X.

Templomban voltam egykor. Régen volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni. A templomajtó előtt kicsukva rongyos emberek ültek. Piszkos öltönyük volt, igy nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtó küszöbben kiáltozák énekeiket; azokat is csak azért kiáltozák, hogy a jövő menőket alamizsnavetésre boszantsák. Hm! ha mindazokat kicsuknák innét, kiknek lelke piszkos, elrongyolt öltözetet visel, beh üres maradna e ház!...

A szegletben három kalmár alkudott, hátat forditottak az oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és szemeik jártak. Forintokról beszéltek és szarvasmarhákról. Jó sötét helyre vették magukat, alkalmasb helyet nem is választhattak volna az alkuvásra….

Két hölgy haladt el egymás mellett. Suhogott mindkettőn a selyemöltöny, ragyogott mindkettőn arany és drágakö, arczaikon vastag volt a kevélység. A koldus fillért rimánykodott tőlök; nem hallották, - hanem végig nézték egymást, ajkat pittyesztének, gúnymosolyra vonták arczukat, s büszkén, dölyfősen leültek egymással szembe. - Az Isten szolgája alázatosságról beszélt, - nem hallák; hanem nyaklánczaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat fejükön és hátratekingettek.

Egy férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemult és gazdag. Kezöket egymás kezébe tették az oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek, hogy egymást szeretni fogják........

Ha én oltárképet festenék, nem úgy festeném a megváltót, a mint ti szoktátok, nem a halál árnyékában, nem a keresztre feszitve, vérehullóan, elhagyva, elárulva: - úgy festeném őt, mint mikor a Cabbalistákat és a Farizeusokat korbácscsal kezében verte ki a templom csarnokából!

Kijöttem az istenházából, nem tudtam imádkozni benne. Mulatni, kaczagni, az ördögnek áldozni sokaság kell. Ha sirsz, vagy imádkozol, vonulj magadba. Nincs földiebb tárgy, mint egy emberi arcz........

Jaj a botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak!