Fezejet

 1  4|            kardomat magadnak. Eredj isten áldásával, s térj vissza
 2  6|           kezét nyújtotta neki.~ ~- Isten hozta. Nincs nagy baja az
 3 16|           Istenért!~ ~- Ha elhagyta Isten a hazámat, hagyjon el engemet
 4 18|           nyelvem, elmondtam, ahogy Isten tudnom adta, hogy a férjemért
 5 18|        imádságunkban is: adjad uram Isten, de mingyá! - Mert hogy
 6 18|            tápláló eledelt. Csak az isten ott tartaná a börtönben
 7 18|             megkönyörül rajtuk a jó Isten - meg a császár. A jótékony
 8 18|         énekelni a magyar himnuszt: Isten áldd meg a magyart. Erre
 9 19|             benyitottál: aztán amit Isten tudnom adott.~ ~- Te ezt
10 19|      csókban.~ ~Áldják az éjszakát. Isten malasztja van velük. Ez
11 19|         sáncfogságra is jut.~ ~- Az Isten szerelméért!~ ~- A katonai
12 19|        boldogok voltunk.~ ~- Meg az Isten.~ ~Odalent a folyosón a
13 20|            nálam... Megvigasztal az Isten.~ ~- Az Isten... az Isten... -
14 20|       Megvigasztal az Isten.~ ~- Az Isten... az Isten... - rebegé
15 20|           Isten.~ ~- Az Isten... az Isten... - rebegé Emília. - Te
16 22|            amiért nem büntet meg az Isten.~ ~- Nem értem, amit beszélsz.~ ~-
17 22|           foglyok ételébe, s ne adj Isten, hogy egy borospalack kerüljön
18 22|         szolgál.~ ~- Hiszen csak az Isten tudja és az atyám, hogy
19 22|        összeroskad. Aláírva e sor: “Isten csak a saját fiára tett
20 22|            áldását a leányának.~ ~- Isten erősítse meg a te szívedet.~ ~-
21 23|     teste-lelke ezzel foglalkozott. Isten ajándéka volt az: vigasztaló
22 24| elbocsátanak, hazahozom.~ ~- Óh, az Isten áldjon meg érte - mondá
23 25|           nem bántam meg semmit. Ha Isten elé kerülök, azt mondom:
24 26|              Imáját meghallgatta az Isten.~ ~ ~ ~
25 27|             könyörgése? Az, hogy az Isten hozza haza apát.~ ~Már futni
26 27|           utána, a magyar himnusz: “Isten áldd meg a magyart”.~ ~Nagy
27 30|       kínzása megszűnt. Áldassék az Isten!~ ~A jelenlevők mind meg