Fezejet

 1  2|     akadémiából ünnepi szabadságra, s akkor többet megtudott a szükségesnél.
 2  2|            keresztüllátni. Bérlők még akkor nem voltak. A gazdálkodás
 3  2|             szerelem, mert szép leány akkor is termett elég, s azokért
 4  2|             elég, s azokért rajongani akkor is szabad volt; de az érzéki
 5  2|           végezte.~ ~Pest sem az volt akkor, ami most Budapest.~ ~Hiányzott
 6  3|     nagytermében elhelyeztetésre. Még akkor nem volt festőakadémia az
 7  3|          karácsonyja volt az úriszék. Akkor lehetett őt hatalmának teljességében
 8  4|        teljhatalmú kormánybiztos. Már akkor szükség volt a felvidéken
 9  4|  összetoborzott századai számára: még akkor lehetett azt a külföldön
10  4|              fülébe dörmögve:~ ~- Hát akkor mi szükség van még bíró
11  6|               patrontári”.~ ~Hangzott akkor a magyar szabadságharc hadseregében
12  6|               áldás, s ott maradt még akkor is, amikor a nemzetőrök
13  6|              a kabátot lehúzták róla, akkor látták rémülve, hogy mellénye
14  6|             jó hírre, amit hozok.~ ~- Akkor jőjjön be hozzá.~ ~S bevezette
15  6| jószágigazgató eltávozzék a szobából, akkor elmondá, hogy miért sietett
16  6|        kifejtés végett.~ ~Viola éppen akkor végezte a sebkötőlék megújítását,
17  6|           magát. Nem messze a reggel. Akkor is elég idő lesz a sürgöny
18  6|         mindezt elvégezve visszatért, akkor ment át férje szobájába
19  7|          megtaszíták a nehéz súlyt, s akkor félreugrottak előle. Mert
20  7|        készletet elvisznek innen.~ ~- Akkor bizonyosan a pénzverő gépeket
21  7|         fegyveres fedezettel.~ ~- Hát akkor mondok neked valamit. Itt
22  8|             felpénzadás mellett, amit akkor úgy híttak, hogy “Handgeld”,
23  8|              előre!” Nem ismerték még akkor a mostani taktikát: szétszórt
24  8|          attól. Hulljon a férges.~ ~- Akkor én kinevezlek tégedet a
25 12|           kormánynak.~ ~Debrecen volt akkor Magyarország. Itt volt a
26 13|         hatóságot előre értesítem. És akkor te, minden törvényes formaság
27 14|      lőablakokban.~ ~Pest Duna-partja akkor is szép volt, bár nem olyan
28 17|              diplomámat visszakapjam, akkor felmegyek a fővárosba, s
29 18|           audienciára akarok-e menni? Akkor elébb be kell jelentenem
30 18|       professzor lehetnék.~ ~- No hát akkor meg kell önnek fogadnia,
31 18|            tudatják a várkapitánnyal. Akkor nosza hirtelen beszolgáltatja
32 18|          megint hazamegy a birtokára, akkor fellélegzik minden ember,
33 18|              kezdened!~ ~- Hiszen még akkor nem került rá a sor. Akkor
34 18|            akkor nem került rá a sor. Akkor kaptam meg az uradtól, amikor
35 18|           utasíthatja: ott megkapják, akkor aztán a komité határoz,
36 18|         bandukoltak egy óra hosszáig, akkor megint visszakísérték a
37 19|              Majd elmondom az okát, s akkor megérted. Én két napig voltam
38 20|           tett az én javamra.~ ~- Hát akkor mért hagytad ott a haldokló
39 20|               robotot, a dézsmát. Hát akkor mire való volt az orosz
40 20|       bizonyítványt hozzak, mert csak akkor, ha ezt a szemével látja,
41 20|               az ajánlatát.~ ~- Pedig akkor tőlem is megszabadult volna
42 20|          állandóul - mondá Viola.~ ~- Akkor valami címet is kell kitalálni
43 20|         fájdalommal táplálkozott.~ ~- Akkor én megyek a konyhába, vacsoráról
44 20|          francia nyelvmester. Lugoson akkor nagyon népszerű volt a francia.
45 20|          Róbert...” Otthon van már!~ ~Akkor aztán Viola a saját vánkosára
46 21|           találtatnék Magyarországon, akkor örököljék az összeget a
47 21|               félig kell elfordítani, akkor vonul vissza mind a kettő,
48 21|               írásomat akarom.~ ~Csak akkor nyugodott meg, mikor azt
49 22|            nevetve és mérgelődve.~ ~- Akkor minek rémítesz engem agyon
50 22|          megint leült mellé.~ ~- Hisz akkor minden rendben van; csak
51 22|          mulatságé. Mikor ideérkezik, akkor minden faragó eszközt el
52 24|         megjelenik a statáriumtáblán, akkor nem búcsúzott senkitől,
53 25|                    Mostan alszik.~ ~- Akkor nem háborgatjuk. Várunk,
54 25|      megköthetik a kölcsönös frigyet, akkor, akkor!~ ~E percben valaki
55 25|             kölcsönös frigyet, akkor, akkor!~ ~E percben valaki érkezett
56 25|                Néhány percig némán.~ ~Akkor Amadé egyszerre meghajolt
57 26|              tessék meggondolni, hogy akkor nekem itt kell maradnom
58 26|            letelik - mondá Amadé.~ ~- Akkor áldásom reátok.~ ~De a gyászruha
59 26|         hallatszott keresztül rajtuk, akkor lehetett aztán szabad futást
60 26|           itthon rendezi a tivornyát, akkor három nap, három éjjel pihenés
61 32|      használták volna a pisztolyokat, akkor az én hatáskörömbe tartoznék
62 Ut|             Egyetlen fia, Deodát, már akkor szolgabíró volt, ritkán