Fezejet

 1  3|         belőle, hogy nem bírta a kezét visszatartani attól, hogy
 2  6|      sietett.~ ~Amadét meglátva, kezét nyújtotta neki.~ ~- Isten
 3  7|   jószágigazgató eléje lépett, s kezét a mellének feszíté.~ ~-
 4  7|         megvan, tessék rátenni a kezét. Én mosom az enyimet.~ ~-
 5  8|    nevezetes, hogy a játékában a kezét meg sem mozdította, s egy
 6 20|     vánkosára tette a fejét, két kezét imára kulcsolta a keblén:
 7 21|     udvariassággal nyújtá segítő kezét Flórián úr - és ő is kezet
 8 21|      odalépett hozzá, megszorítá kezét, s halkan suttogá: - Köszönöm
 9 22|          a halántékához csapta a kezét.~ ~- Szerencsétlen asszony!~ ~-
10 22| szavakért megcsókolta atyjának a kezét.~ ~- És most eredj haza
11 23|   értette ezt legjobban.~ ~Viola kezét nyújtá Amadénak csókolásra.~ ~-
12 25|         kezével megszorítá Amadé kezét. Erősen megszorítá.~ ~Ez
13 25|      odalépett hozzájuk, s egyik kezét az egyik, másikat a másik
14 26|          szemlesütve emelé föl a kezét, amit Amadé mohón ragadott
15 26|             Emília visszahúzta a kezét.~ ~- Legyen türelemmel -
16 27|        helyéről, mellére tette a kezét:~ ~- Én voltam.~ ~- No hát
17 30|    mutatott be:~ ~- Nőm!~ ~Dezső kezét nyújtá neki, határozott
18 30|       Azzal ajkaihoz emelé Viola kezét, és alázatosan megcsókolá.~ ~
19 31|          Hirtelen megfogta Amadé kezét kivitte magával az előterembe,
20 32|  íróasztalától, eléje sietett, s kezét nyújtá neki. Markóczy keze