Fezejet

 1  2|           Máriát”.~ ~Az anyja pedig írt neki több levelet: bizonyosan
 2  2|                  bizonyosan megköszönte neki, hogy az életjáradéka tőkéjét
 3  3|               fordult, s megparancsolta neki, hogy rögtön rakasson szekérre
 4  3|               Amadé azonnal lefordított neki magyar hexaméterre:~ ~“Simogatót
 5  4|               virágkoszorút nyújtott át neki.~ ~A vers szép volt. (Bizonyosan
 6  4|               magától, s elutasította a neki szánt csókot. Amaz szabad
 7  4|                Amadé, s hátat fordított neki.~ ~- No no! Az ördög nem
 8  6|             angyala, erőszakkal kellett neki a lázcsillapító orvosságot
 9  6|             közöm egész rebellióhoz”.~ ~Neki rebellió volt a nemzet önvédelmi
10  6|                 pénze a férj becsülete. Neki kell az összegeket nyugtatványoztatni
11  6|                oda a bérlőhöz, s add el neki a búzát, meg a rozsot lábán,
12  6|               meglátva, kezét nyújtotta neki.~ ~- Isten hozta. Nincs
13  6|               szabad tudni másnak, csak neki magának: csupán a cím lett
14  6|            Viola nem az a feleség volt. Neki nemcsak az urának az édes
15  6|                 a hajdúját, s meghagyta neki, hogy készítse oda a férje
16  6|          Felköltötte az álmából. Átadta neki a sürgönyt.~ ~Amint azt
17  6|        felnyergelve.~ ~S azzal segített neki felöltözni.~ ~Markóczy megcsókolta
18  8|            büszke prímás azt válaszolta neki: “Én a hazám ellen nem muzsikálok.”
19  8|                 Zsófi tapsolt örömében (neki nem jutott eszébe, hogy
20  8|      kormánybiztost, bizalmasan megsúgá neki:~ ~- Regimentspátert keresnek,
21 17|             végezte. Flórián tanácsolta neki, hogy a hivatalos helyeket
22 17|          méltósággal fogadta: elkezdett neki a kötelességeiről beszélni,
23 17|           egyszer, amikor pénzt küldött neki), hogy a régi jó barát idekerült
24 17|               növényi étellel, nem kell neki se vackor, se zab, se tengeri,
25 17|             nyugtalanítaná, nem adja át neki, félreteszi.~ ~Markóczy
26 18|              hadbíró volt: annyi dukált neki. Ott van egy börtönben a
27 18|             urat, hogy kegyelmezzen meg neki, hogy újra elfoglalhassa
28 18|                fordult, valamit diktált neki, amit az leírt. Csak két
29 18|               meg sehogy. Kezet akartam neki csókolni, de nem engedte.
30 18|                 legalább vissza akartam neki adni; de a hadsegéd megfogta
31 18|             férjemmel, azt csak el kell neki híven beszélnem.~ ~- Helyes,
32 18|                     De hiszen én küldök neki elég pénzt minden hónapban -
33 18|       beszegődött vadásznak, én örültem neki, hogy egy régi jó barátot
34 18|                  Pedig Csacsina megírta neki, mikor pénzt küldöttem általa
35 18|  kutyanyelv-bankót, s jól megmagyarázta neki, hogy ezért vegyen a szatócsnál
36 18|                Kecskemétre, s elmondani neki, amiket tapasztaltam.~ ~-
37 18|               ott kuktáskodott, mondott neki valamit, amit nem értettem;
38 18| visszaemlékezett erre.~ ~Viola segített neki sírni.~ ~ ~ ~
39 19|     térparancsnoknál, hogy megköszönjem neki azt a sok rendkívüli jóságát,
40 19|            szándékozom menni.~ ~Mondtam neki, hogy férjemnek az édesanyjához,
41 19|         készülök ellátogatni.~ ~Mondtam neki, hogy ide tehozzád a Markóczy-kastélyba.~ ~
42 19|                fogpiszkálót is faragott neki lúdtollból. Nem is kérdezősködött
43 19|            szállóban csak annyit tudtak neki mondani, hogy egy nagy társaság
44 19|               hogy micsoda meséket kell neki majd otthon asztal fölött
45 20|                urasághoz? Én megmondtam neki, hogy tisztességes állást
46 20|                 azt kívánta, hogy erről neki hiteles bizonyítványt hozzak,
47 20|           birtoka szakad a nyakába. Azt neki rendezni kell. Maga ura
48 20|                 elfelejtkezett magáról. Neki nem kellett volna többet
49 20|                 milyen erőtetésbe kerül neki, hogy mikor ezt mondja,
50 21|         elfacsarodott a szíve: úgy jött neki, mintha most őtőle meg akarnák
51 21|                kegy folytán visszaadták neki az ügyvédi diplomáját.~ ~
52 22|               rá nézve iszonyat. Hiszen neki is boldogság ez. De a világ!
53 22|                nagyságához képest adhat neki bizalmas tanácsot, lelki
54 22|           Figyelmezteti az urakat, hogy neki még más büntetésre is van
55 23|            odasompolyogtak hozzá, adtak neki tanácsokat. Angyalcsináló,
56 23|                 pap, Deodát nevet adott neki, a keresztanyja Galliáné
57 23|              beteg ágyához, és segített neki az ápolásban.~ ~- Nem zavarom
58 23|       alapítványát, rám bízva, hogy azt neki kézbesítsem.~ ~Viola nevetett,
59 23|                  amit senkisem tanított neki: bibi az, ami fáj; csecse,
60 23|             idegen nő. Ki tanította ezt neki odaát, valahol az ismeretlen
61 24|    szabadságharc alatt. Igazságot adtak neki, fölmentették minden büntetés
62 24|             tartotta, hogy kézbesítheti neki a hadbíróság ítéletét. A
63 24|                 Károlyka. Hisz ez éppen neki való menedék: egy elátkozott
64 25|                  Mi vigasztalást tudott neki adni a két barátnője, akik
65 25|           megbetegszik. Inkább azt kell neki szemébe mondani: “heh, te
66 25|           súgtál a barátnőidnek - mondá neki az anyósa, mikor visszamentek
67 25|            Pedig az a látvány fájni fog neki.~ ~- Ne kímélgess: nem fáj
68 25|                  Viola köszönte azt meg neki.~ ~Merész tett volt! Dacolás
69 25|            maradtak, s Viola megmutatta neki Flórián levelét.~ ~- Elfutott
70 25|         felmentetést a gyalázat alól.~ ~Neki kellett ez a gyalázat!~ ~
71 26|              Emília árnyképeket mutogat neki a falon, nyulacskát, kacsát.
72 26|                     Táttá!” A Zsófi főz neki drága jó pépeket, és kínálja
73 26|        tengerihagyma-szörppel. Nem kell neki: eltaszítja a kiskanalat
74 29|                 elhagyhatta a börtönét: neki volt otthona.~ ~Mielőtt
75 30|             nejét. S csak annyit súgott neki:~ ~- Te mártírnőm! - A többit
76 30|               Nőm!~ ~Dezső kezét nyújtá neki, határozott hangon mondva:~ ~-
77 30|        kapufélhez vágta, aki nem akarta neki megengedni, hogy az ő kedves
78 30|               álló személyeknek sem. És neki nem volt szabad ezt közhírré
79 31|              teljesíteni. Eleme volt ez neki.~ ~A három férfi aztán,
80 32|                 sietett, s kezét nyújtá neki. Markóczy keze remegett,
81 Ut|       útitársammal együtt, s bemutatott neki, igaz vendégszeretettel