IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Árnyképek Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fezejetgrey = Comment text
13038 6, III | don Desiderio nem győzte végit várni jóslatának, hanem 13039 1, VIII | harapta, mig a puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~A tigrissel 13040 6, II | És mikor azután jöttek a végkitörés kétségbeejtő haraglobbanásai, 13041 6, III | fürkészése sietteté terve végkivitelére.~ ~A mint minden nesz elcsendesült, 13042 2, II | azért téveszte: hogy élte végnapjaiban szeretve legyen. Ugy kelle 13043 7, XII | emberi szivnek, te kezdet és végnélküli iszonyú lény, mily kinzó 13044 4, VI | születik, a halálitéletet rajta végrehajtani nem lehet.~ ~* ~ ~Közel 13045 6, III | végrendeletet tőn és meghalt. A végrendeletben az van irva: hogyha donna 13046 6, III | öreg szerzeménye iszonyú. Végrendeletében egyenlően osztotta fel azt 13047 6, IV | öregapámnak egy valóságos angol végrendeleténél fogva ez a derék ember tavaly 13048 6, III | ház csatornája között s a végsőre elszántan, rálépett a lélekvesztő 13049 5, V | temessétek valamennyit.~ ~A végszavakat általános vészorditás fojtotta 13050 4, V | ember haragja dörgött a végszavakban. Utána általános csend lőn, 13051 4, IV | ragadtatva el általa, a végszavaknál nem tartóztathatta magát 13052 3, V | közülök, noha négy év alatt végtelenül elváltoztam, rám ismert, 13053 2, III | hosszú, boszantó hahotában s végűl elkezdé az „O du lieber 13054 4, IV | hogy szükség lehet reá; im vegyék önök vizsgálat alá. -~ ~ 13055 3, IV | magyar, bojár, zagyván, vegyesen jön megy, alkuszik, vitatkozik, 13056 1, VIII | architectura van divatban, hát vegyük meg!~ ~Többek között kérdezém, 13057 3, IV | tárgyak között még tarkább vegyületű népcsoport jár fel s alá: 13058 3, IV | Az utasok a néptömeg közé vegyültek, melly idegen létére dögvész 13059 7 | vaderdők lélekemelő illatát, vegyülve a virágos pázsit fris demutszagával; - 13060 1, VIII | ha odább akarunk menni, vegyünk kocsit, lovat és ökröket, 13061 4, IV | itéletet.~ ~E szavakkal végzé beszédét Arnould s a mint 13062 1, VI | A mult levelemet azon végzém, hogy Jancsit elcsapom, - 13063 3, IV | hol a külföldi kereskedők végzik foglalatosságaikat az itteniekkel; 13064 7 | Akartam tudni, hogy hol végződik, mentem vele vad szirtmosásokon, 13065 6, III | messze kinyúló rézdelphinben végződött. Úgy látszék, hogy a lécz 13066 6, IV | Buen-Retiro ostromában részt vehess? kérdé Jacintótól.~ ~- Első 13067 1, III | évenkint 2 millio dollárt vehet be ez általam alapitott 13068 7 | mint a félhomályban ki vehetém, kezeit keblére rakva, fejét 13069 2, II | kiadott kérőin. Gazdag őt nem vehette, mert tudva semmije sem 13070 8, VI | az úrnő, reszkető kezét vejének nyujtva, mit az gúnyos mosolygással 13071 6, II | napok minden szinezetű és véleményű celebritásai, büszke Grandok, 13072 2, I | keresve a merre nincsen út, s véletlenűl a sürű vad csalitban egy 13073 8, V | visszaereszté a függönyt. Azt véli, hogy a leány sir, pedig 13074 1, VI | alá, mindenki elkezdte a vellákkal előbb nagy hangosan a fogait 13075 1, VI | első harangszóra, mely a vellás reggelit jelenté a közös 13076 5, IV | nevetést, hogy őrült hahotája a velőket fagylalá meg.~ ~És azután 13077 1, V | keresztűl a szél zúgásán az a velőkig ható nyögés. Nyolczadnap 13078 7, IV | ajkakról, miknek érintése velőmet gyújtá meg, ha csak álmomban 13079 4, IV | szép nőben csak egy bűnöst vélt látni, a nyugalmat arczán 13080 1, XII | elereszteni köréből, ott kellett velük maradnom. Az ifjú Géza fogytig 13081 8, V | győződni felőle, hogy csakugyan vénasszony-e a kiért kimegy? Percz mulva 13082 6, II | tolakodott keresztűl a méla vendégcsoporton, piquant arczával keresztűltekintve 13083 6, II | fel zongorája mellől, s vendége elé sietve, azt kézen fogta, 13084 3, IV | az a nap, mellyen engem vendégednek fogadtál.” - - „Köszönöm 13085 5, III | földes úr a párokat.~ ~- Ma vendégeim lesztek, én tartom ki lakodalmatokat, 13086 1, VI | készen, addig pedig saját vendégeimmel vagyok elfoglalva. -~ ~Mit? 13087 6, V | ijedtéből, s megnézve a hivatlan vendéget, szomorúan felele: „Igen 13088 4, VI | huissiereknek, ezen ur álszakállt és vendéghajat visel.~ ~- Ah - ah - hangzék 13089 1, V | minden kötél szakad, találok vendéglőst, a kihez beszegődöm, esztendő 13090 7, XII | vándorfecske szállt meg vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a 13091 5, III(*)| csemegéket, miket valaki a vendégség maradványaiból félre dug.~ ~ 13092 6, II | tekintettel nézett szét a vendégseregen, mintha senkit sem meg az 13093 6, II | lehete együtt látni az egész vendégsereget, mely eddig a többi teremekbe 13094 1, III | spartai szabadságé, hol a vének voltak zsarnokai a fiataloknak, 13095 2, I | mind a ketten, de a halál vénekké tette őket. Időtől megvásott 13096 8, VI | bebizonyitám, hogy az öné, nőül venném?~ ~- Képes volna ön azt 13097 4, I | valakit a környezetemből vennének üldözőbe.~ ~- Annak ugy 13098 3, III | szegény agg Murányi Ádám pedig vénségére jutott azon szép tapasztaláshoz, 13099 8, VI | tetején, s az odáig felfutó venyige fonadékon sebesen alázuhant. 13100 8, VII | eleibe álltak, az ismert venyigéken lekúszott a falról, s vijjongva, 13101 3, II | paripák robogását és a vér-ebek dühös csahaját engedve hallani.~ ~„ 13102 1, XII | Egy estve pipázva ültünk a veranda alatt Gézával, ő kötekedve 13103 8, VI | s a vadászok ebeit agyon verdesi.~ ~Az úrnő reszketve hanyatlott 13104 3, II | kiáltják az üldözők, s a hat véreb rárohan az elesettre. Elnyomják. 13105 3, II | üldözői, rekedten uszítva a vérebeket s utána lövöldözve, s igy 13106 7, VIII | jövendőt mond fejemre. - Véréből egy csepp kezemre fecscsent, 13107 1, VIII | rengetegben; ő profétai ihlettel veregetett vállamra, mondván:~ ~Ez 13108 6, III | szökés viszontagságaitól s vérehagyott arczára, merev szemeire 13109 7, X | nem a keresztre feszitve, vérehullóan, elhagyva, elárulva: - úgy 13110 5, V | kardra kaptak; s azzal véres verekedés támadt a palota csarnokaiban. 13111 5, III | kótyagósak voltak, össze is verekedett velök, s Csarekoffnak nem 13112 5, III | úsztak a borban, ott nem verekedtek lakomázás közben, hanem 13113 3, II | A megholtakat egy nagy verembe temették össze, mintegy 13114 7, XII | kihúztam belőle. A föld megitta véremet, s mikor a végső csepp vér 13115 1 | osztogatnak. - Itt ugyan őseid vérén zöldül a fű, de amott még 13116 8, III | ismeretséget, felállt két lábra, s vérengző torkát feltátva, bőgve rohant 13117 8, VII | nézett, el-elállt szive verése az iszonyattól.~ ~Érzé, 13118 3, II | fájt többé az élet.~ ~- ~ ~Véresen áldozott le a nap a folyam 13119 1, XI | elephantiasis, scorbut, vereshimlő és gugavész s más mindenféle 13120 1, VIII | ezrével rohant egyszerre rá s vérét kiszopta, majd ismét nyaktörő 13121 7, VIII | mostam kezemet, hiába, a vérfolt ott maradt, mint egy örökké 13122 4, V | gyanút lát, nemcsak a gyilkos vérfoltjait, hanem a házasságtörő csókjainak 13123 6, VI | kimondatni. Kezemről a bűn vérfoltját saját vérem mosta le a csatatéren.... 13124 7, XII | hogy megmutassa az égen ama vérfoltokat, miket kivülem senki nem 13125 3, IV | déli part felé s hosszas vergődések után egészen átázva értek 13126 8, II | lihegését, ki észrevevé vadja vergődését, kétszeres erővel sietett 13127 1, VIII | ha be akarunk-e még ma vergődni a fővárosba, vagy statiot 13128 3, II | tornyokban a harangokat veri félre, az Unnában malmokat 13129 3, V | arczát kiverte a hideg veritek. „Tóváry Dániel?” mormogá 13130 5, V | farkasok berkébe, inkább verje agyon, csak ne vigye vissza 13131 5, I | haljanak, sem egymást agyon ne verjék, sem pedig nagy munka idején 13132 7, IV | vérszomj irtózatos érzet; de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~ ~ 13133 7, IX | hiszed, hogy csak a piros vérnek van élete? vagy tán az illat 13134 6, III | egész háznépet agyba főbe verni s e közben félig kinyitni 13135 5, V | kezdtek kilövellni, egy eget verő orditás hangzott az éjszakában, 13136 1, V | stukaturjára esem fel, s ütődöm, verődöm mind a négy falához, mint 13137 6, IV | legényről. Mindig sir ri a sok vérontás felett, s mégis mindig ő 13138 7, XI | hordozni többé.~ ~Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, 13139 4, V | azon becstelenségre, mely a vérpadi halálhoz van kötve.~ ~- 13140 7, XI | Felhagyta az ember magát vinni a vérpadra, alig állt lábain, eszmélete 13141 4, V | jobban börtönömtől, nem a vérpadtól, mint azon fekete szivtől, 13142 1, V | test és lélek egymással versenyez a szenvedésben, s egyik 13143 1, I | statusoeconom, a majom mint versiró, a majom a szószéken, a 13144 7, IV | megrészegültem tőle....~ ~Oh a vérszomj irtózatos érzet; de a vérmámor 13145 5, V | éjszakában, melyre az ostromlók vérszomjas kaczagása felelt.~ ~Csak 13146 6, II | gróf félretekintve, comicus vértagadási minával. S azzal tetőtűl 13147 7, XII | nyomtak fejébe, szegeket vertek körmei alá, hogy mondja 13148 1, VI | ütlegekkel illetém?~ ~Hogy ne vertem volna meg, mikor visszafelelgetett! -~ ~ 13149 7, VII | azon kézre, melylyel ti vertetek mást. Emlékeztetek a kézre, 13150 1, XII | czimerében olyan vörös volna is a vértől, mint maga az a vörös mező, 13151 7, VIII | Lelkeiket egymásba sóhajták, vérük összeömlött s egymást átölelve 13152 1, VIII | el volt rágva a feje, a vérüket kiszivta valami állat.~ ~ 13153 7, XII | raktak e hegytetőre zsarnok vérurak vastag sziklavárat, nagy 13154 7 | fenyőbe ütött le, ennek lobogó vérvilága terjeszte idáig némi reszketeg 13155 4, IV | törülték.~ ~- És most uraim, vessenek önök egy pillanatot ez irtózatosan 13156 4, IV | leszállt angyalé.~ ~- Uraim.... vessetek rá egy tekintetet... s mondjatok 13157 1, X | feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat, hogy megloptuk 13158 5, V | késeivel. Nem két leány, két vészangyal volt az, kik elfelejtkezve 13159 1, XI | gugavész s más mindenféle veszedelem, miknek leirásával restellem 13160 5, III | sem tudja mivel tölteni a veszedelmes időt; a fővárosi tánczvigalmak, 13161 8, II | partra a tomboló örvény vészei közűl, ott leült egy terebélyes 13162 8, VI | mik e titkot rám nézve veszélyessé tevék, elmultak, férjem 13163 6, III | elfeledve mindent, csak Diego veszélyét látva, felszakitá az ablakot, 13164 4, III | szenvedélyek fertőjében kűzdő veszendő lélekre.~ ~- Az elsőt nem 13165 5, V | ellenök?~ ~Valóban ez az egy veszett fenevad ő maga volt. Ádáz 13166 5, V | megmarjon mindnyájatokat, hogy veszetten forduljatok ellenök?~ ~Valóban 13167 3, V | volt az? utána! - orditá veszettül - lovat ide, utána a ki 13168 5, I | talált is adózni, hogy el ne veszhessenek.~ ~Ilyen mugikja volt tizezer 13169 4, III | mely a könyeket épen nem veszi igénybe.~ ~- A mi a lelkemé, 13170 8, I | tétova szemei csak akkor veszik észre, mikor a hallható 13171 6, III | találna ejteni családja nevén, veszitse el minden vagyonát, s csak 13172 2, I | rongyolva lógnak alá, a függő vészlobogó színeit kivette a verőfény, 13173 2, I | pusztulásra vált roncs; a vészmadár bátran mer leszállni árboczára, 13174 5, IV | hallgatnia, mert igy semmit sem vesznek rajta észre. Éjfél táján 13175 2, III | gyötrő fáradsággal, gondokkal vesződött, hirtelen a legédesebb gyönyör 13176 5, V | A végszavakat általános vészorditás fojtotta el. A felbőszült 13177 5, I | ment, hogy egészen eszét veszté a lyányka miatt, akkor megismertette 13178 3, II | ragály, csak egy beteg volt a veszteg-intézetben s vele együtt csak h á r 13179 3, III | a mi él és lehelletével vesztegeti az isten levegőjét. Elátkozá 13180 8, VI | Úgy hiszem csak a szót vesztegetném, ha most ön előtt mindazt 13181 3, IV | keresztjét, s azzal visszament a vesztegházba; ott néma és hallgatag volt 13182 3, IV | és betegőr a kósztaniczai vesztegházban, végeztem a legaljasabb 13183 3, II | üldözött ekkor oly közel volt a vesztegházhoz, hogy arczát annak ablakaiból 13184 3, II | tenni valót a halálvész, a vesztegintézetben ütött ki; - az nap meghaltak 13185 3, II | ki vagy te?”~ ~„Én a vesztegintézeti betegőr vagyok, s apádat 13186 3, II | átköltözik, itt kell kitölteni a veszteglési időt, tiz, húsz, vagy legveszélyesebb 13187 4, V | történik, eszemet, lelkemet vesztem el belé és nem birok fölébredni 13188 3, V | mit mondtam? - leányodat veszteném el e lépés által s nélküle 13189 4, I | hogy neki milliói vannak vesztenivalók a hanyathomlok csökkenő 13190 4, I | Önnek e papirokbani veszteségei mellett, kezdé Taillard, 13191 5, I | bebizonyitá, hogy még sem vesztette el az eszét oly mértékben 13192 6, VI | lettél csak az enyim, nem veszthetlek el most.~ ~- Néhány óra 13193 4, VI | koporsóikat.~ ~A mint a vesztőhelyhez érnek, a két elitélt egymás 13194 8, VII | nyugalmát egy perczig sem vesztve el.~ ~Még egy lépést tőn 13195 1, X | felmerülő nap a polusi éjszakára vet.~ ~ ~ ~ 13196 4, II | gyanút, melly bármi alacsony vétekkel vádolhatná, megczáfoljon; 13197 5, III | frigyet még a foganatba vétele előtt elrontani, hiuvá tenni 13198 1, VII | szobákat tisztogatom, a veteményeskertet mivelem, fejem a teheneket, 13199 4, I | nyilatkozatát, miszerint önkezeivel vetend véget életének e tettre 13200 3, II | mezőkön megdül a legsoványabb vetés, s az Unna hullámai túlcsapnak 13201 1, XI | elmultával első dolgom volt vetéseimet megnézni.~ ~A buzám tetejében, 13202 2, V | halászokhoz megkérdeni, hogy nem vetett-e ki a tenger holttesteket 13203 6, II | megbocsátottam azért, a mit vétettél ellenem és magad ellen. 13204 1, XI | tetejében, melyet lapályra vetettem, három ölnyi magasságu volt 13205 1, VIII | legalább módomban van szántani, vethetni; a meggazdagodásról hegedült 13206 5, III | vétkezni jöttek oda, a hová más vétkeitől menekűlni siet.~ ~Nem érezték 13207 6, III | kezeire hajtá.~ ~- Ismered vétkem nagyságát, lehetetlen hogy 13208 6, III | Oh ne szólj igy!~ ~- Vétkemért megtudok halni. Ezzel tartozom 13209 4, V | mindenben ártatlan s az ő vétkéről nem tud semmit. De állitá 13210 4, V | bántalma, egyedűl én vagyok a vétkes.~ ~- Jó, - szólt magához 13211 4, VI | általa, vallja meg önkényten vétkét, mely miatt el van itélve.~ ~- 13212 5, III | hajléka alól azokat, kik vétkezni jöttek oda, a hová más vétkeitől 13213 7, VIII | örökbiró eleibe. Legyen ott, vétkeztem, bűnhődni fogok, de nem 13214 1, VIII | szent föld, a melyre léptek, vetközzétek le a régi embert, midőn 13215 4, VI | vesztőhely lépcsőin s elkezde vetkőzni.~ ~Ekkor Angelika kérte 13216 8, VI | elhagyott leányra egy tekintetet vetne, eltávozott.~ ~ ~ ~ 13217 6, II | hasadt meg, melyért éltét vetné oda akárki. Azután ismét 13218 3, V | magyarhonból szöktem, politikai vétségem miatt s négy év óta élek 13219 3, IV | merre akarsz menni?”~ ~Vette-e észre a gyermek azt a sötét 13220 8, V | intézi Darvaihoz:~ ~- Nem vetted észre mennyire hasonlit 13221 6, III | Vigyáznak rám, valamit vettek észre.”~ ~A léptek kongása 13222 3, III | előtt az ajtót s inasaival vetteté ki a szemtelent, ki koldús 13223 3, V | ki miatt apja börtönre vettetett, ugyanazon börtönbe került, 13224 5, I | Ilyen módon évenkint vevőhöz juttatott a derék úrnő kettőt 13225 7, VII | vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök, úgy fognak majd te 13226 8, III | tán valami sejtő ösztön vezérlé valamerre. A medve megérté 13227 4, I | véget életének e tettre vezérlő indokaival együtt. E levelet 13228 7, III | pedig elbujdosik, mezitelen, vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen 13229 5, V | férje vagy, parancsolója, vezesd őt vissza. Meglásd, hogy 13230 3, IV | titkolózva. Kérlek jó ember, vezess el a legelső faluig, ott 13231 1, XI | mást mindent veszek, csak vezessen el a szomszéd városba.~ ~ 13232 8, VI | magamnál, kegyedet épen azért vezetém ezen szobába, mert épen 13233 1, XII | visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem többé.~ ~Istenemre! kiálték 13234 1, XII | boldogsága kutforrásához én vezethettem vissza, e gondolat minden 13235 8, II | bűbájos alakot, mely bele vezeti. -~ ~Az pedig futott előle, 13236 1, XI | szöktem volna már innen, ha ut vezetne ki ebből az országból, de 13237 3, IV | gyermek lyányka lábait; vezetője ölben vitte őt tovább: ha 13238 3, I | őket a lét vihara? - Légy vezetőjök a vihar között, mindenható! - 13239 5, V | kormánynak elfojtani azt.~ ~A vezetőket, a legkitünőbb harczosokat 13240 1, VIII | után.~ ~Egy hegyre felérve, vezetőnk megállita bennünket, mondván: „ 13241 1, VI | által megvert inasom elő vezettetvén, megkérdezé tőlem, ha ismerem-e 13242 1, VIII | mig mi lovainkat gyalog vezettük magunk után.~ ~Egy hegyre 13243 3, IV | éneklő diákok, a szemfedő, a viasz-gyertyák és a halotti kiséret? - - 13244 6, I | Ének, fuvola, rajzolás, viaszalakidomitás, magányos séták, és a kedvencz 13245 2, I | csöndesen, mint sápadt viaszképek, fekszik két halott az árbocz 13246 1, VIII | napszámban dolgozik, de otthon a viczispán sem kap akkora diurnumot.~ ~ 13247 6, II | volt összegyülekezve; a vidámabb, könnyebb lelkületű hölgyek 13248 3, IV | szólt érzékenyen s hálás vidámsággal ölelte magához a térdelő 13249 7 | tetőtül talpig idegen az egész vidék. Most ha két napig ott kellene 13250 7, XII | egyik kietlen hangtalan vidékből a másikba, mint utolsó, 13251 7 | hitta estimára az elsötétült vidékek lakóit, mig fenn a bércztetőről 13252 8, III | nyakáról az odavetett fényes, vidrabőrt, beletakargatta a fiút, 13253 2, IV | Ez volt őket Indiákra viendő.~ ~És ez idő óta senki sem 13254 6, III | Hihetőleg utoljára.~ ~A víg toborzó menet elvonul a 13255 5, IV | székeiket a menyasszonyokhoz s vigabban kezdtek velök enyelegni. 13256 6, I | annyi ezer ember, hogy úgy vigad? Börtön volt-e mind ez a 13257 7, XIII | alvó termeken....~ ~Ember vigadj! ki tudja meddig élsz. A 13258 5, IV | foglaljon helyet a tornáczon és vigadjanak kedvök szerint, a kiknek 13259 3, I | csapást éreztettél én velem; - vigadjon ő, valahányszor én szomorkodom. 13260 6, II | szomszédteremek zajos mulatsága, a vigadók halkan, ihletten gyülekeztek 13261 5, I | mulatságokban a több főuri vigalmak fölött; ezen elsőbbség pedig 13262 5, IV | úrfi között.~ ~Van az orosz vigalmakban egy vig társasági mulatság, 13263 6, II | távol a legközelebb elmult vigalomtól, s melynek csak olyankor 13264 2, III | ujdonszerü ragyogásában a vigalomzaj mámoradó változatai közt 13265 5, III | sok ránczba szedett kurta viganóra. Az oroszok büszkesége az, 13266 5, I | palotában fog lakni és selyem viganót visel.~ ~Ott nevelőket, 13267 7 | Ki ne érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes éj után a 13268 7 | zuhogni kezdő vizomlást.~ ~E vigasztalan perczben úgy tetszék, mintha 13269 1, IV | mikor tudjuk, hogy bennünket vigasztalnak! Az egész úton derült egünk 13270 1, I | mindenki tudná, hogy minket vigasztalni kell. Arczunkon meg kell 13271 2, IV | látogatták; - jóakaratu vigasztalók, kik nem győztek előtte 13272 5, I | Különösen kitűntek azonban e vigmulatságok alkalmával mind rendkivüli 13273 3, II | örömére itt kell maradnia. - „Vigy ki innét, szólt nyugtalankodva 13274 6, III | burkonyát s szeméremőrző vigyázattal lépett ki ágya függönyei 13275 1, VIII | csöve volt golyóra tőltve, vigyáznom kellett, hogy egy lövéssel 13276 3, II | váltanak mindegyik őrrel, mig a vigyázók fenn a lárma-tornyokban 13277 3, V | magában az örmény, de én is vigyáztam magamra, s innen maradtam.”~ ~, 13278 6, III | tartozik. Maga csak arra vigyázzon, hogy ha valaki úrnőnkhöz 13279 6, III | játszani. Mig mi idebenn vigyázzuk, ezalatt ő ki tudja hol 13280 8, V | gyertyatartót, s mig vendégei vigyorgó kiváncsisággal gyülekeztek 13281 2, I | roncsolt váza úszik. Feketült vihar-szakgatta gályarom, mely hajdan tarkára 13282 3, I | merre hányja őket a lét vihara? - Légy vezetőjök a vihar 13283 7, VI | S mint végig utaz~ Az éj viharában,~ Mormogva magában~ Igy 13284 1, V | adá, hogy benne vagyunk a viharban.~ ~No most itt az itélet 13285 1, IV | alól visszasóhajtanak ama viharokkal terhes ég alá, kiknek hijába 13286 4, VI | benne.~ ~És az égdörgés, a viharorditás közepett lehete hallani 13287 3, IV | lakói nem emlékeznek oly viharra, mint az elmult éjszakáé. 13288 2, I | hollandival találkozik: vagy vihart kap, vagy hajótörést szenved, 13289 3, I | fegyveröltözetében, láttam azt a vihartól korbácsolt tenger hullámai 13290 1, III | azt, a mit akar, párbajt vihat, feleségétől elválhatik, 13291 5, IV | Pártádat, ugye bár?~ ~- Azt nem vihetem el. De hoztam magammal egy 13292 1 | mindezeket magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az 13293 3, III | életből a másikba át nem vihető dugárukat lerakta, útlevelet 13294 2, I | éppen karjain, ölébe fogva vihette legkedvesebbjét midőn a 13295 8, VII | öldököl.~ ~A vad nyöszörgve, vihogva bújt hozzá közelebb, czirógató 13296 8, VII | venyigéken lekúszott a falról, s vijjongva, sikoltozva rohant az erdőnek, 13297 2, II | a gyermeksziv ismeretlen világa fölött derengett, halványulni 13298 6, V | legyilkolni.~ ~Az égő paloták világánál elkeseredett harcz folyott, 13299 6, III | ezalatt ő ki tudja hol éli világát?~ ~- Nem lehet neki, szólt 13300 7, I | világol, s hogy e ragyogó világegyetem, melyen csupán te vagy a 13301 1, V | valamimet neki ne adjam. Ő a világért sem kér semmit, egyszer 13302 7 | sivatag érzésben, melynek neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni 13303 3, III | lelket!~ ~Murányi Gábor világgá ment, hogy egy férfit keressen, 13304 7, XII | elé idegen, nem melegitő világgal, ismeretlen holdak, ismeretlen 13305 7, VII | semmim az égben, minden világi birtokom a temető. Egy mohos 13306 1, XII | hazáig? -~ ~Akár a más világig. -~ ~És ha jutalom helyett 13307 6, IV | élet. Száz meg száz őrtüz világit az erdőben, mintha a csillagok 13308 6, III | egyszerre több lámpa fénye világitá meg az udvart.~ ~Dinita, 13309 3, I | és patkányok szemei - nem világitanának, azt hinném, hogy megvakultam.~ ~ 13310 6, III | betettük, hogy ki ne kelljen világitani az ablakokat.~ ~- Tehát 13311 2, III | a gyanu villámai kezdék világítani az ismeretlen sötétet.~ ~ 13312 7, II | rabszolgája a földnek, éjeit világitja, meglánczolva forog körüle 13313 5, V | nemsokára minden pinczeablakon világitott elő az a kékes, zöldes láng 13314 6, I | épület, hogy úgy ki van most világitva? Mint tánczolnak ide át! 13315 1, I | arczczal, hogy neki egy világjavitó eszméje van. Ő egy majomtelepet 13316 7, I | csupán a te gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem, 13317 8, II | A havasi csucs mindig világosabb, majd bibor, majd aranyszinű, 13318 1, V | a viz be ne jőjön rajta, világosita fel Jancsi.~ ~No ez lesz 13319 8, II | hangzott a szó: „legyen világosság”.~ ~A táj megnépesült illatos 13320 6, III | kifesziteni.... Már látta a világosságot, mely a szük nyiláson a 13321 7 | perczben úgy tetszék, mintha világosulni látnám környezetemet, s 13322 4, VI | elsötétült levegő csak akkor világosult meg néha, ha a villám végig 13323 1, IV | tudja azt szeretni, vagy világpolgár tud lenni s mindenütt jól 13324 1, XI | betegsége számára nem e világrész füvei termenek irt. Készen 13325 2, V | fenyegetett, melynek lobbanásait világtalan szemei nem láthaták.~ ~Ilyenkor 13326 4, II | annál homályosabb, annál világtalanabb, annál őrültebb lett körűle 13327 1, III | számára egyenlően terem, hol a világteremtő eszméknek nem kell kűzdeniök 13328 1, VIII | pisztoly egy vadászkés, meg egy villa. Kezeinek egyikében, mely 13329 1, IX | legczélszerübb alakzatu villákat, kastélyokat és raktárakat.~ ~ 13330 2, III | karszékbe. Agyában a gyanu villámai kezdék világítani az ismeretlen 13331 7, V | légben az elbocsátott hang? a villámdörgése s a szenvedő sóhaja, átok 13332 7, XI | egyetlen férfi úszott a villámfénynél a haragos habokban. A férfi 13333 8, I | karcsú, szemekkel, mint a villámló éjszaka s kezében egy akkora 13334 3, I | imádságomat! -~ ~Isten! villámok és égi háborúk istene! - 13335 2, V | csurgott alá, ökleivel a villámos égre fenyegetett, melynek 13336 6, VI | elfoglalták; olykor egy egy villámtól megszakitva. A távolban 13337 8, II | hirtelen összehúzta magát, egy villanó pillanatot vetett fel a 13338 6, II | szemei egében futó csillagok villantak le. „Csak maradj, biztatá 13339 6, II | elszavalni.~ ~Mint egy galvanicus villanyszikra ütött végig a társaság lelkén 13340 5, III | emberi gyomornak való, s villával, kanállal nem is tudott 13341 3, II | hangon az ember, és szemei villogtak; oda futott újjolag az ablakhoz, 13342 8, III | alak, kit, mintha szárnyak vinnének, oly sebesen vágtat a két 13343 7 | mit félelmes éj után a viradó nap fénye nyújt? Egészen 13344 1, VIII | kunyhótól tüzet raktunk, ottan viradtunk meg.~ ~S ez bölcs gondolat 13345 7 | nincsen kétszer tavasz. A mely virága ennek elnyilik, nincs napsúgár, 13346 7 | oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak, midőn a lefutott 13347 1 | ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt teremnek? nem jelennek-e 13348 6, II | gyöngéd szinezetű selyem virágfüzérek voltak szőve.~ ~Donna Serena 13349 8, II | táj megnépesült illatos virággal, zengő madarakkal, minden, 13350 6, II | hölgyvilág által, mint egy virágkoszorúval egymáshoz kötve, egybeolvasztva.~ ~- 13351 1, VII | Itt nem lehet hazámbeli virágokat tartanom, atyám nem türheti 13352 5, II | a könyörtelenűl letépett virágra, ki oly korán elhervadt, 13353 7 | fejem fölé hajolt, halavány virágszirmait egyenkint hullatva el; - 13354 8, V | ablaka, az egész terem sötét virágú sárga selyemmel volt behúzva, 13355 7 | napsúgár, mely azt újra virágzásba hozza.~ ~Ily lélekállapotban 13356 2, I | örül semmi, nem zöldül, nem virágzik ki tőlök, áldatlanúl járják 13357 2, IV | öltözött nőt, ki éjet és napot viraszta a beteg ágya mellett, s 13358 7, IV | mely betegágyadnál éjeket virasztott át, a megnyugtató kebel, 13359 1, V | korcsmát, tudom a frankfurti virslit késziteni felségesen, s 13360 6, II | adhat. Ugy kellett neki virúlnia, mint az egyetlen virágnak, 13361 3, IV | mindent a mi zöld, a mi viruló volt; minden levél lefagyott 13362 1, I | illő bajuszát oda rajzolja viscount Palmerston ajkára, s felöltözteté 13363 3, IV | itt ülj meg s csendesen viseld magadat, különben megmerülünk.”~ ~ 13364 3, III | magának a sírt, s nyakán viselé azt a kendőt, melyre a hit, 13365 5, I | kezeik megfehérűltek a keztyű viselésben, termetük hozzá szokott 13366 3, I | verve lánczaim.~ ~Mióta viselhetem azokat, ur isten!?~ ~Van-e 13367 2, II | melylyel valaki iránta viselkedék örök hálára bírta őt lekötelezni; 13368 8, VI | cselédeim gyász livreet viselnek.~ ~- Úgy hiszem csak a szót 13369 3, III | később oly kék foltot hagytak viselőjök nyakán, oly feketét szivében!~ ~ 13370 4, V | medaillonban, mit kebleden viselsz, megholt kis gyermekünk 13371 7, V | vele mit megosztania. - Viselte a gyalázat pirját homlokán 13372 6, III | Öltönyeidet, miket egykor viseltél, mind ereklyéűl tartogattam 13373 1, XII | róla a szó, minő harczokat viseltünk egykor egymással a zöld 13374 1, I | a gyásznak, melyet belől viselünk. Ha látnál bennünket, nem 13375 2, I | éjmadár ablakára repül, egyet visít, s az ember megálmodja halála 13376 2, III | szárnycsapást, s halálmadár visítását….; egy élő madárral beszéltem, 13377 6, III | kivilágitatlan ablak vastábláira, s visitozva ment odább.~ ~- Pukkadj 13378 6, III | megtisztít. Van egy mód, mely visszaád az életnek, az emberiségnek, 13379 2, III | jóltevő halála kezéből s visszaadák életét. - O minő nyomorult 13380 4, V | miatt. Önnek egyetlen szava visszaadhatná nyugalmát, boldogságomat 13381 4, V | elvenni a becsületet, mit visszaadni nem lehet, elvenni egy nő 13382 7 | nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem minden bátorságát.~ ~ 13383 8, VI | vissza, úgy az gazdagon lőn visszaadva. Ő a leánynak lelket adott, 13384 3, II | miknek hangját a sziklák visszabőgik; valaki szökni akart tán 13385 4, IV | Isten! mi az? kiálta föl visszaborzadva a nő, s azután méltatlankodva 13386 3, V | kecsegtető ajánlatokkal visszacsalhassanak, de soha sem hittem cseleiknek.’~ ~„ 13387 6, III | úton, melyen jött, ismét visszacsúszott, bemászott a faltörésen, 13388 1, XII | szökik falujába, akként én is visszafanyalodom nagy szégyennel és pironkodással 13389 1, VI | vertem volna meg, mikor visszafelelgetett! -~ ~Az önbiráskodás itt 13390 1, VI | Jancsit elcsapom, - már megint visszafogadtam.~ ~Ez ugyan furcsa tudósitás 13391 2, II | fölfakad, s buzogni kezd visszafojthatlanúl, s hogy életnek vagy halálnak 13392 4, III | szenvedni, mondá még egyszer visszafordulva s azzal elsietett.~ ~Az 13393 8, I | többé, hanem gyilkosság. Ő visszafutott előlem barlangjába, én pedig 13394 3, IV | karjaira emelé a lyánykát, s visszagázolt vele tutajához, melyet csak 13395 5, V | fogamzott a leány fejében. Visszahivta a zendülőket a kastély udvaráról, 13396 6, I | tevő gondolat; hogy a mult visszahozhatlan, a jövendő örökkévaló és 13397 7, VI | A második csók ismét visszahozta arcza rózsáit. A lyány szebb 13398 3, II | Száz tallér annak, a ki visszahozza!”~ ~Az üldözött ekkor oly 13399 2, III | ezúttal a jó öregnek nejének visszaidézett mosolygása. -~ ~Azonban 13400 1, VII | napokban Géza vadászni járt; visszajövén bejött hozzám s azt mondá, 13401 6, III | tegyen? Nem volt egyéb hátra; visszakellett mennie börtönébe azon darabka 13402 3, V | határra, kit midőn a porta visszakövetelt, cserébe a magyar kormányszék 13403 5, II | a tánczvigalmi köntösbe visszaküldé őt egyenesen hajdani úrnőjéhöz 13404 5, II | hálálkodásokkal köszöni meg a visszaküldött leányt, s azzal fejezte 13405 4, I | hogy boncztudósok számára visszalopják a siroknak átadott holt 13406 1, XII | tántorit akaratomban. Én visszamegyek.~ ~Nem rég meghalt ez öreg 13407 8, VII | hozzá.~ ~- Elmegyünk... Visszamegyünk erdőnkbe... ne félj. - Elmegyünk 13408 1, VIII | minek következtében bátran visszamehettem volna oda, a honnan jöttem, 13409 6, III | kezdé veszteni.... Újra visszamenjen-e oda, honnan megszökött?... 13410 7 | megszabadultam.~ ~Ha most visszamennék azon tájra, tán újra eszembe 13411 1, XII | hagyatva, s kénytelen lesz visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem 13412 8, II | volt arra, hogy eszméletét visszanyerje. Hirtelen széttekintett. 13413 4, II | megcsókolva Angelika kezét, visszanyujtá neki a kis czédulát, mely 13414 6, III | téglákat reggelre rendesen visszarakta helyeikre s nyilásaikat 13415 8, II | szörnyeteg. Az élet ösztöne visszarántá őt az örvény széléről. Égő 13416 8, IV | tétovázva egész a templomig, ott visszarettent a nagy tornyos épülettől, 13417 2, II | külömben minden vonalm torzítva visszásan ütött ki rajta; mosolygásától 13418 1, XII | kiket imád, kikért örökké visszasohajt, itt nincsen senkije, a 13419 1, IV | irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak ama viharokkal terhes ég 13420 1, VIII | lépésnyire a háztól, rögtön visszaszalad, jajgatva, hogy őt soha 13421 4, III | mindent a mit elvesztett, visszaszerzek és a legboldogabbá teendem 13422 4, IV | Moncené asszony azoknak visszaszolgáltatott, és nem csak azt, hanem 13423 4, IV | találunk önre nézve. Kérjük visszatakartatni.~ ~Duval diadalmas pillanattal 13424 6, V | birta magát a kaczagástól visszatartani.~ ~- Azt elhiszem, hanem 13425 6, III | elforditott arczczal, karját visszatartólag terjeszté ki a nő elé.~ ~- 13426 4, II | indulni akart.~ ~A segéd visszatartóztatá.~ ~- Nem Madame, önnek nem 13427 8, II | futott el a vadász előtt, visszatartva a zuhatag felé, mely itt 13428 8, IV | nagy ódon épület valami visszataszitó hatást látszott iránta gyakorolni, 13429 6, II | a függönyt, még egyszer visszatekintett rá. Azután leült éji lámpájához, 13430 1 | éghajlat változását, ki visszatekinthet a határról, a nélkűl, hogy 13431 4, II | ki jő. Az kevés idő mulva visszatére, egy mahagoni szekrénykét 13432 6, III | házhéjáról, mintsem még egyszer visszatérjen... A kétségbeesés e pillanatában 13433 6, III | emléked meg van siratva. Ha visszatérsz, az egész hon egy bűnbocsátó 13434 5, II | beutazott franczia említ, ki visszatértében egész sor szánnal találkozott, 13435 6, II | mind a kettőnkön.”~ ~Azután visszatevé emlékkönyveit, - a honnan 13436 6, II | fog jőni”. Az angol hölgy visszaült helyére, jóval izgatottabb, 13437 4, IV | férjgyilkosokra.~ ~Vádló és vádlott visszaültek helyeikre, halotti csend 13438 4, IV | okait tudakolák - hidegen visszautasitá, s végre egészen eltünt 13439 3, II | lövések, a szikláktól százszor visszaveretve. - Valakit üldöznek. „Megállj!” - 13440 7, VII | kézre, mely tőletek mindent visszavesz, s nem arra, mely mindent 13441 8, IV | völgyeken, s azután ismét visszavitte az erdő szélére, s onnan 13442 6, VI | a hova kellett. Nevemet visszavivtam, Isten és törvény megbocsátott. 13443 1, III | fővárosukat, azonban a fenforgó viszály mégis diplomatiai úton kiegyenlittetett.~ ~ 13444 5, IV | magammal hoztam, s magammal viszek, mondá sötét, fenyegető 13445 3, IV | alugyál csöndesen, anyádat viszem temetni, ne nézz ide!”~ ~ 13446 7, XII | érjen...... Saját arczom viszfénye az.~ ~Néha úgy érzem, mintha 13447 6, II | kigyulladt, a belső égés lángja viszfényt vetett reá, szemeiből brilliantvillámok 13448 6, I | kiürült. Este felé csöndes, viszhangos lett a nagy épület, sehonnan 13449 6, II | emberhangok zavart töredéki még viszhangzanak az izgatott lélekben, pedig 13450 4, III | indulatnál egyébbel nem viszonozhatom.~ ~- Kegyed mást szeret?~ ~- 13451 6, III | tépve és fenve a szökés viszontagságaitól s vérehagyott arczára, merev 13452 4, II | Hozza fel okul, hogy családi viszonyok késztették, ne kiméljen 13453 4, I | és ügyvéde között létező viszonyt barátságnak lehet nevezni, 13454 1, V | Bizony bánom is én; viszonzám, ha viz jött be az egyik 13455 6, II | Godoy jobb keze ismét nagy vitában volt, egyik újját annak 13456 3, IV | vegyesen jön megy, alkuszik, vitatkozik, énekel, koldul és káromkodik; - 13457 6, II | volt ragadtatva, még a két vitatkozó politicus is annyira elfeledkezett 13458 8, III | szemeiben.~ ~A gyermek a mint vitetni érzé magát, lassan, félig 13459 1, II | tekintetes nemes nemzetes és vitézlő druszáinak.~ ~Hamburg, 184-~ ~ 13460 6, V | önkezüleg tűzte fel mellére a vitézség érdemrendét. Egy jutalmat 13461 1, V | lépcsőkön két matróz valami vitorla vászonba burkolt nyalábot 13462 2, I | virágos selyem: a nehéz vitorlagerenda, mely rajtok keresztül fekszik, 13463 2, I | az is a víznek hajlik, vitorlái foszlányokra rongyolva lógnak 13464 2, I | verőfény, sem a zászlót, sem a vitorlákat nem mozgatja a szél. A kormány 13465 1, V | a ki még mozdulhatott, a vitorlaköteleket vagdalták széjjel. Két árboczot 13466 1, V | pálinka, melyhez képest a vitriol még savó sem lehet.~ ~A 13467 5, II | ellen daczoló jobbágyokat vittek a fenyitő gyarmatokba, s 13468 1, VIII | rekettye közt épült egy kis vityilló, keresztül kasul rakott 13469 6, I | utczára tovább tovább halad a vivakiáltás, az ablakokból integetnek 13470 4, I | kárhozatos istenség a pénz. A vivienne utczai templom az ő temploma, - 13471 4, I | legnevezetesebb az, melly a Rue de Viviennel szemben, közel a vaudeville-szinházhoz 13472 4, I | dans ce fossée cessony de vivre”t, s nem ügyelt az óranegyedenkint 13473 1, XI | alatt mocsárrá apadtak a vizáradások, myriadjait hozva elő a 13474 2, I | horgony-láncz lóg alá a vízbe, a foszló gerinczekre halványzöld 13475 2, I | nem is hagy maga után a vízben barázdát; az egész csak 13476 8, II | medréig, melynek tajtékos kék vizei összecsapkodtak felette.~ ~ 13477 2, I | morgana tündér-játéka a vizek fölött, mely órákig eljátszik 13478 2, I | Hallgatás az égen, hallgatás a vízen, hallgatás a holtak ajkain.~ ~ 13479 6, VI | kiáltoztak az elrobogó után. A vizért járó pórleányok ajkairól 13480 6, VI | Egészen áthűtötte magát, a vizes öltönyök testéhez voltak 13481 8, II | többé, a köztük elrohanó vizesés nem hagyta őt átjönni, és 13482 8, I | hanem fut sebesen fölfelé a vizesési sziklának, a hova lehetetlen 13483 3, IV | keservesen, azután kiült egy a vizfelé hajló fenyőderekára s ott 13484 2, I | ábrándos dalokról, miket vízhordó hajadonok énekeltek a kútra 13485 5, V | maga volt. Ádáz szavai a viziszony titkos mérgeként hatották 13486 8, II | van egy tó, egy fekete vizmedencze, bele dűledező vén fenyőfák 13487 8, II | kiáltással szökött ki a vizmedréből, s mintha valami állatontúli 13488 1, V | pípám tettem a zsebembe. Egy vizmentes táska lógott az oldalamon, 13489 3, IV | partra, a rozzant talpat viznek ereszté s görcsös vándor 13490 1, VIII | száz lépésnél tiz husz öles vizomlásokat képezett, néhol két szikla 13491 7 | a mögöttem zuhogni kezdő vizomlást.~ ~E vigasztalan perczben 13492 1, VIII | meheték aztán a korsóval a vizre.~ ~Öcsém, mi itt állandó 13493 8, II | zúgás hallik, a mint a dühös vizroham ostromolja a sziklákat, 13494 6, II | a grófnő, s széttekinte vizsga pillanatával, s ekkor meglátta 13495 4, IV | lehet reá; im vegyék önök vizsgálat alá. -~ ~A birák kézbevették 13496 4, IV | méltán felötlő lehetett a vizsgáló orvosok azon bizonyitványa, 13497 2, I | ragyogással. Az egyik az égen, a víztükrén a másik; együtt támadnak 13498 3, II | védvidék határán, a kék vizű U n n a közepén fekszik 13499 3, II | túlpart felé, félig megtelve vizzel, míg a másikat felforditva 13500 8, II | szinével s diadalivként hajol a vizzuhatag egyik partjától a másikig.~ ~ 13501 6, VI | A mén repült; hegyek, völgyek, falvak egymásután maradoztak 13502 8, IV | órákig elhordozta erdőkön, völgyeken, s azután ismét visszavitte 13503 7 | Siettem egy közel talált völgyet jókor elérhetni, hol egy 13504 8, II | glóriaként fogja őt körül; - a völgyfenék sziklás torkolatából, a 13505 8, II | le-letörve egyet; maga a folyam a völgyi ködben és az éjszakában 13506 3, IV | Nyolczadnapra a mint egy völgytorkolatából ki értek, tünt föl előttük 13507 8, V | életerős izmok alakulásait, a vörösbársony nyugágyon hosszan hullámzottak 13508 6, I | a tűzben, a parázs sötét vöröse mindig fénylőbb fehérbe 13509 6, V | alássan, rimánkodék a nagy vörösképü ember, s elkezde sirni. 13510 7 | néhány pillanat mulva kétesen vöröslő félderű kezde elterűlni 13511 6, V | másikról. Rengett a föld, vöröslött az ég, menydörgött a levegő. 13512 1 | nincsen számodra hely.~ Vörösmarty.~ ~ Szivet cseréljen az, 13513 6, III | beszélgetett feleségével, egy vén vörösorrú kobold egy vén piszeorrú 13514 6, III | mosolygott rá.~ ~Diego haragos vörössé vált a düh miatt, a mint 13515 6, II | sötét piros reménye, vad, volcanhevü hangok viharos zenéje, akkor 13516 5, IV | jöttek be a teremajtón, vőlegényeik karjain. Csarekoff észrevevé 13517 5, IV | kétségbeesve rohantak ittas vőlegényeikhez óltalomért, segitségért 13518 5, III | elé; szép fiatal szűzek vőlegényeikkel, kiket ott az Isten szolgája 13519 5, IV | kárt tett a jámbor paraszt vőlegényekben, ámbár menyasszonyaiknak 13520 5, IV | Malika a lábainál heverő vőlegényt erősen ölelve magához, az 13521 1, VI | bánt velem, mintha nem is volnánk ur és szolga, hanem csupán 13522 6, I | hogy úgy vigad? Börtön volt-e mind ez a sok nagy épület, 13523 1, II | tedd ide tedd oda ember voltam-e nektek úgy-e? Ma megválasztottatok 13524 5, V | kik elfelejtkezve leányi voltukról, maguk rohantak legelől 13525 6, III | azon képet látta. Odanyúlt. Vonagló reszketéssel nyitá fel a 13526 6, III | ijedség s tébolyitó meglepetés vonaglott egy pillanatban keresztül 13527 4, I | fogják, hogy menjen hozzá. Ő vonakodni fog, hogy az út nagyon hosszú; 13528 6, V | bele is ütötte az orrát a vonakodónak.~ ~Az asszony is aláirta. 13529 2, II | kifejeznie, külömben minden vonalm torzítva visszásan ütött 13530 8, VI | köszörűje megnemesité arcza vonalmait, szemeiben élő lélek tükrözé 13531 8, I | az ijedség egészen emberi vonalmakat adott arczának, úgy hogy 13532 6, II | legszebbek szoktak lenni. Nemes vonalmú arczán valami fönséges lemondás 13533 6, I | körülszegve fényes tüzes vonalokkal, miket ezernyi lámpák sorai 13534 4, VI | felele Moncené.~ ~- Egy vonás sem változik meg arczán! 13535 3, IV | barnult arcza tiszta caucasi vonásain bátorság és szenvedély ragyogtak 13536 4, V | fölsikoltott s a kétségbeesés vonásaival fordult biráihoz.~ ~- Ah 13537 4, III | elundokitott arczán egy vonására sem ismertem többé annak, 13538 3, II | sötétség ült annak minden vonásiban, mely egyszerre taszit és 13539 6, III | után nemesebb, emberibb vonások tértek vissza. A képre mutatott.~ ~- 13540 1, I | Hasztalan. Nem tudtam a hiányzó vonást kitalálni.~ ~Estenden egész 13541 8, VI | magányviszonyaim miatt kérdőre vonhatna.~ ~- És ha én e leányt, 13542 7, XII | megáll bele, vagy el nem vonható titkos ujj mutat rám, felém 13543 1, V | belehalni!~ ~Az orvos vállat vonitott, a férj osztotta a kártyát, 13544 4, I | szinte megvetőleg vállat vonított, mintha azzal akarta volna 13545 4, I | mindegy, felele Monce vállat vonitva.~ ~- Mindegy? ön úgy látszik, 13546 6, II | kezében tartott; mint külön vonják most is magukat. Egyik szögletben 13547 7, VI | S rémes szekerében,~ Mit vonnak aranyszemű éjmadarak,~ A 13548 4, IV | hir kezde magára figyelmet vonni.~ ~Először csak mint határozatlan, 13549 3, II | e küzdésben a part felé vonszolni s üldözői már nem messze 13550 7, X | Ha sirsz, vagy imádkozol, vonulj magadba. Nincs földiebb 13551 7, VII | emlékei fölé is ily köd vonulni?...~ ~ ~ 13552 6, IV | Diegonak félre kelle vonulnia a tűztől, hogy ne lássék 13553 6, II | szemei egén mintha felhők vonultak volna végig csöndes repűléssel; 13554 6, I | köröskörül futkosta, összébb vonva körüle fonalait. A légy 13555 3, II | mely egyszerre taszit és vonz, biztat és ijeszt; nagyon 13556 3, III | hogy miután lyánya tiszta vonzalmára magát elszegényülése által 13557 7, XIII | és meg nem csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi fájdalom 13558 3, III | szent és benső érzelemmel vonzódék az ifjúhoz, hogy midőn ez 13559 7 | bűvölve. Féltem és mégis vonzódtam bemenni e házba, s mig keblem 13560 1, III | ütött ki a szomszéd l e g w a n o k k a l egy internationalis 13561 1, IV | IV.~ Leona Rozához.~ ~Washington. 184-~ ~Túl vagyunk a tengeren, 13562 6, V | Diego a disztéren állt, hol Wellington herczeg önkezüleg tűzte 13563 6, II | kártyaasztalaiknál; egy whisztező dáma mellett félig elrejtve 13564 6, II | mellékteremben éltes dámák ültek wistasztalaik mellett, hadvezéri komolysággal 13565 5, III | felpiperézett estélyek, sakjátékok, wisztasztalok és a legcsikorgóbb hidegben 13566 7, XIII | XIII.~ ~Halál, halál......~ ~ 13567 8, III | bevetik tatárkával, másodikban zabbal, a harmadikban már nem teremne 13568 3, IV | egyptomi, oláh, magyar, bojár, zagyván, vegyesen jön megy, alkuszik, 13569 4, IV | hová üljön.~ ~A közönség zajgása elcsillapultával az elnök 13570 7 | ott vagyok, hol legtöbb zajjal jár a világ. Csókot, ölelést, 13571 7 | fejét.~ ~Terv tervet űzött zaklatott agyamban. Eszméim egymásra 13572 1, V | hajókötelek szüntelen verték a zapfenstreichot, a kátránybűzt még a dohányfűst 13573 7 | fákat a zúgó erdőben, a záporeső egyhangúan vágott alá a 13574 2, V | Sokszor látták őt egész záporos éjszakákon a legmeredekebb 13575 7 | esőszakadást, de az alárohanó záporzuhatagnak tökéletesen útjába álltam, 13576 5, V | azt sarkaiból kivesse. A zár nyelve meghajlott a nyomás 13577 3, II | az utasok külön szobákba zárattak el, minden közlekedés teljesen 13578 1, I | összejött, most magában zárkózott és hallgatag; egész nap 13579 8, III | utjában, mintha el akarná zárni előtte a tovább mehetést, 13580 6, III | mely a folyosó tulsó felét zárta. Az is nyitva volt. Benézett. 13581 6, I | hintálnak a légben, a diadalivek zászlóit lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi 13582 6, I | lenge hölgyek jöttek ki a zászlókkal rakott erkélyre, utánadúdolva 13583 6, III | reá. Iparkodik elolvasni a zászlóra festett betüket.~ ~Ismét „ 13584 3, IV | pinczéi, miket a kitűzött zöld zászlóról lehet megismerni.~ ~E minden 13585 1, VIII | másutt meg elterült száz zátonyos szigetet képezve.~ ~Barátom, 13586 5, IV | megjelenése által örömét zavará.~ ~- Az ablakon át: felelt 13587 4, IV | olvasható.~ ~Arnould nem tudott zavarában hova fordulni: hogy könyeit 13588 4, V | czimzett levele fölfogatott, zavarba jött és azt kérdé: „Reménylem 13589 4, IV | széket, melyre leüljön, zavarban jött, nem tudta, hogy mit 13590 1, VI | még csak meg sem látszott zavarni.~ ~Az én legényem a theát 13591 8, V | Darvai arcza egy perczre zavarodottnak látszék, a vendégek mind 13592 6, V | mindenét?~ ~A kapus szemei zavarodtak, forogni érzé a világot.~ ~- 13593 8, II | rajta, vagy hol a czinóber zegzúgos erei látszanak, vagy a hol 13594 5, V | leány fejében. Visszahivta a zendülőket a kastély udvaráról, hol 13595 5, V | körűlállók arczainak.~ ~A zendülőknek csak körül kellett állniok 13596 6, I | A külzaj, a szomszédház zenehangjai fölverték fektéből. Fölkelt 13597 6, II | volcanhevü hangok viharos zenéje, akkor arcza kigyulladt, 13598 6, III | láthatá; azután hallgatá zenéjét, mig el nem hangzott; azután 13599 6, II | közel vannak egymáshoz, A zenerobaj, az emberhangok zavart töredéki 13600 2, I | tündérek és daemonok kara zeng a s z é l b e s ü v ő l 13601 6, II | sóhaj a bús, a lelkesitő zengeménybe. Minden hanglejtés, minden 13602 8, II | megnépesült illatos virággal, zengő madarakkal, minden, minden 13603 8, II | egyszerű lepleit, miket vad zerge viselt ő előtte. Gazdag 13604 3, II | sűrű fekete haja szét van zilálva! - a folyam parton egy csónak 13605 2, V | bele kiáltott a tomboló zivatarba s port és kavicsot hányt 13606 3, IV | utaztak együtt napfényben és zivatarban, hegyeken és vizeken keresztül, 13607 3, III | nézhetsz a villám tekintetű zivatarnak, szemébe halálos ellenségednek, 13608 5, III | fejöket: különösen, ha a zivatarok beszoriták őket a medvevadászatról, 13609 7 | Szerettem ugyan mindig a zivatart, örömest hallgattam a hegyektől 13610 3, I | hol melegebben süt a nap, zöldebb a mező.~ ~Csak én nem mehetek.~ ~ 13611 3, II | legmagasabb tornya tetején vadfák zöldellenek.~ ~A folyamparton, egymástól 13612 5, V | világitott elő az a kékes, zöldes láng fénye, mely olyan halottszint 13613 7, IX | aranyszinűt, vagy világos zöldet. Azt hiszed, hogy csak a 13614 3, II | fehérlenek elő a gyertyánfák zöldjéből! túl rajta egy magas kopasz 13615 8, III | szerte hajtásnak indult a zöldülő bokor, s a földet belepő 13616 7, XII | oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült, csak a vihar vert oldalához 13617 7, IX | czélnak, melyre alkotva van, zöldűl, árnyékot tart, gyümölcsöt 13618 6, II | zaja elhallgatott már. Néha zördült még meg a távolban valami 13619 8, VI | füleiben az utólsó éjszakai zörej is elcsendesült, fölkelt 13620 6, III | Koczkáztatá, hogy a legkissebb zörejre elárulja magát.... Vissza 13621 6, III | menne s ezzel támasztana zörejt.~ ~Az őr gyanútalanul tovább 13622 3, I | Kezemen, lábamon nehéz vasat zörgetek. - Csörg, csörg a láncz, 13623 2, II | igaz gyöngyöket viselt, zörgő hintóban járt, négyszer 13624 1, V | Jancsinak meghagytam, hogy ne zörögjön. Egyszer fölébredek, kérdem 13625 6, I | még fogolytársait hallotta zörögni, énekelni, neszezni a mellette 13626 3, II | mehetnék? Még tegnap úgy zörögtek benne szomszédaink, - ma 13627 4, II | történt?” kiálta.~ ~- Madame, zokogá a segéd, Monce ur meghalt.~ ~ 13628 3, IV | lehajtva fejét oly ékes szolló zokogással sírt a távozó után, hogy 13629 2, III | halj - meg!”.... és elkezde zokogni, szüntelen Agathodaemon 13630 6, III | hölgy, karszékébe rogyva s zokogó arczát kezeire hajtá.~ ~- 13631 1, VIII | fogai, szőre felborzadt, zőld szemei szikráztak. Azon 13632 6, II | mosolygó arczczal szökött fel zongorája mellől, s vendége elé sietve, 13633 1, X | testvérem az ablakból, én zongorámtól.~ ~E hang, e kérdezősködő 13634 5, I | énekmestert, hárfaoktatót (zongorának még akkor nem volt divatja) 13635 6, II | követelő arczczal játszott a zongorára teritett zsebkendőjén keresztül. 13636 5, III | kanállal nem is tudott bánni, zongorával, regényolvasással nem untatta 13637 3, III | és művelt, remekül tudott zongorázni, himzeni és tánczolni; büszkesége 13638 6, II | ihletten gyülekeztek a zongorázó hölgy körül, minden szem 13639 8, III | futott a vadleánynyal együtt zsákmányát czepelve hátán ismét be 13640 3, II | megfeketülnek.~ ~Az ágy mellett kis zsámolyon egy halavány kis lyány űl, 13641 7, XI | férfiú elszántan betört a zsarátnokzáporon keresztűl a házba, a népség 13642 7, XII | mint raktak e hegytetőre zsarnok vérurak vastag sziklavárat, 13643 1, III | szabadságáé, hol szinte vannak zsarnokok, minők a pénz, a tekintélyek, 13644 1, VIII | haja hosszu volt, fésű zsarnokságát soha nem ismerve, képe fekete, 13645 1, III | a hol a birtoktekintély zsarnokságától maga a természet óvja meg 13646 1, VIII | charakter egy neme a privat zsarnokságnak, melyet az ember önmaga 13647 1, VIII | szabad akaratot, és mi semmi zsarnokságot, semmi korlátolást nem szivelünk!~ ~ 13648 5, IV | nem! -~ ~Csarekoff belső zsebéből kivett egy marék aranyat 13649 7, XI | ki, de megtömte oda benn zsebeit ezüst és arany szerekkel 13650 1, V | Amerikába; nekem tele pénzzel a zsebem, még sem tudok aludni, ha 13651 1, V | két tajték pípám tettem a zsebembe. Egy vizmentes táska lógott 13652 6, II | játszott a zongorára teritett zsebkendőjén keresztül. Akadt is egy 13653 1, VIII | kennem valami olajjal, hogy zselléreim ne nyuljanak hozzám, s legközelebb 13654 7, XIII | arcza! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal s kölcsönvett lelki erejükben 13655 5, III | csarnokából kiűzte a kufárokat és zsibárusokat, újra megjelen előttük testben, 13656 6, VI | tapadva. Valami nyugtalanitó zsibbadás kezdett el uralkodni érzékein. 13657 6, I | gondolatölő munkában agyonfáradva zsibbadt el a lélek.~ ~Nyáron kenyérmorzsákat 13658 6, III | függönynek hosszú vastag selyem zsinege eszébe juttatá, hogy ezen 13659 8, VI | ügyességgel felkapaszkodva a zsinóron, a két vas közti szűk nyiláson 13660 5, III | menyasszony mellett, kinek zsinóros dolmányáról még az idegen 13661 6, III | Rögtön hozzá fogott e zsinórt lebontani a rámáról s midőn 13662 1, VIII | illetének. Képe valami vastag zsirral lévén lakirozva, annak alapszinét 13663 4, VI | lelte magát; a terem ismét zsúfolásig tömve volt, az átalános 13664 3, III | hamvadó őrtűze mellett, a szél zúg, az eső esik, a szélzugási 13665 4, IV | A hallgatók kellemes zúgása biztatólag látszott fogadni 13666 1, V | hallatszik-e keresztűl a szél zúgásán az a velőkig ható nyögés. 13667 8, VII | testvéreket, a vadakat, a szél zúgást, és a hold világot, elmegyünk 13668 3, II | haragverése, midőn a fenyvesek zúgni kezdenek, mindig erősebben-erősebben; 13669 4, III | rá, de tűrte nyúgodtan, zúgolódástalanul; később a gyászt és nyomort 13670 6, VI | megszakitva. A távolban zúgtak a fák.~ ~- Itéletidő lesz, 13671 8, II | Közöttök ötven ölnyi mélységben zúgva rohant a bérczi folyam s 13672 5, IV | rimánkodásira, élettelen alakként zuhant le az asztal alá.~ ~Mikor 13673 1, VI | Amerikából, ki immár Niagara zuhatagokról s rézszinű emberekröl szeretnél 13674 7 | madárzenét s az ércztörők távol zuhogását, s a pásztorkűrt tévedő 13675 3, II | kéményeket a ház tetőkre, azok zuhognak, vagy a dámvadat verték 13676 8, II | sziklák, miken szét kell zúzatnia ha leesik, néhány lépéssel 13677 7 | kallómalom, melyben rezet zúztak, s benn az erdők között