Fezejet

 1  3| karikatúrákat tudott rajzolni az eléje tett üres papírívre, amik
 2  6|         életveszélyesen.~ ~Viola eléje sietett.~ ~Amadét meglátva,
 3  7|      bezárták, a keresztvasrudat eléje lakatolták, s minden zárát
 4  7|    kocsitárába, a jószágigazgató eléje lépett, s kezét a mellének
 5 17|       emelve védelmül, vakmerően eléje ugrott a feléje rohanó fenevadnak
 6 18|             A császárhoz megyek, eléje térdeplek, úgy könyörgöm,
 7 18|     pénzgöngyöleget, s odatettem eléje az asztalra.~ ~- Ezt itt
 8 20|              Emília!~ ~S vidáman eléje futott tárt karokkal.~ ~
 9 21|      elérni, most önkényt hozták eléje. Miniszteri kegy folytán
10 25|        méltóságos asszony. Viola eléje jött: rendkívüli szerencse
11 26|     árulja a nejét. Ő maga hozza eléje a világfiakat, akik pazarló
12 30|      Nejét karjára fűzve odament eléje, s megcsókolta az arcát.~ ~-
13 30|          mulasztásomnak.~ ~Dezső eléje sietett az apósának, s lelkesen
14 32|        fölkelt az íróasztalától, eléje sietett, s kezét nyújtá