Fezejet

 1  2|             az életjáradéka tőkéjét egyszerre kifizetteté, s ezzel felszabadítá
 2  3|          quinque solidost.~ ~S most egyszerre ide cseppenik ez a poéta,
 3  5|      asszonytagadót egy véletlennel egyszerre szerelmes trubadúrrá átalakítani,
 4  6|             ha lovat és kardot kap, egyszerre kész huszár. Hanem vezénylő
 5  6|            megint igaz volt.~ ~Most egyszerre trombitaharsogás hangzott
 6  6| íráskulccsal együtt.~ ~S az asszony egyszerre fölfogta a fortélyt, s lebetűzte
 7 17|   szökevénytől tanulta meg.~ ~Ezzel egyszerre fel lett csapva az értéke
 8 17|     odasietett a virágzsákmányra. - Egyszerre visszadobbant, s eldobta
 9 17|  szörnyeteget az még le nem teríti. Egyszerre megsebesítője ellen fordult,
10 17|             mert a két széttárt kar egyszerre lecsuklott, s a nehéz test
11 18|            szobájában Viola, amidőn egyszerre visongatás hangjai törtek
12 18|        láncot, kacagott is, sírt is egyszerre, és zsémbelt a barátnéjára:~ ~-
13 18|         forintosokat.~ ~A Sándornak egyszerre kipirosodott a képe.~ ~-
14 18|              ki lehet az, akivel én egyszerre ilyen jó barátságba keveredtem;
15 19|          beszélek” rigmusát, amikor egyszerre csak felnyitotta a száját,
16 20|             Tessék csak elképzelni. Egyszerre egy nagy uradalom birtoka
17 20|     évenkint ismételni fogja. Ezzel egyszerre megnyílt előtte a magyar
18 20|             a Losonczi Phönixből.~ ~Egyszerre ráismert a látogatójára,
19 21|        Flórián és az a hivatalos úr egyszerre hangoztatták: bravó, Amadé
20 24|           jó élettel kecsegtetve.~ ~Egyszerre megértette a helyzetet Károlyka.
21 24|          lábát betette a kastélyba, egyszerre vidám élet költözött a házba.
22 25|         percig némán.~ ~Akkor Amadé egyszerre meghajolt Mária előtt, a
23 27|              Hej, hogy elcsendesült egyszerre minden lárma.~ ~A hatalmas
24 31|       zűrzavarnak” neveztek: amikor egyszerre mindenki beszél, anekdotázik,