Fezejet

3001 25   |               Vagyonát rendben tartotta. És a mostani kormány előtt grata
3002 25   |                      ami fődolog És most ez a régi asszony az egyszerű
3003 25   |                rémtől. Az önkényt eltávozik a házból.~ ~Most már aztán
3004 25   |                       Most már aztán szabad a világ, senki sem ellenőrzi!~ ~
3005 25   |                     Elfutott előlem. Ő volt a megölő gyilkosom, aki élve
3006 25   |                  szenvedtem egykor én ennél a háznál! Hogy éltem keresztül
3007 25   |                háznál! Hogy éltem keresztül a poklot élő testben! A világ
3008 25   |             keresztül a poklot élő testben! A világ mindig csak az asszonyt
3009 25   |                     asszonyt ítéli el. Amit a férfi tesz, az nem megy
3010 25   |              teremtettél ilyennek. Te adtad a szívet, te adtad a vágyat.
3011 25   |                    adtad a szívet, te adtad a vágyat. Te kívántad, hogy
3012 25   |          legelviselhetlenebb egy nőre nézve a férjtől, megalázott mint
3013 25   |               szívben az ellenkező indulat, a jogos bosszúvágy? Nem védem
3014 25   |                    S ki jobb nálamnál? Ezek a képmutatók, akik megosztoztak
3015 25   |                     megosztoztak az életen: a férj erre, a nő amarra.
3016 25   |                     az életen: a férj erre, a nő amarra. Kölcsönös a szabadság.
3017 25   |                      a nő amarra. Kölcsönös a szabadság. Azoknak megbocsát
3018 25   |                szabadság. Azoknak megbocsát a világ. De minket, akiket
3019 25   |                    világ. De minket, akiket a szenvedés tört meg, bíró
3020 25   |                    napja!~ ~Viola megölelte a régi asszonyt. Ez lesz az
3021 25   |                   rendje megváltozott, maga a cselédség is észrevette,
3022 25   |               észrevette, hogy van már úrnő a háznál, aki parancsolni
3023 25   |                    volt saját birtoka, amit a fiától kapott végkielégítéssel
3024 25   |        ideérkezésének felajánlotta Violának a nála teendő látogatást.~ ~
3025 25   |                  kikocsizni sem mert, félve a szembetalálkozó hintók úrnőinek
3026 25   |                      mind önkényt kitért, s a benn ülő hölgyek nyájasan
3027 25   |                     alá. Máriától féltek.~ ~A harminc nap letelt, mely
3028 25   |                    harminc nap letelt, mely a piktornak büntetésül volt
3029 25   |                   sietett. Megrakodva jött. A legelső, amit előadni sürgetősnek
3030 25   |                Markóczy Dezső maga faragott a kis Deodát számára, s amivel
3031 25   |                    Deodát számára, s amivel a kis surculus mindenkinek
3032 25   |                egy-egy ütleget adományozni. A többi ajándékok azután kerültek
3033 25   |            ajándékok azután kerültek sorra: a börtönipar remekei.~ ~Azután
3034 25   |               remekei.~ ~Azután következtek a nagy dolgok. Markóczy Dezső
3035 25   |                    alak, kezében tartja azt a festményt, mely Violát ábrázolja
3036 25   |                 Violát ábrázolja kisfiával. A kép beszél: nem csak azért,
3037 25   |                      hogy híven van találva a megszólalásig; de amit elmond,
3038 25   |                      annak fel kell menteni a világtól elítélt asszonyt.~ ~
3039 25   |              asszonyt.~ ~Azután következett a Sándor bácsi arcképe. Ezzel
3040 25   |                     Olyan fejek, melyek már a haláltól lettek megszabadítva:
3041 25   |                megszabadítva: hősei, költői a forradalomnak. Mind a börtön
3042 25   |                költői a forradalomnak. Mind a börtön lakói most.~ ~- Hisz
3043 25   |                kérdé Viola.~ ~- Megfordítom a világot. Majd meglátod.~ ~
3044 25   |              megbecsülhetetlen kincs jutott a Markóczy-család birtokába:
3045 25   |                  Markóczy-család birtokába: a josefstadti államfoglyok
3046 25   |                pénzgyűjtést előmozdítani.~ ~A siker tökéletes volt. A
3047 25   |                     A siker tökéletes volt. A magasrangú hölgyek erre
3048 25   |                     magasrangú hölgyek erre a hírre kimozdultak tartózkodó
3049 25   |                     melyek eddig elkerülték a Markóczy-kastélyt, most
3050 25   |                   egymást váltva álltak meg a címeres kapu előtt, s úrnőik
3051 25   |                címeres kapu előtt, s úrnőik a ház úrasszonyának jelenteték
3052 25   |                 őket. Ami természetes volt. A felszólító leveleket ő írta,
3053 25   |                        De Viola nem jött ki a maga szobáiból az elfogadásukra.~ ~
3054 25   |                     elfogadásukra.~ ~Azokat a büszke hölgyeket, kik őt
3055 25   |                     meghozta volna Violának a felmentetést a gyalázat
3056 25   |                     Violának a felmentetést a gyalázat alól.~ ~Neki kellett
3057 25   |                     alól.~ ~Neki kellett ez a gyalázat!~ ~Inkább szenvedjen
3058 25   |                    kiknek úgyis elég súlyos a lánc.~ ~ ~ ~
3059 26   |                      HUSZONHATODIK FEJEZET~ A LEGFŐBB RÁGALOM~ ~Egy napon
3060 26   |                 érdekel az engem?~ ~- Önnek a beleegyezése kell hozzá.
3061 26   |                     teszi. S kit kérjek meg a számára?~ ~- Önnek a védencét,
3062 26   |                    meg a számára?~ ~- Önnek a védencét, Emíliát.~ ~- Ő
3063 26   |                     Jól van. Én beléegyezem a házasságba, de csak egy
3064 26   |                 alatt, ha önök itt maradnak a kastélyomban, amíg ön a
3065 26   |                     a kastélyomban, amíg ön a birtokát átveheti a bérlőitől.~ ~-
3066 26   |                 amíg ön a birtokát átveheti a bérlőitől.~ ~- Nekem semmi
3067 26   |                  kell maradnom éjjel-nappal a kastélyban.~ ~- No, csak
3068 26   |                  csak elfér ön feleségestül a lakosztályban, mely a jószágigazgató
3069 26   |          feleségestül a lakosztályban, mely a jószágigazgató után üresen
3070 26   |                        De annak az embernek a szelleme ott repked most
3071 26   |           denevérszárnyakon, s keresztülnéz a falakon éjjellátó szemeivel.~ ~-
3072 26   |                 szemeivel.~ ~- Ah! Ön félti a jó hírét? Lássa, én nem
3073 26   |            szándékozik tenni. Nézd, itt van a vakmerő ember, aki kezedet
3074 26   |                Emília szemlesütve emelé föl a kezét, amit Amadé mohón
3075 26   |                    el.~ ~Emília visszahúzta a kezét.~ ~- Legyen türelemmel -
3076 26   |                  mondá Amadénak. - Amíg ezt a fekete ruhát viselem, addig
3077 26   |                 gondolhatok.~ ~- Várok, míg a gyászév letelik - mondá
3078 26   |                  Akkor áldásom reátok.~ ~De a gyászruha is eltűri a vigasztalást.
3079 26   |                    De a gyászruha is eltűri a vigasztalást. Amadé egészen
3080 26   |                 Amadé egészen otthonos lett a Markóczy-kastélyban.~ ~Ekkor
3081 26   |                  Ekkor aztán megindulhatott a legfőbb rágalom. Majd hogy
3082 26   |          elkövetkezett az egybekelés napja, a kastély ablakai sorba ki
3083 26   |                 aztán szabad futást engedni a mendemondának. Nem is titok
3084 26   |                    estéken át elleskelődött a kastély körül, s amit látott,
3085 26   |                        Levelei ott rekedtek a börtönfelügyelő fiókjában.~ ~
3086 26   |                   Ellenben kezéhez jutottak a nejétől írott levelek, melyekben
3087 26   |           boldogságát láthatta. Az övé volt a legnagyobb kincs, az édes
3088 26   |                     kincs, az édes kicsike. A fejlődő gyermek úgy be tudja
3089 26   |                gyermek úgy be tudja tölteni a napot. Az anya sohasem unatkozik.
3090 26   |              sohasem unatkozik. Mit mondott a gyermek? Az első szót, mely
3091 26   |                 gyermek? Az első szót, mely a világból való. Azt följegyzik,
3092 26   |                    való. Azt följegyzik, és a többit utána. Aztán négyen
3093 26   |                  akik jogot tartanak hozzá. A nagyanya tanítja az első
3094 26   |                     az első lépésekre: “jár a baba!” A bohókás Zsófi paripa
3095 26   |                    lépésekre: “jár a baba!” A bohókás Zsófi paripa lesz
3096 26   |                   bohókás Zsófi paripa lesz a kedvéért, s lovagoltatja
3097 26   |                    kedvéért, s lovagoltatja a nyakán: “gyi cocó!” Ez is
3098 26   |                    árnyképeket mutogat neki a falon, nyulacskát, kacsát.
3099 26   |                  Amikor az anyát kicserélik a szárazdajkával. Ez a szerep
3100 26   |             kicserélik a szárazdajkával. Ez a szerep jut a Zsófinak; ő
3101 26   |             szárazdajkával. Ez a szerep jut a Zsófinak; ő tud komédiázni.
3102 26   |                 Zsófinak; ő tud komédiázni. A gyermek sír, akaratoskodik,
3103 26   |        akaratoskodik, nem akar belenyugodni a zsarnokságba: követeli az
3104 26   |           kútforrását. “Csincs”. - “Táttá!” A Zsófi főz neki drága jó
3105 26   |                   Nem kell neki: eltaszítja a kiskanalat a szájától, míg
3106 26   |                     eltaszítja a kiskanalat a szájától, míg nagy kérésre,
3107 26   |                múlva mint kész ember lép be a világba, s bámulatra ragad
3108 26   |            bámulatra ragad mindenkit, mikor a kiskanál nyelét ökölre fogva,
3109 26   |                   fogva, sajátkezűleg rakja a csészéből a szájába az édes
3110 26   |              sajátkezűleg rakja a csészéből a szájába az édes kását. Soha
3111 26   |                      Esténkint aztán, mikor a házi zsarnok (a gyermek)
3112 26   |                aztán, mikor a házi zsarnok (a gyermek) mély álomba merült:
3113 26   |                gyermek) mély álomba merült: a két anya még fennmaradt,
3114 26   |                  két anya még fennmaradt, s a félsötétben elbeszélgetett
3115 26   |                  félsötétben elbeszélgetett a múlt időkről.~ ~Mária elmondott
3116 26   |                  időkről.~ ~Mária elmondott a menyének mindent, ami vele
3117 26   |              megengedhettek maguknak. Hanem a férjnek szenvedélyei voltak,
3118 26   |               küldték, hogy ne lássa otthon a rossz példát.~ ~Aztán beszélt
3119 26   |               példát.~ ~Aztán beszélt Mária a férjről, akit reggelenkint
3120 26   |                    holtrészegen hoznak haza a lakásába. Ha pedig itthon
3121 26   |                     Ha pedig itthon rendezi a tivornyát, akkor három nap,
3122 26   |                 éjjel pihenés nélkül folyik a dorbézolás, a trágár beszéd.
3123 26   |                 nélkül folyik a dorbézolás, a trágár beszéd. Félbeszakítja
3124 26   |                beszéd. Félbeszakítja csupán a kártya: ez a munka!~ ~Beszélt
3125 26   |           Félbeszakítja csupán a kártya: ez a munka!~ ~Beszélt a férjről,
3126 26   |               kártya: ez a munka!~ ~Beszélt a férjről, aki jövedelmét
3127 26   |                     jövedelmét elvesztegeti a kártyaasztalnál, s mikor
3128 26   |                     mikor hitele is elfogy, a felesége ékszereit ragadja
3129 26   |                   zálogosítja el.~ ~Beszélt a férjről, aki a feleségét
3130 26   |                      Beszélt a férjről, aki a feleségét hitvesi érzületében
3131 26   |                   akikkel nyíltan mulat; de a legfőbb megalázással, mely
3132 26   |                   érhet: azzal, hogy árulja a nejét. Ő maga hozza eléje
3133 26   |                   nejét. Ő maga hozza eléje a világfiakat, akik pazarló
3134 26   |                állanak, s alkalmat ád nekik a kísértésre. Mutatja, hogy
3135 26   |               féltékeny.~ ~Hát nincs-e joga a nőnek a megtorlásra?~ ~Viola
3136 26   |                    Hát nincs-e joga a nőnek a megtorlásra?~ ~Viola összehasonlítá
3137 26   |                        Viola összehasonlítá a saját sorsát az anyósáéval.
3138 26   |                      S mikor egyedül maradt a termében, a gyermekszobából
3139 26   |                  egyedül maradt a termében, a gyermekszobából száműzve,
3140 26   |          gyermekszobából száműzve, leborult a férje arcképe előtt, és
3141 27   |              HUSZONHETEDIK FEJEZET~ VIGALOM A FÖLD ALATT~ ~Az idő múlt
3142 27   |                    FÖLD ALATT~ ~Az idő múlt a nagy imádkozásban. Aki kiejtette
3143 27   |                 imádkozásban. Aki kiejtette a fegyvert a kezéből, mit
3144 27   |                    Aki kiejtette a fegyvert a kezéből, mit tehet egyebet,
3145 27   |               egyebet, mint hogy összeteszi a kezeit és imádkozik?~ ~Már
3146 27   |                  kezeit és imádkozik?~ ~Már a kis Deodát is megtanult
3147 27   |                megtanult imádkozni. Mi volt a könyörgése? Az, hogy az
3148 27   |                 apát.~ ~Már futni is tudott a kisfiú, sarkantyús csizmát
3149 27   |                 hogy kis lovacskát is adjon a sarkantyús csizmához.~ ~...
3150 27   |                     nagy vigalmat rendeztek a josefstadti várbörtönben.~ ~
3151 27   |                 josefstadti várbörtönben.~ ~A nagy dolgozóműhelyt rendezték
3152 27   |                     lakomázó helyül.~ ~Mind a húsz lakója a szomorú háznak
3153 27   |                helyül.~ ~Mind a húsz lakója a szomorú háznak együtt volt.~ ~
3154 27   |                   együtt volt.~ ~Hayman úr, a térparancsnok ült az asztalfőn,
3155 27   |                   házigazda.~ ~Ízletes volt a lakoma, a boroshordó csapra
3156 27   |                      Ízletes volt a lakoma, a boroshordó csapra ütve.~ ~
3157 27   |               csapra ütve.~ ~Szabadon folyt a társalgás, a poharak összecsördültek,
3158 27   |                 Szabadon folyt a társalgás, a poharak összecsördültek,
3159 27   |                   találva.~ ~Markóczy Dezső a térparancsnok jobbján ült.
3160 27   |                kedvében nagy fennhangon ezt a szót ejté ki:~ ~- Hej, ha
3161 27   |                     ha most mindezt hallaná a tutma öreg!~ ~Abban a pillanatban
3162 27   |               hallaná a tutma öreg!~ ~Abban a pillanatban felpattant az
3163 27   |              felpattant az ajtó, s ott állt a vigadozók előtt a rettegett
3164 27   |                  ott állt a vigadozók előtt a rettegett kormányzó.~ ~Hej,
3165 27   |                   egyszerre minden lárma.~ ~A hatalmas főúr hallgatózott
3166 27   |                      Markóczy Dezső fölállt a helyéről, mellére tette
3167 27   |                     helyéről, mellére tette a kezét:~ ~- Én voltam.~ ~-
3168 27   |                        No hát én előhozatom a derest, s olyan ötvenet
3169 27   |              ötvenet vágatok önre, hogy még a csillagokat is lerúgja az
3170 27   |                   az égből.~ ~Ekkor felállt a helyéről a térparancsnok,
3171 27   |                    Ekkor felállt a helyéről a térparancsnok, s ő állt
3172 27   |              térparancsnok, s ő állt szembe a kegyetlen zsarnokkal.~ ~-
3173 27   |                    fog senkit ez urak közül a megszégyenítő büntetéssel
3174 27   |                 fenyegetni többé; őfelsége, a mi császárunk királyunk,
3175 27   |                    mi császárunk királyunk, a mai nappal legkegyelmesebben
3176 27   |                    s amnesztiát adott nekik a múltakért. Itt nincsenek
3177 27   |                 vendégeim. Uraim! E poharat a mi felséges uralkodónk egészségére!~ ~
3178 27   |                 harsogott föl rá.~ ~E szóra a kormányzó is lekapta a fejéről
3179 27   |                szóra a kormányzó is lekapta a fejéről a tollas tábornoki
3180 27   |              kormányzó is lekapta a fejéről a tollas tábornoki kalapját.~ ~
3181 27   |                     volt kedve.~ ~- S kinek a költségére adatik ez opulens
3182 27   |                     lakoma? Hisz itt folyik a bor.~ ~- Nem az állam rovására.
3183 27   |                   nagylelkű úrhölgy küldött a térparancsnoksághoz ezer
3184 27   |           térparancsnoksághoz ezer forintot a megkegyelmezett foglyok
3185 27   |           úrhölgynek hamarább volt tudomása a császári amnesztiáról, mint
3186 27   |              Levelét hivatalból ide küldték a várba, melynek kormányzatával
3187 27   |                     Azzal elővette zsebéből a pecsétes levelet, s átnyújtá
3188 27   |                pecsétes levelet, s átnyújtá a főúrnak.~ ~A kormánytól
3189 27   |                     s átnyújtá a főúrnak.~ ~A kormánytól jött a levél.~ ~
3190 27   |                főúrnak.~ ~A kormánytól jött a levél.~ ~A főúr fölbontá:
3191 27   |                  kormánytól jött a levél.~ ~A főúr fölbontá: arca elsápadt,
3192 27   |                 amíg elolvasta. Feloldották a kormányzói hivataltól, mellékelve
3193 27   |              hivataltól, mellékelve volt az a bizonyos kék ív: a nyugdíjat
3194 27   |                  volt az a bizonyos kék ív: a nyugdíjat elrendelő.~ ~-
3195 27   |             nyugdíjat elrendelő.~ ~- Ez hát a jutalmam! - rebegé. Azzal
3196 27   |                     rebegé. Azzal felcsapta a kalapját, sarkon fordult,
3197 27   |                    fordult, s eltávozott.~ ~A szabaddá lett foglyok kardala
3198 27   |                     kardala hangzott utána, a magyar himnusz: “Isten áldd
3199 27   |                    himnusz: “Isten áldd meg a magyart”.~ ~Nagy volt az
3200 27   |               magyart”.~ ~Nagy volt az öröm a föld alatt!~ ~ ~ ~
3201 28   |                    HUSZONNYOLCADIK FEJEZET~ A SZÉTROBBANT METEOR~ ~Hiszen
3202 28   |                   be lehetett volna fejezni a tragődiát!~ ~Az elítélteknek
3203 28   |                tragődiát!~ ~Az elítélteknek a hátralevő büntetését elengedték
3204 28   |                    voltak. El is hagyhatták a zárkáikat, s tetszés szerint
3205 28   |                 tetszés szerint sétálhattak a vár bástyáin belül. De a
3206 28   |                    a vár bástyáin belül. De a várat még nem hagyhatták
3207 28   |                    Előbb be kellett várniok a Bécsből kiküldött kormánybiztos
3208 28   |         kormánybiztos rendelkezést. Elmenni a börtönbül! Könnyű szó! De
3209 28   |                    szó! De hová menni?~ ~Ez a földi gondviselés gondja.~ ~
3210 28   |                   kell majd ezután lakni.~ ~A rendőri bölcsesség szerint
3211 28   |               lakhelye, ahol született.~ ~S a josefstadti vár foglyain
3212 28   |               vannak az osztrák várakban és a magyarországiakban az elítélt
3213 28   |                  nagyságok. Igen: nagyságok a régi Magyarországban, de
3214 28   |                semmik és senkik az újban.~ ~A legtöbb közülök vezéri vitézségeért
3215 28   |                hadnagyok. Vállrózsa nem vár a számukra. Érdemrendeiket
3216 28   |              számukra. Érdemrendeiket belül a kabát alatt viselhetik.
3217 28   |                     kabát alatt viselhetik. A legtöbb halálra volt ítélve
3218 28   |               fogságra megkegyelmezve.~ ~De a társadalom minden osztálya
3219 28   |                    osztálya képviselve volt a börtöni nevezetességek között.~ ~
3220 28   |                 rágondolni? Örülni fognak-e a megjelenésén, mikor betoppan
3221 28   |                megjelenésén, mikor betoppan a házba, vagy rémülten riadnak
3222 28   |               riadnak fel, mikor eléjük jön a sírból föltámadt kísértet,
3223 28   |                 Boldog az olyan ember, mint a Sándor bácsi, akinek van
3224 28   |           ismerőseinek, hogy az ő leányának a vőlegénye olyan derék ember,
3225 28   |                  ember, hogy most került ki a börtönbül.~ ~Ellenben minden
3226 28   |                      hogy idejekorán eladta a birtokát szabály szerint
3227 28   |                    birtokát szabály szerint a feleségének. A birtok tehát
3228 28   |              szabály szerint a feleségének. A birtok tehát megmaradt,
3229 28   |                     birtok tehát megmaradt, a feleséggel együtt; de a
3230 28   |                     a feleséggel együtt; de a család megnövekedett az
3231 28   |           elbujdosik?~ ~De hát kinek fájjon a más szíve?~ ~Minden egyes
3232 28   |                     hazafinak útitársa volt a nehéz gond.~ ~A kötelezettség,
3233 28   |               útitársa volt a nehéz gond.~ ~A kötelezettség, amit az állami
3234 28   |                    mindenütt szükség van, s a koldulás sem tilalmas.~ ~
3235 28   |               koldulás sem tilalmas.~ ~S ha a hajdani honvédezredes az
3236 28   |                 utcán fát fog fűrészelni, s a plébános, az esperes házrul
3237 28   |               nemzedékre nézve, hogyan kell a hazát, a szabadságot szeretni.~ ~
3238 28   |                 nézve, hogyan kell a hazát, a szabadságot szeretni.~ ~
3239 28   |                   szeretni.~ ~Olyan volt ez a börtönből kikerült társaság,
3240 28   |                    minden egyes sziporkának a lehullása egy külön tragődia.~ ~ ~ ~
3241 29   |                 Dezsőnek nem kellett várnia a hosszadalmas rendőri intézkedésekre.
3242 29   |        intézkedésekre. Ő rögtön elhagyhatta a börtönét: neki volt otthona.~ ~
3243 29   |                   jelentkezett búcsúvételre a térparancsnoknál.~ ~Szivélyes
3244 29   |          térparancsnoknál.~ ~Szivélyes volt a búcsúvétel.~ ~- Ön igaz
3245 29   |             titkolnia.~ ~Markóczy elértette a célzást. Mármost szabad
3246 29   |                     célzást. Mármost szabad a védelem.~ ~- Én is nagyon
3247 29   |                     fog. De vigasztalni fog a tudat, hogy boldog életet
3248 29   |                     találni.~ ~Őszinte volt a kézszorítás, az ölelkezés,
3249 29   |                  kézszorítás, az ölelkezés, a férfias csók.~ ~- És most
3250 29   |                     egy csomagba kötve azok a levelek, melyeket önnek
3251 29   |                     levelek, melyeket önnek a háza felügyelésével megbízott
3252 29   |               megbízott igazgatója küldött; a foglyokhoz érkező leveleket
3253 29   |                 foglyokhoz érkező leveleket a börtönfelügyelőnek hivatalból
3254 29   |               közömbösen rejté kabátzsebébe a levélcsomagot.~ ~- Azután
3255 29   |                    megajándékozom önt azzal a bilinccsel, melyet ön éveken
3256 29   |                        Markóczy megcsókolta a nehéz bilincset. Hű társa
3257 29   |                vehesse, mellékelem hozzájuk a szabályszerű fegyvertartási
3258 29   |               búcsút vett, és eltávozott.~ ~A térparancsnok lekísérte
3259 29   |                     térparancsnok lekísérte a börtön kapujáig, ott a fülébe
3260 29   |            lekísérte a börtön kapujáig, ott a fülébe súgá:~ ~- Aztán azon
3261 29   |                    Fordítsd le magyarra ezt a német közmondást: “Wo man
3262 30   |                        HARMINCADIK FEJEZET~ A HALOTTAIBÓL FELTÁMADT~ ~
3263 30   |                 stafétával küldött izenetet a feleségének, kiszabadulása
3264 30   |            kiszabadulása hírével, s jelezte a napot és órát, melyen Markóczfalvára
3265 30   |          Markóczfalvára meg fog érkezni. Az a nap éppen vasárnap volt.~ ~
3266 30   |                levélben kérte fel Csacsinát a megjelenésre, s az édesatyját
3267 30   |            hivatalosak, de régibb ismerősei a családnak.~ ~A termeket
3268 30   |                    ismerősei a családnak.~ ~A termeket virágokkal díszíték
3269 30   |                     virágokkal díszíték fel a kertészek.~ ~A megérkezésnek
3270 30   |                 díszíték fel a kertészek.~ ~A megérkezésnek egész csendben
3271 30   |                megtörténni. Így parancsolta a hatóság. Semmi küldöttség,
3272 30   |              pontban négy órakor délután, s a postakürt fogja jelezni
3273 30   |                     jelezni megérkezését.~ ~A címerteremben foglaltak
3274 30   |              címerteremben foglaltak helyet a meghívottak, a mellékteremben
3275 30   |             foglaltak helyet a meghívottak, a mellékteremben várakoztak
3276 30   |                   mellékteremben várakoztak a szorosabban egymáshoz tartozók.~ ~
3277 30   |             tartozók.~ ~Idekinn szabad volt a véleménycserélés. Mindenki
3278 30   |            találgatta, hogy mi fog történni a férj és feleség találkozásakor.~ ~
3279 30   |          találkozásakor.~ ~Flórián úr vitte a nagy szót.~ ~- Az előrelátható.
3280 30   |             előrelátható. Markóczy most jön a börtönbül. Hozza kezében
3281 30   |                    börtönbül. Hozza kezében a nehéz bilincseit, amiket
3282 30   |           megtartott. Mikor meg fogja látni a felesége mellett azt a háromesztendős
3283 30   |                látni a felesége mellett azt a háromesztendős porontyot,
3284 30   |             háromesztendős porontyot, azzal a nehéz bilinccsel fogja agyoncsapni
3285 30   |           bilinccsel fogja agyoncsapni mind a kettőt. És azután a csábító
3286 30   |                    mind a kettőt. És azután a csábító gavallért, utoljára
3287 30   |                   az anyját, aki protegálta a bűnös viszonyt. Nagy vérengzés
3288 30   |                      Amilyet még nem látott a komédia-ház. Én meg nem
3289 30   |                   Én meg nem akadályozom.~ ~A többiek sem ajánlkoztak
3290 30   |                       mondá Flórián -, hogy a megérkező családfő elfogadására
3291 30   |             megérkező családfő elfogadására a tiszteletes nem jött fel
3292 30   |                    tiszteletes nem jött fel a kastélyba, az asszonyságnak
3293 30   |                     sem akarja útját állani a büntető igazság kezének.~ ~
3294 30   |            felvilágosítással szolgálni.~ ~- A tiszteletes izent az egyházfi
3295 30   |                     prédikációt elrebegheti a rektor. Nincs kedve jámbor
3296 30   |                 Nincs kedve jámbor páternek a mártírok sorába belekeveredni.
3297 30   |                 pontosan megharsant odakünn a postakürt. A kocsi megérkezett.~ ~
3298 30   |             megharsant odakünn a postakürt. A kocsi megérkezett.~ ~A családtagoknak
3299 30   |                      A kocsi megérkezett.~ ~A családtagoknak most rohanni
3300 30   |                    rohanni kellett volna ki a szobábul, le a lépcsőkön,
3301 30   |                     volna ki a szobábul, le a lépcsőkön, a kedves visszatérő
3302 30   |                   szobábul, le a lépcsőkön, a kedves visszatérő fogadására.
3303 30   |                     volt zárkózottságuknak. A hatóság tudatta az úrnővel,
3304 30   |                   két fegyveres zsandár fog a kapuban őrt állani, akik
3305 30   |                  lobogtatni.~ ~Hangzott már a hazatérő lábdobogása a folyosón.~ ~
3306 30   |                  már a hazatérő lábdobogása a folyosón.~ ~Felnyílt az
3307 30   |                     úr.~ ~Nem hozta kezében a súlyos rabbilincseket, hanem
3308 30   |             szikráztak. Dörgő hangon kiálta a szemben állóra:~ ~- Nesze
3309 30   |                   szemben állóra:~ ~- Nesze a gyalázatos leveleid, árulkodó,
3310 30   |                   vágta. - Takarodjál ebből a házból! Majd még leszámolok
3311 30   |                   szavakra gyorsan megnyílt a mellékterem ajtaja, ott
3312 30   |                  Legelől Viola, kézen fogva a kis Dódikát.~ ~Dezső odarohant
3313 30   |                    hozzájuk, s legelső volt a gyermek, akit karjára kapott,
3314 30   |                 Alig akart tőle megválni.~ ~A fiúcska is átölelte kicsi
3315 30   |                     kicsi karjaival apjának a nyakát, s megcsókolta az
3316 30   |                     is van.~ ~Azután került a sor Violára.~ ~Dezső gyöngéden,
3317 30   |                   neki:~ ~- Te mártírnőm! - A többit elmondták a csókok.~ ~-
3318 30   |             mártírnőm! - A többit elmondták a csókok.~ ~- Mátul fogva
3319 30   |               hallható hangon az asszony.~ ~A vendégek bámulata egyre
3320 30   |                    együtt maradsz velünk.~ ~A meglepetések még mindig
3321 30   |                   Nejének hűséges őre ennél a háznál.~ ~Leghátul maradt
3322 30   |                   háznál.~ ~Leghátul maradt a jó Zsófi. Sírt örömében.~ ~
3323 30   |                    az urad elé? Odalenn van a postakocsinál, a bagázsiát
3324 30   |                Odalenn van a postakocsinál, a bagázsiát leszedetni.~ ~-
3325 30   |              sikoltozott örömében, s rohant a vendégcsoporton keresztül,
3326 30   |                    útban talált. Bizony azt a zsandárt is a kapufélhez
3327 30   |                    Bizony azt a zsandárt is a kapufélhez vágta, aki nem
3328 30   |            megölelje.~ ~Eközben megérkezett a lelkipásztor, tiszteletes
3329 30   |                     uram. Azon módon, ahogy a szószékről leszállt, sokráncú
3330 30   |                  fogadtatásán. De urát adom a mulasztásomnak.~ ~Dezső
3331 30   |                   elmaradás okát - mondá -, a lelkészi kötelesség.~ ~-
3332 30   |                         Több annál - mondta a lelkész -, az apai kötelesség.
3333 30   |                   Ma szabadult fel az ajkam a gyónás titkának tovább őrzése
3334 30   |                   alól. E titokkal leányom, a te nőd, terhelte meg a szívemet,
3335 30   |                      a te nőd, terhelte meg a szívemet, amidőn atyai feloldást
3336 30   |                    börtönében töltött, s ez a nap Istentől meg lett áldva.
3337 30   |              Istentől meg lett áldva. Erről a börtönben töltött boldog
3338 30   |                 volt tudomása senkinek, még a hozzá legközelebb álló személyeknek
3339 30   |                    ezt közhírré tenni, hogy a hatalmasok kegyetlen bosszúját
3340 30   |                     bosszúját rá ne zúdítsa a szenvedőkre és azokra, kik
3341 30   |                  szenvedőkre és azokra, kik a szenvedők ínségét enyhíteni
3342 30   |                     csúfondároskodást, amit a világ reá szórt. Ma ezt
3343 30   |                     világ reá szórt. Ma ezt a szégyent letörültem az arcáról:
3344 30   |                     nyilvános gyülekezetben a szent szószékről prédikáltam
3345 30   |                    valóságot. Tehettem már: a hatalmasok elmúltak, s a
3346 30   |                    a hatalmasok elmúltak, s a szenvedők kínzása megszűnt.
3347 30   |              megszűnt. Áldassék az Isten!~ ~A jelenlevők mind meg voltak
3348 30   |                     meg voltak mélyen hatva a lelkész szavaitól, s mikor
3349 30   |               valamennyien, és megcsókolták a kezeit. Viola a nyakába
3350 30   |                megcsókolták a kezeit. Viola a nyakába borult és sírt.~ ~-
3351 30   |             bizonyságot adtam. Látjátok ezt a gyermeket a karjaimon: nem
3352 30   |                    Látjátok ezt a gyermeket a karjaimon: nem hirdeti-e
3353 30   |                        zúgák mindannyian.~ ~A tiszttartó vállalkozott
3354 30   |                     tiszttartó vállalkozott a vendégcsoport érzelmeinek
3355 30   |                  mindnyájan követték. Elébb a nők, azután a férfiak. A
3356 30   |               követték. Elébb a nők, azután a férfiak. A nők a kis Dódinak
3357 30   |                    a nők, azután a férfiak. A nők a kis Dódinak is kezet
3358 30   |                     azután a férfiak. A nők a kis Dódinak is kezet csókoltak,
3359 30   |                     nyújtogatá apró kacsóit a hódolók elé. Viola öleléssel
3360 30   |       asszonyságokat.~ ~Utolsó üdvözlő volt a fiatal írnok.~ ~- Én is
3361 30   |                     nekem mindent elmondott a piktor, a Károlyka, kár
3362 30   |                 mindent elmondott a piktor, a Károlyka, kár hogy most
3363 30   |                 többeknek is elbeszélte azt a piktor: csakhogy annak egy
3364 30   |                 mindig hazudik; de most már a tiszteletes úr ajkairól
3365 30   |                      s az szent ige.~ ~- És a méltóságos úr cselekedeteiből
3366 30   |             cselekedeteiből látjuk - sipegé a tiszttartóné. - Hogy kapta
3367 30   |            tiszttartóné. - Hogy kapta ölébe a fiacskáját.~ ~- S hogy vágta
3368 30   |                fiacskáját.~ ~- S hogy vágta a szeme közé Csacsinának a
3369 30   |                    a szeme közé Csacsinának a rágalmazó leveleit! - egészíté
3370 30   |                 Erre kezdett csak szétnézni a vendégtársaság, mi lett
3371 30   |             vendégtársaság, mi lett azokból a levelekből? Már nem hevertek
3372 30   |                levelekből? Már nem hevertek a földön.~ ~De a családfőt
3373 30   |                     hevertek a földön.~ ~De a családfőt sem látták sehol,
3374 30   |                Amadé is eltűnt valamerre.~ ~A tiszteletes megható beszéde
3375 31   |                     HARMINCEGYEDIK FEJEZET~ A VÉGZETES KIMENETELŰ LAKOMA~ ~
3376 31   |             belépett az ajtón, Zsófit hozva a karján s kezében a pisztolytokot.
3377 31   |                    hozva a karján s kezében a pisztolytokot. Hirtelen
3378 31   |                     menj most be: ne zavard a papot. Ráérsz.~ ~Sándor
3379 31   |                  pincemesterrel: hozasd fel a legjobb borokat. Vigasság
3380 31   |          teljesíteni. Eleme volt ez neki.~ ~A három férfi aztán, magára
3381 31   |               megértették. Sándor felszedte a fatális leveleket a padlóról,
3382 31   |               felszedte a fatális leveleket a padlóról, s a zsebébe dugta.~ ~
3383 31   |                     leveleket a padlóról, s a zsebébe dugta.~ ~Azzal mind
3384 31   |                 zsebébe dugta.~ ~Azzal mind a hárman kimentek a szobából
3385 31   |                Azzal mind a hárman kimentek a szobából az előcsarnokba,
3386 31   |                  Dezső egyedül tért vissza, a másik két férfi nélkül.~ ~
3387 31   |                 járt foganatosítani.~ ~- Ma a mi kedves látogatóink mindnyájan
3388 31   |               kedves látogatóink mindnyájan a mi vendégeink lesznek. Innen
3389 31   |                   családi örömnél elébbvaló a társadalmi szokás. Dezsőnek
3390 31   |                     meg kell mutatnia, hogy a hosszú börtönbenlakás alatt
3391 31   |                    magyar főnemes, s ismeri a magyar erényt, a vendégszeretetet.
3392 31   |                     ismeri a magyar erényt, a vendégszeretetet. Ennek
3393 31   |                      Ennek fel kell áldozni a viszontlátás első óráit.~ ~
3394 31   |                  háziasszony tudja ilyenkor a maga kötelességét.~ ~Az
3395 31   |                éjjeli nagy lakomát megelőzi a délutáni ozsonnázás.~ ~A
3396 31   |                    a délutáni ozsonnázás.~ ~A férfiak a pipázószobában,
3397 31   |                     ozsonnázás.~ ~A férfiak a pipázószobában, a nők a
3398 31   |                   férfiak a pipázószobában, a nők a kávézóban, akik a
3399 31   |                     a pipázószobában, a nők a kávézóban, akik a dohányfüstöt
3400 31   |                     a nők a kávézóban, akik a dohányfüstöt nem szeretik.
3401 31   |                 főzték.~ ~Eközben előkerült a két eltűnt férfi is: Amadé
3402 31   |                      hogy tiszteletét tegye a háziasszonynál.~ ~- Hol
3403 31   |                      Sándor pátri megfelelt a nehéz kérdésre:~ ~- A jószágigazgatónál
3404 31   |             megfelelt a nehéz kérdésre:~ ~- A jószágigazgatónál voltam,
3405 31   |           jószágigazgatónál voltam, elkérni a pincekulcsokat.~ ~Ugyanezt
3406 31   |                    Ugyanezt mondta Amadé is a maga feleségének.~ ~Dezsőnek
3407 31   |                     csak annyit súgtak mind a ketten:~ ~- Reggel hat órakor.~ ~
3408 31   |              harangszóra aztán megkezdődött a vacsora, aminőt csak a magyar
3409 31   |         megkezdődött a vacsora, aminőt csak a magyar földön lehet élvezni.~ ~
3410 31   |                    élvezni.~ ~Egyik áldomás a másikat követte, a legelmésebbek
3411 31   |                  áldomás a másikat követte, a legelmésebbek Violát és
3412 31   |               hozatta fel az asztalra Zsófi a puncsot. Ekkor a hölgyek
3413 31   |             asztalra Zsófi a puncsot. Ekkor a hölgyek elhagyták a társaságot.
3414 31   |                   Ekkor a hölgyek elhagyták a társaságot. Azért nem lett
3415 31   |                   ebből asztalbontás. Viola a kisfiához sietett, a többi
3416 31   |                  Viola a kisfiához sietett, a többi hölgyeket a vendégszobákban
3417 31   |                  sietett, a többi hölgyeket a vendégszobákban várták a
3418 31   |                    a vendégszobákban várták a vetett ágyak. A férfiak
3419 31   |      vendégszobákban várták a vetett ágyak. A férfiak magukra maradtak.
3420 31   |                   férfiak magukra maradtak. A nők közül csak Zsófi maradt
3421 31   |                  Beállt az az állapot, amit a régiek “szeretetreméltó
3422 31   |                    ingerkedik, majd rákezdi a maga nótáját danolni, a
3423 31   |                     a maga nótáját danolni, a többiek utána dalolják.
3424 31   |                 egész ház. Messze kihangzik a Sándor pátri basszushangja.
3425 31   |                kacaj harsan fel. Bizonyosan a Zsófi emlékezetes audienciáját
3426 31   |                    Zsófi is nyugalomra tér. A férfiak egészen magukra
3427 31   |                magukra maradnak bratinázni. A lárma lassankint megszűnik: -
3428 31   |                    Azok is elmentek.~ ~Mind a háromnak felesége van; de
3429 31   |                   van; de azok hiába vártak a férjeikre; a fényes reggel
3430 31   |                   hiába vártak a férjeikre; a fényes reggel sem hozta
3431 31   |                    Mi történhetett velük?~ ~A kapus annyit tudott mondani,
3432 31   |                 annyit tudott mondani, hogy a három úr a vendégek eltávozta
3433 31   |                    mondani, hogy a három úr a vendégek eltávozta után
3434 31   |                Amadé úr takargatott valamit a köpönyege alá.~ ~ ~ ~
3435 32   |             HARMINCKETTEDIK FEJEZET~ VISSZA A BÖRTÖNBE~ ~Az asszonyok
3436 32   |                voltak esve. Hová lettek hát a férjeik? Az a kettő, aki
3437 32   |                    lettek hát a férjeik? Az a kettő, aki most szabadult
3438 32   |                kettő, aki most szabadult ki a börtönbül, akire itt az
3439 32   |                     elfussanak: együtt mind a hárman?~ ~A három úr kora
3440 32   |                     együtt mind a hárman?~ ~A három úr kora reggeli órában
3441 32   |                három úr kora reggeli órában a megyei székvárosba hajtatott.~ ~
3442 32   |              hajtatott.~ ~Együtt mentek fel a megyefőnök hivatalos helyiségébe,
3443 32   |                    hivatalos helyiségébe, s a szolgálattevő tiszt által
3444 32   |                  által bejelenteték magukat a megyekormányzónál.~ ~Scheferik
3445 32   |                     kissé törve beszélte is a nyelvet. Azonkívül köztudomású
3446 32   |                 köztudomású volt róla, hogy a denunciánsokat gyűlöli;
3447 32   |                  senkit nem üldöz; ellenben a meggyanúsított hazafit maga
3448 32   |                    hogy vigyázzon magára.~ ~A megyefőnök a bejelentett
3449 32   |            vigyázzon magára.~ ~A megyefőnök a bejelentett három úr közül
3450 32   |               Markóczy keze remegett, mikor a megyefőnök kezébe tette.~ ~
3451 32   |               hátralevő fogságát elengedvén a legfelsőbb kegyelem. Gratulálok
3452 32   |                         Ne tessék üdvözölni a kiszabadulásomért, én vissza
3453 32   |    kiszabadulásomért, én vissza fogok menni a börtönömbe.~ ~- Nono! Ne
3454 32   |           bolondokat! - szólt hátrahökkenve a megyefőnök. (Értesítve volt
3455 32   |                 családi tragődia ment végbe a kastélyban.)~ ~- Én megöltem
3456 32   |                   módon?~ ~- Párbajban.~ ~- A megölt neve?~ ~- Csacsina
3457 32   |                     Flórián.~ ~Scheferik úr a két tenyerét összecsapta.
3458 32   |                       Itt van nálam.~ ~- Az a másik két úr önnek a párbajsegéde?~ ~-
3459 32   |                     Az a másik két úr önnek a párbajsegéde?~ ~- Idejöttek
3460 32   |                     nélkül használták volna a pisztolyokat, akkor az én
3461 32   |               vétségért. Így azonban az ügy a pesti rendőrség ítélkezése
3462 32   |        porkoláb-fogságot, de meglehet, hogy a legfelsőbb kegyelem, tekintve
3463 32   |               legfelsőbb kegyelem, tekintve a párbaj okát, az alól is
3464 32   |                 fölmenti. Most menjen ön ki a barátaihoz, s mondja meg
3465 32   |                nekik, hogy siessenek vissza a feleségeikhez. Ne aggódjanak
3466 32   |          feleségeikhez. Ne aggódjanak hiába a szegény asszonyok.~ ~ ~ ~
3467 Ut   |                     mindazt, ami valóság.~ ~A benne szereplő alakokat
3468 Ut   |                   Húsz esztendő múlva, hogy a regény befejeződött, én
3469 Ut   |              befejeződött, én beutaztam azt a vidéket, egy tudós barátom
3470 Ut   |                tudós barátom kíséretében.~ ~A tudós családi leveleket
3471 Ut   |                  bennünket megyéről megyére a saját kocsiján, s more patrio
3472 Ut   |                megállási ponton elhelyezett a rokonainál, ismerőseinél.~ ~
3473 Ut   |                      Kitűnő jó mezei gazda, a halastavak meghonosítója
3474 Ut   |                    halastavak meghonosítója a felföldön. Amellett országos
3475 Ut   |             Amellett országos képviselő is (a szabadelvű párton). Innen
3476 Ut   |                   szabadelvű párton). Innen a barátságunk.~ ~Szép birtoka
3477 Ut   |              birtoka tőszomszédságában volt a Markóczy-uradalomnak.~ ~
3478 Ut   |                átlátogatott hozzá, tartotta a rokonságot: Markóczynét “
3479 Ut   |                 halavány, sohasem járt kinn a szabadban, szobáit rendezte
3480 Ut   |              siettünk az időt felhasználni. A tudós előtt megnyílt az
3481 Ut   |                 levéltár, én pedig Amadéval a régi várromot kerestem föl,
3482 Ut   |                   lerajzoltam.~ ~Útba esett a vadász-leskunyhó is. Amadé
3483 Ut   |                 emlékezetes vadászkalandját a medvével.~ ~Azután még lerajzoltam
3484 Ut   |                Azután még lerajzoltam magát a Markóczy-kastélyt is úti
3485 Ut   |                 együtt ebédeltünk négyen.~ ~A társalgás hol megindult,
3486 Ut   |                   keveset beszélt. Én ültem a jobbján, s igyekeztem olyan
3487 Ut   |              beszédre bírjam. Bal felől ült a tudós, szembe az úrnővel
3488 Ut   |                    úrnővel Amadé.~ ~Egyszer a tudós is megszólalt - vesztére.
3489 Ut   |                    vesztére. Ismeretes volt a nagy szórakozottságáról.
3490 Ut   |                      az úrnő arca elpirult, a tudós megijedt. Szerette
3491 Ut   |                    amit kiszalasztott.~ ~Ez a két szó elárulta a világ
3492 Ut   |                       Ez a két szó elárulta a világ véleményét. Igazolta
3493 Ut   |           véleményét. Igazolta azt, hogy ez a nő élőhalottnak címezi magát.~ ~
3494 Ut   |                   az elítéltnek amnesztiát, a világ nem ád kegyelmet soha.~ ~ ~ ~