Fezejet

  1  2   |                erdők közepett fekszik: azt mondják, még Zsigmond király
  2  2   |              függönyei, rakott tálasai azt hirdetik, hogy valamikor
  3  2   |         hazakerült, már üresen találta azt a rámát, amelyben egykor
  4  2   |               a számára életjáradékul, azt az öröklő fiúnak is kell
  5  2   |                Temetve volt a szív is: azt asszony fel nem költi.~ ~
  6  2   |      tulajdonképpen ennek a családnak, azt nehéz elmondani. Szegről-végről
  7  3   |         tolvajság milyen alacsony bűn, azt többet el ne kövesse. Azzal
  8  3   |                is.~ ~- De a korszellem azt követeli, hogy a kötelességek
  9  3   |              simogatja.”~ ~- Poétázni, azt tudsz, de politikához nem
 10  4   |             meglátta Csacsina Flórián, azt mormogta magában: “Ez az
 11  4   |            számára: még akkor lehetett azt a külföldön bevásárolni.
 12  4   |                magyar öltözetben, hogy azt csupa gyönyörűség volt látni.~ ~
 13  4   |                elé dörmögte: ő értette azt:~ ~- Ez volt a harmadik
 14  4   |        hölgyvendégnek ajándékba hagyta azt az ezüstpoharat, amelyből
 15  4   |        lejtette el.~ ~Az ünnepély után azt súgta Flórián Amadénak:~ ~-
 16  4   |             csábítsd el a pap leányát, azt a Violát.~ ~- Az nekem nem
 17  4   |               aratási munka van hátra, azt vállalják tizedében. Most
 18  4   |            nekik dézsmát.~ ~- Tudom én azt. Jó a mi népünk.~ ~- De
 19  4   |              mondok. Én házasodom.~ ~- Azt jól teszed. Egy jó gazdasszony
 20  4   |                 s nagyot nevetett:~ ~- Azt te nem veheted el, Flóris:
 21  4   |                az ócska limlomok közül azt a számkivetett képet, illeszd
 22  4   |              mely az asszonyi hűségről azt mondja, hogy az jól őrzött
 23  4   |               egész tisztaságában. S ő azt meg tudta érdemelni. Ő is
 24  5   |        történelmi korszak nem segítene azt, mint valót igazolni.~ ~
 25  5   |        túlhangzott a hegyeken, s amint azt megértették, a nagy diszciplinához
 26  5   |           ropog a nád, szorítsd hozzád azt a barnát.”~ ~Még a rablókat
 27  6   |                Jó fegyver alatt értjük azt a múlt századbeli mangalétát,
 28  6   |                maguknak sem volt: vagy azt tartották, hogy jó a puska
 29  6   |         Vezénylő szava érc!~ ~Meg kell azt szeretni a nőnek.~ ~Hát
 30  6   |         zsémbelésével.~ ~- Ki hallotta azt? Kommandánsnak nem kell
 31  6   |               Nem ismert a feleségére, azt hitte, hogy az a halál angyala,
 32  6   |                válaszolni kellett. Hát azt ki tegye meg? A sebesültnek
 33  6   |   bankjegyekből. Itt áll a vasládában. Azt is a feleségnek kell őrizni.
 34  6   |    hadügyminiszter a kormánybiztosnak, azt kötötte a szívére: ezt pedig
 35  6   |                tudja a regulát, átadja azt az asszonyságnak: kifejtés
 36  6   |           Viola helyében?~ ~Bizonyosan azt, hogy a vánkosa alá dugta
 37  6   |               neki a sürgönyt.~ ~Amint azt elolvasta Markóczy, felugrott
 38  7   |            tudott mondani, hogy amikor azt elolvasta a bányaigazgató,
 39  7   |         remegett a kezében. A futárnak azt mondá, hogy jól van, majd
 40  7   |              Hogy reggelig mi történt, azt nem tudja: csak most hallotta
 41  7   |               elé, ki kezében tartotta azt a bizonyos útitáskát. Megölelte,
 42  7   |            keservesen zokogni.~ ~Viola azt hitte eleinte, hogy az gyermeki
 43  7   |                sírsz, édesem?~ ~- S te azt nem tudod? - Emília nagyot
 44  7   |                be boldog vagy, hogy te azt nem tudod, miért sírok én?
 45  7   |           gyöngéden közelítő feleségre azt ordítja:~ ~- “Weib in Kuchel!” (
 46  7   |        konyhába.)~ ~Pedig hiszen éppen azt akarta kérdezni, hogy tálaltathat-e
 47  7   |           ropog a nád, szorítsd hozzád azt a barnát.” Szerelmes nóta.~ ~
 48  7   |                Magyarországon mindenki azt hitte, hogy a horvát bán
 49  7   |             átadott kincseket.~ ~Viola azt kérdezé tőle, hogy nem lesz-e
 50  7   |                fogja Viola elfelejteni azt a baljóslatú szemvillanást,
 51  7   |              játszott a pisztolyaival, azt mondta, hogy kitűnő céllövők.~ ~
 52  7   |         kiválasztja a nemzetőrei közül azt a húsz legényt, akik helyőrségül
 53  8   |           kérdés.~ ~Százezeren érezték azt a nehéz szívdobogást, amit
 54  8   |                hadcsapat útnak indult, azt száz meg száz hintó, szekér
 55  8   |            magához; de a büszke prímás azt válaszolta neki: “Én a hazám
 56  8   |           pompás mulatság ez a háború! Azt gondolták, hogy ez mindig
 57  8   |              Ezt éreznie kellett.~ ~De azt is tudnia kellett, hogy
 58  8   |                a sors a kezedbe adott, azt nem dobhatod el magadtól,
 59  8   |            parancsnoksága alá rendelte azt a tizenöt komáromi lovaslegényt,
 60  8   |                színésznőt, beleoktatta azt már a nyomorúság.~ ~Beszereztek
 61 11   | felkapaszkodniok, ezer veszély között. Azt is mind legyőzték.~ ~Az
 62 12   |                öntől elégtételt. Hanem azt követelem, hogy ezen okiratokat
 63 13   |              jószágigazgatói hivatala. Azt Violának is át kellett vállalni.
 64 14   |            Budavára ellen fordultak, s azt vették ostrom alá.~ ~Az
 65 15   |              vennie a nejétől. Ezúttal azt hitte, hogy utoljára. Minden
 66 15   |           akinek puttony volt a hátán, azt nyalábra kapja, összevissza
 67 16   |             tudja-e hozni az emlékezet azt a kétségbeejtő kínt, ami
 68 16   |              égből.~ ~- Te nem ismered azt az embert.~ ~- Ismerem saját
 69 16   |             hozzád, s én megyek előre, azt mondva haldokló szóval,
 70 16   |         Violával.~ ~És Viola elkövette azt a csodát.~ ~Ott térdelt
 71 17   |         vagyonvesztésre is kárhoztatta azt. Hivatalos személyek előtt
 72 17   |                sok utánjárásba került. Azt mind Viola végezte. Flórián
 73 17   |           vadász állása. Én fölajánlom azt önnek. Elfogadja?~ ~Uradalmi
 74 17   |         szarvasok etetésével? Elvégzik azt a jágerlegények. Gyere fel
 75 17   |           Flórián úr, ha nyúlra akadt, azt vitézül lepuskázta, zsákmány
 76 17   |          lakomázott: csikót vágott le, azt marcangolta; dühös volt
 77 17   |           Sokszor megölték ezt már, de azt a kis halált mindig kiheverte.~ ~
 78 17   |        csúnyául félrehúzta a száját, s azt mondta Amadénak:~ ~- Okos
 79 18   |           abban lehetett a tisztája de azt most ledobta, hogy egyenesen
 80 18   |               hiszen minden okos ember azt mondta, hogy ez lehetetlen.
 81 18   |           Azért kétszer is elolvastuk. Azt írta a lelkem, hogy nagybeteg,
 82 18   |           megvizitáltak, a kocsisgazda azt mondta, hogy dohány után
 83 18   |                nyomott a markomba, ami azt tudatta velem, hogy hányadiknak
 84 18   |              levelét vettem ki belőle, azt a keblembe dugtam. Ez volt
 85 18   |             engemet megláttak. Eleinte azt hittem, hogy sérti a szemüket
 86 18   |            beléptem. Azután tudtam meg azt a jó szokását a császárnak,
 87 18   |                van az esedezők között, azt legelsőnek bocsátja maga
 88 18   |           bajusszal, szelíd szemekkel. Azt is elfelejtettem, hogy térdre
 89 18   |                megint felém fordult, s azt mondá: Majd intézkedni fogok
 90 18   |          hangosan nevetett.~ ~- Igazán azt mondtad a királynak?~ ~-
 91 18   |           Pedig hiszen hát úgy szoktuk azt mondani az imádságunkban
 92 18   |           pénzem, felséges uram.~ ~No, azt meg fogja kapni; - válaszolt
 93 18   |             magát a felséges urat!~ ~- Azt tettem én! Nem is bántam
 94 18   |         írásokkal. Az ajtóban találtam azt a két nyájas úri asszonyságot.
 95 18   |                nevét értettem meg, meg azt, hogy “vakáte”; “igenis,
 96 18   |                a márványasztalkára. Én azt gondoltam, hogy azért teszi
 97 18   |           kiemeltem a középsőt. Erre ő azt mondta, hogy “aber”, s mutatta,
 98 18   |                elrántott a pénztártól: azt mondta: “friskó! friskó!”
 99 18   |                a josefstadti tömlöcbe. Azt mondta, hogy olvassam el. (
100 18   |              fog járni, s nagy büszkén azt kérdeztem: “vasz peczál!”
101 18   |                  vasz peczál!” mire az azt mondta, hogy -“niksz peczál.”
102 18   |                mészárszék van. Amire ő azt mondta, hogy “gute ráz”,
103 18   |            nagyon nehezen teszek; mert azt tudom, hogy adósság. Kettőnek
104 18   |              zárkában van a férjemmel, azt csak el kell neki híven
105 18   |            iránt. Mikor ez megérkezik, azt előre tudatják a várkapitánnyal.
106 18   |                a készülő munkáját, aki azt elrejti a térparancsnok
107 18   |            térparancsnokon töltené ki, azt rögtön penzionálnák. Kártyával
108 18   |       hátrament a cselédszoba-ajtóhoz, azt kulccsal bezárta: úgy jött
109 18   |                kegyetlen kormányzó még azt is megkövetelte, hogy a
110 18   |          számára. Nézzed, el is hoztam azt magammal.~ ~E szónál a Zsófi
111 18   |               finom papirosba takarva, azt gondosan felgöngyölgette,
112 18   |               láttára, s hevesen kapta azt ki Zsófi kezéből: összecsókolta
113 18   |               az édesednek írtad.” “Ha azt nem írtam volna, nem bocsátottak
114 18   |             maga előtt.~ ~A te jó urad azt mondá:~ ~- Én váltig unszolom,
115 18   |       ezüstpénzhez?~ ~Én aztán, nehogy azt higgyék rólam, hogy vándor
116 18   |              hölgyeket megtalálni?~ ~- Azt ők nagy titokban tartják.
117 18   |              jótékony hölgyek számára, azt a hazai takarékpénztárhoz
118 18   |           káposztát, meg lenmagolajat, azt keverje jól össze, úgy hozza
119 18   |             valaki az ablak hídjára, s azt mondja, hogy: “Szervusz”.~ ~
120 18   |                A paprikás csirke pedig azt fejezte ki napkeleti virágnyelven,
121 18   |       regulához; mert aki rezonírozik, azt még lejjebb degradálják,
122 18   |               olyan legyen, amilyennek azt otthon készítik Magyarországon,
123 18   |             mennyi sót kell ráhinteni? Azt a kondért folyvást rázogatni
124 19   |           fogok tenni. Én is megteszem azt, amit te megtettél. Felkeresem
125 19   |                egyet kötök a lelkedre. Azt a szándékodat, hogy az uradat
126 19   |                 hogy megköszönjem neki azt a sok rendkívüli jóságát,
127 19   |                fia egészsége miatt.~ ~“Azt ne tegye, mondá, csak hadd
128 19   |            értettem a dolgot.~ ~Azután azt kérdezte, hogy hát még hová
129 19   |               hazajössz, összepakolsz, azt mondod, fürdőre mégy Bártfára.
130 19   |              volt: éppen hozzája illő, azt küldte az asszonya után
131 19   |              maga előtt a feleségét.~ ~Azt hitte, hogy álmot lát; nem
132 19(1)|           Előre tudom, hogy erre sokan azt fogják mondani, hogy az
133 20   |              Markóczynak, ő maga tudná azt legjobban, hol volt az ő
134 20   |             Mindjárt meg fogod érteni. Azt tudod jól, hogy az én öregem
135 20   |             volt az orosz invázió?~ ~- Azt én is sokszor kérdezem.~ ~-
136 20   |               is sokszor kérdezem.~ ~- Azt, hogy én is szolgáltam a
137 20   |              nem hazudtál.~ ~- Az öreg azt kívánta, hogy erről neki
138 20   |         Meglátod, nagyon szép lesz. Ha azt elolvasta az öreged, még
139 20   |        hőstettét a medvével, úgy ahogy azt Markóczyhoz írott levelében
140 20   |              birtoka szakad a nyakába. Azt neki rendezni kell. Maga
141 20   |                beszélni Flórián előtt. Azt találta kiejteni a száján,
142 20   |               vágyik. Becsületes lélek azt tilos úton nem keresheti.
143 20   |           felyülkerüljön.~ ~- Magam is azt óhajtom. Én fogok számára
144 20   |            menyasszonyt válasszon?~ ~- Azt is meg fogom önnek most
145 20   |           felőle, hol lehet megtalálni azt a két előkelő hölgyet, akikkel
146 20   |            pesszimizmusának számította azt be, aki minden embert csalónak
147 20   |              gyászfőkötő volt a fején, azt nem szokta letenni. Mindössze
148 20   |          valaki hallgatózott az ajtón, azt hihette, hogy ezek ugyan
149 20   |               Nem kellett annak semmi: azt mondta rá, hogy imádja.~ ~-
150 20   |        konyhába ment dirigálni, amivel azt a jót is elérte, hogy valamennyi
151 20   |     észrevételt, a kiadások miatt.~ ~- Azt hiszem, nem lehet önnek
152 20   |            volna a példádat. De férjem azt mondta, hogy ő kicsiny ember,
153 20   |             volt. Egészen megszerettük azt a kedves várost. Azt hittük,
154 20   |      megszerettük azt a kedves várost. Azt hittük, örökké ott fogunk
155 20   |         Fegyveres karhatalommal jöttek azt tőle elfoglalni: nem állhatott
156 20   |        Emlékezel arra a napra, amelyen azt kérdezted tőlem, miért sírok
157 20   |                együtt, őhozzá intézted azt a kérdést, hogy elég jól
158 20   |            miket kellett átszenvednem, azt majd talán elmondom neked
159 20   |              magam előtt egyebet, mint azt a kis kerek véres nyílást
160 20   |                idáig?~ ~- Jó szellemem azt súgta, hogy születésem helyéül
161 21   |               az udvarára behajtasson, azt kérdezte tőle: “Hát atyafi, »
162 21   |          Emília nem állhatta meg, hogy azt a magas homlokot meg ne
163 21   |                 A járásbíró előhozatta azt a bizonyos vasládát, s az
164 21   |           arany, szintén tekercsekben. Azt hivatalosan számba kellett
165 21   |              összehajtott iratot. - De azt én visszakérem, mert ez
166 21   |             Nem! - szabódék az özvegy; azt a hideg tárgyat Flórián
167 21   |             akkor nyugodott meg, mikor azt a szomorú írást visszakapta
168 21   |             aranya nem képes eltakarni azt a kerek, piros nyílást azon
169 21   |                  Most ezzel összevetve azt, hogy Amadé ott volt folytonosan
170 22   |            baja. - A népajk úgy fejezi azt ki, hogy “kicsiny bántja
171 22   |               szerencsétlen.~ ~- S még azt mondod, hogy nincsen bűnöd!
172 22   |               ily állapotba juttatott? Azt én ölöm meg! Meg én!~ ~S
173 22   |              mint a lelki atyának, aki azt megőrzi, mint gyónási titkot.
174 22   |             elé bocsátott, leültetett, azt mondta, hogy várjak nehány
175 22   |           uramat. Nem volt rajta lánc. Azt az ezredes saját maga oldotta
176 22   |           karjai közé szorított. Ekkor azt mondá az ezredes: “Maradjanak
177 22   |            munkát aztán elkészítettek, azt az ezredes kézbesíti a magyar
178 22   |               jótékony hölgyeknek, kik azt idehaza ismerőseik körében
179 22   |             kemény szívű potentát, aki azt akarja, hogy ami börtön,
180 22   |                uraknak az a haudujudu? Azt hiszik talán, hogy majd
181 22   |               önök kiszabadítására? No azt várhatják!” Végül előhozatja
182 22   |         magamtól? Az én büszkeségemet? Azt a börtönvirágot? Hisz ha
183 22   |            igazságodat?~ ~- Lehetetlen azt tennem. Hogy az én átkozott
184 22   |           csipkefodrait, s visszatette azt a leánya fejére.~ ~- Nem
185 22   |          matrikulába?~ ~- A törvény is azt parancsolja.~ ~- Ha fiam
186 23   |              hozott magával a világra: azt, hogy született.~ ~Viola
187 23   |         vigasztaló izenet az égből; ha azt a keblére ölelte, meg volt
188 23   |             hivatalos levelet, melyben azt tudatják velem, hogy a leányom
189 23   |          alapítványát, rám bízva, hogy azt neki kézbesítsem.~ ~Viola
190 23   |               Markóczfalván”. A postás azt gondolta, hogy legjobb lesz,
191 23   |              bátran visszanézett rá, s azt mondta: “bá bá”, ami annyit
192 23   |             kéz; tente az alvás; táttá azt teszi, hogy elment, akit
193 23   |                Mért nem téveszti össze azt, hogy “bábá”, azzal, hogy “
194 23   |     ostobaságokat küldöznek hozzám. Én azt hiszem, hogy ezek önnek
195 23   |              főzik. Még most nem bírom azt megsemmisíteni. Adatokat
196 23   |           világnak, s amivel tartozom, azt híven teljesíteni fogom.
197 23   |    madonna-képet - mondá Amadé.~ ~- És azt küldöm hozzá a börtönébe.~ ~-
198 23   |               kicsike is beleegyezett, azt mondta “csecse”.~ ~Hanem
199 23   |              kiigazítá a véleményét, s azt mondá “cici”.~ ~Amit az
200 24   |               Viola.~ ~- Előkerítem én azt! - fogadkozék Amadé. - Itt
201 24   |           kötelesség. Aki igazat mond, azt megverik. Festőnek, poétának
202 24   |           lefest - mondá Flórián úr.~ ~Azt úgyis megtette. Egész halommal
203 24   |             lett volna Károlykához: de azt mind elhallgatta. Még csak
204 24   |                  Az Istenért! Ne tegye azt! - kiálta fel Viola.~ ~-
205 24   |               fel Viola.~ ~- De bizony azt teszem.~ ~- Ön nem is sejti,
206 24   |             hát az nekem tetszeni fog. Azt fogják mondani, hogy hazudom.
207 24   |                kölyök még helyrerontja azt, amit más olyan jól elrontott.”~ ~
208 25   |                A névtelen levelek után azt gondolták ki a vidék úrhölgyei,
209 25   |              ablaka alatt robogott el, azt tüntetőleg köszöntették,
210 25   |                 Ami mérget a nő kever, azt meg kell inni az áldozatnak.~ ~
211 25   |               tudta itt a járást: csak azt kérdezte, hogy itthon van-e
212 25   |                nőrül, minő a nagyanya, azt suttogja a babonás paraszthit,
213 25   |            megtagad. De én nem viselem azt báránytürelemmel. Ha ütnek,
214 25   |             Attól megbetegszik. Inkább azt kell neki szemébe mondani: “
215 25   |            Majd csak az anyának mondja azt el a nagyanya, hogy mit
216 25   |          szólítanál. Mária vagyok.~ ~- Azt tudom.~ ~De kiejteni nem
217 25   |                levél, a pirospecsétes, azt tudatta a fiával, hogy találkozott
218 25   |           előtt, a keze után nyúlt, és azt megcsókolá.~ ~Erre Mária
219 25   |               Amadé nem engedte másnak azt a feladatot, hogy az arcképet
220 25   |       visszaillessze.~ ~Viola köszönte azt meg neki.~ ~Merész tett
221 25   |         áldozata tekintetét. Óh, ha én azt egyszer teneked elmondanám,
222 25   |          semmit. Ha Isten elé kerülök, azt mondom: te teremtettél ilyennek.
223 25   |               Ülő alak, kezében tartja azt a festményt, mely Violát
224 26   |                 Én nősülni akarok.~ ~- Azt helyesen teszi. S kit kérjek
225 26   |              nem adlak oda. Inkább még azt is lefoglalom, aki magáévá
226 26   |             amit látott, amit hallott, azt mind sietett torzítva, megtoldva,
227 26   |            szót, mely a világból való. Azt följegyzik, és a többit
228 27   |                volt az önök közül, aki azt mondta: “tutma öreg”?~ ~
229 30   |               látni a felesége mellett azt a háromesztendős porontyot,
230 30   |           megcsókolta az orcáját, hogy azt gyönyörűség volt nézni,
231 30   |             hogy ő is mondjon valamit, azt petyegé:~ ~- Né! Már sarkantyús
232 30   |              akit útban talált. Bizony azt a zsandárt is a kapufélhez
233 30   |                többeknek is elbeszélte azt a piktor: csakhogy annak
234 32   |            feleségéről híreszteltek, s azt gondolta, hogy valami családi
235 Ut   |             befejeződött, én beutaztam azt a vidéket, egy tudós barátom
236 Ut   |             világ véleményét. Igazolta azt, hogy ez a nő élőhalottnak