IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
12038 7, XI | test fejetlenül ugrált a téren föl s alá hánykódva, két 12039 3, IV | házak kezdtek előtünni. Egy téres falu. De a házak egyikén 12040 8, VI | úrnő éledni látszott, keble terheitől szabadulni.~ ~A leány vad, 12041 4, V | vád, melylyel védencznőm terheltetik, most már nemcsak élete, 12042 1, IV | visszasóhajtanak ama viharokkal terhes ég alá, kiknek hijába ád 12043 8, II | az már szakadni készült terhével együtt a mélységbe, mindkét 12044 4, III | semmi okom sincs rá, hogy terhükre legyek, s nekik semmi okuk, 12045 1, XI | birkózzam vele.~ ~De már engem, teringette vadkirálya csak nem csapsz 12046 6, II | arczczal játszott a zongorára teritett zsebkendőjén keresztül. 12047 7, XIII | a holtak álmait, magukra teritik halotti lepedőjöket, s mennek 12048 4, VI | megszabaditson többé.~ ~- Térj Istenhez magad nyomorú: 12049 1, XI | torkában, s már annyira nem terjedt orvosi tudományom, hogy 12050 1, VIII | jobbra, Friczinek pedig, hogy térjen balra. Ebből megtanultunk 12051 4, IV | elkezdett valami különös hir terjengni az óriási városban.~ ~Monce 12052 7 | ennek lobogó vérvilága terjeszte idáig némi reszketeg fényt.~ ~ 12053 5, I | bevezették őket az úrnő elfogadó termeibe, mint örökbe fogadott rokonokat, 12054 6, II | közül, kik most elhagyák termeit, egy sem hasonlita e képhez.~ ~ 12055 7, XIII | leheletet, végig fújja az alvó termeken....~ ~Ember vigadj! ki tudja 12056 8, III | gyújtani s a hamu által termékennyé lett földet első évben bevetik 12057 1, IX | jött, egész prairieket tett termékenynyé, reformálta a gazdászatot, 12058 1, XI | számára nem e világrész füvei termenek irt. Készen voltunk halálára, 12059 1, III | városunk piacza nemcsak terményekben, hanem transito árunemüekben 12060 8, VI | menekült a kolostorba.~ ~- Természeteink nem egyeztek.~ ~- Jól van. - 12061 7 | Higgadtabb ésszel igen természetesnek találtam minden körülményt, 12062 7 | hittem végig nézhetni a természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint 12063 4, V | lehet-e ily titkokat, mik természetöknél fogva semmi gondos rejtegetésben 12064 7 | Isten napja a föltámadt természetre. E virágok közül egy sem 12065 7 | akkor! A reménység szép természettünemény, szép mint a szivárvány, 12066 8, VI | megnőtt, arcza elragadó, termete bájos, csak lelke nincsen; 12067 5, III | felettük szemlét tartani, termeteiket, arczaikat birálgatni, szemérmes 12068 5, III | patakmolnár leánya Malika; illett termetére a selyem és himvarrás, illett 12069 3, IV | shawljába burkolva gyöngéd kis termetét, szomorúan elszorúlt hangon 12070 4, I | eltemetett halottat, ki termetre és hajára nézve önhöz körűlbelől 12071 5, III | szerencsét; délczeg, derék termetű ifju legény járult a menyasszony 12072 5, I | megfehérűltek a keztyű viselésben, termetük hozzá szokott a vállfűzőhöz, 12073 1, VIII | hölgyek szépségeiről, karcsu termetükről, vadonnat villogó szemeik 12074 1, X | hoztam. A sziv kitépetett termő földéből, de gyökerei benszakadtak. 12075 3, V | ég piros felhőin s haza térő fejér nyájain legelteté 12076 5, V | ólombányában, ha nélküle térsz vissza.~ ~A hajdú megcsókolta 12077 7 | végig tekinték az alattam terülő, embert nem mutató vidékre, 12078 3, V | leányom is Mahomed hitére térünk.”~ ~Az örményt a saját magairánti 12079 2, IV | legyen ugy.” Elfogadá a mesés tervajánlatot.~ ~Eladá minden jószágát, 12080 1, I | reformálandja az emberiséget, s hogy tervét megkedveltesse velem, azt 12081 4, V | iránti bosszúból messzire tervezett ármányt kohol ellenem.~ ~- 12082 4, V | Mme Duforet Angelikához. Tessék meghallgatni a levél foglalatját~ ~„ 12083 5, III | csak úgy másokon, messziről tesszük ezt a tapasztalást; a mire 12084 1, V | akkor is előbb meggyónjál és testamentomot tégy s assecuráltasd az 12085 6, VI | magát, a vizes öltönyök testéhez voltak tapadva. Valami nyugtalanitó 12086 4, I | a siroknak átadott holt testeket, s éjfél után egy órakor 12087 1, VIII | éjjel lefeküdném, egész testemet be kell kennem valami olajjal, 12088 1, XII | kell az üdvösség másutt sem testemnek, sem lelkemnek! mert nem 12089 8, II | gazdag hullámzatban idomzatos testén, melynek minden tagja oly 12090 5, II | betört az orra s Kozimának a testéről két helyen lement a bőr.~ ~ 12091 5, I | az ő jószága lesz az, - testestűl lelkestűl.~ ~Ilyen módon 12092 3, III | alpénztárnokának, ki régi lelki és testi barátja volt, s kinek azt 12093 8, IV | mintha azon órában, midőn a testnélküli lelkek feljőnek a földre, 12094 5, I | törvényei és szokásai szerint testükkel és lelkükkel tartozának.~ ~ 12095 3, III | reggelenként kifesteni.~ ~Testvér bátyja Murányi Gábor épen 12096 6, V | Azon ember, kit Serena testvérednél találtak amaz éjjel, én 12097 8, VII | gyümölcs érik. Meglátogatjuk a testvéreket, a vadakat, a szél zúgást, 12098 1, I | beszélgetés ellen mutatni, s ha testvéremmel találunk egymáshoz szólni, 12099 3, III | megdicsőültek honába és elment testvérét fölkeresni. Azon asszonyságnál, 12100 1, IX | legközelebb, nőmnek legkellemesebb testvérével, Kaméhámeha király leányával 12101 1, IV | ezer koldus, a nemzetek testvérként laknak egy fedél alatt, 12102 3, III | rémarczú vadállatok nevezték testvérnek, barátnak, szeretőnek egymást, 12103 3, III | egymást, s marták, üldözték a testvért, a barátot, a szeretőt. 12104 7, XII | tengersivatag közepén, magányosan, testvértelenűl, kopaszon. Olykor nehéz 12105 1, XI | delicatesse. -~ ~De majd teszek én arról, mondám, s előhozva 12106 8, I | lőttél. Ha rá akadok, tizet tészek egyre, hogy el is hozom.~ ~- 12107 1, III | azonban eddigelő a bivalyok teszik, melyek két-három ezernyi 12108 7, IV | föld kebelében, mikor sirba tesznek. Ki fog akkor édes hizelgéssel 12109 2, I | hibbanással fölröpül az árbocz tetejére s a távolba bámul.~ ~*~ ~ 12110 7, XII | meg-megrángatózott a sebhelyes tetem, megnyiltak fájdalmasan 12111 7 | megtartva, mig porráomló teteme nem érinteték.~ ~E combinatiot 12112 3, III | azt a hamut, melyet apja tetemeire döntöttek, megátkozá az 12113 3, III | sóadó hivatalnál a főpénztár tetemes összegig meglopatott; a 12114 4, IV | Moncené rögtön őrizet alá tétetett, s az esküttek összehivattak.~ ~ 12115 2, II | érzelem beljutalma, melyet ha tetetniök kellene, ha velök nem született 12116 4, III | harmadik rettentő csapással tetézte a sors, oly csapással, minőt 12117 6, VI | hogy a gyalázatot, mit rád tetéztem, letisztitsam; megengedé, 12118 8, VII | pástétomdarabokkal volt tetézve s azzal a nyugágy felé közelitett.~ ~ 12119 3, IV | kimustrált szöveteket; csupa tetőből álló pajták, hol bánsági 12120 6, I | elkezdé az alant látszó házak tetőin egyenként sorban számlálni 12121 6, V | tűzgombolyagok hullottak a paloták tetőire, s az égnek lövellő lángok 12122 4, VI | irtózatos orkán letépte a házak tetőit s lehajigálta a bámulók 12123 3, II | hajigálja a kéményeket a ház tetőkre, azok zuhognak, vagy a dámvadat 12124 7 | nem szóltak emberi hangon; tetőtül talpig idegen az egész vidék. 12125 6, II | vértagadási minával. S azzal tetőtűl talpig mustrálva megköszöntőjét. 12126 8, I | a kastély felé, ez ifju tétova szemei csak akkor veszik 12127 4, II | rá, hogy azon ur minden tétovázás nélkül rá mert annyi kincset 12128 1, VIII | hajlékot képzeltem, chinai tetővel, szunyoghállós ablakokkal, 12129 1, VIII | gyönyörü czirádákkal voltak tetovirozva, bőre ki volt hánytatva 12130 4, V | valami kaján bosszuvágyból tette-e? Látta-e őt valaki Moncené 12131 3, IV | leányommal jót tettél, velem tetted azt kétszeresen, én itt 12132 4, I | Igen, uram, velem is tettek igy két izben, hanem én 12133 3, IV | apa - ha leányommal jót tettél, velem tetted azt kétszeresen, 12134 4, I | vetend véget életének e tettre vezérlő indokaival együtt. 12135 1, I | angol beszéd közbe, mintha tévedésből tenné, be-becsusszant egy 12136 1, VII | akkor veszem észre boldog tévedésemet, midőn az ablakon kitekintek 12137 6, III | vezetni foglak, hogy el ne tévedj.~ ~Ezzel Serena gyertyát 12138 7 | zuhogását, s a pásztorkűrt tévedő hangjait; tán mindazon eszme 12139 3, IV | visszafordult a szigetbe, szerte tévelygett a fenyves sorok között, 12140 2, I | útját, megy, czéltalanúl tévelygve a végtelen oczeánon, merre 12141 2, II | kit a sors hozzá azért téveszte: hogy élte végnapjaiban 12142 6, I | sötétéből, azon semmivé tevő gondolat; hogy a mult visszahozhatlan, 12143 1, VI | délután társaság fog lenni, theaestélyt ád, s akkor nem fog rá érni, 12144 2, III | l d c z u k r o t tenni theájába.”~ ~- Irgalmas isten! sohajta 12145 1, VI | zavarni.~ ~Az én legényem a theát töltögette a csészékbe.~ ~ 12146 6, II | szemfényvesztés ez megint, jó tia! szólt odaszökelve donna 12147 6, II | állt mind a kettő.~ ~A jó tiant ez alatt kidült a physicai 12148 5, V | a mint ti azok vagytok a tieiteknek, s nem ott van-e az asszony 12149 1, VIII | üldözőbe.~ ~Eleinte csak a tigrisektől és csörgőkigyóktól ijedezett, 12150 1, VIII | puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~A tigrissel még csak elkészülnék, azt 12151 1, VI | Az önbiráskodás itt tilos, viszonzá a biró, e rendkivüliségért 12152 4, V | csakugyan megtalálták, eleinte tiltakozott elfogatása ellen; de miután 12153 1, VIII | tigrist látok feküdni mint egy tinó.~ ~A derék állat nyugodtan 12154 6, V | azonban mondjátok meg, hogy tisztelem. A fülét odaigértem már 12155 4, II | Arnould átvette a szekrényt s tiszteletteljesen megcsókolva Angelika kezét, 12156 7 | szerencsét, hogy házánál tisztelhet; hagyott beszélni, de látszott, 12157 1, IV | örülni kényszeriti, fut a tisztelkedők elől. Magam is alig várom, 12158 1, IX | mint a szépnemnek különös tisztelője, imádott nőm, Urakatna irányában 12159 4, IV | iszonyúbb valami vád, s minél tiszteltebb az, ki általa illetve van, 12160 5, I | szeret, koránsem valamely tisztességes család ivadéka, hanem egy 12161 1, V | helyre bevetődvén, itt már tisztességesebb arczokat találtam.~ ~Az 12162 5, I | és alkalom, kiházasitják tisztességesen örökbe tartott leányaikat, 12163 1, VI | ki ételt hordani, ruhát tisztitani, dohányt vágni ’s más efféléket 12164 1, VII | edényeket takaritok, a szobákat tisztogatom, a veteményeskertet mivelem, 12165 1 | vállalkozó magyar hazafié, ki egy tisztújitás alkalmával rajta történt 12166 1, XII | mit itt ott gyüléseken, tisztujitásokon, országgyüléseken történtek 12167 8, III | egymás között.~ ~Lassankint tisztulni kezde előttük a környék, 12168 6, VI | mennydörgés elvonulta után nem tisztult fel az ég, hanem egészen 12169 5, I | fogadott rokonokat, mint elhalt tisztviselők leányait, mint magas családok 12170 2, II | az a jövendő sejthetetlen titka.~ ~Rynn Tamás kezdé észrevenni: 12171 4, V | valószinűbb volna-e azoknak, kik titkaikat féltik, előre megegyezett 12172 2, III | neki mig elcsalta vágyainak titkát, s másnap neje szobájában 12173 4, IV | eseményt nem csak hogy gondosan titkolá, sőt környezetét is felszólitotta 12174 1, IV | keresztül el kelle azokat titkolnom mindenki előtt. A körülem 12175 1, VIII | kérdém gyanakodva.~ ~Eleinte titkolódzott, hanem végre fölfedezte 12176 6, III | surrant be a felnyitott ajtón titkolózó kéz- és arczmozdulatokkal.~ ~- 12177 3, IV | szabad róla beszélnem - szólt titkolózva. Kérlek jó ember, vezess 12178 1, XI | ketten szenvedünk.~ ~Mindig titkolta előlünk baját s az egyetlen 12179 8, VI | mindazt, mit eddig csak titkon sejte, az Istent, kit eddig 12180 3, II | Ismered apámat? - kérdé titkosan súgva az ismeretlentől; - 12181 7 | el; - ha újra hallanám a titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben 12182 4, V | föltenni, hogy azt egy levél titoktartására bizza? S nem sokkal egyszerűbb, 12183 5, IV | kézre forog, a legvadabb tivornyadal mellett s az a legjobb része 12184 5, V | diadalmas úr dalolta még tivornyadalait a kastély ivóteremében.~ ~ 12185 5, III | valaki megsokalta már a tivornyát és megszökött, s a többiek 12186 8, V | az ivóterembe, ott sokáig tivornyáztak, ittak a vadászért és a 12187 5, II | egészen elkényezteté a gróf, tíz szoba állt rendelkezésére 12188 7, XIII | mint számittja főről főre a tizenharmadikat. Ha tudnám, mily sorban 12189 1, XI | udvaron, s miután azt vagy tizenkétszer iszonyu kiabálás közt keresztülugrálta, 12190 1, V | becsukni! ordita rám egyszerre tizenkettő, a mint beléptem.~ ~Mindjárt, 12191 5, I | érte tiz vagy tizenkét vagy tizenöt ezer rúbelt, a mennyit szépsége 12192 8, I | is lőttél. Ha rá akadok, tizet tészek egyre, hogy el is 12193 1, V | mulatságos fiú. Elindult tizforinttal Hamburgból Amerikába.~ ~ 12194 1, V | négy kéz láb mászott ha egy tizlépésnyi expeditiora kellett neki 12195 6, II | zajosan csörrentek össze.~ ~A toaszt a democratának szállt. Ő 12196 6, II | csüggesztő hatást, mit a gróf toasztja előidézett, nem lehetett 12197 6, II | akasztva.~ ~- Mondjatok egy toasztot, szólt don Jacinto szétválasztva 12198 8, II | foltokkal terhelve.~ ~A fekete tóban a napsúgár ragyog, s honnan 12199 8, II | rájok föltekinteni. -~ ~A tóból egy folyam ered, - távolabb 12200 5, V | Vagy a mienket, vagy a többiekét. Rohanjatok haza! Ragadjatok 12201 5, II | nemsokára elfedte őt is a többiekkel együtt szemei elől. Ki tudná, 12202 1, III | egy nép zsarnoka volt a többieknek, sem a franczia szabadságé, 12203 4, III | erősebbek merészeltek lenni a többieknél.~ ~Az emberek elmaradtak 12204 8, V | is hasonlónak találta a többihez. Keservesen zokogva borult 12205 3, II | csak h á r o m é l ő. -~ ~A többinek nem fájt többé az élet.~ ~- ~ ~ 12206 1, VII | nyirfát vagy egy szomorú tölgyet pillantok meg, azt ugy üdvözlöm, 12207 4, IV | éjjel önnek egy aranynyal tölt szekrényt küldött?~ ~- Nem 12208 1, I | éltem legboldogabb óráit töltém. Lerajzolám a virágos erkélyt; 12209 5, III | ember úgy sem tudja mivel tölteni a veszedelmes időt; a fővárosi 12210 4, II | miket az nap este velem töltetett meg, azon ürügy alatt, hogy 12211 1, IV | ott mezei gazdálkodással tölthesse idejét. Neki terhére van 12212 6, II | után frivol mulatság nem töltheté be a kebleket.~ ~Mindenki 12213 5, II | haragudott a grófra, annál inkább tölthette boszúját a leányon.~ ~Más 12214 1, VI | Az én legényem a theát töltögette a csészékbe.~ ~Hát kend 12215 1, V | a mit Bosco tudott, bort töltök üres pohárból, értek a gymnasticához, 12216 5, IV | fektess le, ha fölállok tölts tele.” A pohár feneke sokkal 12217 1, V | fönmaradt málhakötegek úszó tömege jelelé csupán.~ ~A megmenekült 12218 6, V | szomszédját megelőzni, a védők tömegéből egy irtó sortűzelés ropogott 12219 5, V | léptekkel tért vissza társai tömegéhez.~ ~A pinczében egyszerre 12220 6, I | diszelgő menetek, a hullámzó tömegek, az alig haladható hintók 12221 5, V | kapuk előtt megállitá a tömeget.~ ~- Hordjatok ide köveket 12222 3, III | együtt hűségesen megszökött. Tömérdek körlevelet bocsátának ki 12223 1, VIII | hasoncsuszva jutottunk ki a tömkelegből, folyvást mulattatva szemünk 12224 4, I | valamit átadott, az utczák tömkelegében eltűnt.~ ~ ~ ~ 12225 5, I | pedig nagy munka idején tömlöczbe ne kerűljenek; a mugik leányai, 12226 6, I | itt? Hogy annyian örülnek. Tömlöczből szabadult-e ki annyi ezer 12227 3, III | börtönre itéltetett, egy éjjel tömlöcze ablakára magát nyakravalójánál 12228 6, I | nyugtalanul járta végig tömlöczét. Nagysokára elcsendesült 12229 6, I | volt: „la libertad.”~ ~A tömlöczével szomszéd emeletes ház ablakai 12230 3, I | mint mily sötéten hagytad tömlöczömet. Nagy isten, ismered angyalaid 12231 4, VI | a terem ismét zsúfolásig tömve volt, az átalános hallgatás 12232 4, II | róla gondoskodni.~ ~Mig igy töprenkedve fejtegeté magában a sors 12233 3, IV | sírt, kiáltozott, kezeit tördelé;.... az éjszaki parton emberek 12234 8, VII | messze elhangzik, ha a vihar tördeli a fákat s bedúdol az ablakon, 12235 3, IV | sírjából, megcsókolá annak tördelt keresztjét, s azzal visszament 12236 7 | hirtelen támadt szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, 12237 3, II | függesztett feszület előtt kezeit tördelve imádkozik, majd istent hivó 12238 6, II | zenerobaj, az emberhangok zavart töredéki még viszhangzanak az izgatott 12239 6, I | ajtaja előtt, az eltávozók töredékszavaiban hallható volt a megtébolyitó 12240 8, VII | összecsókolgatá fejét, sirt, töredezett emberi szavakat beszélt 12241 6, VI | keblére.~ ~Diego mindig töredezőbb hangon mondá:~ ~- Itt - 12242 6, V | mindkettő erőfeszitéssel törekedve szomszédját megelőzni, a 12243 6, III | s újra kezdé fáradságos törekvését.~ ~Ismét följutva a kéményt 12244 2, II | nélkül születtek a világra. Törhetlen szorgalma, lelkéhez nőtt 12245 8, III | bűbájos ragyogó kört, seholsem törhetve át rajta; a halavány csillag 12246 3, V | sóhajtott s hideg izzadságot törle le arczáról, „végem van!” 12247 1, XI | épen ágyamban fekve, azon törném fejemet, hogy milyen jól 12248 6, III | mint az élet. Ki kelle törnöm onnan. Nem élni, hanem meghalni. 12249 3, V | forogva függtek az előttök törő csónakon. Csak nem egyszerre 12250 5, IV | ittak, és vigadtak s nem törődtek mind azokkal, mik benn a 12251 3, IV | egészen átázva értek át a török-dalmát határra.~ ~Itt a férfi kiemelte 12252 3, IV | hirtelen a népcsoport közűl egy törökösen öltözött férfi hosszú fekete 12253 7, XII | képeket, miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből, de mik ott 12254 7, XII | kigyófulánkot a jóltevő, s mentűl törpébb lett az emberi nem, annál 12255 6, III | egy réz billentyűjét ketté törte, s ennek élesebb végével 12256 5, III | minduntalan válogatott bohóságokon törték fejöket: különösen, ha a 12257 8, I | pedig az egész úton azon törtem a fejemet, hogy álmodtam-e 12258 2, I | szellem illyenkor egész történeteket mondana neki azon elhagyott 12259 3, V | nagy pecsétes gyűrű volt, történetesen rátekinte s egy rugócskát 12260 5, IV | azokkal, mik benn a kastélyban történnek.~ ~A vőlegények és menyasszonyok 12261 2, I | szerencsétlenségnek kell rajta történni; e hiedelem miatt, hol a 12262 1, XII | tisztujitásokon, országgyüléseken történtek közöttünk. Előjött róla 12263 1, IV | fájdalom mindazokat ki nem törülné belőlük.~ ~Engem a boldogság 12264 5, I | lakott, kik neki az ország törvényei és szokásai szerint testükkel 12265 4, IV | hatalmas jogtudor, a másik törvényekben járatlan kereskedősegéd, 12266 2, II | az megcsufolása az isten törvényének!~ ~ ~ ~ 12267 4, V | ellen is van intézve. A törvénynek meg van engedve, ott a hol 12268 4, VI | itélendő.~ ~A határozat, mit e törvényszék hozott, ez volt:~ ~Moncené 12269 4, VI | közül alkotá e szokatlan törvényszéket, mely Angelika fölött volt 12270 8, III | bokor.~ ~A fekete égett törzsökök körűl szerte hajtásnak indult 12271 6, IV | közülük, kinek vállrózsája törzstisztet enged sejteni, rhumot égetett 12272 2, I | fekszik két halott az árbocz tövében: egy férfi és egy nő. Fiatalok 12273 3, II | kifacsarja a fenyőszálat kőszirti tövéből.~ ~A fellegek végig repülnek 12274 1, XI | oltványok ágaikkal lefelé s töveikkel felfelé levén szépen megforgatva.~ ~ 12275 7 | hol szétterűlve, a bürkök töveit áztatni megállt, fekete 12276 8, II | tépte vissza haját a nyűgző tövisek közől, s azt kezével keblén 12277 3, IV | bomolva, futott árkon és töviseken keresztül a feszületig, 12278 7, XII | embertársai.~ ~Kinpadra vonták, töviskoszorút nyomtak fejébe, szegeket 12279 1, XII | mennek, bárha otthon meg tövist teremne minden rög s az 12280 6, III | föltalálta magát, egy ott heverő tőkét fölállitott a tüzhelyre 12281 6, II | pillanatban egy ujonérkezett férfi tolakodott keresztűl a méla vendégcsoporton, 12282 4, IV | lorgnettek, a kiváncsiak szemei tolakodva fordultak oda, honnét az 12283 6, II | öcsém; ha még hallhatnám tőled „a maurok búcsudalát Cordovától”, 12284 6, III | fogadj gyorsszekeret, eredj Toledoba. Ott jelentsd magadat Cuesta 12285 6, V | ellen küzdött, azalatt a toledoi kapu felől hágcsókat támasztottak 12286 7, VII | Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent visszavesz, s nem 12287 6, V | mindent irt, a mit don Diego tolla alá mondott. A documentumban 12288 2, III | megérti kérdését. Ez azonban tollai közé húzta fejét: „Brrrrrr! 12289 7, X | nyaklánczaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön és hátratekingettek.~ ~ 12290 1, XI | magas rézszinü indus, kinek tollakból csinált koronája a pókhálókat 12291 6, I | örömittas férficsoport, lengő tollakkal kalapjaikon, miket lobogtatva 12292 1, V | félelem.~ ~E kint nem lehet tollal leirni, az örök elkárhozott 12293 6, III | előtt, fejében volt már a tollas barét. Megölelte szeretőjét. 12294 8, II | mint a madár, melynek csak tollát fogta meg a tőr, elvadúlt 12295 4, V | egy nő becsületét három tollvonással elvenni? elvenni a becsületet, 12296 6, I | kivilágított utczákon forr és tolong a néptömeg, csupa vidám, 12297 6, II | karját, mig a gróf nevetve tolta magát közéjük, mindkettőt 12298 1, VIII | egyik csöve volt golyóra tőltve, vigyáznom kellett, hogy 12299 8, III | valami könyet érzett szemébe tolulni, lassan, andalogva mene 12300 6, III | egyszerre minden szegletből reá; tolvajt kiáltozva.~ ~Serena szédülni 12301 8, VII | szélcsendes éjszakában a zuhatag tombolása messze elhangzik, ha a vihar 12302 1, VIII | Máskor reggel felé nagy tombolást hallok a lovaim között, 12303 7, XI | És a néptömeg? A néptömeg tombolt örömében....~ ~Másszor egy 12304 4, V | betűjével van emlitve. Ki Mr. Tonnersnek Monce meggyilkolását tanácslá, 12305 4, V | tevé, a másodikat én. Mr. Tonnerst Mme Monce régóta szereti. 12306 8, II | csak tollát fogta meg a tőr, elvadúlt méreggel tépte 12307 1, VIII | lábaival a földre, eltátott torkából kilátszottak fehér fogai, 12308 5, IV | udvaron a násznép dalolt torkaszakadtából, s azt hitte, hogy az a 12309 8, III | felállt két lábra, s vérengző torkát feltátva, bőgve rohant zsákmánya 12310 5, V | hajdúk a pitvarban hevertek torkig elázva, csak néhány diadalmas 12311 8, II | a völgyfenék sziklás torkolatából, a sötét fenyvesek közűl 12312 3, V | apa s a jóbarát szolgáját torkon ragadta. Az erősebb volt 12313 5, V | a zendülő pórokat, mig a tornácz elején sikerült egy vasrostélyt 12314 5, IV | hogy foglaljon helyet a tornáczon és vigadjanak kedvök szerint, 12315 3, II | bástyáin és legmagasabb tornya tetején vadfák zöldellenek.~ ~ 12316 3, IV | voltak tépve s a templom tornyáról hiányzott a kereszt. - Egy 12317 6, VI | keresztűl Sacedon kisded tornyát s a vén kastély tetejét, 12318 7, XI | nagyobbszerű kezde lenni. Tornyok gyuladtak ki s lángoltak 12319 3, II | csillaptalan nyomással, mely a tornyokban a harangokat veri félre, 12320 8, IV | ott visszarettent a nagy tornyos épülettől, visszafordult, 12321 1, V | állapotban voltak mint én. A toronymagas hullám, majd a felhőkig 12322 1, I | emberbarát s több efféle torzalakok, nevetségtárgyává téve a 12323 3, IV | halottakkal, kik a milyen torzhelyzetben kimultak tűzhelyeik mellett, 12324 2, II | külömben minden vonalm torzítva visszásan ütött ki rajta; 12325 1, XII | regényeket, fessetek rólam torzképeket, legyek példabeszéddé odahaza, 12326 1, I | be-becsusszant egy egy tót felsóhajtást, s mig a becsületes 12327 6, VI | sarkantyúba kapta lovát és tovarobogott.~ ~Fél óra mulva utolérte 12328 7 | küszöbe előtt nagyot nőtt a tővis, a küszöb és ajtó között 12329 1, III | nemcsak terményekben, hanem transito árunemüekben is igen jeles 12330 6, I | elolvashatni az átelleni transparentek égő soraiból. E szó mindig 12331 6, II | Te volnál az én sógorom travestált árnyéka, a ki hét hónap 12332 5, II | beszéltetett még magáról e jeles tréfája miatt, s hogy más részről 12333 6, IV | neje tiszta nevét frivol tréfáknak ki ne tegye, vagy magát 12334 1, VI | neki.~ ~Azt gondoltam, csak tréfál velem. Délután csöngetek, 12335 5, III | mindazok számára, kik itt tréfálnak Istennel, csak egy új következő 12336 6, II | szabad volt komolynak is, tréfának is venni.~ ~- A fiatalság 12337 1, VIII | fordulni, midőn este felé nagy triumphussal jelenti Friczi, hogy a citoyen 12338 1, V | varróvánkosokat, tűtartókat, tubákos pixiseket, s úgy megvarrom 12339 5, III | gyönyörűségnek; a vendég nem is tuczat számra, de százával lakott 12340 4, IV | kik férje halála okait tudakolák - hidegen visszautasitá, 12341 1, XI | magához józanodván, azt kezdte tudakolni, hogy hát én mit adok viszont 12342 5, I | érdekesnek találta, hogy felőlük tudakozódjék.~ ~Voltaképen pedig ez volt 12343 4, I | kik aggodalmas arczczal tudakozódtak jobbra balra, kérdezősködtek, 12344 4, II | s idegen kiejtésű hangon tudakozódva madame Monce után, e szekrénykét 12345 8, VII | fogja őt emészteni.~ ~A tudás nem boldogit...~ ~Reszketve 12346 1, V | hogy neked irok, miszerint tudasd mindazokkal, a kik utánam 12347 8, VI | ellenvetése.~ ~- Dehogy nincs. Azt tudhatja kegyed, hogy a mit én magam 12348 3, V | Olly valószinü volt. Ő nem tudhatta, hogy a jó barát őt és élete 12349 1, XI | egyebet használni, legalább tudj szeretni, addig mig van 12350 1, XII | vagyok. És igy van az. Ha nem tudjátok egymást megbecsülni, csak 12351 5, V | mit bámultok reám? Nem tudjátok-e hogy mi történik a kastélyban? 12352 2, II | hogy ő iránta valaki érezni tudjon. - Oh higyjétek el, vannak 12353 1, IV | legkeserűbb érzés, mikor tudjuk, hogy bennünket vigasztalnak! 12354 1, X | minket, idegen földön: ki tudna ott pihenni?~ ~Kezünkbe 12355 2, I | Angol hajósok sokat tudnak beszélni egy babonás tengeri 12356 1, II | szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e engemet nélkülözni? Hát 12357 3, IV | helyen!~ ~„Jó kis lyány, nem tudnál egy imádságot? szólt a férfi, 12358 8, I | okosabban.~ ~- Jó volna, ha tudnék. A mint a zuhatag alját 12359 4, V | minőket csak a férjnek lehet tudnia.~ ~- Irgalmas Isten! kiálta 12360 5, II | tudni semmit.~ ~Elég annyit tudnunk Feodoráról, a mennyit egy 12361 8, II | közelgett a menekülni nem tudó vadja felé. Ez lihegve jártatá 12362 4, IV | kereskedősegéd, elmésség, tudomány és routin nélkűl. A harcz 12363 1, XI | annyira nem terjedt orvosi tudományom, hogy ezen segiteni tudtam 12364 4, I | nem szabad erről egy ideig tudomásának lenni. Ismerheti ön ezt 12365 1, V | hogy megszólitottam egy tudós forma német embert, ha nem 12366 4, V | iránta viseltetni, előre tudósitá, hogy új tanú jelentette 12367 4, I | Akkor az én dolgom lenne őt tudósítani arról, hogy ön még él. E 12368 1, VI | visszafogadtam.~ ~Ez ugyan furcsa tudósitás neked Amerikából, ki immár 12369 4, I | M. Monce! önt a legújabb tudósitások épen nem látszanak érdekelni.~ ~ 12370 4, IV | hogy öngyilkosok semmi tudósitást sem hagynak maguk után. 12371 6, II | megzavarodott férfi, ki minthogy tudósnak hallá magát gyanusitatni, 12372 7, IX | beszélni, kár, hogy a mai túdósok nem görögök és nem bölcsek, 12373 6, II | ön nem tudja megtagadni a tudóst, a hol könyveket lát. De 12374 6, III | Megteendem. Még egy utólsó szót, tudtad: hogy én e börtönben vagyok?~ ~- 12375 5, II | minthogy Kozimával úgy sem tudtak összeférni, egész egyszerűséggel 12376 1, VIII | emlitett nyári városba, el nem tudtuk gondolni, hogy hol fogunk 12377 5, V | A főnemességnek pedig tudtul adatott, hogy ha még egyszer 12378 8, II | olyan mint az a fekete tükör, melyből a bűvész a jövendőket 12379 4, II | szórakozott volt, - ha olykor a tükörbe tekinte, meg-megdöbbent, 12380 4, II | Előtte gömbölyű öltözö tükre állt, - szórakozott volt, - 12381 2, I | a tenger sík, végtelen tükrében a fölötte eljáró nap nézi 12382 8, VI | vonalmait, szemeiben élő lélek tükrözé vissza magát. Megtanulta 12383 6, III | hallani, mint egy zajos tülekedést, melyből olykor egy egy 12384 1, VIII | feldagad az orra, mint egy tülök.~ ~A multkor kiküldtem a 12385 2, I | délutánokon a fata morgana tündér-játéka a vizek fölött, mely órákig 12386 2, I | énekkel álmodik utána: mit tündérek és daemonok kara zeng a 12387 2, V | bomlott hajó árboczán egy tündéres zöld madár ült, ki éles, 12388 8, IV | ki ajkán, midőn üldözött tündérét, az erdők leányát látta 12389 2, I | sötétkék égből, a félhold tündérhajósként úszott észrevétlen futással 12390 8, II | szivárvány emelkedik elő tündöklő hét szinével s diadalivként 12391 6, I | zene hangzott, a tánczolók tünékeny alakjai futó árnyékokat 12392 8, II | elbűvölve üldözé a tündéri tüneményt. Rohant sziklákon, bokrokon 12393 3, IV | völgytorkolatából ki értek, tünt föl előttük Brieder város 12394 6, III | átderengve. A tárgyak alig tüntek elő a félsötétben.~ ~Az 12395 2, II | most elhalmoztatik? Van-e türelme egy vén ember súlyos napjait 12396 4, III | hogy még sokáig élek; de türelmes vagyok bevárni a megvénülést.~ ~- 12397 7, XII | lángok laktak, s mikor nem türheté tovább az átkok terhét, 12398 1, VII | virágokat tartanom, atyám nem türheti az érzelgés semmi jelenségét 12399 7 | mely e lak belsejét is türhetőleg megvilágitá.~ ~Ki ne érzette 12400 1, VIII | mi a rabszolgaságot nem türjük.~ ~De barátom, mondék, charakteres 12401 2, II | megosztani, annak szeszélyeit türni, betegségében ápolója lenni? 12402 1, VIII | rúnákkal, miket mindenféle tüske rajzolt reá, csizmáinkon 12403 8, III | elrántva onnan, a bozótos tüskebokrok közé taszitotta s azzal 12404 8, I | fegyveremet, s rohanok utána, s tüskén, bozóton üldözöm, mig végre 12405 1, VIII | az annyira tele volt nőve tüskével, miszerint e ceremóniát 12406 1, XI | megragadtam az alkalmat. Tüstént lóra akartam ülni.~ ~Minek 12407 3, III | rajta. - Nem sirt, hisz a tüz hányó hegy oldalából nem 12408 1, XI | elfoglalva, belerugtam a kutyát a tüzbe, ugy hogy az spodiummá égett.~ ~ 12409 1, VI | egész sokaság a kandalló tüze körül volt seregelve, egyik 12410 3, III | temetőből jön, a lápok bolygó tüzeí röpkednek előtte, utána; 12411 1, VIII | éjszaka, s ha folyvást nem tüzelünk, minden marhánkat megeszik 12412 1, VIII | vadonnat villogó szemeik tüzéről, azokról a csodálatos szokatlan 12413 6, I | homályából, körülszegve fényes tüzes vonalokkal, miket ezernyi 12414 7, XII | megrázkódék, kirombola, tüzével leszórta a rabszolgaság 12415 6, III | heverő tőkét fölállitott a tüzhelyre s arra felállva, szétfeszitett 12416 1, XI | egy fanyársra, oda tette a tüzre pirulni.~ ~Kurcz öcsém észrevéve 12417 3, IV | idomtalan keresztet sírjelül oda tüzte a domb fejéhez.~ ~A lyányka 12418 1, XII | halkal monda:~ ~Már ezen tul vagyunk. - Miért tevé ön 12419 8, II | hanem az életnél becsesebb tulajdon az, mit most védenie kell; 12420 6, II | r e n a d e R e y n o s tulajdona volt, kinek termeiben ez 12421 8, VI | adatott át, hogy nevelje mint tulajdonát. A pórnő egyszer, midőn 12422 7 | Elmondám neki, hogy minek tulajdonitsa e szerencsét, hogy házánál 12423 6, II | felköszöntést a szép úrnőre. Tulajdonkép ez is Spanyolországnak volt 12424 2, III | megszerette e szép állatot. A tulajdonos pedig semmi árért sem akart 12425 8, VI | kastély valamelyik előbbi tulajdonosa, ki szenvedélyes festő volt, 12426 1, VI | csakugyan szeretreméltó tulajdonság.~ ~No de hagyjuk ezt, szólt 12427 1, IX | reformálta a gazdászatot, uj tulajdonságait fedezte fel az eddigelé 12428 3, II | vetés, s az Unna hullámai túlcsapnak a parton az iszonyu nyomástól.~ ~ 12429 1, V | pillanatban egy irtózatos hullám tulcsapott a hajón s engemet fölkapva 12430 7, XII | átkokat egyetlen fiára. Szava túldörgé a vihar orditását. A csillagok 12431 4, I | hitel; magamforma ember túlélheti azt, ha gyilkosság sűl ki 12432 4, III | az enyimet és nem fogja túlélni.~ ~- Megborzadna lelkem 12433 7 | fajzott gyalogfenyőbokrok tűlevelű galyaikkal szinte hozzáférhetlenné 12434 1, VIII | volt hánytatva kék zöld tulipántok s piros kacskaringókkal, 12435 1 | történt kellemetlenségek miatt túlment a tengeren ex nobili indignatione; 12436 2, I | oszlopok lehettek, a fű túlnőtt rajtok, - és én megtanultam 12437 7 | lenni vágyás, ez természetes túlömlése minden érzőbb ifjúi kebelnek. - 12438 3, II | csak az egyik naszád tört a túlpart felé, félig megtelve vizzel, 12439 3, II | széltől. Jelenleg épen az Unna túlpartján fekvő B r o z o l i a n 12440 3, II | negyed napra azután, hogy a túlparton már nem talált tenni valót 12441 4, I | szerelmét, gyűlöletét, lelkét, túlvilágát; - kiért él, kiért meghal, 12442 1, V | Angliától New-Yorkig hidat, vagy tunelt, vagy vasutat vagy más effélét 12443 8, II | fenyvesek közűl egy férfi alakja tűnik elő.~ ~A vadász egy perczre 12444 5, III | méltóságos urnak is szemébe talál tűnni, s még meg is szólitja.... 12445 7, II | meglánczolva forog körüle és tűri, hogy ez idomtalan tömeg 12446 6, II | könyvek és ujságok közt turkáló férfira. A hajlam elárulja 12447 1 | bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni mindig 12448 6, III | gardedameot, duennát soha sem tűrt maga mellett. Az öreg gróf 12449 4, III | egyszerre következtek el rá, de tűrte nyúgodtan, zúgolódástalanul; 12450 6, VI | Én is sokat kiállottam. Tűrtem nyomort, büntetést, s a 12451 6, I | szánalmasan döngött a halálos tusa közt. Az embernek oly roszul 12452 8, VII | bőgés viszhangzott iszonyú tusában.~ ~A leány végig futott 12453 3, IV | egy gerendákból foltozott tutaj lebegett jól roszszul kormányozva 12454 3, IV | lyánykát, s visszagázolt vele tutajához, melyet csak az imádság 12455 3, IV | férfi óvakodva hajtotta tutaját a déli part felé s hosszas 12456 1, V | vizbe nem fult, hanem valami tutajra menekült, ott meghalhat 12457 1, V | csinálok varróvánkosokat, tűtartókat, tubákos pixiseket, s úgy 12458 1, VIII | és fagygyu volt gyönyörü tuttifruttivá összefőzve, melyből Urakatna 12459 1, V | holttest mellé, s egy vastag tűvel hozzá varta a halott arczát 12460 6, V | alatt. A várkapu alá fúrt tűzakna repült a levegőbe.~ ~- Előre! 12461 6, I | Manzanares-parti paloták homlokzatára tűzbetükkel van felirva e szó: „la libertad”, 12462 6, I | Manzanares fekete tükrén egy tűzcsoda tünik elő, egy horgonyra 12463 6, V | odahagyták házaikat; az izzó tűzgombolyagok hullottak a paloták tetőire, 12464 6, I | a belül hangzó fandangó tűzhangjait, az utczán karöltve vonult 12465 6, III | szoktak fűtőzni. A kémény és tűzhely most elhagyatva állt.~ ~ 12466 3, II | maradt családjára és meleg tűzhelyére gondol. S még nem hamvad 12467 5, III | leleményességének.~ ~Vadászatok, tűzijátékok, lakomák, párbajok mind 12468 8, II | éjszaka elvész, elenyészik, a tűzisten egy tekintetére a fekete 12469 6, I | mint egy tengeri szörny tűzkarika szemei rémlenek a messzeségbe.~ ~ 12470 6, I | ég magasában egy roppant tűzkorona. A buen retiroi erősség 12471 7, XI | ablakok s fenn a gerendázat tűzlángban lobogtak. Ekkor egy bátor 12472 6, IV | ez, szivarát meggyujtva a tűznél.~ ~- De már abban megelőzlek 12473 3, II | elbukó fényképe, mint égő tűzoszlop feküdt végig annak hullám 12474 7, XII | s a tengert maga körűl tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő 12475 3, V | egy karcsu deli férfi, tűzszemeivel, fényes hajfürteivel s keletien 12476 5, II | ház előtt egy szép barna, tűzszemü leánykát látott állani, 12477 6, V | Wellington herczeg önkezüleg tűzte fel mellére a vitézség érdemrendét. 12478 8, VI | szabadulni.~ ~A leány vad, tűztekintetet lövelt fekvő helyzetében 12479 6, IV | Diegonak félre kelle vonulnia a tűztől, hogy ne lássék arczán az 12480 6, III | csatatér. A zászlók ki vannak tűzve, eredj oda. Ha elesel, úgy 12481 7 | A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, s a mint fogyott a fény, 12482 8, III | ittas arczába, szokatlan tűzzel világló szemeibe látott, 12483 3, IV | ronda hanyagság átalános typusa.~ ~Az utasok a néptömeg 12484 1, VIII | bántott. Bizonyosan ő ette meg tyukjaimat is. Helyesen mondá Jancsi, 12485 1, VIII | hogy nézze meg, mi bántja a tyukokat, ő persze azt felelte, hogy 12486 1, VIII | látott, reggelre minden tyukomnak el volt rágva a feje, a 12487 3, III | o h a, k i r ő l n e m t ud t a, h o g y m e r r e v 12488 8, III | III.~ ~A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles 12489 5, III | dicsőségében!”~ ~Csarekoff úr udvarában soha sem találták szerit 12490 5, IV | ki minden ember a kastély udvarából, a faluig meg sem álltak.~ ~ ~ ~ 12491 3, IV | utczáin nem járt senki, udvarain nem ugattak az ebek. Ez 12492 6, VI | egy percz. Most a kastély udvarán van. Le akar szökni lováról 12493 5, IV | vagy-e? ablakod a medvék udvarára nyilik.~ ~- Azokon keresztűl 12494 5, V | Visszahivta a zendülőket a kastély udvaráról, hol az ablakokból boszúlatlanul 12495 5, IV | IV.~ ~Az udvarba érkezve, ott várta már őket 12496 5, III | kutyák meg nem ugatják az uri udvarban; sőt még tán a méltóságos 12497 5, III | méltóságos ur belső inasa; az udvarból való ember. Nagy szerencse 12498 8, VI | jött Darvaival.~ ~Darvai udvariasan kinálta a hölgyet, hogy 12499 5, I | is kedves ember levén az udvarnál, semmit sem nyerhetett ellene. 12500 5, V | násznépével el merészelt menni udvaromból. Eredj utána rögtön, te 12501 6, III | lámpa fénye világitá meg az udvart.~ ~Dinita, a grófnő cselédje 12502 1, XII | egy élő angyalnak földi üdve.~ ~Ejh! De mit mentegetem 12503 6, I | várfokról dörögnek az ágyúk üdvlövései. - Ez üdvözölt férfi Infantado 12504 6, III | hozzád, monda Diaz szomorúan. Üdvömet elvesztém örökre. De mi 12505 1, XII | kell a halál, nem kell az üdvösség másutt sem testemnek, sem 12506 3, IV | derengett csak rajta.~ ~,Légy üdvöz, szólt az apa - ha leányommal 12507 5, III | csődült népség örömkiáltással üdvözlé a kegyes ajánlatot: nincs 12508 8, V | czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei 12509 4, IV | Arnould minden oldalról üdvözletekkel lőn elhalmozva. Védenczét 12510 4, III | meg, ki őt igen ismerős üdvözlettel köszönté.~ ~Angelika, mig 12511 8, I | egyszerre háromszorosan üdvözli azon kaczaj közt tett kérdés, 12512 1, VII | tölgyet pillantok meg, azt ugy üdvözlöm, miként rokonomat, s ha 12513 3, V | hozzá, vállára tette kezét: ,Üdvözöllek a magyar parton, Tóváry 12514 6, I | az ágyúk üdvlövései. - Ez üdvözölt férfi Infantado herczeg, 12515 4, IV | magasságát éreztető komolysággal üdvözölve s helyet foglalt a számára 12516 1, XI | világ, lehet szabad, lehet üdvözült a magyar nélkül, de magyar 12517 3, III | volt, kedvese, ki által üdvözültnek hitte magát, szebbnél szebb 12518 8, III | fényes lomposszőrű medve, ügető, hánykódó futással, s futása 12519 4, V | felolvasott ez volt:~ ~„Az ügy ezuttal véghatározat alá 12520 4, IV | szokta tekinteni a criminalis ügyeket, valódi szenvedélyt csinálva 12521 5, I | megtanitják mivelt magaviseletre, ügyelnek erkölcseikre, hozzá szoktatják 12522 3, IV | magukkal foglalva s nem ügyeltek rá. Ismét visszafordult 12523 8, III | A leány tova ment, nem ügyelve az állat intő nyöszörgéseire. -~ ~ 12524 2, III | De még sem halhatott meg, ügyes orvosok kiragadák őt jóltevő 12525 1, XI | mellett elmentünk, hogy ügyességét s hasznavehetőségét bebizonyitsa 12526 4, IV | őt padjához vezetni. Ez ügyetlensége miatt kész volt ellene az 12527 6, II | balkezének, mert szüntelen ügyetlenségeket követ el! kiálta föl kaczagva 12528 4, IV | szemeket, fülig elpirúlt, ügyetlenűl elkábultan lépett elő, úgy 12529 2, II | felebarátjaira, nem czivakodott ügyfeleivel, senkit meg nem bánta, senkit 12530 3, IV | hogy az útja közepéről nagy ügygyel-bajjal visszafordult s mogorva 12531 4, I | renoméemnél fogva az egész ügynek nagy tekintélyére fog válni.~ ~ 12532 4, I | a mennyiben egy üzér és ügyvéde között létező viszonyt barátságnak 12533 4, IV | elveszteni.~ ~Páris leghiresebb ügyvédei siettek rögtön szolgálataikat 12534 4, IV | gúnyos arczczal a botorkázó ügyvédi beszédeket, mintha az volna 12535 3, V | szájában füstölő csibukja, künn üldögélt majorja ajtajában a márvány 12536 8, VII | csordástul járó fenevadak üldözék kocsiját, medvék és farkasok; 12537 8, VI | egy boldog napot, önnek az üldözései elől menekült a kolostorba.~ ~- 12538 3, I | hű barátot, ki nyomort és üldözést együtt állt ki velem. Hol, 12539 4, III | miért Isten vagy emberek üldözhetnének. A haláltól pedig nem irtózom, 12540 3, II | verték ki erdejéből s azt üldözik.” -~ ~„Lehet” szól a kis 12541 8, II | még mindig nem szűnt meg üldözni.~ ~Azonban épen a sűrű berek, 12542 8, II | hullani.~ ~Ernő, - az ifju üldöző, - már látta oda fenn mint 12543 8, I | utána, s tüskén, bozóton üldözöm, mig végre a medve barlangjához 12544 7, XIII | megpihen. Védője vagy te az üldözöttnek, te rajtad túl nem üldöz 12545 3, II | ablakhoz, s letekintve az üldözöttre, kinek már ekkor nem lehete 12546 3, IV | igy majd nyomomat vesztik üldözőim; nevem: S z o m o r L ő 12547 3, III | szeretőnek egymást, s marták, üldözték a testvért, a barátot, a 12548 4, V | engedte, hogy szenvedjek, hogy üldöztessem, meggyaláztassam s hallgatni 12549 4, III | elhagyatva lesz ön, hanem üldöztetve mindenkitől, mikor e büszke 12550 6, I | volt természetes kifolyása, üldözve laktársát.~ ~Az egészen 12551 4, IV | bámulókkal, kiváncsiakkal; az üléseket árverezték, mint az operaházban 12552 5, III | valahová a hintó, még bele is ülhet. Szakácsok, kocsisok s más 12553 1, X | boldog volt, a ki melléje ülhetett közőlünk. Mintha az egyes 12554 1, XII | számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre ő vállamra üt s azt 12555 7, XII | kopaszon. Olykor nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva 12556 1, XI | kaczika: hagyjam itt a lovat, üljek fel az ő hátára.~ ~Én, biztositva 12557 1, VIII | szeretetreméltó principiumok. De üljünk lóra. Citoyen Kurcz alig 12558 1, VIII | a házam elé ki nem lehet ülnöm töltött puska nélkül. Szürkületkor 12559 6, IV | Isten! felelének a körben ülők, senki sem látszott őt ismerni, 12560 2, III | Rémülten riadt fel ültéből Rynn. Mintha saját gondolatja 12561 3, V | másikra meghitt szolgáját ülteté, s útnak inditá őket Brozoliáni 12562 1, XI | földem, melyet gyümölcsfákkal ültettem be, a sok esőtől átázva, 12563 3, III | remények, nehéz keresztek ültetve belé, legszélébe egy öngyilkos 12564 1, XII | lehetnék.~ ~Egy estve pipázva ültünk a veranda alatt Gézával, 12565 3, III | szép lyány volt, imádott, ünnepelt királynéja a legelső köröknek 12566 2, II | szék mellett melyet egy ünnepeltebb hölgy saját kezével húzott 12567 2, III | boldog. Nejének szépsége ünnepi tünemény volt a világban, 12568 1, VIII | meglehet ugyan hogy csak ürgelyuk, de az sem lehetetlen, hogy 12569 8, V | hogy a társaságot elhagyni ürügyhöz jutott, biztatva társait, 12570 5, IV | igazra, hogy lábait meg ne üsse”. A magas emelet ablakából 12571 1, XI | hogy az embert agyon ne üssék a fák.~ ~A vihar megszüntével 12572 6, V | az iratot.~ ~- Már most üssön belétek a menykő.~ ~A házaspár 12573 1, XI | övéből köröskörül csüngöttek üstökeiknél fogva a fejbőrök, miket 12574 7, XII | Versenyt futott az égő üstökössel, kit átkos útja kivül kergetett 12575 1, VIII | Nem rég egy kis fiatal üszőmet kikötöttem a fűre legelni; 12576 6, I | évre ugyanazon szögletben üték föl magányos tanyáikat, 12577 6, VI | orvos. Megtapintá a beteg üterét, - valami cseppeket adott 12578 7 | hogy szinte vele mentem. Az ütés fölrázott. Nem láttam többé 12579 6, III | keresztűl még a sziv sebesebb ütései is láthatók voltak. Egész 12580 5, III | egyike lesz-e az, melynek ütésére meg kell jelenniök a minden 12581 1, XI | mértékben, hogy az orrát sem üthette ki az ember a szobából.~ ~ 12582 5, III | dolga van. Cselédek nem ütik, kutyák meg nem ugatják 12583 2, I | kútra járván, s régi vad ütközetről, melynek halottait egy rakásra 12584 1, VI | ez embert és igaz-e, hogy ütlegekkel illetém?~ ~Hogy ne vertem 12585 5, V | le? Nem emlékeztek-e az ütlegekre, fogságra, sanyargattatásra, 12586 7 | Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok és osztok. Számtalan 12587 1, VIII | amik rendesen másképen ütnek ki a valóságban; én is nyári 12588 1, V | stukaturjára esem fel, s ütődöm, verődöm mind a négy falához, 12589 6, III | egy keresztűlálló vasba ütődött, melly a kémény nyilását 12590 1, VIII | szamár fejét innen onnan ütögette.~ ~- Hát ez citoyen Kurcz? 12591 5, III | közben, hanem csak agyon ütögették egymást, ott nem csak ölelgették 12592 6, IV | ezt a másikat is kitudnám üttetni.~ ~- Ez fölséges találkozás. 12593 6, III | maradtam az ajtóban, az üvegajtó szőnyegén rég készitettem 12594 1, VI | tett egy kis orvosságos üveget.~ ~Hát itt a bort talán 12595 3, III | röpkednek előtte, utána; üvölt, de nem emberi fülhöz szóló 12596 8, VII | ha a farkasok szokatlanul üvöltenek a kárpáti erdőkben, ha szélcsendes 12597 3, II | lövés szólalt belé a vihar üvöltésibe a folyam partról, utána 12598 4, I | börze körűl; a jövő menő üzérek arczain ünnepélyes megszeppenés 12599 4, I | Aztán tudja ön uram, nálunk üzéreknél, kik gyermekkorunk óta e 12600 4, I | lenni. Ismerheti ön ezt az üzérfajtát, képes az embernek az arczából 12601 4, I | lát egyebet egy neménél az üzletnek, a mit nem ön talált föl 12602 5, III | nem ütik, kutyák meg nem ugatják az uri udvarban; sőt még 12603 3, IV | járt senki, udvarain nem ugattak az ebek. Ez keresztény falu 12604 3, II | hat szelindek fut dühösen ugatva s minden perczczel közelebb 12605 7, XIII | mondják: hogy ilyenkor a halál ugorja át az embert, a mint számittja 12606 1, XI | biztatott, hogy szintén ugorjam át, elővette a bicskáját, 12607 1, V | newfoundlandi kutya. Utánam ugorva, megkapta galléromat s fölemelve 12608 7 | gördült meg lábaim alatt s ugrálva futott le a meneteles uton, 12609 5, V | bátorsága megkisérteni a merész ugrást a háztetőről az ostromlók 12610 5, IV | félittas parasztok ijedten ugrottak fel e szavakra az asztalok 12611 1, V | a tengerbe.~ ~Majd utána ugrottam magam is.~ ~Egy percz mulva 12612 1, X | szólalt meg.~ ~Egyszerre ugrottunk fel, atyám a kandalló mellől, 12613 5, II | Feodorát, s a hogy elhozta, ugyanabban a tánczvigalmi köntösbe 12614 4, IV | rejtélyes ember mind két helyen ugyanaz volt, nem valószinü-e, hogy 12615 4, II | pisztolyok mik mellette hevernek, ugyanazok, miket az nap este velem 12616 1, XI | herczeg nagy nevetés közben ugyancsak e polgártárst még egypárszor 12617 3, II | a vesztegház tetejét.~ ~Ugyanekkor fútta ki lelkét az utolsó 12618 3, III | meglopatott; a főpénztárnok ugyanis, bizonyos M u r á n y i 12619 1, VI | Ugyanazon hazafi levele ugyanoda és onnan.~ ~Jó napot pajtás.~ ~ 12620 4, V | Talán mégis ismerni fog ön ugyanott bizonyos - Tonners urat.~ ~ 12621 5, IV | felkaczagott.~ ~- Pártádat, ugye bár?~ ~- Azt nem vihetem 12622 1, XI | csörgőkigyóival egyben.~ ~Jelenleg Uj-Telepen vagyok, az öreg Széki tanyáján, 12623 1, VI | járni oda.~ ~Mehetnék ugyan Uj-Telepre is, a hova az öreg Széki 12624 1, IV | miket az itteni dolgok újdonsága lelkünkre teendett, ha egy 12625 2, III | szeszélyeiért, ki helyzetének ujdonszerü ragyogásában a vigalomzaj 12626 7, XII | vagy el nem vonható titkos ujj mutat rám, felém fordúlva, 12627 1, VII | magát is nyomról nyomra kell ujjá teremteni, pihenni senki 12628 2, III | ismeretlen sötétet.~ ~A madár ujjabb mutatványokhoz kezde. Ugy 12629 2, III | ovatosan járt alatta kezével, újjai már épen fejecskéje alatt 12630 2, V | összetapogatta arczaikat, kezeiket, újjaikon a gyűrűket, s ismét csüggedten 12631 8, II | várta azt, behorgasztott ujjait a csatára készülő keselyű 12632 2, III | karja feje fölé volt emelve, újjaival szőke fürteibe merülve, 12633 2, III | szőke fürteibe merülve, az újjak legszebbikén Tamás jegygyűrűje. 12634 3, V | nyájain legelteté szemeit, ujján egy nagy pecsétes gyűrű 12635 6, II | nagy vitában volt, egyik újját annak gomblyukába akasztva.~ ~- 12636 6, III | fonta fel. A kötél alig volt újjnyi vastagságú, hossza körülbelől 12637 3, II | szemei villogtak; oda futott újjolag az ablakhoz, s letekintve 12638 6, I | hogy az emberek örülnek, ujjongnak, boldogok; a nélkűl, hogy 12639 6, I | lenni szabadnak, mint más, ujjongva rohanni végig az utczákon, 12640 8, II | szeliden tekinte föl rá újólag, mintegy biztatólag, azután 12641 6, IV | estét bajtársak! szólt egy újon érkező tiszt, szürke köpenybe 12642 6, III | zászló körül tánczoltak az ujonczok. Napok mulva álgyuk előtt 12643 6, II | arczán.~ ~E pillanatban egy ujonérkezett férfi tolakodott keresztűl 12644 6, III | mosolygással a kapus.~ ~- Valami jó ujság? valami titok? sipegé felesége, 12645 6, II | amott egy falhoz támaszkodó újságiró, fiatal sötétarczú népszónok, 12646 4, I | hazája elpusztúl, ha az ujságirók hazaárulónak szidják, de 12647 6, II | kiálta rátalálva a könyvek és ujságok közt turkáló férfira. A 12648 5 | HÁZ ANNYI SZOKÁS.~ ~(Az ukrán pórhad.)~ ~ ~ ~ 12649 5, V | s a zendülés elterjedt Ukrania határaig, leirhatlan borzalmakkal 12650 5, II | nem is álmodott róla többé ukrániai várában, mely ismét új örömök 12651 3, II | zsámolyon egy halavány kis lyány űl, alig 12-13 éves, szomorú, 12652 4, IV | hogy könyeit elrejtse. Az űlés eloszlásával oda lépett 12653 5, II | leány.~ ~Mondta neki, hogy űljön föl mellé a hintóba.~ ~A 12654 5, II | asztalnál ezután ketten fognak űlni, a szakács tanuljon meg 12655 5, III | ki leűlt kártyázni, egy űlő helyében elvesztette apai 12656 4, IV | határozott padon. Egy másik padon űltek a tanúk, egymásra félelmesen 12657 6, III | Dinita, el ne felejtse, hogy una mano lava la otra aj ambas 12658 6, I | megosztva vele börtöne unalmas magányát. Midőn estenden 12659 6, III | harisnyákat kötne belőle unalomból. Felét azonban mindíg kötélnek 12660 2, III | tőle; ki hozzá ér, teste undok lessz és fekélyes; ki megkóstolja, 12661 1, XI | pecsenye iránt tanusitott undorodásomat, aggodalmas arczczal figyelmeztetett, 12662 1, XI | hogy a magyar táblabiró universal-genie legyen, egy kicsinyt földmives, 12663 3, II | harangokat veri félre, az Unnában malmokat sülyeszt el, s 12664 6, II | társaságnak:~ ~- Don Jacinto unokabátyám!~ ~A kör rögtön széttágúlt 12665 8, V | voltak látni a csodát s unszolák Darvait, hogy a leányt mutassa 12666 5, III | zongorával, regényolvasással nem untatta magát, hanem versenyt ivott 12667 5, III | kiknek csak a roszból jutott untig való; hanem mi csak úgy 12668 1, V | Ismét kimentem véghetlenül unva magamat, most már a kapitány 12669 2, II | kik születési előjogok, uradalmak és százados ősök nélkül 12670 5, II | szánnal találkozott, miken uraik ellen daczoló jobbágyokat 12671 1, II | fogadom, majd meglássuk szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e engemet 12672 5, V | vagytok, hűséges kutyái a ti uraitoknak, nincs-e egy köztetek, a 12673 5, IV | a hajdú birta a versenyt uraival.~ ~Ő is tudott már úgy inni, 12674 5, I | kifejlődni, engedte az öreg úrakat bolondúlni, s mikor már 12675 5, III | kell jelenniök a minden uraknak ura előtt?~ ~Ki gondolt 12676 7, II | tartanak; - a jobbágyok fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr 12677 6, VI | nyugtalanitó zsibbadás kezdett el uralkodni érzékein. Kezei reszkettek 12678 6, I | VII. Hernandót a frank uralom alól.~ ~A hir befutja az 12679 3, III | jószivü volt a ci-devant flam uramnak azon emberbaráti ajánlatot 12680 6, III | házaknál lenni, egyedül az uraság magánhasználatára elkülönitve. 12681 5, II | szépsége volt, hanem az úrasszonyáé.~ ~Sajnálnám az olvasók 12682 5, V | szökevény némbernek, a ki az urát elhagyta? Nem ura és parancsolója 12683 5, III | mondjátok, hogy nem vagyok jó uratok.~ ~A csődült népség örömkiáltással 12684 4, III | messze világban, azon nagy űrben, mi isten és ember között 12685 1, I | érzettem, hogy ez igy nagyon űres, hogy látása nem adja vissza 12686 1, V | utóbb nem maradt egyéb úrféle a födözeten, mint én és 12687 5, IV | menyasszony egy vőlegény és egy úrfi között.~ ~Van az orosz vigalmakban 12688 5, II | elhervadt, elpusztult, de az úrhölgynek itt is csak az jutott eszébe, 12689 1, V | úr levele Garmady László urhoz.~ ~New-York, 184-~ ~No öcsém, 12690 5, II | visszaküldé őt egyenesen hajdani úrnőjéhöz Szentpétervárra, a kitől 12691 4, II | örvendő sikoltással nyujtá azt úrnőjének. A szekrény tele volt aranynyal. -~ ~ 12692 4, III | mikben meglátogathatá egykori úrnőjét; annyival inkább meglepé 12693 4, II | ur első segéde van itt, úrnőjével rögtön akar beszélni. Az 12694 6, III | vigyázzon, hogy ha valaki úrnőnkhöz közelitni talál, akárki, 12695 6, II | egy felköszöntést a szép úrnőre. Tulajdonkép ez is Spanyolországnak 12696 6, III | szeles és tékozló, hanem usia don sennor Eustaquióra, 12697 3, II | orditják üldözői, rekedten uszítva a vérebeket s utána lövöldözve, 12698 1, XI | beleugrott, s nagy örömmel uszott vissza, az egész kötényét 12699 5, III | nála, ott nem ittak, hanem úsztak a borban, ott nem verekedtek 12700 8, II | bele dűledező vén fenyőfák usztatják benne örök lombjaikat. A 12701 1, XI | szöktem volna már innen, ha ut vezetne ki ebből az országból, 12702 1, VIII | olyan statusban, a hol utak nincsenek, hasznos állat 12703 1, VIII | eredeti alakját emberi kéz utakkal meg nem csufitotta. -~ ~ 12704 7 | pókot, melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám az emberről, 12705 7, VII | szenved, magáért szenvedi. Utáld meg magadat s nyugodjál 12706 6, VI | asszony, szólt a lovag, sietős utam van, s azzal sarkantyúba 12707 3, I | imádkoztam. - S mikor vándor utamon három, négy falut találtam 12708 3, IV | fel, mondj egyet, majd én utánad mondom; csak akármilyet, 12709 6, I | zászlókkal rakott erkélyre, utánadúdolva a belül hangzó fandangó 12710 1 | senkit és semmit többé, ki utánatok itt marad, - akkor... vándoroljatok 12711 4, IV | láttak egy embert a lövések utáni perczekben a hátulsó ajtón 12712 3, I | mikor „hajrát!” ordíta utánnam száz hóhér kiáltása s az 12713 5, I | ha kis gyermekek maradnak utánok, nem kénytelenek aggódni, 12714 2, III | csókolózás minden nemeit kezdé utánozni a szende olvadás hangjától 12715 3, II | meg az üldözött lihegését utánozva lelohad, paripák robogását 12716 1, VIII | előlünk; egész nap szaladtunk utánuk, sehol sem érhettük utól, 12717 2, III | szájával, de csókot nem utánzott, s valahányszor Tamás e 12718 3, II | három határőr és néhány utas.~ ~A megholtakat egy nagy 12719 1 | nemzet éltéhez van kötve? - utasitsd ki ez érzelmet szivedből 12720 7, VI | lihegve halad...~ S mint végig utaz~ Az éj viharában,~ Mormogva 12721 1, XI | alkalmatosság, a melyen utazni lehet.~ ~Szeretett menyasszonyom 12722 1, V | jár, hogy nekem és a többi utazóknak jó kedvet csináljon. Eszem 12723 3, IV | indultak. Hét hosszú nap utaztak együtt napfényben és zivatarban, 12724 1, VIII | tartozott.~ ~Tizenkét napig utaztunk vasuton, azontul hol kocsin, 12725 2, IV | azt hiszi: hogy a tengeri utba bele fogok halni - gondolá 12726 1, VI | örülök neki. Nem sokára utban leszek, a hely nem igen 12727 4, I | magán lakától egészen más utczába volt elkülönözve, minden 12728 1, VI | óra mulva egy szép tágas utczában állt meg velem, egy magas 12729 1, VIII | az egész város állt három utczából, mi végre utóbb azt határozók 12730 6, IV | általuk megszállva.~ ~Madrid utczái sötétek. Egyetlen lámpa 12731 4, IV | Poissorier külváros legrejtettebb utczájában fogadva szállást. - A tanuvallomásaikból 12732 6, VI | virág, a falukon kiálltak az utczákra a vén emberek és a kis gyermekek, 12733 6, I | köszönget jobbra balra; s utczáról utczára tovább tovább halad 12734 3, I | minden élő kiholt; - az útfélen sövények alatt temetetlen 12735 3, III | utat kivánok. - Ha tetszik útiköltség.... nem mondom, hogy egy 12736 3, III | én megyek, oda nem szokás útiköltséget vinni.”~ ~S a fiatal ember 12737 7 | záporzuhatagnak tökéletesen útjába álltam, s ez roszul biztatott.~ ~ 12738 8, III | sokszor lefeküdt a leány utjában, mintha el akarná zárni 12739 8, VII | futott a folyosón, elhányva útjából, kik eleibe álltak, az ismert 12740 3, III | vihető dugárukat lerakta, útlevelet váltott magának egyik lőpor 12741 3, III | rohanó lég iszonyú átkok utó hangjait hordaná birkózva 12742 1, VIII | nyári pavillonban.~ ~Az utóbbit választók.~ ~Még egy hosszu 12743 4, III | Az elsőt nem hiszem, az utóbbitól nem félek: viszonzá nyugodtan, 12744 6, II | fátyolozott perczeiben, s melynek utóhangjaiból aztán az álomlátások képei 12745 3, IV | el; ha zivatar érte őket utol, az ő kezei takarták be 12746 3, III | mértékben nem fogják azt utolérni, mint az ő apjának gyermekeit. -~ ~ 12747 7 | alkalmával a zivatar véletlen utolért. A hirtelen támadt szélvész 12748 1, V | kevés utazott, legtöbb az utolsón volt összeszoritva, külön 12749 7 | bíborszin fellegei közül utósugáráit az ég aranytengeréből szétlövellé. 12750 5, III | Oroszország inyének; ez úttal föltevé magában Csarekoff, 12751 1, VIII | olyan mocsárokat nyomott az utunkba, mikben nyakig járták lovaink 12752 4, IV | azon kifogyhatlan hitelü űzér többé, mint azt közvádló 12753 5, I | gróf elhíresztelte minő űzletet tart a tisztelt asszonyság 12754 7 | süsse fejét.~ ~Terv tervet űzött zaklatott agyamban. Eszméim 12755 1, VI | este reggelizik és reggel vacsorál. Ezt megértve magam is iparkodtam 12756 1, VIII | az is röpül, mikor leülsz vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja 12757 5, III | utána következő leány annál vadabb volt és szilajabb, valóságos 12758 5, IV | a fáklya veres fénye még vadabbá tette.~ ~- Őrült vagy-e? 12759 8, VII | Meglátogatjuk a testvéreket, a vadakat, a szél zúgást, és a hold 12760 8, II | leányzó, kit anyja kidobott a vadaknak, s azok fölnevelték, - szépnek, 12761 8, II | fölnevelték, - szépnek, erősnek, vadállatnak? -~ ~Körültekint, a vad, 12762 8, VII | megszokta kötni, mely a vadállatokat megigézi, egy lépést tőn 12763 7, IX | abban különbözik a többi vadállatoktól, hogy mindig részegen találni: 12764 8, I | fegyvert, érezve, hogy ez nem vadászat többé, hanem gyilkosság. 12765 5, III | adta leleményességének.~ ~Vadászatok, tűzijátékok, lakomák, párbajok 12766 8, I | magáénak fogadja.~ ~- Hajtó vadászatot kellene rá tartani, szólt 12767 8, V | sokáig tivornyáztak, ittak a vadászért és a vadért. Egyszer a vendégek 12768 1, VIII | övében két pisztoly egy vadászkés, meg egy villa. Kezeinek 12769 8, I | magáról kalapot, keztyűt és vadászkürtöt. Medvére mentem és ördögre 12770 4, IV | démoni ellenség kimondta a vádat, az emberek kaptak a hiren; 12771 1, VIII | helyeken keresztül, a hol még vadember sem lakik.~ ~Végre eljutottunk 12772 1, XI | monda az öcsém, bemutatva a vadembert, ki köröskörül szépen ki 12773 7 | lélek hangja; - ha érzeném a vaderdők lélekemelő illatát, vegyülve 12774 8, V | ittak a vadászért és a vadért. Egyszer a vendégek egyike 12775 3, II | legmagasabb tornya tetején vadfák zöldellenek.~ ~A folyamparton, 12776 8, III | előle. Most ő belőle is vadfiú lesz, gondolá magában a 12777 8, IV | sirva, kaczagva, mint a vadgalamb búgása, mint a gerlicze 12778 1, VIII | hitvesem, Urakatna, a természet vadgyermeke. És jött. Egy riska tehenen 12779 3, IV | koldul és káromkodik; - vadismeretlen arczaik, - ismeretlen nyelvök, - 12780 4, V | e fájdalomtól, a törvény vádjától, a tömeg rágalmaitól. Ön 12781 1, XI | De már engem, teringette vadkirálya csak nem csapsz a földhöz, 12782 8, III | hátára, s azután futott a vadleánynyal együtt zsákmányát czepelve 12783 8, VII | légy, hallod ott künn a vadleányt, ha rosz leszesz, eljön 12784 4, IV | elégületlenűl, midőn a birák a vádlottal együtt sirtak s a közvádló 12785 4, IV | madame Monce alakját, a vádlottét.~ ~Szerény, de méltóság 12786 4, IV | mondá el a biráknak, hogy a vádlottra azon bűntetést kéri, mely 12787 1, VIII | bivalyok és egész ménesek vadlovakból, majd fogjunk onnan.~ ~Megérkezve 12788 8, III | üldözé, ott sebesen, mint egy vadmacska, felkapaszkodott egy fára, 12789 1, VIII | közé mosolygó vampyrok, vadmacskák és csörgőkigyók egész corporatioitól, 12790 2, I | emberlaktalan földeken, hová a vadmadár messze hegyek közől hordja 12791 4, III | békében élek.... multam nem vádol.... jövőmre vigyázni fogok.... 12792 4, II | bármi alacsony vétekkel vádolhatná, megczáfoljon; kinek erényessége 12793 4, IV | kérdeni fogja halála okát, vádoljam őt vele, őt, Monce Angelikát. 12794 4, IV | hivatalomnál fogva közvádló, vádolom Monce született Duforet 12795 4, IV | pillanatot ez irtózatosan vádolt nőre, s kérdezzék meg sziveiket: 12796 4, IV | legiszonyatosabb bűnnel vádoltatik, azon bűnnel, hogy férjét 12797 3, III | csak álmodott. Egy nagy vadon erdőt látott, kietlen, úttalan 12798 7, IX | Most itt lakom e kietlen vadonban. Embert alig látok, kinek 12799 1, VIII | szépségeiről, karcsu termetükről, vadonnat villogó szemeik tüzéről, 12800 6, II | fehér lett ismét, mint a vadrózsa levél, lehajló pilláin egy 12801 8, II | mi alak jelenik meg a vadrózsák ölelkező fenyőbokrok közűl?~ ~ 12802 3, IV | férfi arczvonásai minden vadságukat levetkőzék és szemei nem 12803 8, III | melynek derekára most a vadszeder futott köröskörül.~ ~A hegyekről 12804 8, II | hirtelen magára s azután vadszilaj tekintetet vetve háta mögé, 12805 5, III | hajába kerűlt, mig azt a vadszülöttet le birta győzni; a ki aztán, 12806 3, IV | szemei nem forognak olly vadul, mint egy hét előtt; haja, 12807 3, IV | bodza árnyába lefeküdt s vadúl mosolygó arczát durva tenyerébe 12808 4, V | mi ott végül legsúlyosabb vádul van felhozva ellene? Egy 12809 1, VIII | kocsin, hol lovon, mindinkább vaduló tájékok mélységébe: oly 12810 1, II | királynak s olyan ötvenet vágatok alattvalóim talpára mindennap, 12811 3, II | csukatlan kapuját szilajon vagdalja a falakhoz, s a magános 12812 8, V | poharakat vendégei fejéhez vagdalni.~ ~Egyszer egyik inasa belép 12813 1, V | mozdulhatott, a vitorlaköteleket vagdalták széjjel. Két árboczot már 12814 6, V | látni, a mint nyargalva vágtatott alá az országúton.~ ~ ~ ~ 12815 3, V | versenyt futottak a széllel, vágtattak mindenütt a futók nyomába. 12816 3, V | házához vezető uton sebes vágtatva jött egy lovag, a kapunál 12817 5, IV | vadabbá tette.~ ~- Őrült vagy-e? ablakod a medvék udvarára 12818 7, IV | Bűvkorona, mely minden vágyadat azon perczben, melyben megkivántad 12819 2, III | hizelge neki mig elcsalta vágyainak titkát, s másnap neje szobájában 12820 8, IV | ablakain, keblében ismeretlen vágyakat érze, midőn tűzhelyeik körül 12821 7 | S ez nem érdekessé lenni vágyás, ez természetes túlömlése 12822 2, III | gondolá magában, valami után vágyik s nem meri megmondani; bizonyosan 12823 1, VII | mosoly őszinte volt!~ ~Lelkem vágyódásaiból eredett virág, melynek alakja, 12824 5, V | Nem ura és parancsolója vagyok-e én az én feleségemnek, a 12825 4, II | akarja hozni, önnek jogszerű vagyonából semmije sem marad.~ ~- Az 12826 2, IV | Eladá minden jószágát, fekvő vagyonait pénzzel és drágakövekkel 12827 6, IV | rálövöldöztek. Reszketett a vágytól minél elébb benn lehetni, 12828 8, II | arczával s felemelt kezeivel, vágyva, ismeretlen kéjjel fogva 12829 1, VIII | hagyma, kányabogyó, tej, vaj és fagygyu volt gyönyörü 12830 8, II | zuhatag, mely ezredek óta váj magának medret a kemény 12831 1, VI | földből, mint nálatok a vakandturás, a pompás erdőket, mikben 12832 7, XII | Sötét föllegek kisérték, vakitó napok ragyogtak elé idegen, 12833 2, V | regemondó lábainál, egy kopasz vakkoldus ült, kit rendesen ott lehete 12834 3, III | szemtelent, ki koldús létére elég vakmerő azon köttetésre emlékezni, 12835 5, I | tekintetében. Sőt voltak vakmerők, kik még elsőbbséget mertek 12836 2, IV | melynek vize visszaadja a vakok szemvilágát, s bíztatta 12837 6, III | kövek mellől az összetartó vakolatot.~ ~Azon a helyen a füst 12838 8, II | taszitással elhajitva magától, vakon, eszeveszetten a mélységbe 12839 6, III | bújhat.~ ~- Vagy hatot, vagy vakot! mondá most magában elhatározottan, 12840 2, IV | csókjait égni, s félt: hogy vaksága mellé még meg is őrül, mert 12841 2, I | végtelen oczeánon, merre a szél vakszeszélye űzi.~ ~Némán, csöndesen, 12842 6, III | induljon-e neki?~ ~Végre is vaktában benyitotta az egyik ajtót 12843 8, II | a napba néz bele, el nem vakulva fényétől, kebléről fohász 12844 5, III | is iszik s ha üresen megy valahová a hintó, még bele is ülhet. 12845 3, II | gondolatra, hogy még van valakije, a kinek örömére itt kell 12846 5, I | milliomosok sorából belebolondúlt valamelyikébe e gyönyörű hajadonok közűl. 12847 1, VI | birtam belőle megérteni, s ha valamelyikhez szóltam, úgy, a hogy én 12848 5, III | dőzs-asztalánál, s mikor valamennyien kótyagósak voltak, össze 12849 5, V | Tűzbe, vérbe temessétek valamennyit.~ ~A végszavakat általános 12850 8, III | valami sejtő ösztön vezérlé valamerre. A medve megérté az irányt, 12851 1, V | capitalis.~ ~Hát értünk valamihez, amice? kérdém tőle.~ ~Mindenhez, 12852 1, V | nem mulik el nap, hogy valamimet neki ne adjam. Ő a világért 12853 1, VIII | patronusunkat feltalálandók valánk.~ ~Ez egy olyan város, a 12854 3, V | hold, itt ablakom alatt, válassz ki két gyors paripát aklainkból, - 12855 4, VI | volt Angelika örökké hű válasza.~ ~- Jó asszonyom. Meglátandjuk, 12856 1, VIII | felvenni? mire ő sajátkezü válaszában felelt, biztositva bennünket 12857 2, III | roszat kellett álmodnom, válaszola Rynn, nagyon roszat: és 12858 1, XI | Egy szót sem tudtam válaszolni az öregnek. Még most is 12859 8, V | visszajöttek azzal a megnyugtató válaszszal: hogy vén biz az és rút, 12860 4, IV | helyettük egy egyszerű polgárt választa védőjének, mr. Arnouldot, 12861 5, III | őt dicsérni.~ ~De ki is választá számára apja, a patakmolnár, 12862 7 | vezetett hozzá sehonnét.~ ~Ki választhatta magának tanyául e helyet? 12863 7, X | alkalmasb helyet nem is választhattak volna az alkuvásra….~ ~Két 12864 6, III | egy tégla vastagságú réteg választja el s a porkoláb gyanús fürkészése 12865 1, VIII | pavillonban.~ ~Az utóbbit választók.~ ~Még egy hosszu csavargás 12866 6, III | egy palotaszerű épületet választott el a börtönépülettől. Annak 12867 1, I | azon legfájósabb érzelmeket választotta ki, melyek szivemben a hazátóli 12868 4, III | oly csapással, minőt csak választottai számára szokott tartogatni, 12869 5, II | egyszer midőn a gróf új választottjával kikocsikázott, kétségbe 12870 5, I | örökbe tartott leányaikat, választván számukra becsületes, szorgalmatos 12871 4, V | meggyilkolását tanácslá, én valék, én segitettem neki, az 12872 6, V | hátratántorodott ijedtében. „Valgame Dios! Don Diego”!~ ~- Hol 12873 7, VII | szenvedéseidben; ez becsületedre válik. Minden gyümölcsnek meg 12874 5, I | legyenek, amannak diszére váljanak; és a midőn eljön az Istentől 12875 6, II | megakarom önt ismerkedtetni.~ ~- Valjon? kérdé a férfi, még mindig 12876 3, IV | kigyókkal; ezeken a férfi vállain vitte át a gyermeket, ki 12877 8, V | rejté el bájait, kar és vállak mintha tajtékból volnának 12878 2, II | azon isten áldása volt. Vállalatai hirhedtek voltak fényes 12879 1, VI | antagonistám, s nem bizok olyan vállalathoz, a mibe magam fajta ember 12880 1 | országot, a második egy derék vállalkozó magyar hazafié, ki egy tisztújitás 12881 1, XI | Goliáth ugy áthajitotta a vállán, mint egy macskát; s miután 12882 3, V | elszigetelt és elnyomott vallásában buzgó és rendületlen. - 12883 5, III | majd Szentpétervárott a vallási rendet szigorúan tartó czár 12884 1, III | kasztok, népkülönbségek, valláskülönbségek, hol egyenlő joga van a 12885 4, I | korinthi oszlopnak vetve vállát az előcsarnokban s zsebébe 12886 6, III | úgy gyerünk alunni, szólt, vállatvonitva, s mig gúnyolódó bókkal 12887 5, III | karcsu derekaikat feszes vállfűző szoritja, melyet keresztben, 12888 5, I | termetük hozzá szokott a vállfűzőhöz, a midőn bevezették őket 12889 4, VI | sem roszabbithatja általa, vallja meg önkényten vétkét, mely 12890 1, V | számot vetve magában, ha valljon feleljen-e? azzal félpofájába 12891 1, XII | eljöttem, megbántam bár, de nem vallom be; s ha itt vagyok, itt 12892 4, IV | előbb megesketni.~ ~Ekkor a vallomások egyenkint kihallgattattak, 12893 6, IV | ábrándozva, egy közülük, kinek vállrózsája törzstisztet enged sejteni, 12894 3, IV | van - itt maradsz!” szólt vállvonítva a szolga s minden további 12895 4, I | ügynek nagy tekintélyére fog válni.~ ~Veszélyes pillanatokban 12896 4, IV | zúgással nyilatkoztatták annak valódiságát.~ ~Arnould egészen megtérő 12897 8, I | Ah barátom, a nőfarkas is válogató, te csak medvéket ijeszteni 12898 4, III | irtózom, s nemeiben nem válogatok. Isten önnel.~ ~Taillard 12899 5, III | melynek körében minduntalan válogatott bohóságokon törték fejöket: 12900 5, III | nyargalászott rajta, ebédnél sem válogatta a finom ételeket, hanem 12901 3, III | annak is lesz valami izenni valója a megdicsőültek honába és 12902 1, VIII | ott rendkivül kevés őrzeni valójok lehet, miután a házak igen 12903 1, VI | azok itt csak nagy urnak valók.~ ~Az nap mindjárt rábiztam 12904 4, I | széthangzik az egyedűl csalhatlan valóság, a többi ábránd, rajongás, 12905 3, V | meggyőzte kedvese állitásának valóságáról. - Alig hagyá magára az 12906 1, III | a honban, mely álmainkat valósulni látja, itt van a boldog 12907 4, V | S nem sokkal egyszerűbb, valószinűbb volna-e azoknak, kik titkaikat 12908 3, V | elhitte e mesét.~ ~Olly valószinü volt. Ő nem tudhatta, hogy 12909 4, IV | helyen ugyanaz volt, nem valószinü-e, hogy ez Monce úr megbizottja 12910 4, I | eszmék közt.~ ~- Neki a valószinűség végett nem szabad erről 12911 5, I | akkor megismertette őt a valóval, tudniillik hogy megnyerheti 12912 5, V | lángok lassankint veresre váltak s a palota ablakain kezdtek 12913 3, II | fegyverek; komoly rövid szavakat váltanak mindegyik őrrel, mig a vigyázók 12914 1, VI | örülne, ha személyesen szót válthatna velem.~ ~Én rögtön vele 12915 1, VIII | ökröket, s ámbár Friczi váltig állitotta, hogy lesz ott 12916 1, VI | lehetett volna ez a bor 12 váltókrajczár, itt fizettem érte négy 12917 1, XII | kezét tartá.~ ~Arczán semmi változás, ajkai, szemei mosolyogtak, 12918 1 | egyebet, mint az éghajlat változását, ki visszatekinthet a határról, 12919 1, I | lelkülete egészen másnemű változáson ment keresztül, ő, az oly 12920 2, III | ragyogásában a vigalomzaj mámoradó változatai közt feledé ifju ábrándjai 12921 6, II | ömlik, s annak szenvedélyes változatait, a búskomor ábrándokat, 12922 4, II | homlok nyugalma, az arcz változatlan alabastroma, a szemek határozott 12923 6, II | előtt hódolattá, imádássá változott a szerelem. Örömet nem adott 12924 6, III | szakállam teszi azzá.... Te nem változtál semmit.~ ~- Senki sem fog 12925 6, IV | katona, hanem egy év sokat változtat az emberen. -~ ~- Jó estét 12926 3, III | hirdettek; valahány, annyiféle változtatással és hozzáadással, melyből 12927 5, I | engedelmeskedni tartozik és semmi váltság, semmi védelem meg nem szabaditja 12928 5, V | tanács a jobbágyok örök váltságát fogja inditványba hozni; 12929 3, IV | mirigyes szöveteket mostam a válukban, ragályos betegeket ápoltam, 12930 1, X | az elhagyott hazának egy vándordarabja volna, egy eleven atom az 12931 7, XII | hosszú tengerútja felén a vándorfecske szállt meg vendégnemszerető 12932 8, VI | őt észre senki.~ ~Ez éji vándorlásainak czélja rendesen azon kis 12933 1, VII | el-beszélek hozzá, mintha e vándormadár túl a tengeren mindazt elfecsegné 12934 1, XI | lélekkel kérdezve:~ ~Miért vándoroltál ki?~ ~Jobb hazát kerestem, 12935 8, VI | vánkosára.~ ~E neszre a vánkos alatt nyugvó fenevad fölemelte 12936 2, III | összekötve a finom patyolat. Vánkosain is piros szalagok voltak. - 12937 3, II | halottnak, fejét lehajtá azon vánkosra, melyen a halott feje volt, 12938 8, V | találtam feje alatt fekve. Most vánkosul szolgál számára.~ ~- S nem 12939 6, II | állitá, s alcovenja hímzett vapeur függönyei mögött eltűnt. -~ ~ 12940 5, II | álmodott róla többé ukrániai várában, mely ismét új örömök tanyája 12941 6, II | akartak lenni, a nélkül, hogy várakozni látszatnának; tánczszünetek 12942 6, III | titok? sipegé felesége, a varangy, a szobacziczus kezét hizelgően 12943 1, VIII | csigázva ugy, mint a ki várat ostromolt.~ ~Attól függ, 12944 4, IV | fordultak oda, honnét az érkező váratott, s a mint a tömeg kétfelé 12945 8, II | oltárára.~ ~Megérté-e azt a varázsbeszédet, mivel a természet szól 12946 8, III | rajta; a halavány csillag varázsudvara köréből sápadt kisérteti 12947 6, I | lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi várfokról dörögnek az ágyúk üdvlövései. - 12948 4, IV | volt az öngyilkolás. Aztán várhatni-e józan megfontolást valakitől 12949 2, III | nevetségesnél nevetségesebb variatióiban a gyékény hangoknak.~ ~Rynn 12950 3, V | beszéltem.’~ ~„Lőrincz, várj éjfél után, mikor feljön 12951 3, II | pihegő hangon beszél hozzá s várja annak feleletét s zokogása 12952 6, V | el egy pillanat alatt. A várkapu alá fúrt tűzakna repült 12953 4, V | akarsz menni. Én epedve várlak és számlálom a napokat; 12954 2, III | előtt, mintha ujabb szavait várná. Az pedig elkezde egy jókedvü 12955 1, IX | emberiség-világbékerendező fiókgyülésbe várnak. Szellemem veled!~ ~ ~ ~ 12956 3, V | temette el egymást.~ ~Priedor városa mellett egy gazdag örmény 12957 1, VIII | statusához legközelebb esendő városig elénk fog jőni s személyesen 12958 1, III | ez általam megalapitott városnak. Fekszik az egy szabad nép, 12959 1, VI | nyájasan tudtomra adja, hogy a városnegyed békebirája igen örülne, 12960 1, VIII | levén szokva hogy amerikai városok neve alatt hosszu egyenes 12961 3, IV | csukva mind a három. - A városon kivül egy tágas de szennyes 12962 4, I | folytonosan üldözé, városról városra. Aztán tudja ön uram, nálunk 12963 4, I | őket folytonosan üldözé, városról városra. Aztán tudja ön 12964 1, III | mert tudnod kell, hogy városunk piacza nemcsak terményekben, 12965 1, VII | a teheneket, öltönyöket varrok, fehérneműt mosok, azt magam 12966 1, V | rettenek vissza, csinálok varróvánkosokat, tűtartókat, tubákos pixiseket, 12967 1, V | tizenkét fontos ágyúgolyót vart a lábaihoz, s azzal megfogták 12968 1, V | s egy vastag tűvel hozzá varta a halott arczát a lepedőhöz, 12969 3, IV | hajtva le fejét.~ ~Két napig vártak az utasok Priedornál, mialatt 12970 1, VI | ezt a mulatságot már nem vártam végig.~ ~Felmentem a szobámba, 12971 5, V | szitokkal telni meg.~ ~- Mire vártok még? Ez a vér többet kér. 12972 1, VIII | Letelepedtünk egy üres házba, ott vártunk öt napig, azalatt megettünk 12973 6, III | állattal birkóznék.~ ~- Hijjába várunk, hijjába szemfüleskedünk, 12974 7, XII | erőtlenűl maradt ott ülve, várva a halál bús angyalát, a 12975 1, III | Barátom! Megbocsáss, ha várvavárt levelemet sokáig kénytelen 12976 1, VIII | kétfelül, akkorák mintegy vasaló. Öltözete egyetlen darabból 12977 1, VI | rangban állnak.~ ~Harmadnap vasárnap volt. A legény délelőtt 12978 6, III | fejével egy keresztűlálló vasba ütődött, melly a kémény 12979 6, I | végig szaladva a falon, a vaskemencze csőve mellett, hol az a 12980 6, I | czivakodtak. Télen kis vaskemenczéje mellett ült, melyet belülről 12981 6, III | melyet csak az elhozott vaspálczával lehetett képes kifesziteni.... 12982 6, III | másikat a csatorna egy kiálló vaspántjára hurkolta s leereszkedett 12983 3, II | folyosó ablakához lépve, annak vasrostélyai közt kidugta éktelen fejét, 12984 5, V | Háromszor rohant Kozima maga a vasrostélynak a parasztokkal, hogy azt 12985 3, II | idomtalan ablakain kiülő vasrostélyok, kapuja veres fenyőből, 12986 6, I | történt.~ ~Kikönyökölt szűk vasrostélyos ablakába, elbámult a kivilágitott 12987 5, V | tornácz elején sikerült egy vasrostélyt lebocsátaniok, melly egészen 12988 3, II | fejét és karjait kidugva a vasrostélyzaton, borzasztó átkokat ordit 12989 6, III | kivájta a falból, s kivette a vasrudat.... Az egész munka tovább 12990 6, III | följutva a kéményt elzáró vasrúdhoz, annak egyik végét a rézdarab 12991 3, II | kapuja veres fenyőből, sűrű vasszegekkel és keresztbe rakott pántokkal 12992 6, III | még ébren.~ ~Az ablakok vastáblái be voltak téve. A kapus 12993 6, III | ütött a kivilágitatlan ablak vastábláira, s visitozva ment odább.~ ~- 12994 6, III | keresztűl?~ ~- Be vannak téve a vastáblák, betettük, hogy ki ne kelljen 12995 1, V | hidat, vagy tunelt, vagy vasutat vagy más effélét nem épitenek, 12996 1, VIII | Tizenkét napig utaztunk vasuton, azontul hol kocsin, hol 12997 5, V | Ragadjatok kaszát, ásót, vasvillákat, reggelre hire hamva sem 12998 1, V | két matróz valami vitorla vászonba burkolt nyalábot emelve. 12999 4, I | Viviennel szemben, közel a vaudeville-szinházhoz épült. Legnevezetesebb különösen 13000 2, I | elpusztult hajó roncsolt váza úszik. Feketült vihar-szakgatta 13001 4, VI | nyomorú: viszonzá Moncené, védd lelkedet, ne az én életem.~ ~ 13002 8, VII | keblére, nyomorultul esdve a védelemért, a leány dühösen tépte le 13003 4, IV | hogy lépjen elő a vádlott védelmére. Az fölkelt, sápadt, kifejezéstelen 13004 5, V | öregekre. Elálltak Malika védelmétől s biztatni kezdték, hogy 13005 4, IV | maga egy vádlotthoz, mint védelmezőhöz.~ ~- Uraim, - esküttbirák, - 13006 4, V | Angelika ügyetlen külsejű védelmezőjével.~ ~Csak ekkor lehete Angelika 13007 4, V | Hazudott, de lelke rajta. Nem védem magamat tovább.~ ~A birák 13008 4, IV | résztvevő tekintettel fordult védenczéhez, itt ott a hölgyek szemeiket 13009 4, V | rámutasson? Uraim esküttbirák, én védenczemnek nem életét, becsületét kérem 13010 4, IV | üdvözletekkel lőn elhalmozva. Védenczét diadal közt kisérte ki a 13011 4, V | hangon, a vád, melylyel védencznőm terheltetik, most már nemcsak 13012 8, II | becsesebb tulajdon az, mit most védenie kell; mielőtt elfutott volna, 13013 1, VI | Rajtam rontott, s mielőtt védhettem volna magamat, nekem esett, 13014 7, IX | menedéket ad a madár fészkinek s védi azt a viharok ellen, mig 13015 4, III | szavaitól, ha öntudatom nem védne ellenük. Nem tettem soha, 13016 4, IV | érzé, hogy senki sincs ki védni tudja, de érzé azt is, hogy 13017 6, V | szomszédját megelőzni, a védők tömegéből egy irtó sortűzelés 13018 3, II | magános kút elszabadult vedrét csikorogva lógázza a kút 13019 8, III | ágát iparkodott letörni védszerül.~ ~Az eb néhány pillanatig 13020 3, II | II.~ ~A horvát-bánsági védvidék határán, a kék vizű U n 13021 1, III | bélyegével ellátva találod veendni.....~ ~Utóirat. E napokban 13022 1, VI | tette, szivarát a szája végébe nyomta s elkezdtünk alkudni.~ ~ 13023 3, V | izzadságot törle le arczáról, „végem van!” ugy mond, s forró 13024 6, II | szemek az eget.~ ~Midőn végére járt a dal, nem lehetett 13025 4, I | miszerint önkezeivel vetend véget életének e tettre vezérlő 13026 2, III | fülijesztő csikorgással végezé be, mintha ezer ablaküveget 13027 1, III | Én e művet csak nem rég végezém be. Hirvágyó nem vagyok, 13028 2, I | mintha rendes matrózmunkáikat végeznék. - A kapitány a hajó fedezeten 13029 8, I | elő, hanem hagyta egyedűl végezni a harczot ennek az ördögök 13030 3, IV | kósztaniczai vesztegházban, végeztem a legaljasabb szolgálatokat, 13031 7, XI | találták, hogy méreggel végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony 13032 1, VIII | épitéshez.~ ~Ketten Jancsival végeztünk mindent, a hogy a Csallóközben 13033 5, V | dugaszát.~ ~Azzal bevolt végezve az egész munka. A leány 13034 3, II | menekülőt üldözé, ki ereje végfogyatékával egyedül evezett előlök a 13035 4, V | volt:~ ~„Az ügy ezuttal véghatározat alá nem jöhet, a vádlott 13036 1, V | volna.~ ~Ismét kimentem véghetlenül unva magamat, most már a 13037 6, III | Az őr a folyosó túlsó végin járt akkor, de még is meghallá