Fezejet

  1  1|                 melynek lángja fekete, s a fekete lángok csak azért
  2  2|        Zsigmond király idejében épült, s fejedelmi vadásztanya volt.
  3  2|            szomszéd aranyos ráma üres, s a név le van vakarva a keretről.~ ~
  4  2|             tartottak zajos lakomákat, s szép leányok törtek csirkecsontot
  5  2|             nélkül nem jár látogatóba, s ha mégis tudatlanságból
  6  2|        akadémiából ünnepi szabadságra, s akkor többet megtudott a
  7  2|               határvárosi helyőrségbe, s onnan haza sem jött, amíg
  8  2|           amidőn letette a kardbojtot, s kapitányi rangban kilépett
  9  2|            mondták ki az ő tanyáján... S hogy még magában, elméjében
 10  2|               unitárius hitet vallják, s nem suttogják az “Ave Máriát”.~ ~
 11  2|         tőkéjét egyszerre kifizetteté, s ezzel felszabadítá a bírói
 12  2|               bevételről és kiadásról, s ki kell róla állítani a
 13  2|             fülei is engedelmeskednek, s úgy tud nézni a szemeivel,
 14  2|            kollégiumokban nevelkedtek, s teljes ártatlan szívet hoztak
 15  2|           leány akkor is termett elég, s azokért rajongani akkor
 16  2|                 Színház csak egy volt, s az nem volt más, mint színház.~ ~
 17  2|               családtagul fogadtatott, s kilátása nyílt rá, hogy
 18  2|          alispán lehetett idő jártával s a nemesi rendek kegyelmével.~ ~ ~ ~
 19  3|              terjesztett a központban, s igyekezett meghonosítani
 20  3|            Azzal az erdészhez fordult, s megparancsolta neki, hogy
 21  3|              szekérre egy öl hasábfát, s szállítassa ennek a szegény
 22  3|         parasztok, csak szépen kértek, s ő szépen adott. A vadorzók
 23  3|           helyettese, uradalmi tisztei s a szolgabíró és esküdtje.
 24  3|            előtt elkövetett bűneit is, s ha a keresztkérdések, faggatások
 25  3|          biztatja a hajdút “fortius!”, s számlálja a viginti quinque
 26  3|            viginti quinque solidost.~ ~S most egyszerre ide cseppenik
 27  3|                poéta, ez az ideálista, s első dolga rábeszélni a
 28  3|            oszt többé igazságot a bot, s nem lesz vallató eszköz
 29  3|           panaszra az uradalomhoz jön, s kéri megbüntetni a rossz
 30  3|            pedig tartozik ebédet főzni s felvinni a börtönbe a garázda
 31  3|              vadászni a nagybátyjával, s amiről beszéltek, az a nép
 32  3|             viselt, a nemesi vállakra. S ez a vágy, ez a törekvés
 33  3|          kaszával talál visszafelelni, s szekereket tölt meg levágott
 34  3|                ország nyelvét, diákot, s ha personalis rákiáltott: “
 35  3|         koreszmék számára megnyerhető, s voltak sokan nagy Magyarországon,
 36  3|              Egész táboruk volt; alsó- s felsőházban, gyüldéjük,
 37  4|        NEGYEDIK FEJEZET~ AZ ADOTT CSÓK S A VISSZAUTASÍTOTT CSÓK~ ~
 38  4|               az új honpolgárok által, s visszatért nehány hónap
 39  4|         Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.~ ~Csacsina Flórián
 40  4|               nagy hazafi üdvözlésére, s pompás virágkoszorút nyújtott
 41  4|             Szokás ez a magyaroknál.~ ~S a szép leány önkényt nyújtá
 42  4|     rózsabimbó-ajkát a nagy férfiúnak, s nemcsak elfogadta, de vissza
 43  4|           készült a dicsőséges példát, s ő is átkarolta a szép tolmács
 44  4|                tolmács karcsú derekát, s meg akarta annak az arcát
 45  4|              eltávolította őt magától, s elutasította a neki szánt
 46  4|            tenni a nagy hazafi csókja, s a nyalka hadnagy csókja
 47  4|               szokásom - mondta Amadé, s hátat fordított neki.~ ~-
 48  4|            nézhetek a gazdaságom után. S az új világrend új gazdálkodási
 49  4|                Inkább én, mint te.~ ~- S szabad megtudnom, ki az
 50  4|             Dezső hátbavágta Flóriánt, s nagyot nevetett:~ ~- Azt
 51  4|              képet, illeszd a helyére, s aztán majd eredj le az ősi
 52  4|                fel az apád koporsóját, s látni fogod, hogy a halott
 53  4|            Dezső kijött a nászszobából s átment a kancelláriába,
 54  4|                 Eredj isten áldásával, s térj vissza diadallal.~ ~
 55  4|              maga egész tisztaságában. S ő azt meg tudta érdemelni.
 56  4|          odakünn borult volt az égalj, s a távol láthatár felől villámlott,
 57  5|                új világot teremtettek. S ez a tüneményes világ tovább
 58  5|                uralkodott a politikán, s a politika a szíveken.~ ~
 59  5|               úr kiszállott fészkéből, s felajánlotta testét, lelkét,
 60  5|              vagyonát az új hazának.~ ~S nyomban egy új ölelkezés
 61  5|               Szeretet hozta őket ide. S nemcsak lelkes szavakat
 62  5|               után felállt a helyéről, s csak egy szót mondott: “
 63  5|              szót mondott: “Megadjuk”. S az összes ellenzék felkiáltott
 64  5|               egyhangúlag: “Megadjuk”! S lett igazi forró ölelkezés
 65  5|               mind az olvasztóba ment, s egy álomidő alatt készen
 66  5|           összes ősi régi ezüstneműit, s azokat megtetézte Viola
 67  5|                 Az ifjúból férfi lett, s a hajlott korú férfiból
 68  5|            szánt ifjak fegyvert fogtak s egyesültek a diáktársakkal,
 69  5|           kezében lant, másikban kard. S a nők hímzették a zászlóikat.
 70  5|                túlhangzott a hegyeken, s amint azt megértették, a
 71  5|               nekik eddigi vétkeikért. S azután leküldé őket a lázadók
 72  5|       kényszeríté. Egy nap megteremté, s az a nap örökre feledhetlen
 73  6|          földből a honvéd zászlóaljak. S a magyar legény, ha lovat
 74  6|         kormány a képviselőtestületből s a főrendekből nevezett ki
 75  6|                kívántak benne találni, s ő kettőt állított elő.~ ~
 76  6|              semmivel sem bírók serege s az megszámlálhatatlan.~ ~
 77  6|               hazaromboló zendüléshez. S egy csapat már elindult,
 78  6|                a betörő lázadók ellen, s mindvégig megmaradtak a
 79  6|                a kulcsa a felvidéknek. S annak a lakossága fajrokon
 80  6|                lőpor fölé szorították, s a sárkánnyal elcsattantották.
 81  6|         önkéntes nemzetőri csapatjait, s fölállítá a piac közepén.
 82  6|              fölállítá a piac közepén. S tartott nekik egy lelkesítő
 83  6|                kommt dort von der Höh? S a lengyel segédcsapatok
 84  6|              megáldotta az újonchadat, s Viola koszorút kötött a
 85  6|       vitézeknek, ami a második áldás, s ott maradt még akkor is,
 86  6|            kellett fölvarrni Violának, s kész volt a törzstiszt.~ ~
 87  6|             trombitarecsegés hangzott, s a hegyi mély útból előrohant
 88  6|               ennyit tudtak magyarul), s hozta az elfoglalt diadaljeleket.~ ~
 89  6|                annak az arca halavány, s amikor leszáll a lováról,
 90  6|                beérkező tudósításokat, s értesítette a férjét azoknak
 91  6|              hát eredj oda a bérlőhöz, s add el neki a búzát, meg
 92  6|               Akkor jőjjön be hozzá.~ ~S bevezette a férjéhez.~ ~
 93  6|              egészen napbarnított volt s a portól, lőporfüsttől még
 94  6|              helyeselte Viola ötletét, s aszerint adott Flóriánnak
 95  6|   siffrekulcsot: a jobb kezébe szabad. S a férjnek jobb keze a feleség.
 96  6|          Odahúzta magához a feleségét, s annak adta át a sürgönyt,
 97  6|              az íráskulccsal együtt.~ ~S az asszony egyszerre fölfogta
 98  6|         egyszerre fölfogta a fortélyt, s lebetűzte a sürgönyt, aztán
 99  6|             szolgáló magyar hadfiakat, s felszólítják őket, hogy
100  6|          csapatostul kerekedjenek fel, s törjék keresztül magukat
101  6|             terheli minden felelősség. S annak minden mentsége, védelme
102  6|              arany- és ezüstkészletet, s hozza el magával, nehogy
103  6|             Rögtön hívatta a hajdúját, s meghagyta neki, hogy készítse
104  6|          minden. Lovad felnyergelve.~ ~S azzal segített neki felöltözni.~ ~
105  6|       megcsókolta az asszony homlokát, s csendesen dörmögé:~ ~- Abból
106  6|            múlva készen állt a csapat, s dobszó, trombitaszó nélkül
107  7|   küldöttséggel fogadta a hadcsapatot, s rövid üdvözlés után gondoskodott
108  7|            férje karjába kapaszkodott, s figyelt annak minden kimondott
109  7|              minden kimondott szavára, s eközben csaknem megfeledkezett
110  7|                Észrevette ezt a férje, s valamit súgott a fülébe,
111  7|               elvált a férje karjától, s odafutott Viola elé, ki
112  7|        Tegezzük egymást.~ ~- Édesem.~ ~S kész volt a barátság.~ ~
113  7|            férjedet? - suttogá Emília, s e szónál könnycsepp jelent
114  7|       ércolvasztó, pénzverő intézetet, s aztán ezt a soknemű kincskészletet
115  7|              azzal el kell készülni.~ ~S a hajdani pénzverő gép nehéz
116  7|               kivágott gömbölyű ércet, s ugyanaz lökte ki onnan a
117  7|             megtaszíták a nehéz súlyt, s akkor félreugrottak előle.
118  7|           fogva sebesen visszafordult, s az élő embernek el kellett
119  7|             hirtelen a nyakába borult, s elkezdett keservesen zokogni.~ ~
120  7|        szobalyány bejött a reggelivel, s ez félbeszakította a kedélykitörést;
121  7|               Miért sírsz, édesem?~ ~- S te azt nem tudod? - Emília
122  7|          Emília nagyot bámult Violára, s aztán letörlé a könnyeit. -
123  7|          pénzverő gépeket is elviszik, s férjed velük fog menni.~ ~-
124  7|           lehet helyükből kimozdítani, s férjem nem lehetne felelős
125  7|            romokba hah! Hulljon hazád! S a nemes hősnek minden könnycseppje
126  7|           király parancsát teljesítik, s a horvát hadsereg megfutamításával
127  7|            osztrák határnál megálltak, s a politikusok tanakodtak
128  7|      keresztvasrudat eléje lakatolták, s minden zárát ólompecséttel
129  7|     odalovagolt a felesége hintajához, s tanácsot tartott vele.~ ~-
130  7|              Dezső leszállt a lováról, s parancsot adott, hogy a
131  7|           jószágigazgató eléje lépett, s kezét a mellének feszíté.~ ~-
132  7|           valamennyiünket agyonvernek, s az egész kincset úgy szétrabolják,
133  7|             meghajlik a tanácsa előtt, s intézkedéseket tesz, hogy
134  7|         elkíséri a kincses szekereket, s kiválasztja a nemzetőrei
135  7|               a vártán fognak maradni, s csak nagy későre kerül a
136  8|                pénzzé verendő lemez?~ ~S ezeknek a kincseknek két
137  8|               az ország és a király.~ ~S azok most perben vannak
138  8|         mellett faluról falura jártak, s előcsalogatták a kiszolgált
139  8|               híttak, hogy “Handgeld”, s volt aztán már altiszt elég,
140  8|               hintó, szekér kísérte.~ ~S ahol ilyen mozgalmas élet
141  8|           hazám ellen nem muzsikálok.” S eljött a honvédtáborba.~ ~
142  8|              eljött a honvédtáborba.~ ~S ha már egyszer a cigány
143  8|      énekeseivel és egyéb művészeivel, s pénzt is hozott haza, amit
144  8|               komolyan vette Othellót, s párbajjal fenyegetett mindenkit,
145  8|           merészkedett. Kardot viselt, s annálfogva szerette, ha
146  8|           komikus sovány emberke volt, s mindenféle tréfát tudott.
147  8|                 beszédben és modorban, s ugatni oly híven tudott,
148  8|                el volt már sesteredve, s arról volt nevezetes, hogy
149  8|              kezét meg sem mozdította, s egy álló helyében énekelte
150  8|    átalakíttatott művészet csarnokává, s távolról és közelről sereglett
151  8|                is eldanolták együtt.~ ~S ha néha kedvük penderedett,
152  8|            rendeztek a nézőtér helyén, s reggelig eltáncoltak a tiszt
153  8|               a magyar nemzet ellen.~ ~S a hióbhírek egymást követték.~ ~
154  8|              erőddel és lelkeddel.~ ~- S mi lesz teveled?~ ~- Én
155  8|                egész civil prakszisát, s elmenni háborúba, ahol ágyúval
156  8|              magasra emelt kereszttel, s lelkesítő szóval buzdítják
157  8|               kövér termetű népénekes, s félrevonva a kormánybiztost,
158  8|                  Társai megéljenezték, s felemelték a vállaikra.~ ~
159  8|               a színházi technikusokat s a színész-volontéreket.~ ~
160  8|            magukat úttörőknek tartják (s melyik színész nem nevezi
161  8|              újon alakult hadcsapatba, s majd a tűzkeresztség fogja
162  8|                volt maga Markóczyné.~ ~S ezzel a Markóczy dandára
163  9|          bányavárosokhoz a fősereggel, s a császári fővezért maga
164  9|        Markóczy a maga hadcsapatjával, s beszámolt a vezérnek a lefoglalt
165 10|               fegyverüket, a varrótűt, s egyetértve, előteremtették
166 10|                kórházakat rögtönöztek, s azokban az ápolónői tisztet
167 10|         hadjáratban hűségesen követni, s ez nem csupán a szívbeli
168 11|                a császári sereg zömét, s ezzel időt nyert a magyar
169 11|            ágyúkat szét kellett szedni s a honvédeknek vállon cepelni.~ ~
170 11|           tették az omladozó alagutat, s azon keresztül az egész
171 11|       élelmiszerek, ruházati készletek s a bányavárosokból elhozott
172 11|         ellenségtől megszállt csárdát, s elhozza a papramorgót a
173 12|                FEJEZET~ A VIPERAMARÁS, S A NŐ, KI A MÉRGET KISZÍVJA
174 12|       lazarétummal Debrecenbe érkeztek s beszámoltak a kormánynak.~ ~
175 12|        komédiásokkal veszi magát körül s azokkal tivornyázik, és
176 12|             fogta az okiratok tárcáját s személyesen sietett fölkeresni
177 12|                a napfényes igazságról, s megcáfoló cikkében teljes
178 13|              fél világ ellenünk támad, s a világ másik fele nem jön
179 13|              lesz aki gondomat viseli, s ha kiszabadulok, lesz otthonom.~ ~-
180 13|            amit tanúk fognak igazolni, s én a pénzt visszaviszem
181 13|         visszaviszem a pénzintézethez. S a kamat felszámításával
182 13|        vármegyébe, hol birtoka feküdt, s a pénzt lefizetve, birtokába
183 14|          külvárosban, túl a Kálvárián, s ott beszállásolta magát
184 14|              Budavára ellen fordultak, s azt vették ostrom alá.~ ~
185 14|               Duna-part palotasorát.~ ~S a hűséges feleség hallgathatta
186 14|          helytállt: hivatala volt itt, s a hitves nem távozott az
187 15|              az orosz segédcsapatokkal s az olaszországi harcedzett
188 15|                 csak elsikoltja magát, s odarohan nagy vijjongással
189 15|                kész vele megosztani.~ ~S abból bőven kijutott nekik.~ ~
190 16|           sikerül, visszajövök hozzád, s én megyek előre, azt mondva
191 17|               legalább tudja, hogy él, s álmában találkozhatik vele.~ ~
192 17|              házat kiadta haszonbérbe, s így mindennapi asztaltársa
193 17|           akkor felmegyek a fővárosba, s irodát nyitok.~ ~Ez némileg
194 17|             asszonyt sétái alkalmával, s ha ő nem mehet, követi a
195 17|            angol nyelvtant és szótárt, s tanult angolul vezető nélkül.
196 17|            magának az orosz nyelvtant, s tanult muszkául: ez a jövő
197 17|                diskurzus közben Amadé, s belebeszélt a társalgásba.
198 17|               lehullatja a lombozatát, s tavasszal korán hajtja ki
199 17|               Egyszerre visszadobbant, s eldobta a virágkosarat a
200 17|             tányértalpas léptek alatt, s percek múlva keresztültörte
201 17|            tisztásra, mérgesen morogva s fogait csattogtatva.~ ~Flórián,
202 17|           fenevadat, eldobta a puskát, s nagy ügyesen fölmászott
203 17|         megvédje a szétmarcangolástól, s aztán ájultan bukott el
204 17|                levő dákost hüvelyéből, s puskáját bal kezével feje
205 17|              kar egyszerre lecsuklott, s a nehéz test a földre zuhant,
206 17|             körmeivel a pázsitot tépve s fogaival az útjába eső fagyökeret
207 17|              újra megtölté a puskáját, s ott maradt a dúvad mellett,
208 17|               medve szeret feltámadni, s bosszút áll a megölőjén. -
209 17|                aztán ellenem forduljon s megegyen. Köszönöm alázatosan.
210 17|            pedig nyargalj a kastélyba, s hozz kocsit, amin az asszonyt
211 17|          csúnyául félrehúzta a száját, s azt mondta Amadénak:~ ~-
212 17|               nősténye van: utána jön, s az téged megesz. Nekem itt
213 17|           asszonyt a földrül felemelni s a leskunyhóba cepelni, ahol
214 17|           Viola felocsúdott ájultából, s Amadénak is le volt mosva
215 17|               az felbontja, elolvassa, s ha olyannak találja, mely
216 18|            vegyest.~ ~Viola felugrott, s a cselédszoba felé sietett.
217 18|          asszonynak az állam börtönébe s a férjével találkozni.~ ~-
218 18|            Milyen félve bontottuk föl, s mennyit törültük a szemünket,
219 18|               stemplis papírost adtak, s amint lefizette a taksát,
220 18|            megpödörintette a bajuszát, s megfelelt jó magyarul: “
221 18|   hivatalnokkal, aki beírta a nevemet, s aztán egy számot nyomott
222 18|               egyik odaintett magához, s magyarul súgta a fülembe: “
223 18|           Azután megint felém fordult, s azt mondá: Majd intézkedni
224 18|       börtönéből. Elővettem a levelet, s megmutattam a császárnak. “
225 18|      császárnak. “Még meg talál halni, s én nem is láthatom, szegényt.”~ ~-
226 18|           börtönébe - mondá a császár. S ismét az asztalnál ülő úrhoz
227 18|              messze van ám Josefstadt, s oda már nem visz el a tyúkász-szekér
228 18|            válaszolt sietve a császár, s még egy szót szólt a segédének,
229 18|              asztalnál ülő úr felállt, s előre ment az írásokkal.
230 18|                az ajtaját felnyitotta, s kiemelt belőle három darab
231 18|               azt mondta, hogy “aber”, s mutatta, hogy ez mind az
232 18|           hadsegéd megfogta a karomat, s elrántott a pénztártól:
233 18|          legalább egy pöngő fog járni, s nagy büszkén azt kérdeztem: “
234 18|      hadsegédnek a szíves szolgálatát, s meginvitáltam, hogy ha lejön
235 18|        megszólított, odalépett hozzám, s így szólt:~ ~- Kegyed is
236 18|       Josefstadtig, mi is oda utazunk, s egész a börtönig elvisszük.~ ~-
237 18|      belepislogtam abba a kis könyvbe, s láttam, hogy a Sándorom
238 18| felvásároltatják: ki mennyire érdemes, s az árát elhozzák, s szétosztják
239 18|           érdemes, s az árát elhozzák, s szétosztják a szegény foglyok
240 18|                falát keresztüláshassák s a vasrácsokat átfűrészeljék.
241 18|             vasrácsokat átfűrészeljék. S ennek a regulának a megtartására
242 18|               járja a foglyok szobáit, s mindent apróra megvizitál,
243 18|              fellélegzik minden ember, s folytatja a munkát. A jótékony
244 18|              kész munkát a profósztól, s otthagyják nála az árát,
245 18|          készített faragványokat haza, s eladogatják az egész országban.
246 18|       sikoltott ez emléktárgy láttára, s hevesen kapta azt ki Zsófi
247 18|              míg nyakába nem borultam, s összevissza nem csókoltam.
248 18|              német nevét “roszprádli”. S odaugrattam a markába egy
249 18|             két darab pénzgöngyöleget, s odatettem eléje az asztalra.~ ~-
250 18|              göngyöleget felbontottam, s kiöntöttem belőle a fényes
251 18|             Hayman ezredes bontja fel, s ha olyasmit talál a levélben,
252 18|         rostélyost a Sándorom számára, s nekem aztán csak gyönyörködnöm
253 18|              egypár kutyanyelv-bankót, s jól megmagyarázta neki,
254 18|         asztalra. Az urad belekóstolt, s elkiáltotta magát:~ ~- Tyhű,
255 18|                én majd csak bevágom.~ ~S az édes lelkem nekiveselkedett,
256 18|             lenmagfirnászos káposztát. S nem ártott meg a drága gyomrának.~ ~
257 18|          kinyitogatta a börtönajtókat, s előjöttek párosával azoknak
258 18|                állították valamennyit, s a profosz sorba vizitálta
259 18|               valaki az ablak hídjára, s azt mondja, hogy: “Szervusz”.~ ~
260 18|             leány kihajolt az ablakon, s hangosan lekiáltott az urakra
261 18|                poéta verset írt hozzá, s egy piktor lerajzolta az
262 18|              jutott a porkoláb kezébe, s a foglyok élelmezése azonnal
263 18|             folyosón, mindig betekint, s a börtönben folyvást ég
264 18|            bizonyosan úr volt odahaza, s ahhoz szokott, hogy ő parancsoljon.
265 18|              nehéz vasat kap a lábára, s kenyéren, vizen tengődik,
266 18|              kenyéren, vizen tengődik, s végzi az alacsony munkát
267 18|            hónaponkint egyszer idejön, s végigjárja a zárkákat, majd
268 18|                anyósomhoz Kecskemétre, s elmondani neki, amiket tapasztaltam.~ ~-
269 18|            Hallottam, hogy járkált alá s fel odafenn, ismerem a lépéseit.
270 18|              lesz, visszamegyek hozzá, s együtt vacsorálunk. Erre
271 18|               felapróztuk a csirkéket, s belehánytuk a nagy vaskondérba,
272 18|               folyvást rázogatni kell, s nagy fakanállal kavargatni
273 19|              Kecskemétre az édesedhez, s ott maradhatsz, amíg én
274 19|                 Majd elmondom az okát, s akkor megérted. Én két napig
275 19|         öregasszony, hogy a fia beteg, s hadd panaszkodjék az ismerőseinek,
276 19|           kegyed itt járt a börtönben, s hogy itt a foglyokkal emberi
277 19|           kocsit azonban visszaküldöd, s az engemet elvisz Kecskemétre.
278 19|             meg Bécset és Josefstadtot s a visszatérő utat. Így aztán
279 19|             csak felnyitotta a száját, s összeebadtateremtettézte
280 19|                vitt magával a fürdőre, s a kocsiját is azonnal visszaküldte
281 19|           Dezső börtönajtója megnyílt, s a térparancsnok lépett be
282 19|             napot kívánt a foglyoknak, s aztán elővett egy kulcsot,
283 19|              békóin. Azzal karonfogta, s felkérte, hogy menjen fel
284 19|         mondanivalójuk volt egymásnak, s milyen rövid volt hozzá
285 19|              ölében tartá a feleségét, s suttogva beszélt hozzá:~ ~-
286 19|                együttlétünk kitudódik, s a kegyetlen szívű felsőbb
287 19|                  Lelkemre fogadom.~ ~- S megtartsd a fogadásod, bármi
288 19|      megcsókolta a szerelme bálványát, s sietett a térparancsnokot
289 19|              kancelláriában fölkeresni s visszakérni tőle a láncait.~ ~
290 20|              térparancsnok bontja fel, s aztán elzárja a többi nem
291 20|                 Átkozta a forradalmat, s gyűlölte a felszabadult
292 20|           becsülöm az ön szolgálatait, s meg vagyok elégedve a jószágom
293 20|       elzárkózva él az egész világtól, s ha Zsófi asszony ide nem
294 20|               tagjaik sorába fogadnak, s ezzel megnyílik előttem
295 20|                termében megismerkedett s Josefstadtig együtt utazott.
296 20|                 Viola felkereste őket, s átadta nekik az alapítványi
297 20|              tárt szívvel és karral.~ ~S az új ismeretség meghozta
298 20|             saját fogataikon Violához, s vendégül szálltak meg nála.~ ~
299 20|               megszüntették a kiadóik, s új lap kiadására a hatóság
300 20|             Ezt megértette a közönség, s aláírta a gyűjtőívet. Az
301 20|               előszobában találkozott. S a méltóságos asszony felől
302 20|            maradt állva és meghajolva, s valami bocsánatkérést rebegett.~ ~
303 20|                 Viola az ablaknál ült, s olvasott a Losonczi Phönixből.~ ~
304 20|           nevét kiáltva:~ ~- Emília!~ ~S vidáman eléje futott tárt
305 20|               emelte maga elé karjait, s halkan rebegé:~ ~- Kérem,
306 20|           szorítá mind a két karjával, s összecsókolta az arcát.~ ~-
307 20|                 szolgálatot keresek.~ ~S a gyászruhás nő arcán meglátszott,
308 20|          pamlagra, kényszeríté leülni, s folyvást átölelve tartá.~ ~
309 20|       megrántotta a csengettyűzsinórt, s a belépő szobaleánynak parancsot
310 20|         sírnánk afölött mind a ketten. S nem szabad, hogy egy fürkésző
311 20|            szemeinket. Elébb pihend ki s frissítsd fel magadat, özvegy
312 20|          vendéghölgy a zongorához ült, s remek játékával tölté ki
313 20|            kikötött a francia hajóhad, s Ledru-Rollin jön százötvenezer
314 20|        férjemet. Az átkozott ráismert, s tudta, hogy a kormány körözteti
315 20|                hiány nélkül általadva. S amit tett, a kormány parancsára
316 20|           férjem is odakerült hozzánk, s hárman voltunk együtt, őhozzá
317 20|         félrehúzva kinéztem az utcára, s láttam, hogy az utcaajtónk
318 20|           parancsot, hogy lépjenek be, s álljanak fel az előszobában.
319 20|            magam elől a rendőrbiztost, s berohantam a szobába.~ ~
320 20|              szép fehér sima homlokon, s hasztalan alszom el, ez
321 20|            rémlátás oda is utánam jön, s nem látok egyebet, mint
322 20|         bűnrészesség alól fölmentetem, s egy öltözet ruhámat magammal
323 20|                szerencsétlen asszonyt, s gyöngéden megcsókolgatá
324 21|               temetésre - mondá Viola, s aszerint tette meg intézkedéseit.~ ~
325 21|                után maradjak ott nála, s legyek hivatalos tanúja
326 21|                mindig magával hordott, s örvendező hanglejtéssel
327 21|                férje szomorú haláláról s az ő maga fölmentetéséről.~ ~
328 21|              honnan tudja ezt Flórián, s mi jót talál benne, hogy
329 21|               hozzá, megszorítá kezét, s halkan suttogá: - Köszönöm
330 21|               paksamétát, felnyitotta, s a tartalmát felolvasá.~ ~
331 21|                miatt öngyilkossá lett. S ha ilyen nem találtatnék
332 21|             gyűlölte a forradalmárokat s azután az apácákat.~ ~Végakaratával
333 21|               azt a bizonyos vasládát, s az asztalra téteté. Régi
334 21|             vonul vissza mind a kettő, s a tető felnyílik.~ ~Mindenki
335 21|                meg, a hívásra fölkelt, s odalépett az elnöklő hivatalnokhoz.~ ~-
336 21|             amíg az írnok úr lemásolja s én hitelesítem. Erre szükség
337 21|              vetett véget az életének, s minthogy a tekintetes asszony
338 21|                is odasímult Emíliához, s odasúgott: - Fogadd el,
339 21|               csak lezárta a vasládát, s odatette a kulcsát Emília
340 21|              szomorú írást visszakapta s elrejthette. Enélkül ő aludni
341 21|     folytonosan a beteg atyja mellett, s a haldokló lelkére ellenállhatlan
342 21|    ellenállhatlan befolyást gyakorolt, s Amadénak tudomása volt Galliáné
343 22|          hitvallásunkba nincs fölvéve, s a papnak nincs hatalom adva,
344 22|             vagyok, szerencsétlen.~ ~- S még azt mondod, hogy nincsen
345 22|               óta a börtönben senyved, s te őt meggyalázod! Ki az
346 22|        gonosztevő, aki bűntársad volt? S téged ily állapotba juttatott?
347 22|             Azt én ölöm meg! Meg én!~ ~S a lelkipásztor, haragtól
348 22|               a nevét a gazembernek!~ ~S már kattogott a kezében
349 22|      fogságában, őfelsége kegyelméből, s ott töltöttem vele egy boldog
350 22|            megcsókolta az ütés helyét, s megint leült mellé.~ ~-
351 22|          megőrzi, mint gyónási titkot. S megbocsátja, mint feloldott
352 22|             megérkeztem Josefstadtban, s jelentkeztem a börtönfelügyelő
353 22|             örökké elfelejthetleneket. S a sors nem hagy magával
354 22|        ismerőseik körében elárusítják, s az így nyert összeget aztán
355 22|               még a konyhába is benéz, s belekóstol a foglyok ételébe,
356 22|          belekóstol a foglyok ételébe, s ne adj Isten, hogy egy borospalack
357 22|          kihágásai vannak feljegyezve, s kimondja a büntetéseket:
358 22|             ezredest imfámkaszírozzák, s nemcsak hivatalától megfosztják,
359 22|             aki egyedüli jóltevőm volt s a jövendőben jóltevője fog
360 22|             két kezével, földre dobta, s a lábával rátaposott.~ ~
361 22|          kiigazította a csipkefodrait, s visszatette azt a leánya
362 23|                hangját megértette már, s teste-lelke ezzel foglalkozott.
363 23|       választmányi tagok lajstromából, s visszaküldik hozzám az ezerforintos
364 23|             háznál -, monda a lelkész, s a kabátja zsebéből kihúzott
365 23|             fel Amadét, ha itthon van, s hídd be hozzám - szólt Viola.~ ~
366 23|            aztán a bölcső fölé hajolt, s az új ember szemébe nézett,
367 23|                bátran visszanézett rá, s azt mondta: “bá bá”, ami
368 23|            nézek a rágalmazó világnak, s amivel tartozom, azt híven
369 23|               amit ellene támasztanak, s majd tapasztalni fogják,
370 23|              még megmaradt: az ököljog s ha meg tudtam védeni tiszteletem
371 23|          intéznek, elébb maga elolvas, s ha annak a tartalma nyugtalanító,
372 23|             festőművészt a fővárosból, s lefestetem vele az angyalkámat.~ ~-
373 23|                mondá a lelkipásztor.~ ~S a kicsike is beleegyezett,
374 23|                kiigazítá a véleményét, s azt mondá “cici”.~ ~Amit
375 23|               az anya rögtön elértett, s kiemelve a bölcsőből csecsemőjét,
376 24|               állt a kemény bírák elé, s bátran és okosan igazolta
377 24|               besorozták közkatonának, s elvitték Lombardiába, ami
378 24|               nyakába vette a világot, s bujdosott egyik faluból
379 24|            egész társaságot lepingált, s aztán ha vette észre, hogy
380 24|              az sok! - mondá Károlyka, s azzal zsebre dugta a hadbíróság
381 24|             átment a szomszéd szobába, s ott olyan alaposan váltott
382 24|              hogy kilépett az ablakon, s úgy eltűnt, hogy nem hagyta
383 24|                raboltatni Amadé által, s amint a lábát betette a
384 24|           ősmagyar fegyverbe öltözzék, s induljon el a magyarok felszabadítására.
385 24|                urat agyonbosszanthatá. S ő maga szentül hitte, amit
386 24|         Károlyka. - Elviszem én magam, s személyesen átadom a patrónusnak.~ ~-
387 24|                odamegyek, jelentkezem, s leülöm a harminc napot.~ ~
388 24|          fogollyal mind megismerkedem, s ezer anekdotát gyűjtök össze
389 24|           bácsit, meg a Sándor bácsit, s a képeiket, mikor elbocsátanak,
390 24|                meg érte - mondá Zsófi, s két tenyerébe fogva Károlyka
391 25|                   Ilyen volt az élete. S milyen hosszú lehet még
392 25|                keblére borult a nőnek, s megcsókolá az ajkát.~ ~-
393 25|             megtartják a régi varázst, s arcuk pírja nem mesterkélt:
394 25|            Mindenkinek van fájó része, s én ismerem mindenkinek a
395 25|            Csak a kisujjammal érintem, s elhallgat, elbújik. No,
396 25|           odakerültek a gyerekszobába, s itt kölcsönösen megismerkedtek
397 25|           annál erősebb a vigasztalás. S ez a legszerencsétlenebb,
398 25|                bizalmas volnál hozzám, s a nevemen szólítanál. Mária
399 25|             őket. Visszafoglalhatom.~ ~S az övén függő kis késsel
400 25|       tőkeösszegét küldé meg anyjának, s ezzel felszabadítá az újból
401 25|           jöjjön el a halotti ágyához, s vitesse el a koporsóját
402 25|             nők, akik tudnak nemsírni. S ez két különböző dolog.~ ~
403 25|              Viola odalépett hozzájuk, s egyik kezét az egyik, másikat
404 25|              arcképét visszahelyezték, s nem ül ahhoz az asztalhoz,
405 25|                üresen álló ispánlakba, s nem avatkozik többet a család
406 25|       fenntartója volt a gazdaságának, s abban kifogástalan volt.
407 25|                mikor egyedül maradtak, s Viola megmutatta neki Flórián
408 25|              az ütésektől: visszaütök. S ki jobb nálamnál? Ezek a
409 25|                az egész jó társaságot, s ha egyszer én elkezdek beszélni,
410 25|          útjukat, mind önkényt kitért, s a benn ülő hölgyek nyájasan
411 25|         faragott a kis Deodát számára, s amivel a kis surculus mindenkinek
412 25|               tartózkodó helyzetükből, s az úri fogatok, melyek eddig
413 25|              meg a címeres kapu előtt, s úrnőik a ház úrasszonyának
414 25|           felszólító leveleket ő írta, s itthon volt. Vele végezhettek.~ ~
415 26|           Violánál. Feketébe öltözött, s fehér kesztyűt húzott. Látszott
416 26|             Szívbeli ügyben jövök.~ ~- S mennyiben érdekel az engem?~ ~-
417 26|                    Azt helyesen teszi. S kit kérjek meg a számára?~ ~-
418 26|             most is denevérszárnyakon, s keresztülnéz a falakon éjjellátó
419 26|               ragadott meg két kézzel, s csókjaival halmozott el.~ ~
420 26|              világítva késő éjszakáig, s vidám élet hangja hallatszott
421 26|         elleskelődött a kastély körül, s amit látott, amit hallott,
422 26|                paripa lesz a kedvéért, s lovagoltatja a nyakán: “
423 26|                ember lép be a világba, s bámulatra ragad mindenkit,
424 26|               két anya még fennmaradt, s a félsötétben elbeszélgetett
425 26|           férjnek szenvedélyei voltak, s azokon nem tudott uralkodni.
426 26|        elvesztegeti a kártyaasztalnál, s mikor hitele is elfogy,
427 26|             ékszereit ragadja magához, s azokat zálogosítja el.~ ~
428 26|           milliomosok hírében állanak, s alkalmat ád nekik a kísértésre.
429 26|            saját sorsát az anyósáéval. S mikor egyedül maradt a termében,
430 27|        pillanatban felpattant az ajtó, s ott állt a vigadozók előtt
431 27|               kalappal az asztalfőhöz, s megszólalt azon az ingerkedő
432 27|                én előhozatom a derest, s olyan ötvenet vágatok önre,
433 27|              helyéről a térparancsnok, s ő állt szembe a kegyetlen
434 27|     elítélteknek hátralevő fogságukat, s amnesztiát adott nekik a
435 27|      Kicsinyeskedéshez volt kedve.~ ~- S kinek a költségére adatik
436 27|           zsebéből a pecsétes levelet, s átnyújtá a főúrnak.~ ~A
437 27|              kalapját, sarkon fordult, s eltávozott.~ ~A szabaddá
438 28|                hagyhatták a zárkáikat, s tetszés szerint sétálhattak
439 28|            lakhelye, ahol született.~ ~S a josefstadti vár foglyain
440 28|          magyarországiakban az elítélt s most már felszabadult hajdani
441 28|            legtöbb halálra volt ítélve s hosszú, nehéz fogságra megkegyelmezve.~ ~
442 28|                   Kinek van otthona?~ ~S akinek van, nem fáj-e rágondolni?
443 28|     Napszámosra mindenütt szükség van, s a koldulás sem tilalmas.~ ~
444 28|               koldulás sem tilalmas.~ ~S ha a hajdani honvédezredes
445 28|              utcán fát fog fűrészelni, s a plébános, az esperes házrul
446 28|                még lehulltában sokáig. S minden egyes sziporkának
447 29|           hivatalból fel kell bontani, s ha tartalmuk veszélyes,
448 29|            Sima, lovassági pisztolyok. S hogy hasznukat is vehesse,
449 30|                 kiszabadulása hírével, s jelezte a napot és órát,
450 30|              Csacsinát a megjelenésre, s az édesatyját személyesen
451 30|           pontban négy órakor délután, s a postakürt fogja jelezni
452 30|          vétkes.~ ~Végre ütött az óra, s arra pontosan megharsant
453 30|           ablakot sem szabad kinyitni, s kikönyökölni, kendőket lobogtatni.~ ~
454 30|           árulkodó, rágalmazó Júdás! - S azzal az egész levélcsomagot
455 30|              Dezső odarohant hozzájuk, s legelső volt a gyermek,
456 30|            karjaival apjának a nyakát, s megcsókolta az orcáját,
457 30|                gyönyörűség volt nézni, s hogy ő is mondjon valamit,
458 30|          melegen ölelte keblére nejét. S csak annyit súgott neki:~ ~-
459 30|           karjára fűzve odament eléje, s megcsókolta az arcát.~ ~-
460 30|               itt van? - kiálta Zsófi. S nem sírt már, hanem sikoltozott
461 30|            hanem sikoltozott örömében, s rohant a vendégcsoporton
462 30|             eléje sietett az apósának, s lelkesen megölelte.~ ~-
463 30|              férje börtönében töltött, s ez a nap Istentől meg lett
464 30|                 a hatalmasok elmúltak, s a szenvedők kínzása megszűnt.
465 30|             hatva a lelkész szavaitól, s mikor elvégezte, odasiettek
466 30|       tiszteletes úr ajkairól halljuk, s az szent ige.~ ~- És a méltóságos
467 30|                ölébe a fiacskáját.~ ~- S hogy vágta a szeme közé
468 31|           ajtón, Zsófit hozva a karján s kezében a pisztolytokot.
469 31|          fatális leveleket a padlóról, s a zsebébe dugta.~ ~Azzal
470 31|                 hogy ő magyar főnemes, s ismeri a magyar erényt,
471 32|      megyefőnök hivatalos helyiségébe, s a szolgálattevő tiszt által
472 32|          íróasztalától, eléje sietett, s kezét nyújtá neki. Markóczy
473 32|              feleségéről híreszteltek, s azt gondolta, hogy valami
474 32|            nagy hamar észrevette magát s hivatalos feszességgel kérdezé:~ ~-
475 32|      hatáskörömbe tartoznék ez az ügy, s ön visszamehetne josefstadti
476 32|                jelentést tesz odafenn, s önök meg fogják kapni az
477 32|             menjen ön ki a barátaihoz, s mondja meg nekik, hogy siessenek
478 Ut|              megyére a saját kocsiján, s more patrio minden megállási
479 Ut|             tudós útitársammal együtt, s bemutatott neki, igaz vendégszeretettel
480 Ut|           beszélt. Én ültem a jobbján, s igyekeztem olyan témát találni,
481 Ut|              kezdve:~ ~- Kedves nőd! - s poharát Viola felé emelte.~ ~