bold = Main text
      Rész,  Fezejetgrey = Comment text
11033  5,    III   |                          a vendég nem is tuczat számra, de százával lakott nála,
11034  3,      V   |                         mint szökevény, mialatt számtalanszor megkisértették elleneim,
11035  3,     IV   |                      Szomor Lőrincz; magyarhoni számüzött vagyok, ki szökve jöttem
11036  1,     XI   |                       Nem vagyok citoyen többé. Számüztem magamat Ikáriából.~ ~Nem
11037  5,      I   |                  tartott leányaikat, választván számukra becsületes, szorgalmatos
11038  3,    III   |                   helyett átok, irigyek helyett szánakozók; a szív paradicsomából temető
11039  4,     IV   |                    sápadt, kifejezéstelen arcza szánalmas gyöngeséget látszott elárúlni,
11040  6,      I   |                     körüle fonalait. A légy oly szánalmasan döngött a halálos tusa közt.
11041  5,     II   |                 boszúját a leányon.~ ~Más ugyan szánalommal tekintett volna erre a könyörtelenűl
11042  6,     IV   |                          szólt emez, a tréfából szánalomra sülyedő hangon.~ ~- Leütötte
11043  6,     II   |                    kötve, egybeolvasztva.~ ~- A szándék szép, monda Jacinto Serena
11044  6,    III   |                     akárhová....~ ~E határozott szándékkal benyúlt az erkélyablak nyitott
11045  4,      V   |                        Tonners urat?~ ~Angelika szándékosan hallgatott azon levélkéről,
11046  8,     VI   |                        hosszabb leend, a mit én szándékozom kegyednek mondani.~ ~- Megengedem.
11047  2,     IV   |                         s bíztatta Tamást: hogy szánja el magát ez útra e forrást
11048  5,      I   |                    lépcsőkőn, felűlteté ötlovas szánkójába s elvitte valamelyik ukraniai
11049  5,     II   |                        visszatértében egész sor szánnal találkozott, miken uraik
11050  5,    III   |                    násznépet felültették az úri szánokra, elől ment, a ki fútta a
11051  1,   VIII   |                       terem a föld, ha az ember szánt-vet rajta, s amugy Dunántuliasan
11052  1,    VII   |                         reám.~ ~Atyám és bátyám szántanak, épitenek; háziszereket
11053  1,   VIII   |                    többször beleszakadt volna a szántóvas a sok mindenféle gyökérbe,
11054    |                       bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni mindig
11055  1,   VIII   |                      hát csak férjhez kell adni szaporán, mondék, a statusnak nem
11056  5,      I   |                      fundus instructusa, melyet szaporit, elad, elpusztit, elajándékoz,
11057  5,      I   |                        jószága, s kötelessége a szaporodás.~ ~Ebből látni való, hogy
11058  1,     IX   |                      nagyszerü telepitvényekkel szaporodott, melyek közt legelsö helyen
11059  7,    VII   |                         mohos siremlék s néhány száradt sirvirág. És ezt is én tevém.
11060  1,   VIII   |                       az indigo nem cserje, s a szárát használják, nem a gyümölcsét;~ ~
11061  6,    III   |                           Nos? nos? kérdé a két szárazföldi fóka, lesve a lyány szájából
11062  2,      I   |                     aeqatori égető nap mumiákká száraztá őket.~ ~A fennálló árbocz
11063  4,     II   |                         s a könyeket csókjaival száritá föl róla, és esküdött, hogy
11064  8,     II   |                   hajával, melyet a napsugárban száritgatott.~ ~Amaz pedig ott túl őrjöngött,
11065    |                         süvöltését, de a belöle származó sárral sehogy sem tudtam
11066  1,     XI   |                        melybe egy nád van dugva szárnak.~ ~Mig mi az udvaron a szövetségpipát
11067  7,    XII   |                           Ment ment. Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek kisérték,
11068  8,      V   |                        folyosón az épület tulsó szárnyába, ott egy keskeny csigalépcső
11069  2,      I   |                            majd fölibök röppen, szárnyaival szelet hajt arczaikra, orrával
11070  6,     II   |                  megnyiták a szolgák az étterem szárnyajtait s a spanyol etiquette ellenére
11071  8,    III   |                   délczeg női alak, kit, mintha szárnyak vinnének, oly sebesen vágtat
11072  2,    III   |                  sóhajta - nem hallod a denevér szárnyának csapását?..... A fekete
11073  6,    III   |                         Jobbra is balra is nagy szárnyas ajtók nyiltak bele.~ ~Néhány
11074  2,      I   |                 meg-meglebbenti aranynyaljátszó szárnyát s a hangtalan csendbe méla
11075  6,     II   |                elenyészett, mint a hattyú végső szárnycsapása. A szép hölgy arcza fehér
11076  2,    III   |                         felele a férj - denevér szárnycsapást, s halálmadár visítását….;
11077  6,    III   |                    akart fordulni, hogy a tulsó szárnyon próbáljon szerencsét; ekkor,
11078  2,      I   |                       keresztpóznája végén zöld szárnyu pirosfejű madár ül - egy
11079  1,   VIII   |                    leverve a földbe, s azon egy szarufa keresztbefektetve, melyhez
11080  3,     II   |                      leröpül; még egy nyomás, a szarufák elszakadtak s a vihar lefútta
11081  3,     IV   |                         tér tele van mindennemű szarvasmarhák, juhok, tevék és bivalyok
11082  7,      X   |                        Forintokról beszéltek és szarvasmarhákról. Jó sötét helyre vették
11083  4,      V   |                      mond ön s valóban csak egy szavába kerülne lelkemet, becsületemet,
11084  8,      V   |                    ugrott hozzá. „Kezet rá, mig szavad meg nem másolod”.~ ~- Nem
11085  6,    III   |                      annyi gyöngéd érzelem volt szavaiban, midőn ezt suttogá: „é n
11086  3,      V   |                       mint szeretnék kételkedni szavaidban.”~ ~,Iszonyú való mind a
11087  1,     XI   |                          inték a kaczikának, ki szavaimat megértve kinyult az ajtón
11088  4,      V   |                        óta lakott, s a ki midőn szavainak magyarázatára szólittatik,
11089  1,   VIII   |                         Ti pontosan megtartátok szavaitokat, én nem. Az adott szó megtartása
11090  8,    III   |                       mutatott arra, szaggatott szavakban rebegé: „a mi házunk”! - „
11091  4,     IV   |                         mondjatok itéletet.~ ~E szavakkal végzé beszédét Arnould s
11092  1,   VIII   |                  czukornádjára ismertem, minden szavam oraculum előtte, én pedig
11093  6,     VI   |                       Minden lépése a lónak egy század volt reá nézve, minden lépésével
11094  8,     II   |                  ostromolja a sziklákat, minden században le-letörve egyet; maga a
11095  7,    XII   |                        eltemetett.~ ~Még azután századok lefolyásaig hányt önvállaira
11096  7,    XII   |                      kergetett a világ határán. Századokig, ezredekig járták meg ez
11097  2,     II   |                születési előjogok, uradalmak és százados ősök nélkül születtek a
11098  6,     VI   |                      most.~ ~- Néhány óra előtt százan hullottak el mellettem, -
11099  5,    III   |                        nem is tuczat számra, de százával lakott nála, ott nem ittak,
11100  8,      V   |                         egy futó pillanat alatt százféle indulatváltozaton ment keresztül;
11101  6,     II   |                        elébb.~ ~Három nap mulva száznyolczvan ezer harczos állt készen
11102    |                        kinek nesztelen némasága százszorta félelmesebben hatott rám,
11103  4,      I   |                      papirok egy nap alatt húsz száztólival csökkentek alá.~ ~A sok
11104  5,     IV   |                      Végtére is az arany lett a szebbik. Péter feje elkezdett szédelegni,
11105  3,    III   |                        üdvözültnek hitte magát, szebbnél szebb reményekkel gazdag
11106  5,     IV   |                   szebbik. Péter feje elkezdett szédelegni, úgy tett, mint ki nagyon
11107  4,     II   |                   érzelmei rohamát. Tántorogva, szédelegve lépett asztalához, égő szemeiből
11108  8,     II   |                         tamarikbokor nőtt ki, a szédelgő mélység fölött tengődve.
11109  3,     II   |                       homlokán és arczain veres szederjes foltok kezdtek felsömörzeni.
11110  5,    III   |                      térdig csügg a sok ránczba szedett kurta viganóra. Az oroszok
11111  8,    III   |                       meg egy nagy fekete medve szedi szinte a földre hullott
11112  8,     II   |                      föl körüle, még alulról is széditő rájok föltekinteni. -~ ~
11113  2,    III   |                   félgyermek vala még s örűlt a szédítő, ragyogásnak, melyben mint
11114  8,    III   |                        anyja szava ellen málnát szedni az erdőre, már tele szedte
11115  4,    III   |                   között van s előbb összekelle szednie elszórt eszméit, mig a belépőt
11116  6,    III   |                     utcza kövezete látszék. Egy szédülés, és ő agyonzúzza magát.
11117  8,     II   |                       fennakadt az eső leány, s szédült bukásában öntudatlanul ragadta
11118  6,     VI   |                      vágtató lovag, erőszakosan szedve össze hanyatló erejét, „
11119  1,     XI   |                  derékon kapva az óriást, amugy szegedi gulyások módjára egyet lóditottam
11120  7,    XII   |                   töviskoszorút nyomtak fejébe, szegeket vertek körmei alá, hogy
11121  6,      I   |                      bárka; lámpa ragyogvánnyal szegélyezve; mécsekkel kirakott kerek
11122  6,     II   |                  naplóhoz egy másik kis feketén szegélyzett emlékkönyv volt kapcsolva,
11123    |                       szerelmesek a földbe, s a szegények, kik kénytelenek azt szeretni.
11124  2,     II   |                         tudva semmije sem volt; szegényhez nem mehetett, mert a kényelmet
11125  3,     IV   |                          ki őt magához vette.~ ~Szegényke, oly egyedül oly árván maradt
11126  1,   VIII   |                         fővárosáig.~ ~E készség szeget ütött a fejembe.~ ~Hogy
11127  7,      X   |                      üres maradna e ház!...~ ~A szegletben három kalmár alkudott, hátat
11128  6,    III   |                         rohant egyszerre minden szegletből reá; tolvajt kiáltozva.~ ~
11129  3,     II   |             gyermeklyány ott imádkozott a szoba szegletében, futó apjáért, s imádsága
11130  3,    III   |                         Az ifju lehasítá e ruha szegletet, nehogy az ebek majd annál
11131  1,     VI   |                  szabott dijat, melyen alul nem szegődik; csekélység biz az, annyi
11132  6,    III   |                        lábig, felele a Jezabel, szegre akasztva a nagy vastag kulcsot.~ ~-
11133  6,     II   |                     csókjaival elhalmozá. S nem szégyenlé senkitől: hogy szeméből
11134  8,      I   |                   vadállat s tán ijedségnek sem szégyenlem nevezni azon érzést, mely
11135    |                        magának szerezni, mintha szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni
11136  1,    XII   |                        is visszafanyalodom nagy szégyennel és pironkodással az elhagyott
11137  4,     II   |                      halálsápadtsága e perczben szégyenpirrá kezdett átváltozni.~ ~-
11138  8,     II   |                         hátra hajolva, ellenére szegzett hiúzi szemekkel, szökésre
11139  1,      V   |                      vitorlaköteleket vagdalták széjjel. Két árboczot már kitört
11140    |                        vert asztal, s magában a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban
11141  4,      V   |                     Arnould karjai közt vivé őt székéhez: - „miért mentett meg ön
11142  1,     VI   |                szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre, úgy hogy a lábai a székkarján
11143  6,    III   |                       kopogását kivéve, fölállt székére, a kötelet dereka körül
11144  7,     VI   |                         szava szól....~ S rémes szekerében,~ Mit vonnak aranyszemű
11145  5,     II   |                      vissza.~ ~A gróf megállitá szekerét s egy pohár vizet kért a
11146  5,     II   |                         méltó boszújában rögtön szekérre pakoltatá Feodorát, s a
11147  1,      X   |                     mondja kívül: ki van itthon Székiek közől?~ ~Bátyám sietett
11148  1,     VI   |                    székekre, úgy hogy a lábai a székkarján lógtak alá, mindenki elkezdte
11149  1,    XII   |                    vörös mező, melyet keresztül szel.~ ~Ha a magyarok istene
11150  2,      I   |                     fedezeten áll, hallik tompa szélcsapászerü parancsszava, hallik a hajókötelek
11151  2,      I   |                 megálmodja halála óráját.~ ~*~ ~Szélcsend van, a tenger sík, végtelen
11152  8,    VII   |                üvöltenek a kárpáti erdőkben, ha szélcsendes éjszakában a zuhatag tombolása
11153  2,      I   |                       leszállni árboczára, ha a szélcsendet elúnta s éhező czápasereg
11154  6,      I   |                 rejtekeikből, kiugráltak hálóik széleire, elébb tovább tánczoltak
11155  6,    III   |                        a házhéj cserepein egyik szelelő ablakig kúszott alá s leoldá
11156  7,    XII   |         örvénynyilásokat a földben, miknek ingó szélén állok.~ ~Egy tengerszem
11157  8,     II   |                        visszarántá őt az örvény széléről. Égő szemekkel közelge a
11158  6,    III   |                        don Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló, hanem usia don
11159  8,     II   |                       bérczi folyam s alant egy szélesebb medenczében megtolva tajtékzó
11160  2,      I   |                     fölibök röppen, szárnyaival szelet hajt arczaikra, orrával
11161  8,    III   |                        vele megküzdjön, a rémes szélfuvásban mintha távoli gyermeksikoltás
11162  7,     XI   |                 hánykódva, két kezével a vérpad szélibe fogódzott, mig a levágott
11163  8,     II   |                        szilaj kifejezés, valami szelidebb tekintet, hasonlatos a mosolyhoz
11164  8,    VII   |                        szelid fákat... Mind oly szelidek oly ismerősek, úgy köszöntgetnek
11165  8,      V   |                        helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt
11166  8,      I   |                ijeszteni vagy már jó, nem nőket szelidíteni. Annál inkább minthogy rá
11167  2,     II   |              Magánéletében maga volt a jóság és szelidség eszményképe, a legkisebb
11168  3,     IV   |                    ragyogtak keresztül, kegyelő szelidségtől enyhitve. - „Nem, ne menj
11169  8,      I   |                          himje láttára meg kell szelidűlnie.~ ~- Az ördögbe, mormogá
11170  3,     II   |                        férfi nyargal, utána hat szelindek fut dühösen ugatva s minden
11171  5,      I   |                   öltözékeik, elragadó tánczuk, szellemdús társalkodásuk által a delnő
11172  1,     IX   | emberiség-világbékerendező fiókgyülésbe várnak. Szellemem veled!~ ~ ~ ~
11173  8,     IV   |                        ő, a léleknélküli test a szellemet keresné, mit a természet
11174  1,   VIII   |                    pavillon alatt egy oszlopos, szellős hajlékot képzeltem, chinai
11175  6,      I   |                    rózsaszin csillagokat szórva széllyel, mik halk hullással szállnak
11176  6,     VI   |                   láttalak, - öleltél. - Most a szélnek egy lehellete elvisz.~ ~
11177  3,     II   |                       mértföldnyire van a határ széltől. Jelenleg épen az Unna túlpartján
11178    |                      utolért. A hirtelen támadt szélvész tördelte a fákat a zúgó
11179  3,     II   |                          a gerendák ropognak, a szélvitorla előre leröpül; még egy nyomás,
11180  8,    III   |                         bömbölés és fütyölés, a szélzúgás összemossa mind a hármat.~ ~
11181  3,    III   |                        szél zúg, az eső esik, a szélzugási közt ugy tetszik neki, mintha
11182  4,      I   |                        melly a Rue de Viviennel szemben, közel a vaudeville-szinházhoz
11183  4,      V   |                      küldje át Francziaországba szembesités végett. Tonners urat csakugyan
11184  6,     II   |                       disputáló társat keresett szembesitetni, donna Serena azzal magukra
11185  4,     VI   |                     szőke kondor haja volt.~ ~A szembesitett férfi meglátva Angelikát,
11186  8,     VI   |                     napig együtt nem lakott, ki szembeszökőleg mindent, mi nejére emlékeztetné,
11187  3,     IV   |                        lyány! alugyál; hunyd be szemedet és fordulj a falfelé, alugyál
11188  2,    III   |                            ne nézz rám! Feketék szemeid mint a pokol, s valami ég
11189  4,     IV   |                  védenczéhez, itt ott a hölgyek szemeiket törülték.~ ~- És most uraim,
11190  7,    XII   |                      volt találkozása, kik holt szemeikkel merőn bámultak rá és nem
11191  1,     VI   |              előremenetelek!~ ~Alig várom, hogy szemeimmel győződhessem meg rólok,
11192    |                       emberi lak.~ ~Nem akartam szemeimnek hinni; e helyen, - ily elhagyatva;
11193  2,      V   |                   részvétet látszott mutatni.~ ~Szemein nem látszék hogy vak. A
11194  6,    III   |                      vérehagyott arczára, merev szemeire s elsápadt ajkaira iszonyú
11195  6,     II   |                         A lélek kilopta magát a szemekbe, mik a bűbájos idegen ajkáról
11196  4,     IV   |                          hitele kifogyhatatlan, személye köztiszteletben álló, de
11197  4,      V   |                        van azon embernek?~ ~- A személyleirás szerint, igen szőke kondor
11198  4,     IV   |                         ajtón kisurranni, kinek személyleirása tökéletesen megegyezett
11199  3,      V   |                       dobbanása ő róla beszélt; szemének egy intésével elcsalhatta
11200  6,    III   |                   könnyü selyem éji burkonyát s szeméremőrző vigyázattal lépett ki ágya
11201  5,    III   |              termeteiket, arczaikat birálgatni, szemérmes elpirulásaikban gyönyörködni,
11202  5,     IV   |                        Pedig azzal a két fekete szemével is száz megölő tekintetet
11203  3,     IV   |                       pópa, az éneklő diákok, a szemfedő, a viasz-gyertyák és a halotti
11204  6,     II   |                         csodájára.~ ~- Ah, minő szemfényvesztés ez megint, jó tia! szólt
11205  6,    III   |                         Hijjába várunk, hijjába szemfüleskedünk, ez az asszony nem is asszony,
11206  5,    III   |                        java; itt lehet felettük szemlét tartani, termeteiket, arczaikat
11207  4,     II   |                      kerek vörös szakálla volt, szemőldei alig látszottak, s kék szemüveget
11208  8,    III   |                          lassan, félig felnyitá szempilláit, s a mint meglátta az ismeretlen,
11209  7,     VI   |                       pirját, midőn első csókom szempillájára nyomtam.... Megérzette-e
11210  8,     VI   |                    borzadás futotta át, a belső szemrehányás küzdelme volt az, az ébredező
11211  8,     VI   |                      Jól van. - Nekem nincsenek szemrehányásaim. Ez eset bennem egészen
11212  8,    III   |                         hágott fejére, s valami szemrehányó állati hangot szólt hozzá,
11213  3,    III   |                        s inasaival vetteté ki a szemtelent, ki koldús létére elég vakmerő
11214  6,     II   |                        egyike elé egy négyszögű szemüveg volt szegletbe szoritva;
11215  4,     II   |                szemőldei alig látszottak, s kék szemüveget viselt, s idegen kiejtésű
11216  6,      V   |                    egymással. Don Jacinto egyes szemüvegét még meglevő szeme elé dugta,
11217  4,     VI   |                       kerek vörös szakálla, kék szeművege, szőke kondor haja volt.~ ~
11218  2,     IV   |                         vize visszaadja a vakok szemvilágát, s bíztatta Tamást: hogy
11219  1,      V   |                         valahányszor el akartam szenderülni, mindig keresztül hallatszott
11220  2,     II   |          születésnapjára; s midőn 16 éves volt, szendeségben és alázatosságban még fogadott
11221  2,    III   |                       tünemény volt a világban, szendesége oltármalaszt férje szivében,
11222  4,     IV   |                        esetére vissza, ki magát széngőzzel fojtotta meg, mennyi fáradságába
11223  1,     VI   |                     állt a falaknak s egy darab szénnel számokat irt rá, azokat
11224  3,    III   |                       árokban, a hol az ő apja, szennyezett névvel enyészni el a földről,
11225  1,      V   |                     könyörgött, ne ingereljem a szenteket, mert bizonyára nem sokára
11226  4,      V   |                        hirnév tisztán tartására szentelé; és elvenni azt egy ember
11227  6,     VI   |                        a te boldogságodnak lesz szentelve. Az Isten azért szabaditott
11228  6,    III   |               keservesen, fuldokolva sirni.~ ~- Szentséges Isten! kicsoda ön? kiálta
11229  1,     XI   |                     ahhoz mint valami históriai szentséghez, s míg a nedv ajkainkat
11230  6,     II   |                         az előbbi kötelőzködési szenv kaczaj közt tért vissza
11231  4,      V   |             elkövetkeztek. Ön szenved, de én is szenvedek. Ön a rágalom, én a szerelem
11232  3,     IV   |                    caucasi vonásain bátorság és szenvedély ragyogtak keresztül, kegyelő
11233  7,     IV   |                      Adj vissza egy érzést azon szenvedélyből, mely egykor kéj miatt őrültté
11234  3,      V   |                      iránt hizelgő, engedékeny; szenvedélyeiben szilaj, érzelmeiben gyöngéd
11235  4,    III   |                     jelleme csillag magasából a szenvedélyek fertőjében kűzdő veszendő
11236  5,      I   |                   szives delnő engedte az ilyen szenvedélyeket kifejlődni, engedte az öreg
11237  1,     IX   |                     sejthető hajlamnak netaláni szenvedélyesebb következményeit az által
11238  5,      I   |                      lyánykába; az úrnő engedte szenvedélyét egész az őrűlésig fejlődni
11239  2,     II   |                       megkiméli a szerelem önző szenvedélyétől. Tartózkodó, szinte félénk
11240  4,     VI   |                       előtt letérdepelt. Szemei szenvedélyittasan függtek a másik elitélten,
11241  6,    III   |                      másik pillanatban önfeledő szenvedélylyel rohant a férfi felé.~ ~-
11242  4,     IV   |                      criminalis ügyeket, valódi szenvedélyt csinálva magának egy ügyesen
11243  4,     II   |                    tekintete s a hallgató ajkak szenvedélytelen hajlásai lépnek föl tanubizonyságul; -
11244  8,      V   |                mindennél megragadóbb volt, az a szenvedélyteljes arcz, mely egy futó pillanat
11245  3,      V   |                       leszesz egy durva, állati szenvedélyű pogánynak, s majd ha férjedet
11246  7,   XIII   |                    életé. Határidon belől nincs szenvedés, csak boldog álmak, - hosszú
11247  1,      V   |                     lélek egymással versenyez a szenvedésben, s egyik a másikat gyötri,
11248  6,     II   |                        valami fönséges lemondás szenvedése volt megdicsőülve. Mondják:
11249  7,    VII   |                         magadat s nyugodjál meg szenvedéseidben; ez becsületedre válik.
11250    |                        fellegeit, nem ád hangot szenvedéseinek, hanem megtanul örömöt hazudni;
11251  6,     VI   |                     tekintet némileg megenyhité szenvedését.~ ~- Jövök, jövök, édes
11252  6,     VI   |                        éltem hibáját küzdéssel, szenvedéssel helyrehozzam, megengedé,
11253  7,   XIII   |                 gondolatra rá jött, hogy minden szenvedést emberi kéz, emberi fő teremte,
11254  8,     VI   |                  szerencsétlen gyermek ön miatt szenvedett. Nem élt önnel egy boldog
11255  7,    VII   |                         ki mit szenved, magáért szenvedi. Utáld meg magadat s nyugodjál
11256  4,      V   |                        azt tenni, engedte, hogy szenvedjek, hogy üldöztessem, meggyaláztassam
11257  1,     IV   |                         ha találkozol a hazában szenvedőkkel, kik nélkülöznek, kiknek
11258  6,     II   |                       Ma is sírtam azért, a mit szenvedsz miattam és miattad. Ma is
11259  6,     VI   |                          boldogok leszünk....~ ~Szenvedtél miattam sokat. Én is sokat
11260  6,    III   |                    benned elveszték! Oh mennyit szenvedtem s mennyit fogok még szenvedni.~ ~-
11261  5,      V   |               sanyargattatásra, a mit annyiszor szenvedtetek igaztalanul, nincsen-e késetek,
11262  1,     XI   |                      sziv. Most már csak ketten szenvedünk.~ ~Mindig titkolta előlünk
11263  8,      I   |              Legutoljára szólt bele Darvai.~ ~- Szép-e? kérdezé kaczérúl.~ ~- Csoda
11264  1,   VIII   |                      Pajtás, mondék, mind ilyen szépek Kaméhaméha többi leányai
11265  3,      V   |               összecsókolta s igért neki minden szépet és vigasztalá azt, mig maga
11266  6,     II   |                     arczczal nyujtá felé kisded szépidomú kezét, s édes csengésű hangon,
11267  8,     VI   |                        sőt az a kis emlékezetes szeplő arczán sem hiányzik. Mit
11268  1,     IX   |                    köztünk szólván, - ő, mint a szépnemnek különös tisztelője, imádott
11269  4,     II   |                        arcz, melyet a természet széppé, a lélek fönségessé teremtett.~ ~
11270  6,      I   |                   minden ajk megtanult beszélni szépről, csodásról, nemesről. -~ ~
11271  1,   VIII   |                         a délczeg indus hölgyek szépségeiről, karcsu termetükről, vadonnat
11272  5,      I   |                         mind a legválogatottabb szépségek voltak jelen. A kellemes
11273  5,     II   |                       elpazarlá húszezer értékű szépségét, a mi nem is az ő szépsége
11274  5,      I   |                      mindig akad egy két kitűnő szépséggel biró fiatal leányka, ő azokat
11275  8,      I   |                    vadász, a minő neméhez a női szépségnek még nem vagyunk szokva.
11276  5,      I   |                      alkalmával mind rendkivüli szépségük, mind pompás öltözékeik,
11277  5,      I   |                         képzeljük az angyalt, a szerecsen feketének.~ ~Volt egyszer
11278  1,     VI   |                   erdőket, mikben csupa kávé és szerecsendió terem; arany fövényen jár
11279  4,      V   |                     siessenek orvosért, élesztő szerekért.~ ~Az emberek körüle bámulattól
11280  7,     XI   |                     benn zsebeit ezüst és arany szerekkel s odább állt velök, mily
11281  1,     IX   |                       legfontosabb kereskedelmi szereknek, többek közt a czukornádnak,
11282  8,      I   |                  grófnak, s lehet, hogy a medve szerelemféltő.~ ~- Akkor megölöm a medvét
11283  8,     VI   |                 támaszkodott, egy szerencsétlen szerelemgyermek, kit anyja gyalázattal hozott
11284  7,     IV   |                        szerelem.~ ~Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. Kábult
11285  6,    III   |                         nyújtand feléd, nőd egy szerelemtől reszketőt.~ ~A férfi imára
11286  6,    III   |                lehetetlen hogy szeress. Ismered szerelmemet irántad, lehetetlen hogy
11287  6,    III   |                        rám: hogy lessem ki, nem szerelmes-e úrnőm valakibe? Hát én azt
11288  6,    III   |                         elő, s arra aztán olyan szerelmesen kacsingatott.~ ~- Ez az
11289  6,      I   |                         itélt bűnös, ki ellenét szerelmi boszúból ölte meg. Ez börtönében
11290  6,    III   |                     titokban marad, mert a maga szerencséje is kérdésben forog. Asszonyunk
11291  2,     II   |                         mintha ő tartotta volna szerencséjének, ha más azokat elfogadja.~ ~
11292  6,    III   |                      ingott minden lépte alatt, szerencséjére nem nézett le a földre,
11293  1,   VIII   |                      minden ajtót és ablakot.~ ~Szerencsénkre a szomszéd telepitvényen
11294  1,     IV   |                        a tengereken élnek náluk szerencsétlenebbek, kik kényelem, becsülés
11295  2,      I   |                    hajós népe között, de valami szerencsétlenségnek kell rajta történni; e hiedelem
11296  3,    III   |                     eltudta taszítani magától a szerencsétlent; de nem tudta kitaszítani
11297  2,     II   |                         saját jótéteményeit oly szerényen bírta kiosztani, mintha
11298  2,     II   |                         a kiállhatlanságig vitt szerénysége, minden jelentéktelen csekélységért
11299    |                      van arra e nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy?
11300  6,    III   |                      nagyságát, lehetetlen hogy szeress. Ismered szerelmemet irántad,
11301  3,     II   |                      éjjel nappal két fegyveres szeressán jár fel s alá.~ ~Ez a kosztaniczi
11302  7,    VII   |                    világot szeretni akarod, nem szereted-e benne legjobban azt, ki
11303  1,      V   |                       az unalom. Én olvasni nem szeretek, könyvet nem is hoztam magammal,
11304  2,     II   |                     Tamás áldva találta magát e szeretetben. - A gyermek két év múlva
11305  3,     IV   |                    csókkal halmozva el, - őrült szeretettel ölelték át mind ketten egymást.~ ~
11306  1,     IV   |                elhalmozó nép közűl. Úgy fáj nem szerethetnem azokat, kik azt megérdemlik:
11307  8,      V   |                   látszott rajta, mennyire jobb szeretne sirni s a poharakat vendégei
11308  1,     VI   |              zuhatagokról s rézszinű emberekröl szeretnél hallani, de e körül fordul
11309  1,     IV   |                    megérdemlik: mint a hogy fáj szeretnem azokat, a kiket nem szabad.~ ~
11310  3,      V   |                    ellensége egyetlen leányának szeretője. Övé volt a lyánka minden
11311  2,      V   |                         a feleségemet, ki tőlem szeretőjével megszökött.....~ ~Köpenyébe
11312  2,     II   |                 ragaszkodással szeresse őt.~ ~A szeretők szerelme hetekig, hónapokig
11313  7,   VIII   |                            Futottam a világból. Szeretőmet és csábitóját megöltem.~ ~
11314  3,    III   |                  nevezték testvérnek, barátnak, szeretőnek egymást, s marták, üldözték
11315  1,     VI   |                         tudni hazudni csakugyan szeretreméltó tulajdonság.~ ~No de hagyjuk
11316  6,     VI   |                        törvény megbocsátott. Te szeretsz. Azt hittem boldogok leszünk.~ ~
11317    |                 kihamvadt kebletekben, - ha nem szerettek senkit és semmit többé,
11318    |                        mindazok arczai, a kiket szerettél? nem alszol-e csendesen,
11319  4,     IV   |                         erre? Szerette férjét s szeretteték általa, özvegysége csak
11320  7,    VII   |                       nem remél és senkitől sem szerettetik.... E nyomorú én vagyok.~ ~
11321  2,     II   |                          hogy élte végnapjaiban szeretve legyen. Ugy kelle lennie.
11322    |               büszkeséget akarna belőle magának szerezni, mintha szégyenlené azt,
11323  5,    III   |                     udvarában soha sem találták szerit számát a gyönyörűségnek;
11324  1,   VIII   |                       Kaliforniába, ingóságait, szerszámait, és baromfiait nekem jó
11325  1,     XI   |                 tudtomra adá, hogy azt szokásos szertartások után együtt meg fogjuk áldozni;
11326  5,    III   |                     kiket ott az Isten szolgája szertartásos pompával összeadott, összekötve
11327  2,     II   |                  becsületessége s józan értelme szerzék meg azt neki, mibe más bele
11328  6,    III   |                       kevés volt, hanem az öreg szerzeménye iszonyú. Végrendeletében
11329  1,     VI   |                        szolga, hanem csupán két szerződő fél, kik közül az egyik
11330  6,     II   |                     dalt költve hangra, melynek szerzője, öndalától lelkesülve, midőn
11331  3,     IV   |                        keresett; de kinek nevét szeszélye legbizalmasabb perczeiben
11332  2,    III   |                   szórta a pénzt neje legapróbb szeszélyeiért, ki helyzetének ujdonszerü
11333  2,     II   |                       napjait megosztani, annak szeszélyeit türni, betegségében ápolója
11334  7,     XI   |                         akkor kezein a kötelet, szétakarta azt szaggatni, de nem engedett
11335  3,     II   |                        ragály kevés percz alatt szétbontja az egész életműszert. Alig
11336  1,     VI   |                      mindenki egy vellát, azzal szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre,
11337  6,    III   |                      tüzhelyre s arra felállva, szétfeszitett könyökkel és térdekkel kezde
11338  6,      V   |                menydörgött a levegő. Az emberek szétfutottak Madridból a csatazaj elől,
11339  7,     IV   |                     kert, melynek kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús,
11340  4,      I   |                 országokra. Az ige, melly innen széthangzik az egyedűl csalhatlan valóság,
11341  4,     VI   |                        szinére, látni engedve a széthasitott felhőkárpitokon keresztűl
11342  1,     VI   |                     előtte, s frakkja szárnyait széthúzva, háttal melegedett nála,
11343  5,     IV   |                    össze volt tépve rajta, haja szétkúszálva, a gyöngyhimzet összetörve
11344    |               utósugáráit az ég aranytengeréből szétlövellé. Úgy tetszék ilyenkor, mintha
11345    |                    nemzet megoszlattassék, hogy szétmenjen keletnek, nyugotnak, hogy
11346  1,      V   |                     ropogott, mintha egyszeribe szétmenne minden eresztékeiből; erre
11347  6,    III   |                  elbocsátott, szólt az félénken szétnézve. - De nem hallja-e meg valaki?~ ~-
11348  1,      V   |                       kilyukadhat, elsülyedhet, szétpattanhat, meggyuladhat, s ha az embert
11349  6,     II   |                         izletes rendetlenségben szétrakva, egyes egyedűl ült valami
11350  6,      I   |                        valami emberi hang, mely szétriassza lelke kisérteteit? Csöndes
11351  5,      V   |                       alsó ruhájában, mezitláb, szétszórt hajjal, kezében egy kés,
11352  1,     XI   |                        ezer lépésnyire repülnek szétszórva.~ ~Ez ellen nincs más védelem,
11353  6,     II   |                     unokabátyám!~ ~A kör rögtön széttágúlt az érkezett előtt, helyet
11354    |                         némi reszketeg fényt.~ ~Széttekinték nála. Körülem sűrűn összenőtt
11355  8,     II   |               eszméletét visszanyerje. Hirtelen széttekintett. Alatta közvetlenűl a kiálló
11356  5,      V   |                   borlél ereje, a kék folyóláng szétterjedt az egész pinczében; néhány
11357    |                        posványhoz vezetett, hol szétterűlve, a bürkök töveit áztatni
11358  6,    III   |                      vasat.... Zsebébe nyúlt, a széttört réz billentyűt keresve...
11359  3,      V   |                   előcsődültek a seressanok, és szétválaszták a birkozókat. „Hol van leányom?”
11360  6,     II   |                     toasztot, szólt don Jacinto szétválasztva a két szellemi gladiatort.~ ~
11361  5,      V   |                 borszesz; az első hordót a mint szétveté az égő borlél ereje, a kék
11362  1,     VI   |                       kandalló rácsára, a másik szétvetette lábait előtte, s frakkja
11363  1,      V   |                  megmenekült csónakokat azonban szétzavarta a vihar. Egy közülök túl
11364  5,     II   |                       Feodoráról, a mennyit egy Sziberiát beutazott franczia említ,
11365  4,      I   |                       az ujságirók hazaárulónak szidják, de azt a szégyent, hogy
11366  3,     IV   |                       rá. Ismét visszafordult a szigetbe, szerte tévelygett a fenyves
11367  1,   VIII   |                      meg elterült száz zátonyos szigetet képezve.~ ~Barátom, mondék,
11368  3,     II   |                    Mintegy hatszáz lépésnyire a szigettől a dalmát parton egy lovas
11369  1,     XI   |                         egy hosszu harminczfogu szigony, a másikban egy félmázsás
11370  5,    III   |               Szentpétervárott a vallási rendet szigorúan tartó czár számon kéri eltöltött
11371  7,   XIII   |                    lelkének másik felét magához szija, örökké édesen élvezni ott.
11372  1,      V   |                         iszik, az én dohányomat szíja, s az én csizmámat viseli.
11373  7,     IX   |                 borszeszen nevelkednek föl, azt sziják anyatej helyett. Mennyivel
11374  5,      V   |                  orditásával. Kezében volt az a szijkorbács, a mit olyan jól ismernek
11375    |                         előszobája egy mélyen a sziklába vájt tágas teremnek, melyben
11376  7,    XII   |                sziklavárat, nagy nehéz falakat, sziklábavájt börtönt, nehéz rostélyokat
11377  3,     IV   |                     elöntötte; a hegyekről nagy szikladarabok szakadtak alá, utat törve
11378    |                        fejemről ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást, de az alárohanó
11379  1,   VIII   |                   kiszopta, majd ismét nyaktörő sziklagerinczeken jártunk kötéltánczot, s
11380  8,     II   |                 gyökerei alig voltak belenőve a sziklahasadékba, s a fergeteg által oda
11381    |                     elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok alatt száraz bőrrel hittem
11382    |                    rázkódtam össze, mögöttem, a sziklához ragasztva, a legsűrübb csalit
11383  8,     II   |                       tündéri tüneményt. Rohant sziklákon, bokrokon keresztűl eszeveszetten,
11384  8,     II   |                       tombolva csapkodnak fel a sziklákra. A tamarikfa gyökerei alig
11385  3,     II   |                    lármahang és újra lövések, a szikláktól százszor visszaveretve. -
11386  2,      V   |                        legmeredekebb tengeröbli sziklán térden állani. Kopasz homlokáról
11387  8,      I   |                      sebesen fölfelé a vizesési sziklának, a hova lehetetlen lóval
11388  8,     II   |                    zsákmánya után tekintve.~ ~A sziklaoldalból néhány tamarikbokor nőtt
11389  2,      I   |                         Én jártam a legmagasabb sziklaormokon éjféli holdvilágnál, hideg
11390  8,     II   |                     ugrani.~ ~Azonban, a mint a sziklapárkányra ért, hirtelen visszahökkent
11391  8,     II   |                lélekzetfojtottan nézett utána a sziklapárkányról. Néhány pillanat mulva ismét
11392  7,    XII   |                      hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek, iszonyú
11393    |                   kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan
11394    |                       omló zuhatag egy lesodort sziklával úgy térden ütött, hogy szinte
11395  7,    XII   |               hegytetőre zsarnok vérurak vastag sziklavárat, nagy nehéz falakat, sziklábavájt
11396  1,      V   |                   hordókra senki sem ügyel, egy szikra bizonyosan oda pattant,
11397  6,      I   |                         tánczol jobbra balra, a szikrák futnak fölfelé, valami úgy
11398  8,      V   |                       kedvesét meglátta, düh és szikrázó harag, a megbántó szemek
11399  5,    III   |                      leány annál vadabb volt és szilajabb, valóságos nőstény farkas,
11400  8,    III   |                         erdőre, már tele szedte szilkéjét, midőn észrevette, hogy
11401  4,     IV   |                        itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem a józan ész és érző
11402  2,      I   |                         alá, a függő vészlobogó színeit kivette a verőfény, sem
11403  3,     IV   |                     csak az imádság tarta a viz szinén. „Most itt ülj meg s csendesen
11404  2,      I   |                        a pihenő habokban, közte színes tengeri kagylók ütöttek
11405  1,      V   |                        ha kell müvészet, vagyok szinész, szerelmes vagy énekes,
11406  3,     II   |                   festve; a fellegek visszavert szinétől csak közben a fenyvesek
11407  8,     II   |                      emelkedik elő tündöklő hét szinével s diadalivként hajol a vizzuhatag
11408  8,     VI   |             gondolatotokat, legkisebb érzelgési szinezet nélkül. Úgy hiszem, ön elég
11409  3,     IV   |                        egykedvü maradt az, némi szinezete a részvét szelid örömének
11410  4,      V   |                        közönség ismét megjelent szinházi részvétével, a közvádló
11411  8,     II   |               tekintetére a fekete tárgyak ezer szint öltenek. A fekete fák ős
11412  6,     VI   |                   hozzád, rebegé a férj, tompa, szintelen hangon. Eljutottam a hova
11413  8,      V   |                          a szoba mélyén hasonló szinű nehéz függönyök födének
11414  1,   VIII   |                       autochtonok, a mindenféle szinü és szagu jaguárok, macskák,
11415  7,    XII   |                 megindult e szó után helyéről s sziporkázva szaladt végig az égen és
11416  5,    III   |                         melyről kétfelől széles szironyok lebegnek, karcsu derekaikat
11417    |                       végződik, mentem vele vad szirtmosásokon, lapályos mezőkön keresztűl;
11418    |                     hosszú fáradsággal szirtről szirtre kapaszkodva végre a legmagasb
11419    |                    akkor! Ha hosszú fáradsággal szirtről szirtre kapaszkodva végre
11420  4,      V   |                     hadd csókoljam helyetted.~ ~Sziszegő zúgás hallatszott mindenünnen.~ ~
11421  6,      V   |                      legtöbb ember, nem oltani: szitani a tűzet, nem egymást menteni,
11422  5,      V   |                     késeiket keresni, és ajkaik szitokkal telni meg.~ ~- Mire vártok
11423  1,     XI   |                        udvaron a szövetségpipát szittuk, szeretetreméltó menyasszonyom
11424  1,      V   |                       oda pattant, s lassanként szivárog közelebb közelebb.~ ~E gondolat
11425    |                   ragyogó ifju gondolat, miknek szivárványegysége, mint egy nyári délután
11426  2,      I   |                         kagylók ütöttek tanyát, szivárványos csigahéjjaik tarkállanak
11427    |                  megszövé, melynek egyes szálai szivárványszint játszottak a verőfényben.
11428    |                     mint az. Napsúgár teremti a szivárványt, meleg sziv a reményt. Ragyogó
11429  1,      V   |                         Munkára minden ember! A szivattyúhoz! -~ ~De hisz azt a vizet
11430  1,      V   |                  leoldozgatni s abban hagyják a szivattyúzást.~ ~Tehát a hajó el fog sülyedni.~ ~
11431  2,    III   |            méregszenvedélyből a legtisztább női szivbe, melyből egykor angyalok
11432  2,    III   |                        lopta magát a gyanutalan szívbe mint kigyó, mely a mezőn
11433  2,     II   |                       éves korában kezd a leány szivdobogásokat érezni; érzelmeket, mikkel
11434  3,    III   |                        de nem tudta kitaszítani szivéből annak emlékét, s e percz
11435  1,     XI   |                     elégült volnál, nemde? Rosz szived van. Azért hogy a haza szegény,
11436    |                       keblén pihen? nem száll-e szivedbe büszkeség, ha a multakra
11437    |                         utasitsd ki ez érzelmet szivedből s hitesd el magaddal, hogy
11438  6,    III   |                    nyugtalan sikoltással kapott szivéhez. Öröm, fájdalom, őrült ijedség
11439  2,      I   |                         csak azok hallanak, kik sziveik dobbanását meg tudják érteni.~ ~
11440  5,     II   |                            Sajnálnám az olvasók sziveit annak elmondásával keseriteni,
11441  6,     II   |                        borzalommal lepték meg a sziveket. A lélek kilopta magát a
11442    |                    világra. Oh ily távol emberi szivektől, az éghez ily közel, mily
11443  1,   VIII   |             zsarnokságot, semmi korlátolást nem szivelünk!~ ~A mint látod, ezek szeretetreméltó
11444  7,     VI   |                    hajnalt akartam szivemben és szivemen kivül látni, csak az ő arczát
11445  2,    III   |                     csillag meg akarja csókolni szivemet!.... El! - ne nézz rám!
11446  3,     IV   |                        L ő r i n c z.”~ ~Az apa szivéről kőterhe esett le, mondhatta
11447  5,      I   |                     gyönyörű hajadonok közűl. A szives delnő engedte az ilyen szenvedélyeket
11448  2,     II   |                        eszményképe, a legkisebb szivesség, melylyel valaki iránta
11449  1,   VIII   |                      segitségemre lenni, kiknek szivességéből nagyhamar összetákoltam
11450  3,     IV   |                      fáradságaért s megköszönte szivességeit és elindult a faluba magának
11451  1,     IV   |                 utasitva voltunk, legmegelőzőbb szivességgel fogadnak bennünket; atyámat
11452  3,    III   |                        nehéz fájdalmait kedvese szivével megosztandó, s lelki sebeit
11453  1,     IV   |                       otthon a börtön levegőjét szivja.~ ~Ne forditsd le semmi
11454  5,      V   |                      lábait úgy könyörgött neki szivszaggató hangon, hogy ne vigye őt
11455  1,     XI   |                       csinálni az önzésből, s a szivtelennek azt mondhatni, hogy ő szabadelvü!
11456  4,      V   |                     vérpadtól, mint azon fekete szivtől, mely ily pokoli kegyetlenségre
11457  2,    III   |                           Rynn félve, fendobogó szívvel figyelt a madárra. Ez ismét
11458  1,    VII   |                  hervadott el, egy egész elmult szivvilágot szoriték benne ajkaimhoz.
11459  5,      V   |                        a lázadás mint az északi szláv és a chinai fajoknál.~ ~
11460  1,      I   |                     olykor a hajós kapitánynyal szóba ereszkedik, az angol beszéd
11461  6,    III   |                   sipegé felesége, a varangy, a szobacziczus kezét hizelgően simogatva.~ ~-
11462  6,      V   |                          Gyere csak velem ide a szobádba, mindent tudok. - Az ember
11463  3,     IV   |                    kimultak tűzhelyeik mellett, szobáik közepén, ajtajuk küszöbében,
11464  1,     VI   |                          hogy majd megmutogatja szobáimat. Legelőbb is a földszinten
11465  8,     VI   |                        hogy üljön le, mig többi szobáit elrendezik. Az úri hölgy
11466  8,     VI   |                         közelitni hallá lépteit szobája ajtajához, fűggönyei közé
11467  4,     VI   |                         hagyta magát vezettetni szobájából, hol fogva tartatott; egy
11468  3,     II   |              összefüstöltetett, az utasok külön szobákba zárattak el, minden közlekedés
11469  6,      I   |                        neszezni a mellette levő szobákban, most azok is úgy elnémultak.
11470  6,    III   |                        azt mutatva, mintha némi szobalakó rovarok után fürkészne.~ ~-
11471  4,     II   |                        szokatlanul korán kelve. Szobaleánya hosszú földigérő selyem
11472  4,     II   |                   hallatszott, Angelika kiküldé szobaleányát, hogy nézze meg ki jő. Az
11473  6,    III   |                      eresszenek be.~ ~Kis kusza szobaleányi alak surrant be a felnyitott
11474  1,     XI   |                szuszogott rettenetesen, s egész szobámat eltöltötte valami vadállati
11475  1,    VII   |                         volnék, csendes ismerős szobámban, s csak akkor veszem észre
11476  1,     VI   |                        van.~ ~Tehát ha az egyik szobámból a másikba akarok menni,
11477  6,    III   |                   megfogta férje kezét s néhány szobán keresztülvezetve, egy rejtekajtóhoz
11478  6,    III   |                        kongásáról: hogy a tulsó szobától már csak egy tégla vastagságú
11479  4,     IV   |                  határozatlan, összefüggéstelen szóbeszéd, de melynek összevissza
11480  4,    III   |                      félek: viszonzá nyugodtan, szoborhidegen.~ ~- Emlékezzék ön reám.
11481  4,     VI   |                     szinte rá ismertek mind, és szoborrá meredve bámultak rá az alakra,
11482  6,    III   |                    hátulsó részében van egy kis szögletajtó, azon észrevétlenül kimehetsz
11483  4,     IV   |                        átellenes kérdések által szögletbe szorítva kénytelen magát
11484  6,    III   |               megvizsgálta gyertyájával a falak szögleteit, az ágy melléket, az ablakrámákat.~ ~-
11485  6,     II   |                         bosquetek megett, mik a szögletekbe voltak rendezve, egyes susogó
11486  2,    III   |                     ajkairól válnak el. Ijedten szökék föl nyughelyéről Tamás s
11487  8,     II   |                        a fű. Szikláról sziklára szökelt. Minden izma aczélból látszott
11488  6,    III   |                     össze volt tépve és fenve a szökés viszontagságaitól s vérehagyott
11489  8,     II   |                         oldaláról, ivet képezve szökésével az alatta meredő csúcsok
11490  8,     II   |                       szegzett hiúzi szemekkel, szökésre készen várta azt, behorgasztott
11491  6,    III   |                         volt többé kijárás.~ ~A szökevénynek hirtelen egy eszméje támadt;
11492  3,      V   |                        keresőket, hogy a kivánt szökevényt országszerte kutathassák,
11493  6,    III   |                     most hova?~ ~Az utczára nem szökhetett le, mert lábai épségét koczkáztatá,
11494  3,     IV   |                 magyarhoni számüzött vagyok, ki szökve jöttem át a határon s két
11495  6,      I   |                       ablakai, mint egy tengeri szörny tűzkarika szemei rémlenek
11496  7,     XI   |                        siralom fiát, parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák
11497  4,     II   |                       lehet őt meglátnia, arcza szörnyen el van éktelenitve, csaknem
11498  8,     II   |                       oda lenn ez az örökké élő szörnyeteg. Az élet ösztöne visszarántá
11499  2,    III   |                        születése óta, mint alvó szörnyeteget, melyet bűbájos szem tekintete
11500  6,     VI   |                         te is. Multam, mint egy szörnyű álom, átadva a feledésnek,
11501  2,    III   |                        nótáját fütyülni.~ ~Rynn szörnyü sejtelmek közt hanyatlott
11502  5,     IV   |                     vendégek szájában egyszerre szörnyűködésre vált a kaczaj, akkor ő kezdte
11503  1,     XI   |                        hogy egymással a béke és szövetség pipáját kiszivjuk.~ ~Pipát
11504  1,     XI   |                  szárnak.~ ~Mig mi az udvaron a szövetségpipát szittuk, szeretetreméltó
11505  6,    III   |                    Minden kocsisa, minden inasa szövetségünkben van; a legelső lépését elárulnák.~ ~
11506  6,     II   |                      aztán az álomlátások képei szövődnek odább.~ ~Midőn a grófnő
11507  6,     II   |                    Röviden, mint szoká, virágos szók nélkül de tiszta gondolattal
11508  6,     II   |                       állt elébe. Röviden, mint szoká, virágos szók nélkül de
11509  5,      I   |                     neki az ország törvényei és szokásai szerint testükkel és lelkükkel
11510  3,     IV   |                           ismeretlen nyelvök, - szokásaik, - öltözetük s minden érezhető
11511  5,    III   |                   gyertyát.~ ~Vagy tán a rendes szokásnak kivántak eleget tenni, hogy
11512  1,     VI   |                      megtanitottál engemet a te szokásodra, majd megtanitalak én tégedet
11513  1,    III   |                       historiai emlékekkel, ősi szokásokkal, emberi balitélettel, legfeljebb
11514  1,     XI   |                    által tudtomra adá, hogy azt szokásos szertartások után együtt
11515  1,     VI   |                         utánam akar jőni, előbb szokjék el a szegényes magyar eledelektől,
11516  8,     VI   |                         leány arcza kigyuladt e szókra. Nem vette észre senki.~ ~-
11517  2,     II   |                        a jónak és rosznak, mint szokták minden jó szülők, kik szeretik
11518  8,     VI   |                         én, nyugtatá Darvai. Én szoktam a medvének néha pástétom
11519  1,    VII   |                     munkákat teljesitve, elvből szoktat engem mindazokhoz; a műtét
11520  5,      I   |                    ügyelnek erkölcseikre, hozzá szoktatják takarékossághoz, emberbecsüléshez,
11521  7,      X   |                 festeném a megváltót, a mint ti szoktátok, nem a halál árnyékában,
11522  4,    III   |                    bevezetési formulák után igy szóla:~ ~- Remélem Madame, miszerint
11523  8,      V   |                           A csodálkozás hangjai szólalnak meg mindenfelől.~ ~- Hogy
11524  4,      V   |                    jogtudós helyett az emberhez szólanak. Én egyszerű polgár vagyok,
11525  6,    III   |                   órában.~ ~Egy szót nem tudott szólani, egy mozdulatnak nem volt
11526  3,     IV   |                        nép előtt azonban nevezz szolgádnak, igy majd nyomomat vesztik
11527  6,     II   |                          E perczben megnyiták a szolgák az étterem szárnyajtait
11528  7,    XII   |                   megolvadt ércztüzével urat és szolgákat mélyen eltemetett.~ ~Még
11529  8,      V   |                      alatt fekve. Most vánkosul szolgál számára.~ ~- S nem vagy
11530  4,     IV   |                         ügyvédei siettek rögtön szolgálataikat ajánlani a szép vádlott
11531  1,     VI   |                       miután holnapreggel ismét szolgálatára állok készen, addig pedig
11532  3,    III   |                    asszonyságnál, kihez a lyány szolgálatba állott, már nem találta
11533  3,     IV   |                        mindenkor készen állanak szolgálatodra, az én nevem Szomor Lőrincz;
11534  3,     IV   |                          végeztem a legaljasabb szolgálatokat, mirigyes szöveteket mostam
11535  5,     II   |                     szeret, a cselédség fele őt szolgálja s egyik hintó az ő számára
11536  1,     VI   |                         van hátra, hogy most én szolgáljak neki.~ ~Azt gondoltam, csak
11537  1,   VIII   |             indigenáknak személyesen comitivául szolgálni, ezt még az a nagy tisztelet
11538  8,    VII   |                         rajta,~ ~Az ajtónál egy szolgától kis porczellan kosarkát
11539  7,    XII   |                        merőn bámultak rá és nem szóliták meg. Sorra járta a csillagokat,
11540  4,      V   |              lángvörösre gyuladt ki.~ ~Az elnök szólitására fölkelt a tanú és meghiteleztetett.~ ~
11541  5,    III   |                       talál tűnni, s még meg is szólitja.... Ilyen nagy szerencse
11542  4,      V   |                         szavainak magyarázatára szólittatik, előbb két értelműleg felel,
11543  2,     II   |                  mellett a szívben egy hang sem szóllal meg; hogy ebből fakad minden
11544  6,     IV   |                        abban megelőzlek pajtás. Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők
11545  3,     IV   |                         lehajtva fejét oly ékes szolló zokogással sírt a távozó
11546  2,     II   |                        ablakát, mely körül sürű szőllővenyigék fonódtak s a borág levelei
11547    |                         semmit, ki senkihez nem szóllt, senkinek nem felelt, s
11548  3,    III   |                     üvölt, de nem emberi fülhöz szóló hangokat; el-elbukik és
11549  2,     II   |                     legszebb idejében volt, ugy szolván alig 54 éves, egy éjjel
11550  1,     IX   |                        hódolóimnak, - s köztünk szólván, - ő, mint a szépnemnek
11551  6,     VI   |                       Egy ital vizet kért égető szomja ellen.~ ~A ház lakója, egy
11552  1,      V   |                         ott meghalhat éhen vagy szomjan, s utóbb még egymást lesz
11553  2,    III   |                    sejteni rejtett okát e néma, szomjas epedésnek.~ ~Egy álmatlan
11554  3,      I   |                     vigadjon ő, valahányszor én szomorkodom. Úgy hulljanak rá malasztjaid,
11555  3,      I   |                       Csörg, csörg a láncz, oly szomoruan, mintha mindegyik gyűrűjét
11556  2,    III   |                     látták őt ismerősei először szomorúnak. Arról gondolkodott: hogy
11557  6,     II   |                      keserű arczokkal fordultak szomszédaikhoz de senki sem szólt.~ ~E
11558  3,     II   |                       tegnap úgy zörögtek benne szomszédaink, - ma már csendesen vannak.
11559  6,      I   |                   kitette gyertyáit ablakába, s szomszédaival a Cortes összehivásáról
11560  6,      I   |                      tudott aludni. A külzaj, a szomszédház zenehangjai fölverték fektéből.
11561  6,     II   |                                         II.~ ~A szomszédházban vigan szólt a zene.~ ~E
11562  6,      V   |                        erőfeszitéssel törekedve szomszédját megelőzni, a védők tömegéből
11563  1,    III   |                      egy szabad nép, a mohavkok szomszédságában, egy kellemes völgyben,
11564  6,      I   |                       hallá, mint nyiltak meg a szomszédszobák ajtai, egyenkint mint találkoztak
11565  6,     II   |                         Donna Serena ez alatt a szomszédterembe suhant, hol éltesebb hölgyek
11566  6,     II   |                    felhangzó taps és éljenzaj a szomszédteremből bizonyitá: hogy donna Serena
11567  6,     II   |                       accordokra elcsendesűlt a szomszédteremek zajos mulatsága, a vigadók
11568  7,    VII   |                      igaz.~ ~Egy neve van e két szónak. E név önszeretet. Túl rajta
11569    |                        s még sem akartam minden szónélkül búcsút venni tőle, s oda
11570  6,    III   |                     hálószobában lelte magát. A szőnyeg ajtó az alcovenre nyilt.
11571  6,    III   |                    hallatszott. Végre ismét egy szőnyegajtóra bukkant, mely a folyosó
11572  6,    III   |                         az ajtóban, az üvegajtó szőnyegén rég készitettem előre egy
11573  4,     II   |                        zokogva rogyott a padlat szőnyegére a nő lábaihoz, s egyik kezét
11574  8,      I   |                 megették volna, felnevelték. Ha szoptatós vad talál meg kis gyermeket,
11575  2,    III   |                       alatt Adamante ismét bús, szorakozott kezde lenni. Méla hallgatagsága,
11576  4,     II   |                   gömbölyű öltözö tükre állt, - szórakozott volt, - ha olykor a tükörbe
11577  6,     II   |                         hontalan roszkedv, vagy szórakozottság, vagy unalom látszott helyet
11578  1,   VIII   |                   szamarat, melyen csak amugy a szőrén ülve lötyögött egy kicsiny
11579  2,     II   |                  születtek a világra. Törhetlen szorgalma, lelkéhez nőtt becsületessége
11580  2,     II   |                        ifju éveiben kegyetlenül szorgalmas vala és takarékos; fogadott
11581  5,      I   |                 választván számukra becsületes, szorgalmatos férjet, s ellátva őket mindenféle
11582  2,     II   |                         legszebb éveit álmatlan szorgalom és edző küzdelmek foglalák
11583  6,      V   |                     hágcsó előtt két ifju tiszt szorit e pillanatban kezet: Jacinto
11584  1,    VII   |                        egész elmult szivvilágot szoriték benne ajkaimhoz. Akkor imakönyvembe
11585  1,      X   |                         ott pihenni?~ ~Kezünkbe szoritjuk egykori ellenségünk kezét,
11586  4,     IV   |                        kérdések által szögletbe szorítva kénytelen magát megadni.
11587  8,      I   |                        egy karszékre, s hevesen szórja le magáról kalapot, keztyűt
11588  1,   VIII   |                     hosszu mint a czérnaszál és szőrös s ha éjjel az embernek a
11589  4,      V   |                         őt elárúlja.~ ~Az ember szóról szóra igazat mondott. Ha
11590  6,     II   |             összezördült pártfelek egymás kezét szorongatva, törülték le könyeiket.
11591  4,     IV   |                     elfogom mondani.~ ~Angelika szorongva nyögött föl. Arnould oda
11592  4,      V   |                            De mit folyamodom én szőrszálhasogató mentegetésekhez, midőn büszkén
11593  2,    III   |                       egykor oly takarékos Rynn szórta a pénzt neje legapróbb szeszélyeiért,
11594  1,      V   |                     helyén egy szép nagy hosszú szőrü neufundlandi kutya ült nagyméltóságosan,
11595  4,     VI   |                        tömeg között.~ ~Mindenki szorulni érzé szivét.~ ~- ~ ~Az Isten
11596  1,   VIII   |                 képezett, néhol két szikla közé szorult s oly sebesen nyargalt,
11597  5,      V   |                      emeletre, végre a padlásra szorultak fel, s midőn a kék lángok
11598  1,    VII   |                       egyébkor magunkra vagyunk szorulva.~ ~Én főzök, edényeket takaritok,
11599  1,      I   |                         mint versiró, a majom a szószéken, a majom mint emberbarát
11600  4,      V   |                        körüle bámulattól voltak szótalanok.~ ~Még azon perczben is,
11601  5,      V   |                  rogyott össze, oly rögtön, oly szótalanul, hogy még a végső hörgését
11602  6,     II   |                reszkettek az ébenfekete fürtök. Szótlan ajkairól beleszólt a sóhaj
11603  6,     II   |                    párokat lehete látni, titkos szóváltásban, s ismét tova röppenni,
11604  8,    VII   |                   füleit a nem várt e m b e r i szózat. Halálitélete hangzék abban.~ ~
11605  1,   VIII   |              keresztülrágja a szunyoghálót.~ ~A szú egész éjjel őröl a ház oldalában,
11606  6,    III   |                    látta a világosságot, mely a szük nyiláson a csillagos égről
11607  4,     II   |                         hallá életében. Micsoda szükölködés napjai azok, a mikre figyelmeztetik
11608  6,    III   |                   holnap ismét teremteni. Neked szükséged lesz rá. Rögtön, még ez
11609  1,     VI   |                        csöngetek, valamire volt szükségem, az én inasom nem jön, a
11610  5,    III   |                      ingeig, egész a még ezután születendő legutolsó jobbágyaig s ha
11611  2,     II   |                         pálya azokra nézve, kik születési előjogok, uradalmak és százados
11612  2,     II   |                         s hálósüvegeket himzett születésnapjára; s midőn 16 éves volt, szendeségben
11613  5,      I   |                         úri asszonyság, előkelő születésü, a kinek palotáját a legdiszesebb
11614  5,      I   |                     sarjait, kiknek titokteljes születésük nem engedi jogos neveiket
11615  1,     XI   |                         földhöz, ha még egyszer születsz is, kiálték nekigyürközve,
11616  7,      I   |                       van; az embert mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná:
11617  8,     VI   |                         a sirból, hogy az önnek szülötte gyermeke.~ ~- Az istenért,
11618    |                csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded keblén pihen? nem száll-e
11619  1,     IV   |                       Talán azért, mert más nép szülöttének nem kell félteni nemzetét
11620  2,      I   |                    lakta, s a szép leányról, ki szülőjétől megszökött, s nem ment vissza
11621  3,     IV   |                         le volt aratva, le volt szüretelve tavasz derekán.~ ~S a nap
11622  1,   VIII   |                     ülnöm töltött puska nélkül. Szürkületkor minden barmot be kell hajtanom
11623  1,   VIII   |                 horkoltak a pavillonban.~ ~Alig szürkült, midőn fellármaztam őket,
11624  2,     II   |                       az idő, melyben a halvány szüzcsillag, mely eddig a gyermeksziv
11625  4,      V   |                        s.”~ ~Angelika a sértett szüziesség lángpirjával arczán, állt
11626  7,      I   |                   állatnak megadja a föld, mire szűksége van; az embert mezetlenül
11627  4,     IV   |                         Istenhez szent, kell-e, szűkséges-e más védelem, egy semmivel
11628    |                      közel, mily magas sejtések szűlettek lángoló fejemben. Megtudtam
11629  7,    XII   |                         a népeket, miket egykor szűlt és ismét benyelt, a pyramidokat
11630  8,     II   |                      elől, ki őt még mindig nem szűnt meg üldözni.~ ~Azonban épen
11631  2,    III   |                      sohajai, nem kerülheték ki szűntelen aggódó férje figyelmét. - „
11632  1,   VIII   |                      képzeltem, chinai tetővel, szunyoghállós ablakokkal, ernyős, sátoros
11633  1,   VIII   |                     mécsedet s keresztülrágja a szunyoghálót.~ ~A szú egész éjjel őröl
11634  1,   VIII   |                      ismét jobb szeretném, ha a szunyogokat tudná rávenni, hogy kössenek
11635  1,    III   |                       legfeljebb mocsárokkal és szúnyogokkal: itt teremteni lehet, mert
11636  3,     IV   |                    harák, jegyzett deszkaládák, szurkos ponyvákkal leterigetve,
11637  5,      V   |                        megtörtént, akkor hosszú szurokfenyő póznákat hozatott elő, azoknak
11638  1,     VI   |                       elbődül, ha a vellát bele szúrom.~ ~Ez beafsteak! felelt
11639  1,   VIII   |                         halcsont volt keresztül szurva, minőt a lud orrán szoktak
11640  4,     II   |                         ide egy kis czédula van szúrva a belsejére, melly ismét
11641  5,     IV   |                             Isten segits! szent szűz ne hagyj! sikoltának a menyasszonyok,
11642  5,    III   |                       az oltár elé; szép fiatal szűzek vőlegényeikkel, kiket ott
11643  1,     XI   |                       elrendelve, hogy a magyar táblabiró universal-genie legyen,
11644  1,    XII   |                   hordta fel emlékembe mindazon táblabirói anecdotákat, mit itt ott
11645  5,     IV   |                        zárva voltak, az ablakok táblákkal fedve, semmi kiáltás sem
11646  1,     VI   |                foglaltam helyet, a hol az ember table d’hote-nál eszik. Amerikában
11647  5,      V   |                         múlva egy egész zendülő tábor hullámzott a kastély felé,
11648  3,    III   |                       hogy fájdalomra mégis oly tág?!~ ~Lefeküdt a temető árkába,
11649  4,     IV   |                         nevét kitudhatni. Pedig tagadhatlan volt az öngyilkolás. Aztán
11650  1,    XII   |                      előtt lelkem meghajol! Nem tagadom, haza akarok menni én is,
11651  5,     IV   |                         gyöngyhimzet összetörve tagjain, teste véres volt és összekarczolt.~ ~-
11652  6,     II   |                     szikráztak a szemek.~ ~Mint tágult a kebel, mint keresték a
11653  4,      V   |                    alakja kiegyenesedett, keble tágúlt, szemei ragyogtak.~ ~- Uraim,
11654  4,      I   |                      órakor átadott két levelet Taillardnak, egyet hozzá, másikat Duforet
11655  8,     II   |                    tennék annak éjszakáját.~ ~A tájak, az alakok körrajzai már
11656  5,     IV   |                      vesznek rajta észre. Éjfél táján maga maradt egyedül talpon
11657  1,     XI   |                      kerülgeti az ember házának tájékát, addig próbálgatja a tetejét,
11658  1,   VIII   |                        lovon, mindinkább vaduló tájékok mélységébe: oly helyeken
11659  1,     XI   |                    bizva, egész falvakat, egész tájékokat engednek át külföldi jövevényeknek.
11660  8,    III   |                  fénynyel tekinte alá a kietlen tájékon.~ ~Szakadékos bazalthegyek
11661  6,    III   |                 határozatlanul, nem tudva magát tájékozni, hogy jobbra vagy balra
11662  6,     IV   |                      sötétség.~ ~De távolabb, a Tajo partjain, ott fény van és
11663  8,    III   |                         ijedelmesen fut végig a tájon, nem találva tárgyat sehol,
11664  1,      V   |                      lehetett volna füteni, két tajték pípám tettem a zsebembe.
11665  8,      V   |                    bájait, kar és vállak mintha tajtékból volnának faragva, minden
11666  6,     II   |                   felfutó gyöngyökre, mik fehér tajtékká pezsdűltek a pohár koronáján
11667  3,     II   |                        keresztülcsapott rajtok, tajtékkal temetve be mind a kettőt. - -
11668  8,     II   |                    hullámzó tó medréig, melynek tajtékos kék vizei összecsapkodtak
11669  8,     II   |                      mélyedő örvénybe, a folyam tajtékot hányva rohant le a tóba,
11670  1,     XI   |                         hetvenöt pengő forintos tajtékpipámat, melyet emlékül elhoztam
11671  2,    III   |                       halálmadár sikolt!.... Ah takard el arczomat, ne ismerjenek
11672  1,     XI   |                      vérrel vagy érdemmel, vagy takarékossággal szerzett, te egy idegennek
11673  5,      I   |                  erkölcseikre, hozzá szoktatják takarékossághoz, emberbecsüléshez, Istenimádáshoz,
11674  8,    III   |                 gyermekkel volt elfoglalva, azt takargatta, melengette s beszélt neki
11675  1,    VII   |                 szorulva.~ ~Én főzök, edényeket takaritok, a szobákat tisztogatom,
11676  3,    III   |                          a becsületet - s hiába takarja el piros szalagokkal a szégyen
11677  1,      I   |                        affectált éles gúny csak takarója az éles fájdalomnak, s hogy
11678  4,     IV   |                     Duval diadalmas pillanattal takarta vissza a leplet s azután
11679  3,     IV   |                      érte őket utol, az ő kezei takarták be a zápor és a szél hidege
11680  1,     VI   |                      nem maradt egyéb, mint egy tál saláta, meg valami hideg
11681  4,      V   |                  szokatlanul gyéren népesültnek találá. Az emberek elkezdték őt
11682  1,   VIII   |                         annak alapszinét ki nem találhatám, de vonásai annál kitünőbbek
11683  4,      I   |                       megszökném, még elég okot találhatnék rá, hogy nevessem a világot.~ ~-
11684  5,      V   |                   Meglásd, hogy engedelmes nőre találj, mert a milyen jó volt eddig
11685  8,    VII   |                      méhet, a kék virágot - ott találjuk újra.... A kék eget, a zúgó
11686  6,     IV   |                    kivel Serena grófnő estélyén találkozánk. Akkor még nem volt katona,
11687  7,    XII   |                   ismeretlen vad árnyakkal volt találkozása, kik holt szemeikkel merőn
11688  1,      X   |                           És mennyi öröm volt e találkozásban most! Atyám eléje sietett
11689  4,      V   |                        mit mondtam önnek előbbi találkozásunkkor. Ha kegyed nem akarja velem
11690  4,     IV   |                         nagy beszédes szemeivel találkozék, mintha ismeretlen szellem
11691  4,      V   |                         esett szenvedő arczával találkozniok.~ ~A mint a tanúk padján
11692  1,     IV   |                  magyarul van annak értelme, ha találkozol a hazában szenvedőkkel,
11693  6,     VI   |                      falut elérte, egy szemközt találkozótúl azt kérdezé: messze van-e
11694  8,     VI   |                       vadállat szilaj szemeivel találkozva önkénytelen másik ellensége
11695  6,    III   |                   Serena valaha valami szégyent találna ejteni családja nevén, veszitse
11696  1,      I   |                        mintha igen vig dolognak találná mindazt, a mi velünk történt,
11697  5,     II   |                        elmondottak felett fejet találnak csóválni, csak annyit mondhatok
11698  3,     II   |                       igaz?”~ ~„Istenem, ha meg találnék halni - rebegé a lyányka,
11699  1,     XI   |                     sugva mondá: iróasztalomban találsz egy ezüst szelenczét, ha
11700  1,     XI   |                      kerestem, felelék.~ ~És ha találtál volna, most elégült volnál,
11701  1,      X   |                         karral fogadtuk őt, nem találtuk helyét, kedves barátunknak
11702  1,     VI   |                    vettem észre, hogy a ki minő tálat elfoghatott, annak neki
11703  3,      V   |                        magad a föld gyomrába! A talizmán elveszett. Ártatlan gyermek
11704  3,     II   |                        meg őt.~ ~Jaj neki, ha e talizmánt elvesziti! Jaj neki, ha
11705  3,     II   |                  apjáért, s imádsága mindenható talizmánul védte meg őt.~ ~Jaj neki,
11706  3,     II   |                    másik csónakot hoznak. „Száz tallér annak, a ki visszahozza!”~ ~
11707  3,     IV   |                       félre vonta magát az úszó talp közepére, kis ládáját ölébe
11708  1,     XI   |                     lehajtá előttem a földre, s talpamat feltette nyakára, határtalan
11709  1,     II   |                     ötvenet vágatok alattvalóim talpára mindennap, mint a parancsolat,
11710  3,     IV   |                    lyánykát a partra, a rozzant talpat viznek ereszté s görcsös
11711  8,    III   |                       utolérte, s egyik iszonyú talpát nyakára téve, elkezdé körül
11712  5,     IV   |                       táján maga maradt egyedül talpon a tizenkét vőlegény közűl.~ ~
11713  5,     IV   |                        oldalra fektetik, megint talpra áll s tovább kell inni belőle.~ ~
11714  1,      V   |                       faalkotmányon kivül, mely talpunk alatt ingadozik, s azt tudni,
11715  5,      V   |                       termeiben rémes orditozás támadni; a bennlevők érzék a nőttön
11716  2,     II   |                         Kellett egy élő lénynek támadnia, ki mind azon élvet, melyet
11717  5,      V   |                         melly egészen kizárta a támadókat.~ ~Háromszor rohant Kozima
11718  1,    III   |                        kellemetlen érintkezések támadtak közte és azon kukoriczaföldet
11719  1,      V   |                         mely ellenkező oldalról támadván, ismét kabinetom tulsó falához
11720  8,     II   |                        meg egy egy csenevészett tamarik vagy gyalogfenyő bokor.~ ~
11721  8,     II   |                         A sziklaoldalból néhány tamarikbokor nőtt ki, a szédelgő mélység
11722  8,     II   |                   csapkodnak fel a sziklákra. A tamarikfa gyökerei alig voltak belenőve
11723  2,    III   |                 álmatlan éjjel ugy tetszék Rynn Tamásnak, mintha nehéz nyögést hallana
11724  2,     IV   |                      óta senki sem hallott Rynn Tamásról többé semmit.~ ~ ~ ~
11725  2,     IV   |                         szemvilágát, s bíztatta Tamást: hogy szánja el magát ez
11726  4,     II   |                  tántorult, széke karjára kelle támaszkodnia, hogy össze ne rogyjék.
11727  6,     II   |                   katonatiszt, amott egy falhoz támaszkodó újságiró, fiatal sötétarczú
11728  3,     II   |                         eresze alatt fegyverére támaszkodva áll a végőr, fejére levont
11729  6,      V   |                     ostromlók golyózápor között támaszták hágcsóikat a falnak.~ ~Két
11730  6,    III   |                    mintha fekünni menne s ezzel támasztana zörejt.~ ~Az őr gyanútalanul
11731  6,      V   |                    toledoi kapu felől hágcsókat támasztottak az ostromlók a falaknak,
11732  1,   VIII   |                    puskámat, mely a falnak volt támasztva, kivettem.~ ~Csak az egyik
11733  5,      V   |                  jobbágyaik fellázadnak, a nagy tanács a jobbágyok örök váltságát
11734  2,     II   |                     voltak fényes sikerökről, s tanácsadásai aranyat értek, mint az oraculum
11735  2,      I   |               boldogságáról.~ ~A hallgatás örök tanácsadó. Hisz a lelkek nem beszélnek
11736  4,      V   |                         félrevonultak, fél órai tanácskozás után visszajöttek. Nyolcz
11737  4,     IV   |                        mellékterembe s fél órai tanácskozmány után azon határozattal jöttek
11738  4,      V   |                 Tonnersnek Monce meggyilkolását tanácslá, én valék, én segitettem
11739  1,      V   |                         Mondhatom, hogy nem jó. Tanácslom, hogy addig Amerikába ne
11740  4,      V   |                   rendkivűl sokkal tartozunk, ő tanácsolt és segitett mindenekben....
11741  1,      V   |                  gondoskodtam Hamburgban, a mit tanácsoltak, szabattam magamra egy tengeri
11742  6,     II   |                 könnyelmű beszélgetés, önfeledő táncz között. A mimosa bosquetek
11743  6,     II   |                 egyenesen nem tartának igényt a tánczolhatásra, de azon esetre, ha mégis
11744  4,     IV   |                        operaházban valami hires tánczosné előadásakor.~ ~Az esküttek
11745  6,     II   |                         várakozni látszatnának; tánczszünetek közt néha egy éltesebb divathölgy
11746  6,     II   |                  lelkületű hölgyek és lovagok a tánczteremben mulattak, kedélyes, könnyelmű
11747  5,      I   |                     pompás öltözékeik, elragadó tánczuk, szellemdús társalkodásuk
11748  5,      I   |                 legdiszesebb urak látogatták, s tánczvigalmait egy Dolgorucki és egy Potemkin
11749  5,    III   |                    veszedelmes időt; a fővárosi tánczvigalmak, dáridók, az egyforma felpiperézett
11750  5,     II   |                      hogy elhozta, ugyanabban a tánczvigalmi köntösbe visszaküldé őt
11751  4,    III   |                       az idő feledni és remélni tanít; de én valahányszor boldog
11752  1,      V   |                        mopszlikat aufvartolásra tanitani; ha kell könyvet irni, én
11753  5,      V   |                       engedetlenségre akarjátok tanítani az asszonyokat? hogy pártját
11754  2,      I   |                hallgatása nagyszerü titokteljes tanitás, melyet csak azok hallanak,
11755  2,      I   |                         e könyvből, hallgatám e tanítást és megtanultam belőle: hogy
11756  6,     II   |                        az ajánlatból: hogy a jó tante halálig kifáradt kedvencz
11757  6,    III   |              borzalmával tekinte maga alá s pár tántorgó lépéssel a tulsó háztetőre
11758  2,    III   |                      közé.~ ~Rynn megsemmisülve tántorgott vissza hálószobájába? és
11759  1,    XII   |                   odahaza, mindez engem meg nem tántorit akaratomban. Én visszamegyek.~ ~
11760  8,      I   |                        a leány, s ijedten hátra tántorodék. De már e sikoltás emberi
11761  5,      V   |                         aludni többé.~ ~- Miért tántorogsz?~ ~- Uram parancsára részeg
11762  4,     II   |                   tartóztatni érzelmei rohamát. Tántorogva, szédelegve lépett asztalához,
11763  4,     II   |                       meghalt.~ ~Angelika hátra tántorult, széke karjára kelle támaszkodnia,
11764  4,      V   |                     padján végig tekinte, az új tanúban Mr. Taillardot ismeré meg.~ ~
11765  5,    III   |                         s naponkint igen eleven tanubizonyságait adta leleményességének.~ ~
11766  4,     II   |             szenvedélytelen hajlásai lépnek föl tanubizonyságul; - arcz, melyet a természet
11767  6,    III   |                    szemeibe egy könyű lopózott, tanujeléül annak, hogy lélek ereje
11768  4,     IV   |                         szólt közbe az elnök: a tanúkat előbb megesketni.~ ~Ekkor
11769  1,     VI   |                         daczára két évi angolul tanulásomnak, egy hangot nem birtam belőle
11770  5,     II   |                   ketten fognak űlni, a szakács tanuljon meg buktát sütni, a mit
11771  8,     IV   |                     arcza, ki a szerelmet előbb tanulta érzeni, mint annak nevét
11772  4,      V   |                      ismerem.... Oh Isten, légy tanúm, légy birám: hogy nem ismerem
11773  1,    XII   |              kegyeletteljes gond, melyet iránta tanusiték, rávevé, hogy ezentul rokonának
11774  5,     IV   |                        a karjain alá csorgó vér tanusitja, minő küzdelmei lehettek
11775  1,     XI   |                        szokatlan pecsenye iránt tanusitott undorodásomat, aggodalmas
11776  4,     IV   |                utczájában fogadva szállást. - A tanuvallomásaikból kitűnik az, hogy Monce idegen
11777  1,   VIII   |                   nálunk az ilyen residentiának tanya a neve, nem város.~ ~Még
11778  6,      I   |                    szögletben üték föl magányos tanyáikat, megosztva vele börtöne
11779  5,     II   |                   várában, mely ismét új örömök tanyája lett.~ ~ ~ ~
11780  4,      I   |                  elindult a resurrectionsman-ek tanyájához, kiknek itt is mint Londonban
11781  1,     XI   |                Uj-Telepen vagyok, az öreg Széki tanyáján, kit egykori ellenségeskedésünk
11782  7,    XII   |                         leszórta a rabszolgaság tanyáját fejéről, s haragja megolvadt
11783  3,     II   |                       gömbölyű, galambház alakú tanyák vannak felállitva, melyek
11784  1,   VIII   |                        három citoyen a szomszéd tanyákról megalázta magát az épitésnél
11785    |                         Ki választhatta magának tanyául e helyet? A ház, mintha
11786    |                        ha két napig ott kellene tanyáznom, megenne az unalom, akkor
11787  4,      V   |                         ez alatt sirbolti csend tanyázott, mindenki feszűlt figyelemmel
11788  1,      V   |                       asztal alá esve, findzsa, tányér és csupor minden hegyibem
11789  3,    III   |                        egy éltes uri hölgynél s tányérokat mosogatott s fejér ruhákat
11790  6,    III   |                     kezével összetartá keblén a tapadó éji burkonyt, melyen keresztűl
11791  6,     VI   |                        öltönyök testéhez voltak tapadva. Valami nyugtalanitó zsibbadás
11792  6,    III   |                     lécz átérhet odáig. Örömmel tapasztalá, hogy nem csalódott.~ ~Attól
11793  3,    III   |                   emlékei a multnak, minek neve tapasztalás; üdv helyett átok, irigyek
11794  3,    III   |                      vénségére jutott azon szép tapasztaláshoz, hogy kötve kell hinni a
11795  5,    III   |                         messziről tesszük ezt a tapasztalást; a mire azt szokás mondani: „
11796  1,   VIII   |                         örömöm volt hátra, mely tapasztalataimat megkoronázza; az indus herczegasszony,
11797  6,    III   |                         után fürkészne.~ ~- Nem tapasztaltam. Felele amaz.~ ~Miután gondosan
11798  6,    III   |                       előtt s két kezét arczára tapasztva, elkezde keservesen, fuldokolva
11799  2,    III   |                       egy sima hideg szelenczét tapinta meg. Elővonta azt csöndesen.
11800  8,     VI   |                     nélkül. Úgy hiszem, ön elég tapintattal bir azokat kitalálni.~ ~-
11801  1,      V   |                        tengerfenék csodaférgeit táplálja. Öcsém ez borzasztó gondolat;
11802  7,      I   |                       por, melyet most lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét,
11803  6,    III   |                       szerencsét; ekkor, a mint tapogatózik, egy szőnyegajtó kilincse
11804  6,    III   |                         az égre föl, s lábaival tapogatózott a következő lépés után.~ ~
11805    |                  jutottam, végre csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam
11806  8,    III   |            meghunyászkodva simult elé, a fejére taposott lábat nyalogatva, mint egy
11807  1,     XI   |                          épen akkor hallok nagy tappogást, czammogást az ajtóm előtt
11808  6,     II   |                   legelső accordjaira felhangzó taps és éljenzaj a szomszédteremből
11809  4,     IV   |                         utczai gyülevész hangos tapsban tört ki. Éljeneztetve hangzék
11810  6,     II   |                    Serena örömében gyermekiesen tapsolt kis kezeibe, maga a gróf
11811  1,     VI   |                   felpénzt adtam rá.~ ~A legény targonczára rakta holmieimet s egy jó
11812  8,     IV   |                       kedvesével, az ismeretlen tárgyakat, mik az embereket körülvevék,
11813  1,     VI   |                  geniusom, beszéljünk komolyabb tárgyakról. Ön roszul érezheti itt
11814  4,     IV   |                    legyőzöttnek hitte.~ ~* ~ ~A tárgyalás napján roppant néptömeg
11815  4,      V   |                        engedelmet kért rá, hogy tárgyalását a vádlotthoz intézett kérdésekkel
11816  5,      I   |                        feleségűl venni szerelme tárgyát, akkor félrehivta az illetőt
11817  4,      V   |                   könnyebben elfelejtették... E tárgyban Mr. T....nek rendkivűl sokkal
11818  5,     II   |                     jutott a keserűségeit okozó tárgyhoz, minél inkább haragudott
11819  3,     IV   |                     öltözetük s minden érezhető tárgyon a keleti indolens ronda
11820  1,    VII   |                    emlékeztet, ezer szóra, ezer tárgyra, a mit el nem feledek soha,
11821  3,     IV   |               összehalmozott tárgyak között még tarkább vegyületű népcsoport jár
11822  2,      I   |                       szivárványos csigahéjjaik tarkállanak a verőfényben. A hajó orrán
11823  2,      I   |           vihar-szakgatta gályarom, mely hajdan tarkára volt festve, még látszanak
11824  5,     IV   |                         vagy. - Nem látod, hogy társaid már mind eldűltek és alusznak.~ ~-
11825  8,      I   |                    sietve vágtat be a kapu alá, társaihoz fordúl kaczagva:~ ~- Tamás
11826  5,     IV   |                       azt monda Csarekoff vidám társainak:~ ~- Már most oltsátok ki
11827  2,     II   |                    nyügévé tették őt a finomabb társalgásnak, melynek egyik elve az:
11828  5,      I   |                    elragadó tánczuk, szellemdús társalkodásuk által a delnő fogadott leányai.
11829  5,      I   |                        és ezekért emelték ** nő társas köreit még Potemkin herczegnőé
11830  3,    III   |                      mangorolt a konyhaszolgáló társaságában, szobákat söpört és az uri
11831  8,      I   |                    emancipálni kellene a medvék társaságából.~ ~Legutoljára szólt bele
11832  5,     II   |                      volt, hogy hajdan finomabb társasághoz és nagy kényelemhez volt
11833  5,     IV   |                       orosz vigalmakban egy vig társasági mulatság, a végtelen pohár.
11834  5,     IV   |                tekintetet vetett az egész dévaj társaságra, sötét szemeit végig jártatá
11835  6,     II   |               kopaszhomlokú úrral, ki disputáló társat keresett szembesitetni,
11836  8,    VII   |                     kelt föl fektéből, megértve társnéja arczán a hangot, az ember
11837  1,     II   |                           Notabene, az agarászi társulat diplomáját küld utánam,
11838  3,     IV   |                          melyet csak az imádság tarta a viz szinén. „Most itt
11839  7,   VIII   |                        megöltem.~ ~Épen egymást tarták átkarolva, ajk ajkat ért,
11840  8,     II   |                        a bokor gyökerei sziklás tartalékjoktól, a bokor mindig alább hajlik,
11841  6,     II   |                        volt benne a jó kivánság tartalma: hogy adjon az Isten neki
11842  4,     II   |                  szekrény s annak kaballistikus tartalmu irata fölött.... Ki ez a
11843  7,     II   |                          a fejdelmek hizelgőket tartanak; - a jobbágyok fölött uralkodik
11844  6,     II   |                        dámák, kik egyenesen nem tartának igényt a tánczolhatásra,
11845  1,    VII   |                       lehet hazámbeli virágokat tartanom, atyám nem türheti az érzelgés
11846  6,     II   |                         szinte élni látszottak, tartása nemes volt és büszke, homloka
11847  4,      V   |                         életét e hirnév tisztán tartására szentelé; és elvenni azt
11848  1,     XI   |                      minden esztendőben kétszer tartatik.~ ~E kellemetes farsang
11849  4,     VI   |                vezettetni szobájából, hol fogva tartatott; egy folyosóra vezették,
11850  1,      X   |                         örülünk, hogy körünkben tarthatjuk. Oh hisz ő is magyar, ott,
11851  7,     IV   |                         idő! ha jutnak eszedbe, tartogasd meg őket féltett ereklyeként,
11852  4,      V   |                         a tömeg rágalmaitól. Ön tartogatja e szót, mely engem boldoggá
11853  3,     II   |                   mintha egy elhatározó perczre tartogatná azokat. Egy lövés levitte
11854  5,    III   |                   Csarekoff úr vendégei számára tartogatott, csak ezután következett
11855  6,    III   |                        viseltél, mind ereklyéűl tartogattam meg, most vedd hasznukat. -
11856  3,     II   |                        dögvész a szomszéd török tartományokban csak három mértföldnyire
11857  2,    III   |            elkényeztetett szeszélyek örömei nem tartósak. - Néhány hét alatt Adamante
11858  2,     II   |                       bírta kiosztani, mintha ő tartotta volna szerencséjének, ha
11859  5,      I   |                  szerint testükkel és lelkükkel tartozának.~ ~Mert meg kell mindenek
11860  2,      V   |                      iránt a köznép ösztönszerü tartózkodásban némi fájdalmas részvétet
11861  2,     II   |                   szerelem önző szenvedélyétől. Tartózkodó, szinte félénk magaviselete
11862  1,   VIII   |                   irányában, mint én és Friczi, tartozott.~ ~Tizenkét napig utaztunk
11863  5,    III   |               elszöktetni a jelenlévők közűl? - tartoztak a csekélységek közé, ha
11864  4,     IV   |                      általa, a végszavaknál nem tartóztathatta magát tovább, egyhangú helyeslésben
11865  4,      I   |                      óta, hogy ön ezen oszlopot tartóztatja az összeroskadástól, nyolcz
11866  4,     II   |                  Angelika maga sem tudta tovább tartóztatni érzelmei rohamát. Tántorogva,
11867  4,      V   |                            nek rendkivűl sokkal tartozunk, ő tanácsolt és segitett
11868  1,      V   |                         zsebembe. Egy vizmentes táska lógott az oldalamon, abban
11869  1,     VI   |                   váltóim mindig velem voltak a táskámban, azokat tehát rögtön siettem
11870  3,    III   |                       örökre. - Az ifju eltudta taszítani magától a szerencsétlent;
11871  1,      V   |                         tréfát, hanem egy másik taszitás; mely ellenkező oldalról
11872  8,     II   |                    közől, s üldözőjét egy dühös taszitással elhajitva magától, vakon,
11873  8,    III   |                        bozótos tüskebokrok közé taszitotta s azzal oda ugrott a gyermekhez,
11874  5,      V   |                        irtozatos helyre. Inkább taszitsa ki a hideg éjszakába, inkább
11875  8,    III   |                       földet első évben bevetik tatárkával, másodikban zabbal, a harmadikban
11876  7,     XI   |                   ellepte a mezőt, és nézett és tátotta száját, - mennyi fej! és
11877  8,     II   |                       emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán piroslik
11878  1,    VII   |                         kell jutalmaznom.~ ~Egy tavaszi ibolyaszál volt az, minő
11879  8,     II   |                   medenczében megtolva tajtékzó tavat képezett, melyből egy keskeny
11880  6,     VI   |                      kiitta, a mi benne volt. A távolból már lehete hallani a közelgő
11881  6,     II   |                      idegenek, a kiket két havi távollét után nem fogsz megismerni,
11882  6,     VI   |                     több volt mindezeknél: a te távollétedet. De most vége minden fájdalomnak,
11883  6,      V   |                        kért csupán, néhány napi távollétre engedelmet....~ ~Még azon
11884  1,      I   |                    érzelmeimről, az elválásról, távollétről, mert ha azokra gondolnék,
11885  3,    III   |                         vagy körmök dolgában jó távolról találtak hasonlítani a körlevélben
11886  3,     II   |                 vesztegház ablakán, mint fogy a távolság a két csónak között, s fejét
11887  1,      I   |                     melyek szivemben a hazátóli távolsággal együtt nőnek.~ ~Oly arczot
11888  2,    III   |                     aludt.~ ~Tamás kétségbeesve távozék el saját szobájába s reggelre
11889  3,     IV   |                        szolló zokogással sírt a távozó után, hogy az útja közepéről
11890  4,      V   |                 hallgatók csöndesen, zaj nélkűl távoztak el, az egész teremen valami
11891  6,    III   |                       fájdalom, őrült ijedség s tébolyitó meglepetés vonaglott egy
11892  4,     IV   |                  Jöhet-e hát kérdésbe, hogy egy tébolyodott miért nem tette ezt vagy
11893  4,     IV   |                       előtti perczeiben meg van tébolyodva. Jöhet-e hát kérdésbe, hogy
11894  1,     XI   |                         mondott. Nem tudom, mit teendek; de aligha meg nem kisértem
11895  4,    III   |                visszaszerzek és a legboldogabbá teendem önt az asszonyok között;
11896  1,     IV   |                      dolgok újdonsága lelkünkre teendett, ha egy uralkodó fájdalom
11897  4,      I   |                         lőni.~ ~- Ah azt ön nem teendi, ezt önnek nem szükséges
11898  3,     II   |                          emeletes épület, veres téglafalai itt-ott megcsapkodva kövecsvakolattal;
11899  1,     VI   |                         németbe oltott franczia tegnapelőtt teszi le a lábát az üres
11900  2,    III   |                      madár tarka dolgokat, de a tegnapiakról semmit, semmit; sipolt,
11901  5,      I   |                      bornyúkra ha az anyajuh és tehén bőrével talált is adózni,
11902  1,     XI   |                    megmutogattam neki lovaimat, teheneimet, biztositám, hogy ezt mind
11903  1,    VII   |               veteményeskertet mivelem, fejem a teheneket, öltönyöket varrok, fehérneműt
11904  1,   VIII   |                   sajgató halak millióitól; egy tehenem beledült a sárba, azt ott
11905  1,   VIII   |                 vadgyermeke. És jött. Egy riska tehenen ült, lábai lóggtak kétfelül,
11906  1,   VIII   |                       ki akkor aztán leszállt a tehénről s szépen megcsókolta a lábát.~ ~
11907  8,     VI   |                         óra mulva végrendeletet tehet a bőréről.~ ~Az ifjú megnevette
11908  1,      V   |                      födözet telve volt jajgató tehetetlen néppel, kik hasonló állapotban
11909  1,   VIII   |                       csüggve, a jóllakás miatt tehetetlenül. A bornyu árában aztán confiscáltam
11910  4,     IV   |                         az öngyilkos két lövést tehetett volna magára, melyeknek
11911  4,      I   |                meggyőződnének.~ ~- Hát hisz ezt tehetik. Önnek, teszem föl, csak
11912  1,      V   |                        jött senki, ott feküdtem tehetlenül a karzat mellett, Jancsit
11913  4,      V   |                       szót, mely engem boldoggá tehetne, és én esküszöm, hogy nem
11914  5,    III   |                         sugártermetű hajadon, a tehetős patakmolnár leánya Malika;
11915  2,     II   |                  istencsodájaként, napról napra tehetősebb, gazdagabb lőn; noha 54
11916  4,     IV   |                       arra megfelelni, hogy nem tehette-e mind a két lövést egyszerre,
11917    |                    egyszerüsége mellett könnyen tehettem ezt. Órákig elbirtam nézni
11918  7,     IV   |                         van a létnek.~ ~Az anya teje, a szerető csókja, a bor
11919  6,    III   |                     nyilt. A hálóterem halavány tejüveggel leboritott éji lámpától
11920  2,      I   |                        A csillagok ragyogtak; a tejút fehéren emelkedett ki a
11921  6,      V   |                       meg volt az rongálva: egy teke keresztűl kasul járt rajta,
11922  1,   VIII   |                         s el kezd szaladni. -~ ~Tekenősbéka volt az miért nem fogtad
11923  8,     IV   |               oszlopaira felfutó növények indái tekergőztek fel, ezeknek egyikére felkapaszkodott,
11924    |                          fekete poshadt vizében tekergve úszott a barna vizi kigyó.~ ~
11925  8,     IV   |                        is oktalan borzadálylyal tekingetett rá vissza, s félve kerülte
11926  4,     VI   |            megnyugtatására, részint a törvények tekintélye végett, hogy miután sorsát
11927  1,    III   |                      zsarnokok, minők a pénz, a tekintélyek, a becsületesség, hazafiuság
11928  4,      I   |                      fogva az egész ügynek nagy tekintélyére fog válni.~ ~Veszélyes pillanatokban
11929  5,      I   |                      helyezni pompa és pazarlás tekintetében. Sőt voltak vakmerők, kik
11930    |                       sehol emberi láb nyoma.~ ~Tekintetem nem birtam levenni róla,
11931  8,     II   |                      elenyészik, a tűzisten egy tekintetére a fekete tárgyak ezer szint
11932  5,     IV   |                        kiugrott rajta. Mire oda tekintettek, már kivül volt.~ ~Kozima
11933  3,    III   |                       szemébe nézhetsz a villám tekintetű zivatarnak, szemébe halálos
11934  3,     II   |                     levont fekete csuklája alól tekintgetve ki az őrzött határszélre.~ ~
11935  6,     II   |                     egymáshoz vezetni, most jer tekints szélyel és számitsd fel
11936  6,    III   |                  Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló, hanem usia don sennor Eustaquióra,
11937  5,    III   |                pezsgésbe hozza; az ilyen hosszú tél idején az ember úgy sem
11938  4,      I   |                       az óranegyedenkint érkező telegrafl sürgönyökre.~ ~Pedig mindenki
11939  2,      I   |                hallgatása egy nagy fehér könyv, teleírva láthatlan betükkel, miket
11940    |                        sem hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, most
11941  1,    XII   |                         Levele Garmadyhoz.~ ~Uj Telep, 184-~ ~Midőn e levelemet
11942  1,     IX   |              magyarországi férfi, Hurday László telepe.~ ~E férfi nagyszerü statusoeconom,
11943  1,     IX   |                  országunk ismét több nagyszerü telepitvényekkel szaporodott, melyek közt
11944  1,   VIII   |                        Szerencsénkre a szomszéd telepitvényen keresztüljöttünkben figyelmeztettek
11945  1,   VIII   |                        hanem végre fölfedezte a telepitvényt, egy egész hold volt affélével
11946  6,     II   |                patheticusabb lelkületű vendégek települtek le, politizáló férfiak,
11947  5,    III   |                       bolondulva, hogy az egész telet jószágán töltötte s nem
11948  1,    VII   |                        én mindazon foglalkozást teljesitem, mikben otthon a cselédek
11949  2,     II   |                      nem adott volna, és ha nem teljesithette azt, vigasztalhatlan lett
11950  1,    VII   |                         a legkeményebb munkákat teljesitve, elvből szoktat engem mindazokhoz;
11951  4,      V   |                        de ez egy kivánsága alig teljesülend, mert Tonners ur az utközben
11952  2,    III   |                         midőn sejteni hagyá, ne teljesült volna. Az egykor oly takarékos
11953  1,   VIII   |                     hogy valakit kibecsültessek telkéből s magam ura lehessek valahol.
11954  5,      V   |                    keresni, és ajkaik szitokkal telni meg.~ ~- Mire vártok még?
11955  1,      V   |                        newfoundlandi, a födözet telve volt jajgató tehetetlen
11956  1,      V   |                         akarom, hogy a tengeren temessenek el.~ ~Már ekkor a sik tengeren
11957  5,      V   |                      ide köveket és gerendákat, temessetek be velök minden bejárást.
11958  5,      V   |                 gyilkosaitoknak. - Tűzbe, vérbe temessétek valamennyit.~ ~A végszavakat
11959  7,     XI   |                     nagylelküség!~ ~- ~ ~Pompás temetést láttam. Fáklyavilág kisérte
11960  7,     XI   |                  felháborodott tenger egy hajót temetett gyomrába, egyetlen férfi
11961  3,     IV   |                       csöndesen, anyádat viszem temetni, ne nézz ide!”~ ~A kis lyány
11962  7,    XII   |                  bölcsőt melyben ringattak, s a temetőárkot melybe majd ledobnak, mindent,
11963  7,     XI   |                    piaczon keresztűl, s mikor a temetőbe értek, a megholt özvegye
11964  3,    III   |                 Fölkereste a legmagasabb sírt a temetőben, s arra fölállt, s két marokkal
11965  3,    III   |                  öltönyébe markol. A kisértet a temetőből jön, a lápok bolygó tüzeí
11966  3,      V   |                              V.~ ~Négy esztendő temette el egymást.~ ~Priedor városa
11967  3,     II   |                    megholtakat egy nagy verembe temették össze, mintegy hatvanan
11968  3,     IV   |                     betegeket ápoltam, holtakat temettem, eltemettem leányod anyját
11969  4,      I   |                    vivienne utczai templom az ő temploma, - a börze.~ ~Harangszó
11970  4,      I   |                            I.~ ~Páris jelenlegi templomai között legnevezetesebb az,
11971  7,      X   |                         nem tudtam imádkozni. A templomajtó előtt kicsukva rongyos emberek
11972  2,     II   |                       emberek vétkeztek: ha ő a templomba ment, mert nem néztek az
11973  4,      V   |                    teremen valami átalános néma templomi sóhajtás futott végig. A
11974  8,     IV   |                        félve, tétovázva egész a templomig, ott visszarettent a nagy
11975  8,     IV   |                        éjjel túl mert haladni a templomon. E nagy ódon épület valami
11976  7,    VII   |                    embert másutt gyűlölni, mint tenarczotokban? Egyik sem jobb a másiknál,
11977  8,     II   |                          mikor maga a nap még a tengerek alatt jár.~ ~A magas csúcs
11978  1,     IV   |                       mond meg neki, hogy túl a tengereken élnek náluk szerencsétlenebbek,
11979  2,      V   |                        a tengerszél fuvását s a tengereket orditani hallá: kibotorkázott
11980  2,      I   |                       nem örömest közelitenek a tengerészek.~ ~*~ ~Adamante!.... idegen
11981  1,      V   |                          mikor már ő testével a tengerfenék csodaférgeit táplálja. Öcsém
11982  1,      V   |                         hajó elbukott, helyét a tengerfenékről feljövő buborék s a födözetről
11983  1,   VIII   |                   szállhatok; odavezetett; nagy tengerifüzfás rekettye közt épült egy
11984  2,      V   |                      éjszakákon a legmeredekebb tengeröbli sziklán térden állani. Kopasz
11985  2,      V   |                     épen utolsó sugárait veté a tengerre. S messze égöv alatt csendes
11986  2,      I   |                aranyzott mellképét viseli, és e tengerről, melyen azt a kósza szellő
11987  7,    XII   |                     lángjai, s most ottan áll a tengersivatag közepén, magányosan, testvértelenűl,
11988  2,      I   |                       pusztaságot..... ...A sík tengersivatagon félig elpusztult hajó roncsolt
11989  2,      V   |                        támadt, ha érzé arczán a tengerszél fuvását s a tengereket orditani
11990  7,     XI   |                      férfi sirva kérte életét a tengertől, mondá neki: hogy honn siró
11991  7,    XII   |                   veszni tért hajókat, s hosszú tengerútja felén a vándorfecske szállt
11992  2,      I   |                         gerinczekre halványzöld tengervirág indái kapaszkodnak s a megmerűlt
11993  2,      V   |                         szél magánosan a hajót, tengervirággal volt benőve minden oldala,
11994  7,     IX   |                      van belé a lélek. Nyomorú, tengődő nép, még az emberméltóság
11995  8,     II   |                         szédelgő mélység fölött tengődve. Ezeknek egyikében fennakadt
11996  5,     IV   |                      mintha összehasonlitásokat tenne magában a kettő között,
11997  1,      I   |                        közbe, mintha tévedésből tenné, be-becsusszant egy egy
11998  7,    III   |                       Több jót, kevesebb roszat tenne-e akkor? Használná-e jobban
11999  1,   VIII   |                          Már ekkor nem volt mit tennem, mint elszánnom magam a
12000  4,     IV   |                       védelem folytán kifejlett tényállást elmondá az esküttek előtt,
12001  4,     IV   |                        lassankint egy összevágó ténybizonyitékúl fejlődtek elő; - az emberek
12002  1,   VIII   |                     állig, fülecskéiből, melyek tenyérnagyságra meg voltak nyujtva, egész
12003  5,    III   |                        tarka őv szoritja körűl, tenyérnyi pálmavirágokkal, mely egész
12004  1,    VII   |                  növényzetet, mely házunk körül tenyész. Pompás növényzet az, költöi
12005    |                        ama két hónapi boldogság tényezői közé.~ ~Alig hogy fellábadoztam,
12006  1,     XI   |                  kellett a magány buslakodásain tépelődnöm.~ ~Egy reggel, midőn épen
12007  3,      I   |                     nyomorúan, reménytelenűl, - térdeimmel és arczommal a nedves földre
12008  2,     II   |                    apának híni: új két év múlva térdein hallgatá tündér meséit,
12009  3,     IV   |                         szólt a férfi a gyermek térdeire hajtva le fejét.~ ~Két napig
12010  6,    III   |                      szétfeszitett könyökkel és térdekkel kezde felkapaszkodni a kürtő
12011  7,     XI   |                         semmi fehéret. Le kelle térdelnie, kezeit hátra köték, haját
12012  6,    III   |                      szobor. A férfi még mindig térdelt.~ ~- Az én kezem nem nyúlhat
12013  7,     VI   |                     átölelt:~ ~Hű lyánya előtt~ Térdelve borúl a szerelmes,~ És esküszik
12014    |                    egyebet száraz menhelynél, s térdem az ajtónak feszitve, azt
12015  7,     VI   |                           És vissza a lyányka a térdepelőt...~ Mért borzadozol~ Szép
12016  8,     II   |                     vészei közűl, ott leült egy terebélyes fa alá, hosszú haját kiterité
12017  5,     IV   |                         egymás után jöttek be a teremajtón, vőlegényeik karjain. Csarekoff
12018  5,     IV   |                  megfogá a kezét, s kivezette a teremből a kastély legtávolabb eső
12019  5,     IV   |                     azután visszatért a vigalom teremébe, hol már akkor szólt a zene,
12020  4,     VI   |                         belépett, az esküttszék teremében lelte magát; a terem ismét
12021  5,     IV   |                        behitták a kastély belső teremeibe.~ ~Mint rendesen, úgy most
12022  6,     II   |               vendégsereget, mely eddig a többi teremekbe szét volt oszolva, s ekkor
12023  6,      I   |                       lámpákkal, az elsőemeleti teremekben vidám zene hangzott, a tánczolók
12024  6,     II   |                    által keresztül vezettetni a teremeken, s a magos, kopaszhomlokú
12025  4,      V   |                    nélkűl távoztak el, az egész teremen valami átalános néma templomi
12026  4,     IV   |                       foglalta el az esküttszék teremét, nem csak a szokott hallgatósági
12027  6,     II   |                   háziasszony ez alatt teremről teremre járt, vendégei mulatságát
12028  6,     II   |                          A háziasszony ez alatt teremről teremre járt, vendégei mulatságát
12029  2,     II   |                       csak látni, és nem ölelni teremté vala őket; de az gondolatjában
12030  1,   VIII   |                        állott a szeretetreméltó teremtésnek, mely oly formán volt alkotva,
12031  8,    III   |                  meglátta az ismeretlen, csodás teremtést, kinek karjai könnyedén
12032  1,     XI   |                   lóditottam rajta, s azzal ugy teremtettem a földhöz, hogy csakugy
12033    |                       érhető, mint az. Napsúgár teremti a szivárványt, meleg sziv
12034  8,     II   |                   hófehér ködéből, a mint a nap teremtő sugára, bűbájos szivárvány
12035  7,    XII   |                  megégessék, midőn az élő föld, teremtője „ne legyen” szavára fölszinétől
12036  7,    XII   |                        emelte arczát és tagadta teremtőjét, az Istent.~ ~Nem álltak
12037  1,    III   |                         vannak vágva) az emberi teremtőlélek őshonában találja magát,