Fezejet

 1  7|          kezében. A futárnak azt mondá, hogy jól van, majd a vett
 2  7|          e tekintetben védelme - mondá Viola, aki előtt kezdett
 3  7|        Énnekem van jó védelmem - mondá Gallia.~ ~Sohasem fogja
 4  8|       itt?~ ~- De bizony csak! - mondá Markóczy.~ ~- Nekem is van
 5  8| csapatnak.~ ~- Nagyon jól van! - mondá Markóczy; - én tehát kinevezlek
 6 15|    hagynám el az uramat? Soha! - mondá a derék Zsófi. - Nem félek
 7 17|  meghallotta.~ ~- Jól van, jól - mondá; - ez éppen nekünk való.
 8 17|      szerethet: véres pofáddal - mondá Flórián.~ ~Azzal csak rábírta
 9 18|      megint felém fordult, s azt mondá: Majd intézkedni fogok az
10 18|     odamehet hozzá a börtönébe - mondá a császár. S ismét az asztalnál
11 18| beszélnem.~ ~- Helyes, helyes! - mondá mind a két asszonyság. -
12 18|      megláttak: “Nini a! Zsófi!” mondá az urad. Az én Sándorom
13 18|        előtt.~ ~A te jó urad azt mondá:~ ~- Én váltig unszolom,
14 18|         még ennünk nyomtatóul? - mondá az uradnak.~ ~- Olyasmit,
15 18|        én vendégem fogsz lenni - mondá, törve a magyar szót a köpcös
16 18|         le énhozzám a konyhába - mondá; - mit bámulunk itt ezen
17 19|          miatt.~ ~“Azt ne tegye, mondá, csak hadd higgye az öregasszony,
18 19|             Tamás vagyok benne - mondá Csacsina. - Nem hal meg
19 19|        térparancsnok halk hangon mondá:~ ~- Markóczy úr, ön arra
20 19|      szabad közülök hiányzanom - mondá Markóczy. - Te azalatt elosonhatsz
21 20|      nagy készség nekem gyanús - mondá Zsófi.~ ~- Bizonyos vagyok
22 20|  gyümölcsöztetni.~ ~- Köszönöm - mondá Viola. - Nem kell ide semmi
23 20|          Tedd magad kényelembe - mondá Viola a vendégének.~ ~Emíliának
24 20|       maradni nálunk állandóul - mondá Viola.~ ~- Akkor valami
25 21|       fogunk menni a temetésre - mondá Viola, s aszerint tette
26 21|          örvendező hanglejtéssel mondá:~ ~- Áh, kegyed elhozta
27 22|  megakadályozni.~ ~- Édesatyám - mondá Viola -, én egy kérdést
28 22|        közé szorított. Ekkor azt mondá az ezredes: “Maradjanak
29 23|     izenet, amit át kell adnom - mondá a lelkész. - A jótékony
30 23|        Nézze, édes felebarátom - mondá a pap -, ilyen ostobaságokat
31 23|  félreteszi.~ ~- Jó szerencse, - mondá a lelkész -, hogy jelenleg
32 23|     ölében, mint madonna-képet - mondá Amadé.~ ~- És azt küldöm
33 23|          Az nagyon helyes lesz - mondá a lelkipásztor.~ ~S a kicsike
34 23|    kiigazítá a véleményét, s azt mondá “cici”.~ ~Amit az anya rögtön
35 24|           Harminc nap, az sok! - mondá Károlyka, s azzal zsebre
36 24|           Részemről a szerencse, mondá a rendőrbiztosnak, mindjárt
37 24|          ugyebár, Károly öcsém - mondá Flórián úr ezeknek a históriáknak
38 24|    disputálni, mert még lefest - mondá Flórián úr.~ ~Azt úgyis
39 24|       Semmi sem könnyebb annál - mondá Károlyka. - Elviszem én
40 24| patrónusnak.~ ~- Te viszed el? - mondá Amadé - de hát hogy jutsz
41 24|          Isten áldjon meg érte - mondá Zsófi, s két tenyerébe fogva
42 24|             Meglátja, madonnám - mondá Violának, mikor mind együtt
43 25|          súgtál a barátnőidnek - mondá neki az anyósa, mikor visszamentek
44 25|              Üdvözlöm e háznál - mondá Amadé.~ ~Most nagy robajjal
45 25|             Hisz ez egy kincs! - mondá Mária. - Ennek nem szabad
46 26|              Legyen türelemmel - mondá Amadénak. - Amíg ezt a fekete
47 26|          míg a gyászév letelik - mondá Amadé.~ ~- Akkor áldásom
48 30|        erre.~ ~- Feltűnő dolog - mondá Flórián -, hogy a megérkező
49 30|          megütközött.~ ~- Ahá! - mondá Flórián. - Nem mernek szeme
50 30|       Mátul fogva nem az többé - mondá biztos, hallható hangon
51 30|        tettél.~ ~- Én köszönöm - mondá Mária -, amit ő tett velem.~ ~-
52 30|       Tudjuk az elmaradás okát - mondá -, a lelkészi kötelesség.~ ~-
53 32|         Én megöltem egy embert - mondá Markóczy.~ ~- Mi módon?~ ~-