Fezejet

 1  4|       kézszorítva üdvözölte a boldog férjet, aztán a maga dolgára
 2  4|    élet napfénye aranyozta be boldog tanyájukat. Pedig odakünn
 3  6|    alól felmentett jobbágyság boldog volt és háládatos, fiai
 4  7|   letörlé a könnyeit. - Óh be boldog vagy, hogy te azt nem tudod,
 5 19|       Az volna a toll, mely a boldog találkozást le tudná írni!
 6 19|       dobverés szakítja félbe boldog álmukat. Vége az álomnak
 7 19|      Gondoljuk meg, hogy mi e boldog napot egy nemes szívű embernek
 8 20|       szálljon feléd. Hisz én boldog vagyok: még él a halottam.”~ ~
 9 22|      s ott töltöttem vele egy boldog napot és éjszakát. Most
10 22|     paradicsomot lopjuk meg e boldog órákért. Hogy ez mind a
11 26|   történt. Házasságuk eleinte boldog volt. Gazdagok voltak, minden
12 28|        akit már elfeledtek?~ ~Boldog az olyan ember, mint a Sándor
13 28|     De van közöttük egy másik boldog ember is: egy fiatal százados,
14 29| vigasztalni fog a tudat, hogy boldog életet fog otthon találni.~ ~
15 30|     Erről a börtönben töltött boldog találkozásról nem volt tudomása