Fezejet

1  6|        neki felöltözni.~ ~Markóczy megcsókolta az asszony homlokát, s csendesen
2 19| észrevétlenül.~ ~Azzal még egyszer megcsókolta a szerelme bálványát, s
3 22| pofonütötte a leányát; de mindjárt megcsókolta az ütés helyét, s megint
4 22|     boldogság.~ ~Viola e szavakért megcsókolta atyjának a kezét.~ ~- És
5 29|            drága emlék!~ ~Markóczy megcsókolta a nehéz bilincset. Hű társa
6 30|      karjaival apjának a nyakát, s megcsókolta az orcáját, hogy azt gyönyörűség
7 30|     karjára fűzve odament eléje, s megcsókolta az arcát.~ ~- Te nőm védangyala!