Fezejet

 1  7|        templomok a téren; utcáit Mária királynő házai ékesítik.~ ~
 2 25|          s a nevemen szólítanál. Mária vagyok.~ ~- Azt tudom.~ ~
 3 25|          a fia tette. Ez fájt.~ ~Mária leküzdötte nagy nehezen
 4 25|      közben keletkezett, melyben Mária arra kéri a fiát, hogy ha
 5 25|        ez két különböző dolog.~ ~Mária annyit tudott volna e percben
 6 25| bemutatni.~ ~- Anyósom, Markóczy Mária; ügyészem, Zentai Amadé.~ ~
 7 25|        Amadé egyszerre meghajolt Mária előtt, a keze után nyúlt,
 8 25|        és azt megcsókolá.~ ~Erre Mária mind a két kezével megszorítá
 9 25|        festő munkája. Ilyen volt Mária fiatal korában. Még most
10 25|          is hasonlított hozzá.~ ~Mária átölelte a két asszonyt,
11 25|           senki sem ellenőrzi!~ ~Mária tapsolt örömében, mikor
12 25|       Hisz ez egy kincs! - mondá Mária. - Ennek nem szabad rejtekben
13 25| jelenteték be magukat.~ ~Az inas Mária lakosztályába vezette őket.
14 26| elbeszélgetett a múlt időkről.~ ~Mária elmondott a menyének mindent,
15 26|          példát.~ ~Aztán beszélt Mária a férjről, akit reggelenkint
16 30|              Én köszönöm - mondá Mária -, amit ő tett velem.~ ~-
17 30|     gyöngéd szemrehányás hangján Mária -, még nekem sem fedezted