Fezejet

1001 23   |              Mindenki hallgatott, csak az a kis ember ott a bölcsőben
1002 23   |          fővárosból, s lefestetem vele az angyalkámat.~ ~- De az anyja
1003 23   |            vele az angyalkámat.~ ~- De az anyja ölében, mint madonna-képet -
1004 23   |          küldöm hozzá a börtönébe.~ ~- Az nagyon helyes lesz - mondá
1005 23   |               azt mondá “cici”.~ ~Amit az anya rögtön elértett, s
1006 23   |        bölcsőből csecsemőjét, odavette az ölébe és megszoptatá.~ ~
1007 24   |        fogadkozék Amadé. - Itt kóborol az a vidéken.~ ~(De hát ki
1008 24   |                a vidéken.~ ~(De hát ki az a mi Károlykánk?)~ ~A debreceni
1009 24   |             regényíró, nagy idealista. Az ő eszméje volt, hogy minden
1010 24   |             fogságra.~ ~- Harminc nap, az sok! - mondá Károlyka, s
1011 24   |         váltott csizmát, hogy kilépett az ablakon, s úgy eltűnt, hogy
1012 24   |                hogy senki sem üldözte. Az ilyen kisebbfajta rebelliseket
1013 24   |              válságos napokban, amikor az egész világ igyekezett Violát
1014 24   |       igyekezett Violát sértegetni, ez az egy fiú folytonos derültségben
1015 24   |           folytonos derültségben tartá az egész házat. Délelőtt rajzolt,
1016 24   |            aztán ebéd fölött mulattatá az egész társaságot: ki nem
1017 24   |             társaságot: ki nem fogyott az adomákból. Még Csacsinát
1018 24   |                Egész halommal állt már az asszonyok fiókjában Flórián
1019 24   |               legtöbb elhivőkre talált az ázsiai ősmagyarok legendája.
1020 24   |                szövetkezve, fölfedezte az ősmagyarok hazáját Kínában,
1021 24   |                mesével.~ ~- Messze van az, Károly öcsém, nem lehet
1022 24   |      hazudozott.~ ~Ezalatt elkészültek az arcképek. Mindenki el volt
1023 24   |           napot.~ ~Mindenki helyeselte az ötletet. Ez az igazi Columbus
1024 24   |              helyeselte az ötletet. Ez az igazi Columbus tojása.~ ~-
1025 24   |               egy esztendeig. Lefestem az arcképét a térparancsnoknak,
1026 24   |       elbocsátanak, hazahozom.~ ~- Óh, az Isten áldjon meg érte -
1027 24   |         hebehurgya fiú azonban túljárt az úrnő gondolatain.~ ~A piktoroknak,
1028 24   |               mikor mind együtt voltak az asztalnál -, miket fogok
1029 24   |             börtönből előkerülök: hogy az én imádott asszonyom a megfelelő
1030 24   |               mindent megmagyaráz.~ ~- Az Istenért! Ne tegye azt! -
1031 24   |            közé fognak ugrálni; de hát az nekem tetszeni fog. Azt
1032 24   |               el, amit én mondok. Hisz az mind költemény, fantázia.
1033 24   |          költemény, fantázia. Pedig ez az egy igaz lesz.~ ~(De hát
1034 24   |                lesz.~ ~(De hát használ az valamit, ha egy országos
1035 24   |        Csacsina úr mérgesen hagyta ott az asztalt, magában gondolva: “
1036 24   |         elrontott.”~ ~Ő már előkészíté az útját a megindítandó válópernek,
1037 25   |              Violára nézve elkezdődtek az üldöztetés napjai. A névtelen
1038 25   |      feltartották a napernyőiket, hogy az ablakokra ne lássanak. Viola
1039 25   |               kever, azt meg kell inni az áldozatnak.~ ~A jószágigazgatótól
1040 25   |             sem szabadulhatott meg. Ha az elhagyja a kastélyt, minden
1041 25   |   kiállhatatlan ábrázatra szüksége van az elkárhozottnak.~ ~Mi vigasztalást
1042 25   |          teremtések? Egyedüli menedéke az a kis bölcső volt. A gyalázata
1043 25   |            bölcső volt. A gyalázata is az volt.~ ~Ilyen volt az élete.
1044 25   |               is az volt.~ ~Ilyen volt az élete. S milyen hosszú lehet
1045 25   |             milyen hosszú lehet még ez az élet!~ ~Amíg a börtön ajtaja
1046 25   |               imádkoznak.~ ~Messze van az ég: mire az imádság oda
1047 25   |                 Messze van az ég: mire az imádság oda eljut.~ ~Egy
1048 25   |                 Ismeretlen volt előtte az arca.~ ~A vendégnőnek keserű
1049 25   |               keserű mosoly villant át az arcán, mikor megszólalt.~ ~-
1050 25   |           borult a nőnek, s megcsókolá az ajkát.~ ~- Nem ismertél
1051 25   |                ősz szál sem vegyült.~ ~Az anyós gyöngéden megveregeté
1052 25   |         kellett jönnöm, hogy meglássam az én kedves kicsikémet, az
1053 25   |               az én kedves kicsikémet, az én unokámat.~ ~(Hát van
1054 25   |              tudta már, hogy mire való az.~ ~Az ilyen összeérő szemöldökű
1055 25   |              már, hogy mire való az.~ ~Az ilyen összeérő szemöldökű
1056 25   |               babonás paraszthit, hogy az megveri a szemével a kisgyermeket.
1057 25   |         megkezdjék a beszédet.~ ~Végre az éltes hölgy megszólalt: -
1058 25   |        szégyeld, légy rá büszke. Én is az a nő vagyok, akit az egész
1059 25   |                is az a nő vagyok, akit az egész világ elítél, megtagad.
1060 25   |                napot sem kívánok abból az életből vissza. De hogy
1061 25   |                 A kis ember megszólalt az oldalszobában. Arra mindkettőjüknek
1062 25   |             heh, te csúnya!” Majd csak az anyának mondja azt el a
1063 25   |              nagyanya, hogy mit látott az unokáján. Szakasztott olyan,
1064 25   |                Szakasztott olyan, mint az ő fia volt, a Dezső, ilyen
1065 25   |                   Ne beszéljünk erről. Az anya gondoskodott róla,
1066 25   |              barátnőidnek - mondá neki az anyósa, mikor visszamentek
1067 25   |             anyósa, mikor visszamentek az elfogadóterembe. - Szeretném,
1068 25   |           beléptem hozzád, meglátszott az arcodon, hogy idegen vagyok
1069 25   |          láttál. Ebből megtudtam, hogy az arcképemet kidobták a családi
1070 25   |               anyósa kívánságát. Pedig az a látvány fájni fog neki.~ ~-
1071 25   |             túlbecsülte a lelkierejét. Az az üres ráma nem lepte meg:
1072 25   |          túlbecsülte a lelkierejét. Az az üres ráma nem lepte meg:
1073 25   |            arcképének eltávolítása még az elvált férjének az intézkedése
1074 25   |    eltávolítása még az elvált férjének az intézkedése volt, de az
1075 25   |                az intézkedése volt, de az a három levél, mely az üres
1076 25   |              de az a három levél, mely az üres keret hézagaiba volt
1077 25   |                Most hát ezek a levelek az én tulajdonaim; mert én
1078 25   |                 Visszafoglalhatom.~ ~S az övén függő kis késsel felhasogatta
1079 25   |              felolvasta Viola előtt.~ ~Az első, a feketepecsétes,
1080 25   |         anyjának, s ezzel felszabadítá az újból férjhezmenetelre.~ ~
1081 25   |                illő kérője, ki őt kész az oltárhoz vezetni; de ő visszautasítá
1082 25   |             fölcserélni.~ ~A harmadik, az aranyporos pecsétű nagy
1083 25   |               levél sem lett elolvasva az által, akihez íródott.~ ~
1084 25   |             volt.~ ~Egymásra bámultak, az ifjú ember és az öregasszony:
1085 25   |             bámultak, az ifjú ember és az öregasszony: idegen alakok.~ ~
1086 25   |              szemébe néztek:~ ~“Hát ez az?”~ ~“A bűn.”~ ~“A megtestesült
1087 25   |                 A megtestesült bűn!”~ ~Az üres képráma előtt kellett
1088 25   |                hozzájuk, s egyik kezét az egyik, másikat a másik vállára
1089 25   |           Emília és Zsófi. Megtalálták az arcképet a családi kacattárban:
1090 25   |           másnak azt a feladatot, hogy az arcképet helyére visszaillessze.~ ~
1091 25   |              kiadta pecsétes okiratban az elkárhoztatását a vádlott
1092 25   |           merényletet elkövette, annak az asszonynak a feje fölött
1093 25   |          Valami varázs vette körül ezt az öregasszonyt.~ ~Csak egy
1094 25   |          Csacsina Flórián fel sem jött az ebédhez. Levélben tudatta
1095 25   |        visszahelyezték, s nem ül ahhoz az asztalhoz, melynél ez a
1096 25   |            melynél ez a nő foglalja el az asztalfőt; hanem beköltözik
1097 25   |            asztalfőt; hanem beköltözik az üresen álló ispánlakba,
1098 25   |              fogva tudta, hogy Flórián az esküdt ellensége. Ő a rágalmak
1099 25   |              És most ez a régi asszony az egyszerű megjelenésével
1100 25   |       megszabadítja őt e kínzó rémtől. Az önkényt eltávozik a házból.~ ~
1101 25   |           testben! A világ mindig csak az asszonyt ítéli el. Amit
1102 25   |           ítéli el. Amit a férfi tesz, az nem megy bűnrovásra. Én
1103 25   |         kívántad, hogy asszony legyek. Az voltam. Mért nem teremtettél
1104 25   |             aljas kalandjairól beszélt az egész világ. Hogyne ébredne
1105 25   |               fel erre egy női szívben az ellenkező indulat, a jogos
1106 25   |          bosszúvágy? Nem védem magamat az ütésektől: visszaütök. S
1107 25   |          képmutatók, akik megosztoztak az életen: a férj erre, a nő
1108 25   |                megbélyegez. Én ismerem az egész jó társaságot, s ha
1109 25   |          egyszer én elkezdek beszélni, az lesz az ítélet napja!~ ~
1110 25   |             elkezdek beszélni, az lesz az ítélet napja!~ ~Viola megölelte
1111 25   |               a régi asszonyt. Ez lesz az ő védelmezője.~ ~Az egész
1112 25   |               lesz az ő védelmezője.~ ~Az egész ház rendje megváltozott,
1113 25   |      végkielégítéssel még szaporított. Az első napján az ideérkezésének
1114 25   |            szaporított. Az első napján az ideérkezésének felajánlotta
1115 25   |      látogatást.~ ~Látogatást! Ez volt az első, melyben Viola részesült.~ ~
1116 25   |            ahány úri fogat keresztezte az útjukat, mind önkényt kitért,
1117 25   |         megszólalásig; de amit elmond, az is érthető; az apai öröm
1118 25   |            amit elmond, az is érthető; az apai öröm szól minden vonásából.
1119 25   |               szavának állt.~ ~Megírta az előkelő hölgyeknek, hogy
1120 25   |               aztán hatalmasan lehetne az államfoglyok számára megindított
1121 25   |             tartózkodó helyzetükből, s az úri fogatok, melyek eddig
1122 25   |               jelenteték be magukat.~ ~Az inas Mária lakosztályába
1123 25   |               jött ki a maga szobáiból az elfogadásukra.~ ~Azokat
1124 25   |        fényképészt, sokszoroztathatták az államfoglyok arcképeit,
1125 25   |               Markóczy Dezsőével. Hisz az rögtön meghozta volna Violának
1126 26   |                    S mennyiben érdekel az engem?~ ~- Önnek a beleegyezése
1127 26   |         megértették egymást? És mindez az én hátam mögött történt,
1128 26   |                elronthattam volna.~ ~- Az első fölösleges volt, az
1129 26   |               Az első fölösleges volt, az utolsó képtelenség.~ ~-
1130 26   |            üresen maradt.~ ~- De annak az embernek a szelleme ott
1131 26   |            hírét? Lássa, én nem féltem az enyimet.~ ~Viola átizent
1132 26   |                hogy jőjjön be hozzá.~ ~Az özvegy nő folyvást mély
1133 26   |                Majd hogy elkövetkezett az egybekelés napja, a kastély
1134 26   |               levelek, melyekben Viola az otthon történtekről értesíti.~ ~
1135 26   |        Violának vigasztalásul szolgált az, hogy mások boldogságát
1136 26   |            mások boldogságát láthatta. Az övé volt a legnagyobb kincs,
1137 26   |               volt a legnagyobb kincs, az édes kicsike. A fejlődő
1138 26   |              be tudja tölteni a napot. Az anya sohasem unatkozik.
1139 26   |                 Mit mondott a gyermek? Az első szót, mely a világból
1140 26   |              hozzá. A nagyanya tanítja az első lépésekre: “jár a baba!”
1141 26   |                is egy mondás. Így szól az, akiből huszár akar lenni.
1142 26   |                Majd mikor elkövetkezik az emberéletnek első keserves
1143 26   |             hogy “elválasztás”. Amikor az anyát kicserélik a szárazdajkával.
1144 26   |               a zsarnokságba: követeli az élet kútforrását. “Csincs”. - “
1145 26   |            rakja a csészéből a szájába az édes kását. Soha életében
1146 26   |          összehasonlítá a saját sorsát az anyósáéval. S mikor egyedül
1147 26   |        imádkozott. Imáját meghallgatta az Isten.~ ~ ~ ~
1148 27   |                 VIGALOM A FÖLD ALATT~ ~Az idő múlt a nagy imádkozásban.
1149 27   |       imádkozni. Mi volt a könyörgése? Az, hogy az Isten hozza haza
1150 27   |            volt a könyörgése? Az, hogy az Isten hozza haza apát.~ ~
1151 27   |                úr, a térparancsnok ült az asztalfőn, mint házigazda.~ ~
1152 27   |               Széles jó kedvében volt. Az asztaltársak odajártak hozzájuk,
1153 27   |       asztaltársak odajártak hozzájuk, az áldomások után poharat koccintani.~ ~
1154 27   |               a pillanatban felpattant az ajtó, s ott állt a vigadozók
1155 27   |             hatalmas főúr hallgatózott az ajtón keresztül.~ ~Odalépett
1156 27   |             Odalépett feltett kalappal az asztalfőhöz, s megszólalt
1157 27   |         asztalfőhöz, s megszólalt azon az ingerkedő orrhangon, amiről
1158 27   |              ismerős volt:~ ~- Ki volt az önök közül, aki azt mondta: “
1159 27   |               a csillagokat is lerúgja az égből.~ ~Ekkor felállt a
1160 27   |            legkegyelmesebben elengedte az elítélteknek hátralevő fogságukat,
1161 27   |       államfoglyok, hanem szabad urak, az én vendégeim. Uraim! E poharat
1162 27   |              itt folyik a bor.~ ~- Nem az állam rovására. Egy nagylelkű
1163 27   |            hivataltól, mellékelve volt az a bizonyos kék ív: a nyugdíjat
1164 27   |                a magyart”.~ ~Nagy volt az öröm a föld alatt!~ ~ ~ ~
1165 28   |           volna fejezni a tragődiát!~ ~Az elítélteknek a hátralevő
1166 28   |            földi gondviselés gondja.~ ~Az államhatalom rendeli el,
1167 28   |                szerint kinek-kinek ott az illetékes lakhelye, ahol
1168 28   |              kívül még százával vannak az osztrák várakban és a magyarországiakban
1169 28   |                és a magyarországiakban az elítélt s most már felszabadult
1170 28   |   Magyarországban, de semmik és senkik az újban.~ ~A legtöbb közülök
1171 28   |               már elfeledtek?~ ~Boldog az olyan ember, mint a Sándor
1172 28   |                 meleg öleléssel várja. Az anyai szív nem felejtett.~ ~
1173 28   |         hűséges menyasszony vár. Annak az atyja dicsekedve emlegeti
1174 28   |            emlegeti ismerőseinek, hogy az ő leányának a vőlegénye
1175 28   |              de a család megnövekedett az ő börtönben léte alatt.~ ~
1176 28   |                  A kötelezettség, amit az állami rend rájuk diktált,
1177 28   |                Hogy miből éljenek meg? Az az ő gondjuk.~ ~Napszámosra
1178 28   |             Hogy miből éljenek meg? Az az ő gondjuk.~ ~Napszámosra
1179 28   |                a hajdani honvédezredes az utcán fát fog fűrészelni,
1180 28   |              fűrészelni, s a plébános, az esperes házrul házra fog
1181 28   |          házrul házra fog zarándokolni az alamizsna-kenyérért, az
1182 28   |                az alamizsna-kenyérért, az igen jó buzdítás lesz az
1183 28   |               az igen jó buzdítás lesz az új nemzedékre nézve, hogyan
1184 29   |         szomorú napokban átéltem, csak az ön jóságát soha.~ ~- És
1185 29   |            Őszinte volt a kézszorítás, az ölelkezés, a férfias csók.~ ~-
1186 30   |        Markóczfalvára meg fog érkezni. Az a nap éppen vasárnap volt.~ ~
1187 30   |            Csacsinát a megjelenésre, s az édesatyját személyesen értesíté.~ ~
1188 30   |               Még hintóknak sem szabad az érkező volt államfogoly
1189 30   |             államfogoly elé kivonulni. Az meg fog érkezni postai relais-vel
1190 30   |              úr vitte a nagy szót.~ ~- Az előrelátható. Markóczy most
1191 30   |            csábító gavallért, utoljára az anyját, aki protegálta a
1192 30   |              nem jött fel a kastélyba, az asszonyságnak az atyja.
1193 30   |            kastélyba, az asszonyságnak az atyja. Ő sem akarja útját
1194 30   |                    A tiszteletes izent az egyházfi által, hogy csak
1195 30   |              egyházfi által, hogy csak az isteni tisztelet után fog
1196 30   |              aki vétkes.~ ~Végre ütött az óra, s arra pontosan megharsant
1197 30   |   zárkózottságuknak. A hatóság tudatta az úrnővel, hogy két fegyveres
1198 30   |            minden csoportos kirohanást az érkező államfogoly elé meg
1199 30   |              zárt ajtók mögött kellett az érkezőre várni.~ ~Ez így
1200 30   |              jól rendezett államban.~ ~Az ablakot sem szabad kinyitni,
1201 30   |     lábdobogása a folyosón.~ ~Felnyílt az ajtó.~ ~Belépett rajta az
1202 30   |              az ajtó.~ ~Belépett rajta az úr.~ ~Nem hozta kezében
1203 30   |          Vesztére!~ ~Amint őt meglátta az érkező, arca lángvörös lett,
1204 30   |             rágalmazó Júdás! - S azzal az egész levélcsomagot az arcába
1205 30   |           azzal az egész levélcsomagot az arcába vágta. - Takarodjál
1206 30   |           mellékterem ajtaja, ott volt az egész család.~ ~Legelől
1207 30   |                a nyakát, s megcsókolta az orcáját, hogy azt gyönyörűség
1208 30   |            csókok.~ ~- Mátul fogva nem az többé - mondá biztos, hallható
1209 30   |                biztos, hallható hangon az asszony.~ ~A vendégek bámulata
1210 30   |           növekedett.~ ~Dezső meglátta az anyját. Nejét karjára fűzve
1211 30   |           odament eléje, s megcsókolta az arcát.~ ~- Te nőm védangyala!
1212 30   |                 kedves Zsófi! Nem mégy az urad elé? Odalenn van a
1213 30   |              bagázsiát leszedetni.~ ~- Az én Sándorom is itt van? -
1214 30   |           akarta neki megengedni, hogy az ő kedves Sándorját megölelje.~ ~
1215 30   |                  kezdé mindjárt, ahogy az ajtón belépett. - Nem lehettem
1216 30   |  mulasztásomnak.~ ~Dezső eléje sietett az apósának, s lelkesen megölelte.~ ~-
1217 30   |         lelkesen megölelte.~ ~- Tudjuk az elmaradás okát - mondá -,
1218 30   |            annál - mondta a lelkész -, az apai kötelesség. Ma szabadult
1219 30   |           kötelesség. Ma szabadult fel az ajkam a gyónás titkának
1220 30   |                bűnvád alól, mellyel őt az emberek társasága terheli,
1221 30   |              ezt a szégyent letörültem az arcáról: nyilvános gyülekezetben
1222 30   |              szószékről prédikáltam ki az egész valóságot. Tehettem
1223 30   |             kínzása megszűnt. Áldassék az Isten!~ ~A jelenlevők mind
1224 30   |         karjaimon: nem hirdeti-e ennek az arca, hogy hűséges voltam
1225 30   |              arca, hogy hűséges voltam az én uramhoz?~ ~- Igaz! Igaz! -
1226 30   |                ellen, amidőn nem tudva az igazat, ítéletünkben megtévedtünk.
1227 30   |                Viola öleléssel fogadta az asszonyságokat.~ ~Utolsó
1228 30   |       bocsánatot kérni; mert én tudtam az igazat, hirdettem is mindenfelé:
1229 30   |     tiszteletes úr ajkairól halljuk, s az szent ige.~ ~- És a méltóságos
1230 30   |                leveleit! - egészíté ki az írnok.~ ~Erre kezdett csak
1231 30   |            senki sem ügyelt arra, hogy az előteremben mi történik.~ ~ ~ ~
1232 31   |           VÉGZETES KIMENETELŰ LAKOMA~ ~Az történt e rövid időköz alatt,
1233 31   |             Sándort, ki éppen belépett az ajtón, Zsófit hozva a karján
1234 31   |            Amadé kezét kivitte magával az előterembe, elállva Sándornak
1235 31   |          előterembe, elállva Sándornak az útját.~ ~- Ne menj most
1236 31   |              Dezső.~ ~- Édes Zsófi. Ez az egész vendégsereg itt lesz
1237 31   |            borokat. Vigasság legyen ma az egész háznál!~ ~Zsófinak
1238 31   |             hárman kimentek a szobából az előcsarnokba, ahonnan hosszabb
1239 31   |        ilyenkor a maga kötelességét.~ ~Az éjjeli nagy lakomát megelőzi
1240 31   |               mind itthon termett; még az édes likőröket is itthon
1241 31   |           Reggel hat órakor.~ ~Pontban az esti harangszóra aztán megkezdődött
1242 31   |           egekig. Éjfélkor hozatta fel az asztalra Zsófi a puncsot.
1243 31   |              még majd hajnalhasadtakor az elmaradhatlan korhelylevest
1244 31   |                felszolgáltatni. Beállt az az állapot, amit a régiek “
1245 31   |             felszolgáltatni. Beállt az az állapot, amit a régiek “
1246 31   |              utána dalolják. Zeng bele az egész ház. Messze kihangzik
1247 31   |              míg utoljára üresen marad az ivóterem. Annyira üresen,
1248 31   |           vittek magukkal semmit, csak az Amadé úr takargatott valamit
1249 32   |           FEJEZET~ VISSZA A BÖRTÖNBE~ ~Az asszonyok kétségbe voltak
1250 32   |             Hová lettek hát a férjeik? Az a kettő, aki most szabadult
1251 32   |              ki a börtönbül, akire itt az édes otthonban ölelő karok
1252 32   |               cseh uraság volt: egyike az új rend által behozott idegen
1253 32   |                denunciánsokat gyűlöli; az árulkodást nem jutalmazza;
1254 32   |                Mikor belépett, fölkelt az íróasztalától, eléje sietett,
1255 32   |                őt megelőzni.~ ~- Tudom az idejövetele okát. Semmi
1256 32   |           bejelenti, hogy hazaérkezett az államfogságból: hátralevő
1257 32   |           hangzott, mint egy taps. Még az arca is felvillant. De nagy
1258 32   |                     Itt van nálam.~ ~- Az a másik két úr önnek a párbajsegéde?~ ~-
1259 32   |            volna a pisztolyokat, akkor az én hatáskörömbe tartoznék
1260 32   |              hatáskörömbe tartoznék ez az ügy, s ön visszamehetne
1261 32   |          elleni vétségért. Így azonban az ügy a pesti rendőrség ítélkezése
1262 32   |               ítélkezése alá tartozik, az itteni rendőrség majd jelentést
1263 32   |                s önök meg fogják kapni az idézést. Addig várhatnak.
1264 32   |                tekintve a párbaj okát, az alól is fölmenti. Most menjen
1265 Ut   |           melyben így írta magát alá: “az élőhalott”.~ ~Egyetlen fia,
1266 Ut   |                  Útitársammal siettünk az időt felhasználni. A tudós
1267 Ut   |                 A tudós előtt megnyílt az érdekes családi levéltár,
1268 Ut   |               megindult, hol felakadt, az úrnő keveset beszélt. Én
1269 Ut   |              felől ült a tudós, szembe az úrnővel Amadé.~ ~Egyszer
1270 Ut   |                 Amadé elnevette magát, az úrnő arca elpirult, a tudós
1271 Ut   |          igazság!~ ~Uralkodók adhatnak az elítéltnek amnesztiát, a