Fezejet

 1  4|    tenni egy hajdani úr! A szép Violának pedig a mai dicső nap emlékére
 2  6|   pléhgallért kellett fölvarrni Violának, s kész volt a törzstiszt.~ ~
 3  6|     Ellenségimet kergesd el.”~ ~Violának nem volt nyugta. Felsietett
 4  6|       harca.~ ~Senkije sem volt Violának, akitől tanácsot kérjen.
 5  7|  szobájába érve le segíté vetni Violának az úti köpenykéjét, hirtelen
 6  7|       te jobban még, mint én.~ ~Violának érthetetlen volt ez a talány.~ ~-
 7 13|   jószágigazgatói hivatala. Azt Violának is át kellett vállalni.
 8 17|     mindennapi asztaltársa lett Violának.~ ~Nem volt kellemetes társalgó,
 9 17|      elhallgatta. Az a gondolat Violának még távolról sem jutott
10 17|     illatárban úszik az erdő.~ ~Violának kedve támadt sétát tenni
11 18| egyenesen a nyakába rohanhasson Violának, akit összevissza csókolt
12 19|        Az ingyenélés ösztöne.~ ~Violának az ösztöne megsúgta, hogy
13 20|  Flórián bizonyítványát odaadta Violának, amin aztán a két asszony
14 20|       kezdett Viola miatt.~ ~De Violának sok természetes esze volt.
15 21|       hozott két levelet: külön Violának és Csacsinának. Amadé írta.
16 21|    miatt öngyilkos lett.~ ~Csak Violának éles esze tudta megtalálni
17 24|          összevissza csókolá.~ ~Violának sok mondanivalója lett volna
18 24|      Meglátja, madonnám - mondá Violának, mikor mind együtt voltak
19 25|        kendőlobogtatással.~ ~És Violának mindezt némán tűrnie kellett.~ ~
20 25|    válaszolt.~ ~- Vezess oda.~ ~Violának teljesíteni kellett anyósa
21 25|     ideérkezésének felajánlotta Violának a nála teendő látogatást.~ ~
22 25|        az rögtön meghozta volna Violának a felmentetést a gyalázat
23 26|        történtekről értesíti.~ ~Violának vigasztalásul szolgált az,