Fezejet

 1  5|         Lelki nemességet kívántak tőle, nem ősi címert.~ ~Az apái
 2  6|          Különösen távol tartotta tőle Flóriánt. Az még bosszantotta
 3  6|      uradalmi pénztárban? - kérdi tőle Markóczy Dezső.~ ~- Honnan
 4  7|             Viola bámulva kérdezé tőle: - Miért sírsz, édesem?~ ~-
 5  7|    kincseket.~ ~Viola azt kérdezé tőle, hogy nem lesz-e ennek valami
 6  8|         Végzetes elhatározás volt tőle. Élet és halál, és becsületkérdés.
 7 18|         De levelet nem kaphattunk tőle.~ ~- Én sem kaptam még levelet
 8 18|         majd az egekig emelkedett tőle. Valami gyönyörű volt az
 9 19| lúdtollból. Nem is kérdezősködött tőle, mi hozta ide. Hát mi? Az
10 19|          fölkeresni s visszakérni tőle a láncait.~ ~Viola szerencsésen
11 20|           bohó, ha mások hallják. Tőle tanuljunk. A forradalom
12 20|          karhatalommal jöttek azt tőle elfoglalni: nem állhatott
13 21|         behajtasson, azt kérdezte tőle: “Hát atyafi, »fűves« a
14 21|         kezet csókolt a nőnek. Ez tőle hihetetlen gyöngédség volt.~ ~
15 21|          a járásbírónak. Megkérdi tőle, hogy elhozta-e magával
16 25|         Csak egy ember vadult meg tőle. A jószágigazgató. Csacsina
17 25|        tudta kitalálni a módját a tőle való megszabadulásnak. Mint
18 30|       Börtönvirágom!~ ~Alig akart tőle megválni.~ ~A fiúcska is