II.
Tekintetes Hurday és alsó  kere pesi Hurday  László  úr
egyikéhez tekintetes nemes nemzetes és vitézlő druszáinak.

Hamburg, 184-

Servustok öcsém!

Mondtam, hogy ott hagylak benneteket, mint szent Pál az oláhokat s ha megmondtam, hát meg is teszem. Velem ugyan többet sem dibdáb ügyvéd uram, sem pitypoty notárus uram nem ül együtt a zöld asztalnál. Majd keresek én magamnak olyan országot, a hol megtudják az embert becsülni. Én megélek, fogadom, majd meglássuk szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide tedd oda ember voltam-e nektek úgy-e? Ma megválasztottatok alispánnak azért, hogy hid legyek a három esztendő mulva utánam következőnek. Jól van, majd megmutatom én nektek (nem neked szólok, hanem azoknak ott), hogy a ki embernek született, annak nem három lépés a világ. Elmegyek Amerikába, jószágomat eladtam Kirchthürmernek 80 ezer forinton. 40 ezer ugyan már feküdt rajta, de a többi még is elég arra, hogy úr legyek. Minden leszek, a mi akarok. Megveszek egy birodalmat s kikiáltom magamat benne királynak s olyan ötvenet vágatok alattvalóim talpára mindennap, mint a parancsolat, s majd ha egy pár millióm lesz, akkor leereszkedem annyira, hogy benneteket meglátogassalak, addig nem láttok, ha megbetegesztek is értem.

Notabene, az agarászi társulat diplomáját küld utánam, meg Jancsi hajdúm liberiáját, a mit otthon felejtettem; legalább lássák az emberről, hogy valami. Én magam ugyan incognitó akarok lakni egy ideig Amerikában, de az inasomat nem akarom, hogy lenézzék.

Senkit sem köszöntetek.