Fezejet

 1  2| uralkodtak megszállt lelkeiken.~ ~Mikor Dezső, mint hadnagy, elhagyta
 2  2|        kilépett a katonaságból.~ ~Mikor hazakerült, már üresen találta
 3  3|    förmedt Amadéra Flórián bátya, mikor Markóczy Dezső kinyilatkoztatá
 4  4|          sem alszik?~ ~Egy napon, mikor a hivatalos teendőktől szabadulhatott
 5  4|              Másnap reggel aztán, mikor Markóczy Dezső kijött a
 6  4|          faragom a tollat itthon, mikor pajtásaim a csatatéren vérzenek.~ ~
 7  6|          a siffrek kulcsa.~ ~Ámde mikor ezt a titkos írás kulcsát
 8  6|        elé fogják be a lovakat.~ ~Mikor a hajdú mindezt elvégezve
 9  7|   intézkedni.~ ~Este volt az idő, mikor a futár megérkezett. Hogy
10  7|   embernek el kellett lesni, hogy mikor állapodik meg újabb lódításra.
11  7|    Markóczy magára.~ ~Most aztán, mikor felment a szobájába, levetette
12  8|       nehéz szívdobogást, amit ő, mikor a lelküknek irányt kellett
13  8|        élet támadt ottan helyben. Mikor egy ilyen hadcsapat útnak
14  8|     ugatni oly híven tudott, hogy mikor este rákezdte, a község
15 13|          Dezső arca volt komor.~ ~Mikor hazakerült a feleségéhez
16 15|          együtt!~ ~Egyszer aztán, mikor korán reggel elindult a
17 17|       muszkául: ez a jövő nyelve. Mikor aztán az étkezésnél összekerültek,
18 17|         halála lehetett ez már.~ ~Mikor a bőrét lerántották, tizenhat
19 17|         kezdett lemászni a fáról, mikor látta, hogy vége a veszedelemnek.~ ~-
20 18|            A stikkolt frakkos úr, mikor ütött az audencia órája,
21 18|          őrök!” áriáját énekelte, mikor még a színháznál volt. Mert
22 18|  kegyetlen a saját fajtája iránt. Mikor ez megérkezik, azt előre
23 18|   kenyérből készítik a figurákat. Mikor aztán a várkormányzó megint
24 18|         az öröme mind a kettőnek, mikor engem megláttak: “Nini a!
25 18|      Pedig Csacsina megírta neki, mikor pénzt küldöttem általa az
26 18|         pedig későbben kapta meg. Mikor már csak az utolsó villára
27 18|       mind katonásan szalutáltak, mikor engem megláttak; de nekem
28 18|        majd megmondom neked, hogy mikor mehetsz oda; az én saját
29 19|           evésre a paradicsomban? Mikor a kiéhezett szerelem a diktátor!
30 20|            Csacsina naprul napra, mikor délben, este összejöttek
31 20|       tudta számítani, hogy Viola mikor jár Bécsben, mikor megy
32 20|          Viola mikor jár Bécsben, mikor megy Josefstadtba, meddig
33 20|       csillaghullás éjszakáján.~ ~Mikor az asztalnál összejöttek
34 20|       erőtetésbe kerül neki, hogy mikor ezt mondja, a könny a szeméből,
35 20|  megsirathatja: de csak titokban, mikor egyedül van. Még egy harmadik
36 20|    kellett Csacsina Flóriánnal.~ ~Mikor Viola bemutatta a jószágigazgatónak
37 20|      eltűnhetik a néptengerben.~ ~Mikor a magyar seregek utóhada
38 20|        meg az okát. Később aztán, mikor a férjem is odakerült hozzánk,
39 20|         folytatni a rémregét.~ ~- Mikor kiszabadultam a fogságból,
40 21|           bámulatba ejté Emíliát, mikor Flórián úr ama hivatalos
41 21|          jobban meglepte Emíliát, mikor a ravatalhoz felmentek a
42 21|         Csak akkor nyugodott meg, mikor azt a szomorú írást visszakapta
43 22|         Én lesve hallgattam, hogy mikor csörren meg a lánc az ajtó
44 22|         Nem szóltam, csak sírtam, mikor a férjem karjai közé szorított.
45 22| akaratával, a hatalom ítéletével, mikor a börtön falai közé gyönyöröket
46 22| szenvedések helye, nem mulatságé. Mikor ideérkezik, akkor minden
47 22|     töviskoszorút viselt a fején, mikor a világ megváltójává lett.
48 23|           tudós asszony ajánlott. Mikor az arcaik egymás mellett
49 23|    kézbesítsem.~ ~Viola nevetett, mikor a küldött levelet átvette
50 24|        érte őket utól a végzet.~ ~Mikor vége volt a dicső napoknak,
51 24|      Sándor bácsit, s a képeiket, mikor elbocsátanak, hazahozom.~ ~-
52 24|   piktoroknak, poétáknak a lelke, mikor a költészetet keresi, véletlenül,
53 24|        madonnám - mondá Violának, mikor mind együtt voltak az asztalnál -,
54 25|           És ugyanazok a hölgyek, mikor úri fogatuk a jószágigazgató
55 25|       mosoly villant át az arcán, mikor megszólalt.~ ~- A nevem
56 25|          néha rá kell tapsikolni, mikor rosszalkodik, attul iperedik
57 25|             mondá neki az anyósa, mikor visszamentek az elfogadóterembe. -
58 25|      háznál.~ ~- Nem említik.~ ~- Mikor beléptem hozzád, meglátszott
59 25|           Mária tapsolt örömében, mikor egyedül maradtak, s Viola
60 26|          nyulacskát, kacsát. Majd mikor elkövetkezik az emberéletnek
61 26|        bámulatra ragad mindenkit, mikor a kiskanál nyelét ökölre
62 26|     elkövetni.~ ~Esténkint aztán, mikor a házi zsarnok (a gyermek)
63 26| elvesztegeti a kártyaasztalnál, s mikor hitele is elfogy, a felesége
64 26|           sorsát az anyósáéval. S mikor egyedül maradt a termében,
65 28|          fognak-e a megjelenésén, mikor betoppan a házba, vagy rémülten
66 28|        vagy rémülten riadnak fel, mikor eléjük jön a sírból föltámadt
67 30|        amiket emlékül megtartott. Mikor meg fogja látni a felesége
68 30|      hatva a lelkész szavaitól, s mikor elvégezte, odasiettek hozzá
69 30|          kár hogy most nincs itt, mikor josefstadtból hazakerült.~ ~-
70 32|     hívatta elfogadó szobájába.~ ~Mikor belépett, fölkelt az íróasztalától,
71 32|           Markóczy keze remegett, mikor a megyefőnök kezébe tette.~ ~