Fezejet

 1  2|           tartani magától. Érzékeny nő ki nem állaná mellette.
 2  3|         alacsonyítja az embert.~ ~- No, még te kellettél ide! -
 3  3|           megbüntetni a rossz fiát. No hát, az eddigi usus szerint
 4  3|           vissza a határozatát.~ ~- No, csak gyűjjön nekem ez a
 5  3|        publikum vehetett részt.~ ~- No, ti szépen rohantok a pokol
 6  3|      parasztnak: az adófizetés.~ ~- No hát az is! Egészen igazat
 7  3|           Ez a szólásszabadság.~ ~- No csak föl kellene titeket
 8  4|           hátat fordított neki.~ ~- No no! Az ördög nem alszik.~ ~-
 9  4|        hátat fordított neki.~ ~- No no! Az ördög nem alszik.~ ~-
10  4|        nagyot kacagott e szóra.~ ~- No, a te váradnak majd lesz
11  6|                  HATODIK FEJEZET~ A NŐ, AKI AZ URÁNAK FELESÉGE~ ~
12  6|       magyar bankóval fizetett.~ ~- No hát eredj oda a bérlőhöz,
13  6|           Flóriánnak utasítást.~ ~- No, ez is csak asszonynak juthat
14  7|              a pénzverő főnöke.~ ~- No hát az a Gallia fog melletted
15  7|        strázsálják a templomot.~ ~- No ez bölcs tanács: megfogadom.~ ~
16  8|          törhetlen komolyságáért.~ ~No hogy súgó, rendező, ügyelő
17  8|          mienk.~ ~- Nem! - kiálta a nő. - Te nem futhatsz el gyáván.
18  8|      felszentelt papnak kell lenni. No hát én az vagyok. Mert az
19 12|         FEJEZET~ A VIPERAMARÁS, S A NŐ, KI A MÉRGET KISZÍVJA A
20 15|    TIZENÖTÖDIK FEJEZET~ A PUTTONYOS NŐ~ ~Buda megostromlása után
21 17|             volt a medvétől, mely a nő után rohant.~ ~Célba vette
22 17|       borítva.~ ~Első gondja volt a nő öltönyét rendbehozni.~ ~
23 17|           vége a veszedelemnek.~ ~- No, te derék vitéz vagy, mondhatom! -
24 17|   medveember alakjában elvárni.~ ~- No hát most segíts nekem az
25 18|           eltart az egész úton.” - “No majd én meg sütök tepertős
26 18|         sütök tepertős pogácsát.” - No hát mi kell még több. Még
27 18|          mire énrám kerül a sor”. - No csak maradjon itt mellettem,
28 18|    megbíztatott ezzel a szóval:~ ~- No, majd megvizsgáltatom az
29 18|            láthatom, szegényt.”~ ~- No hiszen megláthatja, ha akarja,
30 18|        nevét, meg Josefstadtot.~ ~- No, ezzel odamehet a férjéhez, -
31 18|            pénzem, felséges uram.~ ~No, azt meg fogja kapni; -
32 18|            professzor lehetnék.~ ~- No hát akkor meg kell önnek
33 18|            sírt nagy zokogással.~ ~(No, ezt bizony jobb lett volna
34 18|          nem szakadt meg bele.)~ ~- No, de ne szomorkodjunk most
35 18|         folytassam, ahol elhagytam. No hát: az ordinánc nemsokára
36 18|         mondja, hogy: “Szervusz”.~ ~No ez magyarul van.~ ~Odanézek:
37 18|            amiket tapasztaltam.~ ~- No majd megmondom neked, hogy
38 19|            volt az ő asszonya is.~ ~No, ez a legjobb alkalom a
39 20|           keresem a kenyeremet.~ ~- No, ebben nem hazudtál.~ ~-
40 20|            próbált fintorítani.~ ~- No jól van, bruderkám. Majd
41 20|             őt, mint családtagot.~ ~No, ha ezt a bizonyítványt
42 20|           keresek.~ ~S a gyászruhás nő arcán meglátszott, milyen
43 20|              Mint énekmesternő.~ ~- No, erre igazán nagy szükség
44 20|        levetkőztek, lefeküdtek.~ ~- No most beszélhetsz, mondj
45 20|    görcsösen kapaszkodott a figyelő nő kezeibe. A hangja elcsuklott.~ ~-
46 20|     szavakat követte. A boldogtalan nő a haját tépte a két kezével.~ ~
47 21|       létezik a világon. Egy özvegy nő, akinek a férje a forradalomban
48 22|            az önök kiszabadítására? No azt várhatják!” Végül előhozatja
49 23|            az anya; nenne az idegen nő. Ki tanította ezt neki odaát,
50 24|             bír nekik ellenállni.~ ~No már ennek Flórián úr sem
51 25|             HUSZONÖTÖDIK FEJEZET~ A NŐ, AKI ÜT~ ~Violára nézve
52 25| ellenségekkel szemben? Ami mérget a nő kever, azt meg kell inni
53 25|          Sohasem láttál? - rebegé a nő.~ ~Viola nem tagadhatá,
54 25|              hogy úgy van.~ ~A régi nő még most is szép volt. Karcsú,
55 25|            gyermek orcáját.~ ~A két nő leült egymás mellé a pamlagra,
56 25|          légy rá büszke. Én is az a nő vagyok, akit az egész világ
57 25|      érintem, s elhallgat, elbújik. No, hát idejöttem hozzád, hadd
58 25|           Mentül több szerencsétlen nő van együtt a háznál, annál
59 25|             asztalhoz, melynél ez a nő foglalja el az asztalfőt;
60 25|           az életen: a férj erre, a nő amarra. Kölcsönös a szabadság.
61 26|      éjjel-nappal a kastélyban.~ ~- No, csak elfér ön feleségestül
62 26|        jőjjön be hozzá.~ ~Az özvegy nő folyvást mély gyászt viselt.~ ~-
63 27|           kezét:~ ~- Én voltam.~ ~- No hát én előhozatom a derest,
64 Ut|             Igazolta azt, hogy ez a nő élőhalottnak címezi magát.~ ~