Fezejet

 1  2|         lénynek. Minek az?~ ~Akit éppen rávisz a kutyaindulat, hát
 2  3|  megjelent már. Ami a “poéta” nem éppen megtisztelő címét szerezte
 3  3|          a bocskoros nemest pedig éppen lenézte. Annál szívesebben
 4  6|          kifejtés végett.~ ~Viola éppen akkor végezte a sebkötőlék
 5  6| biztosítja a sikert.~ ~Arra pedig éppen nem gondolt, hogy ha a nemzeti
 6  7|         konyhába.)~ ~Pedig hiszen éppen azt akarta kérdezni, hogy
 7 17|        Jól van, jól - mondá; - ez éppen nekünk való. Majd gondoskodom,
 8 18|      szintén állami fogoly, talán éppen egy zárkában van a férjemmel,
 9 18|       senkinek másnak tudni, csak éppen a császárnak meg a börtönfelügyelőnek,
10 18|         nincs mit”.~ ~Az ordinánc éppen behozta a foglyok ebédjét.
11 18|     zárkáikba. A Sándorék szobája éppen a konyha felett volt. Hallottam,
12 19|      vissza. Egy vén írnoka volt: éppen hozzája illő, azt küldte
13 20|             Magyarul “pecsovics”. Éppen, mint én. Becsültem érte.~ ~-
14 22|     férjednél a börtönben.~ ~- De éppen ez az, amit nem szabad megtudni
15 24|       helyzetet Károlyka. Hisz ez éppen neki való menedék: egy elátkozott
16 30|         meg fog érkezni. Az a nap éppen vasárnap volt.~ ~Viola e
17 31|        Dezső meglátta Sándort, ki éppen belépett az ajtón, Zsófit