Fezejet

 1  8|          kedves, gömbölyű teremtés, mindig jókedvű, mindig nevető arcú.
 2  8|           teremtés, mindig jókedvű, mindig nevető arcú. Ő volt a népszínművek
 3  8|              Azt gondolták, hogy ez mindig így lesz.~ ~De Markóczy
 4 17|            már, de azt a kis halált mindig kiheverte.~ ~Amadé e hőstettnek
 5 18| valahányszor végigsétál a folyosón, mindig betekint, s a börtönben
 6 20|       hadjáratból. A jó Zsófi, az a mindig vidám menyecske; ő is itt
 7 21|    akasztott kis bőrtáskát, amit az mindig magával hordott, s örvendező
 8 21|      törvényszéktől?~ ~- Itt hordom mindig magammal. - Azzal kivette
 9 25|         poklot élő testben! A világ mindig csak az asszonyt ítéli el.
10 27|       csizmát is kapott. De apa még mindig nem jött, hogy kis lovacskát
11 30|        velünk.~ ~A meglepetések még mindig nem fogytak el.~ ~Amadé
12 30|             sem lehet elhinni, mert mindig hazudik; de most már a tiszteletes