Fezejet

 1  5|         ilyen volt a szerelem - egyszer nagyon régen.~ ~Lélekfordító
 2  6|         túlnyomó erőben volt.~ ~Egyszer aztán a sűrű erdő felől
 3  8|       honvédtáborba.~ ~S ha már egyszer a cigány is ide tartott,
 4 15|  Mennyit bolondoznánk együtt!~ ~Egyszer aztán, mikor korán reggel
 5 17|    Markóczy Dezsőnek (havonkint egyszer, amikor pénzt küldött neki),
 6 17|   Zdrasztvujtye, szudarinja.”~ ~Egyszer meglepte őket e diskurzus
 7 17|  gyöngyvirággal, kankalinnal.~ ~Egyszer aztán veszedelmes kaland
 8 18|    meginvitáltam, hogy ha lejön egyszer Kecskemétre, meglátogasson
 9 18|         nevét pillantottam meg: egyszer egy “Z” betűvel, utána meg
10 18|  eszközt?~ ~Amíg ezt nézegetem, egyszer csak mellém könyököl valaki
11 18|          Mert ha az hónaponkint egyszer idejön, s végigjárja a zárkákat,
12 18|        készítette a galuskát.~ ~Egyszer csak az én Sándoromnak a
13 19|      már halálán egynehányszor, egyszer már ki is volt terítve,
14 19|      észrevétlenül.~ ~Azzal még egyszer megcsókolta a szerelme bálványát,
15 22|        templomi székemben, amíg egyszer csak eltűnök majd előled.~ ~-
16 23| utasította el azokat magától.~ ~Egyszer csak elkövetkezett a válság.
17 24|         már a Bükköt, a Tátrát. Egyszer a rendőrbiztos meg is csípte:
18 25|       tekintetét. Óh, ha én azt egyszer teneked elmondanám, miket
19 25|       egész jó társaságot, s ha egyszer én elkezdek beszélni, az
20 27|      után poharat koccintani.~ ~Egyszer Markóczy mámoros kedvében
21 Ut|      szembe az úrnővel Amadé.~ ~Egyszer a tudós is megszólalt -