Fezejet

  1  1   |                  csak egy volt a világon. De valóban volt.~ ~Ennél a
  2  1   |                 ellenkezik a hivatásával, de akiket mégis a valóság teljes
  3  2   |          Istentagadókrul már sokat írtak; de még asszonytagadókrul soha.
  4  2   |             láthatatlant lehet megtagadni de a láthatót hogy lehessen?~ ~
  5  2   |              magas, a kopaszodás jelével. De a szemei szelídek, szivárványuk
  6  2   |             nemesi kötelessége eltartani. De jó tulajdonságai vannak,
  7  2   |                 adomákat, mint a rakétát; de azok közül egyet sem lehetne
  8  2   |               tárgya. A férfi férfi volt, de nem asszony rabja.~ ~Amadé
  9  2   |           rajongani akkor is szabad volt; de az érzéki bűnös szenvedély,
 10  3   |                  az ebben a korszakban.~ ~De biz a költői véna sem volt
 11  3   |                   az ismerősei körében.~ ~De ez a kettő még nem lett
 12  3   |             vicenótárius lehessen belőle. De volt annál egy sokkal súlyosabb
 13  3   |                cancellista jegyzősködött, de nem szavazott.~ ~Ez a házi
 14  3   |                   is volt az uradalomnak: de nem nyakaztathatott; hanem
 15  3   |                        Szennyfoltja volt; de békében voltunk vele. Anélkül
 16  3   |                  Praktikus felfogás volt; de már a földesúr nem vonta
 17  3   |                   paraszt maga mível.~ ~- De az a föld a mienk, amit
 18  3   |                 is ólmos bot kellene.~ ~- De hátha az ólmos botokra a
 19  3   |                       Ahogy illik is.~ ~- De a korszellem azt követeli,
 20  3   |                      Poétázni, azt tudsz, de politikához nem értesz.
 21  3   |                 pénz volna a világon.~ ~- De lesz.~ ~- Papírosbul! Ki
 22  3   |                hogy rossz próféta legyek, de előre megjövendölöm neked.
 23  3   |           penziómbul csak megélek holtig: de te, barátom, “pendebis!”
 24  4   |           férfiúnak, s nemcsak elfogadta, de vissza is adta a csókot.~ ~
 25  4   |                  annak az arcát csókolni; de a szép leány teljes erejével
 26  4   |                  Az ördög nem alszik.~ ~- De hátha az angyal sem alszik?~ ~
 27  4   |                  azt. Jó a mi népünk.~ ~- De egyet nem tudsz, amit most
 28  4   |                   bona” (jó alkalom).~ ~- De van egy német közmondás
 29  5   |                 szavakat hoztak magukkal, de fegyvert a kezükben. Bécs,
 30  5   |                    mint Bécs. Mesemondás! De igaz.~ ~Még jön több is.~ ~
 31  5   |                   is! Poétázás! Utópia!~ ~De a honvédseregnek pénzre
 32  6   |             Harcolni nem való az asszony; de a harcolókat felbuzdítani.~ ~
 33  6   |                 nemességgel egy táborban. De hátra volt a semmivel sem
 34  6   |                 természethistóriáján túl; de még nem ért el a kapszli
 35  6   |                annyiféle nyelven szólott, de a kardja, meg a szuronya,
 36  6   |                   Hát még ha visszatér!~ ~De vajon visszatér-e?~ ~Olcsó
 37  6   |                nyugtató diagnózist adott, de határozott nyugalmat rendelt,
 38  6   |                Flórián; az arravaló volt; de az egész cinikus nyíltsággal
 39  6   |                amit Bécsből kell hozatni, de ott csak az osztrák bankót
 40  6   |               hogy az meg van sebesülve - de nem életveszélyesen.~ ~Viola
 41  6   |           lőporfüsttől még szutykosabb, - de ilyenkor legszebb a férfiarc.~ ~
 42  6   |              kapott a hadügyminisztertől, de nem tudja megérteni, mert
 43  6   |                  a bonyolult furfangot.~ ~De hátba a bal kezébe nem szabad
 44  6   |                  volt a szabadságharcban: de nehéz a végrehajtása.~ ~
 45  6   |                   fölött kellett őrködni; de a még édesebb becsülete
 46  7   |                   kapu tárva-nyitva volt. De mégis szükség volt a hadcsapat
 47  7   |                   az urak után a kávét.~ ~De amint vége volt az ízletes
 48  7   |                   méltó a felemlegetésre; de hát volt idő, amikor vitéz
 49  7   |           gonosztett - felelé Gallia.~ ~- De önnek bizonyára van e tekintetben
 50  7   | elszállásolásukról és élelmezésükről.~ ~- De tégedet zavarni fog a lárma,
 51  7   |                   a mellének feszíté.~ ~- De ide, ebbe a kastélyba a
 52  7   |               melletted lógni jobb felől; de én nem akarok melletted
 53  7   |                  Én mosom az enyimet.~ ~- De nekem egyenes utasításba
 54  8   |                hadnagyokat, kapitányokat. De beváltak a kolostoraikat
 55  8   |                    ahol a szentek laknak; de ha egyenesen tartod, az
 56  8   |                  volna el onnan a cigány? De bizony távol vármegyék küldték
 57  8   |                  is csábítgatott magához; de a büszke prímás azt válaszolta
 58  8   |                ritka szép mély hangjáért, de különösen azért, hogy diplomás
 59  8   |                  azután egy népdalénekes; de az nagyon el volt már sesteredve,
 60  8   |                hogy ez mindig így lesz.~ ~De Markóczy Dezső látta már
 61  8   |            városok elleni fellázításával; de most már egész nyíltan lépett
 62  8   |                    Ezt éreznie kellett.~ ~De azt is tudnia kellett, hogy
 63  8   |                lázadóktól foglaltak el.~ ~De kellett még sok minden egyébről
 64  8   |           magiszter címet a doktoréval.~ ~De nehezebb volt hadbírót találni.~ ~
 65  8   |                Hát én nem vagyok itt?~ ~- De bizony csak! - mondá Markóczy.~ ~-
 66  8   |        ellenségben nem sok kárt tehetett. De a tulkok nagy elismerésben
 67 11   |                  a képzelet szüleményeit, de egykorú adatokat, miket
 68 11   |                 útját álló ellenséggel.~ ~De még jobban gátolta az ágyúknál
 69 11   |              férfiakat jól fogadhassák.~ ~De vajjon visszatérnek-e? Nem
 70 12   |                   volt közöttük emiatt.~ ~De ennek magyarázatául szolgál,
 71 13   |               szabad volt az ellenségtől. De Budát még elfoglalva tartá
 72 13   |                   még adni a vitézségnek. De ha a fél világ ellenünk
 73 13   |          kiszabadulok, lesz otthonom.~ ~- De a jószágvásárláshoz pénz
 74 14   |                kormány. Pest szabad volt, de Buda várormán ellenséges
 75 14   |               most, újjászületése után.~ ~De ezt a szépséget elrontá
 76 15   |                   mind a kettőnek.~ ~- Ej de kár, hogy Viola nincs itt!
 77 16   |                hagyjon el engemet is!~ ~- De én nem hagylak el. Iszonytató
 78 16   |                   Iszonytató a fájdalmad, de felét én viselem.~ ~- Hát
 79 16   |              szándékodat végre ne hajtsd, de arra kérlek, hogy add ide
 80 17   |                 volt kellemetes társalgó, de mégis élő lélek volt, akivel
 81 17   |                 még a vonalon felyül van, de a vadász a vonalon alul.
 82 17   |              Messzebbre is gondolt Amadé; de ezt elhallgatta. Az a gondolat
 83 17   |                  nem jár fel a kastélyba, de Viola annál inkább lejár
 84 17   |             erdőben - helyeslé Flórián; - de csak férfikíséret mellett,
 85 17   |                     Úgy? A vadász? Amadé? De hátha a vadász még rosszabb,
 86 17   |                         A bizony jó lesz, de én is vele megyek, puskával.
 87 17   |               Talán halálos volt a lövés, de a hatalmas szörnyeteget
 88 17   |            tüzelve. A medve vért okádott. De azért volt annyi ereje,
 89 17   |                 Sokszor megölték ezt már, de azt a kis halált mindig
 90 17   |                   a nőstény medvétől.~ ~- De ki védelmezi meg őt a vadásztól?~ ~-
 91 18   |                  leánycselédek dolgoztak. De azokban a sikoltozásokban
 92 18   |                 cselédszoba felé sietett. De az, aki a sikoltozást okozá,
 93 18   |                 abban lehetett a tisztája de azt most ledobta, hogy egyenesen
 94 18   |               mondta, hogy ez lehetetlen. De ha az én bolond fejemben
 95 18   |                 mellé ültette Zsófit.~ ~- De mármost engedd elmondanom
 96 18   |         Josefstadtba csukták el fogságba. De levelet nem kaphattunk tőle.~ ~-
 97 18   |                levelet küldeni gráciából, de csak úgy, ha nagybeteg.
 98 18   |           könyörgöm, míg beeresztenek.” - De hát hogy mégy Bécsbe, hisz
 99 18   |                 akartam hinni a fülemnek, de az a két asszonyság is tolt
100 18   |                 van ítélve; hadbíró volt. De egészen ártatlan, soha ő
101 18   |         intézkedni fogok az ügyében.”~ ~- De mingyá ám, felséges uram! -
102 18   |       imádságunkban is: adjad uram Isten, de mingyá! - Mert hogy nagyon
103 18   |                  Hm! Odamehet a férjéhez! De messze van ám Josefstadt,
104 18   |                hát csak ki is mondom:~ ~- De nincs ám útravaló pénzem,
105 18   |              Kezet akartam neki csókolni, de nem engedte. Intett, hogy
106 18   |                   ez mind az enyim.~ ~Jaj de szépen hangzik ez a német
107 18   |                 vissza akartam neki adni; de a hadsegéd megfogta a karomat,
108 18   |                  bohó vagy te, Zsófi!~ ~- De leszek én még nagyobb is,
109 18   |                   börtönig elvisszük.~ ~- De nagyon megköszönöm. Legalább
110 18   |                 fel van írva az “F” betű. De még jobban meglepett, hogy
111 18   |                   szegény foglyok között. De erről nem szabad ám senkinek
112 18   |                  remek munkát csinál.~ ~- De hiszen én küldök neki elég
113 18   |                fehérszemély, akit látnak. De hogy az uradról beszéljek:
114 18   |             bocsátottak volna hozzám.”~ ~“De hát nincsen semmi baja a
115 18   |              ebédjét: nekem fele is elég; de nem fogadja el.~ ~A Sándor
116 18   |                  a kezéből az ezüstpénzt: de csak azért tette, hogy megtudja,
117 18   |                  én herceggé vagyok téve! De hát hogy jutottál te annyi
118 18   |               Egészen hozzászoktak már.~ ~De az asszonyka csak sírt nagy
119 18   |               lett volna el nem mondanom! De hát ha az én szívem nem
120 18   |                szakadt meg bele.)~ ~- No, de ne szomorkodjunk most azon.
121 18   |         kapitulációnál amnesztiát kapott, de az ügyvédi oklevelétől megfosztották.
122 18   |                    mikor engem megláttak; de nekem nem volt szabad közéjük
123 18   |               fegyveres őrök valamennyit. De elébb glédába állították
124 18   |             karjai pirosak, mint a cékla; de mielőtt megkérdezhettem
125 18   |             szokott, hogy ő parancsoljon. De hát szokni kell nekik a
126 18   |                   szerint meg van tiltva. De hát a térparancsnok jószívű
127 18   |           egyszer-egyszer idekerülök.~ ~- De nem mégy el éntőlem soha,
128 18   |                  soha, édes Zsófikám.~ ~- De bizony el kell mennem az
129 18   |                saját kocsim fog odavinni; de vissza is hoz. Nemsokára
130 18   |               valamit, amit nem értettem; de aztán megmagyarázta, hogy
131 19   |                   nekem nagy bajom lehet, de még nagyobb bajuk lehet
132 19   |               kinézi a számból a falatot. De Amadé előtt se beszéljünk.
133 19   |               után leskelődni Bártfára.~ ~De nem nyert vele semmit; mert
134 19   |                   fog világítani előttem. De beszélnünk erről nem szabad
135 19(1)|             szigorát enyhíteni törekszik. De én bizonyosnak mondhatom,
136 20   |                kézbesített levelek mellé. De ha kezébe jutna is az árulkodó
137 20   |                 már Zentai papa?~ ~- Nem, de halálán van, velem kibékült,
138 20   |                írott levelében is leírta; de még hozzátéve, hogy e vitéz
139 20   |                csendőrfőnök is megemlíté, de mint hivatalos adatot, az
140 20   |                   hinni a parasztnak.~ ~- De Amadé még nem mondott le
141 20   |                  a vadászi állásáról.~ ~- De bizonyosan le fog mondani,
142 20   |       intézkedhetik az apai birtokán.~ ~- De jól van értesülve az asszonyság!~ ~-
143 20   |              legérzékenyebb oldalára.~ ~- De Amadé barátom fiatalember.
144 20   |                 Nem ingerkedésből mondom. De ismerem a helyzetét. Hisz
145 20   |             katonákkal. Nem az ön hibája. De amióta ennek a kastélynak
146 20   |               pénz dolgában zsugori volt; de ezúttal eltért a szokásától.
147 20   |     nyugtalankodni kezdett Viola miatt.~ ~De Violának sok természetes
148 20   |                maga számára fizetett elő, de minden hozzátartozójának
149 20   |                Magyarország hölgyeinél.~ ~De felötlő volt a magaviselete
150 20   |                többszöri kopogtatás után, de nem lépett előbbre, ott
151 20   |                   futott tárt karokkal.~ ~De vendége visszatartó mozdulattal
152 20   |              öleljen meg, az nem lehet.~ ~De Viola csak azért is keblére
153 20   |                   Titokban megsirathatja: de csak titokban, mikor egyedül
154 20   |            énekmesternő. Nem jó lesz?~ ~- De nagyon jó lesz.~ ~Ez még
155 20   |                   volna kérdezni Flórián, de Viola félretolta, hogy helyet
156 20   |                követtem volna a példádat. De férjem azt mondta, hogy
157 20   |                   fogunk élni, lappangva, de boldogul. Ekkor valami rossz
158 20   |                 elmondom neked valamikor, de most nem látok magam előtt
159 21   |                   maga fölmentetéséről.~ ~De hogy honnan tudja ezt Flórián,
160 21   |                 vétett? Érthetetlen volt; de valóság volt.~ ~A járásbíró
161 21   |                 az összehajtott iratot. - De azt én visszakérem, mert
162 21   |             kegyednek hagyományozott.~ ~- De hisz én nem is ismertem
163 21   |            tulajdonod; hasznát veheted.~ ~De Emíliának elfacsarodott
164 21   |                még az ázsió!~ ~Szerencse? De a világ minden aranya nem
165 22   |              Hiszen neki is boldogság ez. De a világ! A világ?~ ~Viola
166 22   |                  a bűnöd?~ ~- Nem bűn az; de annál több: szerencsétlenség.~ ~-
167 22   |     jobbrul-balrul pofonütötte a leányát; de mindjárt megcsókolta az
168 22   |                férjednél a börtönben.~ ~- De éppen ez az, amit nem szabad
169 22   |           üdvösségből, rövid gyönyöröket, de örökké elfelejthetleneket.
170 22   |                egy nemes szívű ember!~ ~- De mindezt mély titokban kell
171 22   |                  hivatalától megfosztják, de sőt sáncfogságra ítélik;
172 22   |                 tegyek. Megölném magamat. De én élni akarok a szívem
173 22   |                 követni. Nem tollkoszorú, de töviskoszorú fogja ékesíteni
174 23   |               világ átkait csak sejtette, de nem hallotta, hanem ennek
175 23   |                  bűnömmel bemocskoltam. - De nem fognak célt érni. Én
176 23   |        törekesznek rajta - szólt Amadé, - de a fogházi fegyelem útját
177 23   |                  vele az angyalkámat.~ ~- De az anyja ölében, mint madonna-képet -
178 24   |                  kóborol az a vidéken.~ ~(De hát ki az a mi Károlykánk?)~ ~
179 24   |            Csacsinát is megnevetteté.~ ~- De ugyebár, Károly öcsém -
180 24   |          ragadtatva a hasonlatosságtól.~ ~De mármost ezeket el kellene
181 24   |                viszed el? - mondá Amadé - de hát hogy jutsz te be a josefstadti
182 24   |                   lett volna Károlykához: de azt mind elhallgatta. Még
183 24   |                     kiálta fel Viola.~ ~- De bizony azt teszem.~ ~- Ön
184 24   |               szemem közé fognak ugrálni; de hát az nekem tetszeni fog.
185 24   |                   ez az egy igaz lesz.~ ~(De hát használ az valamit,
186 25   |              voltam itten. Azóta sohasem. De hát most csak el kellett
187 25   |                   világ elítél, megtagad. De én nem viselem azt báránytürelemmel.
188 25   |                  abból az életből vissza. De hogy most itt lehetek, annak
189 25   |                  mert ez nemcsak vádolva, de elítélve is lett. Ki tudja,
190 25   |                  vagyok.~ ~- Azt tudom.~ ~De kiejteni nem hallottad soha.
191 25   |             férjének az intézkedése volt, de az a három levél, mely az
192 25   |                 kész az oltárhoz vezetni; de ő visszautasítá a szerencsét.
193 25   |                    akik nem tudnak sírni; de vannak nők, akik tudnak
194 25   |                  volna e percben mondani; de még koránlotta: majd később,
195 25   |               nemcsak a világ ítéletével, de a szentszék ítéletével is,
196 25   |                  mert fiamnak atyja volt; de minden szenvedésemnek okozója.
197 25   |                Azoknak megbocsát a világ. De minket, akiket a szenvedés
198 25   |                  találva a megszólalásig; de amit elmond, az is érthető;
199 25   |                 volt. Vele végezhettek.~ ~De Viola nem jött ki a maga
200 26   |                 beléegyezem a házasságba, de csak egy föltétel alatt,
201 26   |              semmi sem volna kellemesebb. De tessék meggondolni, hogy
202 26   |                   után üresen maradt.~ ~- De annak az embernek a szelleme
203 26   |                 el akarnak tőlem rabolni. De én nem adlak oda. Inkább
204 26   |                   Akkor áldásom reátok.~ ~De a gyászruha is eltűri a
205 26   |                    akikkel nyíltan mulat; de a legfőbb megalázással,
206 27   |             sarkantyús csizmát is kapott. De apa még mindig nem jött,
207 28   |         sétálhattak a vár bástyáin belül. De a várat még nem hagyhatták
208 28   |                  a börtönbül! Könnyű szó! De hová menni?~ ~Ez a földi
209 28   |                   a régi Magyarországban, de semmik és senkik az újban.~ ~
210 28   |                fogságra megkegyelmezve.~ ~De a társadalom minden osztálya
211 28   |               anyai szív nem felejtett.~ ~De van közöttük egy másik boldog
212 28   |           megmaradt, a feleséggel együtt; de a család megnövekedett az
213 28   |            Gyilkol-e, avagy elbujdosik?~ ~De hát kinek fájjon a más szíve?~ ~
214 29   |                 önt. Nekem hiányozni fog. De vigasztalni fog a tudat,
215 30   |                   nem voltak hivatalosak, de régibb ismerősei a családnak.~ ~
216 30   |                  örvendetes fogadtatásán. De urát adom a mulasztásomnak.~ ~
217 30   |                   volna.~ ~- Nem szóltam, de bizonyságot adtam. Látjátok
218 30   |                  is jövök kezet csókolni, de nem bocsánatot kérni; mert
219 30   |             elhinni, mert mindig hazudik; de most már a tiszteletes úr
220 30   |                  nem hevertek a földön.~ ~De a családfőt sem látták sehol,
221 31   |                  a háromnak felesége van; de azok hiába vártak a férjeikre;
222 32   |                Még az arca is felvillant. De nagy hamar észrevette magát
223 32   |                   heti porkoláb-fogságot, de meglehet, hogy a legfelsőbb