Fezejet

 1  6|          kardja, meg a szuronya, az magyarul beszélt.~ ~...Mesemondás!
 2  6|          éljenzéssel (ennyit tudtak magyarul), s hozta az elfoglalt diadaljeleket.~ ~
 3  8|       minden nyelvén: legrosszabbul magyarul.~ ~Büszkesége volt a társaságnak
 4 18|              Elég az, a császár tud magyarul: megért.” - “Aztán hol veszed
 5 18|     sisakján. Megszólítottam szépen magyarul: “Ugyan édes lelkem, mondja
 6 18|            bajuszát, s megfelelt jó magyarul: “Jöjjön velem, asszonyság,
 7 18|          egyik odaintett magához, s magyarul súgta a fülembe: “Jó asszony,
 8 18|          Kérdezé szép csengő szóval magyarul. Erre aztán feloldódott
 9 18|        friskó!” ő meg ennyit tudott magyarul. Arra megint vissza kellett
10 18|           hogy: “Szervusz”.~ ~No ez magyarul van.~ ~Odanézek: ki lehet
11 18|       hangosan lekiáltott az urakra magyarul:~ ~“Urak, ma paprikás csirke
12 19|      éreztetett. Nyájasan fogadott, magyarul szólt hozzám, nem volt szükségünk
13 20| megcsontosult konzervatív volt.~ ~- Magyarul “pecsovics”. Éppen, mint
14 32|         ideszármazása óta megtanult magyarul, ha kissé törve beszélte