Fezejet

 1  4|     magához hívatá Flóriánt.~ ~- Kedves atyámfia, én most terád
 2  4|        maga dolgára tért át.~ ~- Kedves bátyám. Én most búcsút veszek
 3  8|        csak a “Zsófi” volt, igen kedves, gömbölyű teremtés, mindig
 4  8|              Figyelmeztetlek rá, kedves pajtásom, hogy a hadbíróság
 5 18| könnyeivel áztatott.~ ~- Nini, a kedves Zsófi! - kiálta Viola, melegen
 6 18|      szépen megköszöntem annak a kedves hadsegédnek a szíves szolgálatát,
 7 18|          Sándor neve fölött a te kedves férjed nevét pillantottam
 8 18|        fordult:~ ~- Hallja maga, kedves barátném. (Már kedves barátném!)
 9 18|      maga, kedves barátném. (Már kedves barátném!) Tud-e maga hallgatni?~ ~-
10 18|       tudni, a másik pedig az én kedves barátném, Markóczy Dezső
11 18| becsülték fel többre; hanem a te kedves urad neve után “Z” betű
12 18|          semmi. Ezt a munkáját a kedves urad már nem eladásra készítette,
13 18|   készítette, hanem emlékül az ő kedves kis felesége számára. Nézzed,
14 18|  hébe-hóba.~ ~- Csodálom, hogy a kedves férjed nekem erről nem szólt.~ ~-
15 20|       Egészen megszerettük azt a kedves várost. Azt hittük, örökké
16 21|     őtőle meg akarnák venni az ő kedves halottját aranyon, ezüstön.~ ~
17 25|     jönnöm, hogy meglássam az én kedves kicsikémet, az én unokámat.~ ~(
18 25|          ezt a gyűlölt teremtést kedves kicsikéjének nevezi?)~ ~-
19 30|      szobábul, le a lépcsőkön, a kedves visszatérő fogadására. Nem
20 30|          őt kereste.~ ~- Hát te, kedves Zsófi! Nem mégy az urad
21 30|       neki megengedni, hogy az ő kedves Sándorját megölelje.~ ~Eközben
22 31|      foganatosítani.~ ~- Ma a mi kedves látogatóink mindnyájan a
23 Ut|        szavait, ezen kezdve:~ ~- Kedves nőd! - s poharát Viola felé