Fezejet

 1  2|             frajja.~ ~A ház ura Markóczy Dezső, harminc évet meghaladott
 2  2|        vármegyére. Néha mégis hazakerült Dezső a bécsújhelyi katonai akadémiából
 3  2|             megszállt lelkeiken.~ ~Mikor Dezső, mint hadnagy, elhagyta
 4  2|                  kell fizetnie. Markóczy Dezső elrendelte, hogy a kötelezett
 5  2|                  leragasztva.~ ~Markóczy Dezső nem vágta fel a pecsétet.
 6  3|              elvbarátra talált. Markóczy Dezső, amíg katona volt, távol
 7  3|            Flórián bátya, mikor Markóczy Dezső kinyilatkoztatá az úriszék
 8  3|                 beszéltek róla. Markóczy Dezső és Zentai Amadé.~ ~Volt
 9  3|           Engemet is? - kérdezé Markóczy Dezső.~ ~- Te magad gondoskodni
10  4|               mondott ellent.~ ~Markóczy Dezső fölment Budapestre, mint
11  4|                akasztófához”.~ ~Markóczy Dezső a kormánybiztosi teendők
12  4|            rögtönözve válaszolt Markóczy Dezső. Hazafias szónoklata általános
13  4|                adta a csókot.~ ~Markóczy Dezső valami édes lázt érzett
14  4|                egészen megvette Markóczy Dezső szívét.~ ~Az installációs
15  4|                  szabadulhatott Markóczy Dezső, magához hívatá Flóriánt.~ ~-
16  4|                   Nehány nap múlva, hogy Dezső hivatalos körútjából a kastélyába
17  4|                  Bolond vagy!~ ~Markóczy Dezső hátbavágta Flóriánt, s nagyot
18  4|             reggel aztán, mikor Markóczy Dezső kijött a nászszobából s
19  4| fegyvercsattogást választják?~ ~Markóczy Dezső megölelte az öccsét.~ ~-
20  4|                  vett búcsút.~ ~Markóczy Dezső boldogságát egy árnyék sem
21  5|           aranyban, ezüstben.~ ~Markóczy Dezső is átadta a magyar kincstárnak
22  6|                 megbecsülték.~ ~Markóczy Dezső évtizedig szolgált a rendes
23  6|                 zászlóaljakhoz. Markóczy Dezső képviselő is volt és kormánybiztos:
24  6|              magyar hadsereg.~ ~Markóczy Dezső az ellenség közeledtére
25  6|              vonultak vissza.~ ~Markóczy Dezső kipróbált paripáján vágtatott
26  6|                 a törzstiszt.~ ~Markóczy Dezső a felesége szeme előtt indult
27  6|        pénztárban? - kérdi tőle Markóczy Dezső.~ ~- Honnan volna? Árpát
28  6|           gyógyuló rováson volt Markóczy Dezső, amikor egy késő estén ismét
29  7|            Reggelre megérkezett Markóczy Dezső csapatja Körmöc város alá.~ ~
30  7|                 előtt.~ ~Amikor Markóczy Dezső leszállt a lováról, s parancsot
31  8|                 VULKÁN FÖLÖTT~ ~Markóczy Dezső jól meggondolta, hogy mit
32  8|               honvédsereghez.~ ~Markóczy Dezső azonban, mint régi katona,
33  8|                  így lesz.~ ~De Markóczy Dezső látta már a fejük felett
34  8|                 vészhírre tudta Markóczy Dezső, hogy minő balfordulat állt
35  8|                  vezénybotot.~ ~Markóczy Dezső tanácsot tartott a feleségével.~ ~-
36  8|               veled elveszek!~ ~Markóczy Dezső átölelte hőslelkű hitvesét.~ ~-
37 12|              Azokat folytonosan Markóczy Dezső őrizte. Amint a kormánybiztos
38 12|               melyben egyenesen Markóczy Dezső volt megtámadva.~ ~Ráfogták,
39 12|               Megtalálja bennük Markóczy Dezső teljes számadásait a rábízott
40 13|                  össze. Ezáltal Markóczy Dezső is megszabadult a vezérkedéstől.
41 13|                 elbánás.~ ~Csak Markóczy Dezső arca volt komor.~ ~Mikor
42 15|           támadáshoz kezdett.~ ~Markóczy Dezső is Komáromba ment: oda vitte
43 15|                 a mi Violánk!~ ~Markóczy Dezső most tudta csak meg, hogy
44 16|                 jött be nejéhez Markóczy Dezső.~ ~A világosi nap után volt.~ ~“
45 16|               halál, Paetus.”~ ~Markóczy Dezső megosztozott a pisztolypáron
46 17|              kellett bocsátani. Markóczy Dezső inkább nem írt.~ ~Viola
47 17|                   félreteszi.~ ~Markóczy Dezső nem kapta meg ez infámis
48 18|                kedves barátném, Markóczy Dezső felesége; amit annak az
49 19|                  Egy szép napon Markóczy Dezső börtönajtója megnyílt, s
50 19|                 nem is lehetett.~ ~Amint Dezső benyitott a terembe: ott
51 22|                   Megmondhatom: Markóczy Dezső.~ ~- Ne bolondozz! A férjed?~ ~-
52 24|                hivatalt viselte Markóczy Dezső hadcsapatjánál a mi Károlykánk
53 24|             meghódítom. Aztán lefestem a Dezső bácsit, meg a Sándor bácsit,
54 25|             olyan, mint az ő fia volt, a Dezső, ilyen idős korában. Mi
55 25|               teakfából, melyet Markóczy Dezső maga faragott a kis Deodát
56 25|                  a nagy dolgok. Markóczy Dezső arczképe fél nagyságban.
57 27|          visszhangra találva.~ ~Markóczy Dezső a térparancsnok jobbján
58 27|                  tutma öreg”?~ ~Markóczy Dezső fölállt a helyéről, mellére
59 28|         fogolytárs aggódva lesi Markóczy Dezső arcvonásait.~ ~Ez olyan
60 29|     fegyvertartási engedélyt.~ ~Markóczy Dezső megköszönte ez emléket.~ ~
61 30|         HALOTTAIBÓL FELTÁMADT~ ~Markóczy Dezső, mielőtt börtönét elhagyta,
62 30|             kézen fogva a kis Dódikát.~ ~Dezső odarohant hozzájuk, s legelső
63 30|                  került a sor Violára.~ ~Dezső gyöngéden, melegen ölelte
64 30|             bámulata egyre növekedett.~ ~Dezső meglátta az anyját. Nejét
65 30|               fogytak el.~ ~Amadé lépett Dezső elé, karján Emíliával, akit
66 30|                  mutatott be:~ ~- Nőm!~ ~Dezső kezét nyújtá neki, határozott
67 30|                  Zsófi. Sírt örömében.~ ~Dezső tekintete őt kereste.~ ~-
68 30|                 adom a mulasztásomnak.~ ~Dezső eléje sietett az apósának,
69 31|              időköz alatt, hogy Markóczy Dezső meglátta Sándort, ki éppen
70 31|                 Zsófinak adott utasítást Dezső.~ ~- Édes Zsófi. Ez az egész
71 31|             hosszabb idő múlva, Markóczy Dezső egyedül tért vissza, a másik
72 31|                 Annyira üresen, hogy még Dezső, Amadé és Sándor sem láthatók
73 Ut|                  özvegyasszony volt már. Dezső korán elhalt.~ ~Zentai gyakran