Fezejet

  1  1|            érdekfeszítő, pesszimista és reálista, oly hangon, mely
  2  1|       reálista, oly hangon, mely fáj és csikland.~ ~És én választottam
  3  1|              mely fáj és csikland.~ ~És én választottam ehelyett
  4  2|             termeket családi címerek és fegyverzetek díszitik. Két
  5  2|            Ott vannak egymás mellett és szemközt a dédapák és anyák
  6  2|        mellett és szemközt a dédapák és anyák művész festette arcképei:
  7  2|             nyoszolyákkal, ősi pompa és kényelem mindenütt.~ ~Az
  8  2|  szállásolják el: annak van felesége és frajja.~ ~A ház ura Markóczy
  9  2|              szénfekete szemöldeivel és bajuszával élénk ellentétben.~ ~
 10  2|          családon. Válóper folyt apa és anya között. Ez egészen
 11  2|              hibás. Heves szenvedély és rakoncátlan indulatok uralkodtak
 12  2|              üres ráma hasadékába.~ ~És azután egy idő múlva jött
 13  2|      szemfüles felügyelő a háztartás és a gazdaság felett. Mindenkit
 14  2|        számadást vezetett bevételről és kiadásról, s ki kell róla
 15  2|          tudja tolni, amiben az orra és a fülei is engedelmeskednek,
 16  2|         Szava rikácsoló, éles, hadar és minden szót megdupláz, modora
 17  3|          amiket az új nemzedék ápolt és terjesztett a központban,
 18  3|             ha kell valami, kérj!”~ ~És sikeres módszer volt. Attól
 19  3|      vadlopás.~ ~Akkoriban még bírói és közigazgatási fórum volt
 20  3|      uradalmi tisztei s a szolgabíró és esküdtje. Patvarista, jurátus,
 21  3|            végignyújtózik a priccsen és fütyörész. Az alatt a tíz
 22  3|       beszéltek róla. Markóczy Dezső és Zentai Amadé.~ ~Volt ezért
 23  3|        paraszté engedelmeskedés.~ ~- És még sok más egyéb dolga
 24  3|        követeli, hogy a kötelességek és a jogok egyformán osztassanak
 25  3|        szaladni hazájukból mezítláb. És még votumot is adni a parasztnak!
 26  3|              Eddigi tekintetes karok és rendek helyett rongyos fiskálisok,
 27  4|      hivatalos személy.~ ~Az egyházi és világi vezérek üdvözlő szónoklataikra
 28  4|       karéneke: a Szózatot énekelték és Kölcsey himnuszát; olyan
 29  4|          szép szónoknőt át ne ölelje és meg ne csókolja. Szokás
 30  4|              összegyűlt úri vendégek és falusi elöljárók bámulhatták
 31  4|           fizetést szabok a számodra és az uradalom jövedelméből
 32  4|          biancát adok a kezedbe.~ ~- És mellém adod uradalmi fiskálisnak
 33  4|               hogy az jól őrzött vár és jól táplált helyőrség.~ ~
 34  4|    kancelláriába, ott találta Amadét és Flóriánt.~ ~Amadé kézszorítva
 35  5|          adott, meghozta egy nap: úr és pór egy nemzetté olvadt.~ ~
 36  5|              Ott lehetett őket látni és hallani: Budapest nagy terein.
 37  5|              kért a törvényhozóktul. És az akkori ellenzék vezére
 38  5|             forró ölelkezés ellenzék és kormánypárt között: a hadsereg
 39  5|                A magyar sorkatonaság és huszárság az ország határán
 40  6|              magyar legény, ha lovat és kardot kap, egyszerre kész
 41  6|              Dezső képviselő is volt és kormánybiztos: még a kerületében
 42  6|     elnyomására, mint kormánybiztost és nemzetőri őrnagyot. Egy
 43  6|    felmentett jobbágyság boldog volt és háládatos, fiai tódultak
 44  6|          honvédzászlók alá. A telkes és negyedrész-telkes gazdák (
 45  6|      koszorút kötött a zászlójára.~ ~És azután a hajdani leánybarátnéival
 46  6|           jeges borítékot rendelt rá és ágybanmaradást.~ ~Viola
 47  6|        összegeket nyugtatványoztatni és számadásba feljegyezni.~ ~
 48  6|              országban nagy fegyelem és ellenőrzés alatt álló magyar
 49  6|           aki erre vállalkozik: esze és szíve is hozzá.~ ~Viola
 50  6|         halálos küldetést rábízni.~ ~És annak a nevét nem volt szabad
 51  6|            kockán! A férjének a feje és a vagyona. Markóczynak mostan
 52  6|     gyorsfutár érkezik a kastélyába, és sürgönyt ad át a szolgálattevő
 53  6|        trombitaszava hangzott. Ember és paripa nyugalomra megy már.~ ~
 54  6|       foglalja le az ott levő arany- és ezüstkészletet, s hozza
 55  6|        hintón, magával vitte a pénzt és számadást rejtő útitáskát,
 56  7|        kezemből. A férjem számadásai és a rábízott összegek vannak
 57  7|           Megérdemli. Csak nekem él, és a hivatalának. És most ennek
 58  7|          nekem él, és a hivatalának. És most ennek vége lesz. Minden
 59  7|          táborát foglyul ejté Görgey és Perczel. Diadalnapok voltak.~ ~
 60  7|        huszárcsapatját vitte magával és a kormány futárját. Nejét
 61  7|              kormány futárját. Nejét és a nemzetőreit Körmöcbányán
 62  7|              A ládák a kormánybiztos és a bányaigazgatóság pecsétjével
 63  7|       elhelyezésére. Annak vasajtaja és ablaktáblái vannak.~ ~Érezte
 64  7|          fogok az elszállásolásukról és élelmezésükről.~ ~- De tégedet
 65  7|              Viola, hogy minő terhet és felelősséget vállalt Markóczy
 66  7|     levetette magát a nyoszolyájára, és sírt keservesen.~ ~Úgy,
 67  8|          szerinti ura van: az ország és a király.~ ~S azok most
 68  8|          elhatározás volt tőle. Élet és halál, és becsületkérdés.
 69  8|            volt tőle. Élet és halál, és becsületkérdés. És mindannál
 70  8|            halál, és becsületkérdés. És mindannál több: hazafiúi
 71  8|           idegen tisztek vezényeltek és a nagy nép! Nem gondolt
 72  8|          regulája: “Szuronyt szegezz és előre!” Nem ismerték még
 73  8|       furfangot pótolta a lelkesedés és a bátorság.~ ~Központja
 74  8| Olaszországot bejárta az énekeseivel és egyéb művészeivel, s pénzt
 75  8|         értett.~ ~Az első szerelmes (és egyúttal tenorista) nyurga
 76  8|         tagjait leginkább, beszédben és modorban, s ugatni oly híven
 77  8|  szólótáncával, lengyel mazurkájával és spanyol bolérójával.~ ~Ámde
 78  8|      művészet csarnokává, s távolról és közelről sereglett a közönség
 79  8|            előadásokra.~ ~Tiszteknek és közkatonáknak egyaránt tetszett
 80  8|              harcolsz teljes erőddel és lelkeddel.~ ~- S mi lesz
 81  8|             pátri rögtön felcsapott, és sietett a Zsófit értesíteni
 82  8|              meg, hogy mit tudnak.~ ~És így az egész színésztrupp
 83  8|          batallion parancsnokának.~ ~És aztán a “Csősz” parancsnoksága
 84  8|           nem írt még színműköltő.~ ~És mind tudta jól a szerepét.~ ~ ~ ~
 85 10|        asszonyai teljesíték.~ ~Viola és társnői egész nap tépést
 86 11|           jobban gátolta az ágyúknál és szuronyoknál maga az édes
 87 11|      bányavárosokból elhozott arany- és ezüstkincsek voltak felhalmozva;
 88 11|   papramorgót a szomjtul epedő vezér és táborkara megvigasztalására,
 89 11|          Zsófi, az ő Sándora oldalán és Emília, ki el nem maradt
 90 12|  vendégszerető Eperjesen bált adtak, és tánc, zeneszó mellett vigadtak
 91 12|         körül s azokkal tivornyázik, és végül, hogy az őrizetére
 92 12|       tanúsított buzgalmát elismeri. És végül itt van a pénzügyminiszter
 93 13|         seregek győznek.~ ~- Győznek és csodáit fogják még adni
 94 13|           hatóságot előre értesítem. És akkor te, minden törvényes
 95 13|          minden rajta levő terhekkel és kötelezettségekkel együtt.
 96 14|          dicsőségnek nagy ára van.~ ~És Viola azért mégsem mondta
 97 15|        zászlók, az elfoglalt Aradvár és Szent-Tamás ormán.~ ~Markóczyt
 98 15|            kerültek, a kormánybiztos és a hadbíró. Zsófi gondját
 99 15|              gyalog osonva át muszka és osztrák hadcsapatokon. Az
100 15|      Temesvár felé tartott. Markóczy és Sándor Aradra igyekeztek,
101 16|            pisztolypáron Violával.~ ~És Viola elkövette azt a csodát.~ ~
102 16|            Megmenté az életét.~ ~*~ ~És ezt az őriző angyalát a
103 17|      küzdelem, futás, rettegés volt; és most ez az írtózatos egyedüllét!~ ~
104 17|          hurcolni a keserű életet.~ ~És mégis áldania kell az egeket,
105 17|              egyébről is. Az utakról és módokról, amikkel a fogságba
106 17|          bemutatni a hatóságnak.~ ~- És mármost mit fog ön kezdeni?~ ~-
107 17|            az uraságoknál tiszttartó és írnok együtt ül az asztalnál
108 17|     helyeselte.~ ~Amadé megérkezett, és sietett bemutatni magát.~ ~
109 17|              magának angol nyelvtant és szótárt, s tanult angolul
110 17|           hozzájárult az ajánlathoz. És így ezen a réven mégis odakerült
111 18|             akit összevissza csókolt és könnyeivel áztatott.~ ~-
112 18|          egyedüli fenntartónk, nekem és a szegény öreg anyjának.~ ~
113 18|            van ítélve nehéz börtönre és most nagy beteg: levélben
114 18|           mit jelentenek azok az “F” és “Z” betűk a férjeink neve
115 18|      kacagott is, sírt is egyszerre, és zsémbelt a barátnéjára:~ ~-
116 18|  alávalóságot írt a levélben felőled és Amadé felől, ami a rabláncon
117 19|          amit itt a börtönben látott és hallott, a jószágigazgató
118 19|       postakocsival járod meg Bécset és Josefstadtot s a visszatérő
119 19|              a két asszony, Csacsina és Amadé.~ ~Nem kellett egymásnak
120 19|            ébenfa-karperecet lehúzza és elrejtse.~ ~Azonban Amadénak
121 19|        megjárta gyorspostával Bécset és Josefstadtot, anélkül, hogy
122 19|       diktátor! Az dobzódik könnyben és csókban.~ ~Áldják az éjszakát.
123 19|      beszélni senkinek.~ ~- Senkinek és semmi körülmény között.~ ~-
124 20|   szerelmespárok számára teremtve.~ ~És Zsófinak mindezt türelemmel
125 20|               mely napfényre vágyik? És ő napjára ki tudta számítani,
126 20|      Bártfára, mikorra jöhet haza.~ ~És a véletlen úgy hozta magával,
127 20|            hozta magával, hogy Viola és Amadé ugyanaznap érkeztek
128 20|         halálán van, velem kibékült, és végrendeletet tett az én
129 20|     Flóriánnak a szép bizonyítványt, és zsebredugta.~ ~Azután bement
130 20|         Hiszen ott van még két jáger és erdőkerülő.~ ~- Azok maguk
131 20|          másokkal, mint parasztokkal és katonákkal. Nem az ön hibája.
132 20|            amióta ennek a kastélynak és uradalomnak tulajdonosává
133 20|      színe-java fogadta tárt szívvel és karral.~ ~S az új ismeretség
134 20|              irodalompártolás rendje és módja.~ ~Csacsina Flórián
135 20|            előbbre, ott maradt állva és meghajolva, s valami bocsánatkérést
136 20| felpaprikázva.~ ~Irigy volt, fösvény és gyanakodó. Minden új arcban
137 20|         utóbbi a veszedelmesebb.~ ~- És szabad lesz megtudnom, hogy
138 20|            elvonta magát a vizsgálat és elítéltetés elől, önkezével
139 21|              levelet: külön Violának és Csacsinának. Amadé írta.
140 21|     értesülve kellett lenni.~ ~Viola és Emília csak délután utaztak
141 21|      férfialak állt: Amadé, Csacsina és egy hivatalos kabátba öltözött
142 21|            segítő kezét Flórián úr - és ő is kezet csókolt a nőnek.
143 21|            ne csókolja, mire Flórián és az a hivatalos úr egyszerre
144 21|      felolvasá.~ ~Zentai összes ingó és ingatlan vagyonára nézve
145 21|          készpénze fekszik, aranyban és ezüstben. Ezt az egész összeget
146 22|      töltöttem vele egy boldog napot és éjszakát. Most ennek a boldogságnak
147 22|              dobta a puskát, nevetve és mérgelődve.~ ~- Akkor minek
148 22|           hatalmi szava: ott a deres és a pálca. És ezeknek a nemes
149 22|              ott a deres és a pálca. És ezeknek a nemes uraknak
150 22|            férjedtől tudtad meg?~ ~- És egy barátnémtől, akinek
151 22|            eltűröm a világ üldözését és minden kínszenvedést, ami
152 22|           ami a jövőben rám vár.~ ~- És nem fogod védelmezni tiszta
153 22|    megcsókolta atyjának a kezét.~ ~- És most eredj haza nyugodtan,
154 22|           Hiszen csak az Isten tudja és az atyám, hogy miért imádkozom.~ ~-
155 22|          csak az életért. A jelenért és a jövendőért.~ ~- Tarthatok
156 23|           gúnyra fogják emlegetni.~ ~És ő mégis boldognak érezte
157 23|             odajött a beteg ágyához, és segített neki az ápolásban.~ ~-
158 23|     madonna-képet - mondá Amadé.~ ~- És azt küldöm hozzá a börtönébe.~ ~-
159 23|       csecsemőjét, odavette az ölébe és megszoptatá.~ ~Lehet-e istenibb
160 24|         csatamező eseményeit írásban és képekben megörökítsék. Ezek
161 24|            Ezek hisztoriográf címmel és rendes fizetéssel lettek
162 24|           kemény bírák elé, s bátran és okosan igazolta a működését
163 24|        kastélyába, fényes jutalommal és jó élettel kecsegtetve.~ ~
164 25|          megvetésüket tudatják vele. És ugyanazok a hölgyek, mikor
165 25|   napernyővel, kendőlobogtatással.~ ~És Violának mindezt némán tűrnie
166 25|          mesterkélt: kedélyük derült és dacos. Dús hajzatába még
167 25|             be addig eleven parazsat és egy pohár vizet.~ ~Viola
168 25|            egyebük, mint a szenvedés és a fájó emlékezés.~ ~- Van
169 25|        értett a danoláshoz.~ ~Emília és Zsófi is odakerültek a gyerekszobába,
170 25|              bámultak, az ifjú ember és az öregasszony: idegen alakok.~ ~
171 25|            előtt, a keze után nyúlt, és azt megcsókolá.~ ~Erre Mária
172 25|        terembe a két asszony: Emília és Zsófi. Megtalálták az arcképet
173 25|            voltának bebizonyítására. És nem tudta kitalálni a módját
174 25|           Vagyonát rendben tartotta. És a mostani kormány előtt
175 25|            persona volt, ami fődolog És most ez a régi asszony az
176 25|             beszédek, trágár adomák. És ami legelviselhetlenebb
177 25|            megvető elfordulásától.~ ~És ezúttal, ahány úri fogat
178 25|   sikoltozást követett el fölötte!~ ~És azután volt még három lap,
179 25|            világot. Majd meglátod.~ ~És szavának állt.~ ~Megírta
180 26|             már megértették egymást? És mindez az én hátam mögött
181 26|       világból való. Azt följegyzik, és a többit utána. Aztán négyen
182 26|           főz neki drága jó pépeket, és kínálja édes tengerihagyma-szörppel.
183 26|      leborult a férje arcképe előtt, és imádkozott. Imáját meghallgatta
184 27|             hogy összeteszi a kezeit és imádkozik?~ ~Már a kis Deodát
185 28|           vannak az osztrák várakban és a magyarországiakban az
186 28|           Magyarországban, de semmik és senkik az újban.~ ~A legtöbb
187 28|              titkár, színész (magyar és német), lapszerkesztő, poéta,
188 28|             poéta, rendőr, nyomdász. És egynehány földbirtokos úr
189 29|              az ön jóságát soha.~ ~- És ezt már most nem is kell
190 29|       ölelkezés, a férfias csók.~ ~- És most még holmi apró emlékeket
191 29|       utazása alatt előszedheti őket és elolvashatja.~ ~Markóczy
192 29|        bilincset. Hű társa volt.~ ~- És azután még egy emléket ajánlok
193 29|        emléket.~ ~Azzal búcsút vett, és eltávozott.~ ~A térparancsnok
194 30|           hírével, s jelezte a napot és órát, melyen Markóczfalvára
195 30|          hogy mi fog történni a férj és feleség találkozásakor.~ ~
196 30|           agyoncsapni mind a kettőt. És azután a csábító gavallért,
197 30|   legközelebb álló személyeknek sem. És neki nem volt szabad ezt
198 30|             ne zúdítsa a szenvedőkre és azokra, kik a szenvedők
199 30|            hozzá sorba valamennyien, és megcsókolták a kezeit. Viola
200 30|               Viola a nyakába borult és sírt.~ ~- És te ezt mindnyájunk
201 30|          nyakába borult és sírt.~ ~- És te ezt mindnyájunk előtt
202 30|           kérek mindnyájunk nevében, és lábai elé teszem hódolatunk
203 30|          ajkaihoz emelé Viola kezét, és alázatosan megcsókolá.~ ~
204 30|         halljuk, s az szent ige.~ ~- És a méltóságos úr cselekedeteiből
205 31|           két eltűnt férfi is: Amadé és Sándor.~ ~Sándor csak most
206 31|               a legelmésebbek Violát és Dezsőt emelték egekig. Éjfélkor
207 31|        üresen, hogy még Dezső, Amadé és Sándor sem láthatók sehol.~ ~
208 31|         reggel sem hozta őket elő.~ ~És másnap is hiába vártak rájuk.
209 31|           eltávozta után kocsira ült és elhajtatott; nem vittek
210 Ut|              munkájához, én adatokat és helyszíni tájékozást egy
211 Ut|           Mindkettőnk szíves kalauza és gazdája volt Zentai Amadé: