Fezejet

   1  1   |       történetét készülök megírni, kit az egész világ elítél, a társadalom
   2  1   |               én választottam ehelyett az ellenkező felfogást, igazolni
   3  1   |               látszatot meghazudtolni, az ördögből angyalt csinálni.
   4  1   |              akinek tettei megcáfolják az adott helyzetet, akinek
   5  1   |        különben nem mese. Fejemben van az egész. Emlékeim után dolgozom.~ ~
   6  2   |                       MÁSODIK FEJEZET~ AZ ASSZONYTAGADÓK~ ~Istentagadókrul
   7  2   |           voltak: egy házban laktak.~ ~Az a ház ősrégi urasági kastély,
   8  2   |               őrzi a szárnyajtót, mely az ősök termébe vezet. Ott
   9  2   |              művész festette arcképei: az urak párducbőr-kacagánnyal
  10  2   |               és kényelem mindenütt.~ ~Az ebédlőterem faragott bútorai,
  11  2   |          családi viszálkodásban éltek: az egyetlen fiút el kellett
  12  2   |             fiút el kellett távolítani az apai háztól, hogy ne legyen
  13  2   |              onnan haza sem jött, amíg az atyja meg nem halt (ivólázban).
  14  2   |         tiszttartójától megtudta, hogy az anyja még él, törvényesen
  15  2   |             számára életjáradékul, azt az öröklő fiúnak is kell fizetnie.
  16  2   |              összeg tőkéjét fizesse ki az uradalom az elvált nőnek
  17  2   |         tőkéjét fizesse ki az uradalom az elvált nőnek készpénzben.~ ~
  18  2   |      asszonynak a nevét nem mondták ki az ő tanyáján... S hogy még
  19  2   |        elméjében se mondhassa ki ember az asszonyi nevet, Bukovinából
  20  2   |              be csángó béreseket, akik az unitárius hitet vallják,
  21  2   |               vallják, s nem suttogják az “Ave Máriát”.~ ~Az anyja
  22  2   |           suttogják az “Ave Máriát”.~ ~Az anyja pedig írt neki több
  23  2   |      bizonyosan megköszönte neki, hogy az életjáradéka tőkéjét egyszerre
  24  2   |        Odadugta a felbontatlan levelet az üres ráma hasadékába.~ ~
  25  2   |            pecséttel. Mind odakerültek az üres képráma hasadékába
  26  2   |          Flórián bácsit nem: ez túljár az eszén parasztnak, cselédnek,
  27  2   |        előre-hátra tudja tolni, amiben az orra és a fülei is engedelmeskednek,
  28  2   |               csak úgy eregeti magából az adomákat, mint a rakétát;
  29  2   |      társaságban.~ ~Ennek nagy oka van az asszonyi nemet távol tartani
  30  2   |               lépni a budoárjába, csak az ajtón keresztül beszélt
  31  2   |          Flórián nem is tartotta a nőt az emberi fajhoz tartozó lénynek.
  32  2   |          fajhoz tartozó lénynek. Minek az?~ ~Akit éppen rávisz a kutyaindulat,
  33  2   |               a kutyaindulat, hát hisz az ott találja a béresnéket,
  34  2   |               volt. Ez még nem ismerte az asszonyt.~ ~Voltak hajdanában
  35  2   |              tudta, mi a szerelem. Nem az ideális szerelem, mert szép
  36  2   |               akkor is szabad volt; de az érzéki bűnös szenvedély,
  37  2   |          érzéki bűnös szenvedély, vagy az útféli állati gerjedelem.
  38  2   |             kivételes lény: ilyen volt az egész nemzedék: szűz, tiszta,
  39  2   |             Pesten végezte.~ ~Pest sem az volt akkor, ami most Budapest.~ ~
  40  2   |               Színház csak egy volt, s az nem volt más, mint színház.~ ~
  41  3   |          karikatúrákat tudott rajzolni az eléje tett üres papírívre,
  42  3   |             üres papírívre, amik magát az elnöklő alispánt is megnevetteték.
  43  3   |            hogy érdemesnek találtatott az ősök nagytermében elhelyeztetésre.
  44  3   |           akkor nem volt festőakadémia az országban, az olajfestést
  45  3   |            festőakadémia az országban, az olajfestést egy vándor piktortól
  46  3   |          tanulta. Szegénység útja volt az ebben a korszakban.~ ~De
  47  3   |              visszatartani attól, hogy az eszméit papírra vesse. Amadénak
  48  3   |           címét szerezte meg a számára az ismerősei körében.~ ~De
  49  3   |                ez nem diszkvalifikálja az embert, hogy idő jártával
  50  3   |            liberális eszméktől, amiket az új nemzedék ápolt és terjesztett
  51  3   |        hazakerülve szándékosan kerülte az előjogaikra büszke előkelő
  52  3   |       földesurat. Csacsina rajtakapott az erdőn egy zsellérasszonyt
  53  3   |               földesúr elé állították. Az pedig szigorúan vette a
  54  3   |              Lehordta kemény szavakkal az asszonyt, lelkére beszélt,
  55  3   |            többet el ne kövesse. Azzal az erdészhez fordult, s megparancsolta
  56  3   |           aztán kevesebb tárgya maradt az úriszéknek a szokottnál:
  57  3   |               közigazgatási fórum volt az úriszék. Részvevő tagjai
  58  3   |                 Még pallosjoga is volt az uradalomnak: de nem nyakaztathatott;
  59  3   |            nevenapja, karácsonyja volt az úriszék. Akkor lehetett
  60  3   |               a delikvenst, kivallotta az még a születésnapja előtt
  61  3   |            deres! A mogyorófa megtermi az igazságot. A bűnök büntetését
  62  3   |               cseppenik ez a poéta, ez az ideálista, s első dolga
  63  3   |             amely állattá alacsonyítja az embert.~ ~- No, még te kellettél
  64  3   |         Markóczy Dezső kinyilatkoztatá az úriszék előtt, hogy az ő
  65  3   | kinyilatkoztatá az úriszék előtt, hogy az ő uradalmában nem oszt többé
  66  3   |          korbács. - Hisz így felfordul az egész világ rendje.~ ~-
  67  3   |            legény részeg fővel megveri az apját: az öreg panaszra
  68  3   |                fővel megveri az apját: az öreg panaszra az uradalomhoz
  69  3   |                apját: az öreg panaszra az uradalomhoz jön, s kéri
  70  3   |      megbüntetni a rossz fiát. No hát, az eddigi usus szerint rádiktált
  71  3   |          eddigi usus szerint rádiktált az úriszék huszonöt botot:
  72  3   |                úriszék huszonöt botot: az fájt a gazfickónak, megemlegette.
  73  3   |               a priccsen és fütyörész. Az alatt a tíz nap alatt pedig
  74  3   |           gézengúz fia helyett befogni az ökröket, kihajtani a szántóföldre,
  75  3   |        kihajtani a szántóföldre, törni az ugart, izzadni a forró napon:
  76  3   |            bűnöst fenyítjük meg, hanem az apját, meg az anyját.~ ~
  77  3   |               meg, hanem az apját, meg az anyját.~ ~Praktikus felfogás
  78  3   |     nagybátyjával, s amiről beszéltek, az a nép felszabadítása volt
  79  3   |                nép felszabadítása volt az úri szolgálat alól.~ ~Mindenütt
  80  3   |            szolgálat alól.~ ~Mindenütt az egész országban csírázott
  81  3   |        felyülről, a nemesi osztályból, az értelmi világ egéből. Az
  82  3   |               az értelmi világ egéből. Az örök igazság megnyilvánulása
  83  3   |          elajándékozzátok a parasztnak az erdőbül a vadat, a fát,
  84  3   |               magát a földet.~ ~- Amit az a paraszt maga mível.~ ~-
  85  3   |             paraszt maga mível.~ ~- De az a föld a mienk, amit apáink
  86  3   |             dolga is van a parasztnak: az adófizetés.~ ~- No hát az
  87  3   |              az adófizetés.~ ~- No hát az is! Egészen igazat adok
  88  3   |              bot kellene.~ ~- De hátha az ólmos botokra a paraszt
  89  3   |             Mind lelövi őket.~ ~- Hisz az a katona is paraszt: a nemes
  90  3   |             csak a jobbágy ád katonát, az védi a hazát.~ ~- Ahogy
  91  3   |         földesúr mind koldus lesz.~ ~- Az ország kárpótlást fog adni
  92  3   |        földbirtokosnak.~ ~- Ország? Ki az az ország? Van annak pénze?
  93  3   |     földbirtokosnak.~ ~- Ország? Ki az az ország? Van annak pénze?
  94  3   |           forintot százért. Tönkremegy az ország. Árpád apánk bejött
  95  3   |             ország. Árpád apánk bejött az országba lóháton, unokái
  96  3   |             országgyűlésen. Eddig csak az beszélhetett, aki tudta
  97  3   |                fogsz róla, hogy eljuss az akasztófához. Kívánom, hogy
  98  3   |              Csacsina Flórián nem volt az új koreszmék számára megnyerhető,
  99  3   |         Magyarországon, akik mindenben az ő eszejárását követték.
 100  3   |         vezéreik, akiknek ideálja volt az ősi magyar nemesi constitutio.~ ~
 101  4   |                      NEGYEDIK FEJEZET~ AZ ADOTT CSÓK S A VISSZAUTASÍTOTT
 102  4   |               A VISSZAUTASÍTOTT CSÓK~ ~Az új korszak bekövetkezett.
 103  4   |            bekövetkezett. Új ég támadt az ország felett, új nap gyulladt
 104  4   |             felett, új nap gyulladt ki az égen. Népszabadság volt
 105  4   |            Népszabadság volt a neve.~ ~Az egész ország örömmel fogadta.
 106  4   |               fölment Budapestre, mint az új választókerület képviselője,
 107  4   |               egyhangúlag megválasztva az új honpolgárok által, s
 108  4   |                 segédül magával hordta az unokaöccsét, Zentai Amadét.~ ~
 109  4   |              azt mormogta magában: “Ez az első grádics ahhoz a bizonyos
 110  4   |                meg volt bízva. Ez volt az első nemzeti fegyveres erő.
 111  4   |          Markóczy puskákat is szerzett az összetoborzott századai
 112  4   |         kiosztotta a legénység között. Az iskolamester betanította
 113  4   |          iskolamester betanította őket az első fegyverfogásokra: Amadé
 114  4   |                 nemzetiszínű lobogóval az élén. Elől jött a lovasbandérium,
 115  4   |             Ünnepélyes deputáció várta az érkezőt a helység piacán,
 116  4   |          piacán, amelyben részt vettek az egyházi tekintélyek, a környékbeli
 117  4   |              környékbeli honoráciorok, az egykori jobbágyság telkes
 118  4   |           tartozó hivatalos személy.~ ~Az egyházi és világi vezérek
 119  4   |              éljenzés után következett az iskolajárók karéneke: a
 120  4   |           szükség van még bíró uramra, az áristomra, meg a deresre,
 121  4   |                grádics...~ ~Végül jött az ünnepély fénypontja, a tizenkét
 122  4   |                 Viola. Egyetlen leánya az evangélikus papnak. Nagy
 123  4   |         szavalt el szép csengő hangon, az ünnepelt nagy hazafi üdvözlésére,
 124  4   |                Amadé költeménye volt.) Az előadás megható. Az érzékeny
 125  4   |             volt.) Az előadás megható. Az érzékeny szívűek szemeiket
 126  4   |         idegein.~ ~Milyen édes volt ez az egy csók!~ ~A körülállók
 127  4   |            derekát, s meg akarta annak az arcát csókolni; de a szép
 128  4   |               Markóczy Dezső szívét.~ ~Az installációs ünnepély folytatódott
 129  4   |          istenitisztelettel, majd künn az urasági parkban népmulatsággal,
 130  4   |                ökörsütéssel. Befejezte az esteli táncvigalom az urasági
 131  4   |        Befejezte az esteli táncvigalom az urasági kastélyban, amelynél
 132  4   |           falusi elöljárók bámulhatták az étteremben fölhalmozott
 133  4   |              voltak azok országszerte. Az öreg Markóczy életében már
 134  4   |    hölgyvendégnek ajándékba hagyta azt az ezüstpoharat, amelyből ivott.
 135  4   |              sok suttogás támadt, hogy az ünnepelt nagy férfiú a lassú
 136  4   |                Violával lejtette el.~ ~Az ünnepély után azt súgta
 137  4   |             leányát, azt a Violát.~ ~- Az nekem nem szokásom - mondta
 138  4   |             fordított neki.~ ~- No no! Az ördög nem alszik.~ ~- De
 139  4   |               nem alszik.~ ~- De hátha az angyal sem alszik?~ ~Egy
 140  4   |          nézhetek a gazdaságom után. S az új világrend új gazdálkodási
 141  4   |              ki jószágigazgatómmá, aki az új dolgokat is rendbe tudod
 142  4   |             rendbe tudod hozni, miként az elmúltakat. Vicispáni fizetést
 143  4   |          fizetést szabok a számodra és az uradalom jövedelméből percentuációt.
 144  4   |              adod uradalmi fiskálisnak az Amadé öcsénket?~ ~- Ha ő
 145  4   |                 S szabad megtudnom, ki az a szerencsés, kivel sorsodat
 146  4   |          készülsz?~ ~- Derék perszóna: az evangélikus pap leánya,
 147  4   |                vőlegénye.~ ~- Ki lehet az, ha szabad megtudnom?~ ~-
 148  4   |              vagy”! Hát nem elég neked az apai példa? Nem kiált rád
 149  4   |              kiált rád eléggé hangosan az az üres ráma, apád képe
 150  4   |           kiált rád eléggé hangosan az az üres ráma, apád képe mellett?
 151  4   |              vissza hát a kacattárból, az ócska limlomok közül azt
 152  4   |         helyére, s aztán majd eredj le az ősi kriptába, nyittasd fel
 153  4   |             ősi kriptába, nyittasd fel az apád koporsóját, s látni
 154  4   |                     Hiszen nem követem az apám példáját: nem választok
 155  4   |             nem választok hitvestársat az előkelő nemzetségekből,
 156  4   |                marad.~ ~- Papok meséje az az egész asszonyhűség. A
 157  4   |             marad.~ ~- Papok meséje az az egész asszonyhűség. A diák
 158  4   |              árát szabja, azoknál elég az “occasio bona” (jó alkalom).~ ~-
 159  4   |               német közmondás is, mely az asszonyi hűségről azt mondja,
 160  4   |              hűségről azt mondja, hogy az jól őrzött vár és jól táplált
 161  4   |             biztos vagyok felőle, hogy az Amadé öcséd itt marad uradalmi
 162  4   |                   Amadé volt a vőfély: az ő kezére támaszkodva járult
 163  4   |     támaszkodva járult a szemérmes ara az oltár elé. A felköszöntőt
 164  4   |                is ő mondta a lakománál az új asszonyra; versbe volt
 165  4   |               Markóczy Dezső megölelte az öccsét.~ ~- Derék ember
 166  4   |            Derék ember vagy. Helyeslem az elhatározásodat. Én, mint
 167  4   |              hadnagynak: felszerelésed az én gondom. Válaszd ki fegyvertáramból
 168  4   |          homályosította el.~ ~Övé volt az a gyémántszív a maga egész
 169  4   |              Pedig odakünn borult volt az égalj, s a távol láthatár
 170  4   |            dörgött. Nem égi vihar volt az, hanem ágyúdörgés.~ ~Nem
 171  4   |               ágyúdörgés.~ ~Nem hallik az a csóktól.~ ~ ~ ~
 172  5   |                tőle, nem ősi címert.~ ~Az apái várában duzzogó nemes
 173  5   |               testét, lelkét, vagyonát az új hazának.~ ~S nyomban
 174  5   |             igaz.~ ~Még jön több is.~ ~Az egész földrész föl volt
 175  5   |               teremteni. Vezérszónokuk az országgyűlésen kétszázezer
 176  5   |             kért a törvényhozóktul. És az akkori ellenzék vezére e
 177  5   |            szót mondott: “Megadjuk”. S az összes ellenzék felkiáltott
 178  5   |             vegyék? Ekkor összehordták az egész országból az ezüstneműiket,
 179  5   |        összehordták az egész országból az ezüstneműiket, arany ékszereiket,
 180  5   |         kincseiket; ez a drágaság mind az olvasztóba ment, s egy álomidő
 181  5   |          szétosztva, törvénnyé emelve. Az ifjúból férfi lett, s a
 182  5   |               a papnöveldék kiürültek, az aszkétai életnek szánt ifjak
 183  5   |              sorkatonaság és huszárság az ország határán kívül volt
 184  5   |           Itthon kedveseikre találtak. Az volt az ölelkezés, az volt
 185  5   |          kedveseikre találtak. Az volt az ölelkezés, az volt a szerelem!~ ~
 186  5   |        találtak. Az volt az ölelkezés, az volt a szerelem!~ ~A szabadság
 187  5   |       megszállta a nemesítő szellem.~ ~Az Alföld a zsiványromantika
 188  5   |             dalol.~ ~Ilyen tavasz volt az, mely a nőgyűlölő Markóczy
 189  5   |     kényszeríté. Egy nap megteremté, s az a nap örökre feledhetlen
 190  5   |                szokást, a szabályokat: az a lehetetlenséget teszi
 191  6   |             HATODIK FEJEZET~ A NŐ, AKI AZ URÁNAK FELESÉGE~ ~A nagy
 192  6   |             vezénylő tiszt volt kevés. Az emberölés munkája nagy tudomány.~ ~
 193  6   |               munkája nagy tudomány.~ ~Az olyan embert, aki abban
 194  6   |     főrendekből nevezett ki őrnagyokat az önkénytes nemzetőri zászlóaljakhoz.
 195  6   |         alakult önkénytes zászlóaljnak az őrnagyi tisztjét is magára
 196  6   |                   Megint egy új lépcső az akasztófához!” dörmögé Flórián.)~ ~
 197  6   |          segíteni.~ ~Harcolni nem való az asszony; de a harcolókat
 198  6   |              szabadság istennője által az alkotmány sáncaiba bevezetett
 199  6   |            semmivel sem bírók serege s az megszámlálhatatlan.~ ~Egy
 200  6   |             Vesszen Magyarország!” Itt az idő megtörni a magyar nemzet
 201  6   |        elindult, fegyverrel, fáklyával az öldöklés, gyújtogatás munkáját
 202  6   |            volna alapul haditervüknek. Az a hosszú völgy volt a kulcsa
 203  6   |               lakossága fajrokon volt. Az volt a kérdés, hogy hívek
 204  6   |                 hogy czünderes puskák. Az a czünder alakjára nézve
 205  6   |          czündereket is útnak indítani az intéző hatalmasságok. Meglehet,
 206  6   |      papírczünderes puskákkal állta ki az első tűzkeresztséget a magyar
 207  6   |             hadsereg.~ ~Markóczy Dezső az ellenség közeledtére összedoboltatá
 208  6   |                kardja, meg a szuronya, az magyarul beszélt.~ ~...Mesemondás!
 209  6   |          puskaropogás jelentette, hogy az ellenséges hadcsapat közelít.
 210  6   |                élére. A pap megáldotta az újonchadat, s Viola koszorút
 211  6   |          rohamlépésben a helységből.~ ~Az őrnagy maga volt a kormánybiztos.~ ~
 212  6   |              gyakorol a szerető szívre az ilyen alak!~ ~Lóháton, kivont
 213  6   |       sereglenek, imájokkal ostromolni az eget.~ ~A kántor rázendíti
 214  6   |                templom tornyába: annak az ablakából távcsővel be lehetett
 215  6   |            távcsővel be lehetett látni az egész csatatért. A nemzetőrök
 216  6   |    megzavarodott pánszláv sereg futott az erdőknek, elhajigálva fegyverét,
 217  6   |                  Délig be volt végezve az ütközet. A nemzetőr-zászlóalj
 218  6   |              tudtak magyarul), s hozta az elfoglalt diadaljeleket.~ ~
 219  6   |                vette észre, hogy annak az arca halavány, s amikor
 220  6   |                tartotta tőle Flóriánt. Az még bosszantotta a sebesültet
 221  6   |            minduntalan ki akart ugorni az ágyából, a lovát követelte.
 222  6   |            feleségére, azt hitte, hogy az a halál angyala, erőszakkal
 223  6   |        kanállal. Amikor végre elnyomta az álom, olyan mélyen elaludt,
 224  6   |           vidék megoltalmazását bízták az eszére. Minden oldalról
 225  6   |                volna Csacsina Flórián; az arravaló volt; de az egész
 226  6   |          Flórián; az arravaló volt; de az egész cinikus nyíltsággal
 227  6   |              Itt van a feleség! Ő lesz az íródeák, a titkár. Az ágyban
 228  6   |             lesz az íródeák, a titkár. Az ágyban fekvő férj diktálta
 229  6   |           feleségnek kell őrizni. Hisz az ország pénze a férj becsülete.
 230  6   |              férj becsülete. Neki kell az összegeket nyugtatványoztatni
 231  6   |        követelést azonban nem lehetett az állami vasládából fedezni.
 232  6   |                A patikáriusnak kellett az új gyutacsok számára durranóezüst,
 233  6   |              kell hozatni, de ott csak az osztrák bankót fogadják
 234  6   |             pénz osztrák bankjegyekben az uradalmi pénztárban? - kérdi
 235  6   |      kormánybiztoshoz. Már tudta, hogy az meg van sebesülve - de nem
 236  6   |           Isten hozta. Nincs nagy baja az uramnak.~ ~- Az is el fog
 237  6   |              nagy baja az uramnak.~ ~- Az is el fog múlni a jó hírre,
 238  6   |        Markóczy nem állhatta meg, hogy az orvosi tilalom ellenére
 239  6   |          tilalom ellenére fel ne üljön az ágyában.~ ~- Mi hírt hozasz?~ ~-
 240  6   |             olyan sütést-főzést fognak az aratók számára elkövetni,
 241  6   |              is asszonymunka. Pedig ez az idege a hadviselésnek: az
 242  6   |              az idege a hadviselésnek: az élelmezés. Hát erre is jó
 243  6   |              annak adta át a sürgönyt, az íráskulccsal együtt.~ ~S
 244  6   |               íráskulccsal együtt.~ ~S az asszony egyszerre fölfogta
 245  6   |            bizonyára teljesen igazolta az aggodalmas titkolózást.~ ~
 246  6   |              meg a kormánybiztos, hogy az átveendő proklamációkat
 247  6   |   csempésztesse át Galíciába, Morvába, az ott elhelyezett huszárezredekhez.
 248  6   |             veszedelmes proklamációkat az idegen országban nagy fegyelem
 249  6   |           helyen van.~ ~Hát ilyen volt az asszony, aki a férjének
 250  6   |          szolgálattevő tiszt kezébe.~ ~Az alhadnagy, látva, hogy a
 251  6   |            tudja a regulát, átadja azt az asszonyságnak: kifejtés
 252  6   |          szállja meg őket, foglalja le az ott levő arany- és ezüstkészletet,
 253  6   |               hozza el magával, nehogy az ellenség kezére jusson.
 254  6   |            jusson. Fölhatalmaztatik rá az összes minisztérium által.
 255  6   |            helyükből.~ ~Ámde Viola nem az a feleség volt. Neki nemcsak
 256  6   |             feleség volt. Neki nemcsak az urának az édes álma fölött
 257  6   |                 Neki nemcsak az urának az édes álma fölött kellett
 258  6   |           kézcsapást a győztes hatalom az intéző főnek soha meg nem
 259  6   |                 hagyja meg nekik, hogy az úr paripáját nyergeljék
 260  6   |       szobájába a feleség. Felköltötte az álmából. Átadta neki a sürgönyt.~ ~
 261  6   |          elolvasta Markóczy, felugrott az ágyából. Nem volt már sebesült,
 262  6   |   szolgálattevő tiszt nevét kiáltotta. Az ott várt az ajtóban.~ ~-
 263  6   |           nevét kiáltotta. Az ott várt az ajtóban.~ ~- Veressen ön
 264  6   |                   Markóczy megcsókolta az asszony homlokát, s csendesen
 265  6   |             amennyire szeretlek.~ ~(Ez az igazi feleség!)~ ~Egy óra
 266  6   |              trombitaszó nélkül indult az útnak, sötét éjjel, mint
 267  7   |        csapatja Körmöc város alá.~ ~Ez az a város, amely aranyra,
 268  7   |          arany-ezüst forog a világban, az mind innen került elő, vagy
 269  7   |             körmöci név alatt ismerték az aranyat.~ ~Magyarország
 270  7   |         Előreküldte a hadsegédét azzal az üzenettel, hogy a város
 271  7   |                meg legyen állapítva.~ ~Az elöljáróság küldöttséggel
 272  7   |             üdvözlés után gondoskodott az elszállásolásáról.~ ~Még
 273  7   |       bányaigazgató, egészen elsápadt, az írás remegett a kezében.
 274  7   |                intézkedni.~ ~Este volt az idő, mikor a futár megérkezett.
 275  7   |              valami Gallia nevű úrhoz: az fogja a további intézkedéseket
 276  7   |                karcsú, gyermeteg alak, az arca olyan, mint egy babáé.
 277  7   |           háziasszonyi tisztéről, hogy az érkezett vendégeket szívesen
 278  7   |          valamit súgott a fülébe, mire az asszony hirtelen elvált
 279  7   |       összecsókolta a nővendégét, amit az is viszonza.~ ~- Én Emília
 280  7   |              el akarta venni a kezéből az útitáskát.~ ~- Ezt nem adom
 281  7   |            amit nem bírt eltitkolni.~ ~Az urak bevonultak az ügyvezetési
 282  7   |       eltitkolni.~ ~Az urak bevonultak az ügyvezetési szobákba. Emília
 283  7   |               a saját lakosztályába.~ ~Az urakra nagy munka várt:
 284  7   |               munka várt: megtekinteni az egész ércolvasztó, pénzverő
 285  7   |              volt.~ ~Bele volt falazva az épületbe, hozzásrófolva
 286  7   |              egy roppant csavar, annak az alsó lapján volt a verendő
 287  7   |            verendő pénz felső mintája, az alsó az acélvályúban. Egy
 288  7   |            pénz felső mintája, az alsó az acélvályúban. Egy mesterséges
 289  7   |               sebesen visszafordult, s az élő embernek el kellett
 290  7   |              hamarább útjába áll, mint az megállapodik. Annak egy
 291  7   |               le segíté vetni Violának az úti köpenykéjét, hirtelen
 292  7   |                azt hitte eleinte, hogy az gyermeki gyöngeség: gyermekek
 293  7   |           gyöngeség: gyermekek szokták az örömüket azzal kifejezni,
 294  7   |            azzal kifejezni, hogy annak az arcát, akit megszerettek,
 295  7   |             sírni. Utasítá, hogy vigye az urak után a kávét.~ ~De
 296  7   |            kávét.~ ~De amint vége volt az ízletes reggelinek, melynél
 297  7   |            férjed velük fog menni.~ ~- Az lehetetlen. A gépeket nem
 298  7   |                helyezik biztosságba.~ ~Az asszonyka csak egyre sírt.~ ~
 299  7   |            sírt.~ ~Ebédnél előkerültek az urak a kincstárból. Nagy
 300  7   |           voltak a sok ércfogdosástól. Az ezüst fekete.~ ~Nem is értek
 301  7   |              kivált ha művelt ember.~ ~Az asszonynak elég gondot ád
 302  7   |    tálaltathat-e már?~ ~Természetes.~ ~Az ízletes ebéd aztán megint
 303  7   |                  Utoljára elkövetkezik az az állomás, amelyen dalra
 304  7   |               Utoljára elkövetkezik az az állomás, amelyen dalra gyújtanak.
 305  7   |           Lajtáig üldözték a bánt. Ott az osztrák határnál megálltak,
 306  7   |                Gallia el volt foglalva az érckészlet elhelyezésével.
 307  7   |              szintén készületeket tett az utazásra. Ő is kíséri az
 308  7   |               az utazásra. Ő is kíséri az átadott kincseket.~ ~Viola
 309  7   |              Csacsina Flóriánhoz azzal az utasítással, hogy a földszinti
 310  7   |        felelősség súlyát, mely egészen az ő vállaira nehezedik.~ ~
 311  7   |    kastélyunkba.~ ~- Gondoskodni fogok az elszállásolásukról és élelmezésükről.~ ~-
 312  7   |                a lárma, fegyverzörgés, az őrjáratok felváltása.~ ~-
 313  7   |           kincseket be nem hozod, csak az én holttestemen keresztül!
 314  7   |                kincseit a pénzverőből, az ércöntőbül.~ ~- Nem raboltam.
 315  7   |      kiszolgáltatás útján.~ ~- Ki volt az a szerencsétlen hivatalnok,
 316  7   |            pénzverő főnöke.~ ~- No hát az a Gallia fog melletted lógni
 317  7   |       körülöttünk megtudja, hogy ebben az ócska toronyban egy millió
 318  7   |         valamennyiünket agyonvernek, s az egész kincset úgy szétrabolják,
 319  7   |              rátenni a kezét. Én mosom az enyimet.~ ~- De nekem egyenes
 320  7   |           arcán veríték gyöngyözik: ez az ember most teljesen uralkodik
 321  7   |              intézkedéseket tesz, hogy az foganatosíttassék; maga
 322  8   |             hogy mit vállalt magára.~ ~Az ország kincseinek lefoglalását.
 323  8   |        Névtelen kincseket, amiknek még az értékét sem lehet meghatározni.
 324  8   |              két jog szerinti ura van: az ország és a király.~ ~S
 325  8   |      választani kellett. Ő választott. Az ország megbízását fogadta
 326  8   |    foganatosítania.~ ~Szüksége volt rá az állam kincseinek megőrzése
 327  8   |            Közvitézben nem volt hiány. Az ifjak danolva sereglettek
 328  8   |           leghamarább katonatiszteknek az újonc honvédsereghez.~ ~
 329  8   |            aztán már altiszt elég, aki az újoncokat beegzercérozza:
 330  8   |              újoncokat beegzercérozza: az úrfi tiszteknek csak nézni
 331  8   |          folyik a munka.~ ~Különben is az akkori háborúban nagyon
 332  8   |            bántott, ha fölfelé tartod, az égbe lősz, ahol a szentek
 333  8   |                de ha egyenesen tartod, az ellenséget találod el.”~ ~
 334  8   |           maradt volna el a színész?~ ~Az egész trupp megérkezett.
 335  8   |               Daltársaság volt a címe. Az igazgatója világjárta ember
 336  8   |         Angliát, Olaszországot bejárta az énekeseivel és egyéb művészeivel,
 337  8   |            hangjegyekhez nem értett.~ ~Az első szerelmes (és egyúttal
 338  8   |                 ha nőruhát öltött fel, az arcát kifestette, bátran
 339  8   |            azután egy népdalénekes; de az nagyon el volt már sesteredve,
 340  8   |              álló helyében énekelte el az áriáját.~ ~Kiegészítette
 341  8   |                   Ámde súlypontja volt az egésznek a magyar hős Toldi.
 342  8   |           hiányozhatott a társaságból, az természetes. Sőt még színfalfestő
 343  8   |     készülnének. Senkit sem aggasztott az, hogy minő végzetes nagy
 344  8   |          közelről sereglett a közönség az előadásokra.~ ~Tiszteknek
 345  8   |             vészt villámló felhőket.~ ~Az első vészhírre tudta Markóczy
 346  8   |          magyar fegyveres erő ellen.~ ~Az első elveszett ütközet hirdeté,
 347  8   |       kormánnyal ellenkezés.~ ~A java, az ereje a magyar hadseregnek
 348  8   |              vészkiáltás hangzott szét az országban: “Mentsük meg
 349  8   |                  Aki a jövendőtül fél, az még most elfuthat.~ ~Többen
 350  8   |               Még most nyitva előttünk az út a külföldre. Kivonhatjuk
 351  8   |        külföldre. Kivonhatjuk magunkat az égő veszedelemből. Elvegyülhetünk
 352  8   |   Elvegyülhetünk a népek tömkelegében. Az élet a mienk.~ ~- Nem! -
 353  8   |         hőslelkű hitvesét.~ ~- Te vagy az igazi asszony!~ ~Ej, ha
 354  8   |              hazaért a vérmezőre vinni az életét: te fogsz-e tétovázni,
 355  8   |               nevelik erre, kitanítják az alkalmas egyéniségeket:
 356  8   |             Ehhez mind keresni kellett az embert.~ ~Tábori orvos csak
 357  8   |          közelben: a helybeli borbély. Az diplomás ember. A pléhgallér
 358  8   |                jól jövedelmező pereit, az egész civil prakszisát,
 359  8   |           papnak kell lenni. No hát én az vagyok. Mert az oltár elől
 360  8   |              No hát én az vagyok. Mert az oltár elől szöktem meg Thália
 361  8   |            szükség lesz e hadjáratban, az egy utászcsapat. Kiválogatta
 362  8   |               utászcsapat. Kiválogatta az újoncok közül a legmarkosabb
 363  8   |              hogy mit tudnak.~ ~És így az egész színésztrupp elhelyezkedett,
 364  8   |               legjobb minősége szerint az újon alakult hadcsapatba,
 365  8   |                 Nem volt természetében az engedelmeskedés. Ha ennek
 366  8   |            sudara végén ólomgomb volt. Az a karikás ostor ellenségben
 367  8   |        vállalkoztak rá valamennyien.~ ~Az igazgató ruhatárában volt
 368  9   |         államkincstárt előreküldtek.~ ~Az országgyűlés megkísérlé
 369  9   |                megkísérlé a békekötést az előrenyomuló ellenséges
 370  9   |               hadjáratot újra kezdték; az aldunai tűzben edzett hadsereget
 371 10   |               buzgósága minden vidékén az országnak önmagától lángra
 372 10   |         hadfiak számára a vászonruhát, az egész hadsereget ellátták
 373 10   |      kórházakat rögtönöztek, s azokban az ápolónői tisztet a legjobb
 374 10   |            tépést készítettek. Ez volt az akkori hölgyszobák mulatsága.~ ~
 375 10   |                magasztosabb érzés volt az, mely a szíveket betölté.~ ~
 376 11   |       összehordott; hogyan tanulták el az ágyúk kezelését a fiatal
 377 11   |    szervezésére.~ ~Amikor aztán eljött az ideje, hogy ő is csatlakozzék
 378 11   |        oldalról kellett összemérkőznie az útját álló ellenséggel.~ ~
 379 11   |                  De még jobban gátolta az ágyúknál és szuronyoknál
 380 11   |          ágyúknál és szuronyoknál maga az édes anyaföld, a meredek
 381 11   |                hadcsapatainak bejárni. Az ágyúkat szét kellett szedni
 382 11   |               utászai járhatóvá tették az omladozó alagutat, s azon
 383 11   |             alagutat, s azon keresztül az egész dandár átvonult a
 384 11   |               átvonult a túlsó völgybe az ellenség lába alatt, valamennyi
 385 11   |              tábori szekerével, melyen az élelmiszerek, ruházati készletek
 386 11   |               Azt is mind legyőzték.~ ~Az óriások meséivel határos
 387 11   |       önkénytes huszárjával elfoglalja az ellenségtől megszállt csárdát,
 388 11   |                Hű követője volt Zsófi, az ő Sándora oldalán és Emília,
 389 11   |                hegyoldalon eldördültek az ágyúk, megkezdődött az eldöntő
 390 11   |     eldördültek az ágyúk, megkezdődött az eldöntő harc, trombitarecsegés
 391 11   |            férfi odasietett a csatába; az asszonyok pedig tüzet raktak,
 392 11   |                Egy congrev-röppentyűt. Az egész telepet az ő újoncai
 393 11   |   congrev-röppentyűt. Az egész telepet az ő újoncai foglalták el az
 394 11   |              az ő újoncai foglalták el az ellenségtől. Vásárfiául
 395 12   |          egyesülhetett, hátába kerülve az osztrák vezérnek, Schlicknek.
 396 12   |                   Most már nyitva volt az út Görgey előtt, hogy hadseregét
 397 12   |          támadta meg Dembinszkyt, hogy az nem védelmezte meg az ő
 398 12   |             hogy az nem védelmezte meg az ő tábori poggyászát. Heves
 399 12   |       székhelyére utasítva.~ ~Egyúttal az asszonynépet is odaküldte.
 400 12   |            tivornyázik, és végül, hogy az őrizetére bízott bányavárosi
 401 12   |               Galíciába.~ ~Viola fogta az okiratok tárcáját s személyesen
 402 12   |     szolgáltatott a megsértetteknek.~ ~Az asszony kiszívta a viperamarás
 403 13   |                 TIZENHARMADIK FEJEZET~ AZ ÁTRUHÁZÁS~ ~Következtek
 404 13   |       Budapestre. Pest már szabad volt az ellenségtől. De Budát még
 405 13   |           csapat, amellyel könnyű lesz az elbánás.~ ~Csak Markóczy
 406 13   |            sikamlunk feltarthatatlanul az örvény széle felé. Magyarország
 407 13   |              meg most; ne rontsam vele az álmaidat. Elég, ha magam
 408 13   |          intézkedik. Odáig most szabad az út. Mi most rögtön elutazunk
 409 13   |         bárminő ítélettel sújtanak is. Az a tied.~ ~Viola sírva fakadt.~ ~-
 410 13   |                fakadt.~ ~- Minek nekem az a birtok, ha te nem vagy!~ ~-
 411 13   |              hatóság előtt leszámlálod az összeget készpénzben, amit
 412 13   |             lefizetve, birtokába vette az uradalmat minden rajta levő
 413 14   |       szépséget elrontá egy rút vonal. Az Újépülettől a Lánchíd kapujáig
 414 14   |            várának fölmentése után nem az osztrák hadsereget üldözték
 415 14   |       diktálhatták volna a békekötést (az orosz segítő sereg még nem
 416 14   |               azt vették ostrom alá.~ ~Az ostrom hosszú ideig tartott.
 417 14   |          éjenkint a bombák pukkanását, az öreg ágyúk bömbölését; az
 418 14   |              az öreg ágyúk bömbölését; az égő paloták, a tűzben lángoló
 419 14   |              Viola azért mégsem mondta az urának: Menjünk, fussunk
 420 14   |                s a hitves nem távozott az oldalától. Ahol szeretet
 421 14   |                Nem voltak idegei ennek az asszonynak?~ ~ ~ ~
 422 15   |               alá vonult szembeszállni az osztrák hadsereggel, amely
 423 15   |             hadsereggel, amely azalatt az orosz segédcsapatokkal s
 424 15   |               orosz segédcsapatokkal s az olaszországi harcedzett
 425 15   |               többi Szeged alá sietett az aldunai győztes hadsereggel
 426 15   |            lobogtak a nemzeti zászlók, az elfoglalt Aradvár és Szent-Tamás
 427 15   |             menedékhelyen.~ ~Megkezdte az özvegyi életet.~ ~Szegeden
 428 15   |    összetalálkozott Sándor barátjával. Az a feleségét is magával hozta
 429 15   |            kocsiján.~ ~- Én hagynám el az uramat? Soha! - mondá a
 430 15   |              és osztrák hadcsapatokon. Az arcát megbarnította az égető
 431 15   |                 Az arcát megbarnította az égető nyári nap.~ ~Zsófi
 432 15   |               volt a szalmaboglya, meg az ablaktalan kormos fal.~ ~ ~ ~
 433 16   |                   Vissza tudja-e hozni az emlékezet azt a kétségbeejtő
 434 16   |              ez átkozott világból!~ ~- Az Istenért!~ ~- Ha elhagyta
 435 16   |      gyalázatos haláltól megmenekülni: az a túlvilágba vezet.~ ~-
 436 16   |               könnyeimmel, leimádkozom az Istent az égből.~ ~- Te
 437 16   |     könnyeimmel, leimádkozom az Istent az égből.~ ~- Te nem ismered
 438 16   |                     Te nem ismered azt az embert.~ ~- Ismerem saját
 439 16   |              férje számára.~ ~Megmenté az életét.~ ~*~ ~És ezt az
 440 16   |                az életét.~ ~*~ ~És ezt az őriző angyalát a férjének
 441 17   |                  TIZENHETEDIK FEJEZET~ AZ ÉLET VÁLSÁGA~ ~Viola egyedül
 442 17   |                mi a családi boldogság, az édes hitvesi együttlét.
 443 17   |              rettegés volt; és most ez az írtózatos egyedüllét!~ ~
 444 17   |                  És mégis áldania kell az egeket, hogy megszabadították
 445 17   |               Megvédeni férje birtokát az elkobzástól. Ítélete vagyonvesztésre
 446 17   |       markóczfalvi birtokot, kifizette az árát törvényes hatóság hitelesítése
 447 17   |          hatóság hitelesítése mellett, az telekkönyvileg átíratott
 448 17   |               telekkönyvileg átíratott az ő nevére szabályszerűleg.
 449 17   |          nevére szabályszerűleg. Ezzel az ősi nagy birtokot meg bírta
 450 17   | meghatalmazottja. A siker teljes volt. Az új hatóság érvényesnek nyilvánítá
 451 17   |         hatóság érvényesnek nyilvánítá az adásvevési szerződést. Viola
 452 17   |            kastélyban, úrnője mellett; az ajándékba kapott házat kiadta
 453 17   |            ügyekről. Néha egyébről is. Az utakról és módokról, amikkel
 454 17   |          kezdeni?~ ~- Magam sem tudom. Az ügyvédkedéstől le vagyok
 455 17   |       ügyvédkedéstől le vagyok tiltva. Az apám házához nem mehetek,
 456 17   |              házához nem mehetek, mert az kiátkozott a forradalomban
 457 17   |                jobbat. Nálunk megürült az uradalmi vadász állása.
 458 17   |              mezőt, puskával a vállon. Az a lőfegyver, mely legjobban
 459 17   |                 mely legjobban csábít. Az új hatalom minden lövőszerszámot
 460 17   |               tarthatták meg a magukét az uradalmi vadászok, meg a
 461 17   |           Flórián.~ ~Amadénak tetszett az ajánlat, elfogadta.~ ~Viola
 462 17   |             ezt méltóságod?~ ~- Hát ön az asztalnál velünk fog étkezni.~ ~-
 463 17   |                    Én úgy láttam, hogy az uraságoknál tiszttartó és
 464 17   |          tiszttartó és írnok együtt ül az asztalnál a földesurával.~ ~-
 465 17   |          asztalnál a földesurával.~ ~- Az írnok még a vonalon felyül
 466 17   |             Amadé; de ezt elhallgatta. Az a gondolat Violának még
 467 17   |           Amadé a parasztszekerével.~ ~Az úrnő hazaérkezve elmondá
 468 17   |                 Flórián elfintorította az arcát, amikor Amadé nevét
 469 17   |     megöröködni; csak arra várok, hogy az ügyvédi diplomámat visszakapjam,
 470 17   |                ő maga, Flórián, kíséri az asszonyt sétái alkalmával,
 471 17   |          bekísérték, mint csavargót.~ ~Az erdőket kóbor bujdosók tették
 472 17   |           Amiket úgy neveztek, azoknak az olvasása merő bosszúság
 473 17   |         Rettenetes nyugalom uralkodott az egész világrészen.~ ~Viola
 474 17   |              kapott a férjétől. Aminek az volt az oka, hogy az államfoglyoknak
 475 17   |               férjétől. Aminek az volt az oka, hogy az államfoglyoknak
 476 17   |            Aminek az volt az oka, hogy az államfoglyoknak a leveleiket
 477 17   |                meg beszerzette magának az orosz nyelvtant, s tanult
 478 17   |               jövő nyelve. Mikor aztán az étkezésnél összekerültek,
 479 17   |              angolul, Flórián oroszul. Az egyik mondta: “Good morrow,
 480 17   |               mind a két nyelvet érti. Az egyiket angol haditudósítótól,
 481 17   |              egyszerre fel lett csapva az értéke Flórián úr előtt.~ ~-
 482 17   |                   Viola is hozzájárult az ajánlathoz. És így ezen
 483 17   |              Ilyenkor illatárban úszik az erdő.~ ~Violának kedve támadt
 484 17   |               tisztásokon most nyílnak az ibolyák, gyöngyvirágok.~ ~-
 485 17   |       gyöngyvirágok.~ ~- Sétálni lehet az erdőben - helyeslé Flórián; -
 486 17   |           mellett, akinél fegyver van. Az erdőben járhatnak medvék,
 487 17   |           napon elmentek együtt hárman az erdőre; nagy sétákat tettek.
 488 17   |                 Amadé nem lövöldözött, az ő fegyvere golyóra volt
 489 17   |         veszedelmes kaland várt reájuk az idilli kóborlás közben.~ ~
 490 17   |              Egy sűrű borókabozót volt az útban, melynek szélei virítottak
 491 17   |            talpán állva mérgesen tépte az útját álló iszalag-szövevényt
 492 17   |               Vérmedve volt. Így híják az olyan medvét, mely nem táplálkozik
 493 17   |             egy fára.~ ~A fenevad erre az asszonyt vette üldözőbe.~ ~
 494 17   |               minden alsóruháját, hogy az arcát megvédje a szétmarcangolástól,
 495 17   |                a hatalmas szörnyeteget az még le nem teríti. Egyszerre
 496 17   |                 Ekkor Amadé kirántotta az oldalán levő dákost hüvelyéből,
 497 17   |                medve szügyébe dákosát. Az éles vas a szívén ment keresztül
 498 17   |              pázsitot tépve s fogaival az útjába eső fagyökeret harapdálva.
 499 17   |               dúvad mellett, amíg csak az egyet rándult. A holt medve
 500 17   |               a megölőjén. - Ennek sem az első halála lehetett ez
 501 17   |         hőstettnek nevezhető küzdelmét az óriás fenevaddal bevégezve,
 502 17   |            hogy mi történt Violával.~ ~Az asszony ott feküdt a páfránybokor
 503 17   |      rásüthetted volna a medvére, hogy az asszonytul elfordítsd.~ ~-
 504 17   |               No hát most segíts nekem az elájult asszonyt a vadászleskunyhóig
 505 17   |         kastélyba, s hozz kocsit, amin az asszonyt hazaszállítsuk.~ ~
 506 17   |             nősténye van: utána jön, s az téged megesz. Nekem itt
 507 17   |                itt kell maradnom, hogy az alélt nőt megvédelmezzem
 508 17   |                tehát segített Amadénak az alélt asszonyt a földrül
 509 17   |             hárságyra lefektették.~ ~- Az igaz, hogy most elég csúf
 510 17   |             kastélytól a hintóval, meg az ökrös szekérrel. Ez kellett
 511 17   |            ökrös szekérrel. Ez kellett az elejtett medvének.~ ~A leskunyhóban
 512 17   |        Amadénak is le volt mosva a vér az arcáról.~ ~Csacsina Flórián
 513 17   |             Csacsina Flórián aztán ezt az egész kalandot megírta levélben
 514 17   |               a két órai egyedüllétnek az idilljét is a saját rossz
 515 17   | fölébresztésével.~ ~Jó szerencse, hogy az államfoglyok leveleit a
 516 17   |                térparancsnok veszi át, az felbontja, elolvassa, s
 517 18   |              sikoltozásokban több volt az öröm, mint az ijedtség,
 518 18   |                több volt az öröm, mint az ijedtség, vegyest.~ ~Viola
 519 18   |           cselédszoba felé sietett. De az, aki a sikoltozást okozá,
 520 18   |              érkezett jövevény. Ő volt az, a derék Zsófi, a Sándor
 521 18   |         parasztruha volt rajta, amiben az egész hadjáratot végigszenvedte;
 522 18   |                erőszakos ölelését.~ ~- Az ám, a bolondos Zsófi, megint
 523 18   |                A börtönbül. Ott voltam az uramat meglátogatni.~ ~-
 524 18   |               uramat meglátogatni.~ ~- Az uradat?~ ~- Hát persze!
 525 18   |                uradat?~ ~- Hát persze! Az én uramat is elítélték hét
 526 18   |                     Láttam bizony, még az ételéből is ettem. Olyan
 527 18   |                 Bejutni egy asszonynak az állam börtönébe s a férjével
 528 18   |              hogy ez lehetetlen. De ha az én bolond fejemben ez már
 529 18   |          tudjuk a históriánkat, amikor az uraink elhagytak bennünket.
 530 18   |            reád, ha lehet a jó uradnak az életét megmenteni. Engemet
 531 18   |             életét megmenteni. Engemet az én Sándorom hazaküldött
 532 18   |                én Sándorom hazaküldött az édesanyjához, aki becsületes
 533 18   |                rettenetes napok alatt. Az én Sándoromról semmit sem
 534 18   |                 hogy: “ja so.” - “Elég az, a császár tud magyarul:
 535 18   |              adhatok. Egy firtli bankó az egész gazdaságom, többit
 536 18   |          magammal szalonnát, kenyeret, az eltart az egész úton.” - “
 537 18   |         szalonnát, kenyeret, az eltart az egész úton.” - “No majd
 538 18   |                mi vagyok, miben járok? Az uram nevét is be kellett
 539 18   |              abban volt a tisztám, meg az úti elemózsiám. A tyúkász-szekér
 540 18   |           portékájukat átvenni. Eltart az egynehány napig. Azalatt
 541 18   |                 a Szent-István-torony, az mindenüvé ellátszik. Csak
 542 18   |        mindenüvé ellátszik. Csak annak az irányába kell tartani. Közel
 543 18   |               Amikor aztán benn voltam az udvaron, elkezdtem szétnézni.
 544 18   |               keblembe dugtam. Ez volt az egész igazságom.~ ~Az én
 545 18   |             volt az egész igazságom.~ ~Az én zsandárom azután felvezetett
 546 18   |                a lépcsőkön egész addig az ajtóig, mely az audienciára
 547 18   |            egész addig az ajtóig, mely az audienciára várók nagy termébe
 548 18   |               szárú fényes csizmákban. Az ajtón folyvást kiment, bement
 549 18   |           úriember, vékony gyíklesővel az oldalán. Ez állította glédába
 550 18   |              rájuk. Legközelebb jutott az ajtóhoz két mély gyászba
 551 18   |          hittem, hogy sérti a szemüket az én parasztviseletem. Az
 552 18   |                az én parasztviseletem. Az egyik odaintett magához,
 553 18   |               Jó asszony, ha visszajön az audenciáról, várjon meg,
 554 18   |              kérem alássan, későn lesz az, mire énrám kerül a sor”. -
 555 18   |                frakkos úr, mikor ütött az audencia órája, legeslegelsőnek
 556 18   |           akartam hinni a fülemnek, de az a két asszonyság is tolt
 557 18   |      császárnak, hogy ha parasztnő van az esedezők között, azt legelsőnek
 558 18   |            láttam őt magam előtt. Hisz az egészen másforma alak, mint
 559 18   |              kántori hivatalát, mert ő az egyedüli fenntartónk, nekem
 560 18   |               No, majd megvizsgáltatom az ügyét. Azzal odalépett az
 561 18   |              az ügyét. Azzal odalépett az íróasztalhoz, mely mellett
 562 18   |              tiszt ült, aki válogatott az egymásra rakott instanciákban,
 563 18   |            annak diktált valamit, amit az egy tiszta papirosra följegyzett.
 564 18   |           mondá: Majd intézkedni fogok az ügyében.”~ ~- De mingyá
 565 18   |                kaptam én rajta, - mert az uram nagyon beteg.~ ~Viola
 566 18   |                úgy szoktuk azt mondani az imádságunkban is: adjad
 567 18   |                 Mert hogy nagyon beteg az uram, itt van a levele,
 568 18   |                 itt van a levele, amit az édesanyjának írt a börtönéből.
 569 18   |               mondá a császár. S ismét az asztalnál ülő úrhoz fordult,
 570 18   |             valamit diktált neki, amit az leírt. Csak két szót tudtam
 571 18   |            szót tudtam belőle kivenni: az uram nevét, meg Josefstadtot.~ ~-
 572 18   |               szólt a segédének, amire az valamit leírt egy összehajtott
 573 18   |                Intett, hogy elmehetek. Az asztalnál ülő úr felállt,
 574 18   |               úr felállt, s előre ment az írásokkal. Az ajtóban találtam
 575 18   |               előre ment az írásokkal. Az ajtóban találtam azt a két
 576 18   |            aztán elvezetett a hadsegéd az udvari kancelláriába. Ott
 577 18   |            több szoba nyílik egymásba. Az első tele volt várakozó
 578 18   |           simára borotvált képű úr ült az asztal mellett, akinek az
 579 18   |              az asztal mellett, akinek az egyik írást átadta, amire
 580 18   |              egyik írást átadta, amire az valamit motyogott németül,
 581 18   |                németül, amiből én csak az uram nevét értettem meg,
 582 18   |              megfelelni. Milyen jó, ha az ember tud már németül. Azután
 583 18   |            vezetett a hadsegéd, aminek az ajtaja fölé az van írva,
 584 18   |        hadsegéd, aminek az ajtaja fölé az van írva, hogy: kassza.
 585 18   |            Annak is adott át egy írást az a jó ember, mire az egy
 586 18   |              írást az a jó ember, mire az egy vasládának az ajtaját
 587 18   |                 mire az egy vasládának az ajtaját felnyitotta, s kiemelt
 588 18   |     göngyöleget, amiknek a borítékjára az volt írva, hogy “zehn Gulden”,
 589 18   |                s mutatta, hogy ez mind az enyim.~ ~Jaj de szépen hangzik
 590 18   |                 Mind a három göngyöleg az enyim! Egyet legalább vissza
 591 18   |           megint vissza kellett mennem az udvari kancellistához, aki
 592 18   |             hogy olvassam el. (Ha csak az el nem olvas engem!) Mégis
 593 18   |         kérdeztem: “vasz peczál!” mire az azt mondta, hogy -“niksz
 594 18   |                 kár volna, ha elveszne az utókor számára).~ ~- Óh
 595 18   |            csak várd el a végit. Amint az udvari kancelláriából kiléptem,
 596 18   |                ott találtam a folyosón az én két úri asszonyomat.
 597 18   |       asszonyomat. Azok is átestek már az audiencián: rám vártak.~ ~
 598 18   |              audiencián: rám vártak.~ ~Az egyik úri asszonyság, aki
 599 18   |              egyik úri asszonyság, aki az elébb megszólított, odalépett
 600 18   |              nagy beteg: levélben írta az anyjának.~ ~- Hát ha nem
 601 18   |              kell kérdezősködnöm ebben az idegen világban.~ ~- Mi
 602 18   |             férjének a neve? - kérdezé az úriasszony.~ ~Megmondtam.~ ~
 603 18   |       úriasszony.~ ~Megmondtam.~ ~Erre az inte a másik hölgynek, aki
 604 18   |                kétszer is fel van írva az “F” betű. De még jobban
 605 18   |               meg csupa “O” betűvel.~ ~Az asszonyság észrevette, hogy
 606 18   |        Kettőnek el kell mondanom, amit az utamban megtudok. Az egyik
 607 18   |              amit az utamban megtudok. Az egyik az uramnak az édesanyja,
 608 18   |             utamban megtudok. Az egyik az uramnak az édesanyja, annak
 609 18   |          megtudok. Az egyik az uramnak az édesanyja, annak mindent
 610 18   |              kell tudni, a másik pedig az én kedves barátném, Markóczy
 611 18   |             Dezső felesége; amit annak az uráról megtudok, aki szintén
 612 18   |               hogy mit jelentenek azok az “F” és “Z” betűk a férjeink
 613 18   |          nőegylet megbízottai, akiknek az a feladatuk, hogy az itteni
 614 18   |           akiknek az a feladatuk, hogy az itteni foglyok nehéz során
 615 18   |           mindenféle faragással töltik az idejüket. Készítenek karpereceket,
 616 18   |               megy; aki nehezebb kezű, az csak gyertyatartókat farag,
 617 18   |            aztán elhordják személyesen az előkelő ismerősökhöz, azokkal
 618 18   |                 ki mennyire érdemes, s az árát elhozzák, s szétosztják
 619 18   |               megtudná, hogy a foglyok az ő távollétében faragnak,
 620 18   |          profósztól, s otthagyják nála az árát, kit mire taksálnak.
 621 18   |      faragványokat haza, s eladogatják az egész országban. Minden
 622 18   |            szónál félbeszakítá a Zsófi az előadását, fölkelt, hátrament
 623 18   |              Azok számokat jelentenek. Az én Sándorom neve után “F”
 624 18   |             neve után “F” betűt írtak, az öt forintot jelent. Az ő
 625 18   |                 az öt forintot jelent. Az ő munkáját nem becsülték
 626 18   |               Tudom: köszönöm. Ez csak az első hónapban történt, hogy
 627 18   |             döntötte el, hogy szabad-e az államfoglyoknak költőpénzt
 628 18   |              hogy a foglyok csak abban az étkezésben részesüljenek,
 629 18   |            nekik tápláló eledelt. Csak az isten ott tartaná a börtönben
 630 18   |               fogoly szerelmes belé. Ő az egyetlen fehérszemély, akit
 631 18   |     fehérszemély, akit látnak. De hogy az uradról beszéljek: a második
 632 18   |              készítette, hanem emlékül az ő kedves kis felesége számára.
 633 18   |                a sor. Akkor kaptam meg az uradtól, amikor találkoztam
 634 18   |            börtönben. Egy zárkában van az én Sándorommal becsukva.
 635 18   |               Én attól rettegtem, hogy az ispitályban fogom találni,
 636 18   |            találtam mind a két foglyot az asztalnál ülve: sakkoztak.
 637 18   |             ülve: sakkoztak. Nagy volt az öröme mind a kettőnek, mikor
 638 18   |                  Nini a! Zsófi!” mondá az urad. Az én Sándorom pedig
 639 18   |                 Zsófi!” mondá az urad. Az én Sándorom pedig szóhoz
 640 18   |                 Olyan piros volt annak az orcája, mint máskor. “Hála
 641 18   |              nem vagy nagybeteg, ahogy az édesednek írtad.” “Ha azt
 642 18   |                volna!”~ ~“Micsoda?”~ ~“Az, hogy nem tudok enni.”~ ~“
 643 18   |                     Mert nincs mit”.~ ~Az ordinánc éppen behozta a
 644 18   |             behozta a foglyok ebédjét. Az én uram számára egy mély
 645 18   |                nagy büszkén odaszóltam az ordináncnak, rámutatva a
 646 18   |                  Nagyon megbámult érte az ordinánc. Úgy tett, mintha
 647 18   |              mintha elejtené a kezéből az ezüstpénzt: de csak azért
 648 18   |        konyhába.~ ~- Hol vetted te ezt az ezüstpénzt? - kérdé az uram
 649 18   |             ezt az ezüstpénzt? - kérdé az uram nagyot bámulva.~ ~-
 650 18   |     pénzgöngyöleget, s odatettem eléje az asztalra.~ ~- Ezt itt hagyom
 651 18   |             meg, elhistorizáltam nekik az egész dolgot, ahogy az elébb
 652 18   |           nekik az egész dolgot, ahogy az elébb teneked. A két szegény
 653 18   |             nevetéstől, úgy csapkodták az asztalt az ökleikkel, hogy
 654 18   |              úgy csapkodták az asztalt az ökleikkel, hogy csak úgy
 655 18   |              hogy lánc. Hozzá tartozik az a foglyok készségéhez: az
 656 18   |              az a foglyok készségéhez: az egyik karikája a jobb kéz
 657 18   |         Egészen hozzászoktak már.~ ~De az asszonyka csak sírt nagy
 658 18   |                nem mondanom! De hát ha az én szívem nem szakadt meg
 659 18   |    asszonyságok abban fáradoznak, hogy az államfoglyokat legalább
 660 18   |         pénzküldést a Csacsinára, mert az egy rossz ember, árulkodó,
 661 18   |   kapitulációnál amnesztiát kapott, de az ügyvédi oklevelétől megfosztották.
 662 18   |           mikor pénzt küldöttem általa az uramnak.~ ~- Igen ám, csakhogy
 663 18   |         Olyannak tartom én. Vigye őtet az ördög, ne beszéljünk róla.
 664 18   |                ahol elhagytam. No hát: az ordinánc nemsokára előhozta
 665 18   |                a roszprádlijával, mint az urad, pedig későbben kapta
 666 18   |              kapta meg. Mikor már csak az utolsó villára való volt
 667 18   |             ennünk nyomtatóul? - mondá az uradnak.~ ~- Olyasmit, amihez
 668 18   |               káposztát lenmagolajjal, az nagyon jó.~ ~Az urad is
 669 18   |         lenmagolajjal, az nagyon jó.~ ~Az urad is ráállt. Dörömböltek
 670 18   |            urad is ráállt. Dörömböltek az ajtón, mire az ordinánc
 671 18   |             Dörömböltek az ajtón, mire az ordinánc betoppant.~ ~Annak
 672 18   |              Kevés vártatva visszajött az ordinánc a tányér káposztával,
 673 18   |            tányér káposztával, letette az asztalra. Az urad belekóstolt,
 674 18   |      káposztával, letette az asztalra. Az urad belekóstolt, s elkiáltotta
 675 18   |               nem embernek való!~ ~Hát az a szerencsétlen pemák lenmagolaj
 676 18   |                a most festett ajtóé.~ ~Az urad háttal fordította a
 677 18   |             háttal fordította a székét az asztalnak: “Ordíts az ordináncnak,
 678 18   |           székét az asztalnak: “Ordíts az ordináncnak, hogy vigye
 679 18   |              én majd csak bevágom.~ ~S az édes lelkem nekiveselkedett,
 680 18   |            nekiveselkedett, elköltötte az egész tányér lenmagfirnászos
 681 18   |                   Most dobszó hangzott az udvaron, mire mind a két
 682 18   |                   A gondviselő hatóság az ebéd után sétára kommandírozza
 683 18   |            urad, azután hadbírák, mint az én Sándorom, egy híres poéta,
 684 18   |         Sándorom, egy híres poéta, aki az “Arany trombitát” írta,
 685 18   |                szabad közéjük lemennem az udvarra. A profosz adott
 686 18   |         végignézhessem a rabok sétáját az udvaron. Kétoldalt katonák
 687 18   |            csak mellém könyököl valaki az ablak hídjára, s azt mondja,
 688 18   |              van.~ ~Odanézek: ki lehet az, akivel én egyszerre ilyen
 689 18   |         tenyeres-talpas leány kihajolt az ablakon, s hangosan lekiáltott
 690 18   |         ablakon, s hangosan lekiáltott az urakra magyarul:~ ~“Urak,
 691 18   |          Rengeteg éljenzés hangzott rá az udvarról.~ ~Én ebből a szóból
 692 18   |                s egy piktor lerajzolta az arcképét.~ ~A paprikás csirke
 693 18   |    kulcskötegét rázva a leányára; mire az engem is magával húzott
 694 18   |              pedig galambom, éjszakára az én vendégem fogsz lenni -
 695 18   |                vizen tengődik, s végzi az alacsony munkát a többi
 696 18   |           attól a gondolattól, hogy ha az én Sándorom ilyen sorsra
 697 18   |            konyhába Veronkával. Ő volt az egyetlen fehérszemély az
 698 18   |               az egyetlen fehérszemély az egész várban: a kuktamunkát
 699 18   |         uraknak. Megengedi nekik, hogy az ő esztergályos-műhelyében
 700 18   |                a kegyelmes úr. Mert ha az hónaponkint egyszer idejön,
 701 18   |            majd lenne kriminális dolog az olyan fogollyal, akinél
 702 18   |               De bizony el kell mennem az édes anyósomhoz Kecskemétre,
 703 18   |                hogy mikor mehetsz oda; az én saját kocsim fog odavinni;
 704 18   |          vissza is hoz. Nemsokára lesz az; csak tőled kell még mindent
 705 18   |               ahol elhagyott. Odaszólt az egyik katonának, aki ott
 706 18   |            katona eltávozott. Felizent az uramhoz, hogy ne nyugtalankodjék:
 707 18   |                a táborban is én főztem az egész tisztikarnak, hogy
 708 18   |        tartalmát, hogy oda ne kapódjék az oldalához, kozmás ne legyen.
 709 18   |               kell bele, meg sárgarépa az íze kedvéért; utoljára egy
 710 18   |               kanálnyi tejfel. Ez mind az én gondom volt. A Veronka
 711 18   |               galuskát.~ ~Egyszer csak az én Sándoromnak a mély basszushangját
 712 18   |             fogoly urak kórusban, hogy az a nehéz épület majd az egekig
 713 18   |            hogy az a nehéz épület majd az egekig emelkedett tőle.
 714 18   |             tőle. Valami gyönyörű volt az a foglyoknak a kardala,
 715 18   |               könnyeim csorogtak végig az orcámon.~ ~Még most is sírt
 716 19   |             végigkopogtatom mindazokat az ajtókat, amiken te benyitottál:
 717 19   |                hazamehetsz Kecskemétre az édesedhez, s ott maradhatsz,
 718 19   |                ott maradhatsz, amíg én az uramhoz eljutok. Nem várok
 719 19   |                Azt a szándékodat, hogy az uradat meg akarod látogatni
 720 19   |            Mondj hamis ürügyet idehaza az eltávozásodra.~ ~- Miért
 721 19   |        gondolod ezt?~ ~- Majd elmondom az okát, s akkor megérted.
 722 19   |          megérted. Én két napig voltam az uramnál a börtönében, pedig
 723 19   |           Mondtam neki, hogy férjemnek az édesanyjához, hogy megvigasztaljam
 724 19   |                mondá, csak hadd higgye az öregasszony, hogy a fia
 725 19   |             beteg, s hadd panaszkodjék az ismerőseinek, akik kérdezősködnek
 726 19   |             jószágigazgató előtt; mert az egy rossz ember: fizetett
 727 19   |            mert ha ezt elárulja valaki az én feljebbvalómnál, abból
 728 19   |                 Bizonyosan oka volt rá az ezredesnek, hogy erre figyelmeztessen.
 729 19   |               Én különben sem szeretem az egész embert; kinézi a számból
 730 19   |                azonban visszaküldöd, s az engemet elvisz Kecskemétre.
 731 19   |            tőle, mi hozta ide. Hát mi? Az ingyenélés ösztöne.~ ~Violának
 732 19   |         ingyenélés ösztöne.~ ~Violának az ösztöne megsúgta, hogy a
 733 19   |          siessen haza a szülői házhoz, az atyja haldoklik. Mihelyt
 734 19   |                Csacsina. - Nem hal meg az öreg soha, mert annak konvenciója
 735 19   |       konvenciója van a halállal. Volt az már halálán egynehányszor,
 736 19   |                Ahá! Ennek is haldoklik az apja! gondolá magában Flórián.)~ ~
 737 19   |               hozzája illő, azt küldte az asszonya után leskelődni
 738 19   |              Tátrába: azok között volt az ő asszonya is.~ ~No, ez
 739 19   |             volna, hol járt.~ ~Bécsben az udvartól nem szivárog ki
 740 19   |            térparancsnoki lakásra, ami az emeleten volt.~ ~- Egy kis
 741 19   |             álmot lát; nem akart hinni az érzékeinek.~ ~A térparancsnok
 742 19   |                   Markóczy úr, ön arra az időre, amíg a neje itt lesz,
 743 19   |                 nehogy megköszönjék.~ ~Az volna a toll, mely a boldog
 744 19   |            hogy ez itt börtön. Hogy ez az élet a halálbüntetést megváltó
 745 19   |                milyen rövid volt hozzá az idő. Étkezésre keveset fordítottak
 746 19   |         kiéhezett szerelem a diktátor! Az dobzódik könnyben és csókban.~ ~
 747 19   |          könnyben és csókban.~ ~Áldják az éjszakát. Isten malasztja
 748 19   |             félbe boldog álmukat. Vége az álomnak is, a boldogságnak
 749 19   |                ezzel a merész tettével az egész életpályáját tette
 750 19   |               sáncfogságra is jut.~ ~- Az Isten szerelméért!~ ~- A
 751 19   |              boldogok voltunk.~ ~- Meg az Isten.~ ~Odalent a folyosón
 752 19(1)|               azt fogják mondani, hogy az ilyen alak, mint ezé a térparancsnoké,
 753 20   |         végezte, Zsófi is visszakerült az anyósátul, Kecskemétről.~ ~
 754 20   |               délben, este összejöttek az asztalnál, rákezdte a példálózást,
 755 20   |           mellé. De ha kezébe jutna is az árulkodó hamis tanúság Markóczynak,
 756 20   |                azt legjobban, hol volt az ő felesége a nagy csillaghullás
 757 20   |      csillaghullás éjszakáján.~ ~Mikor az asztalnál összejöttek mind
 758 20   |        kibékült, és végrendeletet tett az én javamra.~ ~- Hát akkor
 759 20   |            érteni. Azt tudod jól, hogy az én öregem teljes életében
 760 20   |                    Akárcsak magam.~ ~- Az is vitte a sír szélére,
 761 20   |              után nem állította vissza az osztrák kormány a régi jobbágyságot,
 762 20   |               Hát akkor mire való volt az orosz invázió?~ ~- Azt én
 763 20   |              szabadultam. Nem álltam-e az emigráció szolgálatában?
 764 20   |                ebben nem hazudtál.~ ~- Az öreg azt kívánta, hogy erről
 765 20   |            szép lesz. Ha azt elolvasta az öreged, még egy esztendővel
 766 20   |              fog élni.~ ~Azzal fölkelt az asztaltól, átment az irodába,
 767 20   |           fölkelt az asztaltól, átment az irodába, megírni a bizonyítványt.~ ~
 768 20   |             megírni a bizonyítványt.~ ~Az asztalnál maradtak összesúgtak.~ ~-
 769 20   |            bizonyosan kitagadja a fiát az örökségből. Hisz ebből megtudja,
 770 20   |                 hogy mi hivatalt visel az ő fia a Markóczy-uradalomban.~ ~
 771 20   |               mint uradalmi vadász, ki az erdei vadászházban lakik.
 772 20   |              de mint hivatalos adatot, az elejtett dúvadért a megyefőnökség
 773 20   |          bizonyosan le fog mondani, ha az öreg meghal. Tessék csak
 774 20   |         kiejteni a száján, hogy hiszen az egész Zentai-birtok bérletbe
 775 20   |             még soká nem intézkedhetik az apai birtokán.~ ~- De jól
 776 20   |                   De jól van értesülve az asszonyság!~ ~- A bérlőjétől
 777 20   |               Én nem vettem figyelembe az ajánlatát.~ ~- Pedig akkor
 778 20   |            tőlem is megszabadult volna az asszonyság.~ ~- Én igen
 779 20   |                Én igen nagyra becsülöm az ön szolgálatait, s meg vagyok
 780 20   |                nem keresheti. Amadénak az a rendeltetése, hogy családot
 781 20   |        parasztokkal és katonákkal. Nem az ön hibája. De amióta ennek
 782 20   |                 folyvást elzárkózva él az egész világtól, s ha Zsófi
 783 20   |               melynek legelső feladata az elítélt államfoglyok sorsának
 784 20   |                ezzel megnyílik előttem az előkelő világ.~ ~Flórián
 785 20   |          szokásától. Nem tett kifogást az ezer forint ellen, sőt készséggel
 786 20   |              helyes! Én meg fogom írni az alapítványi okiratot.~ ~
 787 20   |              jószágigazgató szándékán. Az csak meg akarja tudni, hogy
 788 20   |               akiknek legelső feladata az elítélt államfoglyok sorsának
 789 20   |        felkereste őket, s átadta nekik az alapítványi összeget, kinyilatkoztatva,
 790 20   |                a magyar előkelő világ. Az ország színe-java fogadta
 791 20   |            tárt szívvel és karral.~ ~S az új ismeretség meghozta az
 792 20   |              az új ismeretség meghozta az élénkséget a Markóczy-kastélyba
 793 20   |        magasabb célja is volt. Azokban az években jellemzetes divat:
 794 20   |           terhe alatt volt. Hogy mégis az újult irodalomnak némi életjelét
 795 20   |        Jótékony céllal volt összekötve az irodalmi alkotás. Forradalom
 796 20   |                s aláírta a gyűjtőívet. Az ilyen gyűjtőíveket aztán
 797 20   |         nagyobb volt a dicsősége; mert az album utolsó lapjain ki
 798 20   |             lapjain ki lettek nyomatva az előfizetők nevei, a gyűjtő
 799 20   |               gyűjtő nevével együtt.~ ~Az ilyen gyűjtőívek természetesen
 800 20   |            rosszindulatának ugyan ezek az úri látogatások bőséges
 801 20   |             kalandos adatokat mesélni. Az egyiknek egy színész a szeretője;
 802 20   |               Ennél a háznál különösen az asszonyok galád híre nagyon
 803 20   |             van rögzítve. Beszél erről az az üres képráma.~ ~*~ ~Egy
 804 20   |              rögzítve. Beszél erről az az üres képráma.~ ~*~ ~Egy
 805 20   |              Hogy fekete ruhát viselt, az nem volt feltűnő. Hiszen
 806 20   |            cselédek irányában, akikkel az előszobában találkozott.
 807 20   |      utasították, hogy csak lépjen be, az úrnő egyedül van.~ ~Félve
 808 20   |                van.~ ~Félve nyitott be az ajtón, többszöri kopogtatás
 809 20   |       bocsánatkérést rebegett.~ ~Viola az ablaknál ült, s olvasott
 810 20   |                 Kérem, ne öleljen meg, az nem lehet.~ ~De Viola csak
 811 20   |              karjával, s összecsókolta az arcát.~ ~- Hát miért nem
 812 20   |            könny a szeméből, a zokogás az ajkán ki ne törjön.~ ~-
 813 20   |        parancsot adott:~ ~- Hozzák fel az ozsonnát! A tekintetes asszony
 814 20   |      tekintetes asszony úti poggyászát az én hálószobámba kell vinni.~ ~-
 815 20   |                vinni.~ ~- Nagyon kevés az - suttogá a vendég.~ ~Látott
 816 20   |                beszélj semmit. El vagy az úttól tikkadva. Bizonyosan
 817 20   |            magadat, özvegy vagy, én is az vagyok. Kinek nincs halottja
 818 20   |               hadjáratból. A jó Zsófi, az a mindig vidám menyecske;
 819 20   |               nagy fájdalmad van. Majd az én Zsófi barátném fog rólad
 820 20   |             Zsófi, hozatta a cseléddel az ozsonnát.~ ~Első pillanatban
 821 20   |                asszonyság.~ ~Tehát már az első mese megvan. Nem Galliáné
 822 20   |                 Ha valaki hallgatózott az ajtón, azt hihette, hogy
 823 20   |               fizetett kémek voltak.~ ~Az ozsonna jó étvággyal lett
 824 20   |               remek játékával tölté ki az időt a vacsoráig.~ ~Az étkező
 825 20   |              ki az időt a vacsoráig.~ ~Az étkező asztalnál találkozniok
 826 20   |              párolgott már nagy tálban az asztalon.~ ~Csacsina urat
 827 20   |              asszonytársa már akadt.~ ~Az egyik jókedvű, bohókás,
 828 20   |               szomorú, melankólikus.~ ~Az utóbbi a veszedelmesebb.~ ~-
 829 20   |              Ha önnek nem fog tetszeni az éneklésem, rendelkezésére
 830 20   |        pazarlásaim miatt. Ami különben az én gondom.~ ~A vacsorát
 831 20   |               intézkedett, hogy Emília az ő hálószobájában alugyék.
 832 20   |             magukra maradtak, bezárták az ajtókat, levetkőztek, lefeküdtek.~ ~-
 833 20   |               százötvenezer franciával az oroszokat Magyarországból
 834 20   |            Erre esküdött minden ember. Az uramnak jó keresete volt.
 835 20   |              följelentette a férjemet. Az átkozott ráismert, s tudta,
 836 20   |       körözteti a férjemet. Bűne volt: az állami érckészlet kiszolgáltatása.~ ~-
 837 20   |        kiszolgáltatása.~ ~- Közös bűne az én férjemével.~ ~- Meg kellett
 838 20   |            keservesen? Nem mondtam meg az okát. Később aztán, mikor
 839 20   |                sárkányát csattogtatta. Az a pisztoly sohasem volt
 840 20   |             volt megtöltve, ott hevert az asztalán. “Óh énnekem nagyon
 841 20   |          hangzott a lakásunk előtt. Én az ablakfüggönyt félrehúzva
 842 20   |      ablakfüggönyt félrehúzva kinéztem az utcára, s láttam, hogy az
 843 20   |              az utcára, s láttam, hogy az utcaajtónk előtt egy rendőrbiztos
 844 20   |       fegyverrel; a szolga kopogtatott az ajtón. Elmondtam az uramnak. “
 845 20   |        kopogtatott az ajtón. Elmondtam az uramnak. “Bocsásd be őket”.
 846 20   |        Magamnak kellett kimennem, hogy az utcaajtót kinyissam. Egyetlen
 847 20   |           cselédünk éjszakára hazament az urához, aki napszámos volt.
 848 20   |         napszámos volt. Én kinyitottam az utcaajtót, mire betoppant
 849 20   |               a rendőrbiztos, a szolga az arcomba világított a lámpással.
 850 20   |            lépjenek be, s álljanak fel az előszobában. Azok nagy csörömpöléssel
 851 20   |               akarok összeszorítani.~ ~Az már nem sírás volt, hanem
 852 20   |             hivatalos írást a kezembe. Az a címe, hogy ítélet. Abban
 853 20   |               elől, önkezével oltva ki az életét: minélfogva elkövetett
 854 20   |       illetőségem helyére elutazhatom, az állam költségén. Amit úgy
 855 20   |           fölkeressem a temetőben! Nem az árokba temették-e el, mint
 856 20   |                gyöngéden megcsókolgatá az arcát, suttogott hozzá:~ ~-
 857 20   |             vagy nálam... Megvigasztal az Isten.~ ~- Az Isten... az
 858 20   |             Megvigasztal az Isten.~ ~- Az Isten... az Isten... - rebegé
 859 20   |              az Isten.~ ~- Az Isten... az Isten... - rebegé Emília. -
 860 20   |               álomra csókolja. Ki volt az fáradva. Nemsokára elszunnyadt.
 861 20   |             azért a kegyelmedért, hogy az én jó uram számára olyan
 862 20   |         társnéja mellett, aki már csak az álomvilágban találkozik
 863 21   |   HUSZONEGYEDIK FEJEZET~ GYÓGYÍR-E HÁT AZ ARANY?~ ~Asztalnál ült az
 864 21   |              AZ ARANY?~ ~Asztalnál ült az egész család. (Hiszen családnak
 865 21   |          Zentaiak családi sírboltjában az örök nyugalomnak átadatni.~ ~-
 866 21   |       szomszédos volt a Markóczyékkel, az utazás nem sok időbe került;
 867 21   |                mind nagyon szép. Hanem az köztudomású dolog: hogy
 868 21   |                köztudomású dolog: hogy az öreg Zentai teljes életében
 869 21   |             valaki ráfanyalodott, hogy az udvarára behajtasson, azt
 870 21   |               nálam szénát nem kapsz”; az ajtajára pedig fel volt
 871 21   |                jól megrakott szekéren: az majd gondoskodni fog a temetési
 872 21   |     gondoskodni fog a temetési torról. Az intézkedés nem volt fölösleges.
 873 21   |           ápolta, a kocsmábul hordatta az ételt.~ ~Flórián úr már
 874 21   |         érkeztek meg. Kevés hintó volt az udvaron. A megboldogultat
 875 21   |               szerette, úgy élte végig az életét, jó barátok nélkül.~ ~
 876 21   |           kinézésű uraságnak bemutatta az érkezett vendéget:~ ~- Gallia
 877 21   |           édesség volt: kérdezősködött az úti fáradalmairól. Aztán
 878 21   |          akasztott kis bőrtáskát, amit az mindig magával hordott,
 879 21   |              férje szomorú haláláról s az ő maga fölmentetéséről.~ ~
 880 21   |               mi jót talál benne, hogy az kéznél van? Talán Viola
 881 21   |              csókolja, mire Flórián és az a hivatalos úr egyszerre
 882 21   |                 A járásbíró előhozatta az öt pecséttel lezárt paksamétát,
 883 21   |              aranyban és ezüstben. Ezt az egész összeget hagyományozza
 884 21   |        Magyarországon, akkor örököljék az összeget a szürke apácák.~ ~
 885 21   |               forradalmárokat s azután az apácákat.~ ~Végakaratával
 886 21   |             azt a bizonyos vasládát, s az asztalra téteté. Régi divatú
 887 21   |               kettős ütközője volt: ha az egyik visszaugrott, a másik
 888 21   |              láda nagyobb felében volt az ezüstpénz papírba göngyölve,
 889 21   |              papírba göngyölve, ráírva az összeg, egy födeles fiókban
 890 21   |               egy födeles fiókban volt az arany, szintén tekercsekben.
 891 21   |           venni. Ennyi a húszas, ennyi az ötforintos tallér, a körmöci
 892 21   |          körmöci arany, a szuveréndór, az imperiál. Az összeg névértékben
 893 21   |              szuveréndór, az imperiál. Az összeg névértékben túlhaladta
 894 21   |         tízezer forintot, nem számítva az ázsiót.~ ~Ekkor a hivatalos
 895 21   |           hívásra fölkelt, s odalépett az elnöklő hivatalnokhoz.~ ~-
 896 21   |            kivette a kis oldaltáskából az összehajtott iratot. - De
 897 21   |           visszakérem, mert ez énnekem az egyetlen kincsem a világon.~ ~-
 898 21   |                 Csak addig kérem, amíg az írnok úr lemásolja s én
 899 21   |             megboldogult végrendelkező az egész készpénz-összegét
 900 21   |              ki önkezével vetett véget az életének, s minthogy a tekintetes
 901 21   |          minthogy a tekintetes asszony az egyedüli kompetens, aki
 902 21   |             sem értette a dolgot. Csak az a szó ütötte meg a fülét,
 903 21   |         Ellenkezőleg! Kegyed kapja meg az egész összeget, melyet a
 904 21   |                őtőle meg akarnák venni az ő kedves halottját aranyon,
 905 21   |                   Nem! Nem! - szabódék az özvegy; azt a hideg tárgyat
 906 21   |              úr kezébe utalva át. - Én az írásomat akarom.~ ~Csak
 907 21   |               lélek, újra megszámlálni az aranyát, ezüstjét.~ ~Felzavarta
 908 21   |            aranyban, ezüstben. Hát még az ázsió!~ ~Szerencse? De a
 909 21   |               a szép fehér homlokon.~ ~Az egész gyászoló vendégsereg
 910 21   |             gyászoló vendégsereg erről az esetről beszélt. Senki sem
 911 21   |      hagyományozást. Mi szállhatta meg az öreget utolsó napjaiban,
 912 21   |                 hogy elhozta-e magával az oldaltáskáját, melyben az
 913 21   |              az oldaltáskáját, melyben az ítélete van. Ő tehát értesülve
 914 21   |               róla, hogy Amadé számára az előkelő világ leányai közül
 915 21   |               folytán visszaadták neki az ügyvédi diplomáját.~ ~Most
 916 21   |                  Most azután lemondott az uradalmi vadász hivataláról,
 917 21   |        elfoglalta a korábbi hivatását, az uradalmi ügyészséget. E
 918 22   |               nagy fordulat állt be.~ ~Az egész kedélye megváltozott,
 919 22   |               orvost hívatott magához. Az aztán felvilágosítá felőle,
 920 22   |              Viola lelki tépelődésében az atyjára gondolt. Ő volt
 921 22   |           nehéz teher nyomja a lelkét, az ezt elmondhatja a lelkipásztorának,
 922 22   |                mi a bűnöd?~ ~- Nem bűn az; de annál több: szerencsétlenség.~ ~-
 923 22   |                Viola közelebb húzódott az atyjához, hogy súgva mondhassa
 924 22   |             Szerencsétlen asszony!~ ~- Az vagyok, szerencsétlen.~ ~-
 925 22   |                s te őt meggyalázod! Ki az a gonosztevő, aki bűntársad
 926 22   |            kárhozatát viselem.~ ~A pap az ágyra dobta a puskát, nevetve
 927 22   |                de mindjárt megcsókolta az ütés helyét, s megint leült
 928 22   |             börtönben.~ ~- De éppen ez az, amit nem szabad megtudni
 929 22   |            bűnt, amiért nem büntet meg az Isten.~ ~- Nem értem, amit
 930 22   |               mikor csörren meg a lánc az ajtó előtt. Tudtam, hogy
 931 22   |               foglyok láncot viselnek. Az ajtó megnyílt, az ezredes
 932 22   |            viselnek. Az ajtó megnyílt, az ezredes bevezette az uramat.
 933 22   |         megnyílt, az ezredes bevezette az uramat. Nem volt rajta lánc.
 934 22   |               Nem volt rajta lánc. Azt az ezredes saját maga oldotta
 935 22   |             szorított. Ekkor azt mondá az ezredes: “Maradjanak önök
 936 22   |             gyönyöröket merünk lehozni az üdvösségből, rövid gyönyöröket,
 937 22   |             sem látott bennünket. Amíg az egyik szobába be voltunk
 938 22   |             zárkózva, valaki felhordta az ételt, akit mi nem láttunk.
 939 22   |               aztán elkészítettek, azt az ezredes kézbesíti a magyar
 940 22   |      ismerőseik körében elárusítják, s az így nyert összeget aztán
 941 22   |         államfoglyok angolul tanulnak. Az uram már jól tud angolul.
 942 22   |          lapokat is juttat be hozzájuk az ezredes.~ ~- Az hát egy
 943 22   |               hozzájuk az ezredes.~ ~- Az hát egy nemes szívű ember!~ ~-
 944 22   |               akarja, hogy ami börtön, az legyen börtön, szenvedések
 945 22   |               inni, se dohányozni. Még az angol nyelvtan miatt is
 946 22   |              is házsártoskodik: “Minek az uraknak az a haudujudu?
 947 22   |      házsártoskodik: “Minek az uraknak az a haudujudu? Azt hiszik
 948 22   |               majd Palmerston iderepül az angol hajóhaddal az önök
 949 22   |           iderepül az angol hajóhaddal az önök kiszabadítására? No
 950 22   |        sötétzárka, böjt. Figyelmezteti az urakat, hogy neki még más
 951 22   |            találkozásunk körülményeit. Az ezredes csupa fegyelmi szabálytalanságokat
 952 22   |   rendszabálynak, hogy ha ez kipattan, az ezredest imfámkaszírozzák,
 953 22   |               sőt sáncfogságra ítélik; az államfoglyok aztán majd
 954 22   |             mit szándékozol tenni?~ ~- Az járt az eszemben, hogy külföldre
 955 22   |         szándékozol tenni?~ ~- Az járt az eszemben, hogy külföldre
 956 22   |               hogy külföldre menekülök az itthoni üldöztetés elől.
 957 22   |             sorsom bekövetkezését.~ ~- Az nem jó gondolat, hisz ezzel
 958 22   |             meneküléssel hitelesítenéd az ellened zúduló vádakat.~ ~-
 959 22   |            legyen? Elhagyjam magamtól? Az én büszkeségemet? Azt a
 960 22   |        magamtól, akit fölnevelek, amíg az atyját visszanyeri, aki
 961 22   |            Lehetetlen azt tennem. Hogy az én átkozott becsületemért
 962 22   |            elveszítsem a jóltevőjüket, az angyalszívű embert, aki
 963 22   |                a lábával rátaposott.~ ~Az ősz lelkész fölvette az
 964 22   |                Az ősz lelkész fölvette az összegyűrt fejkötőt, kiigazította
 965 22   |           tövisei, arra gondolsz, hogy az idvezítő is töviskoszorút
 966 22   |               szolgál.~ ~- Hiszen csak az Isten tudja és az atyám,
 967 22   |          Hiszen csak az Isten tudja és az atyám, hogy miért imádkozom.~ ~-
 968 22   |           imádkozom.~ ~- Egyelőre csak az életért. A jelenért és a
 969 22   |             anyósom feledte itten.~ ~- Az ő keresztje még súlyosabb
 970 22   |                Üres képrámája most már az én örököm.~ ~A lelkipásztor
 971 22   |               Deodátnak. Majd ha eljön az ideje, nevezheti magát “
 972 23   |               ő ezzel ki van rekesztve az emberi társaságból, hogy
 973 23   |                boldognak érezte magát: az anyai öröm elnyomott minden
 974 23   |               Nem érezte a szégyenpírt az arcán, nem fájt a fejére
 975 23   |          fejére hullott kövek sebzése. Az a kis bölcső a benne fekvő
 976 23   |           fekvő angyalkával kárpótolta az elvesztett világért. Semmi
 977 23   |                volt gondja, mint ennek az édes gőgicsélésére. A világ
 978 23   |      foglalkozott. Isten ajándéka volt az: vigasztaló izenet az égből;
 979 23   |             volt az: vigasztaló izenet az égből; ha azt a keblére
 980 23   |             védve minden búbánattól.~ ~Az atyja ellátogatott hozzá.
 981 23   |                asszony ajánlott. Mikor az arcaik egymás mellett voltak,
 982 23   |              ágyához, és segített neki az ápolásban.~ ~- Nem zavarom
 983 23   |    lajstromából, s visszaküldik hozzám az ezerforintos alapítványát,
 984 23   |                küldött levelet átvette az atyjától.~ ~- Mármost egyenesen
 985 23   |         térparancsnoknak fogom küldeni az összeget, hogy fordítsa
 986 23   |                összeget, hogy fordítsa az államfoglyok javára. Nincs
 987 23   |           Nincs semmi baj. Köszöntetem az előkelő hölgyeket.~ ~- Egyéb
 988 23   |           Annak tudni kell, hogy kinek az adresszére szólnak. Kitaláltam
 989 23   |         adresszére szólnak. Kitaláltam az istentelen tréfát. A szentírást
 990 23   |                a bölcső fölé hajolt, s az új ember szemébe nézett,
 991 23   |             tesz, hogy “bácsi”.~ ~Mert az újszülött embervakarcs már
 992 23   |           senkisem tanított neki: bibi az, ami fáj; csecse, ami tetszik;
 993 23   |                láb; kacsó a kéz; tente az alvás; táttá azt teszi,
 994 23   |            hogy elment, akit hív; tütü az ital; mámmám a tápszer;
 995 23   |               mámmám a tápszer; nyanya az anya; nenne az idegen nő.
 996 23   |         tápszer; nyanya az anya; nenne az idegen nő. Ki tanította
 997 23   |                ezt neki odaát, valahol az ismeretlen világban? Mért
 998 23   |             Itt maradok, szembeszállok az egész fergeteggel, amit
 999 23   |                jog, egy még megmaradt: az ököljog s ha meg tudtam
1000 23   |           védeni a legádázabb fenevad: az ember ellen is.~ ~Mindenki