Fezejet

 1  1|            FEJEZET~ TÁJÉKOZÁS~ ~Egy asszony történetét készülök megírni,
 2  2|         Temetve volt a szív is: azt asszony fel nem költi.~ ~A második
 3  2|             hallották, házasságtörő asszony nem volt közbeszéd tárgya.
 4  2|            férfi férfi volt, de nem asszony rabja.~ ~Amadé még húsz
 5  5|          leányából lehetett előkelő asszony. Lelki nemességet kívántak
 6  6|                Harcolni nem való az asszony; de a harcolókat felbuzdítani.~ ~
 7  6|         íráskulccsal együtt.~ ~S az asszony egyszerre fölfogta a fortélyt,
 8  6|            van.~ ~Hát ilyen volt az asszony, aki a férjének felesége,
 9  6|             Markóczy megcsókolta az asszony homlokát, s csendesen dörmögé:~ ~-
10  7|      HETEDIK FEJEZET~ MIÉRT SÍR EGY ASSZONY?~ ~Reggelre megérkezett
11  7|            súgott a fülébe, mire az asszony hirtelen elvált a férje
12  7|                   Weib in Kuchel!” (Asszony a konyhába.)~ ~Pedig hiszen
13  7|     keservesen.~ ~Úgy, mint a másik asszony.~ ~ ~ ~
14  8|      hitvesét.~ ~- Te vagy az igazi asszony!~ ~Ej, ha ez a százezernyi
15 12|             a megsértetteknek.~ ~Az asszony kiszívta a viperamarás mérgét
16 17|           mi történt Violával.~ ~Az asszony ott feküdt a páfránybokor
17 17|            most elég csúf vagy. Így asszony beléd nem szerethet: véres
18 18|       voltam egyedül a parasztruhás asszony.~ ~Egy nagy kétszárnyú ajtó
19 18|       magyarul súgta a fülembe: “Jó asszony, ha visszajön az audenciáról,
20 18|             elébb: Mi kívánsága, jó asszony? Kérdezé szép csengő szóval
21 19|    összejöttek mind a négyen: a két asszony, Csacsina és Amadé.~ ~Nem
22 20|          HUSZADIK FEJEZET~ A FEKETE ASSZONY~ ~Azalatt, míg Viola eltitkolt
23 20|             hogy hol jár most Viola asszony, hol találkozik Amadé úrfival.
24 20|          Violának, amin aztán a két asszony nagyon jól mulatott.~ ~Flórián
25 20|          egész világtól, s ha Zsófi asszony ide nem vetődik, még csak
26 20|       alapítványi okiratot.~ ~Zsófi asszony nyugtalankodni kezdett Viola
27 20|         találkozott. S a méltóságos asszony felől tudakozódott.~ ~Azok
28 20|           az ozsonnát! A tekintetes asszony úti poggyászát az én hálószobámba
29 20|           nem evett semmit. Szegény asszony, csak fájdalommal táplálkozott.~ ~-
30 20|            a parancsát.~ ~A beszélő asszony görcsösen kapaszkodott a
31 21| fölvételénél. Hallotta a tekintetes asszony a végrendelet intézkedését?~ ~-
32 21|             s minthogy a tekintetes asszony az egyedüli kompetens, aki
33 21|     gratuláló szava.~ ~- Tekintetes asszony mondhatom, hogy ez szép
34 22|            kezét.~ ~- Szerencsétlen asszony!~ ~- Az vagyok, szerencsétlen.~ ~-
35 23|       herbatét főzött, amit a tudós asszony ajánlott. Mikor az arcaik
36 25|           itthon van-e a méltóságos asszony. Viola eléje jött: rendkívüli
37 25|             jött be a terembe a két asszony: Emília és Zsófi. Megtalálták
38 25|           fődolog És most ez a régi asszony az egyszerű megjelenésével
39 25|           vágyat. Te kívántad, hogy asszony legyek. Az voltam. Mért
40 30|          biztos, hallható hangon az asszony.~ ~A vendégek bámulata egyre