Fezejet

 1  3| alacsonyítja az embert.~ ~- No, még te kellettél ide! - förmedt
 2  3|         kérdezé Markóczy Dezső.~ ~- Te magad gondoskodni fogsz
 3  3|             csak megélek holtig: de te, barátom, “pendebis!” vagy
 4  4|         súgta Flórián Amadénak:~ ~- Te öcsém, ha valami nagy szolgálatot
 5  4|            Én elfogadom. Csak aztán te is elfogadd.~ ~- Carta biancát
 6  4|      áldozni magát. Inkább én, mint te.~ ~- S szabad megtudnom,
 7  4|            nagyot nevetett:~ ~- Azt te nem veheted el, Flóris:
 8  4|         kacagott e szóra.~ ~- No, a te váradnak majd lesz helyőrsége.
 9  6|       kántor rázendíti a zsoltárt: “Te paizsodat ragadd elő. Dárdádat
10  6|         bandukol föl a lépcsőn.~ ~- Te meg vagy sebesülve?~ ~-
11  7|          benne.~ ~- Nagyon szereted te a férjedet? - suttogá Emília,
12  7|          Miért sírsz, édesem?~ ~- S te azt nem tudod? - Emília
13  7|             Óh be boldog vagy, hogy te azt nem tudod, miért sírok
14  7|         Mert ha tudnád, majd sírnál te jobban még, mint én.~ ~Violának
15  7|   érthetetlen volt ez a talány.~ ~- Te nagyon szereted a férjedet? -
16  7|          keresztül! Mit cselekedtél te, szerencsétlen Markóczy?
17  8|               Nem! - kiálta a nő. - Te nem futhatsz el gyáván.
18  8|     átölelte hőslelkű hitvesét.~ ~- Te vagy az igazi asszony!~ ~
19  8|          vérmezőre vinni az életét: te fogsz-e tétovázni, büszke
20  8| élethalál-kérdésekben határoznak, a te ítéleted akasztással, főbelövéssel
21 13|           előre értesítem. És akkor te, minden törvényes formaság
22 13|         Minek nekem az a birtok, ha te nem vagy!~ ~- Kérlek, légy
23 13|           fel a birtokomra kölcsön. Te a megye által kiküldött
24 15|      csókolja, világ csodájára.~ ~- Te vagy, oltári szentem!~ ~
25 16|     túlvilágba vezet.~ ~- Nem, nem! Te nem fogsz meghalni. Én odamegyek
26 16|             az Istent az égből.~ ~- Te nem ismered azt az embert.~ ~-
27 17|        Flórián úr előtt.~ ~- Hiszen te drága kincs vagy! Mit piszmognál
28 17|            a veszedelemnek.~ ~- No, te derék vitéz vagy, mondhatom! -
29 17|         mellette, amíg magához tér. Te pedig nyargalj a kastélyba,
30 17|         Okos ember vagy, bruderkám. Te itt maradsz, engem elküldesz.~ ~-
31 18|             Ott van egy börtönben a te uraddal: szobatársak.~ ~-
32 18|           uraddal: szobatársak.~ ~- Te láttad a férjemet?~ ~- Láttam
33 18|            Hisz ez lehetetlen, amit te most beszélsz. Bejutni egy
34 18|      keserves búcsúzásra emlékezem. Te még Aradon maradtál; nagy
35 18|            a kezeit.~ ~- Hallatlan! Te megpumpoltad magát a felséges
36 18|                Óh be nagy bohó vagy te, Zsófi!~ ~- De leszek én
37 18|         hogy a Sándor neve fölött a te kedves férjed nevét pillantottam
38 18|       becsülték fel többre; hanem a te kedves urad neve után “Z”
39 18|         zsémbelt a barátnéjára:~ ~- Te rossz Zsófi! Most adod ezt
40 18|    cseréptányérban krumplilevest, a te uradnak pedig jó fokhagymás
41 18|    ellenségét látná maga előtt.~ ~A te jó urad azt mondá:~ ~- Én
42 18|            konyhába.~ ~- Hol vetted te ezt az ezüstpénzt? - kérdé
43 18|          téve! De hát hogy jutottál te annyi ezüstpénzhez?~ ~Én
44 18|          betoppant.~ ~Annak aztán a te urad odanyomott a markába
45 18|     kormánybiztos egynehány, mint a te urad, azután hadbírák, mint
46 18|             befelé a folyosóra.~ ~- Te pedig galambom, éjszakára
47 18|         sorsra találna jutni. Ugye, te sem szeretnéd, ha a te urad
48 18|              te sem szeretnéd, ha a te urad pallót sikálna?~ ~-
49 19|           Én is megteszem azt, amit te megtettél. Felkeresem a
50 19|       mindazokat az ajtókat, amiken te benyitottál: aztán amit
51 19|             Isten tudnom adott.~ ~- Te ezt könnyebben megteheted,
52 19|    megteheted, mint én.~ ~- Azalatt te hazamehetsz Kecskemétre
53 19|              Rendezzük el a dolgot. Te holnap mindjárt kocsiba
54 19|            elvisz Kecskemétre. Mire te hazakerülsz, akkorra visszahoz.
55 19|     hazakerülsz, akkorra visszahoz. Te pedig a postakocsival járod
56 19|            Zsófi: úgy teszek, ahogy te mondod.~ ~Vacsoránál összejöttek
57 19|      hiányzanom - mondá Markóczy. - Te azalatt elosonhatsz észrevétlenül.~ ~
58 20|        ajkán ki ne törjön.~ ~- Mit? Te, Emília! Szolgálatba akarsz
59 20|         szétbomlása után elváltunk. Te hátramaradtál, hogy a férjed
60 20|   köznyelven, hogy “per Schub”.~ ~- Te “per Schub” utaztál idáig?~ ~-
61 20|         Isten... - rebegé Emília. - Te tudod, hol lakik, én nem
62 20|     mennybéli atyám! Legyen áldva a te szent neved azért a kegyelmedért,
63 21|           Fogadd el, kedvesem, ez a te jogos tulajdonod; hasznát
64 22|          óta a börtönben senyved, s te őt meggyalázod! Ki az a
65 22|          becsületem! Le a fejemről, te meggyalázott csepesz! Hozzák
66 22|    templomba imádkozni?~ ~- Ha ez a te lelkednek könnyebbségére
67 22|       elbírt.”~ ~- Hogy került ez a te kezedbe?~ ~- A férjétől
68 22|                Isten erősítse meg a te szívedet.~ ~- Mindennap
69 24|           átadom a patrónusnak.~ ~- Te viszed el? - mondá Amadé -
70 24|           Amadé - de hát hogy jutsz te be a josefstadti államfogházba,
71 25|         neki szemébe mondani: “heh, te csúnya!” Majd csak az anyának
72 25|            elé kerülök, azt mondom: te teremtettél ilyennek. Te
73 25|            te teremtettél ilyennek. Te adtad a szívet, te adtad
74 25|        ilyennek. Te adtad a szívet, te adtad a vágyat. Te kívántad,
75 25|          szívet, te adtad a vágyat. Te kívántad, hogy asszony legyek.
76 30|         csókjaival elhalmozott.~ ~- Te édes angyalom! Gyermekem!
77 30|             annyit súgott neki:~ ~- Te mártírnőm! - A többit elmondták
78 30|           megcsókolta az arcát.~ ~- Te nőm védangyala! Köszönöm,
79 30|       tekintete őt kereste.~ ~- Hát te, kedves Zsófi! Nem mégy
80 30|         alól. E titokkal leányom, a te nőd, terhelte meg a szívemet,
81 30|      nyakába borult és sírt.~ ~- És te ezt mindnyájunk előtt el