Fezejet

 1  6|            volt:~ ~“Rögtön induljon ön valamennyi rendelkezésére
 2  6|            az ajtóban.~ ~- Veressen ön rögtön alarmot! Fúvasson
 3 17|        bámult rajta.~ ~- Hogy lehet ön itten?~ ~- A péterváradi
 4 17|                  És mármost mit fog ön kezdeni?~ ~- Magam sem tudom.
 5 17|             ezt méltóságod?~ ~- Hát ön az asztalnál velünk fog
 6 19|             mondá:~ ~- Markóczy úr, ön arra az időre, amíg a neje
 7 20|             igen nagyra becsülöm az ön szolgálatait, s meg vagyok
 8 20|  parasztokkal és katonákkal. Nem az ön hibája. De amióta ennek
 9 21|          elnöklő hivatalnokhoz.~ ~- Ön a szerencsétlenül elhunyt
10 21|               Én vagyok.~ ~- Kapott ön valami ítéletet a lugosi
11 24|           De bizony azt teszem.~ ~- Ön nem is sejti, hogy micsoda
12 26|       maradnak a kastélyomban, amíg ön a birtokát átveheti a bérlőitől.~ ~-
13 26|      kastélyban.~ ~- No, csak elfér ön feleségestül a lakosztályban,
14 26|        éjjellátó szemeivel.~ ~- Ah! Ön félti a jó hírét? Lássa,
15 27|                  Nem, kegyelmes úr, ön nem fog senkit ez urak közül
16 29|    Szivélyes volt a búcsúvétel.~ ~- Ön igaz barátom volt, valódi
17 29|           napokban átéltem, csak az ön jóságát soha.~ ~- És ezt
18 29|          azzal a bilinccsel, melyet ön éveken át e házban viselt.~ ~
19 30|            Mi mindannyian vétettünk ön ellen, amidőn nem tudva
20 31|        háziasszonynál.~ ~- Hol járt ön, hogy oly soká késett?~ ~
21 32|          Semmi hivatalos feszesség. Ön bejelenti, hogy hazaérkezett
22 32|                  Nono! Ne beszéljen ön ilyen bolondokat! - szólt
23 32| hatáskörömbe tartoznék ez az ügy, s ön visszamehetne josefstadti
24 32|           idézést. Addig várhatnak. Ön valószínűleg kapni fog hat
25 32|            is fölmenti. Most menjen ön ki a barátaihoz, s mondja