Fezejet

 1  3|             KORSZAK~ ~Meg is kezdte ezt a nagyreményű pályát Amadé:
 2  3|          fel minden honfi között. - Ezt mind Amadé mondta.~ ~A nagy
 3  4|    diadalkapuval fogadták.~ ~Amikor ezt a diadalívet meglátta Csacsina
 4  4|        keleti gyöngyök ékesítettek. Ezt is helyeselték, még akik
 5  6|            szabadság védelmezőinek. Ezt a veszedelmes lázadást kellett
 6  6|         örömében.~ ~- Soha jobbkor! Ezt a húsz hanákot én rögtön
 7  6|        siffrek kulcsa.~ ~Ámde mikor ezt a titkos írás kulcsát kezébe
 8  6|              azt kötötte a szívére: ezt pedig senkinek ki ne add
 9  6|         feleség találgatta volna ki ezt a sürgönyt, mit tett volna
10  6|         nemzeti ügy el talál bukni, ezt a merész kézcsapást a győztes
11  6|             mennyire szeretsz, hogy ezt a sürgönyt még most éjjel
12  7|        megtenni.~ ~Markóczy ismerte ezt a Gallia urat, személyes
13  7|      szívesen üdvözölje. Észrevette ezt a férje, s valamit súgott
14  7|           kezéből az útitáskát.~ ~- Ezt nem adom ki a kezemből.
15  7|         pénzverő intézetet, s aztán ezt a soknemű kincskészletet
16  7|      biztosították.~ ~Viola elnézte ezt a működést. Megértette,
17  8|             a magyar kormány által. Ezt kellett mentül előbb foganatosítania.~ ~
18  8|         volt téve egy darab haza.~ ~Ezt éreznie kellett.~ ~De azt
19  8| tiszteleteseink odafenn a felföldön ezt a dicsőséget nem kívánták
20  8|       hivatást kellett teremteni.~ ~Ezt Viola vállalta magára.~ ~
21 13|        mégis össze kell roskadnunk. Ezt én teneked nem magyarázom
22 13|              Birtokomat elkobozzák. Ezt akarom megelőzni.~ ~- Mi
23 14|            újjászületése után.~ ~De ezt a szépséget elrontá egy
24 16|        Megmenté az életét.~ ~*~ ~És ezt az őriző angyalát a férjének
25 17|            megóv a besoroztatástól. Ezt jövök bemutatni a hatóságnak.~ ~-
26 17|    Csacsinával.~ ~- Hogyan gondolja ezt méltóságod?~ ~- Hát ön az
27 17|     Messzebbre is gondolt Amadé; de ezt elhallgatta. Az a gondolat
28 17|   rézgalacsint is. Sokszor megölték ezt már, de azt a kis halált
29 17|              Csacsina Flórián aztán ezt az egész kalandot megírta
30 18|             van írva, hogy: kassza. Ezt is megértettem. Ott meg
31 18|           árát, kit mire taksálnak. Ezt jelentik azok a betűk a
32 18|            kell belőle kapni. Hanem ezt nem szabad ám senkinek elárulni.~ ~
33 18|         jött vissza, integetve.~ ~- Ezt el kellett neked mondanom,
34 18|            annyit tesz, hogy semmi. Ezt a munkáját a kedves urad
35 18|           Te rossz Zsófi! Most adod ezt elő! Hiszen ezen kellett
36 18|         konyhába.~ ~- Hol vetted te ezt az ezüstpénzt? - kérdé az
37 18|    odatettem eléje az asztalra.~ ~- Ezt itt hagyom neked.~ ~Egyik
38 18|             nagy zokogással.~ ~(No, ezt bizony jobb lett volna el
39 18|            tilalmas eszközt?~ ~Amíg ezt nézegetem, egyszer csak
40 19|          Isten tudnom adott.~ ~- Te ezt könnyebben megteheted, mint
41 19|   eltávozásodra.~ ~- Miért gondolod ezt?~ ~- Majd elmondom az okát,
42 19|        emberi módon bánnak; mert ha ezt elárulja valaki az én feljebbvalómnál,
43 19|       beszélni semmit.~ ~- Ki hinné ezt Csacsináról? - monda Viola.~ ~-
44 19|         Minden világos volt előtte! Ezt mind meg fogja kapni Markóczy
45 19|             hatóság értesül felőle, ezt a derék embert megbüntetik,
46 20|         hozzak, mert csak akkor, ha ezt a szemével látja, kész megerősíteni
47 20|          mint családtagot.~ ~No, ha ezt a bizonyítványt elolvassa
48 20|    államfoglyok sorsának enyhítése. Ezt a titkot ő tudná gyümölcsöztetni.~ ~-
49 20|            Nem kell ide semmi írás. Ezt élőszóval lehet csak elvégezni.~ ~
50 20|              kinyilatkoztatva, hogy ezt évenkint ismételni fogja.
51 20|         bujdosó hazafi segélyezése. Ezt megértette a közönség, s
52 20|   erőtetésbe kerül neki, hogy mikor ezt mondja, a könny a szeméből,
53 20|            is elbámulsz rajta. Mert ezt a rossz világot meg kell
54 20|        állhatott ellent.~ ~- Hiszen ezt mind elmondhatta a védelmére.~ ~-
55 20|         különös mosolygásra, amivel ezt mondta? Óh én soha el nem
56 20|             nem látok egyebet, mint ezt a vérző nyílást, amit a
57 20|         gondoskodtak a temetéséről. Ezt a gyászruhát is ők küldték
58 21|                De hogy honnan tudja ezt Flórián, s mi jót talál
59 21|      fekszik, aranyban és ezüstben. Ezt az egész összeget hagyományozza
60 21|          van ruházva, annálfogva én ezt a ládát a benne levő összeggel
61 21|           Senki sem bírta megérteni ezt a csodálatos hagyományozást.
62 22|           teher nyomja a lelkét, az ezt elmondhatja a lelkipásztorának,
63 22|        valaki bottal fenyegeti.~ ~- Ezt mind a férjedtől tudtad
64 22|     súlyosabb volt.~ ~- Én sajnálom ezt a nőt.~ ~- Méltán, mert
65 23|             idegen nő. Ki tanította ezt neki odaát, valahol az ismeretlen
66 23|             boszorkánykonyhát, ahol ezt a mérget főzik. Még most
67 23|      egymáshoz csapkodva. Ő értette ezt legjobban.~ ~Viola kezét
68 24|          fizetéssel lettek ellátva. Ezt a hivatalt viselte Markóczy
69 25|           még valaki a világon, aki ezt a gyűlölt teremtést kedves
70 25|        kiejteni nem hallottad soha. Ezt a nevet átok-szitok mocskolja
71 25|         volt dugva, felbontatlanul: ezt már a fia tette. Ez fájt.~ ~
72 25|             vádlott feleségnek. Aki ezt a merényletet elkövette,
73 25|           Valami varázs vette körül ezt az öregasszonyt.~ ~Csak
74 26|              mondá Amadénak. - Amíg ezt a fekete ruhát viselem,
75 27|            kedvében nagy fennhangon ezt a szót ejté ki:~ ~- Hej,
76 29|             ön jóságát soha.~ ~- És ezt már most nem is kell önnek
77 29|                Fordítsd le magyarra ezt a német közmondást: “Wo
78 30|             És neki nem volt szabad ezt közhírré tenni, hogy a hatalmasok
79 30|          amit a világ reá szórt. Ma ezt a szégyent letörültem az
80 30|           borult és sírt.~ ~- És te ezt mindnyájunk előtt el bírtad
81 30|         bizonyságot adtam. Látjátok ezt a gyermeket a karjaimon: