Fezejet

 1  8|     társaságnak a basszista, a Sándor pátri; nemcsak a ritka szép
 2  8|   asszonyt vidám kedélyeért, a Sándor pátrit Markóczy még jobban
 3  8|   tanakodás alatt megszólalt a Sándor pátri mély hangja:~ ~- Hát
 4  8|      csapatomhoz hadbírónak.~ ~Sándor pátri rögtön felcsapott,
 5 15|      Szegeden összetalálkozott Sándor barátjával. Az a feleségét
 6 15|      felé tartott. Markóczy és Sándor Aradra igyekeztek, mely
 7 18|      volt az, a derék Zsófi, a Sándor Zsófija, Viola hű kísérője,
 8 18|       jobban meglepett, hogy a Sándor neve fölött a te kedves
 9 18|     fokhagymás rostélyost.~ ~A Sándor úgy nézett arra a krumplilevesre,
10 18|         de nem fogadja el.~ ~A Sándor dörmögött valamit: “A rabkosztnál
11 24| lefestem a Dezső bácsit, meg a Sándor bácsit, s a képeiket, mikor
12 25|           Azután következett a Sándor bácsi arcképe. Ezzel Zsófi
13 28|  Boldog az olyan ember, mint a Sándor bácsi, akinek van egy öreg
14 31|      zavard a papot. Ráérsz.~ ~Sándor értett belőle.~ ~Majd meg
15 31|       volt, hamar megértették. Sándor felszedte a fatális leveleket
16 31|      eltűnt férfi is: Amadé és Sándor.~ ~Sándor csak most jutott
17 31|   férfi is: Amadé és Sándor.~ ~Sándor csak most jutott hozzá,
18 31|        hogy oly soká késett?~ ~Sándor pátri megfelelt a nehéz
19 31|        ház. Messze kihangzik a Sándor pátri basszushangja. Közben
20 31|       hogy még Dezső, Amadé és Sándor sem láthatók sehol.~ ~Azok