Fezejet

1  7|     aztán letörlé a könnyeit. - Óh be boldog vagy, hogy te
2 18|         az utókor számára).~ ~- Óh be nagy bohó vagy te, Zsófi!~ ~-
3 19|        Majd találok ki meséket. Óh, én már megtanultam jól
4 20|        ott hevert az asztalán. “Óh énnekem nagyon jó védelmem
5 20| mosolygásra, amivel ezt mondta? Óh én soha el nem felejtem.~ ~-
6 20|        keblén: Istent hívta.~ ~“Óh én mennybéli atyám! Legyen
7 24|    elbocsátanak, hazahozom.~ ~- Óh, az Isten áldjon meg érte -
8 25|  föltámadt áldozata tekintetét. Óh, ha én azt egyszer teneked