Fezejet

 1  1|   készülök megírni, kit az egész világ elítél, a társadalom kirekeszt,
 2  3|      Hisz így felfordul az egész világ rendje.~ ~- Felvilágosodott
 3  3|    nemesi osztályból, az értelmi világ egéből. Az örök igazság
 4  4|          előkelő nemzetségekből, világ leányát; hanem egy erkölcstiszta
 5  5|   teremtettek. S ez a tüneményes világ tovább fejlődött: önmagát
 6  8|          pénztárnoknő; beszélt a világ minden nyelvén: legrosszabbul
 7 13|         vitézségnek. De ha a fél világ ellenünk támad, s a világ
 8 13|        világ ellenünk támad, s a világ másik fele nem jön segélyünkre,
 9 15|     kapja, összevissza csókolja, világ csodájára.~ ~- Te vagy,
10 16|  angyalát a férjének ítélte el a világ közvéleménye élőhalottá.~ ~ ~ ~
11 20|     megnyílik előttem az előkelő világ.~ ~Flórián pénz dolgában
12 20|          előtte a magyar előkelő világ. Az ország színe-java fogadta
13 20|          a gyászt: hadd higgye a világ, hogy vigasztalva vagyunk.
14 21|         ázsió!~ ~Szerencse? De a világ minden aranya nem képes
15 21|         Amadé számára az előkelő világ leányai közül feleséget
16 22|       neki is boldogság ez. De a világ! A világ?~ ~Viola lelki
17 22|      boldogság ez. De a világ! A világ?~ ~Viola lelki tépelődésében
18 22| visszanyeri, aki miatt eltűröm a világ üldözését és minden kínszenvedést,
19 22|          viselt a fején, mikor a világ megváltójává lett. Mások
20 23|         az édes gőgicsélésére. A világ átkait csak sejtette, de
21 23|   legnemesebb nőt, akit valaha e világ látott. Itt maradok, szembeszállok
22 24|       éltető eleme a szép szabad világ.~ ~Azóta folyton bujdosott.
23 24|        napokban, amikor az egész világ igyekezett Violát sértegetni,
24 24|     férjéhez. Hisz ennek most, a világ ítélete szerint, a feleségét
25 25|         nő vagyok, akit az egész világ elítél, megtagad. De én
26 25|          volt! Dacolás nemcsak a világ ítéletével, de a szentszék
27 25|          Most már aztán szabad a világ, senki sem ellenőrzi!~ ~
28 25|          a poklot élő testben! A világ mindig csak az asszonyt
29 25|    kalandjairól beszélt az egész világ. Hogyne ébredne fel erre
30 25|   szabadság. Azoknak megbocsát a világ. De minket, akiket a szenvedés
31 30|        csúfondároskodást, amit a világ reá szórt. Ma ezt a szégyent
32 Ut|          Ez a két szó elárulta a világ véleményét. Igazolta azt,
33 Ut|         elítéltnek amnesztiát, a világ nem ád kegyelmet soha.~ ~ ~ ~