak amugy a szőrén 11014 5, III | soha sem találták szerit számát a gyönyörűségnek; a vendég 11015 1, VI | bele a méreg, kikaptam a számból a pipaszárat s kettőt hármat 11016 6, III | leereszkedni rajta, de kifeledte számitásából azt, hogy ő legalább négy 11017 2, II | remélni sem bír, nem hogy számítna rá - önzéstelen ragaszkodással 11018 6, II | most jer tekints szélyel és számitsd fel a hatást, melyet eszközöltél. - 11019 7, XIII | ugorja át az embert, a mint számittja főről főre a tizenharmadikat. 11020 1, VI | földre s ma már városokat számlál.~ ~Hijába! nem érthet mindenki 11021 7, III | hol meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később a napokat, 11022 6, I | tetőin egyenként sorban számlálni a cserepeket, mig e gondolatölő 11023 7, III | már csak perczeket kellene számlálnia...~ ~Több jót, kevesebb 11024 4, V | menni. Én epedve várlak és számlálom a napokat; ird meg ha jösz; 11025 6, VI | Don Diego a pillanatokat számlálta, a mik még hátra vannak. 11026 2, II | volt, s napjai, mint hívé, számlálva voltak. Kellett egy élő 11027 1, VIII | mezőségen mintegy kétezernyi számmal legelészett.~ ~Szeretnék 11028 3, IV | seressan, hogy egy kosár friss szamóczával lephesse meg a felébredőt. 11029 1, VI | falaknak s egy darab szénnel számokat irt rá, azokat összeadták; 11030 2, II | Adamante életideje egyenlő számokban iraték, azon külömbséggel: 11031 1, VIII | melyeknek sokaságát nem szabad számokkal kifejeznem, mert az itt 11032 8, VI | ennek elveszett lelkéről számolni valaha?~ ~- Hallgasson ön,