Fezejet

 1  4| megrántotta a kabátját: - Ugyan édes barátom, mutass nekem csak
 2  4|           Markóczy Dezső valami édes lázt érzett végigfutni idegein.~ ~
 3  4|    végigfutni idegein.~ ~Milyen édes volt ez az egy csók!~ ~A
 4  6|       Neki nemcsak az urának az édes álma fölött kellett őrködni;
 5 11|         és szuronyoknál maga az édes anyaföld, a meredek hegylánc,
 6 17|         a családi boldogság, az édes hitvesi együttlét. Eddigi
 7 18|        Nekem sem kellett több. “Édes anyókám, mondok a napamnak,
 8 18|         szépen magyarul: “Ugyan édes lelkem, mondja meg, merre
 9 18|       majd csak bevágom.~ ~S az édes lelkem nekiveselkedett,
10 18|       nem mégy el éntőlem soha, édes Zsófikám.~ ~- De bizony
11 18|        bizony el kell mennem az édes anyósomhoz Kecskemétre,
12 19|     elbeszélését.~ ~- Hallod-e, édes Zsófikám. Énnekem egy gondolatom
13 19|       tette kockára. Ha ez a mi édes együttlétünk kitudódik,
14 20|         a helyzetét. Hisz maga, édes asszonyom, sohasem érintkezett
15 23|      volt gondja, mint ennek az édes gőgicsélésére. A világ átkait
16 23|      Amadé a papnak.~ ~- Nézze, édes felebarátom - mondá a pap -,
17 26|     volt a legnagyobb kincs, az édes kicsike. A fejlődő gyermek
18 26|    drága jó pépeket, és kínálja édes tengerihagyma-szörppel.
19 26|        a csészéből a szájába az édes kását. Soha életében ennél
20 30|  csókjaival elhalmozott.~ ~- Te édes angyalom! Gyermekem! Börtönvirágom!~ ~
21 31|      adott utasítást Dezső.~ ~- Édes Zsófi. Ez az egész vendégsereg
22 31|     mind itthon termett; még az édes likőröket is itthon főzték.~ ~
23 32|         börtönbül, akire itt az édes otthonban ölelő karok vártak,