Fezejet

  1  1   |          mely fáj és csikland.~ ~És én választottam ehelyett az
  2  4   |      Flóriánt.~ ~- Kedves atyámfia, én most terád nagy dolgot akarok
  3  4   |             rendszert diktál elénk. Én tégedet nevezlek ki jószágigazgatómmá,
  4  4   |     percentuációt. Elfogadod-e?~ ~- Én elfogadom. Csak aztán te
  5  4   |            nekik dézsmát.~ ~- Tudom én azt. Jó a mi népünk.~ ~-
  6  4   |            tudsz, amit most mondok. Én házasodom.~ ~- Azt jól teszed.
  7  4   |          kell áldozni magát. Inkább én, mint te.~ ~- S szabad megtudnom,
  8  4   |         előtted látsz.~ ~- Most már én mondom neked vissza, hogy “
  9  4   |         tért át.~ ~- Kedves bátyám. Én most búcsút veszek tőled.
 10  4   |        toborz a lázadó rácok ellen, én beállok a sorba: nem faragom
 11  4   |       Helyeslem az elhatározásodat. Én, mint kormánybiztos, meg
 12  4   |           lovak is felszerszámozva. Én tégedet e csapathoz kinevezlek
 13  4   |        hadnagynak: felszerelésed az én gondom. Válaszd ki fegyvertáramból
 14  6   |       cinikus nyíltsággal kimondá: “Én nem avatok bele magamat,
 15  6   |          aratva, kicsépelve gabona. Én pedig nem arathatok, nem
 16  6   |         jobbkor! Ezt a húsz hanákot én rögtön felfogadom aratónak.
 17  7   |            amit az is viszonza.~ ~- Én Emília vagyok.~ ~- Én pedig
 18  7   |               Én Emília vagyok.~ ~- Én pedig Viola.~ ~- Tegezzük
 19  7   |          azt nem tudod, miért sírok én? Mert ha tudnád, majd sírnál
 20  7   |          sírnál te jobban még, mint én.~ ~Violának érthetetlen
 21  7   |     kincseket be nem hozod, csak az én holttestemen keresztül!
 22  7   |      melletted lógni jobb felől; de én nem akarok melletted lógni
 23  7   |             tessék rátenni a kezét. Én mosom az enyimet.~ ~- De
 24  8   |        prímás azt válaszolta neki: “Én a hazám ellen nem muzsikálok.”
 25  8   |              S mi lesz teveled?~ ~- Én is veled megyek, veled tűrök,
 26  8   |          pátri mély hangja:~ ~- Hát én nem vagyok itt?~ ~- De bizony
 27  8   |            végződik.~ ~- Nem ijedek én meg attól. Hulljon a férges.~ ~-
 28  8   |         Hulljon a férges.~ ~- Akkor én kinevezlek tégedet a csapatomhoz
 29  8   |           papnak kell lenni. No hát én az vagyok. Mert az oltár
 30  8   |            tiszttársait.~ ~- Mondok én valamit! - szólt Markóczyhoz
 31  8   |            van! - mondá Markóczy; - én tehát kinevezlek téged “
 32 12   |          napilap szerkesztőjét.~ ~- Én vagyok Markóczy Dezsőné.
 33 12   |         ezen okiratokat áttekintse. Én viselem azoknak gondját.
 34 12   |  bányavárosok kincseinek átvételét. Én követelem öntől, hogy a
 35 13   |          össze kell roskadnunk. Ezt én teneked nem magyarázom meg
 36 13   |  magánügyünkről. Ha a haza elbukik, én is elbukom. A győztes hatalom
 37 13   |            tanúk fognak igazolni, s én a pénzt visszaviszem a pénzintézethez.
 38 15   |             kis ekhós kocsiján.~ ~- Én hagynám el az uramat? Soha! -
 39 15   |            derék Zsófi. - Nem félek én a muszkától sem!~ ~Egy szállásra
 40 16   |       hagyjon el engemet is!~ ~- De én nem hagylak el. Iszonytató
 41 16   |    Iszonytató a fájdalmad, de felét én viselem.~ ~- Hát mit akarsz?
 42 16   |              Te nem fogsz meghalni. Én odamegyek a kegyetlen zsarnok
 43 16   |       elkövetni. Éltedet megmentem. Én folyvást nem foghatom a
 44 16   |      sikerül, visszajövök hozzád, s én megyek előre, azt mondva
 45 17   |       parádés kocsisnak.~ ~- Mondok én önnek annál jobbat. Nálunk
 46 17   |             uradalmi vadász állása. Én fölajánlom azt önnek. Elfogadja?~ ~
 47 17   |             velünk fog étkezni.~ ~- Én? A jáger? A bonorum directorral?~ ~-
 48 17   |            bonorum directorral?~ ~- Én úgy láttam, hogy az uraságoknál
 49 17   |        Hagyd el, pajtás! Nem akarok én itt megöröködni; csak arra
 50 17   |                A bizony jó lesz, de én is vele megyek, puskával.
 51 17   |      megegyen. Köszönöm alázatosan. Én nem akarom a feltámadást
 52 17   |         vadászleskunyhóig elemelni. Én itt maradok mellette, amíg
 53 18   |          uradat?~ ~- Hát persze! Az én uramat is elítélték hét
 54 18   |             ez lehetetlen. De ha az én bolond fejemben ez már megfogamzott,
 55 18   |            a sereggel Világos felé. Én csak a keserves búcsúzásra
 56 18   |       életét megmenteni. Engemet az én Sándorom hazaküldött az
 57 18   |          rettenetes napok alatt. Az én Sándoromról semmit sem tudhattunk.
 58 18   |            nem kaphattunk tőle.~ ~- Én sem kaptam még levelet a
 59 18   |         anyókám, mondok a napamnak, én megyek föl Bécsbe.” - Hová
 60 18   |           hol veszed hozzá a pénzt? Én nem adhatok. Egy firtli
 61 18   |             egész úton.” - “No majd én meg sütök tepertős pogácsát.” -
 62 18   |          passzus árában ott maradt. Én tehát egy batyuval a karomon
 63 18   |            egynehány napig. Azalatt én ráérek a magam dolgát elvégezni.
 64 18   |     szétnézni. Jézuskám! Hogy tudom én itt meg a helyes járást?~ ~
 65 18   |             velem, asszonyság, majd én fölvezetem.” A kezdet szerencsés
 66 18   |            az egész igazságom.~ ~Az én zsandárom azután felvezetett
 67 18   |            hogy sérti a szemüket az én parasztviseletem. Az egyik
 68 18   |             felséges uram! - kaptam én rajta, - mert az uram nagyon
 69 18   |              Még meg talál halni, s én nem is láthatom, szegényt.”~ ~-
 70 18   |       felséges urat!~ ~- Azt tettem én! Nem is bántam meg sehogy.
 71 18   |           motyogott németül, amiből én csak az uram nevét értettem
 72 18   |        elejbém a márványasztalkára. Én azt gondoltam, hogy azért
 73 18   |            is többet tudok németül. Én aztán szépen megköszöntem
 74 18   |            te, Zsófi!~ ~- De leszek én még nagyobb is, csak várd
 75 18   |          ott találtam a folyosón az én két úri asszonyomat. Azok
 76 18   |            nem beszél.~ ~- Ígéretet én nagyon nehezen teszek; mert
 77 18   |             tudni, a másik pedig az én kedves barátném, Markóczy
 78 18   |             számokat jelentenek. Az én Sándorom neve után “F” betűt
 79 18   |        munkát csinál.~ ~- De hiszen én küldök neki elég pénzt minden
 80 18   |      börtönben. Egy zárkában van az én Sándorommal becsukva. A
 81 18   |          odavezetett a zárkájukhoz. Én attól rettegtem, hogy az
 82 18   |           Zsófi!” mondá az urad. Az én Sándorom pedig szóhoz sem
 83 18   |       behozta a foglyok ebédjét. Az én uram számára egy mély cseréptányérban
 84 18   |           te jó urad azt mondá:~ ~- Én váltig unszolom, hogy megosztom
 85 18   |             volt teljes életében.~ ~Én aztán nagy büszkén odaszóltam
 86 18   | kipirosodott a képe.~ ~- Hisz ezzel én herceggé vagyok téve! De
 87 18   |            te annyi ezüstpénzhez?~ ~Én aztán, nehogy azt higgyék
 88 18   |          nem mondanom! De hát ha az én szívem nem szakadt meg bele.)~ ~-
 89 18   |          itt beszegődött vadásznak, én örültem neki, hogy egy régi
 90 18   |            nem adja át, félreteszi. Én fogadni mernék, hogy Csacsina
 91 18   |       szívűnek?~ ~- Olyannak tartom én. Vigye őtet az ördög, ne
 92 18   |          megkínált vele: “Köszönöm, én már ebédeltem.” (Igen: a
 93 18   |           konyha, se szakácsné.~ ~- Én már kitaláltam. Hozassunk
 94 18   |          mit csinálsz vele?~ ~- Hát én majd csak bevágom.~ ~S az
 95 18   |            azután hadbírák, mint az én Sándorom, egy híres poéta,
 96 18   |       Odanézek: ki lehet az, akivel én egyszerre ilyen jó barátságba
 97 18   |          hangzott rá az udvarról.~ ~Én ebből a szóból megtudtam,
 98 18   |        pedig galambom, éjszakára az én vendégem fogsz lenni - mondá,
 99 18   |             gondolattól, hogy ha az én Sándorom ilyen sorsra találna
100 18   |          hogy mikor mehetsz oda; az én saját kocsim fog odavinni;
101 18   |        láncon csügg alá a kürtőből. Én tudom már tapasztalatból,
102 18   |  tapasztalatból, hisz a táborban is én főztem az egész tisztikarnak,
103 18   |         kanálnyi tejfel. Ez mind az én gondom volt. A Veronka azalatt
104 18   |         galuskát.~ ~Egyszer csak az én Sándoromnak a mély basszushangját
105 19   |            amit meg is fogok tenni. Én is megteszem azt, amit te
106 19   |             Mindjárt gondoltam.~ ~- Én végigkopogtatom mindazokat
107 19   |         könnyebben megteheted, mint én.~ ~- Azalatt te hazamehetsz
108 19   |              s ott maradhatsz, amíg én az uramhoz eljutok. Nem
109 19   |             okát, s akkor megérted. Én két napig voltam az uramnál
110 19   |           ha ezt elárulja valaki az én feljebbvalómnál, abból nekem
111 19   |          börtönfelügyelőt kapnak.~ ~Én megesküdtem a lelkem üdvösségére,
112 19   |          hogy erre figyelmeztessen. Én különben sem szeretem az
113 19   |            foglyom, hanem vendégem. Én átengedem önöknek a saját
114 19   |           hogy látná önöket valaki. Én itt leszek a kancelláriában.~ ~
115 19   |             találok ki meséket. Óh, én már megtanultam jól hazudni.~ ~-
116 19(1)|             enyhíteni törekszik. De én bizonyosnak mondhatom, hogy
117 20   |            és végrendeletet tett az én javamra.~ ~- Hát akkor mért
118 20   |              Azt tudod jól, hogy az én öregem teljes életében megcsontosult
119 20   |             pecsovics”. Éppen, mint én. Becsültem érte.~ ~- Átkozta
120 20   |           az orosz invázió?~ ~- Azt én is sokszor kérdezem.~ ~-
121 20   |             kérdezem.~ ~- Azt, hogy én is szolgáltam a forradalmi
122 20   |          valami rebellis urasághoz? Én megmondtam neki, hogy tisztességes
123 20   |       bruderkám. Majd mindjárt adok én neked ilyen bizonyítványt.
124 20   |           is ajánlkozott kibérelni. Én nem vettem figyelembe az
125 20   |            volna az asszonyság.~ ~- Én igen nagyra becsülöm az
126 20   |               Magam is azt óhajtom. Én fogok számára feleséget
127 20   |    államfoglyok sorsának enyhítése. Én ebbe a társaságba be fogok
128 20   |     szolgálatát.~ ~- Nagyon helyes! Én meg fogom írni az alapítványi
129 20   |           asszony úti poggyászát az én hálószobámba kell vinni.~ ~-
130 20   |           fel magadat, özvegy vagy, én is az vagyok. Kinek nincs
131 20   |         nagy fájdalmad van. Majd az én Zsófi barátném fog rólad
132 20   |             táplálkozott.~ ~- Akkor én megyek a konyhába, vacsoráról
133 20   |           gyönyörködni fogok benne. Én csak mint jószágigazgató
134 20   |  pazarlásaim miatt. Ami különben az én gondom.~ ~A vacsorát siettek
135 20   |      kegyetlen főparancsnoknak. Bár én is követtem volna a példádat.
136 20   |  kiszolgáltatása.~ ~- Közös bűne az én férjemével.~ ~- Meg kellett
137 20   |  mosolygásra, amivel ezt mondta? Óh én soha el nem felejtem.~ ~-
138 20   |          hangzott a lakásunk előtt. Én az ablakfüggönyt félrehúzva
139 20   |         urához, aki napszámos volt. Én kinyitottam az utcaajtót,
140 20   |            férjem, a nevét említve. Én feleltem, hogy odabenn van.
141 20   |          hangzott a mellékszobában. Én félretaszítottam magam elől
142 20   |           férfinak, hogy meghaljon? Én felöleltem, magamhoz szorítottam,
143 20   |            a vagyona foglalható le. Én azonban a bűnrészesség alól
144 20   |                Te tudod, hol lakik, én nem tudom. Nem tudok imádkozni.~ ~
145 20   |         keblén: Istent hívta.~ ~“Óh én mennybéli atyám! Legyen
146 20   |             a kegyelmedért, hogy az én jó uram számára olyan nyugodalmas
147 20   |          hálám szálljon feléd. Hisz én boldog vagyok: még él a
148 21   |    zűrzavarában.~ ~- Majd elintézek én mindent - nyugtatá meg Viola
149 21   |            hátramaradt özvegye?~ ~- Én vagyok.~ ~- Kapott ön valami
150 21   |       összehajtott iratot. - De azt én visszakérem, mert ez énnekem
151 21   |             az írnok úr lemásolja s én hitelesítem. Erre szükség
152 21   |             van ruházva, annálfogva én ezt a ládát a benne levő
153 21   |         hagyományozott.~ ~- De hisz én nem is ismertem Zentai urat.~ ~-
154 21   |      Flórián úr kezébe utalva át. - Én az írásomat akarom.~ ~Csak
155 22   |          Édesatyám - mondá Viola -, én egy kérdést jöttem intézni
156 22   |            súgva mondhassa meg.~ ~- Én anyának érzem magamat.~ ~
157 22   |            állapotba juttatott? Azt én ölöm meg! Meg én!~ ~S a
158 22   |     juttatott? Azt én ölöm meg! Meg én!~ ~S a lelkipásztor, haragtól
159 22   |             meg fogod érteni. Amint én a felség engedelemíratával
160 22   |          férjemet. Nem akarta, hogy én menjek hozzá a börtönbe.
161 22   |         börtönbe. Azzal eltávozott. Én lesve hallgattam, hogy mikor
162 22   |            a lakásomat sajátjuknak. Én holnap reggelig nem fogom
163 22   |              Elhagyjam magamtól? Az én büszkeségemet? Azt a börtönvirágot?
164 22   |        tegyek. Megölném magamat. De én élni akarok a szívem alatt
165 22   |      Lehetetlen azt tennem. Hogy az én átkozott becsületemért annyi
166 22   |        tudós asszonyt, aki ápoljon. Én megőrzöm a titkodat.~ ~-
167 22   |             még súlyosabb volt.~ ~- Én sajnálom ezt a nőt.~ ~-
168 22   |          Üres képrámája most már az én örököm.~ ~A lelkipásztor
169 22   |            előled.~ ~- A keresztapa én leszek.~ ~- A közvéleménnyel
170 23   |     ostobaságokat küldöznek hozzám. Én azt hiszem, hogy ezek önnek
171 23   |        világot kiabálni azzal, hogy én vagyok e család megrontója.
172 23   |            De nem fognak célt érni. Én nem futok el innen mind
173 23   |              egészíté ki Amadé.~ ~- Én már kitaláltam, mi módon
174 24   |           fel Viola.~ ~- Előkerítem én azt! - fogadkozék Amadé. -
175 24   |          mondá Károlyka. - Elviszem én magam, s személyesen átadom
176 24   |            asztalnál -, miket fogok én elhíresztelni a világban,
177 24   |       börtönből előkerülök: hogy az én imádott asszonyom a megfelelő
178 24   |          hazudom. Ki hiszi el, amit én mondok. Hisz az mind költemény,
179 25   |                 A nevem Markóczyné. Én vagyok a férjed anyja.~ ~
180 25   |           jönnöm, hogy meglássam az én kedves kicsikémet, az én
181 25   |            én kedves kicsikémet, az én unokámat.~ ~(Hát van még
182 25   |           szégyeld, légy rá büszke. Én is az a nő vagyok, akit
183 25   |          világ elítél, megtagad. De én nem viselem azt báránytürelemmel.
184 25   |         báránytürelemmel. Ha ütnek, én visszaütök. Fullánkom van,
185 25   |       Mindenkinek van fájó része, s én ismerem mindenkinek a bibéjét.
186 25   |          Most hát ezek a levelek az én tulajdonaim; mert én írtam
187 25   |             az én tulajdonaim; mert én írtam őket. Visszafoglalhatom.~ ~
188 25   |         áldozata tekintetét. Óh, ha én azt egyszer teneked elmondanám,
189 25   |             miket szenvedtem egykor én ennél a háznál! Hogy éltem
190 25   |             az nem megy bűnrovásra. Én nem bántam meg semmit. Ha
191 25   |          idéz, elítél, megbélyegez. Én ismerem az egész jó társaságot,
192 25   |            társaságot, s ha egyszer én elkezdek beszélni, az lesz
193 26   |            beleegyezése kell hozzá. Én nősülni akarok.~ ~- Azt
194 26   |   megértették egymást? És mindez az én hátam mögött történt, anélkül,
195 26   |       mögött történt, anélkül, hogy én előmozdíthattam volna, vagy -
196 26   |           képtelenség.~ ~- Jól van. Én beléegyezem a házasságba,
197 26   |            félti a jó hírét? Lássa, én nem féltem az enyimet.~ ~
198 26   |           akarnak tőlem rabolni. De én nem adlak oda. Inkább még
199 26   |         fekete ruhát viselem, addig én új örömökre nem gondolhatok.~ ~-
200 27   |          mellére tette a kezét:~ ~- Én voltam.~ ~- No hát én előhozatom
201 27   |               Én voltam.~ ~- No hát én előhozatom a derest, s olyan
202 27   | államfoglyok, hanem szabad urak, az én vendégeim. Uraim! E poharat
203 29   |       Mármost szabad a védelem.~ ~- Én is nagyon megszerettem önt.
204 29   |    tartalmuk veszélyes, félretenni. Én valamennyit visszatartottam.
205 30   |           nem látott a komédia-ház. Én meg nem akadályozom.~ ~A
206 30   |     Köszönöm, amit érte tettél.~ ~- Én köszönöm - mondá Mária -,
207 30   |        bagázsiát leszedetni.~ ~- Az én Sándorom is itt van? - kiálta
208 30   |              hogy hűséges voltam az én uramhoz?~ ~- Igaz! Igaz! -
209 30   |            volt a fiatal írnok.~ ~- Én is jövök kezet csókolni,
210 30   |          nem bocsánatot kérni; mert én tudtam az igazat, hirdettem
211 32   |      üdvözölni a kiszabadulásomért, én vissza fogok menni a börtönömbe.~ ~-
212 32   |            végbe a kastélyban.)~ ~- Én megöltem egy embert - mondá
213 32   |            a pisztolyokat, akkor az én hatáskörömbe tartoznék ez
214 Ut   |         hogy a regény befejeződött, én beutaztam azt a vidéket,
215 Ut   |          egy történelmi munkájához, én adatokat és helyszíni tájékozást
216 Ut   |           érdekes családi levéltár, én pedig Amadéval a régi várromot
217 Ut   |            az úrnő keveset beszélt. Én ültem a jobbján, s igyekeztem