Fezejet

  1  1|          lángok csak azért látszanak meg, mert a körülvett alak még
  2  2|              sem jött, amíg az atyja meg nem halt (ivólázban). Ekkor
  3  2|           gazdaság felett. Mindenkit meg lehet csalni, csak Flórián
  4  3|       HARMADIK FEJEZET~ ÚJ KORSZAK~ ~Meg is kezdte ezt a nagyreményű
  5  3|           megtisztelő címét szerezte meg a számára az ismerősei körében.~ ~
  6  3|           földesurat, hogy szüntesse meg kegyúri jogánál fogva uradalmában
  7  3|      gazfickónak, megemlegette. Most meg szépen becsukják a kóterbe
  8  3|         ezzel nem a bűnöst fenyítjük meg, hanem az apját, meg az
  9  3|       fenyítjük meg, hanem az apját, meg az anyját.~ ~Praktikus felfogás
 10  3|         erdőbül a vadat, a fát, most meg el akarjátok ajándékozni
 11  3|     visszafelelni, s szekereket tölt meg levágott nemesi koponyákkal,
 12  3|             bolond eszébe jut, senki meg nem állítja.~ ~- Ez a szólásszabadság.~ ~-
 13  3|      legalább is a tömlöcben rohadsz meg.~ ~...Csacsina Flórián nem
 14  4|         nemzetőrség szervezésével is meg volt bízva. Ez volt az első
 15  4|           bíró uramra, az áristomra, meg a deresre, ha a paraszt
 16  4|     Keservben annyi hő kebel szakadt meg a honért”, megrántotta a
 17  4|           ragadtatva, nem tagadhatta meg magától, hogy a szép szónoknőt
 18  4|            szónoknőt át ne ölelje és meg ne csókolja. Szokás ez a
 19  4|            tolmács karcsú derekát, s meg akarta annak az arcát csókolni;
 20  4|         Viola egy csókkal jutalmazta meg a költőt. Már szabad volt
 21  4|              Én, mint kormánybiztos, meg vagyok bízva egy önkénytes
 22  4|         egész tisztaságában. S ő azt meg tudta érdemelni. Ő is egész
 23  5|             parasztot. Amit a század meg nem adott, meghozta egy
 24  5|               ölelkezést dicsőítenek meg. “Ég a kunyhó, ropog a nád,
 25  6|        nyelven szólott, de a kardja, meg a szuronya, az magyarul
 26  6|        kézben! Vezénylő szava érc!~ ~Meg kell azt szeretni a nőnek.~ ~
 27  6|       bandukol föl a lépcsőn.~ ~- Te meg vagy sebesülve?~ ~- Úgy
 28  6|            kellett. Hát azt ki tegye meg? A sebesültnek nem szabad
 29  6|               s add el neki a búzát, meg a rozsot lábán, osztrák
 30  6|           téren. A huszárok érkeztek meg. Vezetőjük, a kapitány sietve
 31  6| kormánybiztoshoz. Már tudta, hogy az meg van sebesülve - de nem életveszélyesen.~ ~
 32  6|                Markóczy nem állhatta meg, hogy az orvosi tilalom
 33  6|              részéről azzal bízatott meg a kormánybiztos, hogy az
 34  6|           bányavárosok felé; szállja meg őket, foglalja le az ott
 35  6|         hatalom az intéző főnek soha meg nem fogja bocsátani.~ ~Rögtön
 36  6|        kocsist támasszon föl, hagyja meg nekik, hogy az úr paripáját
 37  7|          trombitaszó nélkül érkezett meg a város alá.~ ~Előreküldte
 38  7|    megjelenésére, hogy a “vis major” meg legyen állapítva.~ ~Az elöljáróság
 39  7|             elszállásolásáról.~ ~Még meg sem érkeztek a város elé,
 40  7|             szónál könnycsepp jelent meg azokban a babaszemekben,
 41  7|          lesni, hogy mikor állapodik meg újabb lódításra. Jaj volt
 42  7|            kastélyba behozd. Gondold meg, hogy ez a rossz nép itt
 43  8|               egy arany félgolyóbis, meg a sok pénzzé verendő lemez?~ ~
 44  8|     zászlóalj szervezésével bízatott meg a magyar kormány által.
 45  8|          többit elvégezte a szurony, meg a puskatus. A furfangot
 46  8|     hadcsapat útnak indult, azt száz meg száz hintó, szekér kísérte.~ ~
 47  8|             hogy a játékában a kezét meg sem mozdította, s egy álló
 48  8|            álló művésztársaság lepte meg a hadfogadási székhelyet,
 49  8|          hogy kíméletlen harc indult meg a magyar nemzet ellen.~ ~
 50  8|          szét az országban: “Mentsük meg a hazát!”~ ~Markóczy Dezsőnek
 51  8|              most elfuthat.~ ~Többen meg is teszik. Vezérférfiak
 52  8|          végződik.~ ~- Nem ijedek én meg attól. Hulljon a férges.~ ~-
 53  8|           Mert az oltár elől szöktem meg Thália templomába; most
 54  8|         magát annak?), most mutassák meg, hogy mit tudnak.~ ~És így
 55 11|              Csősz bácsi hőstette is meg van örökítve, ki tizenöt
 56 12|             alkalommal azért támadta meg Dembinszkyt, hogy az nem
 57 12|               hogy az nem védelmezte meg az ő tábori poggyászát.
 58 13|              döntő ütközeteket nyert meg.~ ~A fővezér minden szabadcsapatot,
 59 13|            én teneked nem magyarázom meg most; ne rontsam vele az
 60 14|        segítő sereg még nem érkezett meg), hanem ahelyett hadseregük
 61 15|       Markóczy Dezső most tudta csak meg, hogy minő kincsnek jutott
 62 15|       fekhelyük volt a szalmaboglya, meg az ablaktalan kormos fal.~ ~ ~ ~
 63 16|             Nagy halott van! Ki halt meg? A haza!~ ~Kinek halt meg?
 64 16|            meg? A haza!~ ~Kinek halt meg? Mindnyájunknak. Örökre.
 65 17|           Ezzel az ősi nagy birtokot meg bírta szabadítani. Flórián
 66 17|        fegyverengedéllyel tarthatták meg a magukét az uradalmi vadászok,
 67 17|        magukét az uradalmi vadászok, meg a jóérzelmű alattvalók:
 68 17|              példa hódított: Flórián meg beszerzette magának az orosz
 69 17|           orosz szökevénytől tanulta meg.~ ~Ezzel egyszerre fel lett
 70 17|        medvétől.~ ~- De ki védelmezi meg őt a vadásztól?~ ~- Eredj!
 71 17|             a kastélytól a hintóval, meg az ökrös szekérrel. Ez kellett
 72 17|             Markóczy Dezső nem kapta meg ez infámis levelet.~ ~ ~ ~
 73 18|         könyörgöm, hogy kegyelmezzen meg a Sándoromnak.” - “Eresztenek
 74 18|           egész úton.” - “No majd én meg sütök tepertős pogácsát.” -
 75 18|              is be kellett mondanom, meg hogy mi a mestersége? Ügyvéd. “
 76 18|         útnak, abban volt a tisztám, meg az úti elemózsiám. A tyúkász-szekér
 77 18|               a strázsa nem állított meg. Amikor aztán benn voltam
 78 18|          Jézuskám! Hogy tudom én itt meg a helyes járást?~ ~Kapu
 79 18|            Ugyan édes lelkem, mondja meg, merre kell itt a császárhoz
 80 18|     visszajön az audenciáról, várjon meg, beszédem lesz önnel.” - “
 81 18|              beléptem. Azután tudtam meg azt a jó szokását a császárnak,
 82 18|         néven. Hát aztán ő szólított meg elébb: Mi kívánsága, jó
 83 18|              urat, hogy kegyelmezzen meg neki, hogy újra elfoglalhassa
 84 18|       megmutattam a császárnak. “Még meg talál halni, s én nem is
 85 18|              kivenni: az uram nevét, meg Josefstadtot.~ ~- No, ezzel
 86 18|             felséges uram.~ ~No, azt meg fogja kapni; - válaszolt
 87 18|             tettem én! Nem is bántam meg sehogy. Kezet akartam neki
 88 18|          csak az uram nevét értettem meg, meg azt, hogy “vakáte”; “
 89 18|             uram nevét értettem meg, meg azt, hogy “vakáte”; “igenis,
 90 18|              Ezt is megértettem. Ott meg egy szakállas úriember ült
 91 18|          mondta: “friskó! friskó!” ő meg ennyit tudott magyarul.
 92 18|             mondta, hogy “gute ráz”, meg is rázta a kezemet, hogy
 93 18|            férjed nevét pillantottam meg: egyszer egy “Z” betűvel,
 94 18|       egyszer egy “Z” betűvel, utána meg csupa “O” betűvel.~ ~Az
 95 18|           lehetnék.~ ~- No hát akkor meg kell önnek fogadnia, hogy
 96 18|             édesanyja, annak mindent meg kell tudni, a másik pedig
 97 18|          csak gyertyatartókat farag, meg esernyőfogantyúkat. A jótékony
 98 18|              csak éppen a császárnak meg a börtönfelügyelőnek, a
 99 18|        került rá a sor. Akkor kaptam meg az uradtól, amikor találkoztam
100 18|          beteget. - Hát aztán nagyon meg lettem vigasztalva. Ott
101 18|         vándor olajkárost gyilkoltam meg, elhistorizáltam nekik az
102 18|             az én szívem nem szakadt meg bele.)~ ~- No, de ne szomorkodjunk
103 18|      megkönyörül rajtuk a jó Isten - meg a császár. A jótékony asszonyságok
104 18|           urad, pedig későbben kapta meg. Mikor már csak az utolsó
105 18|            tányér savanyú káposztát, meg lenmagolajat, azt keverje
106 18|              káposztát. S nem ártott meg a drága gyomrának.~ ~Most
107 18|          csirkéket kopasztották, egy meg itcés palackokat pecsételt
108 18|          kapni. Ami a regula szerint meg van tiltva. De hát a térparancsnok
109 18|     petrezselyemgyökér is kell bele, meg sárgarépa az íze kedvéért;
110 18|          magyar himnuszt: Isten áldd meg a magyart. Erre valamennyi
111 19|              gondolatom támadt, amit meg is fogok tenni. Én is megteszem
112 19|          szándékodat, hogy az uradat meg akarod látogatni a börtönben,
113 19|          pedig a postakocsival járod meg Bécset és Josefstadtot s
114 19|            mondá Csacsina. - Nem hal meg az öreg soha, mert annak
115 19|           énekelték fölötte a “halld meg lélek; mert néked beszélek”
116 19|        világos volt előtte! Ezt mind meg fogja kapni Markóczy a börtönében.~ ~
117 19|           szabad senkinek. Gondoljuk meg, hogy mi e boldog napot
118 19|           hogy boldogok voltunk.~ ~- Meg az Isten.~ ~Odalent a folyosón
119 20|            Amadé ugyanaznap érkeztek meg a Markóczy-kastélyba.~ ~
120 20|                 Csacsina fejében már meg volt fogalmazva a levél,
121 20|              téged ide?~ ~- Mindjárt meg fogod érteni. Azt tudod
122 20|       becsülöm az ön szolgálatait, s meg vagyok elégedve a jószágom
123 20|   menyasszonyt válasszon?~ ~- Azt is meg fogom önnek most mindjárt
124 20|   szolgálatát.~ ~- Nagyon helyes! Én meg fogom írni az alapítványi
125 20|    jószágigazgató szándékán. Az csak meg akarja tudni, hogy kik azok
126 20|        Violához, s vendégül szálltak meg nála.~ ~A látogatásnak magasabb
127 20|          asszonyok galád híre nagyon meg van rögzítve. Beszél erről
128 20|        rebegé:~ ~- Kérem, ne öleljen meg, az nem lehet.~ ~De Viola
129 20|             Mert ezt a rossz világot meg kell csalni; hadd higgyen
130 20|       rosszat: csak a valót ne tudja meg.~ ~(Ez a szegény fiatalasszony
131 20|          három első betűjét tartotta meg. Gál név alatt jelenté be
132 20|           bűne az én férjemével.~ ~- Meg kellett lakolni érte. Pedig
133 20|              keservesen? Nem mondtam meg az okát. Később aztán, mikor
134 20|             a kérdést, hogy elég jól meg tudja-e majd magát védelmezni,
135 20|           előtt egy rendőrbiztos áll meg, egy irodaszolgával, akinek
136 20|         helyéül e helységet nevezzem meg. Terád gondoltam: beállok
137 21|              Viola, s aszerint tette meg intézkedéseit.~ ~Igenis:
138 21|      elintézek én mindent - nyugtatá meg Viola a gyakorlati élet
139 21|             oda. Elég jókor érkeztek meg. Kevés hintó volt az udvaron.
140 21|      elsimultak. Emília nem állhatta meg, hogy azt a magas homlokot
141 21|            hogy azt a magas homlokot meg ne csókolja, mire Flórián
142 21|         egyetlen fiát, Amadét nevezi meg.~ ~Kivételt csak egy bizonyos
143 21|       zúgában a fal mellett húzódott meg, a hívásra fölkelt, s odalépett
144 21|         dolgot. Csak az a szó ütötte meg a fülét, hogy “executor”.~ ~-
145 21|           Ellenkezőleg! Kegyed kapja meg az egész összeget, melyet
146 21|              neki, mintha most őtőle meg akarnák venni az ő kedves
147 21|                 Csak akkor nyugodott meg, mikor azt a szomorú írást
148 21|        hagyományozást. Mi szállhatta meg az öreget utolsó napjaiban,
149 22|       atyjához, hogy súgva mondhassa meg.~ ~- Én anyának érzem magamat.~ ~
150 22|     állapotba juttatott? Azt én ölöm meg! Meg én!~ ~S a lelkipásztor,
151 22|          juttatott? Azt én ölöm meg! Meg én!~ ~S a lelkipásztor,
152 22|              bűnt, amiért nem büntet meg az Isten.~ ~- Nem értem,
153 22|          amit beszélsz.~ ~- Mindjárt meg fogod érteni. Amint én a
154 22|       hallgattam, hogy mikor csörren meg a lánc az ajtó előtt. Tudtam,
155 22|           most a paradicsomot lopjuk meg e boldog órákért. Hogy ez
156 22|              mind a férjedtől tudtad meg?~ ~- És egy barátnémtől,
157 22|         fogoly hazafinak súlyosítsam meg a láncait, tetézzem a szenvedéseit,
158 22|        leányának.~ ~- Isten erősítse meg a te szívedet.~ ~- Mindennap
159 23|             ha azt a keblére ölelte, meg volt védve minden búbánattól.~ ~
160 23|           megmaradt: az ököljog s ha meg tudtam védeni tiszteletem
161 23|   tiszteletem tárgyát a dúvad ellen, meg tudom védeni a legádázabb
162 23|                 Csak a férjem életét meg ne mérgezzék vele.~ ~- Pedig
163 24|               Egyszer a rendőrbiztos meg is csípte: vacsoránál találta:
164 24|     térparancsnoknak, a porkolábnak, meg a leányának, akit már ismerek
165 24|             lefestem a Dezső bácsit, meg a Sándor bácsit, s a képeiket,
166 24|                  Óh, az Isten áldjon meg érte - mondá Zsófi, s két
167 25|           Ami mérget a nő kever, azt meg kell inni az áldozatnak.~ ~
168 25| jószágigazgatótól sem szabadulhatott meg. Ha az elhagyja a kastélyt,
169 25|            Az az üres ráma nem lepte meg: arcképének eltávolítása
170 25|         megfelelő tőkeösszegét küldé meg anyjának, s ezzel felszabadítá
171 25| visszaillessze.~ ~Viola köszönte azt meg neki.~ ~Merész tett volt!
172 25|                Csak egy ember vadult meg tőle. A jószágigazgató.
173 25|           Violával, hogy ő nem marad meg abban a házban, amelynek
174 25|            bűnrovásra. Én nem bántam meg semmit. Ha Isten elé kerülök,
175 25|              akiket a szenvedés tört meg, bíró elé idéz, elítél,
176 25|           most egymást váltva álltak meg a címeres kapu előtt, s
177 26|         helyesen teszi. S kit kérjek meg a számára?~ ~- Önnek a védencét,
178 26|            amit Amadé mohón ragadott meg két kézzel, s csókjaival
179 26|             nagy kérésre, unszolásra meg hagyja magát etetni. Majd
180 27|          magyar himnusz: “Isten áldd meg a magyart”.~ ~Nagy volt
181 28|             székvárosában húzódjanak meg, ahol rendőri felügyelet
182 28|    ellenőrizni.~ ~Hogy miből éljenek meg? Az az ő gondjuk.~ ~Napszámosra
183 30|          órát, melyen Markóczfalvára meg fog érkezni. Az a nap éppen
184 30|        államfogoly elé kivonulni. Az meg fog érkezni postai relais-vel
185 30|            emlékül megtartott. Mikor meg fogja látni a felesége mellett
186 30|             látott a komédia-ház. Én meg nem akadályozom.~ ~A többiek
187 30|            az érkező államfogoly elé meg fognak akadályozni.~ ~Tehát
188 30|          leányom, a te nőd, terhelte meg a szívemet, amidőn atyai
189 30|         töltött, s ez a nap Istentől meg lett áldva. Erről a börtönben
190 30|           Isten!~ ~A jelenlevők mind meg voltak mélyen hatva a lelkész
191 31|         Sándor értett belőle.~ ~Majd meg Zsófinak adott utasítást
192 31|          társadalmi szokás. Dezsőnek meg kell mutatnia, hogy a hosszú
193 31|           rájuk. Délben sem kerültek meg. Mi történhetett velük?~ ~
194 32|       jelentést tesz odafenn, s önök meg fogják kapni az idézést.
195 32|            ki a barátaihoz, s mondja meg nekik, hogy siessenek vissza