Fezejet

  1  1   |           világításába kell helyeznem, hogy a történet végén a pokol
  2  2   |               megtagadni de a láthatót hogy lehessen?~ ~Hárman voltak:
  3  2   |           rakott tálasai azt hirdetik, hogy valamikor itt nagy társaságok
  4  2   |          törtek csirkecsontot afelett, hogy ki megy elébb férjhez.~ ~
  5  2   |        tudatlanságból megesik valakin, hogy párostul hajtat be a kastély
  6  2   |             távolítani az apai háztól, hogy ne legyen tanúja a folytonos
  7  2   |     elfásította ifjúi kedélyét. Tudta, hogy mind a két fél hibás. Heves
  8  2   |              tiszttartójától megtudta, hogy az anyja még él, törvényesen
  9  2   |             Markóczy Dezső elrendelte, hogy a kötelezett összeg tőkéjét
 10  2   |          mondták ki az ő tanyáján... S hogy még magában, elméjében se
 11  2   |           bizonyosan megköszönte neki, hogy az életjáradéka tőkéjét
 12  2   |           ítélet azon kötelezése alól, hogy évdíját csak addig kapja,
 13  2   |           háznál a Csacsina Flórián.~ ~Hogy mije ő tulajdonképpen ennek
 14  2   |              állítani a bizonyítványt, hogy pénzügyekben maga volt a
 15  2   |             úgy tud nézni a szemeivel, hogy a gyönge idegzetű embert
 16  2   |      fogadtatott, s kilátása nyílt rá, hogy a megyei pályán előre fog
 17  3   |      olajfestménye, oly híven találva, hogy érdemesnek találtatott az
 18  3   |            akinek annyi jutott belőle, hogy nem bírta a kezét visszatartani
 19  3   |             kezét visszatartani attól, hogy az eszméit papírra vesse.
 20  3   |            diszkvalifikálja az embert, hogy idő jártával aktuális vicenótárius
 21  3   |             asszonyt, lelkére beszélt, hogy a tolvajság milyen alacsony
 22  3   |                 s megparancsolta neki, hogy rögtön rakasson szekérre
 23  3   |          legény maga kínálkozott nála, hogy kísérni fogja a vadászkirándulásában,
 24  3   |               rábeszélni a földesurat, hogy szüntesse meg kegyúri jogánál
 25  3   |      kinyilatkoztatá az úriszék előtt, hogy az ő uradalmában nem oszt
 26  3   |               korszellem azt követeli, hogy a kötelességek és a jogok
 27  3   |              pénze? Sohasem hallottam, hogy magyar pénz volna a világon.~ ~-
 28  3   |                gondoskodni fogsz róla, hogy eljuss az akasztófához.
 29  3   |              az akasztófához. Kívánom, hogy rossz próféta legyek, de
 30  4   |              népies magyar öltözetben, hogy azt csupa gyönyörűség volt
 31  4   |          Flórián. Annál a versszaknál, hogy “Keservben annyi hő kebel
 32  4   |                tagadhatta meg magától, hogy a szép szónoknőt át ne ölelje
 33  4   |                is sok suttogás támadt, hogy az ünnepelt nagy férfiú
 34  4   |       beleegyezik.~ ~Nehány nap múlva, hogy Dezső hivatalos körútjából
 35  4   |                én mondom neked vissza, hogy “bolond vagy”! Hát nem elég
 36  4   |             koporsóját, s látni fogod, hogy a halott megfordult a koporsójában.~ ~-
 37  4   |          asszonyi hűségről azt mondja, hogy az jól őrzött vár és jól
 38  4   |              már biztos vagyok felőle, hogy az Amadé öcséd itt marad
 39  4   |        távozott el nagybátyja házától, hogy annak nejétől egy kézszorítással
 40  6   |                volt. Az volt a kérdés, hogy hívek maradnak-e hazához,
 41  6   |          rendszeréig. Úgy hítták őket, hogy czünderes puskák. Az a czünder
 42  6   |               hatalmasságok. Meglehet, hogy maguknak sem volt: vagy
 43  6   |              volt: vagy azt tartották, hogy jó a puska gyutacs nélkül
 44  6   |           nemzetőröknek.~ ~Most aztán, hogy a tapló a körmükre égett
 45  6   |               puskaropogás jelentette, hogy az ellenséges hadcsapat
 46  6   |               Megdöbbenve vette észre, hogy annak az arca halavány,
 47  6   |             sebesülve?~ ~- Úgy hiszem, hogy igen. Nem lesz nagy baj...~ ~
 48  6   |            róla, akkor látták rémülve, hogy mellénye csupa vér. Golyó
 49  6   |               a feleségére, azt hitte, hogy az a halál angyala, erőszakkal
 50  6   |            álom, olyan mélyen elaludt, hogy nem lehetett észrevenni
 51  6   |               a fülét a beteg mellére, hogy a szívveréséről megtudja,
 52  6   |             tudja utánozni. Nem sejti, hogy ez tilalmas.~ ~Több helyről
 53  6   |           kormánybiztoshoz. Már tudta, hogy az meg van sebesülve - de
 54  6   |             Markóczy nem állhatta meg, hogy az orvosi tilalom ellenére
 55  6   |              aratók számára elkövetni, hogy azok a paradicsomban fogják
 56  6   |            gazdasszonyok bebizonyíták, hogy a gölődény különb pacifikátor,
 57  6   |                  Amadé csak arra várt, hogy a jószágigazgató eltávozzék
 58  6   |               szobából, akkor elmondá, hogy miért sietett a kastélyba
 59  6   |       jegyekkel van írva. Utasíttatik, hogy közölje a kormánybiztossal,
 60  6   |          bízatott meg a kormánybiztos, hogy az átveendő proklamációkat
 61  6   |        hadfiakat, s felszólítják őket, hogy csapatostul kerekedjenek
 62  6   |              Ki tudta szemelni közüle, hogy kire lehet ilyen halálos
 63  6   |            proklamációk”.~ ~Tudta jól, hogy mi forog a kockán! A férjének
 64  6   |                   Az alhadnagy, látva, hogy a sürgöny siffrekkel van
 65  6   |            helyében?~ ~Bizonyosan azt, hogy a vánkosa alá dugta volna
 66  6   |                a kormány rendeletéből, hogy veszély jár a késedelemmel:
 67  6   |               pedig éppen nem gondolt, hogy ha a nemzeti ügy el talál
 68  6   |            hajdúját, s meghagyta neki, hogy készítse oda a férje ágyához
 69  6   |       támasszon föl, hagyja meg nekik, hogy az úr paripáját nyergeljék
 70  6   |              tudom, mennyire szeretsz, hogy ezt a sürgönyt még most
 71  7   |         hadsegédét azzal az üzenettel, hogy a város kapuit nyissák fel
 72  7   |               hadcsapat megjelenésére, hogy a “vis major” meg legyen
 73  7   |            Csak annyit tudott mondani, hogy amikor azt elolvasta a bányaigazgató,
 74  7   |         kezében. A futárnak azt mondá, hogy jól van, majd a vett parancs
 75  7   |             mikor a futár megérkezett. Hogy reggelig mi történt, azt
 76  7   |             most hallotta a hajdúktól, hogy a bányaigazgató hajnal előtt
 77  7   |                háziasszonyi tisztéről, hogy az érkezett vendégeket szívesen
 78  7   |             embernek el kellett lesni, hogy mikor állapodik meg újabb
 79  7   |               Viola azt hitte eleinte, hogy az gyermeki gyöngeség: gyermekek
 80  7   |              örömüket azzal kifejezni, hogy annak az arcát, akit megszerettek,
 81  7   |             nem szokás sírni. Utasítá, hogy vigye az urak után a kávét.~ ~
 82  7   |         könnyeit. - Óh be boldog vagy, hogy te azt nem tudod, miért
 83  7   |             nem szabad kérdezősködnie, hogy mit végeztek? A férfi ilyenkor
 84  7   |             éppen azt akarta kérdezni, hogy tálaltathat-e már?~ ~Természetes.~ ~
 85  7   |     Magyarországon mindenki azt hitte, hogy a horvát bán betörése csak
 86  7   |              abban a hitben harcoltak, hogy a király parancsát teljesítik,
 87  7   |          politikusok tanakodtak rajta, hogy átlépje-e a Rubikont a magyar
 88  7   |                a működést. Megértette, hogy ez igen komoly dolog.~ ~
 89  7   |                Viola azt kérdezé tőle, hogy nem lesz-e ennek valami
 90  7   |             pisztolyaival, azt mondta, hogy kitűnő céllövők.~ ~Estefelé
 91  7   |       Flóriánhoz azzal az utasítással, hogy a földszinti toronyszobát
 92  7   |            lováról, s parancsot adott, hogy a bányászszekereket helyezzék
 93  7   |                bal felől: protestálok, hogy ezeket a császári királyi
 94  7   |         kastélyba behozd. Gondold meg, hogy ez a rossz nép itt körülöttünk
 95  7   |              itt körülöttünk megtudja, hogy ebben az ócska toronyban
 96  7   |              kincset úgy szétrabolják, hogy híre-hamva sem marad. Ha
 97  7   |            szállítsd oda a kormánynak, hogy itt van, megvan, tessék
 98  7   |           egyenes utasításba van adva, hogy itt őrizzem e kincseket
 99  7   |             megfogadom.~ ~Viola látta, hogy a férje arcán veríték gyöngyözik:
100  7   |                 s intézkedéseket tesz, hogy az foganatosíttassék; maga
101  7   |            aztán már megértette Viola, hogy minő terhet és felelősséget
102  8   |        Markóczy Dezső jól meggondolta, hogy mit vállalt magára.~ ~Az
103  8   |         magukat idegen tartományokból, hogy hazájukért vérüket ontsák,
104  8   |                 amit akkor úgy híttak, hogy “Handgeld”, s volt aztán
105  8   |         tiszteknek csak nézni kellett, hogy folyik a munka.~ ~Különben
106  8   |         mozgalmas élet verődött össze, hogy maradt volna el onnan a
107  8   |               a cigány is ide tartott, hogy maradt volna el a színész?~ ~
108  8   |         hangjáért, de különösen azért, hogy diplomás férfiú volt, végzett
109  8   |               ugatni oly híven tudott, hogy mikor este rákezdte, a község
110  8   |                s arról volt nevezetes, hogy a játékában a kezét meg
111  8   |          törhetlen komolyságáért.~ ~No hogy súgó, rendező, ügyelő sem
112  8   |              Senkit sem aggasztott az, hogy minő végzetes nagy tragédia
113  8   |               a háború! Azt gondolták, hogy ez mindig így lesz.~ ~De
114  8   |        vészhírre tudta Markóczy Dezső, hogy minő balfordulat állt be
115  8   |             elveszett ütközet hirdeté, hogy kíméletlen harc indult meg
116  8   |              De azt is tudnia kellett, hogy minő végzetes irányzat vesz
117  8   |            ebben részt vesz, tudhatja, hogy mindent kockára tesz.~ ~
118  8   |               Rá hagyta magát vetetni, hogy felcserélje a magiszter
119  8   |   Figyelmeztetlek rá, kedves pajtásom, hogy a hadbíróság nem olyan nyugalmas
120  8   |                neki nem jutott eszébe, hogy efölött még sírni is lehetne).~ ~
121  8   |         hadcsapatjánál.~ ~Előre látta, hogy amire a legnagyobb szükség
122  8   |            annak?), most mutassák meg, hogy mit tudnak.~ ~És így az
123  8   |         tűzkeresztség fogja elmondani, hogy miként teljesítették föladataikat.~ ~
124  8   |                volt annyi apácajelmez, hogy egyenruházhatták őket. A
125  9   |                 A kormány elhatározta, hogy székhelyét átteszi Debrecenbe.
126  9   |              vonta, aki attól tartott, hogy a magyar sereg Bécset találja
127 10   |             adatokkal igazolt valóság, hogy a magyar nőknek mily hatalmas
128 10   |                  Viola bebizonyította, hogy a feleségnek oka van férjét
129 11   |          Amikor aztán eljött az ideje, hogy ő is csatlakozzék a kormány
130 11   |                A fiatal újoncezredeket hogy vezeti lelkesítve a tábori
131 11   |          raktak, kávét, levest főztek, hogy a csatából visszatérő férfiakat
132 12   |               volt az út Görgey előtt, hogy hadseregét egyesítse a Tisza
133 12   |               támadta meg Dembinszkyt, hogy az nem védelmezte meg az
134 12   |           ennek magyarázatául szolgál, hogy e poggyász között voltak
135 12   |              kormánybiztos észrevette, hogy közeledő ellenség fenyegeti
136 12   |                megtámadva.~ ~Ráfogták, hogy mint kormánybiztos nem tud
137 12   |     felszerelési pénzekkel beszámolni, hogy komédiásokkal veszi magát
138 12   |         azokkal tivornyázik, és végül, hogy az őrizetére bízott bányavárosi
139 12   |       Galíciába. Nem jöttem ide azért, hogy a férjem nevében pisztollyal
140 12   |       elégtételt. Hanem azt követelem, hogy ezen okiratokat áttekintse.
141 12   |         átvételét. Én követelem öntől, hogy a lapjában elkövetett sérelmet
142 14   |                a magyar hadvezérektől, hogy Komárom várának fölmentése
143 15   |          megsebesült, elhatároztatott, hogy a magyar sereg ismét visszavonul
144 15   |            nejétől. Ezúttal azt hitte, hogy utoljára. Minden el van
145 15   |               kettőnek.~ ~- Ej de kár, hogy Viola nincs itt! Mennyit
146 15   |             Dezső most tudta csak meg, hogy minő kincsnek jutott birtokába.~ ~
147 16   |             többé!~ ~Viola észrevette, hogy férje keresgél valamit úti
148 16   |              bőröndjében.~ ~Kitalálta, hogy mit! A pisztolyát. Odarohant
149 16   |                nem foghatom a kezedet, hogy végzetes szándékodat végre
150 16   |                hajtsd, de arra kérlek, hogy add ide nekem annak a pisztolynak
151 17   |                áldania kell az egeket, hogy megszabadították férjét
152 17   |          haláltól. Így legalább tudja, hogy él, s álmában találkozhatik
153 17   |    bebizonyítania hiteles okiratokkal, hogy ő megvette a markóczfalvi
154 17   |               Flórián tanácsolta neki, hogy a hivatalos helyeket ő maga
155 17   |               Nagyot bámult rajta.~ ~- Hogy lehet ön itten?~ ~- A péterváradi
156 17   |        directorral?~ ~- Én úgy láttam, hogy az uraságoknál tiszttartó
157 17   |     hazaérkezve elmondá Flórián úrnak, hogy már szerződtetett vadászt,
158 17   |                való. Majd gondoskodom, hogy a vadászlakot berendezzék
159 17   |          megöröködni; csak arra várok, hogy az ügyvédi diplomámat visszakapjam,
160 17   |            amikor pénzt küldött neki), hogy a régi jó barát idekerült
161 17   |                 Aminek az volt az oka, hogy az államfoglyoknak a leveleiket
162 17   |              el a hosszú téli napokat, hogy hozatott magának angol nyelvtant
163 17   |     belebeszélt a társalgásba. Kisült, hogy ő mind a két nyelvet érti.
164 17   |               a kastélyba Amadé. Igaz, hogy szigorú felügyelet alatt.
165 17   |          marcangolta; dühös volt érte, hogy háborgatták.~ ~Vérmedve
166 17   |              kapta minden alsóruháját, hogy az arcát megvédje a szétmarcangolástól,
167 17   |                azért volt annyi ereje, hogy a vadászt szétmarcangolja.~ ~
168 17   |          feléje rohanó fenevadnak úgy, hogy a fejeik csaknem egymást
169 17   |            csak ekkor nézhetett körül, hogy mi történt Violával.~ ~Az
170 17   |         lemászni a fáról, mikor látta, hogy vége a veszedelemnek.~ ~-
171 17   |           rásüthetted volna a medvére, hogy az asszonytul elfordítsd.~ ~-
172 17   |             asszonytul elfordítsd.~ ~- Hogy aztán ellenem forduljon
173 17   |               Nekem itt kell maradnom, hogy az alélt nőt megvédelmezzem
174 17   |              lefektették.~ ~- Az igaz, hogy most elég csúf vagy. Így
175 17   |              Azzal csak rábírta magát, hogy becafoljon a kastélyba,
176 17   |      fölébresztésével.~ ~Jó szerencse, hogy az államfoglyok leveleit
177 18   |          tisztája de azt most ledobta, hogy egyenesen a nyakába rohanhasson
178 18   |          minden okos ember azt mondta, hogy ez lehetetlen. De ha az
179 18   |            elmondanom töviről hegyire, hogy volt, mint volt; mert cifra
180 18   |         utánjárásra annyit megtudtunk, hogy Josefstadtba csukták el
181 18   |         elolvastuk. Azt írta a lelkem, hogy nagybeteg, nehéz gyomorbaja
182 18   |            gyomorbaja van. Attól tart, hogy belehal, ha soká tart. Nekem
183 18   |              térdeplek, úgy könyörgöm, hogy kegyelmezzen meg a Sándoromnak.” - “
184 18   |                beeresztenek.” - De hát hogy mégy Bécsbe, hisz csak annyit
185 18   |             csak annyit tudsz németül, hogy: “ja so.” - “Elég az, a
186 18   |               tyúkász-szekérrel, igaz, hogy felmehetnél ingyen.” - “
187 18   |               be kellett mondanom, meg hogy mi a mestersége? Ügyvéd. “
188 18   |            ráhagytam. Hát csak beírta, hogy “vakáte”. A firtlibankó
189 18   |                kocsisgazda azt mondta, hogy dohány után szaglásznak.
190 18   |         elkezdtem szétnézni. Jézuskám! Hogy tudom én itt meg a helyes
191 18   |            zsandárok között. Kérdezte, hogy audienciára akarok-e menni?
192 18   |                 ami azt tudatta velem, hogy hányadiknak következem a
193 18   |         megláttak. Eleinte azt hittem, hogy sérti a szemüket az én parasztviseletem.
194 18   |              jó szokását a császárnak, hogy ha parasztnő van az esedezők
195 18   |       szemekkel. Azt is elfelejtettem, hogy térdre kellene előtte esnem.
196 18   |               ahogy Isten tudnom adta, hogy a férjemért jöttem könyörögni,
197 18   |            arra kérem a felséges urat, hogy kegyelmezzen meg neki, hogy
198 18   |            hogy kegyelmezzen meg neki, hogy újra elfoglalhassa a kántori
199 18   |               Isten, de mingyá! - Mert hogy nagyon beteg az uram, itt
200 18   |                de nem engedte. Intett, hogy elmehetek. Az asztalnál
201 18   |          asszonyságot. Intettem nekik, hogy jól van a dolog; megértették.
202 18   |           nevét értettem meg, meg azt, hogy “vakáte”; “igenis, vakáte”
203 18   |               ajtaja fölé az van írva, hogy: kassza. Ezt is megértettem.
204 18   |              borítékjára az volt írva, hogy “zehn Gulden”, odatette
205 18   |   márványasztalkára. Én azt gondoltam, hogy azért teszi oda, hogy válasszak
206 18   |       gondoltam, hogy azért teszi oda, hogy válasszak belőle: kiemeltem
207 18   |           középsőt. Erre ő azt mondta, hogy “aber”, s mutatta, hogy
208 18   |                hogy “aber”, s mutatta, hogy ez mind az enyim.~ ~Jaj
209 18   |               Ilyen szó nem is hiszem, hogy volna a magyarban. Mind
210 18   |      josefstadti tömlöcbe. Azt mondta, hogy olvassam el. (Ha csak az
211 18   |           peczál!” mire az azt mondta, hogy -“niksz peczál.” Ezzel is
212 18   |          szolgálatát, s meginvitáltam, hogy ha lejön egyszer Kecskemétre,
213 18   |               van. Amire ő azt mondta, hogy “gute ráz”, meg is rázta
214 18   |                meg is rázta a kezemet, hogy jól megértsem.~ ~Violát
215 18   |            olyan hamis szemeim vannak, hogy belepislogtam abba a kis
216 18   |               a kis könyvbe, s láttam, hogy a Sándorom neve után kétszer
217 18   |               De még jobban meglepett, hogy a Sándor neve fölött a te
218 18   |              Az asszonyság észrevette, hogy leskelődtem. Egyenesen hozzám
219 18   |               meg kell önnek fogadnia, hogy a mi josefstadti utunkból
220 18   |                teszek; mert azt tudom, hogy adósság. Kettőnek el kell
221 18   |                felvilágosítottak róla, hogy mit jelentenek azok az “
222 18   |                akiknek az a feladatuk, hogy az itteni foglyok nehéz
223 18   |             szívű ember. Jó szerencse, hogy nem lakik állandóul Josefstadtban:
224 18   |            kiforgattatja. Ha megtudná, hogy a foglyok az ő távollétében
225 18   |                kellett neked mondanom, hogy jól megértsd. Elébb elmondtam
226 18   |         megértsd. Elébb elmondtam már, hogy a foglyok nevei után betűk
227 18   |              az első hónapban történt, hogy pénzért dolgozott; amikor
228 18   |          minisztérium nem döntötte el, hogy szabad-e az államfoglyoknak
229 18   |               még azt is megkövetelte, hogy a foglyok csak abban az
230 18   |              is szegényke: nem hiszem, hogy férjhez vegyék. Veronka
231 18   |          fehérszemély, akit látnak. De hogy az uradról beszéljek: a
232 18   |               O” volt. Ez annyit tesz, hogy semmi. Ezt a munkáját a
233 18   |       zárkájukhoz. Én attól rettegtem, hogy az ispitályban fogom találni,
234 18   |                máskor. “Hála Istennek, hogy nem vagy nagybeteg, ahogy
235 18   |            volna!”~ ~“Micsoda?”~ ~“Az, hogy nem tudok enni.”~ ~“Miért
236 18   |                    Én váltig unszolom, hogy megosztom vele a magam ebédjét:
237 18   |       ezüstpénzt: de csak azért tette, hogy megtudja, nem hamis pénz-e,
238 18   |           herceggé vagyok téve! De hát hogy jutottál te annyi ezüstpénzhez?~ ~
239 18   |              nehogy azt higgyék rólam, hogy vándor olajkárost gyilkoltam
240 18   |               az asztalt az ökleikkel, hogy csak úgy csörgött rajta
241 18   |         ijedten Viola.~ ~- Hát persze, hogy lánc. Hozzá tartozik az
242 18   |         asszonyságok abban fáradoznak, hogy az államfoglyokat legalább
243 18   |                 Annyit tudattak velem, hogy ha valaki pénzt akar küldeni
244 18   |                aztán a komité határoz, hogy fölvegye-e a jótékony hölgyek
245 18   |           árulkodó, öröme telik benne, hogy a haza fiai így szenvednek,
246 18   |      szenvednek, hisz ő megjövendölte, hogy ez lesz a végük.~ ~- Nem.
247 18   |            vadásznak, én örültem neki, hogy egy régi jó barátot láthatok,
248 18   |               hébe-hóba.~ ~- Csodálom, hogy a kedves férjed nekem erről
249 18   |         félreteszi. Én fogadni mernék, hogy Csacsina valami alávalóságot
250 18   |                jól megmagyarázta neki, hogy ezért vegyen a szatócsnál
251 18   |                 Ordíts az ordináncnak, hogy vigye ki!”~ ~- Dehogy ordítok.~ ~-
252 18   |            sorba vizitálta a zsebüket, hogy nem dugtak-e el valami tilalmas
253 18   |           ablak hídjára, s azt mondja, hogy: “Szervusz”.~ ~No ez magyarul
254 18   |         mielőtt megkérdezhettem volna, hogy kihez legyen szerencsém,
255 18   |              ebből a szóból megtudtam, hogy ez a profosz leánya, aki
256 18   |                napkeleti virágnyelven, hogy a jótékony hölgyek megérkezése
257 18   |            semmit.~ ~Azzal megmutatta, hogy a börtön vasajtaján egy
258 18   |            bámulunk itt ezen a csodán: hogy abriktolnak itt egy csomó
259 18   |              odahaza, s ahhoz szokott, hogy ő parancsoljon. De hát szokni
260 18   |      összeborzadt attól a gondolattól, hogy ha az én Sándorom ilyen
261 18   |           amikben veres bor volt. Mert hogy a fogoly urak mától fogva
262 18   |              uraknak. Megengedi nekik, hogy az ő esztergályos-műhelyében
263 18   |               No majd megmondom neked, hogy mikor mehetsz oda; az én
264 18   |                felett volt. Hallottam, hogy járkált alá s fel odafenn,
265 18   |         gondolt. Türelmetlen a lelkem, hogy engem nem talál, ahol elhagyott.
266 18   |                de aztán megmagyarázta, hogy a katona eltávozott. Felizent
267 18   |       eltávozott. Felizent az uramhoz, hogy ne nyugtalankodjék: jó helyen
268 18   |          paprikás csirkét elkészíteni, hogy olyan legyen, amilyennek
269 18   |          főztem az egész tisztikarnak, hogy mennyi kell a zsírból, hagymából,
270 18   |                 hagymából, paprikából, hogy jóízű legyen; mennyi sót
271 18   |                kavargatni a tartalmát, hogy oda ne kapódjék az oldalához,
272 18   |                a fogoly urak kórusban, hogy az a nehéz épület majd az
273 18   |               most is sírt a jó Zsófi, hogy visszaemlékezett erre.~ ~
274 19   |           lelkedre. Azt a szándékodat, hogy az uradat meg akarod látogatni
275 19   |            magamat a térparancsnoknál, hogy megköszönjem neki azt a
276 19   |         beszélt hozzám.~ ~Kikérdezett, hogy mármost hová szándékozom
277 19   |     szándékozom menni.~ ~Mondtam neki, hogy férjemnek az édesanyjához,
278 19   |             férjemnek az édesanyjához, hogy megvigasztaljam nagy aggodalmában
279 19   |            hadd higgye az öregasszony, hogy a fia beteg, s hadd panaszkodjék
280 19   |   kérdezősködnek felőle.”~ ~Ráhagytam, hogy úgy fogok tenni; ámbár nem
281 19   |                   Azután azt kérdezte, hogy hát még hová készülök ellátogatni.~ ~
282 19   |           ellátogatni.~ ~Mondtam neki, hogy ide tehozzád a Markóczy-kastélyba.~ ~
283 19   |                hányni, odajött hozzám, hogy a fülembe súghasson.~ ~-
284 19   |          vigyázzon ám csak a nyelvére, hogy valamit ki ne fecsegjen
285 19   |             jusson még csak annyi sem, hogy kegyed itt járt a börtönben,
286 19   |                itt járt a börtönben, s hogy itt a foglyokkal emberi
287 19   |      megesküdtem a lelkem üdvösségére, hogy Csacsina előtt nem fogok
288 19   |             oka volt rá az ezredesnek, hogy erre figyelmeztessen. Én
289 19   |             még csak gyanúja sem lesz, hogy hol jártál.~ ~- Nagyon jól
290 19   |          Violának az ösztöne megsúgta, hogy a férjétől kapott ébenfa-karperecet
291 19   |                Most kapott értesítést, hogy siessen haza a szülői házhoz,
292 19   |               csak megmaradt amellett, hogy ő holnap hazautazik.~ ~Viola
293 19   |                pedig intézkedést tett, hogy a városba kiránduljon.~ ~(
294 19   |              Megerősítette a gyanúját, hogy Viola sem inast, sem szobalányt
295 19   |            annyit tudtak neki mondani, hogy egy nagy társaság útra kelt
296 19   |              és Josefstadtot, anélkül, hogy valaki feljegyezhette volna,
297 19   |                karonfogta, s felkérte, hogy menjen fel vele a térparancsnoki
298 19   |                feleségét.~ ~Azt hitte, hogy álmot lát; nem akart hinni
299 19   |                mellékszobába, anélkül, hogy látná önöket valaki. Én
300 19   |                  El kellett felejteni, hogy ez itt börtön. Hogy ez az
301 19   |         felejteni, hogy ez itt börtön. Hogy ez az élet a halálbüntetést
302 19   |               senkinek. Gondoljuk meg, hogy mi e boldog napot egy nemes
303 19   |           szigorú: a börtön arra való, hogy fájjon. Titkunk elhíresztelése
304 19   |             Otthon nem is sejti senki, hogy hol járok. Majd találok
305 19   |             Elég, ha mi ketten tudjuk, hogy boldogok voltunk.~ ~- Meg
306 19   |       csatlakozva. Útközben betanulta, hogy micsoda meséket kell neki
307 19   |          asztal fölött közrebocsátani, hogy a férjénél tett látogatást
308 19(1)|                           Előre tudom, hogy erre sokan azt fogják mondani,
309 19(1)|              sokan azt fogják mondani, hogy az ilyen alak, mint ezé
310 19(1)|              én bizonyosnak mondhatom, hogy ez is, mint regényem többi
311 20   |                rákezdte a példálózást, hogy hol jár most Viola asszony,
312 20   |            napjára ki tudta számítani, hogy Viola mikor jár Bécsben,
313 20   |            véletlen úgy hozta magával, hogy Viola és Amadé ugyanaznap
314 20   |               a sorsa, ami a másiknak, hogy a térparancsnok bontja fel,
315 20   |           fogod érteni. Azt tudod jól, hogy az én öregem teljes életében
316 20   |                is vitte a sír szélére, hogy a forradalom leveretése
317 20   |             sokszor kérdezem.~ ~- Azt, hogy én is szolgáltam a forradalmi
318 20   |            arról akar megbizonyosodni, hogy mit csináltam azóta, hogy
319 20   |              hogy mit csináltam azóta, hogy Péterváradról kapituláció
320 20   |         urasághoz? Én megmondtam neki, hogy tisztességes állást kaptam
321 20   |                   Az öreg azt kívánta, hogy erről neki hiteles bizonyítványt
322 20   |                  Bizonyos vagyok róla, hogy valami malíciát fog belevegyíteni -
323 20   |         szükség, melyben elismertetik, hogy Zentai Amadé a forradalom
324 20   |              leírta; de még hozzátéve, hogy e vitéz tett után úgy tekintik
325 20   |       örökségből. Hisz ebből megtudja, hogy mi hivatalt visel az ő fia
326 20   |               hivatalos bizonyítványt, hogy ő felsőbb engedély mellett
327 20   |             találta kiejteni a száján, hogy hiszen az egész Zentai-birtok
328 20   |            Amadénak az a rendeltetése, hogy családot alapítson, megházasodjék.~ ~
329 20   |               aztán Violán volt a sor, hogy felyülkerüljön.~ ~- Magam
330 20   |              Az csak meg akarja tudni, hogy kik azok a jótékony előkelő
331 20   |            összeget, kinyilatkoztatva, hogy ezt évenkint ismételni fogja.
332 20   |              író vád terhe alatt volt. Hogy mégis az újult irodalomnak
333 20   |         kastélyba. Egy fiatal hölgy.~ ~Hogy fekete ruhát viselt, az
334 20   |      tudakozódott.~ ~Azok utasították, hogy csak lépjen be, az úrnő
335 20   |          milyen erőtetésbe kerül neki, hogy mikor ezt mondja, a könny
336 20   |                a ketten. S nem szabad, hogy egy fürkésző szem meglássa
337 20   |           gyászt: hadd higgye a világ, hogy vigasztalva vagyunk. Akármi
338 20   |              magad előtt, el ne áruld, hogy nagy fájdalmad van. Majd
339 20   |                meséket közrebocsátani, hogy magad is elbámulsz rajta.
340 20   |             Most már tudta a vendégnő, hogy kinek híják. A férje nevét
341 20   |    hallgatózott az ajtón, azt hihette, hogy ezek ugyan vidám hölgyek.
342 20   |             elköltve. Emília megvallá, hogy tegnap óta nem evett semmit.
343 20   |            annak semmi: azt mondta rá, hogy imádja.~ ~- Tarhonyát, burgonyát,
344 20   |            amivel azt a jót is elérte, hogy valamennyi cselédnépet mind
345 20   |            mind kapicányon tarthatott, hogy ne szemfüleskedhessenek.~ ~
346 20   |          Flórián, de Viola félretolta, hogy helyet csináljon Emíliának
347 20   |                Zsémbelt a szakácsnéra, hogy nagyon megpaprikázta.~ ~
348 20   |              És szabad lesz megtudnom, hogy milyen hivatást méltóztatik
349 20   |           siettek a hölgyek bevégezni, hogy hálószobájukba vonulhassanak
350 20   |                 Viola úgy intézkedett, hogy Emília az ő hálószobájában
351 20   |           elváltunk. Te hátramaradtál, hogy a férjed életéért könyörögj
352 20   |        példádat. De férjem azt mondta, hogy ő kicsiny ember, őt nem
353 20   |          meséket adták szájról szájra. Hogy Fiuméban már kikötött a
354 20   |            átkozott ráismert, s tudta, hogy a kormány körözteti a férjemet.
355 20   |                intézted azt a kérdést, hogy elég jól meg tudja-e majd
356 20   |          kinéztem az utcára, s láttam, hogy az utcaajtónk előtt egy
357 20   |             Magamnak kellett kimennem, hogy az utcaajtót kinyissam.
358 20   |          biztos kemény hangon kérdezé, hogy itthon van-e a férjem, a
359 20   |            nevét említve. Én feleltem, hogy odabenn van. Azzal a katonáknak
360 20   |            katonáknak adott parancsot, hogy lépjenek be, s álljanak
361 20   |             elég ez egy erős férfinak, hogy meghaljon? Én felöleltem,
362 20   |            írást a kezembe. Az a címe, hogy ítélet. Abban kimondják,
363 20   |               ítélet. Abban kimondják, hogy a férjem elvonta magát a
364 20   |             Amit úgy hínak köznyelven, hogy “per Schub”.~ ~- Te “per
365 20   |                Jó szellemem azt súgta, hogy születésem helyéül e helységet
366 20   |               Annyi időt sem engedtek, hogy a férjem sírját fölkeressem
367 20   |          imádkozni.~ ~Viola azon volt, hogy barátnéja szemeit álomra
368 20   |            neved azért a kegyelmedért, hogy az én jó uram számára olyan
369 21   |           Szomorodott szívvel jelenté, hogy szeretett édesatyja a mai
370 21   |                írt levelében arra kér, hogy a temetés után maradjak
371 21   |            Hanem az köztudomású dolog: hogy az öreg Zentai teljes életében
372 21   |               Ha valaki ráfanyalodott, hogy az udvarára behajtasson,
373 21   |       fölösleges. Amadé mind ez ideig, hogy beteg atyját ápolta, a kocsmábul
374 21   |             maga fölmentetéséről.~ ~De hogy honnan tudja ezt Flórián,
375 21   |         Flórián, s mi jót talál benne, hogy az kéznél van? Talán Viola
376 21   |               Emília nem állhatta meg, hogy azt a magas homlokot meg
377 21   |                kitalálták a fortélyát, hogy a kulcsot félig kell elfordítani,
378 21   |          Mindenki előrenyújtá a fejét, hogy a ládába pillanthasson.
379 21   |                szó ütötte meg a fülét, hogy “executor”.~ ~- Engemet
380 21   |          Tekintetes asszony mondhatom, hogy ez szép szerencse. Tízezer
381 21   |               öreget utolsó napjaiban, hogy megzsugorgatott, féltve
382 21   |               akiről még nem is tudja, hogy létezik a világon. Egy özvegy
383 21   |           járásbírónak. Megkérdi tőle, hogy elhozta-e magával az oldaltáskáját,
384 21   |              értesülve volt már arról, hogy mit tartalmaz a végrendelet.~ ~
385 21   |             Most ezzel összevetve azt, hogy Amadé ott volt folytonosan
386 21   |            volt nehéz rákövetkeztetni, hogy ki volt e rejtélyes végrendelet
387 21   |              naptól fogva letett róla, hogy Amadé számára az előkelő
388 22   |               a szobájában álmatlanul. Hogy idegessége folyton nőtt,
389 22   |            aztán felvilágosítá felőle, hogy mi baja. - A népajk úgy
390 22   |              népajk úgy fejezi azt ki, hogy “kicsiny bántja a nagyot”.~ ~
391 22   |             papnak nincs hatalom adva, hogy a meggyónt bűnre abszolúciót
392 22   |         közelebb húzódott az atyjához, hogy súgva mondhassa meg.~ ~-
393 22   |   szerencsétlen.~ ~- S még azt mondod, hogy nincsen bűnöd! Férjed tizennyolc
394 22   |               tudatni kell a világgal, hogy ez időben ott voltál a férjednél
395 22   |                leültetett, azt mondta, hogy várjak nehány percig, rögtön
396 22   |                a férjemet. Nem akarta, hogy én menjek hozzá a börtönbe.
397 22   |       eltávozott. Én lesve hallgattam, hogy mikor csörren meg a lánc
398 22   |            lánc az ajtó előtt. Tudtam, hogy a foglyok láncot viselnek.
399 22   |                pillanatokban. Éreztük, hogy most a paradicsomot lopjuk
400 22   |           lopjuk meg e boldog órákért. Hogy ez mind a végzet kijátszása,
401 22   |              mind a végzet kijátszása, hogy szembeszállunk a sors akaratával,
402 22   |         láttunk. Férjem megmagyarázta, hogy miért kell ily gondosan
403 22   |          tiltja a börtöni rendszabály, hogy kést, vésűt, ráspolyt vegyenek
404 22   |           kormányzó, aki jó szerencse, hogy otthon lakik a birtokán,
405 22   |              potentát, aki azt akarja, hogy ami börtön, az legyen börtön,
406 22   |               ételébe, s ne adj Isten, hogy egy borospalack kerüljön
407 22   |           haudujudu? Azt hiszik talán, hogy majd Palmerston iderepül
408 22   |               Figyelmezteti az urakat, hogy neki még más büntetésre
409 22   |                kell, lesütött szemmel, hogy őket valaki bottal fenyegeti.~ ~-
410 22   |               mondta el mindezt nekem, hogy óva figyelmeztessen, nehogy
411 22   |     fogadtatásunk alkalmával. Először, hogy őt magát megszabadította
412 22   |         vezette a felesége elé. Aztán, hogy egyedül hagyta a nejével,
413 22   |                szigorú rendszabálynak, hogy ha ez kipattan, az ezredest
414 22   |               a jó hírnevem védelmére, hogy a férjemmel találkoztam
415 22   |                   Az járt az eszemben, hogy külföldre menekülök az itthoni
416 22   |               ha bűnös volnék, tudnám, hogy mit tegyek. Megölném magamat.
417 22   |                 Lehetetlen azt tennem. Hogy az én átkozott becsületemért
418 22   |                tövisei, arra gondolsz, hogy az idvezítő is töviskoszorút
419 22   |              titkodat.~ ~- Megengeded, hogy minden reggel eljöjjek a
420 22   |               Isten tudja és az atyám, hogy miért imádkozom.~ ~- Egyelőre
421 22   |               mint aminőt elbírt.”~ ~- Hogy került ez a te kezedbe?~ ~-
422 23   |              nőnél úgy híják e sorsot, hogy “Istentől megáldott”, nála
423 23   |           megáldott”, nála úgy hítták, hogy “embertől megátkozott”.~ ~
424 23   |                magával a világra: azt, hogy született.~ ~Viola tudta
425 23   |          született.~ ~Viola tudta jól, hogy ő ezzel ki van rekesztve
426 23   |       rekesztve az emberi társaságból, hogy mindenki követ dob rá. Nem
427 23   |            melyben azt tudatják velem, hogy a leányom nevét kitörölték
428 23   |               alapítványát, rám bízva, hogy azt neki kézbesítsem.~ ~
429 23   |             fogom küldeni az összeget, hogy fordítsa az államfoglyok
430 23   |                 A postás azt gondolta, hogy legjobb lesz, ha ezeket
431 23   |           kézbesíti. Annak tudni kell, hogy kinek az adresszére szólnak.
432 23   |               bá bá”, ami annyit tesz, hogy “bácsi”.~ ~Mert az újszülött
433 23   |                alvás; táttá azt teszi, hogy elment, akit hív; tütü az
434 23   |                nem téveszti össze azt, hogy “bábá”, azzal, hogy “papa”?~ ~
435 23   |               azt, hogy “bábá”, azzal, hogy “papa”?~ ~Azután kezet csókolt
436 23   |       küldöznek hozzám. Én azt hiszem, hogy ezek önnek szólnak. Vegye
437 23   |                  Megengedi méltóságod, hogy a leveleket olvasatlanul
438 23   |                világot kiabálni azzal, hogy én vagyok e család megrontója.
439 23   |               akarnak rákényszeríteni, hogy futva fussak ebből a kastélyból,
440 23   |               majd tapasztalni fogják, hogy ha megszűnt már Magyarországon
441 23   |        szerencse, - mondá a lelkész -, hogy jelenleg cenzúra uralkodik
442 24   |            akik nem vállalkoztak arra, hogy messze vidékre elvándoroljanak
443 24   |          idealista. Az ő eszméje volt, hogy minden hadcsapathoz küldjön
444 24   |              ember volt: nem várta be, hogy kérdőre vonják a karikatúráiért,
445 24   |                s aztán ha vette észre, hogy a szemfüles hatóság nyomában
446 24   |               szerencséjének tartotta, hogy kézbesítheti neki a hadbíróság
447 24   |              alaposan váltott csizmát, hogy kilépett az ablakon, s úgy
448 24   |              az ablakon, s úgy eltűnt, hogy nem hagyta hátra a lakcímét.
449 24   |             folyton bujdosott. Persze, hogy senki sem üldözte. Az ilyen
450 24   |                 Ez, amint meghallotta, hogy elszakadt rokonait leigázta
451 24   |               német, rögtön elrendelé, hogy ötszázezer ősmagyar fegyverbe
452 24   |     Josefstadtba a fogoly Markóczynak. Hogy lehet ennek kitalálni a
453 24   |              ennek kitalálni a módját, hogy útközben el ne sikkadjanak?~ ~-
454 24   |                   mondá Amadé - de hát hogy jutsz te be a josefstadti
455 24   |                a börtönből előkerülök: hogy az én imádott asszonyom
456 24   |           teszem.~ ~- Ön nem is sejti, hogy micsoda rosszat fog ezzel
457 24   |               fog. Azt fogják mondani, hogy hazudom. Ki hiszi el, amit
458 25   |        gondolták ki a vidék úrhölgyei, hogy összebeszélésre naponkint
459 25   |           feltartották a napernyőiket, hogy az ablakokra ne lássanak.
460 25   |             cselédekkel: úgy látszott, hogy tudta itt a járást: csak
461 25   |             járást: csak azt kérdezte, hogy itthon van-e a méltóságos
462 25   |                   Viola nem tagadhatá, hogy úgy van.~ ~A régi nő még
463 25   |                csak el kellett jönnöm, hogy meglássam az én kedves kicsikémet,
464 25   |                cselédnek: ő tudta már, hogy mire való az.~ ~Az ilyen
465 25   |         suttogja a babonás paraszthit, hogy az megveri a szemével a
466 25   |            abból az életből vissza. De hogy most itt lehetek, annak
467 25   |              mondja azt el a nagyanya, hogy mit látott az unokáján.
468 25   |                anya gondoskodott róla, hogy elhallgattassa a sivalkodó
469 25   |                meglátszott az arcodon, hogy idegen vagyok rád nézve:
470 25   |               láttál. Ebből megtudtam, hogy az arcképemet kidobták a
471 25   |              azért a nagylelkűségeért, hogy a válóperben megítélt évi
472 25   |   pirospecsétes, azt tudatta a fiával, hogy találkozott egy rangjához
473 25   |                Mária arra kéri a fiát, hogy ha meghal, jöjjön el a halotti
474 25   |                másnak azt a feladatot, hogy az arcképet helyére visszaillessze.~ ~
475 25   |             Levélben tudatta Violával, hogy ő nem marad meg abban a
476 25   |             Viola eleitől fogva tudta, hogy Flórián az esküdt ellensége.
477 25   |              egykor én ennél a háznál! Hogy éltem keresztül a poklot
478 25   |           adtad a vágyat. Te kívántad, hogy asszony legyek. Az voltam.
479 25   |               cselédség is észrevette, hogy van már úrnő a háznál, aki
480 25   |                beszél: nem csak azért, hogy híven van találva a megszólalásig;
481 25   |         Megírta az előkelő hölgyeknek, hogy minő megbecsülhetetlen kincs
482 26   |                húzott. Látszott rajta, hogy valami nagy dologra készül.~ ~-
483 26   |               mögött történt, anélkül, hogy én előmozdíthattam volna,
484 26   |                 De tessék meggondolni, hogy akkor nekem itt kell maradnom
485 26   |               Viola átizent Emíliához, hogy jőjjön be hozzá.~ ~Az özvegy
486 26   |                a legfőbb rágalom. Majd hogy elkövetkezett az egybekelés
487 26   |             vigasztalásul szolgált az, hogy mások boldogságát láthatta.
488 26   |             csalódása, amit úgy hínak, hogy “elválasztás”. Amikor az
489 26   |              katonai iskolába küldték, hogy ne lássa otthon a rossz
490 26   |               megsérti. Nemcsak azzal, hogy ő maga minden csábító szirénnek
491 26   |           férje részéről érhet: azzal, hogy árulja a nejét. Ő maga hozza
492 26   |           nekik a kísértésre. Mutatja, hogy nem féltékeny.~ ~Hát nincs-e
493 27   |                mit tehet egyebet, mint hogy összeteszi a kezeit és imádkozik?~ ~
494 27   |              Mi volt a könyörgése? Az, hogy az Isten hozza haza apát.~ ~
495 27   |               apa még mindig nem jött, hogy kis lovacskát is adjon a
496 27   |            rettegett kormányzó.~ ~Hej, hogy elcsendesült egyszerre minden
497 27   |            olyan ötvenet vágatok önre, hogy még a csillagokat is lerúgja
498 28   |      dicsekedve emlegeti ismerőseinek, hogy az ő leányának a vőlegénye
499 28   |           vőlegénye olyan derék ember, hogy most került ki a börtönbül.~ ~
500 28   |              Ez olyan okos ember volt, hogy idejekorán eladta a birtokát
501 28   |                 arra kényszeríté őket, hogy születésük helyének megyei
502 28   |          magukviseletét ellenőrizni.~ ~Hogy miből éljenek meg? Az az
503 29   |               vigasztalni fog a tudat, hogy boldog életet fog otthon
504 29   |                lovassági pisztolyok. S hogy hasznukat is vehesse, mellékelem
505 29   |             súgá:~ ~- Aztán azon légy, hogy ide vissza ne térj.~ ~-
506 30   | véleménycserélés. Mindenki találgatta, hogy mi fog történni a férj és
507 30   |               dolog - mondá Flórián -, hogy a megérkező családfő elfogadására
508 30   |               izent az egyházfi által, hogy csak az isteni tisztelet
509 30   |            hatóság tudatta az úrnővel, hogy két fegyveres zsandár fog
510 30   |                megcsókolta az orcáját, hogy azt gyönyörűség volt nézni,
511 30   |              gyönyörűség volt nézni, s hogy ő is mondjon valamit, azt
512 30   |                akarta neki megengedni, hogy az ő kedves Sándorját megölelje.~ ~
513 30   |             sietett ide.~ ~- Bocsánat, hogy elkéstem - kezdé mindjárt,
514 30   |          társasága terheli, meggyónva, hogy egy napot férje börtönében
515 30   |             szabad ezt közhírré tenni, hogy a hatalmasok kegyetlen bosszúját
516 30   |               hirdeti-e ennek az arca, hogy hűséges voltam az én uramhoz?~ ~-
517 30   |                piktor, a Károlyka, kár hogy most nincs itt, mikor josefstadtból
518 30   |               sipegé a tiszttartóné. - Hogy kapta ölébe a fiacskáját.~ ~-
519 30   |              ölébe a fiacskáját.~ ~- S hogy vágta a szeme közé Csacsinának
520 30   |           alatt senki sem ügyelt arra, hogy az előteremben mi történik.~ ~ ~ ~
521 31   |          történt e rövid időköz alatt, hogy Markóczy Dezső meglátta
522 31   |             igazolta rövid távollétét, hogy házigazdai feladatait járt
523 31   |            Hanem aztán magától rájött, hogy nincs igaza.~ ~Minden családi
524 31   |            Dezsőnek meg kell mutatnia, hogy a hosszú börtönbenlakás
525 31   |               alatt nem felejtette el, hogy ő magyar főnemes, s ismeri
526 31   |                csak most jutott hozzá, hogy tiszteletét tegye a háziasszonynál.~ ~-
527 31   |       háziasszonynál.~ ~- Hol járt ön, hogy oly soká késett?~ ~Sándor
528 31   |              ivóterem. Annyira üresen, hogy még Dezső, Amadé és Sándor
529 31   |           kapus annyit tudott mondani, hogy a három úr a vendégek eltávozta
530 32   |          otthonban ölelő karok vártak, hogy nem sietett örömének virágát
531 32   |             adni! Mi okuk lehetett rá, hogy híradás nélkül elfussanak:
532 32   |       Azonkívül köztudomású volt róla, hogy a denunciánsokat gyűlöli;
533 32   |            hazafit maga figyelmezteti, hogy vigyázzon magára.~ ~A megyefőnök
534 32   |               feszesség. Ön bejelenti, hogy hazaérkezett az államfogságból:
535 32   |          híreszteltek, s azt gondolta, hogy valami családi tragődia
536 32   |        porkoláb-fogságot, de meglehet, hogy a legfelsőbb kegyelem, tekintve
537 32   |        barátaihoz, s mondja meg nekik, hogy siessenek vissza a feleségeikhez.
538 Ut   |                   Húsz esztendő múlva, hogy a regény befejeződött, én
539 Ut   |              véleményét. Igazolta azt, hogy ez a nő élőhalottnak címezi