Fezejet

 1  2|      rokon, vagyontalan atyafi, akit a nagybirtokú családfőnek
 2  2|    tartozó lénynek. Minek az?~ ~Akit éppen rávisz a kutyaindulat,
 3  4|    szabad megtudnom?~ ~- Magam, akit előtted látsz.~ ~- Most
 4  6|      ellen.~ ~Amaz egy istennő, akit oltárra emelünk, emez egy
 5  6|       emelünk, emez egy hetéra, akit kiutasítunk.~ ~A szabadság
 6  7| kifejezni, hogy annak az arcát, akit megszerettek, telesírják.~ ~
 7  8|      volt a hírhedett Bunkó is, akit pedig Schlick tábornok is
 8 18|   nyakába rohanhasson Violának, akit összevissza csókolt és könnyeivel
 9 18|       halálra nem ítélt, inkább akit csak lehetett, mind fölmentett,
10 18|       az egyetlen fehérszemély, akit látnak. De hogy az uradról
11 22|      valaki felhordta az ételt, akit mi nem láttunk. Férjem megmagyarázta,
12 22|        alatt viselt kincsemért, akit soha el nem hagyok magamtól,
13 22|         el nem hagyok magamtól, akit fölnevelek, amíg az atyját
14 23|         azt teszi, hogy elment, akit hív; tütü az ital; mámmám
15 23|   asszonyát, a legnemesebb nőt, akit valaha e világ látott. Itt
16 24|   porkolábnak, meg a leányának, akit már ismerek a Zsófi néni
17 25|   emlékezés.~ ~- Van gyermekem, akit szeressek.~ ~- Ez a szeretet
18 25|   büszke. Én is az a nő vagyok, akit az egész világ elítél, megtagad.
19 26|        beszélt Mária a férjről, akit reggelenkint holtrészegen
20 28|      sírból föltámadt kísértet, akit már elfeledtek?~ ~Boldog
21 30|         legelső volt a gyermek, akit karjára kapott, arcához
22 30|    Dezső elé, karján Emíliával, akit e rövid szóval mutatott
23 30|        jobbra-balra taszigálva, akit útban talált. Bizony azt