Fezejet

 1  2|        de még asszonytagadókrul soha. A láthatatlant lehet megtagadni
 2  2|      párbajnak, öngyilkosságnak soha hírét sem hallották, házasságtörő
 3  3|  korszaka nem volt, nem is lesz soha.~ ~Már a megyegyűlésen is
 4  5|        aulája, polgársága volt. Soha a magyart úgy nem szerette
 5  6|     Viola tapsolt örömében.~ ~- Soha jobbkor! Ezt a húsz hanákot
 6  6|         hatalom az intéző főnek soha meg nem fogja bocsátani.~ ~
 7  6| számadást rejtő útitáskát, amit soha el nem hagyott.~ ~ ~ ~
 8 11|        Emília, ki el nem maradt soha a férjétől.~ ~Ilyenek voltak
 9 15|        Én hagynám el az uramat? Soha! - mondá a derék Zsófi. -
10 16|         Mindnyájunknak. Örökre. Soha fel nem támad többé!~ ~Viola
11 18|      volt. De egészen ártatlan, soha ő senkit halálra nem ítélt,
12 18|          De nem mégy el éntőlem soha, édes Zsófikám.~ ~- De bizony
13 19| Csacsina. - Nem hal meg az öreg soha, mert annak konvenciója
14 20|         Itthon vagy a házamnál. Soha el nem bocsátalak. Amim
15 20|        amivel ezt mondta? Óh én soha el nem felejtem.~ ~- Nagyon
16 20|    ahonnan még fel fog támadni. Soha nem panaszkodom előtted
17 21|       kis táskában, amit Emília soha el nem hagyott magától?
18 22|         viselt kincsemért, akit soha el nem hagyok magamtól,
19 25|       De kiejteni nem hallottad soha. Ezt a nevet átok-szitok
20 26|        a szájába az édes kását. Soha életében ennél nevezetesebb
21 29|     átéltem, csak az ön jóságát soha.~ ~- És ezt már most nem
22 Ut|        a világ nem ád kegyelmet soha.~ ~ ~ ~