Fezejet

 1  2|        esztendős korában nem tudta, mi a szerelem. Nem az ideális
 2  3|          bírunk a paraszttal. Aztán mi lesz helyette, ha nem lesz
 3  3|          ezután elpovedálhat: kinek mi bolond eszébe jut, senki
 4  4|             dörmögve:~ ~- Hát akkor mi szükség van még bíró uramra,
 5  4|           vállalják tizedében. Most mi fizetünk nekik dézsmát.~ ~-
 6  4|                  Tudom én azt. Jó a mi népünk.~ ~- De egyet nem
 7  6|            ne üljön az ágyában.~ ~- Mi hírt hozasz?~ ~- Teljes
 8  6|    proklamációk”.~ ~Tudta jól, hogy mi forog a kockán! A férjének
 9  7|          megérkezett. Hogy reggelig mi történt, azt nem tudja:
10  8|         erőddel és lelkeddel.~ ~- S mi lesz teveled?~ ~- Én is
11  8|             fölszentelt pap kell. A mi jámbor, istenfélő tiszteleteseink
12 13|             mögött.~ ~- Kedvesem, a mi sorsunk lejtőre jutott,
13 13|           Ezt akarom megelőzni.~ ~- Mi módon?~ ~- Hallgass rám.
14 13|            Odáig most szabad az út. Mi most rögtön elutazunk Markóczfalvára.
15 15|            a szobába.~ ~- Itt van a mi Violánk!~ ~Markóczy Dezső
16 17|              Hisz még nem is tudja, mi a családi boldogság, az
17 17|             írtózatos egyedüllét!~ ~Mi lesz a sorsa? Most húszéves,
18 17|            sem gondolt látogatásra. Mi is lett volna annak a célja?
19 17|         ekkor nézhetett körül, hogy mi történt Violával.~ ~Az asszony
20 18|        tepertős pogácsát.” - No hát mi kell még több. Még csak
21 18|      nagyságos németnek, ki vagyok, mi vagyok, miben járok? Az
22 18|          kellett mondanom, meg hogy mi a mestersége? Ügyvéd. “Vakáte”,
23 18|      másforma alak, mint amilyennek mi odakinn képzeljük a császárt.
24 18|        aztán ő szólított meg elébb: Mi kívánsága, jó asszony? Kérdezé
25 18|            ha nem restelli kegyed a mi kocsinkra felkapni a kocsis
26 18|      mivelünk eljöhet Josefstadtig, mi is oda utazunk, s egész
27 18|             az idegen világban.~ ~- Mi a férjének a neve? - kérdezé
28 18|         kell önnek fogadnia, hogy a mi josefstadti utunkból senkinek
29 18|            a lakói. Ott mentek el a mi ajtónk előtt. Lehettek húszan:
30 18|           ilyent, mert megőrülök.~ ~Mi hát ketten lementünk a konyhába
31 18|        megtudnom. Hát beszélj még a mi foglyainkról.~ ~- Ugyan
32 18|          odafenn a fejünk felett.~ ~Mi pedig a Veronkával hozzáláttunk
33 19|             is kérdezősködött tőle, mi hozta ide. Hát mi? Az ingyenélés
34 19|             tőle, mi hozta ide. Hát mi? Az ingyenélés ösztöne.~ ~
35 19|       senkinek. Gondoljuk meg, hogy mi e boldog napot egy nemes
36 19| életpályáját tette kockára. Ha ez a mi édes együttlétünk kitudódik,
37 19|           jól hazudni.~ ~- Elég, ha mi ketten tudjuk, hogy boldogok
38 20|           Hisz ebből megtudja, hogy mi hivatalt visel az ő fia
39 20|             bérlőjétől tudom, aki a mi birtokunkat is ajánlkozott
40 20|             átkelt a török határon, mi hátramaradtunk Lugoson.
41 20|           nem hallotta. Halva volt. Mi történt azután velem, miket
42 21|        táskát? Ez nagyon jól van.~ ~Mi lehetett abban a kis táskában,
43 21|         honnan tudja ezt Flórián, s mi jót talál benne, hogy az
44 21|          csodálatos hagyományozást. Mi szállhatta meg az öreget
45 22|          felvilágosítá felőle, hogy mi baja. - A népajk úgy fejezi
46 22|            jöttem intézni hozzád. A mi református vallásunkban
47 22|        gyónás, mint szakramentum, a mi hitvallásunkba nincs fölvéve,
48 22|             vigasztalást. Mondd el, mi a bűnöd?~ ~- Nem bűn az;
49 22|            felhordta az ételt, akit mi nem láttunk. Férjem megmagyarázta,
50 22|   szabálytalanságokat követett el a mi fogadtatásunk alkalmával.
51 22|             születendő gyermekemből mi legyen? Elhagyjam magamtól?
52 23|                  Én már kitaláltam, mi módon fogom tudatni férjemmel
53 24|            festeni.~ ~- Hej, csak a mi Károlykánk volna mostan
54 24|          vidéken.~ ~(De hát ki az a mi Károlykánk?)~ ~A debreceni
55 24|     Markóczy Dezső hadcsapatjánál a mi Károlykánk a mi Kálmuskánkkal.
56 24|    hadcsapatjánál a mi Károlykánk a mi Kálmuskánkkal. Amaz volt
57 25|            van az elkárhozottnak.~ ~Mi vigasztalást tudott neki
58 25|          Dezső, ilyen idős korában. Mi lesz belőle, mire megnő?~ ~
59 26|            nagy dologra készül.~ ~- Mi jó hozza ide?~ ~- Szívbeli
60 27|             is megtanult imádkozni. Mi volt a könyörgése? Az, hogy
61 27|       fenyegetni többé; őfelsége, a mi császárunk királyunk, a
62 27|       vendégeim. Uraim! E poharat a mi felséges uralkodónk egészségére!~ ~
63 28|    földbirtokos úr is.~ ~Mindezekre mi vár, ha szabadulnak?~ ~Kinek
64 30|           Mindenki találgatta, hogy mi fog történni a férj és feleség
65 30|               Méltóságos asszonyom! Mi mindannyian vétettünk ön
66 30|         szétnézni a vendégtársaság, mi lett azokból a levelekből?
67 30|           arra, hogy az előteremben mi történik.~ ~ ~ ~
68 31|            foganatosítani.~ ~- Ma a mi kedves látogatóink mindnyájan
69 31|            látogatóink mindnyájan a mi vendégeink lesznek. Innen
70 31|            Délben sem kerültek meg. Mi történhetett velük?~ ~A
71 32|     elnémult csókoknak hangot adni! Mi okuk lehetett rá, hogy híradás
72 32|        embert - mondá Markóczy.~ ~- Mi módon?~ ~- Párbajban.~ ~-