Fezejet

 1  8   |    tekintetes asszonynak: ő csak a “Zsófi” volt, igen kedves, gömbölyű
 2  8   |           hamar megszerette a derék Zsófi asszonyt vidám kedélyeért,
 3  8   |       dicsőséges átalakulásról.~ ~A Zsófi tapsolt örömében (neki nem
 4 11   |         próbáiban. Hű követője volt Zsófi, az ő Sándora oldalán és
 5 15   |       uramat? Soha! - mondá a derék Zsófi. - Nem félek én a muszkától
 6 15   |         kormánybiztos és a hadbíró. Zsófi gondját viselte mind a kettőnek.~ ~-
 7 15   | megbarnította az égető nyári nap.~ ~Zsófi vitte magával a szállásra
 8 18   |             TIZENNYOLCADIK FEJEZET~ ZSÓFI HŐSTETTE~ ~Egy szép napon
 9 18   |        jövevény. Ő volt az, a derék Zsófi, a Sándor Zsófija, Viola
10 18   |        áztatott.~ ~- Nini, a kedves Zsófi! - kiálta Viola, melegen
11 18   |     ölelését.~ ~- Az ám, a bolondos Zsófi, megint itt vagyok, még
12 18   |            Óh be nagy bohó vagy te, Zsófi!~ ~- De leszek én még nagyobb
13 18   |             a szónál félbeszakítá a Zsófi az előadását, fölkelt, hátrament
14 18   |          azt magammal.~ ~E szónál a Zsófi előhúzott a kebléből egy
15 18   |              s hevesen kapta azt ki Zsófi kezéből: összecsókolta a
16 18   |           barátnéjára:~ ~- Te rossz Zsófi! Most adod ezt elő! Hiszen
17 18   |           engem megláttak: “Nini a! Zsófi!” mondá az urad. Az én Sándorom
18 18   |         cseppet sem - vigasztalá őt Zsófi. - Egészen hozzászoktak
19 18   |               Még most is sírt a jó Zsófi, hogy visszaemlékezett erre.~ ~
20 19   |      UTÁNZÁS~ ~Viola félbeszakítá a Zsófi elbeszélését.~ ~- Hallod-e,
21 19   |         jártál.~ ~- Nagyon jól van, Zsófi: úgy teszek, ahogy te mondod.~ ~
22 19(1)|    hasonlított azon leíráshoz, amit Zsófi elmondott: egy magyar vicispán
23 20   |            eltitkolt útját végezte, Zsófi is visszakerült az anyósátul,
24 20   |        készség nekem gyanús - mondá Zsófi.~ ~- Bizonyos vagyok róla,
25 20   |             az egész világtól, s ha Zsófi asszony ide nem vetődik,
26 20   |             alapítványi okiratot.~ ~Zsófi asszony nyugtalankodni kezdett
27 20   |        alatt. Felutazott Budapestre Zsófi kíséretében, akinek tudomása
28 20   |          keserves hadjáratból. A jó Zsófi, az a mindig vidám menyecske;
29 20   |           fájdalmad van. Majd az én Zsófi barátném fog rólad olyan
30 20   |        életnek!)~ ~Eközben belépett Zsófi, hozatta a cseléddel az
31 20   |            a számára - indítványozá Zsófi. - Mint énekmesternő. Nem
32 20   |          végig a skálán énekhangját Zsófi, amit rögtön utána csinált
33 20   | ugorkasalátát hozzá?~ ~- Mindent.~ ~Zsófi aztán eltávozott a szobából,
34 21   |        emberét.~ ~Még aznap átküldé Zsófi asszonyt a szakácsnéval
35 22   |             ételei sem, amiket maga Zsófi készített a számára. Ellenben
36 24   |       leányának, akit már ismerek a Zsófi néni után. Azokat mind meghódítom.
37 24   |             áldjon meg érte - mondá Zsófi, s két tenyerébe fogva Károlyka
38 25   |             danoláshoz.~ ~Emília és Zsófi is odakerültek a gyerekszobába,
39 25   |            a két asszony: Emília és Zsófi. Megtalálták az arcképet
40 25   |         Sándor bácsi arcképe. Ezzel Zsófi lett boldoggá téve. Milyen
41 26   |              jár a baba!” A bohókás Zsófi paripa lesz a kedvéért,
42 26   |               Csincs”. - “Táttá!” A Zsófi főz neki drága jó pépeket,
43 30   |                Leghátul maradt a jó Zsófi. Sírt örömében.~ ~Dezső
44 30   |         kereste.~ ~- Hát te, kedves Zsófi! Nem mégy az urad elé? Odalenn
45 30   |       Sándorom is itt van? - kiálta Zsófi. S nem sírt már, hanem sikoltozott
46 31   |           utasítást Dezső.~ ~- Édes Zsófi. Ez az egész vendégsereg
47 31   |             hozatta fel az asztalra Zsófi a puncsot. Ekkor a hölgyek
48 31   |          maradtak. A nők közül csak Zsófi maradt ébren, akinek még
49 31   |            harsan fel. Bizonyosan a Zsófi emlékezetes audienciáját
50 31   |             közre. Végre aztán maga Zsófi is nyugalomra tér. A férfiak